Nők és pénz – egy tréningen milyen elvárásaid vannak/lennének nőként ebben a témában?

A nők és pénz témát jómagam kizárólag önismereti szempontból tekintem át – tehát nem vagyok pénzügyi, adó-, hitel- vagy befektetési tanácsadó. Női önismereti tréner, nők és pénz specialista vagyok.
Minden esetben nagyon fontosnak tartom tisztázni előre, hogy milyen elvárásokkal érkeznek a résztvevő nők a “Hogyan legyen a tele a női pénztárca?” című tréningjeimre.

Az egyik alkalommal ilyen feleleteket kaptam, tehát jöjjenek a női elvárásokról a pénzzel kapcsolatban:

Hogyan érem el, hogy jöjjön a pénz, amire szükségem van a családi megélhetéshez és saját anyagi függetlenségemhez.
Hogyan bánjak a pénzzel?

Az ár kimondása
A pénz kezelése

Hogyan kell pénzt kérni a munkámért?
Szemléletváltás.

A pénzzel kapcsolatos hiedelmek megismerése.
Nőként miért viszonyulunk hozzá másként, mint a férfiak?
Spiritualitás és pénz
A munka értéke – miért nehéz pénzt kérni érte (már amennyiben igen)

Több pénz folyjon be, jobban tudjak bánni vele.

A pénzzel bánni.
Jusson és MARADJON (!) is.

Új információk a témában.

NEM AKAROK SZORONGANI, HOGY KEVÉS (LESZ) A PÉNZ.
EGÉSZSÉGES HOZZÁÁLLÁS A PÉNZ MEGSZERZÉSÉHEZ.

Pénz –> pénzt fialjon.

Megengedni a pénznek, hogy jöjjön…

Jobb beosztással élni

Ezek az elvárások átfedéseket is tartalmaznak, és talán sok mindent lefednek, de mindent teljesen mégsem. Nagyon érdekelne, hogy még a jelentkezés előtt, tehát nem már a tréningen, mi minden foglalkoztat egy nőt a nők és pénz témában.

Neked milyen elvárásaid lennének? Miben szeretnél támpontot kapni egy olyan tréningen, aminek fő célja a nők valódi anyagi függetlenségének megalapozása?
Hogy valóban mindig tele legyen a saját női pénztárcád.

Írd le itt hozzászólásban – ha egyezik a fentiekkel valamiben, akkor is, de ha más igényed van azt is!
Szívesen fogadok minden felvetést, visszajelzést.

Köszönöm előre is. :-)

Ingyenes internetes hírlevelem a nők és pénz témáját járja körbe, de az önismeret, a női lelki gazdagság témakörét is érinteni fogjuk. A hírlevélre itt tudsz feliratkozni.
Ha érdekel, ne habozz jelentkezni!

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

12 Responses to “Nők és pénz – egy tréningen milyen elvárásaid vannak/lennének nőként ebben a témában?”


  • Csak saját magamról, természetesen…
    Önbizalom kérdése is a dolog, véleményem szerint sok esetben saját magunkat kevesebbre értékeljük, mint a valós helyzet.Még nem hallottam férfitől, hogy nem baj, ha elhanyagolod a háztartást, keress pénzt. Keress pénzt, és otthon is legyél… legyen rend, kaja, stb…lehetőleg első legyen a család.
    Egy jó fizetés szervezés kérdése. Még lennének gondolataim, de rohanok a DEsign ÉKSZERLÁZRA…persze mindig csak a siker….
    Fanna

  • Azt gondolom, hogy tudatalattimban vannak olyan hiedelmek, amelyek behatárolják a rendelkezésemre álló pénzmennyiséget. Ezen szeretnék változtatni valamiképpen, tudom hogy ez résben önértékelési kérdés is, de hát önismereti tréningre megyünk, remélem szembesülök egy pár olyan dologgal, ami meg fogja lódítani “pénzügyi szekeremet”.

  • Igen, sokféle korlát létezik bennünk, Judit…

    Én például nem tudtam, úgymond nagy tételben gondolkodni. Egyszerűen leblokkolt az agyam – a lelkem megijedt? :-) -, amikor már nem százezres, hanem millió forintos tételekben kellett gondolkodni. Ma már simán tudok több tízmilliós tételekkel is számolni, ilyen léptékben gondolkodni, kalkulálni – majd elmondom a trükköt a tréningen, hogyan. Figyelmeztess rá, ha elfelejteném :-)

    És nekem is megvan a feladatom = kihívásom, amikor ezt egyre inkább sajátmagamra, a vállalkozásomra, az új elképzeléseimre kell alkalmaznom, és amikor újabb léptékekkel kell ugranom :-)

    De hát így haladunk mindannyian az utunkon, szépen felfelé :-)

    Ida ***

  • Van egy képességem, vagy nem tudatos dolog a fejemben, amivel baromi jól tudok pénzt teremteni – kicsiket, lukbefoltozókat. Valami azonban takarásban van, amiért nem tudom, vagy nem engedem ezt kiteljesedni, olyan szorongásféle – én elsősorban erre keresem a választ.
    A többit majd személyesen. Ezektől az eseményektől sosem azt kapom, amit elvárok, ezért jobb is ha nincsenek elvárásaim. Sodrodom. Valamiért érzem, hogy ott kell lennem pénteken :)

  • Olyan családban nőttem fel, ahol minden fillért meg kellett néznie anyukámnak, amikor vett valamit. A gyerekeire látszólag ugyan nem sajnálta, mégis tudatalatt éreztem, hogy van benne egyfajta szorongás attól, hogy elvált egyedülálló nőként anyagilag is szeretett volna megadni mindent, amit lehetett. De mindig volt egy határ, ami belém is “átnevelődött”, s mivel ő azt tapasztalta, hogy a pénzt nagyon nehéz dolog előteremteni, ez bennem valamekkora ellenszenvet váltott ki a pénz iránt. Szégyelltem, ha éppen sok volt (na nem olyan sok), ha tellett több dologra, amit szerettem volna, ugyanakkor mindig is éreztem, hogy képes vagyok többet előteremteni, képes vagyok jobb anyagi szinvonalat létrehozni magamnak, mint anyu.
    Ráadásul nemrég léptem ki egy olyan párkapcsolatból, ahol a férfi is rátett egy lapáttal a “pénzügyi törekvéseimre”, sokszor hangoztatta, hogy nem tetszik neki az “önmegvalósításom”, hogy több dologba is belekezdtem, hogy boldoguljak (előtte az ő cégében dolgoztam alkalmazottként), s amikor megvettem hitelre az autómat, akkor is azt hangoztatta, hogy nélküle nem sikerült volna. Tehát két irányból is azt súlykolták (bocsánat nem tudom pontosan, hogy “j” vagy “Ly” ), hogy maradjak csak egy bizonyos szinten, ne is merjek pénzben gondolkodni, úgyhogy bár azóta javult a helyzetem, mégis talán önmagamnak ezt a részét lenne jó egy kicsit még oldani. Ráadásul bennem már-már kezdett olyan kép is kialakulni, hogy a férfiak többségének nagyon is szúrja a szemét, ha a nő magabiztosan kezeli a pénzügyeit, és egyáltalán ha vannak pénzügyei. Mert ha egy nőnek vannak pénzügyei, ugye az azt jelenti, hogy van miből gazdálkodnia, és akkor mintha a férfiak meginognának férfiasságukban- tisztelet a kivételnek. Részemről például érdekelne, hogy a fenti állításom igaz, vagy csak az én neveltetésemből és sorsomból kifolyólag gondolom így. A jövőben szeretnék én is befektetésekkel(is) foglalkozni, amihez megtettem a nagyon kezdő lépéseket. Ám ez nálam is azt jelenti majd, hogy milliókban gondolkozzam, miközben felelősségteljesnek is kell maradnom. Most még a százezrekben való gondolkodás sem megy simán. És ha belegondolok, hogy a befektetések bizonyos kockázattal is járnak, hát akkor néha elgondolkodom rajta, hogy biztosan felnőttem-e már az ilyen jellegű feladatokhoz?
    És még az is érdekelne, hogy ha egy nő és egy férfi házastársi vagy együttélési közösséget alkot, akkor a mai viszonylatban hogyan működik a felek közti pénzmegosztás? Van helyes, mindkét fél számára járhtó út, vagy csak berögzött formák (ez alatt pl. “a férfi keres, a nő meg otthon főz” című szélsőséges felállást értem)?
    Köszönettel:
    Kata

  • Kedves Kata,
    nagyon fontosakat írtál – egyáltalán fel vagyok ajzva, lelkesedve attól, milyen fantasztikusan mély hozzászólásokat írtok!

    Nagyon köszönöm nektek!!! :-)))

    A pénteki ( = 2008. 08. 08-i) tréningen egy jelentősebb rész szól majd a nők és férfiak közti különbségekről pénzhez való hozzáállás tekintetében, ennek kihatásairól a párkapcsolatokra. Az általános “igazságokból” ki-ki kimazsolázhatja majd, hogy konkrétan rá v. a kapcsolatára (volt, van, lesz :-)), mi vonatkozhat stb.

    Nagyon remélem, hogy lesznek fontos AHA-élményeitek!

    Ida ***

  • Azt hiszem, nekem is rengeteg gátlásom van a pénzzel kapcsolatban (szegény család… stb)Sokféle tehetségem van, jó dolgokat csinálok, de “nem tudok” vele pénzt keresni. Nagyon zavar engem, hogy nőként a pénz-dologban egyedül vagyok. Jó, van a férj, aki majd “segít, szervez”, de ebben inkább a (feltehetőleg tudattalan) akadályozása nyilvánul meg, mármint, hogy minek a nőnek pénzt keresni, inkább sirassuk magunkat a pénztelenség miatt, minthogy a nő a fejemre nőjön.
    Ahhoz, hogy nőként sikeres legyek, valóban haladjak az utamon, rengeteg dolgot kell tudni, megtanulni. Egyre inkább úgy látom, hogy ez nem megy egyedül.
    Ezért arról is szeretnék hallani, illetve ez irányba lépni, hogy mi nők, hogyan tudnánk, tudhatnánk egymásban munka-társat találni. Nem a klasszikus munkáltató-alkalmazott felállásra gondolok, hanem arra, hogy a különböző területeken tehetséges, vagy valamit akaró emberek (nők)összefoghatlának… Még nem tudom hogyan, de biztos nem a véletlen hoz minket össze pénteken…

  • Nagyon fontosnak tartom a támogató köreink tudatosítását – erről lesz szó, lesz hozzá gyakorlat a tréningen.

    És van mód, módszer arra is, hogy nők hogyan fejlődjenek együtt a pénzügyek önismereti és praktikus tanulásának útján is.

    Bele kell vágnunk, meg kell találnunk erre a megfelelő partnereket, és létrehozni online és/vagy offline a női köreinket – zárt, biztonságos női térben, aminek kereteit kölcsönösen, együtt alakítjuk ki.

    Ida ***

    Utóirat: Egyre izgatottabban készülök én is a találkozásra veletek 2008. 08. 08-án pénteken, mitagadás! :-) Épp a ppt-met finomítgatom :-)

  • Remelem nem leszek kirekesztve az oldalrol himnemu letemre. Kata irta “egy nő és egy férfi házastársi vagy együttélési közösséget alkot, akkor a mai viszonylatban hogyan működik a felek közti pénzmegosztás? Van helyes, mindkét fél számára járhtó út, vagy csak berögzött formák (ez alatt pl. “a férfi keres, a nő meg otthon főz” című szélsőséges felállást értem)?”

    Errol en is olvasnek szivesen. Arrol tudok beszamolni, hogy ez nalunk/nalam hogyan mukodott. Illetve, hogy mukodott, nem tudom, de az alabbiak szerint csinaltuk.

    Az egyik tiz eves kapcsolatomban, miutan osszekoltoztunk a kozos koltsegeket, mint lakber, rezsi, kaja 1/3 es 2/3 aranyban osztottuk meg. A 2/3 reszt en vallaltam, mert tobbet kerestem. Bar az allaskeresesi technikak es a beralku kerdeseben eltero velemenyen voltunk, szerintem az exbaratnom is tudott volna akar 2x annyit is keresni, ha kelloen pofatlan az allasinterjun. De most nem ez a tema, bar ez is a nok es a penz teruletehez kapcsolodik.

    Az egyeb kiadasok – mozijegy, vacsora, meg hasonlok – tobbnyire en alltam. A ruhat, meg a sajat dolgokat mindenki a ‘sajat’ penzebol vasarolta. Ebbe a masik nem szolt bele. Bar azert neha probaltunk :) (mar megint mi a faxnak…. :) ) A lakast, kocsit a sajat penzbol vettem az en nevemre.

    Ez a gyakorlatot addig folytattuk, amig a szuletetendo kozos gyermekunk miatt az akkori paromnak abba kellet hagyni a munkat. Ezutan mar csak az en fizetesembol ‘eltunk’. Szerencsere meg igy is joval tobbet kerestem, hogy ki kelljen szamolni a hovegen a dolgokat. A fiam 10 honapos koraban kulfoldre koltoztunk, ekkor is ennek a koltsegvonzatat en viseltem. Ehhez a gondolathoz majd irok lejjebb.

    Ugyan nehany honap mulva szetvaltunk. A fiam anyukajat tovabbra is tamogatom, ebben a pillanatban munkaja nincs, igy csak ez a havi bevetele a csaladi potlek mellett.

    Ami a hazimunka dolgot illeti javasoltam a bejaronot. Dolgozok egesz heten, ha dolgozunk mind a ketten, akkor a hetveget mar ne takaritassal, meg hazimunkaval kelljen tolteni. De ez meg nem mukodott annal a ket embernel, akivel egyutt laktam.

    A masodik hasonlo kapcsolatomban, szinten miutan osszekoltoztunk, nyitottunk egy kozos szamlat, amirol fizettuk a lakbert, rezsit, illetve mindkettonknek volt kartyaja hozza, igy az un. kozos jellegu kiadasokat. Ezeket itt is 1/3-2/3 aranyban osztottuk meg, de a fizetesem is duplaja volt. Ha veletlenul vmelyikunknek a szemelyes dolgait kellett rendeznie, akkor ezt potolta. Igy viszonylag jol, egyszeruen nyomonkovetheto volt az egesz kiadasoldalon.

    Itt is bekovetkezett az a pont, hogy egy masik orszagba, egy kontinensnyi tavolsagra koltoztunk, igy ez a lany emiatt ‘elvesztette’ az allasat. Ekkor en fizettem mindent, meg a karacsonyi ajandekokat is, illetve a repulojegyeit is en vettem. De meg egy 3000 forintos kozos ebedet sem engedtem kifizetni neki. Kerestunk volna munkat neki, de ez a kapcsolat is, roviddel a koltozes utan megszakadt mas okokbol.

    A fentiekkel kapcsolatban nem magamat szeretnem fenyezni, mert a kornyezetemben ravilagitottak nehany dologra a masik oldalrol. Az egyik holgyismerosom velemenye szerint ez a szituacio lehet megalazo. Marmint, hogy csak az en fizetesembol elunk. Habar vannak olyan elethelyzetek, amikor ez szerintem elkerulhetetlen, mint a ket fenti esetben. Egy masik velemeny szerint, a legtobb csaladon beluli eroszak ilyesmivel kezdodik, hogy a ffi keres, a no meg maradjon otthon, nevelje a gyereket, fozze a vacsorat.

    Biztosan nincs fix recept minden esetre, de orommel olvasnek valami tanacsot, utmutatot, javaslatokat az ilyen kenyes szituaciok kezelesere.

    A masik problemam, amikor beszeltunk ezekrol a penzekrol, sokszor ugy ereztem, hogy anyagias vagyok. Holott csak objektiven szerettem volna elore vegigbeszelni, tisztazni, hogy mi hogy lesz, nehogy kesobb problemat okozzon, vitahoz vezessen.

    Szoval varom a tanacsokat, javaslatokat.

  • “A masik problemam, amikor beszeltunk ezekrol a penzekrol, sokszor ugy ereztem, hogy anyagias vagyok. Holott csak objektiven szerettem volna elore vegigbeszelni, tisztazni, hogy mi hogy lesz, nehogy kesobb problemat okozzon, vitahoz vezessen.”

    Szerintem valahol itt van a kutya elásva. Vagyis hogy nem állunk a pénzhez felnőtt módjára – egy család alapításakor pl. mindent megbeszélünk, még a tervezett gyerekek számát is:), de azt nem, hogy hogy is lesz a pénzzel, vagyonnal. Pedig egy család egy gazdasági közösség is egyben.

  • (Közben kirohantam a holnapi ebédhez, mielőtt odaég:)).

    Ami a történetekben nekem feltűnt, hogy igazából közös pénzügyekről nem is beszélhetünk ezekben az esetekben, engem ez inkább arra emkékeztet, mikor még egyetem alatt lakótársakkal együtt albérletben laktunk.:)) Gondolok itt arra, hogy pl. nálunk az összeköltözés, együttélés után a férjemmel tovább léptünk, amikor összeházasodtunk, közösen terveztük meg a jövőnket, vettünk közös lakást, autót stb.

    Egyébként nálunk az működik, hogy van közös vagyonunk, amit együtt “hoztunk össze”, és mind a kettőnknek van valamennyi magánvagyona még korábbról – ezeket nem olvasztottuk bele a közösbe.

    A mindennapi kiadások meg sosem volt téma, akinek éppen volt/van pénze a számla érkezésekor, az fizeti ki.:)) Volt, amikor én kerestem többet, volt, amikor a férjem, de ezt így sose számolgattuk ki, hogy ki pontosan mennyit ad be a közösbe. Igaz, úgyis szinte a teljes kerestünket elviszik a közös kiadások (gyerekek, lakás autó:)), úgyhogy végül is mindegy, ki tesz bele többet, ha úgyis bele kell tenni.:) És az is igaz, hogy huzamos ideig, éveken keresztül nem állt fenn még egyenlőtlenség a keresményekben.:)

  • Nagyon nehéz általánosan beszélni a pénzről, a családon belüli pénzügyekről, mert ki-ki hozott magával valamilyen “mintát” a családjából, ki jót az folytatni szeretné, ki kevésbé jót az egészen másként szeretné csinálni.
    A családon belüli szerepeket mi magunk is konzerváljuk(fiús anyaként én probáltam másként, talán sikerült..)
    A fiatalabb korosztály már nyitottabb e téren is, de jó néhány évvel ezelőtt nem egy esetben találkoztam olyan nőtársammal aki a családi béke miatt nem vállalt vezetőosztást, mert a férje nem venné jónéven, hogy ő többet keresne, nem beszélve a családról..
    Véleményem szerint, a közös otthonnak, egy közös bankszámla is része kell, hogy legyen, ki mennyit tesz rá havonta az már az összeköltözés elötti beszélgetés része kell, hogy legyen.
    Bacska

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.