Milyen megoldásokat találsz, kik támogatnak kismamaként megváltozott anyagi helyzetedben?

Babát várva a legtöbb nő igyekszek nagyon körültekintően és minden szempontból alaposan felkészülni a kicsi fogadására: változtatunk az életmódunkon, szűrővizsgálatokra járunk, gyereknevelési könyveket olvasunk. A készülődésben azonban sokszor elsikkad az anyagi felkészülés a szülés utáni időszakra, a megváltozott kiadásokra, a lecsökkenő jövedelemre. Vajon van-e különbség ebben a generációk között? Ezt jártuk körbe Kocsisné Péterfy Hajnallal, a Babafalva online portál főszerkesztőjével, aki maga is érintett a témában: most várja második gyermekét. A további apropót még az adja, hogy a Babafalva Szabadegyetem ad helyet 2008. október 14-étől az 1. kismamák és pénz tréningnek.

Hajnival 4 témakörbe gyűjtöttük össze a személyes tapasztalatainkat azt remélve, hogy mások számára is tanulságosak lehetnek. Az alábbi írás érdekessége az, hogy Hajnival 2 különböző generációhoz tartozunk, s ebből adódóan vannak különbségek, de akadnak azért általánosítható tanulságok is.

Gyere el a “Kismamák és a pénz” tréningre!

Az országban ez az első ilyen női pénzügyi önismereti tréning – csak kismamáknak még sosem volt! Gyerekfelügyeletet is biztosítunk!

JELENTKEZNI ITT TUDSZ, ha már gyorsan döntöttél: klikkelj ide!

Ha viszont további részletes tájékoztatóra van szükséged a kismamák és pénz tréningről, akkor klikkelj ide!

Az ugyanarról 2 hangra ezúttal két további témakört jár körbe:

  1. Milyen megoldásokat találtunk a megváltozott élethelyzetben, anyagilag, és lelkileg hogyan dolgoztuk fel a változásokat?
  2. Támogató köreink, azaz kikre számíthattunk és hogyan ebben a megváltozott élethelyzetben?

Két másik témakört, a szembesülést a jövedelemkieséssel, az extra kiadásokkal az előző írásban jártuk körbe. Folytassuk tehát most a 3. és 4. témánkkal!

3. téma: Milyen megoldásokat találtunk a megváltozott élethelyzetben, anyagilag, és lelkileg hogyan dolgoztuk fel a változásokat?

Csapó Ida – ’70-es évek: Tudomásul vettem a lemondást, meg például rájöttem, hogy az újságokat másképp is meg tudom nézni, nem szükséges, hogy feltétlenül megvegyem én. És azt hiszem, hogy kiálltam azért, hogy ne kerüljek kellemetlen helyzetbe, legyen otthon pénz akkor és addigra, amikor a gázbeszedő jön.

Sajnos nem nagyon tanultunk meg a pénzzel gazdálkodni, mert a férjem szülei bármikor adtak – úgymond az egy szem fiúkat így segítették. Én nagycsaládban nőttem fel, és a szüleim engem, minket másképp segítettek. A családi ház kertjében sok minden megtermett: zöldségek, gyümölcs – mindig kaptunk, és rendszeresen.

Rengeteg minden mást is megkaptunk a családból, ismerősöktől, tán még kisgyerekes kollégáktól is, éveken keresztül voltak levetett baba- meg gyerekruhák. Nekem három húgom van – a megörökölt ruha nálunk soha nem volt téma, magától értetődően volt természetes. A lányomnak rengeteg játéka volt – sokat kapott, és én is nagyon sokat vettem neki. Amire nem sajnáltam a pénzt azok a gyereknevelési könyvek voltak – mindent megvettem, és el is olvastam. És a néha egymásnak ellentmondó dolgokat “összeráztam”, és saját gyerekünkre igyekeztem adaptálni.

Kocsisné Péterfy Hajnal – 2000-es évek: A lemondást nem nagyon szeretem, úgyhogy inkább azon igyekeztem, hogy tudatosan vásároljak, ne vegyek felesleges dolgokat. A gyerekholmiba külön bele kellett tanulni: mit lehet megvenni hipermarketben (a „fogyóeszközöket”: játszópólót, kisgatyát, zoknit), és mire érdemes többet áldozni (pl. cipőre, overallra). Vagy, hogy milyen a jó babafelszerelés: nem feltétlenül kellenek az extra funkciók, nem baj, ha egy fogkefe nem zenél. Lassan beletanultam abba is, hogy melyik boltokban érdemes vásárolni, mikor vannak leértékelések, hogy tudok például kevés, de jól variálható darabokkal egy normális ruhatárat összeállítani. Átnéztem a havi rendszeres kiadásokat is, hogy mi lehet felesleges, így pl. a vezetékes telefont megszüntettük.

Lelkileg nekem azért volt nehéz átállni, mert nem szerettem foglalkozni a pénzzel. A férjemmel mind a ketten abban a hitben éltünk, hogy egyikünk sem tud bánni a pénzzel, mert az valami olyan művészet, amire születni kell. Érdekes módon mind a kettőnk családjában keringett egy ilyen mítosz. Amikor tavaly voltam a Nők és pénz tréningeden, akkor kattant át bennem valami, rájöttem, hogy lehet a pénz-áramlást irányítani, nem vagyunk valami nagyobb, ismeretlen erőnek kiszolgáltatva.

Most hogy a második babánkat várom, már anyagilag is tudatosan készülünk. Mikor kiderült, hogy terhes vagyok, felmértük a várható költségeket, bevételeket. Kiszámoltuk az orvost, a szülést, extra szűrővizsgálatokat, voltam tb-tanácsadónál, megterveztük előre a következő 10-12 hónapot. Felmértem, mit tudunk Ákos holmijaiból felhasználni, mit tudok majd kölcsönkérni. Egész más érzés így, hogy nem érzem azt a bizonytalanságot, mint annak idején.

Gyere el a “Kismamák és a pénz” tréningre!

Az országban ez az első ilyen női pénzügyi önismereti tréning – csak kismamáknak még sosem volt! Gyerekfelügyeletet is biztosítunk!

JELENTKEZNI ITT TUDSZ, ha már gyorsan döntöttél: klikkelj ide!

Ha viszont további részletes tájékoztatóra van szükséged a kismamák és pénz tréningről, akkor klikkelj ide!

4. téma: Támogató köreink, azaz kikre számíthattunk és hogyan ebben a megváltozott élethelyzetben?

Csapó Ida – ’70-es évek: Utólag is úgy érzem, hogy sok mindenkire lehetett számítani – ahogy már említettem, anyósomékra, az én szüleimre, de más családtagokra, ismerősökre és kollégákra is. Amikor erre gondolok most több évtized múltán, valahogy sok embert érzek, érzékelek magam körül. A legnagyobb segítség számomra az volt, hogy a lányom gyakran töltötte az alvás idejét a szüleim házának teraszán, udvarán, és én akár el is mehettem 1-2 órára, könyvesboltba vagy a szerkesztőségbe. Bébiszitter akkor nem volt divat, mert más világ volt az akkori. A fizetésemet a távollétemben folyamatosan emelték, és abszolút magától értetődő volt, hogy visszamegyek idővel dolgozni, és nem ért semmilyen hátrányos megkülönböztetés a lányom születése miatt.

Aminek viszont nagyon nem örültem, mégha érzelmileg telített hangulatban, indulatból is hangzott el a válásunk idején, hogy én otthon voltam, nem csináltam és nem kerestem semmit a két éves gyes idején. Ez akkor nagyon megrázó volt, bár tudtam a helyén kezelni, hiszen mélységesen meg voltam győződve, hogy szóban ki sem fejezhető az az érték, ami a lányom gondozását, nevelését jelentette.

Szerettem otthon lenni vele, de nagyon hamar elkezdtem írni újra a lapnak – megváltozott témákban. Kötöttem, horgoltam ruhákat Eszternek – ezt le is fotóztam, megírtam hozzá a készítési mintákat. És gyerekneveléssel kapcsolatos cikkeket kezdtem írni, gyerekpszichológussal interjúztam… A kapott honorárium is jól jött, jelentett némi apró pénzt. Ugyanakkor mindez folyamatos kapcsolattartást is jelentett a korábbi munkahelyemmel. Ma ezt tanítani kell, nekem, nekünk a szerkesztőségemmel akkor ez spontán módon működött.

Kocsisné Péterfy Hajnal – 2000-es évek: A legtöbb támogatást, azt hiszem, a férjemmel egymásnak nyújtottuk, nyújtjuk. Elsősorban abban az önismereti folyamatban, ami az elmúlt néhány évben végbement bennünk a pénzzel kapcsolatban. Egyikünk sem húzta vissza soha a másikat, tudunk együtt fejlődni. A pénz soha nem volt úgy téma köztünk, hogy ki mennyit keres vagy tesz bele a közös életünkbe, inkább együtt, vállvetve küzdünk:), és ez nagy könnyebbség. Mára már közös vállalkozást is alapítottunk. Hogy a munkahelyemet el fogom a gyermekvállalással veszíteni, abban biztosak voltunk (így is történt), ezért kerestünk inkább más megoldást.

A szüleimre természetesen mindig számíthattam, és most is számíthatok – a férjem szülei viszont sajnos már nem élnek, nem is ismertem őket. Tavaly tudatosan úgy döntöttünk, hogy ideje felnőni, és többet nem kérünk tőlük kölcsön a szüleimtől, ne legyen ott a háttér, hogy ha baj van, akkor anyu vagy apu úgyis megoldja.:) De azért sokat segítenek most is, de inkább úgy, hogy a gyereknek vesznek meg dolgokat, vagy idén például a közös nyaraláson ők fizették a szállásköltséget. És azzal is, hogy vigyáznak Ákosra, ha meglátogatnak minket, így tudunk némi időt kettesben is tölteni.

A fiam születése után kezdtem babás fórumon írogatni, és ott sok tippet kaptam a többiektől, hogy hol érdemes vásárolni és mikor, és időnként jól ki tudjuk panaszkodni magunkat. Ez is támogatás. Végül pedig nagyon sokat tanultam könyvekből vagy tréningeken mindig, így pénz témában is sokat olvasok, vagy például voltam a tréningeden – én ezt is támogatásnak számítom, és azért tartom nagyon jónak, mert ezek segítenek megtalálni a saját jó megoldásaimat.

Gyere el a “Kismamák és a pénz” tréningre!

Az országban ez az első ilyen női pénzügyi önismereti tréning – csak kismamáknak még sosem volt! Gyerekfelügyeletet is biztosítunk!

JELENTKEZNI ITT TUDSZ, ha már gyorsan döntöttél: klikkelj ide!

Ha viszont további részletes tájékoztatóra van szükséged a kismamák és pénz tréningről, akkor klikkelj ide!

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

1 Response to “Milyen megoldásokat találsz, kik támogatnak kismamaként megváltozott anyagi helyzetedben?”


  • Én mint nagymama nagyon sok hasznos dolgot tudok javasolni, a mi , tapasztalatunból.Nálunk 5 unoka van abból 1 kislány a 4 fiú.A fik ruhája forog köben, úgymond, minden évben született egy gyermek, igy a kinőtt kisruhák már mentek is a következő gyerekhez.
    A kislány mivel egyedül van, neki nagyon sok ruhát megvarrok, és igy nem kell a szülőknek sok pénzt rákölteni és mégis csinos egyedi darabokathord, amit vele ketten tevezünk meg.Egyedül a cipőket kell vásárolni, de otthoni használatra nagyon megfelel a kicsit kopottas is, hiszen ezek az apróságok csak a cipő orrát teszik tönkre, ami jó még csak nem szép.
    Angol használt ruha boltokban minőségi ruhákat lehet kapni, amit szinte fillérekért vásárolunk a gyerekeknek.
    A mi családunk velem az élen, hogy egy pici gyereknek nem a márkás ruha a fontos, hanem hogy szépen tisztán,tudjon óvodába vagy bármilyen közösségbe járni.Az 5 gyermeknek 2 babakocsit vásároltunk összesen, igy végig mindegyiknek szép kényelmes kocsija volt.
    Az egyik fiamnál 3 a másiknál 2 gyereket szolgált ki, és még tovább lehet adni, mert jó állapotú kocsik.
    A maradék ruhákat eladom az interneten és abból vesszük a szükséges egyébb holmikat.Játékból nem tartok szükségesnek sokat, keves is hasznos és jól el tud szórakozni a ygerek bármi hasznos eszközzel.
    Pl:a fiúkat megtanitottam szögelni.Katak egy szép formás tuskót, kiskalapácsot néhány apró szöget és azt ütögették órákon keresztül olyan örömmel, hogy ezt bármilyen drága játék nem pótolta volna, és még ráadásul hasznos is volt, ügyesedtek és tanultak játék közben.
    Ez csak egy dolog a ruha ciő és játék, de hasznos ötletekkel más oldalon is meg lehet spórolni pénzt csak oda kell figyelni és egy kicsit leleményesnek kell lenni.

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.