Hozzászólás: A pénz boldogtalanít?

Gizus

Gizus — Tue, 12 Aug 2008 17:54:41 +0000

Pénz és boldogság? Számomra nem összeférhetetlen a két dolog, és fogalom. Annál is inkább, ha azt is szem előtt tartjuk az életünk során, amikor igyekszünk általános műveltségre szert tenni,fejlődni és tanulni, a pénzügyi intelligenciánkat is fejlesszük. Nem gondolom, hogy mindenkiből vezető tőzsde spekuláns kell hogy váljék, de ha annyit el tudunk érni a nyugdíjas korunk körül-vagy egy kicsit már előtte-hogy nincs bennünk szorongás attól, hogy mihez fogunk kezdeni, illetve nyúlni (mint anyagi forrás, esetleg tartalék)akkor, ha már nem leszünk aktívak. Első ránézésre nem tűnik túl bonyolultnak, hogy kezdjünk el ideje korán takarékoskodni, és mire szükségünk lesz a pénzre, csak kipótoljuk az aktuális nyugdíjunkat. Ez nem vall (pénzügyileg)intelligens megoldásra. Viszont, ha keresek olyan befektetéseket, ami úgy hoz a konyhára, hogy nem kell érte dolgozni, az nem csak boldogít, de elégedettséggel is eltölt. Mert ez tudás, olyan szabadságot adhat a kezünkbe, amit bárki elérhet, ha időt, és energiát szán rá, ugyan úgy, mint az általános ismereti elérésére. Aki így él, és ezzel a tudattal tervezi az életét, az biztosan boldog, elégedett ember.

Anikó

Anikó — Sun, 08 Jun 2008 13:58:18 +0000

Az én véleményem az, hogy a pénz önmagában nem boldogít, de jó ha van! Ezt is szokták mondani.
Furcsa fordulatokat tud venni az élet, egyszer lent, egyszer fent. Én is lentről indultam, de még nem vagyok a csúcson. A fizetésem az átlaghoz képest nagyon jó, olyan dolgokat is megtehetek amit régebben csak álmodhattam. Mindennek ellenére újabb és újabb 5letekkel állok magam elé, mert kell a pörgés az életembe, nekem szükségem van rá, lételemem.
Ezért fordulhat elő az, hogy bár tudnék mire költeni, mert mindig van vmi amit ki kellene cserélni, stb – sőt, 2 éve lakom új családi házban, ahol még az udvar nem rendezett – szóval rá kellett jönnöm arra, hogy engem nem a pénzköltés, hanem a pénz teremtés boldogít. Régen sokkal kevesebb pénzzel a zsebemben jártam a boltokat, hogy mit vehetnék, ma meg már csak a reklámújságokat nézem végig és a napi bevásárláson kívül ritkán költök nagyobb összeget. A pénzemből még több pénzt csinálok, jó érzés, hogy meg tudnék venni akármit, amit szeretnék, de már nem teszem.
Van két nagylányom akik megoldják a pénzköltés problémáját, ők hihetetlen mennyiségeket el tudnának költeni, ezt igyekszem azért kordában tartani.
Még mindig vannak nagy álmaim és céljaim, nagyobbak mint előtte. A kis álmaimat már elértem, most jönnek a nagyok!
Az online vállalkozás a következő dolog, amiben ki fogom próbálni magam. És ebben – nagyon remélem – Vida Ági segítségemre lesz! :-)

Zsuzsó

Zsuzsó — Mon, 02 Jun 2008 17:22:23 +0000

Vegyes érzelmek fognak el, amikor a pénz hatalmáról olvasok.
Nagyon egyszerű családból származom, elsőgenerációs értelmiségi vagyok. Diplomákat, nyelvet, jó állást, mindent saját erőmből értem el. Tanárként kezdtem, de egy váltás és jó pár év kemény munka után egyszer csak tényleg ott álltam a csúcson egymillás fizetéssel, cégautóval, külföldi utazásokkal, irigyelt státusszal és irigyelt hatalommal. Nem ezekért csináltam, hanem a munkát élveztem nagyon (főszerkesztőként vezettem egy céget). Persze örültem, hogy életemben először megfizetnek.
De csak hajtottam magam, még több munka, még több munka…
Közel tíz év telt el, és rájöttem, mennyire nem a pénz, és a hozzá tartozó hatalom számít, hanem az, hogy vannak-e barátaim? (voltak), milyen az egészségem? (épp elkezdődött egy betegség), és van-e támogató párom? (teljesen elhidegültünk ekkorra).
És ekkor kérdeztem meg mgamtól: tényleg ezt akarom csinálni életem végéig? Ugyan még húztam két évig az igát, de belül tudtam, innen kiszállok.
Amikor 45 évesen eljöttem a szakmámból — sikereim csúcsán — mindenki azt hitte, teljesen meghülyültem. Igen, valóban nem normális dolgot csináltam: beleugrottam a teljesen bizonytalanba, mert önálló tanácsadó vállalkozást indítottam.
Bevételem majd másfél évig nulla forint volt. A “barátok” hirtelen eltűntek, az egészségem helyrejött, elváltam, egyedül élek azóta is, de lelkiekben kiegyensúlyozott, boldog nő lettem.
Most mondjátok meg: mi a boldogság?