Menekülsz-e a pénzzel való foglalkozás elől? Lehet, hogy a szembenézés sprituális feladat?

– Neeem tudod, hogy mennyi a vállalkozásodban a bevételed és a kiadásod? – kérdeztem döbbenten néhány nappal ezelőtt a kisvárosi főtéren a nyár végi csevegésünk során vállalkozónő ismerősömet. Arról beszélt, hogy váltani kéne már nagyon – elege van régóta. Ezt régóta tudom, tudjuk mindketten, és azt kezdte ecsetelni, milyen utakat látna maga előtt.

Az egyik az volna, ha eladná a vállalkozását, ha átadná másnak. Gondoltam, ha lenne érdeklődő, logikusan azonnal arról faggatná, meg lehet-e ebből élni, vagy szikárabban fogalmazva: profitábilis-e a vállalkozás, azaz hoz-e, és vajon mennyi nyereséget? Nem tudta, pontosabban fogalma sem volt róla.

Annyira megdöbbentem, hogy egy vállalkozó nem számolja a pénzét, pontosabban nincs tisztában a saját vállalkozása kifizetődő voltával, hogy nem firtattam tovább a kérdést. Fél nap elteltével tértünk vissza rá.

– Ha át akarod adni a vállalkozásodat valakinek, akkor elég nehéz dolog lesz, ha nem tudod megmondani viszonylag pontosan, hogy anyagilag hogyan is áll… Mert hogy mindenkit az érdekelheti elsőre, hogy mit hozhat a konyhára – kezdtem.

Nem is akarok én ezzel igazán foglalkozni… Lehet, hogy nem is ez lesz a megoldás.

– Akárhogy is lesz, akkor is kéne tudnod mennyi a bevételed és a kiadásod.

Nincs nekem időm az adminisztrációra – hangzott a lakonikus válasz, és a magam részéről én is befejezettnek tekintettem a párbeszédet. Fel sem hoztam, hogy egy vállalkozónak külön kéne kezelnie a vállalkozása és a magánemberi pénzeit.

Mióta ismerem, és ennek nem 1-2 éve, folyamatosan anyagi gondokkal küszködik. Nincs tíz év, nyugdíjas lesz – persze az sem érdekli. A nyugdíja összege meg főleg nem. Persze megértem, mert az semmire nem lesz elég a minimálbéres vállalkozás után. Jó, ha lesz néhány tízezer forint egy végig dolgozott élet után. De még lenne ideje másfajta megoldást keresni!  Természetesen ehhez meg tudnia kéne, hogy hogyan is áll a forintjaival. De hát nem! Őt ilyen hétköznapi, prózai dolgok nem érdeklik.

“Igyekszik kerülni a pénzzel kapcsolatos napi teendőket, továbbá a pénz kezelése szorongást és gyámoltalanságot vált ki belőle” – így lehet összegezni a pénzügyi személyiségtípusok közül a menekülőt.

Menekülsz-e a pénz elől?

Hogy menekülsz-e a pénz elől, be tudod azonosítani, ha végig gondolod a következők jeleket:

  1. Utolsó pillanatra hagyod az adóbevallásod elkészítését.
  2. Csúszol  a kifizetni valókkal, azaz határidőn túl fizeted be rendszeresen a csekkjeidet, vagy késve utalod el az összegeket.
  3. Kész kínszenvedés számodra, ha ellenőrizned kell a pénzügyeid állását – ha egyáltalán megteszed.
  4. A hideg kiráz még  gondolatától is, hogy rendszeresen vezesd a bevételeidet és a kiadásaidat.
  5. Nem tudod – sarkosan fogalmazva: fogalmad sincs -, mennyi pénzt költesz, mennyit kapsz, kinek és mennyivel tartozol.
  6. Ha netán van tartalék pénzed, akkor sem fektetsz be, mert túl sok macera utána járni, hova is érdemes, meg úgy egyáltalán: túl sok vesződség ilyesmire figyelni.

Ha a fentiek közül több is igaz rád, ne ostorzod magadat!

Érdemes inkább végig gondolni az okokat, pontosabban a tüneteket. Lehet, hogy ezek miatt menekülsz:

  • az anyagiak letaglóznak, úgy érzed: meghaladják a képességeidet,
  • szorongsz, netán teljesen leblokkolsz, lebénulsz a pénzügyek esetében,
  • lelked mélyén valahol azt gondolod: a pénz valamiféle szennyes dolog,
  • vagy arisztokratikusan, netán némi megvetéssel azt gondolod: micsoda unalmas dolog holmi pénzügyekkel foglalkozni.

Az igazság azonban többnyire az, hogya legtöbb menekülő képtelennek érzi magát arra, hogy a pénzügyek bonyolult világával foglalkozzon és/vagy nem tartja magát erre alkalmasnak.

Másképp menekülnek a nők és a férfiak

Olivia Melan szerint mindkét nemnek más a védekezési mechanizmusa a menekülő pénzügyi személyiségtípus esetében.

A nők jobban kimutatják a pénzfóbiájukat, mint a férfiak. Nyíltabbak elmondják, micsoda pánik, milyen szorongás uralkodik el rajtuk, netán valamiféle megsemmisítő érzést is átélnek, amikor valami muszáj-pénzkérdéssel találják magukat szembe.  Jó messzire szeretnének ilyenkor kerülni, és minél előbb. Ezzel együtt a nők jobban beismerik, hogy a menekülésük milyen zűrzavaros érzéseket kelt bennük, és hogy szégyellik is magukat emiatt.

A férfiak ezzel szemben higgadtabban, hűvösebb módon vonják ki magukat az alól, hogy a pénzzel foglalkozniuk kelljen. Úgy csinálnak, mintha semmi baj sem lenne, összeszedettebbek.

Ami azonos: mind a férfiak, mind a nők önbecsülése legtöbbször súlyosan sérülhet, sérül – annál inkább, minél tovább elhúzódik ez a menekülési “stratégia”, védekezési mód a pénz elől. Ugyanis nem lehet elmenekülni. Nem csak a pénz elől.

Ahogy sokan tudjuk, mert megtapasztaltuk, minél inkább menekülünk, annál inkább üldözöttek vagyunk – egyetlen igazi, mély és spirituális megoldás létezik: a szembenézés, bármilyen fájdalmas is. Ehhez könnyen előfordulhat, hogy támogató személyre, szakember segítségére van szükség. Mégpedig olyan valakire, akiben a menekülő pénzügyi személyiségtípushoz tartozó bízhat, bízik. A változás ugyanis csak a bizalom talaján indulhat el, a menekülő esetében is.

Hogy még milyen pénzügyi személyiségtípusok vannak, te melyik vagy, ezt megtudhatod sokkal bővebben PénzTükör elnevezésű online szolgáltatáscsomagunkból: erre tesztet is találsz, tehát még jobban megismered pénzügyi énedet – AZÉRT, hogy támogasson! Most ráadásul KEDVEZMÉNYESEN! Részletek itt: klikkelj! –>>

 

 

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

46 Responses to “Menekülsz-e a pénzzel való foglalkozás elől? Lehet, hogy a szembenézés sprituális feladat?”


  • A magam részéről, úgy érzem, elkezdődött valami pozitív változás az életemben, és ennek része volt a kiadásaink, és bevételeink vezetése, és azok “elemzése”is. Őszintém bevallom, kicsit tartottam az ere
    dménytől, hogy most lehull a lepel, és kiderül, hova megy el a pénz. Legnagyobb meglepetésemre nem taglózott le, inkább tetszett, hogy ennyire egyértelmű, és világos, honnan jön, hova megy, merre mozduljak, ha takarékoskodni kell, mi az amire elég kevesebb is stb.Én nagyon élvezem, és tovább is lépnék, mert olyan ez mint a periódusos rendszer, ha ismered(tudod használni), nagyon sok információt tartalmaz, és a segítségedre tud lenni.

  • És miben szeretnél tovább lépni, vagy merre, Gizus?

    ida ***

  • Hogyan tudom használni mindezt, mármint ha átlátom a kiadások, és bevételek arányát. Milyen praktikus tanácsokat kaphat az ember, ha azon gondolkozik, hogy megtakarít, esetleg befektet…
    Én csak azt érzem, illetve feltételezem, hogy ezekből az információkból(számokból) még sokkal többet ki lehet hozni, mint csak annyit, hogy ennyit kerestem, ennyit költöttem, és kész.
    Ebben szeretnék tovább lépni, hogy minél többet lássak a számokból, és az összefüggésekből.
    Tudod, mikor a könyvelő elkészül egy mérleggel, én csak számokat látok, ő viszont egy történetet, és órákig tudná mesélni, melyik sor mire hívja fel a figyelmed stb.
    Én is meg akarok tanulni olvasni a számokból.

  • Én azt gondolom, hogy a te számaidból valószínűleg te jól tudsz olvasni, hiszen a saját életedet, a “néped” :-) életét és szükségleteit, valós igényeit te ismered.

    Viszont neki lehet állni komolyan pénzügyi tervezni. Ebbe 3 dolog tartozhat: megtakarítás, befektetés, és adakozás (!), bizony.

    A megtakarítás arra kell, hogy ha bármi történik, akkor legyen hova nyulnod, de arra is, hogy valami örömben részesítsd magad, magatokat (pl. lehet megtakarítani = gyűjteni egy utazásra, lehet ez is egy pénzügyi cél). De szükséges lehet tartalékolni a gyerekek tanévkezdésére.

    A befektetési célú pénzügyi tervekhez tartozik mindenképpen az öngondoskodás, mert hogy az állam nem fog gondoskodni rólunk! És lehet a gyerekek majdani iskola-, és életkezdésére is befektetni.

    És adakoznunk azért is célszerű, hogy segítsük a pénzáramlást; juttassunk feltételek nélkül rászorulóknak.

    Szerintem azt gondold végig egy következő lépcsőben, hogy mennyi pénzt tudnál félretenni a jövedelemből, rendszeresen, és aztán majd ki lehet találni, hogy mire is pontosan :-)

    A szeptember 8-i, hétfői egész napos 1. női pénzügyi önismereti mini konferencia is adhat segítséget, de ez a blog, és a tervezett további szolgáltatásaim is adhatnak majd további támpontokat neked. :-)

    Mi a véleményed a fentiekről?

    Ida ***

  • Azt gondolom, hogy ez a három szempont, amit említettél ésszerűnek érzem, és követhetőnek.
    A háromból nálam egy működött eddig: az adakozás.
    Most a megtakarítási oldalon igyekszem erősödni, hogy a befektetés is létrejöhessen.
    Ennek a tervezésnek az alapvető szempontjaihoz pedig biztosan kapok segítséget, és ötletet a szeptemberi találkozón, ill.a mini konferencián, vagy itt a blogon keresztül is :-)
    Sőt(!), már eddig is kaptam.
    Gizus

  • Értem, Gizus…

    Khm… az eléggé női jellemző, hogy előbb adunk, adakozunk, mint akár tartalékoljunk magunknak. Lehet, hogy nem könnyű szabály, de a gazdag emberek egyik fontos szokása, hogy mindig előbb magukat fizetik ki.
    EZ nem önzés, hanem egy nagyon logikus, érzelemmentes döntés. Ha ugyanis ő nem tudja működtetni a cégét, vállalkozását, a saját készpénzáramlását magánemberként, és nem érzi magát jogosan megbecsültnek, saját maga előtt is (!), akkor hogyan tudna munkát adni rendszeresen, pénzhiányossá, frusztrálttá váltan? Mitöbb, még szépen el is adósodhat.

    Hány meg hány vállalkozó van, aki kifizeti az alkalmazottait, vagy civil szervezet, ahol a projektvezető utoljára kap fizetést vagy a legkésőbb számláz, ha alvállalkozó, és mindenki más előtte van? Ez ráadásul nem kényszerít rá az időbeni szembenézésre, elodázhatja a problémákat… és a végén ott marad mindenki pénztelenül, netán lelkileg is megfáradva, kiégve.

    Tehát először magadat fizesd ki, aztán jön a megtakarítás, és adakozás. DE ezt is a megjött pénzből azonnal le kell vonni, mert különben elúszik! Tudjuk jól, igaz-e? :-)
    Tehát előre le kell venni az összegeket, ez a lényeg, és ez nagyon fontos szemléletváltás!

    Az “utólagozás”, meg hogy majd a végén a maradékból, nagyon nem szokott működni – a fenti módon meg lehet előzni!

    Sok sikert hozzá!

    ida ***

  • “Az “utólagozás”, meg hogy majd a végén a maradékból, nagyon nem szokott működni”

    Na ez biztos, én is évekig vártam, hogy egyszer csak lesz maradék:))), de sose lett. De értek már kellemes megkepetések akár havi 3-5 ezer Ft-os megtakarításokból is, amikor hozzá jutottam, amit megtakarítottam, meg a hozamokhoz – a vállalkozást is anno egy ilyenből indítottuk el.

    Néhány hónapja mi alkalmazzuk a vállalkozásban ezt az “először magadnak fizess elvet”, ami ott azt jelenti, hogy először mindig azt fizetjük, amiből lesz nemsokára bevétel.

    Gizus,
    nekünk pl. a kiadások-bevételek mellett van egy olyan táblázatunk is, amiben év végéig hetekre lebontva van benne minden tervezett bevétel és kiadás, és ez segít pl. felkészülni olyan extra kiadásokra mint pl. a karácsony vagy a szülés lesz (na pláne ezek egyszerre lesznek) – tehát látjuk, hogy mikorra kell több pénzt csoportosítani.
    Ill. a kiadás-bevételből látszik, honnan tudunk lecsípni megtakarításra ill. hol jöhet extra bevétel, amit esetleg félre lehet tenni.
    Egyelőre én is csak a megtakarításig jutottam el:), befektetés majd akor jön, ha lesz már miből, addig is lehet tanulni róla.:)

    Hajni

  • Tudod, mi jutott eszembe?
    A szeptemberi tréningre is így jelentkeztem, hogy először ezt fizettem ki, a többit meg meg fogom oldani, mert rá leszek kényszerítve, hogy megoldjam, hisz egy éhes gyerek igen csak motiváló erő.
    (persze tudom, hogy te a fizetésre gondoltál.)
    Mi is beszéltük a lányokkal, hogy a munkánk során nem hagyjuk magunkat a sor végére ( Kiyosaki után szabadon).
    Én mégis látok hasonlóságot a két hozzá állásban, hisz itt is arról van szó, hogy magamat ne a sor végére tegyem, ha nem a megfelelő helyre.
    Egyrészt, mert így tudok én is haladni, és fejlődni, amit azután remélem nem csak nekem, de népes családom hasznára is válik.
    Másrészt egyre jobban érzem a helyes sorrend fontosságát, legyen ez fizetés, vagy egyéb teendők az életben.

    Bízom benne, hogy át tudom adni a többieknek a “magamnak fizetek először” mondanivalóját, és lényegét, mert most még igen csak prüszkölnek ellene.
    Gizus

  • Drukkolok, hogy át tudd adni, Gizus…
    Ez a nőknek valószínűleg azért is nehéz, mert önzőségnek érzik a szó rossz értelmében. Hiszen mi, nők elsősorban arra vagyunk kondicionálva, hogy gondoskodjunk, mások fontosabbak legyenek nálunk.

    Pedig ez egy egészséges “egoizmus”. Ebben biztos vagyok.

    Ida ***

  • Hajni,
    egy ilyen táblázat az tényleg szuper – ha jól értem ez egy dinamikus cash flow lehet, ugye?

    Egyébként még az is fontos a pénzügyi tervezésnél, ha az egy háztartásban élők végig gondolják az elkövetkezendő éveiket akár 5-10 éves nagyságrendekben is. És egy függőleges, meg egy vízszintes koordináta rendszerre felírják az éveket, illetve a személyek nevét, és megnézik, hogy az adott esztendőben ki hány éves lesz, és akkorra milyen kiadások várhatóak.
    Ha ezt (is! :-)) csináljuk, akkor kisebb meglepetések érhetnek bennünket.
    Hm? :-)

    Ida ***

  • Én mindig azt gondoltam, hogy fölösleges a kiadás -bevétel elemzése, hiszen butaságokra úgysem költök , hiszen ott vagyok a vásárlásnál, én döntök. Aztán most 1 hónapja minden blokkot gyűjtök a vásárlások után, csináltam egy excel táblázatot a különböző kiadások vezetésére, és amikor összeadódnak a tételek, megdöbbentő számok jönnek ki. Észrevettem, ha több a bevételem- vállalkozó vagyok- rögtön megugrik a kiadás oldal is. Ez jelentheti azt is , hogy többet vásárolok vacsorára.
    Ez úgy gondolom még csak az első lépcső az anyagi jólét irányába , de elkezdtem.

  • Nagggyon-naggyon fontos Tünde, amit írtál!!!

    Egyrészt, amíg nem vezetjük az ilyenfajta kimutatást, sejtéseink vannak, de ami a hozzászólásod legfontosabb megállapítása, hogy a növekvő, v. több bevételből arányosan többet költünk. És ennek következménye, hogy ugyanott tartunk, mint kevesebb pénzzel :-(, a francban :-)

    Amúgy tényleg. Tehát nagyon fontos a szemléletváltás, és a takarékoskodás elkezdése. Nincs egyetlen egy gazdag ember sem, aki ne tudna jól bánni a pénzével, ne tanulta volna ezt meg, és ne takarékoskodással alapozna.

    Ja, a saját jogon meggazdagodókra gondoltam… bár, aki örökli, annak is meg kell tanulnia megtartani, ügyesen forgatni.

    Lányok, egyébként ez a kérdés, mélyen spirituális is.
    Gondoljatok bele, ha egy növénynél azt akarjuk, hogy nőjjön, akkor foglalkozni kell vele, rendszeresen, és a fejlődésével együtt kell nekünk is változtatnunk – nem lehet ugyanúgy csinálni, mint amikor még palánta, kicsi volt!!!! :-))))
    De mondhattam volna példának egy kisbabát, egy csecsemőt, aki iperedni kezd… és szépen felnő :-)
    Rajtunk múlik, senki máson, hogy miképp és hogyan. Ill. a menet közbeni kihívások lereagálása az, ami még a szabad választásunk, és tényleg kizárólag rajtunk múlik.

    Több pénzre ugyanúgy reagálni? Ez is egy választás.
    Több pénzre másképp reagálni? Ez is egy választás.

    Nem véletlenül foglalkozunk a rendezvényeinken a szokások hatalmával! :-)

    Hm?

    Ida ***

  • Mi vezettük egy időben a kiadásainkat, bevételeinket. Mikor egyedül csináltam, pl. ösztöndíjasként külföldön, minden este megcsináltam és remekül ment. Ketten már döcögősebb volt, mert ha nem írod be minden este, megette a fene. Három gyerek mellett nem tudom csinálni. De nem is nagyon kell már, mert annak a pár évnek megvolt a maga haszna.

    Anyukám borítékokkal dolgozott, hó elején elővette a négy borítékot: kosztpénz, rezsi, egyéb, spórolt. És nem lehetett a másikhoz nyúlni, ha kifogyott az egyikből. A bankkártyával már nehezebb, de nem lehetetlen. Ugyanúgy szétosztom a pénzt, igaz több számlát tartok fenn, de olyanokat, amik között ingyen utalok. Igen, van + számlavezetési díj, de az bőven megtérül azzal, amit így meg tudok spórolni, mert a nincsből nehéz költeni. Van még egy szabályom: kölcsönkérés nincs, azt ugyanis törleszteni kell. A törlesztési kötelezettség kötöttség. (Jó, ha kell az a lakáskölcsön, kell, de itt a hóvégi kölcsönkérésről írtam.)

    Furcsa, amiket írtál Ida, hogy miről veszem észre, ha menekülök a pénzügyek elől. Mert szerintem én nem menekülök, mégis a legtöbb igaz rám.

    “1. Utolsó pillanatra hagyod az adóbevallásod elkészítését.”
    Tudatosan, ugyanis, nemigen kapok visszatérítést, nekem kell befizetnem, az meg jobb helyen van nálam az utolsó percig.

    “2. Csúszol a kifizetni valókkal, azaz határidőn túl fizeted be rendszeresen a csekkjeidet, vagy késve utalod el az összegeket.”
    Ez is tudatos, ugyanis a szolgáltatók csepegtetve küldik a számlákat. Én hó elején utalok, egy menetben. Van, ahol ezzel kések, van ahol előre fizetek.

    “3. Kész kínszenvedés számodra, ha ellenőrizned kell a pénzügyeid állását – ha egyáltalán megteszed.”
    Rengeteg időt elvesz. Ha meg tudnám tenni, amit egyelőre nem tudok a három kisgyerekkel, hogy mindent akkor írnék fel, amikor bekövetkezik, egyszerűbb lenne az élet. Valóban utálom a papírmunkát, de nem a pénz miatt, az adminisztráció egyhangúsága miatt. Ugyanakkor fontosságát átérzem. De attól még kiráz tőle a hideg. :)

    “4. A hideg kiráz még gondolatától is, hogy rendszeresen vezesd a bevételeidet és a kiadásaidat.”
    Igen, mert emiatt nem szeretek otthon háborúzni. (Mit írtál fel, mit ettél stb.)
    A legrosszabb az volt, amikor írtuk, hogyha többet költöttünk a szokásosnál, és azt én követtem el, szabályos lelkifurdalásom volt. Szégyelltem, hogy magamra költök valamennyit. Pl. vettem egy szoknyát. Így, hogy nem látom leírva, nem vagyok rosszul, nem érzem, hogy herdálok. Akkor sem herdáltam, mégis úgy éreztem. Szóval nálunk inkább fusztráció forrásává vált a végén az írogatás. Mivel keretösszegek vannak, nem tudom magam túlkölteni. Ha kifogyott a keret, nincs pótlás.

    “5. Nem tudod – sarkosan fogalmazva: fogalmad sincs -, mennyi pénzt költesz, mennyit kapsz, kinek és mennyivel tartozol.” Ebben tényleg lehetnék jobb :), de nagyjából tudom, mivel gazdálkodhatok, hisz alkalmazottként, ill. GYED-en az egy fix, havonként ismétlődő összeg.

    “6. Ha netán van tartalék pénzed, akkor sem fektetsz be, mert túl sok macera utána járni, hova is érdemes, meg úgy egyáltalán: túl sok vesződség ilyesmire figyelni.”
    No ez az egyetlen kitétel, ami nem igaz rám. Nagyonis utánaolvasok a lehetőségeknek.

    Szóval az arány 5:1, és ennek ellenére azt gondolom, hogy nem menekülök a pénz elől, ha lehet inkább baráti a viszonyunk.

    Volt még egy trükköm, amivel egészen jól sikerült összespórolni a házbővítésre valót. Amikor épp nem GYED-en voltam a gyerekek születési közötti időszakban, a fizetésem és a GYED különbözetét kapásból félretettem. Azt mondtam, ha képes voltam két évig úgy kijönni, hogy a GYED-ből kellett élni + egy fizetésből, akkor ezt most is meg tudom tenni.
    Volt nagy családi csodálkozás :)

  • Lady User,
    te szerintem ragyogóan gazdálkodsz a pénzzel – a menekülő szerintem semmit nem csinál abból, amit te itt oly részletesen leírtál. Az, hogy mit érzel közben, az egy másik téma :-)

    Valószínűleg sokak örömére írtad oly hosszan, amit írtál, mert nagyon sok praktikusságot átadtál – a szemléletről nem is beszélve!
    Tehát ne riasszon el egy hosszú hozzászólás senkit, sőt…

    Nem tudom, hogy a látogatók rájöttek-e már, hogy micsoda kincsek rejlenek, hangzanak el, íródnak le a hozzászólásaitokban.

    Hálás köszönet érte, komolyan… mindenkinek, most meg legfőképpen neked, Lady User! :-)

    Ida ***

  • Ida,
    igen, ez egy dinamikus cash-flow, és minden hét végén ellenőrizzük, hogy állunk a táblázathoz képest, és mit kell a következő hétre megoldani. Erre most azért van szükség, mert a vállalkozásban indítottunk egy új projektet, amihez kell némi befektetés, de közben nekem meg öszekavarodtak a bevételeim, mert kiírtak táppénzre, és ilyenkor ki kell várni, amíg elbírálja az oep és utal. Így most nagyon észnél kell lennünk. Egyébként havi terv-tény cash-flowt vezetünk, ha épp nincs ilyen kritikus időszak, a vállalkozásra is, és itthon is.

    Én szeretek szuttyogni az adminisztrációval:), de talán azért is, mert ebben az évben láttam meg, hogy micsoda varázsa van a dolognak, ha a vállalkozásban mindent le tudok a számok nyelvére fordítani.:) Ráadásul a tervezéshez mindenképpen kell. Igaz, én nem vezetek mindent pontosan, tehát ha elköltöttünk 5.000 Ft-ot a boltban, nem írom ki tételesen, hogy mire, mert kaján meg háztartási szereken úgysem tudunk spórolni. Vagy ha megvettük a gyereknek a legújabb méretű ruhakollekciót:), az is egyben van benne, nem pólónként. Meg annyit csalok, hogy azt tudjuk pl. hogy átlagban hány forintért ebédelünk hétközben vagy átlagban mennyit költ a párom cigire, és ezt is hetente egyszer rakom be a programba.

    Mert persze programban vezetem, és az az összes statisztikát megcsinálja nekem!

    Mondjuk az tény, hogy mivel a vállalkozásban úgyis könyvelni kell, nekem sokkal egyszerűbb megcsinálni egy füst alatt az itthonit is.

  • Még az jutott eszembe – csak közben a fiam le akarta tartóztattatni a minimax szerkesztőségét, mert 7végén nem adják a versenyautós mesét:) – hogy a kiadások-bevételek vezetésének nem szabadna öncélúnak lennie. Úgy értem, sokra nem megyek vele, ha vezetem, aztán minden hó végén ott szomorkodom, hogy nem elég mindenre, amire szeretném. Hanem előre vivőnek – akkor van értelme, ha vannak céljaim, azokat lefordítottam pénzügyi részcélokra, és utána megnézem, hogy onnan, ahol most vagyok, hogy jutok el oda, ahol lenni szeretnék. Persze ehhez az az alap, hogy tudjam, most hol vagyok.:)))

    A másik, hogy tendenciák és lehetőségek szerintem inkább hosszú távon látszanak belőle, nem 1-2 hónap után.:)

  • kph
    Milyen programot használsz az adminisztrációhoz?

    A terv-tény készpénzáramlás vezetése azt jelenti, hogy hó elején leültök, megtervezitek, hogy mennyit, mire, és következő hó elején a tényszámokat összevetitek a tervvel?

    A borítékos módszerből kimaradt, hogy minden borítékban volt egy papír, és arra fel kellett írni, ha kivett valaki a borítékból, hogy mennyit és mire vette ki.

  • Lady User,

    A Money Managert használom, origo szoftverbázisból ingyen letölthető:
    http://www.szoftverbazis.hu/szoftver/money-manager-ex-v0-9-2-0-magyar–SV12.html

    Az a jó benne, hogy rögtön számolja, hogy honnan jött ill. mire ment a pénz, nem kell vele órákat elvacakolni. Ma este pl. 20 perc alatt lezártuk az augusztust.:)

    Igen, a terv-tény ezt jelenti. De nem havonta csinálunk tervet, hanem min. negyedévenre, de inkább félévre előre. Utána “havi záráskor” a tények alapján korrigáljuk a következő hónapot, ha kell.

    Egyébként a legnagyobb probléma nálunk is, hogy ketten költünk, és így nehezebb vezetni.

  • kph,
    Hogyan tervezed a program segítségével a tervezett kiadásaitokat? Én is ezen program segítségével vezetem a pénzügyi mozgásainkat. (Talán a sorozatos ügyletekre gondoltál?)

    Gizus

  • Engem a befektetés, lekötés érdekel: hol, hogyan lehet a leggyorsabban utánanézni, és átlátni a lehetőségeket, ha nem szeretném az összes bankot… végigjárni. Jelenleg ez néhány tízezer Ft,de szeretném átlátni, érteni.Most a legfontosabb az, hogy bármikor fölvehető legyen, de csak általam, de külön legyen a havonta felhasznált pénzösszegektől. Eddig bankban tartottam, még nem tudom, hogyott százezer alatt lehet~e.
    Kinek van ötlete?

  • Gizus,
    a terveket excelben készítjük, és ide írom aztán át hónap végén a MM-ből a tényeket. Ugyanazok a kategóriák vannak a táblázatban is, mint amiket az MM-be felvettem. A sorozatos ügyletekhez meg beállítottam a havonta fixen fizetendőket, így szól, hogy ne felejtsem el a befizetéseket. Mivel nekünk soha nem egy összegben jön be a havi betevő, nem működik az, hogy egyszerre utaljam el pl. hó elején a számlákat.

  • chi***!
    Ismerős gondolatokkal, problémákkal találkoztam a fenti írásodban. Egyáltalán nem egyedi eset.
    Sokan érzik, tudják a zsigereikben, hogy valamit tenni kell a pénzügyeikben. Pl. a cikkbeli vállalkozónő, aki gondolkodik a visszavonuláson, kiszállna a vállalkozásából.
    Hogyan? Miből?
    Eladni a céget? Hogy működik a vállalkozás jelenleg? Megveszi-e valaki? Piacképes-e a szolgáltatás, termék, amit a vállalkozás kínál? (Ezekre ad választ egy ún. céganalízis.) Ha eladom – el tudom adni, a kapott pénz mire lesz elég? Mit tudok kezdeni belőle?

    Kiderült, hogy van még 10 éve a nyugdíjig. Ez még elegendő idő lehet egy szép kis tőketartalék képzéséhez, hogy kényelmesen visszavonulhasson.
    Gazdaságossá kell tenni a pénzügyeinket. Első lépésben vállalkozóként külön kell választani a céges kasszát és a privát pénztárcát!

    Másodszor ki kell használni a pénzügyekben a kínálkozó lehetőségeket. Élni kell azokkal az elvekkel, módszerekkel, amiket a világban előttünk már sok-sok milliónyian évtizedeken keresztül alkalmaztak. És beváltak, működnek.
    Mindenkinek a saját érdekében!

    Megpróbálhatjuk homokba dugni a fejünket. Ám mint Ida is írta az nem old meg semmit, csak elodázza a problémát. És akkor mégiscsak meg kell oldani, de már sokkal nehezebb.

    10 év elég lehet felépíteni egy megbízható, stabil vállalkozói tőketartalékot vagy nyugdíjalapot. Egy dolgot nem szabad: kétségbeesni, és nem csinálni semmit!
    Van megoldás! Ne szabad menekülni a pénz elől! A legjobb barátunk lehet.

    A hozzászólásokból is kiderült sokan, sokféleképpen teremtenek rendszert és rendet a pénzügyeikben. Lehet és érdemes belőle tanulni. És beszélgetni róla, hogy föl se merüljön az a kérdés MÉG ÉLEK, ÁM NINCS MIBŐL!!!

  • Szia, Ysó!

    Egy hasznos link (Nem tudom hiperhivatkozásként betenni, másold be a böngésződ címsorába.) Ez a PSZÁF oldala. Rendszeresen frissítik a lekötött betétekre vonatkozó adatokat.

    http://www.pszaf.hu/engine.aspx?page=pszafhu_bankiszolgaltatasok&switch-content=pszafhu_bankiszolgaltatasok_20050729_23&switch-zone=Content%20Zone%204&switch-render-mode=full

  • Már gyerekkoromban is szerettem a matekot, majd több évig dolgoztam pénzügyi területen, így soha nem állt tőlem távol a pénzügyi nyilvántartás sem. A mai napig tisztában vagyok a nagyobb bevételeinkkel, kiadásainkkal, bár bevallom, hogy egyre inkább gondot okoz egy-egy számla kibogarászása. Szerintem a szolgáltatók szándékosan bonyolítják el ezeket úgy, hogy egy laikus ne nagyon tudjon kiigazodni rajta.
    A kiadások csökkentésénél nagyon jó lenne, ha össze lehetne hasonlítani a különféle szolgáltatók termékeit. Sajnos, szerintem ez ma nem igazán működik, és itt most nem csak a pénzügyi szolgáltatókra gondolok, hanem pl. a telefontársaságokra vagy az internetszoltáltatókra.
    Ez lehet az egyik oka annak, hogy nagyon sokan nem is akarnak váltani, még akkor sem, ha egy sokkal kedvezőbb szolgáltatásról hallanak, ill. még arra sem hajlandóak, hogy meghallgassák ezeket az ajánlatokat.
    Szerencsére azért jó példa is van. A biztosítóknak van egy összehasonlító oldala a neten, ahol minden évben megnézem, hogy melyiknél lenne érdemes megkötni a kocsink kötelező biztosítását. Ha találok jobbat, akkor váltok, hiszen veszíteni valóm nincs.

    A másik oldal a bevétel növelése. Ennek egyik módja, hogy évről évre összegyűjtöm a családban a feleslegessé vált ruhákat. Úgy gondolom, hogy amit 2-3 éve nem hordtunk, azt már nem is fogjuk. Az így összegyűlt ruhákat, gyerekjátékokat általában kiviszem a tavaszi és őszi kismamavásárra, hiszen másnak még hasznos lehet. Amit pedig nem tudok eladni, azt ott szoktam hagyni a Vöröskeresztnél. Akinek van türelme és ideje rá, a neten is talál ilyen csere-berés oldalakat.

    Még valami eszembe jutott a témával kapcsolatban: nyáron kérdeztem meg egy ismerősömtől, hogy mikor mennek nyaralni. A válasz az volt, hogy amikor összejön rá a pénz. Azt feleltem neki, hogy ez nem biztos, hogy a legjobb hozzáállás. Szerintem először el kell dönteniük, hogy mikor akarnak utazni, és utána pedig mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy össze is jöjjön az utazásra a pénz, és akkor egész biztos, hogy sikerülni is fog.

    Sok sikert mindenkinek a pénzügyek tudatosabb kezeléséhez!

  • Úgy érzem most indultam el igazán a helyes úton, melyhez az első lépés az volt, hogy szembenéztem a pénzügyi problémákkal. Eddig ezt nem mertem megtenni, mindig egy gombóc volt a gyomromban, ha számla jött, vagy ki kellett fizetni valamit, ugyanis tudtam, hogy nem elég a pénz.
    Így aztán nem is foglalkoztam vele.
    Aztán egy nap felkeltem, és azt mondtam magamnak, hogy ez így nem mehet tovább, véget vetek a pénzügyi tétlenségnek, és az adósságspirálnak!(ezelőtt mindig úgy gondoltam, hogy a hitelfelvétel a jó megoldás)
    Először is befizettem minden sürgető számlát, bár nagyon kevés pénzünk maradt…megpróbálok minden nap nagyon sporólni a kiadásokkal, és rendszeresen ellenőrzöm, hogy hol tartunk.

    Azóta nem hiszek a szememnek, hogy mennyi pénzünk van!!!

    Persze ehhez hozzátartozik, hogy itthon dolgozom, így ha ügyes vagyok, tudok plusz bevételt generálni.

    Hihetetlen:) Köszönöm szépen Ida!
    Remélem ez egy nagyon böséges periódus kezdete…ugye ahová az ember az energiáit összpontosítja…most a tanulás korszaka kezdődött nálam, úgyhogy arra gyűjtök, hogy minél több tanfolyamot, iskolát elvégezhessek, ami által ugye még több pénzt tudok majd szerezni.

    És mégegy gondolat, amit olvastam valahol: Az univerzum addig nem fog nagy pénzt a rendelkezésünkre bocsátani, amíg a kicsivel sem tudunk jól bánni.

  • Kedves Ida! (No, és ti mindannyian, akik olvastok!)

    Boldog Újévet! Egy sokkal sikeresebb, bőségesebb, és tudatosabb Újévet, mint eddig volt – ezt magamnak is kívánom!

    Az GazdagNők Kör találkozóján (novemberben) Ida döbbentett rá, hogy én egy menekülő típus vagyok, meg még más is. Azóta nagyjából végig gondoltam, vajon hogyan lettem azzá. Nem hoztam otthonról túl jó pénzügyi mintát, mert nálunk apám kereste és kezelte a pénzt, anyámat egyszerűen alkalmatlannak tartotta erre (eleve), ezért csak kiporciózta a heti kosztpénzt, amit anyám beosztott, a többire nem volt befolyása.

    Nem éltünk rosszul és tényleg minden szükségesre jutott, megtakarításai és befektetései voltak a családnak, de ebből apám mindenkit kihagyott. Ezért ma az öcsém és én is pénzügyi szempontból műveletlenek vagyunk, és bizonyos értelemben sodródunk.

    Nekem most kell még megtanulnom, pontosan hogyan is építsem fel magam pénzügyi szempontból. Eddig főként a gyerekeimet igyekeztem elindítani, és úgy tűnik, legalább ebben jó voltam. Nem pénzzel, de egy olyan hozzáállásal, hogy mit tanuljanak, merre tartsanak – sokszor szembe fordulva a családi és társadalmi hagyományokkal.

    Már én is vezetem a bevételeimet-kiadásaimat, és őszintén sajnálom, hogy eddig ebben nem voltam elég következetes és tudatos, hiszen a válásom után nagyon sok költséget sikerült lefaragnom, átcsoportosítanom, de hagytam magam kihasználni, és olyan kiadásokat is felvállaltam, amelyek a mai napig az eladósodás felé vittek.

    Itt be is fejezem, mert ezen siránkozni késő bánat. Hálás vagyok azért, mert végre találkoztam Idával, és ezzel a közösséggel. Igyekszem jó tanuló lenni, és legalább a gyerekeimnek átadni mindazt, amit eddig nem tehettem meg, mert magam sem voltam képben.

    Ági

  • Sziasztok Lányok!
    Én is nagyon boldog és tudatos új évet kívánok Nektek!
    Az elmúlt év tapasztalata összegezve számomra ez volt: bármilyen kevés pénz elég, ha áldás van rajta, és bármilyen sok pénz kevés, ha nincs rajta áldás.

  • Szentpéteryné H Zsuzsa

    Sziasztok! Sajnos én eddig nem tudtam résztvenni ilyen előadásokon, mert egyik héten délelőtt másik héten délután dolgozom. Pénztáros vagyok. Anyagi helyzetünk siralmas. A párom április óta nem kap állást. A fizetni való törmérdek. Az én fizetésem elég kevés. A helyzet a következő. Rengeteg az elmaradásom a számlák fizetésében. Van egy törlesztőrészlet 81000.-Ft, mellette régen voltak hitelkártyáim, most azokat fizetem vissza, meg a késedelmi kamatokat. A fizetése,ből fizetek egy lakásbiztositást, közös költséget, dijbeszedő számlát, valamint egy tartozásrendező hitelt. A többi Elmü, Főtáv, Upc, hitelkártyák törlesztése, tartozásom van még a közös költséger, bérleményre, mobil telefonra, stb. A tartozásomat összevetve kb. 9,5 millió forint. Félretenni ebből a fizetésből nem tudok semmit. A kaját egy étkezdéből oldottam meg hétfőtől szombatig. Van még cigaretta, gyógyszer, eg apróságok. Akinek van ötlete mit tudnék csinálni és hogyan előre is köszönöm.

  • Üdvözlök Mindenkit az oldalon ! remélem az email cimem nem jelenik meg sehol ill titokban marad. Nagyon hasznos dolog ez Ida részéről a Gazdag nők ill a pénz kezelése beosztása stb.Én csak kiváncsiságból kértem hogy tanácsokat kapjak esetleg uj dolgokkal kerüljek szembe ill tanuljak a kezdeményezöktől.Én ill Mi ketten a férjemmel már évek ota ill mikor összekerültünk vezetünk háztartási naplót ezek évekre visszamenőleg megvannak. És higyétek el nagyon hasznos sokat lehet belőlle tanulni,és pénzt besztani tanit és igaz mi nem vagyunk gazdagok, demindig besztóan éltünk.Mikor kevés volt is mindent megtudtunk oldani, midig takarékosan éltünk,és alavető dolgokon kivül mindig jutott külső segitség nélkül amire szerettük volna. Szerényen éltünk,és gyerekeinket nem járattuk márkás ruhákba ,de mindig volt megtakaritott pénzünk. Amit szerettünk volna mindig sikerült megvenni, ha nem azonnal de idővel megoldottuk a problémáinkat. Mi is voltunk munkanélküliek, én is voltam kényszer vállalkozó, és tudtam mire mennyit költök ,és megy.-e a vállalkozás bevétel kiadás stb tudtam kezelni a pénzügyeinket.Sok embernek tudnák tanácsot adni, mit hogyan csináljon ezzel kapcsolatban. Sok ember csak panaszkodik és mondja kevés a pénz, de tenni nem tesz érte semmit, költi,még azt is elkölti ami még meg sincs.Ez nem szöveg igazság. Környezetemben sokan igy élnek tisztelet a kivételnek.Ma főleg nagyon nehéz a fiataloknak inkább sokkal nehezebb de ugy látom aki otthonról jó példát hozott valamilyen formában boldogul ma is.Elnézést nem akartam senkit bántani a szavaimmal de ezek tények és segitenünk kell azokon akik szeretnének jobban élni, és persze kettőn áll a vásár.Ennyit szerettem volna irni beveztőben.Köszönöm Ida !!!

  • Szentpéteryné H Zsuzsa

    Kedves Finci! Én nem panaszkodom, csak ez a helyzet. Mi sem járunk márkás cuccokba, mert nem is tudjuk megvenni. Hogy áldás van-e a pénzen, azt nem tudom, de hogy ugy megy, ahogy jött. Segitséget próbálok keresni és kérni. De még nem tudom, hogyan és hol. De bizom a csodában és reménykedem a sikerben.

  • Kicsit furcsán veszi ki magát, hogy miután leiratkoztam a hírlevélről, írok. De ezt az értesítést csak később kaptam meg és nem tudom megállni, hogy reagáljak, bár nem biztos, hogy ide tartozik.
    Egyre több volt vállalkozótól hallom, hogy milyen kevés a nyugdíja.
    Igen, ez igaz. Arra nem gondolnak, hogy ennek csakis ők az okai, hiszen akármennyi is volt a bevételük, minimálbér után adóztak és ezután fizették a TB járulékot is. Remélhetőleg gondoltak a majdani szűkösebb időkre és tartalékoltak.Bár akkor sem tudom sajnálni őket, ha nem, hiszen amíg a bérből élők rendesen adóztak, fizették a járulékokat és náluk kevesebb bevételből éltek, most náluk valamivel magasabb nyugdíjat kaphatnak, nos ez sem túl sok.
    Nem irigylem az ügyeskedők hajdani jobb életét, csak nem értem, miért nem emlékeznek a saját tetteikre.
    Üdv. és bőségben teljes napokat kívánok! Anni

  • Zsuzsa, szerintem annak alapján, amit leírtál nálatok az adósságkezelés a fő téma. Emellett azért javasolják a szakemberek a pénz félretevését, mert ki kell tudni alakítani egy megelőző szokást, magatartást, hozzáállást. Akár azzal, hogy az öt forintosokat dobáljátok bele egy üres üvegbe v. dobozba.

    A KincsTár online kurzusban alap szinten foglalkoztunk az adósságkezeléssel – megnézem azt az anyagot, és lehet, hogy “kilopom” nektek onnan, legalább részben és a lényegét tekintve. A hírlevélből ezt meg fogod tudni, hogy mikor lesz erről blogbejegyzés.

    Ami biztos az, hogy tudatos stratégiával lehet és kell felszámolni az adósságot, levonni a tanulságokat, és új szokásokat kialakítva messze nagy ívben elkerülni a hasonló helyzeteknek még az előszelét is. Én is voltam nem rózsás anyagi helyzetben, kísértem eladósodott nőt tanácsokkal már, és egyáltalán nem reménytelen a helyzet. A szembenézés bátorságára van szükség, de azt úgy látom, hogy itt már meg is van.

    Drukkolok nektek!

    Ida ***

    Ps.: még annyit, hogy ne a csodákban bízzál, bízzatok, ha tanácsolhatom ezt, hanem magatokban! És tegyétek meg a racionális lépéseket épp úgy, mint lelki szinten tartsátok magatokat… célszerű JÓL levonni a tanulságokat, megoldásokat keresni egyre, és akkor jönnek majd tényleg a csodák is ;-) Ez egy kitartást igénylő, hosszabb tanulási folyamat, amiben sok tanítás van – tán nem véletlenül…

  • Anni, a vállalkozónő nem panaszkodott a nyugdíjára – nem érdekelte, ez sem. Az ő esetét a menekülő pénzügyi személyiségtípusra hoztam fel példaként, és nem azért, hogy pálcát törjünk a minimálbéresek felett. Alkalmazottak között is vannak sokan minimálbéren, és itt a probléma, a kihívás nem e téren, azaz a minimál béren és az utána fizetendő járulékokon van, de ez jelenleg nem témánk itt a blogban.

    Szeretettel: Ida ***

  • Szentpéteryné H Zsuzsa

    Kedves Ida! Köszönöm a hozzászólásodat és azt az anyagot is, amit emlitettél soraidban, hogy elküldesz számomra. A párom is keresi tovább az állásokat, hátha sikerül valamit kifognia. A lelkem az nagyon beteg ilyen szempontból, de muszály tartanom magam, még akkor is ha nagyon nehéz.Talán sikerül valami, megpróbálom még a pozitiv gondolkodást is. Nem tudom, erről mia vélemény.

  • Zsuzsa,
    nem tudom, hogy pontosan mit értesz pozitív gondolkodáson, de én azt javasolnám neked, hogy legyenek perceid, netán óráid, amikor semmi másra nem törekszel, mint hogy JÓL ÉREZD MAGADAT! Jól érezzétek magatokat! EZ nagyon fontos. Ami volt, volt – a múltban nem tudunk lenni, és rágódni rajta felesleges. Levonni a tanulságokat fontos, természetesen. És a jövőn aggódni is felesleges, mert önbeteljesítő jóslatként megvalósulhat. A jelenben legyél, amennyire csak tudsz.

    Ha mosogatasz, akkor mosogassál – ne gondoljál semmi másra például. Nézd a vizet, ahogy tisztábbak lesznek az edények. Ha közben eszed magad, akkor alacsonyabb rezgés szinten vagy, és azon a rezgés szinten rosszabbak a kilátások, a lehetőségek.
    Fogadd el magadat, magatokat, hogy ez volt, akár bocsáss is meg magadnak, ne neheztelj magatokra, magadra. Emberek vagyunk, és megbotlunk. A kérdés: tudunk-e tanulni belőle.

    Ha rövid időkre jól tudod magadat érezni, és egyre hosszabb időre, akkor magasabb rezgés szintre kerülsz, és akkor optimistábban látod belülről megélve, és nem kívülről az ún. pozitív gondolkodást. Csak az működik, amit elhiszel. Hiába mondod magadnak pozitívan, hogy… akármit, nem is írok példát, ha nem hiszed el. Belülről mélyen kell érezned, és hinned, hogy ebből ki tudsz jönni, ki tudtok jönni… Meríts erőt abból, akik ezt megcsinálták már… szóval mindenképp azt nézd, hogy mi az előre, és legyen minél több jó érzés benned, bennetek… Annyi ingyen hozzáférhető dolog van, aminek örülhetünk!

    Nézd meg, hogy ezek közül mit engedhetsz meg magadnak, mit tehetsz meg, és tedd meg! Itt a neten is van egy csomó ingyenes lehetőség – jó videók, zenék, számok…

    Na, nem is ragozom én ezt tovább, jó? :-)

    Az adósságkezelés blogbejegyzés lesz, tehát mindenkinek fog szólni – figyeld majd a hírleveleket.

    Ida *** szeretettel

  • Köszönöm az eddigi tanácsodat és örülök ,hogy sok tapasztalatot és jó tanácsokat kapok képzett emberektől is.Az álláskeresőknek azt üzenem tudom nehéz igy de sajnos ki kell várni a lehetőségeket .Pályázni kell menni kell állás után .Várni és várni addig megoldást keresni.Tudnák erre is tanácsot adni de itt most nem majd később. Ha majd munkahelyetek lesz igy kell tenni!!Jó Éjszakát Mindenkinek és Sikeres Álláskeresést Kivánok, Minden Jót nektek !!!

  • Minden jó, csak azt nem tudom, hogy hogyan tudjam el érni, hogy, már ne az adosságot keljen törlesztenem, hanem a minden napjaim kiadásait oszthassam be. A nyugdijunk mellett még dolgozgatok is , de mire rendbe jönnénk, valami mindig be ugrik. ..06-ba a férjem korházi kezeléseit, szív műtétjét minden gond nélkül fedeztem. Még arra is jutott, hogy egy egyedül nevelő 3 gyerekes családnak elég komoly segítséget tudjak nyujtani, de azota annyira le sülyedtem, hogy már olyan szinten vagyok, hogy megtörtént, hogynem volt miből a gáz számlát le vonják a folyószámlánkról, még az “Á” hitel sem fedezte. Rá lettem kényszerítve, hogy elég magas lakás biztosítást kössünk (4-szer törtek be hozzánk,a férjem 2 infarktust kapott emiatt)Élet biztosítást kellett kötnünk, és még van egy kocsi részletünk is (svájci frank). Ez mind nem elég, muszály volt ujra fedni a lakásunkat, mivel ugy nézett ki, hogy be szakat a tél folyamán a mennyezet. Újabb kölcsön, és a megtakaritott pénzünk is rá ment. Persze ezt a kölcsönt is csak valutába kaptuk a korunk miatt. Igy anyagilag úgy le sülyedtünk, hogy augusztustól -140-150 ezer forintal küzdök. Ez az én nagy bajom, amitől sehogy sem sikerül meg szabadulnom.A havi kiadást annyira le csökkentettük, amennyire csak lehetett, de mégsem akar sikerűlni.

  • Irma,
    a hozzád hasonló esetekre szokták mondani, javasolni, hogy írd újra – úgymond – a történetet. AZT mondd, képzeld el, amit szeretnél.

    Ülj le, és írd le! Milyen életet képzelsz el magatoknak? És egy sor nem szólhat benne azokról, amiket felsoroltál – ez mind negatív energiát gerjeszt, és minél inkább erre, a SZŰKségre fókuszálsz, erről beszélsz és írsz, annál inkább így marad.

    Vedd számba, hogy mit szeretnél, mi lenne jó, és azzal foglalkozzál – amennyire csak tudsz. Nézd meg naponta többször a papirodat, képzeld el, hogy ilyen az életetek – és minél többször csinálod, annál inkább át tudod élni, remélhetőleg.

    Szóval újra kell írni a történetet… Le kell állítani ezt a negatív spirálos folyamatot. Ezzel az újra írással.

    Ida ***

  • Szentpéteryné H Zsuzsa

    Kedves Finci! Köszi a válaszodat. Ami a dolgokat illeti a következő. É. n 53 éves vagyok, pénztárosként dolgozom. Van mellette még 2 szakképzettségem, de elhelyezkedni nem tudok. Vegyésztechnikusnak tanultam a Chinoinban anno 1975-ben. de sajnos 20 kelést mütöttek rajtam, a vegyszerek felgyültek a szervezetemben. A ,ásik számviteli ügyintéző, itt viszont a szakképesitésem nincs megcsak az osztálybizonyitványom. A férjem 56 éves. Már többször volt munka nélkül. Cég megszünés miatt. Az eredeti szakmája gépipari technikus, utána villanyszerelő és biztonsági őr. Ahol villanyszerelőként dolgozott 2003-ban megszünt a cég. Volt több helyen biztonsági őr, itt is nem tudom hány cég szünt meg. Nem tudom hány hirdetést adtunk fel és válaszoltunk, de arra sem méltattak, hogy válaszoljanak rá, hogy köszönjük, nincs állás lehetőség.

  • Szia Zsuzsa ! Sajnos itt sem rózsás a helyzet nálunk.Mi mostmár nyugdijasok vagyunk. DE férjemnek is két diplomája van és többször volt munkanélküli.Nem az Ő hibájából. Igaz a cég ellen eljárás indult amit megnyertünk.Évekig amig lehetett pénzt keresni, mi nem költöttük el nem jártunk külföldre nyaralni, és férjem igy diplomásként is sokszor válalt fizikai munkát. a munka nem szégyen.Én évekig beteg voltam sok mütétem volt de csak 50 % ra százalékoltak le és 22 km-re jártam el dolgozmi.Hajnali fél négykor keltem igaz minimár bérért dolgoztam.de a járadékkal együtt megvolt kb 70 ezer forint. Férjem volt hogy fél évig volt munkanélküli.A megtakaritott pénzünkből éltünk évekig ill annak kamatából, és szerényen gyerekeim is voltak munka nélkül iill fekete munkán mert nem volt más de dolgoztak. Van munka csak mindent elkell vállalni. Én ha tehetném most is eltunák menni dolgozni, csak az unokáimmal vagyok.Azt osztjuk be ami van és nem szorjuk a pénzt bálából öltözködöm igy is csinosan igy közel 60 évesen .A gyogyszerekre egyre több pénz megyel ,de muszály megoldani.Nem akarlak bántani hidd el tudom nehéz,de van megoldás, csak keresni kell.Szia Szép Napot és Sok Sikert a Munkakereséshez. Finci

  • Sziasztok,

    azt mondják nincsenek véletlenek, ahogy én sem véletlenül találtalak meg benneteket.
    A pénz kérdése számomra elég nagy káoszt jelent, s egy problémát, amivel foglalkozni kell szinte mindig. Amíg főiskolás voltam és otthon éltem, addig nem zavartak a számlák, szinte bármit megvehettem, nem tartottam értéknek.
    Most, hogy a párommal élek, vettem észre mennyire nem értékelem a pénzt, a pénzt, amit a munkámért kapok, s hát ezáltal magát a munkámat sem tartom elég értékesnek, pedig gyógypedagógus vagyok, hogy szinte kifolyik a kezem közül, a számláim maradnak mindig utoljára, s folyton lemaradásban vagyok. Ráadásul hoztam egy döntést és kiléptem onnan, ahol dolgoztam, úgy, hogy közben nem volt más helyem, azt hittem elég lesz egy hónap, s el tudom dönteni, tanár akarok e maradni, mert abból nem lehet megélni, vagy más utat választok. Most munkanélkülin vagyok, mert nem találok állást, s a számlák, az elmaradások meg jönnek a fejemre, s nem tudom megállítani. Szeretném a hiteleim kiegyenlíteni, szeretnék dolgozni, pénzkereső ember lenni, s megtanulni bánni a pénzzel. Szégyellem, hogy 26 évesen még itt tartok, meg próbálom a válság idején kitalálni, hogy mi is akarok lenni. Rossz érzés, hogy nem tudok igazán hozzájárulni a kiadásainkhoz, a szórakozásainkhoz, vagy csak minimálisan, s hát ezt nem lehet a végtelenségig húzni.

    Ilyen helyzetben, amikor szinte pár napom belül fontos lenne, hogy a pénz, hogy a számláim be tudjam fizetni, akkor merre indul el az ember? Elkezdtem átmenetileg egy családnál dolgozni, de menet közben ott sem annyit kapok már, ahogy megbeszéltük, így nem tudok kalkulálni.

    Köszönöm a segítséget előre is.
    Viktória

  • Kedves Szentpéteryné H Zsuzsa!

    Akár Idán keresztül, vagy a weboldalamon keresztül, ha gondolod jelezz vissza, hogy tudjak segíteni, az adósságrendezés megoldása miatt és a párodnak egy biztonsági őr munka elnyerése érdekében is. Könyvelek olyan céget, ahol előfordulhat, hogy üresedés miatt lenne munkája.

    Era

  • Hivatalosan nem adhatom ki a tőletek beérkező e-mail címeket, egymásnak sem. De ha írtok ide: kikelet21 – kukac – gazdagnok.hu – akkor segítem az összehozást szívesen. Tehát Zsusának kellene írnia nekem, hogy Erával összehozhatom-e e-mailben.

    Várjuk, Zsuzsa, a jelzésedet.

    Ida ***

  • Sziasztok ! Hát igen sokan komoly anyagi nehézségekkel küzdenek ez, tényleg komoly probléma.Nem akarok senkit bántani,de nehéz kilábalni az anyagi dolgokből.Főleg akkor ha sok pénzről van szó.Idáig az embernek nem szabad elmenni bármennyire is vonzó lehetőségek jönnek az életbe.Nem csak ma van holnap is van. Én már fiatal koromban igy láttam.Ez szemlélet kérdése. az ilyen embereket mint én nem sokan kedvelnek ez mamár nem divatos szemlélet. De látjátok igy jönnek a bajok a nem oda fogyeléssel a pénz szórással.Sokszor apro dolgokat veszek és utánna megbánom ezekből is lehet tanulni.nagíy dolgoknak nagy az ára is. Igy kell felfogni.Mindenkinek van és volt is az életben ballépése .Nekem is volt egy jó munkahelyet mondtam fel a betegségem miatt pedig a cég segitett, és nem küldött volna el ,de feladtam ugy éreztem nem ildomos sokat betegskedni, mig másnak nincs munkája és kértem közös megeggyezéssel a felmondásom, ha igy évek multán is vissza gondolok nagy hiba volt.Ezt irom neked aki a Tanári állását adta fel.Nem szabad !!! Utánna hibát hibára halmozunk akaratunktól független is,nagyon megfontoltan kell élni, minden fillért megtakaritani,ha lehet.Tudok egy hölgyet aki egyedül marDT ,ÉS MÁSHOGY NEM TUDTA MEGOLDANI AZT HOGY NÉHA ELMENJEN KIRÁNDULNI, EGY POHÁRBAN GYÜJTÖTTE A NAPI VÁSÁRLÁSNÁL MEGMARADT APRÓ PÉNZT IGY OLDOTTA MEG AZT HOGY LETUDJON MENNI AZ OHAJTOTT KIRÁNDULÁSRA.eBBŐL IS LEHET TANULNI.mINDEN jÓT nEKETEK ÉS sIKEREKET KIVÁNOK:fINCI

  • Itt van az adósságkezeléssel kapcsolatos írás, lányok:
    http://www.gazdagnok.hu/2010/01/18/penz-penz-hova-megy-adossagkezeles/

    Jó tanulást, épülést belőle minden téren mindnekinek!

    Ida*** szeretettel

  • Sziasztok Lányok!
    Sok mindent írtatok, gondoltam, én is megosztom Veletek a titkaimat és a tippjeimet. Néhány éve önhibámon kívül katasztrofális pénzügyi helyzetbe kerültem – diplomásként munkanélküliség, kényszervállalkozás természetesen lelkesedés nélkül és ami a legrosszabb, lányom betegsége, amit az orvosok egy életen át magával cipelendő tehernek kiáltottak ki. Aztán sikerült újra elhelyezkednem. Természetesen addigra minden tartalékunkat feléltük, hiszen a nagyon kedvezményes munkáltatói lakáshitelt fizetni kellett, a lányom alternatív gyógyíttatásáról sem voltam hajlandó lemondani. Mára tünetmentes, de még mindig van alternatív kezelés. Szóval jöttek a mínuszok. Amikor lelkileg is kezdtem feldolgozni az eseményeket, eszembe jutott egy “pénzügyi családból” származó barátnőm mondása: az a gazdag, aki kevesebbet költ, mint amennyit keres”. Ezt főként azoknak írom, akik olyan helyzetben vannak, mint én voltam. Hogy a csudába költsek kevesebbet, mint amennyit keresek? Aztán elkezdtem összegyűjteni a baráti köröm tippjet spórolásilag. (Olyan helyes kis lista gyűlt össze, hogy gondoltam, csinálok egy weblapot. Nem halogatás, de még nem tettem meg.) Csakis olyan megoldások jöttek szóba, amik nem “fájnak”, vagy csak egy kicsit. Ezen az oldalon is olvasható volt már több pl. a lakásbiztosítással ebben az évben minimum 12 ezer megtakarítás, nem a reklám helye, de mosószert, öblítőt nem veszek, esküszöm a mosódióra (1/4kg volt 1300,-Ft, két hónapja használom, a fele sem fogyott el – ja, a mosómedve tanfolyamra járhatna hozzám, annyit mosok) és az ecetre, olcsóbb mint a ..gazdaságos, környezetbarát,… a mosógép is tovább él, mert az ecet ugye vízkőoldó stb. Szóval, csak annak néztem utána, hogy a megszokott, vagy szükséges dolgokat hogyan tudnám minőségromlás nélkül, vagy kis minőségcsökkentéssel helyettesíteni. Vezetem a kiadásokat és bevételeket, az egy napra jutó keretet tilos túllépni. Kivétel: nagyobb megtakarítás a napi bevételekből, ilyenkor szoktam a szükséges, tartós élelmiszereket megvenni. És még így is maradnia kell – marad is hol több, hol kevesebb, de legalább nincs mínusz, sőt a folyószámla hitelkeretem kezd feltöltődni! Ez utóbbi fenntartása, kamata évi 30ezer – persze ez bankonként és összegtől függően változhat. A félretett aprópénzből – Ida ötlet – egész jól megoldottam a karácsonyt. Ja! Minden nap egy A4-es füzetbe egy oldalnyi “Sok pénz áll a házhoz” bejegyzés (agykontroll nyomán szabadon). Így együtt, ezt a néhány dolgot az ősszel kezdtem és arra figyeltem fel, hogy valóban elkezdett áramlani a pénz. Ne nagy összegekre gondoljatok! Most ott tartok, hogy már lassan át tudom csoportosítani a dolgaimat, és élvezem. A kezdeti szakadék-hangulat után élvezem, hogy “játszom” a pénzzel. És persze nagyon megerősít, hogy tudom, hogy én nyertem, vagy nyerni fogok.
    Erőt és kitartást kívánok szeretettel Mindenkinek, és bocsánat, de különösen azoknak, akiknek ebben a pillanatban kilátástalannak tűnik a helyzete – higgyetek benne, hogy nem az!

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.