Nők és pénz… és a női test – előadás Szegeden. Találkozunk?

A nők és pénz téma önismereti vonatkozásaival foglalkozva láttam meg  A nő és a test/iség című konferenciára a felhívást. Női önismereti trénerként, gender szakértőként ennek kapcsán érdekes kérdés vetődött fel bennem: vajon melyek lehetnek a női test „pénzügyi” vonatkozásai, miképpen függ össze a női test a pénzzel? Lehet, hogy megbotránkoztat ez a gondolat? Ha igen, ha nem, mégis érdemes lehet tovább folytatnod az olvasást, és végig gondolni a lehetséges válaszokat – mit szólsz?

Első triviális megközelítésként magától adódik az a témakör, hogy nők miképpen éltek meg, kényszerültek megélni a testükből az emberiség évezredei során a prostitúció révén.

De a testükből élnek a nők, amikor akt-, divat- vagy fotómodellek. És vajon mennyit kell költeniük a testükre, hogy oly ragyogóan nézzenek ki? Azonban nem csak ők kénytelenek költeni sokat a testükre – ezt sugallja a szépség kultusza az átlag nő számára is.

Így a témát bárhonnan is kezdjük körbe járni, azaz a nők, a pénz és a női test hármasát, hamarosan a női megalázottság és a női kiszolgáltatottság témakörénél vagyunk.

A mai nő például könnyen lehet, hogy előbb vesz meg magának egy kozmetikumot, mint hogy anyagi függetlenségét, nyugdíjas éveire is tekintettel, megalapozza.

Hogy befektetéssel komolyan kezdjen foglalkozni, arra meg a legtöbb nő gondolni sem akar – épp elég a napi robot, házimunka, gyereknevelés, kötelező szépítkezés, testápolás –, noha ha a nők rászánják magukat, jobb befektetők, mint a férfiak.

2008. szeptember 19-én és 20-án (péntek-szombaton) Szegeden, BTK Konferenciaterem (Egyetem u. 2.) ad helyet annak a programnak, amelynek ez a címe: A nő és a test/iség.

Jómagam szeptember 20-án szombaton 10.30-tól tartok előadást az “A” szekcióban Nők és pénz… és a női test címmel.

A nő és a test/iség című konferencia honlapját, rajta a részletes programmal, tájékoztatóval ide klikkelve olvashatod!

Találkozunk veled a jövő szombaton Szegeden? :-)

Bárhogy is legyen, érdekelne a véleményed – netán még bele is tudnám szőni az előadásomba – segítenél? Alább megteheted a hozzászólásodat. Köszönöm előre is.

Tájékozódj! Ingyenes internetes hírlevelem a nők és pénz + spiritualitás témáját járja körbe, a lelki és anyagi gazdagság témakörét érinti. A hírlevélre itt tudsz feliratkozni.
Ne habozz jelentkezni ha a GazdagNők.hu friss blog bejegyzéseiről, az aktualitásokról is gyorsan akarsz értesülni.

Netán kismama vagy? Akkor érdekes lehet számodra az, hogyan tudsz kismamaként felkészülni arra, hogy anyagilag is harmóniában éljetek? Kismamák és pénz tréning – gyerekfelügyelettel! Bővebb tájékoztató jelentkezési lehetőséggel a kismamák és pénz tréningről itt – klikkelj ide!

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

7 Responses to “Nők és pénz… és a női test – előadás Szegeden. Találkozunk?”


  • Szia Ida!

    Nagyon aktuálisnak találom a témát.
    Magam is szívesen elmennék a konferenciára., de fontos családi esemény lesz, melyet már nagyon várunk (az egyik tündéri unokahugom eskövője lesz)…
    Mivel gyakran járok Bp-re szerintem előbb-utóbb fogunk személyesen is találokozni…
    éÉn egyáltalán nem bánom , sőt örülök a leveleidnek!!

    Üdvözlettel: Szélné Kálmán Mari

  • Nos, hozzászólásomat egy történettel kezdem:

    Egyszer – még színházi kórista koromban – egy (pozitív értelemben) nagyszájú, hangos, exibicionista kolleganőm, akit szőke fürtös sörény, vékony derék és igen hangsúlyos dekoltázs tett nem észrevehetetlenné, egy alkalommal átfestette a haját barnára.
    Majd nem telt bele két hét, és újra szőke lobonccal jelent meg.
    Kérdésemre, hogy “miért”, a válasza ennyi volt:

    “Tudod Klára, így könnyebb.”

    Én most szőke vagyok!
    És bizonyos helyzetekben valóban könnyebb.

    És még annyi:

    Mitől ápolt egy férfi?
    – szolídan elegáns (nadrág, ing/póló, zakó/pulóver),
    – tiszták a körmei,
    – megfésülködik,
    – nyírja/borotválja arcszőrzetét,
    – nem érezni (nagyon) a testszagát.

    De mitől ápolt egy Nő?!
    Ha csak a fentieket produkálja, legföljebb nem szólják meg. De észre sem veszik!
    Tehát?
    A kozmetikum, az öltözet maga a befektetés a jövőnkbe!
    Azután, ha már észrevétettük magunkat, az eszünket is megcsillogtathatjuk.

    Klári

  • Kedves Ida!
    Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy belső programom által eleinte tudattalanul tudatosan, aztán tudatosan egyre tudatosabban éltem az életemet.Nem kerestem bűnbakot,azt mondtam,én tehetek róla, vagy mert csinálom, vagy mert hagyom. Nincs olyan, hogy ő a hibás. A szellemi törvények ismeretében elfogadom, hogy a karma törvénye működik, tehát ki kell egyenlíteni a történteket. Az a fontos, hogy amit tapasztalok, hogyan tapasztalom meg, mennyire tudatosan. Az élet inden nehézségét tanulásnak fogtam fel.
    A sminkről, divatról, és egyéb figyelemrefelhívó dolgokról a gondolatom, ha játszmázok, játszmáznak velem.
    Egy ismerősömmel találkoztam, kencefice, rittyentő, ondola, szóval dögösen nézett ki. Randira ment. Milyen társat szeretnél? kérdeztem. Na, hát erre a megjelenésre pont nem azok fognak bukni.
    Ha nem így nézek ki, – mondta ő- észre se vesznek. A belső kisugárzást azok fogják, akik arra érzékenyek, arra nem kell felhívó külsőség. Aztán meg szidjuk a pasit, hogy milyen érzéketlen, holott őt csaptuk be a dögös külsőnkkel.
    Egyébként meg beszélgettem már prostituáltal,neki tetszett ez az élet, és nem csinált volna mást. Nincs olyan, hogy nem tehettem mást.Mindig tehetjük akár az ellenkezőjét is, csak a (vélt) következményeket nem vállaljuk.
    A kiszolgáltatottság témájában is azt gondolom,én határozom meg, hogyan jelenek meg a világban, a külvilág hogyan reagál rám. A gyengeség vonzza az erőszakot. Szidhatom a másikat, hogy erőszakos vadállat, eredményesebb azzal foglalkozni, hogyan erősítsem meg magam. A belső erő a legerősebb védelem.
    Azon dolgozom, hogy megtapasztaltassam azokkal, akik velem kapcsolatban állnak, hogy A TERMÉSZETES ÁLLAPOTUNK A SZERETET ÁLLAPOTA, ami erőteljes, határozott, ön- és másokat elfogadó állapot. Ez – mivel természetes állapotunk – ott van mindenkiben. Ezt kell megnyilvánítani. Ha ebben az állapotban élünk, nem történik bajunk. Minden, ami történik, a javunkat szolgálja. Illetve ez tudattalan állapotunkban is így van, azért szenvedünk, mert nem vagyunk tudatosak.
    Még tudnék beszélni a témáról.
    Köszönöm, hogy megkérdeztél. Üdvözlettel Kornélia

  • Kedves Ida!
    Én is “lányos” családból származom, mi, nők mindent megosztunk és megbeszélünk egymással, férjekről-barátokról, kapcsolati problémákról, a férfiak szemléletmódjáról stb.

    Egyre többször hallom- a családban és barátnőktől egyaránt- hogy a “tökéletes háziasszony és anya” szerep mellett elvárják párjuktól a “hódító vadmacska” és az “úrinő, akivel mindig mindenhol meg lehet jelenni” szerepeket is, mindeközben nem árt, ha tökéletes társak és legjobb barátok is vagyunk, és a sminkünk és frizuránk is mindig rendben, akár egy végigtakarított nap és végigfőzött vasárnap délelőtt után is (miközben 3 fogásos ebéd és legalább 2-féle süti gőzölög az asztalon, a gyerekekkel is leültünk tanulni, és patyolat tiszta a ház)…
    Vajon elkényeztetjük a férfiakat?
    Színjátékot játszunk, a tökéletesség illúzióját keltjük a kapcsolat elején?
    Vagy az agyonretusált férfimagazinokat tehetjük felelőssé, ahol a tökéletes testű tökéletes szépségű nők egy szál selyemszalagban tökéletes ebédet kóstolgatnak?
    Ennyire fontos a látszat?

    Sajnos, láttam már házasságot emiatt tönkremenni. Ott a hölgy megadott mindent amit tudott, szült két gyönyörű gyereket, szuper módon vezette a háztartást, mindeközben vezette saját vállalkozását, okosan gazdálkodott a pénzzel, építkeztek, stb. Kívülről úgy tűnt, minden rendben. Viszont a férj időközben évek óta szeretőt tartott.
    A kérdésre, hogy miért, azt a választ adta: mert a vérében van a hódítás, a birtoklás iránti igény.
    A feleség végül megbocsátotta az éveken át tartó félrelépést, mert a gyerekek érdekeit nézte.
    Helyesen cselekedett?
    Vajon hol a határ, meddig lehetünk férjünkkel/párunkkal toleránsak?
    Hogy lehet kiküszöbölni az árulás és bizalmatlanság, bűnösség és bűntudat, düh és bizonytalanság érzését?
    Kötelessége egy nőnek igába hajtani fejét, csak azért, hogy gyermekeinek legyen apja?

    Remélem, érdekes témát boncolgattam, köszönöm, hogy elolvastad.
    Sok sikert kívánok az előadáshoz! (sajnos nem tudok elmenni, bízom benne, hogy Bp-en is lesz hamarosan…)

    Üdvözlettel: Mariann

  • Igazán jól érzed-e magadat? Ha komolyan felteszed magadnak ezt a kérdést, és nagyon őszintén válaszolsz magadnak, szerintem ez a kulcs, ha valamiről nem tudunk dönteni, kedves Marianna…

    És azt hiszem, a nők többsége, nagyon is tudja, mert jól = pontosan érzi, mikor van méltatlan helyzetben. És ha képes a szembesülésre, ami gyakran fájdalmas, akkor azt is végig tudja gondolni, hogyan lehet ilyen helyzetben = hogy került oda.

    Drukkolok mindenkinek, hogy megtalálja a kiutat, amihez sokféle segítség van racionális, érzelmi, lelki, spirituális stb. síkokon is.

    A hibáinkból, a tévedéseinkből lehet a legtöbbet tanulni. Meg a saját naivitásunkból – nekem is vannak ilyen leckéim. Jelenleg nem a magánéletemben, hanem (civil) munka-ügyekben.

    Az a lényeg, hogy a múltat csak annyiban nézzük, hogyan tudjunk aztán következtetéseket levonni belőle, érdemes elemezni, rájönni fontos felismerésekre, de aztán önostorozás helyett – hogy lehettem ilyen naiv/hülye stb.? – tovább lépni a jelenbe: megtenni itt a megoldásokat keresve egyedül, másokkal, amit csak lehet. És a jövőre függeszteni a tekintetünket. Ez most olyan pátoszos utolsó mondat lett, de akkor is :-)
    Komolyan gondolom – tapasztalatból, a saját élményeim alapján.

    De érdekel, ti mit gondoltok erről – milyen tapasztalataitok vannak, nehéz helyzetekből kimászni.

    Tán tudjátok, hogy a kínai írásban a veszély és az esély ugyanaz az írásjel. Szép szimbolika, nem? :-)

    Ida ***

  • Én azt gondolom, hogy az életünk során minden szerepünket el tudjuk játszani( illetve módunkban áll betölteni), gyerekként kezdve, barátnők, majd feleségek, anyák stb leszünk. Ezekhez a szerepekhez a korunk előrehaladtával lehet idomulni, csiszolgatni magunkat.
    És itt jön a lényege a dolognak: csak annyit haladjunk, és olyan irányban, ami Nekünk jól esik, és azonosulni tudunk vele.
    Például, ha nekem fontos, hogy anya legyek, mert ez a szerep áll hozzám a legközelebb( Demeter), akkor ne a csábító női oldalamat (Aphrodité) akarjam minden helyzetben kihozni magamból, mert az előbb utóbb frusztrálni fog, és még a hozzám közel álló anya szerepben sem érzem jól magam.
    Nem igaz, hogy minden pasi csak olyan nőt tud maga mellett elképzelni, aki szuperhős, minden helyzetben, minden pillanatban a legjobbat nyújtja. Mi is ezt várjuk tőlük?! Ugye nem. Akkor ők miért tennék?
    Szerintem mi várjuk saját magunktól, és nem a férfiak tőlünk. Legalább is én nem ezt tapasztalom. Annak ellenére, hogy én is hajlamos vagyok erre az önostorozásra néha.
    Nem biztos, hogy minden téren ugyan olyan jó képességeink vannak, és akarunk változtatni rajtuk, de attól még lehetünk sikeresek, és megbecsültek a párunk, és a környezetünk szemében.
    Én nem a tökéletességre törekszem, inkább arra, hogy megtaláljam azokat a célokat, amik előre viszik az életem, úgy hogy közben jól érzem magam, megtalálom a nekem való feladataim, és egyre jobban összhangba kerülök önmagammal.
    S ha mindezt meg is tudom valósítani, le sem fogom tudni vakarni magamról a pasikat, majd meglátjátok… :-)
    Üdv. Gizus

  • Hogy milyen pasit “fogunk ki” és milyen elvárásokkal, szerintem elsősorban rajtunk múlik. Egy felnőtt kapcsolatot nem hiszem, hogy lehet az elvárásokra és az azoknak való megfelelésre alapozni, sokkal inkább a másik elfogadására – az már régen rossz, ha bármelyik (vagy mindkét) félnek folyton tepernie kell, és nem lehet önmaga.

    Ráadásul a smink és a tökéletes frizura olyannyira külsőségek, hogy ha a szeretteinknek ez a legfontosabb – hát nem tudom. Még sosem éreztem kötelezőnek a szépítkezést mások kedvéért – nyilván az a magam elvárása magam felé, hogy legyek ápolt, meg jól öltözött, de például sminkelni sose sminkeltem, és bizton állíthatom, az nem riasztja el a pasikat.:))) És a férjem sem akart még azért elhagyni, mert pl. beteg voltam és esetleg napokig piros volt az orrom, kócos a hajam, és szőrös a lábam.:))))

    Vagyis Gizussal értek egyet, a belső sugárzás ill. kiegyensúlyozottság többet számít – de persze ez fordítva is igaz, ránk, nőkre is! Mi mit nézünk a pasikban? A belső értékeiket??

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.