A nők láthatatlanok, avagy hogyan is akarunk nőket tanítani?

Nők és pénz témában, de úgy egyáltalán eddig is tudtam, de még inkább megerősödött bennem a tudat, hogy a nők valójában szinte láthatatlanok.

Nézz csak körül, ha vitád lenne ezen állításommal!

Nem találsz egyetlen egy oktatóNőt például a MiSZüben (sem), de a résztevők között (legyen néző vagy padawán) sincs női túltengés. És ajánlom figyelmedbe, hogy nézd meg a hozzászólok nemenkénti arányát darabszámra, aztán pedig azt, hogy bejegyzés-, netán sorszámra milyen a nők és férfiak aránya. Ha azt hiszed, hogy viccelek, tévedsz – ugyanis ilyen indikátorok mutatják meg például azt, hogy a nők mennyire láthatatlanok.

Pedig ott vannak, ott vagyunk sok helyen – hogy miért észrevétlenül, és miért nem eléggé, az bonyolult kérdés.

Például lehet az is oka, hogy nincs elég ismert, sokak által tudott női példa. És ha van is – mert van! – , nagyon kevesen tesznek, teszünk azért, hogy a nők ne legyenek láthatatlanok – ezért is becsülöm Lady Usert, H. Gyöngyit, hogy mintát mutat nekünk például a régmúltból. Vagy Máthé E. Judit.

És ezért is értékelem Vida Ágit, aki mai, fiatal vállalkozónőkkel készít interjúkat – például Mattheidesz Dórával, Vidi Ritával.
Hogyha Ági könyvajánlóiban női szakértők által írt könyveket is ajánlana, az még jobb volna. Abszolút megértem amúgy, mert nincs könnyű dolga (neki sem), mert hogy a nők tényleg mintha láthatatlanok lennének.

Kapom a hírleveleket férfiaktól, és nőktől is anyagi függetlenség témákban, és még a sztorikban (!!!) is férfiak szerepelnek – ejha! János meg John… egyik nőtársunk hírlevelében.
Naa, neee!
Így akarunk nőket tanítani?

Megemlítek hát két külföldi nőt, akiktől én tanultam – nők és pénz témában:
Kim Kiyosaki,
Oliva Mellon.
Itthonról pedig Sallay Katit, aki ezeréves, rég-ismerős.

Én sem voltam mindig ilyen tudatos természetesen, de MOST azt gondolom, nőket tanító nőtársak, nőket tanító férfiak, strapáljátok már magatokat ti is kicsit! :-)
Mert annyira azért nem láthatatlanok a nők!
Lehet találni szakértőket köztük is, ha legalább elkezdjük őket tudatosan keresni.

A nők más szempontokat visznek be, bárhol is jelenjenek meg, s bármibe is vonják be őket komolyabban.
Ma már bizonyított tény, hogy anyagilag sikeresebbek azok a cégek, ahol nagyobb arányban vannak jelen a nők, a vezetésben is. Vétek hát, mi több pazarlás a nők tudását fel nem használni,

Tájékozódj! Ingyenes internetes hírlevelem a nők és pénz témáját járja körbe, de az önismeret, a női lelki gazdagság témakörét is érinteni fogjuk. A hírlevélre itt tudsz feliratkozni.
Ha érdekel, ne habozz jelentkezni!

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

7 Responses to “A nők láthatatlanok, avagy hogyan is akarunk nőket tanítani?”


  • Teljesen igaz, amit a láthatatlan nőkről írsz. Én is észrevettem, hogy például egy konferencián, értekezleten a nők ódzkodnak felszólalni, véleményt mondani. Amikor erre rákérdezek, elmondják, hogy félnek a szerepléstől. Mert hát mit szólnak hozzá a többiek, ha ő, a nő, itt ágál vagy ellentmond? Marad inkább csöndben. Aztán meglepődik, ha előléptetéskor nem rá gondolnak, hanem a mindig nyüzsgő, folyton belebeszélő férfi kollegára.
    És sértetten jön hozzám tanácsadásra, hogy nem halad előre a ranglétrán.

    Zsuzsó

  • Mivel nőknek szóló médium tulajdonosa vagyok, nálunk teljesen felülreprezentáltak a női szakértők. Pl. 25 online szakértőnkből 22-en nők, és az interjúalanyaink is 95%-ban nők. Azért is, mert szerintem ők sokkal hitelesebben tudnak beszélni a nőket foglalkoztató kérdésekről – tudják, tapasztalták, miről van szó. Így teljesen logikus, legalábbis számomra, hogy ha nőknek írok (vagy nőket tanítok), és figyelembe veszem a célcsoportom igényeit (ha jót akarok magamnak:)), akkor a nekik szóló példákból válogatok.

    Egyébként nem is nagyon kell keresni a női szakértőket, bőven vannak.

    ***

    “Marad inkább csöndben. Aztán meglepődik, ha előléptetéskor nem rá gondolnak, hanem a mindig nyüzsgő, folyton belebeszélő férfi kollegára.” – pedig a suliban mennyit dícsérték, hogy csöndben marad, és nem nyüzsög, mint a férfi kollega.:)

    ***

    A másik dolog, ami még eszembe jutott, az az idő: mennyi ideje van egy családanyának pl. arra, hogy megdolgozzon a saját láthatóságáért – mivel a jó PR sokszor idő, energia kérdése. Kb. egy éve olvastam egy marketinges blogon, hogy az illető (férfi), hogyan szigeteli el magát amikor anyagokat vagy tanulmányokat ír: telefon, e–mail kikapcs, elvonul a dolgozószobájába, és a család is tudja ilyenkor, hoyg ne zavarja. Kíváncsi lennék ezt hány anya tudja megvalósítani – sőt, hánynak van saját dolgozószobája. (Más kérdés, hogy a háttérben az apjával zsivajgó gyerektől én még tudok tanulmányt írni.:))

  • kph,
    az utolsó bekezdés nagyon húsbavágó nekem… azon túl, hogy Idának tökéletesen igaza van a láthatatlansággal kapcsolatban – ebben ugye bőven benne van az is, hogy jellemzően nem versengésre szocializáltak bennünket…

    De hogy a családanyának mi mindenre nincs ideje meg energiája, az is szó szerint így van. De azért hálistennek vannak jó példák, egyenes arányban a nőnek anyaszerepben nyújtott segítséggel :)

  • Az a baj, ha egy nő hallatja a hangját, rásütik a bélyeget: feminista. Mindezt úgy, hogy a szót nem eredeti jelentésében használják, hanem aszerint, amit épp gondolnak a szóval kifejezni, felvázolva egy savanyú, okoskodó, kellemtelen nőszemély képét.

    Ennyi gyerekkel és befőzött eperszörppel nehéz lenne elhitetni, hogy antianya és antinő vagyok :-) De hiszek az egyenlőségben – nem egyformaságban! – és bosszant a lapleosztás. Nekem – szerencsére – felvilágosult, jóravaló férjem van, aki értékeli az erőfeszítéseim (bár a zoknikat széthagyja) :-)

    A távmunkával is az lesz – vélhetően -, hogy mi nők felépítjük a modellt, teszteljük, belebukunk párszor, aztán a férfiak learatják a babért, miközben mi visszavonulunk a rivaldafénytől. ;-)

    Minap beszélgettem egy cégvezetővel, akitől kérdeztem, miért nem alkalmaz távmunkásokat, ha a munka 90%-a végezhető lenne otthonról is. Válasz: “Bejön a megrendelő, ha látja a 30 gépet, mellettük a dolgozókat, akkor elhiszi, hogy meg tudom csinálni a munkát, hogy valóban van rá emberem. Hacsak engem lát egy irodában, nem hiszi el, hogy kompetens cég vagyunk.” Azt hiszem, előbb a fejekben kéne valahogy rendet tenni. Meg lehetne találni a módját, hogy egy cégvezető “végigvezesse” a megrendelőt a virtuális irodán és bemutassa valós alkalmazottait.

    Nem az zavar, hogy férfitársaink nem tapsolnak állva, ha jól megoldunk egy problémát, még az se nagyon, ha magukat tapsoltatják, ha mi oldunk meg egy problémát, de az roppant mód, hogy ki-kiteszik a lábuk, majd ha megbotlunk benne, közlik: “A lábad elé sem tudsz nézni?!” Tisztelet a kivételnek.

  • Gyöngyi,
    a statisztikailag tipikus távmunkás már most is magasan kvalifikált férfi, nem nő.

    Egyébként amíg szervezetben dolgoztam, a férfi kollegákkal sose volt problémám, a nőkkel annál inkább, és leginkább abból, hogy még akkor se tudok láthatatlan lenni, ha akarok. Na pláne ha nem is akartam. Igaz én női iparágban dolgoztam, alig voltak férfikollegák.

    Egyébként lehet, hogy az is magyarázza a láthatatlanságot, hogy minket zavarnak a ránk sütött címkék, a férfiakat meg nem annyira. (Istenem, és én még csak eperszörpöt se főzök be…:)).

    Kriszi,
    egyébként elég vicces, hogy interjúkban pl. rendszeresen megkérdezik tőlem, hogy “és most éppen hol van a gyerekem, ki vigyáz rá”. Kíváncsi lennék, az apjától hány riporter kérdezné meg ugyanezt?:))

  • :)))
    A legutolsó mondat kph-tól nagyon odacsap:))

    És volt egy mondata Krisztinának, hogy nem a versenyre neveltek minket.

    Nos, egy kis öndiagnózis láthatatlanság-típus kérdésében: ha vezetsz, és elsőként állsz a piros lámpánál, és pörög az ereidben egy pici adrenalin a szituációtól, és alig várod, hogy kilőhess, akár gumicsikorgatva is, na akkor nem fenyeget a láthatatlan tipusba tartozol, jókora esélyed van kitörni;))

  • :))))
    Na én mostanában inkább azzal borzolom férfitársaim idegeit, hogy betartom a sebességhatárokat.:)))

    Nemrég olvastam egy vezetéstechnikai oktatótól, hogy egy kismama, mint védett személy, bizony ne vezessen, üljön csak a jobb kettesre, és bízza a párjára a vezetést, és különben se szerencsétlenkedjen a biztonsági övvel. Ennyire telt egy autós blogon.:(((

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.