Felesleges-e a kukába dobott üzleti terv, pénzügyi tervezés? Azaz ha egyszer már sütöttél tortát…

Vida Ági honlapján érdekes bejegyzést találtam egy vállalkoznői, ingyenes program kapcsán – tőle. Idézem:

“…a másik hiba. A 7 hónapos képzés végére egy kész üzleti tervvel fognak rendelkezni az anyukák. Ha az elején beadott átlagos ötleteket kidolgozza, üzleti tervvé alakítja, majd beleöl egy csomó pénzt a megvalósításba, jó esetben pár év múlva már nem lesz veszteséges a vállalkozása az anyukának. És bizony a jó kis üzleti tervét a kukába dobhatja, ha nincs elegendő kezdőtőkéje (az sajnos nem jár a képzéshez).”

Egyrészt azt gondolom, hogy egy ingyenes képzésen nem lehet olyasmit számon kérni, ami nem feladata, és egész egyszerűen azért sem lehet célja, mert a pályáztató (jelen esetben egyébként az OFA) a pályázónak (jelen esetben a Tempus) erre eleve nem is adott lehetőséget.

Másrészt fölöttébb elgondolkodtató számomra, hogy mi felesleges – mi A felesleges IGAZÁN?

Nem mondom, volt időszak, amikor nagyon-naggyon-nagggyon bosszantott minden, ami akkor az adott percben teljesssséggel feleslegesnek tűnt. Mígnem túl jutván a túlpörgős fiatal héven, továbbá JÓ tapasztalatokat szerezvén a téren, hogy semmi nem haszontalan, már régen nem bosszankodom bizonyos dolgokon, mert jól tudom már, hogy csak LÁTSZÓLAG feleslegesek. Merthogy – ahogy mondani szokás – az ÚT a lényeg, pontosabban az úton megszerzett tapasztalat.

Volt szerencsém részt venni egy olyan vállalkozónői programban, aminek a végén minden vállalkozó, illetve esetleg vállalkozás indító nőnek kötelezően üzleti tervet kellett készíteni a projekt végére. EZT előre (!) tudták, így vállalták a képzést. Több kiscsoportos és egyéni tanácsadást tartottunk számára, és a végzős 100 vállalkozónő 5 vidéki helyszínen (Jászfényszarun, Mezőkövesdben, Székesfehérváron, Szegeden és Hódmezővásárhelyen) 80 darab üzleti tervet adott le. Azért nem százat, mert voltak, akik közösen írták meg a feladatot – elvégre a valóságban is léteznek társas vállalkozások. :-)

Szuromi Klári

Mivel máig élnek a vállalkozónői levelező listák, noha a projekt 2006 novemberében véget ért, megkérdeztem a vállalkozónőket, hogy feleslegesnek találta-e bármelyikük is az üzleti terv írását – így utólagosan, lassan másfél év távlatából.

Elsőként Szuromi Klári válaszolt – nem beszéltem vele össze, de mintha csak Vida Ági felvetésére reagált volna.

Idézem Klári e-mailjét:

Azt hiszem, én azok közé tartozom, akik legkevésbé hasznosítják az ott tanultakat, mivel még a vállalkozásomat is visszaadtam. Illetve ez nem pontosan igaz, hiszen éppen ott jöttem rá, hogy jelenleg nem vagyok alkalmas vállalkozónak (vagy legalábbis akkor még nem voltam, de nem kizárt, hogy még az leszek).
De semmiképpen nem tartom hiábavalónak, hogy részt vettem a képzésben.

Ami meg egy üzleti terv megírásának pozitívuma:

Megtanít, hogyan kell minden részletre kihatóan átgondolni és megtervezni egy elképzelést. Mikor valami kipattan a fejünkből, önmagában az őskáosszal egyenlő. “Valami elképzelés”, aminek se eleje, se vége, csak egy vágyálom. Ha nem is vetjük papírra a teljes üzleti tervet, nagyjából átmegy a fejünkön a folyamat, hogy jönne ki pénzügyileg, mivel kell számolni, esetleg csinálunk egy vázlatot fejben vagy írásban, és közelebb kerülünk hozzá, hogy lehet-e a dologból valami. RGo csak akkor látunk hozzá, ha tényleg látjuk értelmét => csomó kidobott energiától, pénztől megmenekülünk.

Egyébként meg én gondosan őrzöm a magamét, ki tudja, mikor lesz mód a megvalósításra, akkor már csak át kell dolgozni az aktuális feltételekre, illetve kiegészíteni új marketing tervvel etc. Vagy ha egy másik ötlet adódik, a már megírt üzleti terv mintájára el tudjuk készíteni, nem a semmiből kell kiindulni.

Ha egyszer már sütöttél tortát, nem biztos, hogy a következőt ugyanolyanra csinálod, de tudod, hogy alapvetően mi kell bele. :-)

Úgy egy hónappal a marketing- és reklámmenedzseri vizsgám előtt…
Klári

Tehát még az is fontos tanulság lehet, hogy valaki visszaadja a vállalkozását, és nem lesz csődbement, megkeseredett vállalkozó, vagy rájön, nem alkalmas vállalkozónak.

Viszont ha mégis elindul, akkor már tanultabban indul, ha úgy érzi, hogy eljött az ideje. Mert hogy sütött már tortát legalább egyszer, és előtudja venni a receptjét legalább. :-)

Ugyanez igaz arra, ha magánemberként a pénzügyeinket tervezzük meg, s nekünk nőknek ez különösen fontos (ugye már nem kell magyaráznom, hogy miért ;-)).

Ingyenes internetes hírlevelem a nők és pénz témáját járja körbe, de az önismeret, a női lelki gazdagság témakörét is érinteni fogjuk. A hírlevélre itt tudsz feliratkozni.
Ha érdekel, ne habozz jelentkezni!

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

6 Responses to “Felesleges-e a kukába dobott üzleti terv, pénzügyi tervezés? Azaz ha egyszer már sütöttél tortát…”


  • Kedves Ida!

    Részt veszek a VANDA programban.

    Ha valaki évekig alkalmazott volt, nagycsaládja van, kb. 0 külső segítséggel, az valószínűleg úgy kel fel egy reggel, hogy holnap nekikezdek, itt két hónap múlva profit lesz.

    Igen összetett élethelyzet vezetett oda, hogy a vállalkozóvá válás tűnjön járható útnak számomra. De én azon a reggelen azzal keltem fel, hogy itt állok három gyerekkel, egy férjjel, két diplomával, egy szép, de a vállalkozás világában nem túl profitábilisnak tűnő szaktudással, és fogalmam sincs hogy kell ezt a “vállalkozósdit” csinálni. Gyakorlatilag hogy kell.

    Október táján “bolondultam meg”, és elkezdtem gőzerővel olvasni. (Kissé nehezítette a projektemet, hogy szeptemberben szültem.) Könyvtárinformatikusként és tanárként szükségét éreztem a tájékozódásnak. Bizony még az MLM szakirodalmon is átrágtam magam. Végülis hálózatépítésben talán a legjobbak. Irdatlan mennyiségű hagyományos és elektronikus dokumentumot feldolgoztam, és szinte ugyanott voltam, mint az elején. Már tudtam, hogy “nem a vállalkozásomban, hanem a vállalkozásomon” kell dolgozzak (lásd. VMítosz), és sok okos dolgot marketingről, erről-arról, de hogy belőlem hogy lesz vállalkozó, azt legfeljebb rémálmaimban láttam. (Igen, bevallom, be vagyok t*va ettől az egész létformaváltástól. A hernyónak könnyű, vele megtörténnek a dolgok, de én önszántamból bábozódtam be és elég rémisztő, ahogy szépecskén kezdek folyósodni. És nagyon úgy tűnik, ezt visszacsinálni sem lehet, ahogy a szülőágyról sem lehet leugrani a tizedik óra után, hogy bocs, nekem ennyi volt, most hazamegyek.)

    Közben persze találkoztam gurukkal és Gurukkal, emberekkel, akik tanítják a vállalkozóvá válást pár évnyi tapasztalattal… — Készséggel elhiszem, hogy valamivel most sok pénzt keresnek, azt is, hogy értik a dolgukat, de anyukám még mesélt az ötvenes évek beli orosz nyelvtanítás hazai gyakorlatáról (a két leckével előrébb járó tanerőkről) és én nem ilyen okításra vágytam.

    Ekkor hozta össze a sors velem Vandát, és nagyon örülök a lehetőségnek. Igen, kész vállalkozásötletet vártak. De nem arra szól a szerződésünk, hogy nekem azt a program végére be kell indítanom. Én modellként fogom fel. Egyszerűbb bármit megtanulni egy modellen keresztül. Miközben végiggondolom, újabb és újabb kérdések merülnek fel. Közömbös, hogy kalapkészítő vagy rendezvényszervező vállalkozást találtam ki magamnak, még az is közömbös, hogy amit ma kitaláltam, tényleg piacképes-e. Ugyanis én most tanulok írni-olvasni vállalkozóul, azt is most próbálom megtanulni, hogy egyáltalán miképp tudom vizsgálni, mi lesz piacképes és mi nem. Erre pedig ideális a Vanda program.

    Végül: mutassanak nekem még egy ingyenes programot, ahol díjmentesen őrzik a gyerekeimet, akár mind a hármat, hogy tanulhassak.

    Köszönet, hogy tanulhatok:
    H. Gyöngyi

  • Nagyon szépen köszönöm, Gyöngyi, a válaszodat! :-)

    Írtad:
    “Igen, bevallom, be vagyok t*va ettől az egész létformaváltástól.”

    Szerintem ez így természetes – abszolút!
    Nézd = olvasd ezt – Wolf Gábor írta:
    “…de akkor – be kell valljam férfiasan – nagyon be voltam tojva.”
    (http://www.marketingcommando.hu/blog/vallalkozo_szuletett)

    Szóval nők és férfiak egyaránt szorongnak, amikor – úgymond – “vállalkozó születik”. De én azt mondom, hogy jobb magunktól beugrani a folyóba, és úszni – persze nem árt, ha tudunk már úszni (erre jók a vállalkozásra felkészítő tanfolyamok -, mint megvárnak, amig belelöknek bennünket (pl. megszűnik “váratlanul” az állásunk).

    Egyszer majd írok itt arról, hogy mi a különbség az alkalmazott és vállalkozói szemlélet között is (a vandás nyitó konferencián erről szólt az egyik előadásom).
    Meg arról is, hogy én hogyan lettem vállalkozó nagyon rég, és némi megszakítás után 1992-től kizárólag főállásban csinálom. Semmi pénzért nem cserélném el alkalmazotti léttel, s ma már azt is tudom, hogy én alapvetően vállalkozói szemléletű vagyok (akkor is az voltam, amikor alkalmazottként = újságíróként dolgoztam egy szerkesztőségben, sokkal jobb is volt külsős újságíróként írnom pl. Zalaegerszegről az Internet Kalauznak).

    Drukkolok neked, nektek! :-)

    Ida ***

  • Kedves Ida!

    Közben megnéztem a Gazdagmami oldalt is, ahol vita alakult ki a Vanda projekt kapcsán. Az oldalt egyébként ismerem, a hozzászólásokat szívesen olvasom. Amit Vida Ági csinál, üzleti vállalkozás, megtervezett, ügyesen végigvitt marketingfogásokkal. (De ehhez, te jobban értesz.) Nekem valóban azért fontos a Vanda Program, mert elérhető anyagilag és a gyerekeimet is van hová tennem. (Egyébként azért is fizetnem kellene, nagyszülői segítség nélkül.) Ági projektjét meg pillanatnyilag nem engedhetném meg magunknak.
    Ez nem is gond. Ki használt autót vesz, ki újat, a lényeg, hogy legyen helyváltoztatást segítő eszköze, és ne bukjon meg rajta a családi költségvetés.

    Részleteiben nem ismerem Ági programját. Azt látom, hogy az általa szerkesztett és üzemeltetett Kismamablogja informatív, a videót nézve egy jó humorú, szimpatikus nő, aki ráadásul újságírói múltjára támaszkodván láthatóan anyaggyűjtésre alapozott naplóbejegyzéseket ír. De az bosszant – és ez általánosságban van így, nem Ágira vonatkoztatva, hanem egyéb internetes bolyongásaimból leszűrve -, hogy már mindenki vállalkozót/infovállalkozót képez.

    Mi nők, ha szülünk pár gyereket, önszántunkból, nagy vidáman kötünk néhány koloncot ezzel kézre-lábra, miközben nyomnának minket vissza a munkaerőpiacra. Ha lenne piacunk, mennénk is :), ha lenne hová tenni a gyerekeinket (nem túlterhelt gyerekmegőrző, hanem valódi oktatási intézmény – játszóda), holnap munkába állnánk. No és ezt a piaci igényt most sokan kihasználják. Pedig nem mindenki alkalmas vállalkozónak. És nem is mindenkinek kell vállalkozónak lennie, különben ki dolgozik majd a vállalkozásainkban?

    WHO ajánlás – legalább kétéves korig anyatej. A tehén viheti magával a szopós borjat. Egy anya…? Egy anya, ha a munkahelyéről szoptatni rohangál, hogy dolgozik megbízhatóan?

    Az előadásodon kimondtad, amit még így nem sikerült megfogalmaznom: elnyertük a végkimerüléshez való jogot.

    Nekem nagyon szerencsés életem volt, mert soha nem bántott a családom azért, mert emberekben gondolkodtam és nem férfiakban vagy nőkben. A férjem támogat. Nem azzal, hogy vesz nekem egy üzletet, “játszogassak benne”. Erre nem is lenne kerete. Hanem azzal, hogy nem metéli le a szárnyaimat, nem csúfolja ki bukdácsoló repülési igyekezetemet. És elviseli a felfordulást. :) Mert egyszerre nem lehet mindent.

    Azt gondolom, hogy a legtöbbet mi anyák tehetnénk azért, hogy a nemek közötti hátrányos megkülönböztetés tompuljon. Megfelelő neveléssel. A fiainknak, hogy elfogadják a nőket egyenrangú partnerként. A lányainknak, hogy ne engedjék magukat tárgyiasítani, de emellett engedjenek természetes programjaiknak, és merjenek szülni.

    Köszönöm a drukkolást. Rám fér. :)

    Gyöngyi

  • Nagyon jó dolgokat írtál Gyöngyi a nőkről és a vállalkozóvá válásról. Rengeteg anyukától hallottam a dilemmát, hogy most visszamenjek vagy ne menjek? Aki elküldte a gyereket bölcsibe, annak lelkiismeretfurdalása van, hogy jól tette-e, és ugye nem is olyan egyszerű ez a bölcsi dolog, hiszen az első pár hónapban a gyerkőc többet van otthon mindenféle betegséggel, mint a bölcsiben… És ha testvért szeretnénk? És ha több testvért szeretnénk? Egyik ismerősöm a hatodik gyerekét szülte, 10 éve otthon van, hova tudna visszamenni dolgozni? Hiába a diploma, a nyelvvizsga, mindenki széttárja a kezét…

    Nem kell mindenkinek vállalkozónak lennie, de a túléléshez mindenkinek joga van, és a legtöbb családban az apukák fizetése nem elég a megélhetéshez.

    A tanfolyam alapötletét az adta, hogy egy csomó tehetséges kismamát ismerek, aki otthon kézműveskedik, köt, vagy éppen csodás cukrászkölteményeket alkot a baba mellett, miért ne tanulnák meg, hogyan lehet ezzel pénzt is keresni. És még többen vannak azok, akik szeretnének még pár évig otthonmaradni, még több gyereket vállalni, és közben némi pénzt is keresni, otthonról. Nem infómarketinget oktatok, nyilván nem lenne értelme, hogy mindenki tanfolyamokat indítson, könyvet írjon, azt szeretném, ha a résztvevők a maguk útját találnák meg.

    Gyöngyi, követem a blogodat :) Sok sikert!

  • Kedves Ági,
    lehet, hogy nem lesz mindenkinek szimpatikus, amit írok, ill. kérdezni fogok: vajon hány férfinek, apának van lelkiismeretfurdalása amiatt, hogy a gyereke bölcsődébe kerül?

    Úgy vélem, hogy bennünk nőkbe ugyancsak jól belénk verték, sikeresen kondicionálták azt, hogy bűntudatunk legyen, ha az anyaságon kívül más női szerep is létezik számunkra. És ugyan már miért lenne csak női feladat e kihívás megoldása? Szerencsére vannak jó példák, mint Gyöngyi is írta – sok nőt vesz körbe támogató közeg férjek, és apák részéről is.

    És ahogy Györgyi utalt rá, nekünk nőknek tudatosak kell lennünk, de nemcsak a fiaink nevelésében, hanem a saját, belénk nevelt sztereotípiák terén is.

    Anya minimum hétféle van – a görög istennő archetípusokból kiindulva :-), akikkel az istennő tréningjeimen foglalkozni szoktunk. E tréningeket én trénerként azért kedvelem, mert nem egy nőnek szűnik meg a mardosó lelkiismeretfurdalása, enyhül a bűntudata, amikor rájön, nem hibádzik nála semmi, és abszolut normális, ha mást is akar, mint az anyaságban kiélni magát, és inkább menne vissza dolgozni (alkalmazottként vagy vállalkozóként, ez most egyre megy), mint idegbeteg anya legyen.

    A gyerekek meg így is, úgy is betegek lesznek közössébe kerülve – az én lányom is az volt, amikor 2 éves kora után bölcsődébe került. De soha jobb intézményben nem volt tán része, mint ott és akkora – a bölcsihez képest minden zsúfoltabb, kevésbé gyerekre figyelő volt később (óvoda, iskola is egyre magasodó szintekkel, egyre “figyelmetlenebb”).

    De a gyerekek betegsége kapcsán előállt kihívások sem lehetnek csak női és anyai problémák.

    Még valamit: érdekes észrevétel, hogy minden társadalomban állítólag annyi ideig van szüksége a gyereknek az anyjára, amennyi ideig tart a kisgyerekhez kötődő ellátás. Ha pár hétig, ha néhány hónapig, ha 2-3 évig, akkor addig – nem fura? ;-) És azt még nem igazán hallottam sehol, hogy a gyereknek hány éves korig van szüksége – otthon :-) – az apjára. Pedig, ahol az apák jelen vannak a magán szférában – lásd svédek – ott még a férfiak is egészségesebb. Például csupán két évvel kevesebbet élnek, mint a nők – Magyarországon 8 évvel halnak meg korábban a férfiak, mint a nők – sejtjük, ugye, az okát… Túlhajszoltak a hagyományosan családfenntartó szerep miatt.

    És aztán a nők meg gondoskodhatnak anyagilag a rájuk, életük végén váró extra éveikről – egyedül. Hogy visszakanyarodjunk a saját honlapom eredeti, ill. egyik nagyon fontos témájához (nők és pénz). Ajánlom is szíves figyelmetekbe ezt az írást:
    http://www.gazdagnok.hu/2008/05/31/miert-onallo-tema-a-nok-es-a-penz/

    ida ***

  • Már nem tudom, hogy Ági honlapján olvastam-e vagy máshol, csak ugyanabban az időben, de számomra meglepő volt, hogy miért olyan egyértelmű, hogy kismamaként, anyaként, csak egy mellékes vállalkozást lehet indítani, ami belefér a gyereknevelés, házimunka mellé, és kiegészíti apa keresetét.

    Mikor én indultam, fel sem merült, hogy bármilyen oknál fogva az én vállalkozásom (és egyben álmaim, terveim) másodlagos lenne. Igaz, ez “áldozatokkal” járt-jár a férjem részéről, mert velem egyenlő arányban kell kivennie a részét a gyereknevelésből, háztartásból.:) És bizony, a gyermek felügyeletét is meg kellett oldanunk, ugyanúgy, mintha dolgozni mentem volna vissza – kivéve, hogy sokkal rugalmasabbak tudunk lenni mindenben.

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.