Levelet hozott a póósta! :-)

Mégpedig régi pénzintézetemtől, amihez már évtizedek, és így megszokások kötnek. El nem tudtam képzelni, hogy mi akarnak tőlem. Minden szokásos értesítés megjött ugyanis. Tapintásra érdekes volt a beltartalom, mire kinyitottam már tudtam, hogy egy négyzet alakúra hajtogatott valamit találok.
Innen-onnan már ismerős képek köszöntek rám, és egy kérdés:

“Elege van a sablonos megoldásokból?”

Igen, kedves otépé nekem elegem van a sablonos megoldásokból.

Nők és pénz témában, de úgy egyáltalán eddig is tudtam, de még inkább megerősödött bennem a tudat, hogy a nők valójában szinte láthatatlanok.

Nézz csak körül, ha vitád lenne ezen állításommal!

Nem találsz egyetlen egy oktatóNőt például a MiSZüben (sem), de a résztevők között (legyen néző vagy padawán) sincs női túltengés. És ajánlom figyelmedbe, hogy nézd meg a hozzászólok nemenkénti arányát darabszámra, aztán pedig azt, hogy bejegyzés-, netán sorszámra milyen a nők és férfiak aránya. Ha azt hiszed, hogy viccelek, tévedsz – ugyanis ilyen indikátorok mutatják meg például azt, hogy a nők mennyire láthatatlanok.

Pedig ott vannak, ott vagyunk sok helyen – hogy miért észrevétlenül, és miért nem eléggé, az bonyolult kérdés.

Pénz terén is igaz, hogy a szokásoknak hatalma van. Méghozzá nagy hatalma van, nagyon nagy hatalma.

A rossz szokások tönkretehetnek bennünket, az anyagi helyzetünket alááshatják, a jó szokásaink pedig olyan észrevétlenül belesimulnak a mindennapjainkba, hogy észre sem vesszük őket.

Nők és pénz témában igencsak megfogadnivaló, ha a pénzkezelés terén – ami alapfok a pénzgazdálkodáshoz -, jó szokásokat alakítunk ki.

Ugyanakkor fura jószágok ezek a szokások – van, ami gyorsan megy, van, ami meg nagyon nehezen. Nálam legalább is.

Olvastam egy könyvben, hogy alakítsuk ki azt a pénz szokásunkat, hogy minden visszajáró pénzből a fém és a papír pénzeket is félretesszük azonnal, és összegyűjtjük szépen őket. Nekem ez a szokáskialakítás simán ment, és gyorsan: máról holnapra teljesen magától értetődő lett.

A nők és pénz témát jómagam kizárólag önismereti szempontból tekintem át – tehát nem vagyok pénzügyi, adó-, hitel- vagy befektetési tanácsadó. Női önismereti tréner, nők és pénz specialista vagyok.
Minden esetben nagyon fontosnak tartom tisztázni előre, hogy milyen elvárásokkal érkeznek a résztvevő nők a “Hogyan legyen a tele a női pénztárca?” című tréningjeimre.

Az egyik alkalommal ilyen feleleteket kaptam, tehát jöjjenek a női elvárásokról a pénzzel kapcsolatban:

Vida Ági honlapján érdekes bejegyzést találtam egy vállalkoznői, ingyenes program kapcsán – tőle. Idézem:

“…a másik hiba. A 7 hónapos képzés végére egy kész üzleti tervvel fognak rendelkezni az anyukák. Ha az elején beadott átlagos ötleteket kidolgozza, üzleti tervvé alakítja, majd beleöl egy csomó pénzt a megvalósításba, jó esetben pár év múlva már nem lesz veszteséges a vállalkozása az anyukának. És bizony a jó kis üzleti tervét a kukába dobhatja, ha nincs elegendő kezdőtőkéje (az sajnos nem jár a képzéshez).”

Egyrészt azt gondolom, hogy egy ingyenes képzésen nem lehet olyasmit számon kérni, ami nem feladata, és egész egyszerűen azért sem lehet célja, mert a pályáztató (jelen esetben egyébként az OFA) a pályázónak (jelen esetben a Tempus) erre eleve nem is adott lehetőséget.

Másrészt fölöttébb elgondolkodtató számomra, hogy mi felesleges – mi A felesleges IGAZÁN?

„Utálom!” – jelentette ki a leendő vállalkozónő. A kijelentés a pénzre vonatkozott. A döbbenet bennem szorította a levegőt.

Aztán folyamatosan érzékeltem más vállalkozónőknél, vagy olyanoknál, akiket a vállalkozás indításának gondolata foglalkoztatta, hogy mennyire ambivalens – ellentétes, kétértelmű – a viszonyuk a pénzhez. Ahogy visszaforgattam az időkerekét, saját előítéleteim, kétségeim jelentős részét láthattam viszont.