Hozzászólás: Miért tátong szakadék a nők és férfiak fizetése között? Persze a nők rovására :-(

chi

chi — Sun, 17 Aug 2008 21:06:10 +0000

Ez a “muslinca szövetség” kifejezés nagyon tetszik :-)
Eddig “old boys” klubnak hívtuk, szoktam hívni az angolból átvetten az olyan alkalmakra a kifejezést, amikor a férfiak maguk között – vadászaton, teniszpartin, kocsmahivatalban :-), üzleti fehér asztal mellett – megbeszélnek fontos dolgokat, míg a nők otthon fakanalaznak, pelenkáznak.
Ezért is tartom nagyon fontosnak, azon túl, ami fentebb elhangzott, hogy a netet használják fel a nők a saját önszerveződéseikre is! Ezért is jött létre annak idején a MINők = http://www.minok.hu

Ida ***

bacska

bacska — Sun, 17 Aug 2008 20:49:24 +0000

Először a kisgyermekes szülők táppénz kiadásaihoz…csak a pontosítás miatt, igen a munkáltatónak kezdetben több később kevesebb kiadása van ha a terhesség alatt betegállományba megy a babát váró anyuka..
Akkor is betegállományba kényszerül ha a munkáltató nem tud a számára “megfelelő” munkát biztosítani.Jólehet ebben az esetben a munkáltatónak kellene a terhesség időszakára állásidőnek megfelelő bért fizetnie, ami légyegesen több lenne mint a táppénz ráeső része….
Vagyis a gyermekvállalás miatt ebben az esetben a leendő anyuka jár anyagilag rosszul, mert a tápénz és az állásidőre járó pénz között minimum 30 % a különbség…
Ha a leendő anyukák ismernék a jogaikat anyagilag több pénzhet juthatnának több hónapon keresztül és kevesebb “beteg” leendő anyukával találkozhatnánk.
A nők és férfiak bérezése közötti különbségnek több oka is van.
De talán először arról, hogy az anyaság miatt miért is van különbség azonos végzettségü és foglalkozású gyermeket vállaló és gyermektelen nők nyugdíja között….?
Igen, a társadalmi közgondolkodás miatt, mi magyarok szeretjük a gyerekeket, csak a gyermekvállalás miatt egész életre szóló hátrányt tudunk összegyüjteni, ami a nyugdíj megállapitásnál is nyomon követhető
Néhány személyes élmény a férfiak és nők egyenlő bérezéséről….röviden annyit, hogy lényegesebb több munkával kerestem ugyanannyit mint 12 férfi kollégám, ehhez hozzá tartozott, hogy nagyon jó főnökeim voltak, akik látták ezt.
Amig a férfi kollegáim délután egy-két pohár sör, kisföcs között megbeszéltek az másnap már természetes volt számukra, ami esetenként nem kis hátrány jelentett a számomra, mindaddig amig szóvá nem tettem, hogy a “muslinca szövetségben” megbeszéltek a munkaidőn túli időkre vonatkozik….vagyis amig hagytam magam addig hátrányba kerültem és sok álmatlan éjszakámba került..
Fontos, hogy adjunk erőt nőtársainknak, legyenek határozottak eggy-egy állásinterjuban, legyen elgondolásuk a munkájuk értékéről, ezt már megnézhető a berbarometer honlapon.

kph

kph — Sat, 16 Aug 2008 12:14:03 +0000

“A munkáltató a táppénz első három hetére a munkavállalója teljes bérének 80%-át fizeti, annak járulékaival együtt.”

A betegszabadságot sztem a pasik ugyanúgy kiveszik, ez egy év alatt összesen 15 nap, nekem pl. a terhességem előtt anno már elfogyott náthára meg bokaficamra:), ez nem feltétlenül női specialitás (a betegség). Mondjuk arról se a munkavállaló tehet, hogy a táppénz harmadát a munkáltatónak kell fizetnie, mégis rajtunk csattan.:(

Anna

Anna — Sat, 16 Aug 2008 10:25:09 +0000

Még egy kis pontosítás a munkáltató költségeihez:
A munkáltató a táppénz első három hetére a munkavállalója teljes bérének 80%-át fizeti, annak járulékaival együtt.
A gyermekgondozási szabadságról visszatérőnek pedig fizetett szabadságot kell adnia a távollét első másfél évére. (Ergó visszatéréskor azzal kezdi, hogy másfél havi bért kifizet járulékostól.)
Közben a távollét idejére helyettest kell találni (az is pénzbe kerül), és be kell tanítani (az is pénzbe kerül). Majd a visszatérőt is be kell tanítania, pláne ha több évre maradt ki (az is pénz).

kph

kph — Sat, 16 Aug 2008 08:12:52 +0000

Nekem elég érdekesek ezen a téren a tapasztalataim, mert a pályám kezdetén ezt egyáltalán nem tapasztaltam, igaz olyan helyeken is dolgoztam, ahol figyeltek rá, hogy ne legyen “bérfeszültség”, inkább a régiség alapján differenciálta. Következő munkahelyemre váltáskor pedig kifejezetten jó feltételeket tudtam kiharcolni. Viszont mikor terhes lettem, akkor a főnököm – noha korrektül kifizetett mindig mindent, amit kellett neki – elkezdett levegőnek nézni, és ezt azóta is folytatja, pedig most a második gyerek jövetelénél kezdeményeztem a közös megegyezéssel felmondást, amivel ő jobban járt volna (rövid távon én is).

Kis pontosítás az idézethez: a munkáltató a gyest, gyedet, tgyást nem fizeti, azt az állam állja, a gyedet, tgyást a korábban általunk befizetett járulékok alapján, a gyest alanyi jogon. A munkáltató költsége egy várandóssal csak a táppénz egyharmada, ha elmegy az illető szülés előtt táppénzre.

Mióta vállalkozom, azóta meg ez nem téma:))).