A pénz boldogtalanít?

Az az egyik FŐ mítosz a pénz témában. Nevezetesen, amire egy friss Metrobeli írás címe is utal, hogy a pénz nem boldogít.

Amikor jelentősen megváltozott az életem, és otthon voltam a kislányommal gyesen, és nem engedhettem meg magamnak, amit korábban – mert hogy anyagilag is jelentősen megváltozott az élethelyzetem -, nos ekkor rendkívüli módon frusztrált, hogy

  1. nem tudtam megvenni a megszokott lapokat az újságosnál (Ez a divat, Lakáskultúra), és hogy le kell esetleg mondani havi előfizetéseket (pl. ÉS)
  2. nem volt otthon elég pénz ahhoz, hogy kifizessem a becsengető gáz- v. villanydíj beszedőt.

Sosem felejtem el, hogy álltam a kukucskáló túl oldalán, belül a lakásban a bejárati ajtó mögött, a díjbeszedő meg kint, és lélegzet visszafojtva vártam, amig elmegy.
Akkor azt gondoltam meglehetősen érzelemvezérelten, indulatos kismamaként, hogy az is hülye, aki ezt a mondást kitalálta! Még hogy a pénz nem boldogít? Nem voltam igazán boldog ugyanis ettől a helyzettől – ki lenne az? Hogy nem vehetem meg, amit megszoktam, és hogy megalázó helyzetekbe kerülök, meg plusz munkát vagyok kénytelen magamnak, magunknak csinálni – mert utána, hogy lett otthon elég pénz, mehettem a postára díjbefizetni (hol volt akkor még az online bankolás és társai?)

Aztán a további mítoszerősítő az, amit például a Metro c. lap egyik frissen megjelent írása sugall – nagyon rossz példát felhozva.
Mégpedig azokat a példákat hozzák fel időről időre a pénz nem boldogít igazságának igazolására, amikor hirtelen valaki nagyobb összeget nyer, és rosszabb helyzetbe kerül, mint előtte.

Pedig itt egy elég egyszerű dologról van szó, ahogy a Metro cikkéből is kiderülhet: egész egyszerűen nem tudnak bánni a pénzzel. Mielőtt mindez ítélkezően, minősítően hangzana, fel is teszem a kérdést: könyörgöm, honnan tudnának? Honnan tudna bánni a pénzzel az, akit hirtelen váratlan dolog ér – még ha pozitív is?

Nyugodtan gondoljuk végig életünk váratlan eseményeit, amire nem vagyunk felkészülve – semmilyen szinten: se lelkileg, se szellemileg, se testileg akár. Ember legyen a talpán, aki ilyenkor simán veszi a kihívást. Még a nagyon tudatosakat, az erős önmegfigyelő – önreflexív – hajlamukat is sok minden megkísértheti, és nagyon oda kell(ene) figyelniük, nagyon oda kell figyelnünk, sokmindenre.

Például:

  1. a zsigeri vágyakra, amik hirtelen előtörnek,
  2. az erős érzelmekre, amik eluralhatnak bennünket,
  3. és bizony a rossz mintákra, amit tudattalanul megtanultunk a környezetünkből, és olyan szinten szokásainakká váltak, hogy észre sem vesszük őket.

Ezek, tehát a vágyak, az érzelmek, a minták, a szokások ugyanis elvehetik a józan eszünket, és orrunknál fogva vezetnek bennünket, minden okos belátás ellenére. És ha nem gondoljuk végig racionálisan, nagyon logikusan, hogy minden mai tett, hova vezet a jövőben, milyen következménye lesz, akkor az lesz a következménye, hogy rosszabb helyzetbe kerülhetünk, mint annak előtte voltunk.

Mint a Metro cikkbeli brit nő, aki párjával három éve 5 millió fontot – 1,75 milliárd forintot – nyert a lottón, meseszerűen épp karácsonykor. A 24 éves nő és 23 esztendős élettársa ma már 160 kilométerre él egymástól, és a nő egyedül neveli közös kislányukat.

A pénz igenis boldogít – azokat mindenképp, akik megtanulnak vele nagyon tudatosan és felelősségteljesen bánni. Közben persze tévedhetnek – hibázunk is valamennyien -, mert a tanuló pénzt mindig meg kell fizetni.
De nem mindegy, hogy milyen áron.

Ingyenes internetes hírlevelem a nők és pénz témáját járja körbe, de az önismeret, a női lelki gazdagság témakörét is érinteni fogjuk. A hírlevélre itt tudsz feliratkozni.
Ha érdekel, ne habozz jelentkezni!

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

3 Responses to “A pénz boldogtalanít?”


  • Vegyes érzelmek fognak el, amikor a pénz hatalmáról olvasok.
    Nagyon egyszerű családból származom, elsőgenerációs értelmiségi vagyok. Diplomákat, nyelvet, jó állást, mindent saját erőmből értem el. Tanárként kezdtem, de egy váltás és jó pár év kemény munka után egyszer csak tényleg ott álltam a csúcson egymillás fizetéssel, cégautóval, külföldi utazásokkal, irigyelt státusszal és irigyelt hatalommal. Nem ezekért csináltam, hanem a munkát élveztem nagyon (főszerkesztőként vezettem egy céget). Persze örültem, hogy életemben először megfizetnek.
    De csak hajtottam magam, még több munka, még több munka…
    Közel tíz év telt el, és rájöttem, mennyire nem a pénz, és a hozzá tartozó hatalom számít, hanem az, hogy vannak-e barátaim? (voltak), milyen az egészségem? (épp elkezdődött egy betegség), és van-e támogató párom? (teljesen elhidegültünk ekkorra).
    És ekkor kérdeztem meg mgamtól: tényleg ezt akarom csinálni életem végéig? Ugyan még húztam két évig az igát, de belül tudtam, innen kiszállok.
    Amikor 45 évesen eljöttem a szakmámból — sikereim csúcsán — mindenki azt hitte, teljesen meghülyültem. Igen, valóban nem normális dolgot csináltam: beleugrottam a teljesen bizonytalanba, mert önálló tanácsadó vállalkozást indítottam.
    Bevételem majd másfél évig nulla forint volt. A “barátok” hirtelen eltűntek, az egészségem helyrejött, elváltam, egyedül élek azóta is, de lelkiekben kiegyensúlyozott, boldog nő lettem.
    Most mondjátok meg: mi a boldogság?

  • Az én véleményem az, hogy a pénz önmagában nem boldogít, de jó ha van! Ezt is szokták mondani.
    Furcsa fordulatokat tud venni az élet, egyszer lent, egyszer fent. Én is lentről indultam, de még nem vagyok a csúcson. A fizetésem az átlaghoz képest nagyon jó, olyan dolgokat is megtehetek amit régebben csak álmodhattam. Mindennek ellenére újabb és újabb 5letekkel állok magam elé, mert kell a pörgés az életembe, nekem szükségem van rá, lételemem.
    Ezért fordulhat elő az, hogy bár tudnék mire költeni, mert mindig van vmi amit ki kellene cserélni, stb – sőt, 2 éve lakom új családi házban, ahol még az udvar nem rendezett – szóval rá kellett jönnöm arra, hogy engem nem a pénzköltés, hanem a pénz teremtés boldogít. Régen sokkal kevesebb pénzzel a zsebemben jártam a boltokat, hogy mit vehetnék, ma meg már csak a reklámújságokat nézem végig és a napi bevásárláson kívül ritkán költök nagyobb összeget. A pénzemből még több pénzt csinálok, jó érzés, hogy meg tudnék venni akármit, amit szeretnék, de már nem teszem.
    Van két nagylányom akik megoldják a pénzköltés problémáját, ők hihetetlen mennyiségeket el tudnának költeni, ezt igyekszem azért kordában tartani.
    Még mindig vannak nagy álmaim és céljaim, nagyobbak mint előtte. A kis álmaimat már elértem, most jönnek a nagyok!
    Az online vállalkozás a következő dolog, amiben ki fogom próbálni magam. És ebben – nagyon remélem – Vida Ági segítségemre lesz! :-)

  • Pénz és boldogság? Számomra nem összeférhetetlen a két dolog, és fogalom. Annál is inkább, ha azt is szem előtt tartjuk az életünk során, amikor igyekszünk általános műveltségre szert tenni,fejlődni és tanulni, a pénzügyi intelligenciánkat is fejlesszük. Nem gondolom, hogy mindenkiből vezető tőzsde spekuláns kell hogy váljék, de ha annyit el tudunk érni a nyugdíjas korunk körül-vagy egy kicsit már előtte-hogy nincs bennünk szorongás attól, hogy mihez fogunk kezdeni, illetve nyúlni (mint anyagi forrás, esetleg tartalék)akkor, ha már nem leszünk aktívak. Első ránézésre nem tűnik túl bonyolultnak, hogy kezdjünk el ideje korán takarékoskodni, és mire szükségünk lesz a pénzre, csak kipótoljuk az aktuális nyugdíjunkat. Ez nem vall (pénzügyileg)intelligens megoldásra. Viszont, ha keresek olyan befektetéseket, ami úgy hoz a konyhára, hogy nem kell érte dolgozni, az nem csak boldogít, de elégedettséggel is eltölt. Mert ez tudás, olyan szabadságot adhat a kezünkbe, amit bárki elérhet, ha időt, és energiát szán rá, ugyan úgy, mint az általános ismereti elérésére. Aki így él, és ezzel a tudattal tervezi az életét, az biztosan boldog, elégedett ember.

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.