Hogyan szembesülsz a jövedelemkieséssel, az extra kiadásokkal kismamaként?

Babát várva a legtöbb nő igyekszek nagyon körültekintően és minden szempontból alaposan felkészülni a kicsi fogadására: változtatunk az életmódunkon, szűrővizsgálatokra járunk, gyereknevelési könyveket olvasunk. A készülődésben azonban sokszor elsikkad az anyagi felkészülés a szülés utáni időszakra, a megváltozott kiadásokra, a lecsökkenő jövedelemre. Vajon van-e különbség ebben a generációk között? Ezt jártuk körbe Kocsisné Péterfy Hajnallal, a Babafalva online portál főszerkesztőjével, aki maga is érintett a témában: most várja második gyermekét. A további apropót még az adja, hogy a Babafalva Szabadegyetem ad helyet 2008. október 14-étől az 1. kismamák és pénz tréningnek.

Hajnival 4 témakörbe gyűjtöttük össze a személyes tapasztalatainkat azt remélve, hogy mások számára is tanulságosak lehetnek. Az alábbi írás érdekessége az, hogy Hajnival 2 különböző generációhoz tartozunk, s ebből adódóan vannak különbségek, de akadnak azért általánosítható tanulságok is.

Az ugyanarról 2 hangra ezúttal két témakört jár körbe:

  1. Hogyan és mikor szembesültünk kismamaként a jövedelem visszaesésével, egyáltalán, mennyire voltunk erre felkészülve?
  2. Milyen extra kiadásokat jelentett a gyermek megérkezése, erre hogyan álltunk át?

A másik két témakör majd a megoldásokról is szól – egyelőre nézzük azonban a fentieket.

1. téma: Hogyan és mikor szembesültünk a jövedelem visszaesésével, egyáltalán, mennyire voltunk erre felkészülve?

Csapó Ida – ’70-es évek: Elég régi, és nagyon élénk emlékeim vannak a szembesülésről. Állok belül a bejárati ajtó túl oldalán, kint a lépcsőházban a villany- vagy a gázdíjbeszedő (mindkét esetben előfordult a történet). Visszafojtom a lélegzetem, meg ne hallja, meg ne érezze, hogy otthon van valaki. Nem nyitom ki az ajtót, mert nincs otthon pénz, elég pénz arra, hogy kifizessem neki a számlát. Nem jó érzés az egész, természetesen…

Ahogyan az sem, hogy nem vehetem meg azokat az újságokat, amiket megszoktam: ÉS, Lakáskultúra, Ez a Divat…. Ezekre határozottan emlékszem. Hogy ezeket az újságokat hiányoltam, és rosszul esett, hogy elestem a lehetőségtől. Tehát nem voltam felkészülve az ilyen helyzetekre, és így történt a szembesülés.

Harminc év távlatából éles kristálytisztasággal ezekre emlékszem, valami fura kiszolgáltatottság érzettel vegyítve. Azt hiszem a lemondással ekkor szembesültem először igazán, és egyfajta kiszolgáltatottsággal is.

Kocsisné Péterfy Hajnal – 2000-es évek: A jövedelmem visszaesésével elég hamar és váratlanul szembesültem, ugyanis már a terhességem 6. hetétől otthon kellett maradnom. Ez azt jelentette, hogy egy hónapig fizetést már nem, táppénzt még nem kaptam. Mindez egy anyagilag nagyon megterhelő időszakban: akkor volt az esküvőnk, és a pár hónappal korábban vásárolt lakásunkban még félig dobozokban laktunk.

Minden nagyon gyorsan történt, miután megismerkedtünk a férjemmel, egyszerre, ugyanabban az évben vettünk lakást, tartottuk az esküvőt, és már jött is a baba. Úgy gondoltuk, hogy az esküvő után lesz még egy évünk kényelmesen visszafizetni a hitelt, berendezni a lakást, de nem így alakult.

A váratlan helyzet miatt bepánikoltam, és teljesen esztelenül kezdtem el spórolni, de közben nem tettünk félre a szülés költségeire, vagy arra az időszakra, amikortól gyed-et fogok kapni. Ráadásul akkor szembesültem azzal is, hogy fogalmam sincs, hogy kell a pénzt beosztani.

2. téma: Milyen extra kiadásokat jelentett a gyermek megérkezése, erre hogyan álltunk át?

Csapó Ida – ’70-es évek: Az egész átállás valahogy magától értetődő természetességgel zajlott. Évek óta házasok voltunk, és akkor már nagyon szerettem volna gyereket. Igazából a tanulásom miatt kellett várnunk: újságíró iskolába jártam Zalaegerszegről a fővárosba két évig.

Huszonöt évesen szültem a lányomat, de a várandósságom legelejétől veszélyeztetett terhes lettem. Életem legboldogabb, legnyugodtabb időszaka volt, mert fizikai fájdalmaim, tüneteim nem voltak, elővigyázatosság volt az otthonlét. Volt időm felmérni, hogy mi mindent kell venni, és szépen fel is készültünk rá, és akkoriban – a hetvenes évek vége felé járunk – nem jelentett ilyen horribilis összegeket egy kelengye, meg a gyerekszoba berendezése.

Orvosnak nem fizettem, elvből sem. Úgy gondoltam, a tb-t fizetem, és talán az újságíróságom miatti ismertségem is védett valamelyest – gondolom utólag. Jártam a hivatalos rendelőkbe, kórházi osztályra, amikor kellett. Választott szülészem sem volt – simán és gyorsan szültem egy viharos nyári éjszakán.

Kocsisné Péterfy Hajnal – 2000-es évek:Extra kiadások közül a legnagyobb egyszeri kiadás a babakelengye volt. Kértem tanácsot kisgyermekes ismerősöktől, így nagyon sok felesleges dolgot végül is nem vettünk. Kölcsönbe nem nagyon kaptunk dolgokat, szerintem elsősorban azért, mert nem mertem kérni. Egy háromgyermekes ismerősömtől kaptunk több mindent, neki már természetes volt ez a csere-bere.:)

Megnőttek a havi rendszeres kiadásaink is, már a fiam megszületése előtt az orvosi költségek miatt, és persze maga a szülés is elég sokba került. Volt választott orvosom és szülésznőm is, akiknek köszönhetően szép szülésem volt, így erre nem sajnáltuk a pénzt.

A szülés után pedig főleg pelenkákra és ruhákra költöttünk. Teljesen másképp van a fiamnál a ruhákkal, mint egy felnőttnél: nem lehet halogatni, mint a mi ruháink beszerzését. Ha kinövi őket, akkor nincs mese, meg kell venni a következő méretet. És persze mindent egyszerre, a pizsamától a cipőig, nem lehet beosztani.

Hamarosan jön a folytatás a megoldási stratégiákról.

Gyere el a “Kismamák és a pénz” tréningre!

Az országban ez az első ilyen női pénzügyi önismereti tréning – csak kismamáknak még sosem volt! Gyerekfelügyeletet is biztosítunk!

JELENTKEZNI ITT TUDSZ, ha már gyorsan döntöttél: klikkelj ide!

Ha viszont további részletes tájékoztatóra van szükséged a kismamák és pénz tréningről, akkor klikkelj ide!

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

5 Responses to “Hogyan szembesülsz a jövedelemkieséssel, az extra kiadásokkal kismamaként?”


  • … hát, igen. Engem pont ez tart vissza. De még nem is annyira az eleje, mint inkább a rákövetkező időszak, évek, ha nem sikerül valahogyan megalapozni az anyagi jövőt.

    Kíváncsian várom a folytatást.

    Kiegészítésül: egy nagyon kedves barátnőm idén nyáron már ötödjére volt várandós. Sajnos gyermeke még nincs, és ez a terhessége sem sikerült, nagyon korán elveszítette. Viszont – mivel azonnal táppénzre teszik az eddigiek miatt – már a következő hónapban anyagi gondjaik voltak. Hiszen a táppénzt majd csak utólagosan kapta meg, miután a táppénzes papírt leadta, vagyis adott hónapra csak azt a néhány napot (kb. 1 hét) fizette ki neki a munkáltató, amíg dolgozott, a többit pedig jócskán megkésve. Márpedig – a különböző hitelek és a velük járó kötelező biztosítások miatt – a számlákat már addig is maga előtt görgette. És akkor még hol beszélünk babakelengyéről?!

    Klári

  • Pedig az anyagi jövőt muszáj megalapozni.
    Az egész honlap, blog azért is jött létre, azért vannak a tréningek, konferenciák, és minden más szolgáltatás, hogy NE utólag kerüljünk pánikba – a fenti tapasztalatokat is azért igyekeztünk megosztani Hajnival.

    Lehet, hogy itt kéne kezdeni?
    http://www.gazdagnok.hu/2008/09/03/hit-penz-vonzas-torvenye-vagy-video/

    Az önkorlátozó hiteink kemények, nagyon is olykor… Meg az önismerethiányunk – ezek nélkül elég nehéz tovább lépni, szemléletet váltani.

    Én legalábbis ezt tapasztalom.

    Ida ***

    Utóirat: Ja, és a megoldáskeresés a problémázás helyett, az ami még hihetetlenül fontos minden téren, pénzügyek esetében is.

    Itt egy ragyogó minta, aminek alapján lett már konferencia jelentkező:
    http://www.gazdagnok.hu/2008/08/06/mi-van-ha-nincs-penzem-a-nok-es-penz-treningre/

  • Most találtam egy hírt miszerint a gyermekágyi segély minimális időtartalmának az eddigi 14 hétről 18 hétre történő kitolását kezdeményezi az Európai Bizottság várhatóan október elején nyilvánosságra kerülő javaslata.

    Érdekes (és érthető is) az indoklás:
    „A hosszabb gyermekágyi segélynek pozitív egészségügyi hatása van általánosságban, míg a fizetéssel megegyező gyermekágyi segély segíti az anyákat abban, hogy ne legyenek pénzügyi nehézségeik, különösen, mert a csecsemőgondozás jelentős extra költséget ró minden családra.”

    Ugyanakkor érdemes megnézni, hogy valójában miről is van szó, és mi magyarok hol helyezkedünk el ebben az EU-s helyzetképben?

    Itt vannak a részletek:
    http://bruxinfo.eu/index.php?lap=dokument/dokument&dok_id=24430

    Mi a véleményetek?

    Ida***

  • Mikor gyermekszülés volt nálunk a porondon, a pénzügyek másodlagos szerepet játszottak. Először is ott volt az, hogy NAGYJÁBÓL tisztában voltam azzal, milyen összegű pénzekhez fogok jutni szülés előtt/után, mennyi lesz a GYED, GYES.

    A kilátásokat úgy kezeltem, hogy ez van és kész, ezt kell megoldani.
    Egy hónapban sem ért meglepetésként a kevés összeg, egy maximum fél órás guglizással kinézi magának az ember a pénzügyi jövőt:)

    Ma már én irányítom a kilátásaimat, és ez klasszisokkal jobb érzés, mint várni a segélyt, mégha azt a sok éven át összegürcölt fizetésemből számították is ki…

  • Lehet, hogy csak nekem okoz gondot a bordó háttér, különösen a lila betűkkel? Lehet, hogy a szobámban olyanok a fényviszonyok, hogy szinte olvashatatlan a szöveg?
    Erzsi

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.