Szex és tandíj – Ulpius-könyvbemutató

„Laura vagyok, tizenkilenc éves egyetemi hallgató. Prostituált lettem, hogy tanulhassak. Az események különös láncolatában úgy történt meg egyik dolog a másik után, hogy szinte észre sem vettem, mibe sodródtam bele…”

Szex és tandíj címmel Ulpius-könyvbemutató lesz Budapesten 2008. szeptember 26-án, pénteken délelőtt 11 órakor a Centrál Kávéházban (Ferenciek teréhez közel).

A könyvbemutató alkalmával Szilágyi Szilvia Sisso újságíró Bódis Kriszta írónővel, dokumentumfilmes pszichológussal beszélget. Lesz filmvetítés, és a témáról vita. Sisso emlékszik rá, hogy már az ő egyetemista koromban is létezett az egyetemista prostitúció.

Az álnéven író diáklány blogban mesél kettős életéről: nappal lelkiismeretes egyetemista, szülei mintagyermeke, éjszaka alkalmi prostituált, aki 100 euróért árulja a testét; így keresi meg a lakbérre, ennivalóra, jegyzetekre valót. Pedig a beiratkozáskor még azt remélte, hogy élete legszebb időszaka veszi kezdetét. Hogyan jutott idáig? Laura kíméletlen őszinteséggel ír a szüleinek kiagyalt hazugságokról, az internetes szexchatekről, a szolgálatait igénybe vevő perverzekről és lúzerekről, és persze a szexről, ami örömöt nem, de átmeneti anyagi biztonságot kínált neki.

Vajon mi a helyzet Magyarországon a főiskolás, egyetemista prostitúció terén? Itthon sem dughatjuk a fejünket a homokba.

Tájékozódj! Ingyenes internetes hírlevelem a nők és pénz témáját járja körbe, de az önismeret, a női lelki gazdagság témakörét is érinteni fogjuk. Mint a fenti könyv is bizonyítja, a nőknek rendkívül fontos a saját anyagi függetlenségük megalapozása, hogy elkerüljék a fentihez hasonló kiszolgáltatott helyzeteket.

A hírlevélre itt tudsz feliratkozni. Ha érdekel, ne habozz jelentkezni!

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

17 Responses to “Szex és tandíj – Ulpius-könyvbemutató”


  • Bár még nem olvastam a könyvet, látatlanból is azt tudom mondani, hogy – mint az életben mindig – a nőnek VAN VÁLASZTÁSA, hogy milyen munkával keres pénzt. Magam részéről – aki a főiskola alatt végig dolgoztam (bulizás helyett), hogy magamat tudjam eltartani – visszautasítom, hogy másképp nem lehet az iskolát elvégezni. A szexuális szolgáltatásokért felajánlott keresetet vissza is lehet utasítani, vagy lehet azt mondani, hogy könnyebb és gyorsabb jövedelmet szerezni így, majd pedig könyvet írni a történetből, és abból pénzt keresni.

    Ha ebből a szemszögből nézem… jól tette! (Én meg szaladgáltam Szeged és Mártély között, hogy szabad óráimban szolfézst tanítsak, meg gépeltem?! Most meg megélhetési gondokkal küzdök?!?!)

    Klári

    (Elnézést a hirtelen felindulásért!)

  • Kommentár nélkül, egyetértek Klárival.

    Judit

  • Klári,

    bár én sosem voltam prostituált, és anyagi nehézségek nélkül csináltam végig az első diplomámat,mert minden költségemet az állam fizette, mégsem tudom elítélni azt aki ezt teszi. Megértem a felháborodásodat, de gondolj bele, valahol ő az okosabb. Neked nem volt szabadidőd és pénzed hogy éld a diákok életét,holott ez abban a korban természetes, nem pedig link dolog, és lám, most hogy dolgozol, most sem teheted meg hiszen mostanra már csak a munka, a munka a jól ismert fizetésekkel..:(És ki fog Veled kezet fogni vagy a hátadat megveregetni életed végén ezért a példamutató magatartásért? Senki. Gyaktan azt érzem, hogy amikor a “rendes” nők felháborodnak, titkon valahol irigylik azt aki könnyebben megoldotta a problémáit. Ha nem így lenne, nem váltana ki ez a téma ilyen heves indulatokat.

  • Én is jártam egyetemre. Igaz, visszatekintve az őskorban, 30 évvel ezelőtt. Közöttünk is voltak, akik anyagi problémákkal küzdöttek. Én magam 6 gyerekes család legidősebbje vagyok, anyukám a legkissebbel GYES-en volt. Otthonról nem várhattam semmit. Viszont volt megfizethető áron kollégium, ahol a szálláson túl napi kétszeri meleg étkezés is biztosított volt. Csak a reggelinkről kellett gondoskodni. Én is, és sokan mások végig dolgoztunk a nappali tagozat mellett. Tény, ma nincs elég megfizethető kollégium, nincs olyan ösztöndíjrendszer, ami a “mi időnkben” volt. Sokkal több a felsőoktatásban tanuló, és sokkal kevesebb az alkalmi munkalehtőség. Mégis azt gondolom, van választási lehetőség. Nem ítélem el azt, aki ily módon teremti elő a megélhetését, és szívből kívánom mindenkinek, hogy ne fizessen túl nagy árat később.
    Szeretném tudni, hogy a könyvnek mi a célja? Szeretném remélni, hogy valós problémák megoldására valós erőket kíván mozgósítani. De nem vagyok ennyire naív, hogy higgyek is ebben.
    Sajnos, a szex, mint téma, és a prostitúció, mint életforma meglehetősen nagy teret kap napjainkban. Ez még önmagában nem biztos, hogy baj. De nincs valós kép. Az írások jó része nagyobb megpróbáltatások nélkül követhetőnek állítja be ezt az életformát. Ez pedig baj. A lányoknak, és fiúknak, akik ezt választják, tudniuk kellene, mivel jár. Nem csak fizikai, egészségügyi, hanem lelki kockázatokra gondolok. Ilyenkor is látszik, kedves Ida, hogy mekkora szükség van arra, amit te tanítasz.

  • Több diplomám van. Minden dilomámat úgy szereztem, hogy mellett dolgoztam. Eltartottam magam és később a családomat is. És ez sosem volt tisztességtelen munka, semmilyen értelemben. Választhattam volna a könnyebnek látszó, csillogósabb utat is. Nem bánom, hogy nem ezt tettem. Bár erről tényleg nem érdemes könyvet írni…

    “Hé, te, aki az utcán újságot árulsz
    És ötkor kelsz, zötyögsz villamoson,és
    Éjjel tanulsz és fáj a szemed,
    S a fáradtságtól a könnyed kicsordul,
    Adj egy percet nekem az életedbõl!”

  • Elnézést. Most nézem, hogy több elütés is van az előző hozzászólásomban. Ezt az indulattal tudom csak magyarázni, amit a cikk olvasása keltett bennem…

  • Én úgy gondolom, hogy nem kell feltétlenül idáig eljutni, ha már vki ezt az utat választja. Van pl. csomó sztriptízbár is, s ott mégsem kell szexelnie senkivel. Utóbbi azért gáz szerintem, mert utána lesz belőle egy kiégett diplomás, aki nem lesz képes normális kapcsolatot kialakítani a másik nemmel. Meg aki képes ezt bevállalni, szerintem az élvezi is valahol az egészet. A férjem pl. szállodában dolgozik, s náluk is van csomó részmunkaidős egyetemista. Ha vki akar dolgozni, talál munkát, bár tény, h ez egy egyszerűbb és gyorsabb megoldás, de sokkal nagyobb árat is fizet érte, majd meglátjátok. Ismertem ilyen lányt, ő nevelőotthon után választotta ezt az utat, de már magától is undorodott, arról nem beszélve, h egy idő után csak keménydrogos mámorban bírják elviselni a kuncsaftot.

  • Azt olvasom a könyv leírásában, hogy csinált a lány szexchatet, de majd elolvasom a könyvet, ha megjelenik. Én tudom mi az, mert egy darabig másodállásban voltam operátor, vagyis ahelyett a csaj helyett chateltem az ügyféllel, aki nem tudott angolul. A kamera persze a lányt vette, aki sztrippelt, masztizott stb. Ettől nem ég ki az ember és senki nem nyúl hozzá és ha valaki otthonról csinálja, nem stúdióból, még sok pénzt is tud vele keresni.Ráadásul van nem felnőtt kategória, ahol nemhogy nem kell levetkőzni, de nem is szabad. Ott nyilvánvalóan kevesebbet keresnek, de egy szép és angolul jól beszélő lány ott is meg tud keresni havi 150-300 ezret.Aki okos és szép, az még vetkőzés nélkül is tud szép pénzt csinálni és közben ha nincs néző, még tanulhat is közben.Ez utóbbi ideális munka diáklányoknak.

  • Kövezzetek meg, de szerintem a házasság a prostitúció legelfogadottabb formája! Igazából egész életünkben eladjuk magunkat…a férjünknek,munkáltatónak…stb Amikor hitelt veszünk fel, akkor is prostituálódunk! Egyébként ha valakitől nagyon undorodik, akkor kihagyja ennyi, nincsen stricije aki kényszerítené….

  • Abracadabra, én nem kövezlek meg, teljesen egyetértek Veled, csak ezt már én sem mertem kimondani:) Igazából mindenki, férfiak, és nők is elmondhatjuk hogy kurva itt mindenki, a világ kurvái vagyunk. Mint említetted, a munkáltatónak is eladjuk magunkat. Mi a rosszabb és bűnösebb? A tested vagy a véleményed, elveid elárulni és/vagy eladni? Szerintem az utóbbi. Márpedig szinte mindnyájan ezt tesszük. Kevés ember a saját maga ura, aki azt csinálja, amit szeretne, és saját magának tartozik elszámolással, és mindent a saját lelkiismerete szerint csinálhat. De a többség eladja/feladja az elveit, és egész egész életét végigszopja (direkt használtam ezt a szót, bocsássatok meg érte), hogy meglegyen az a kis vagy épp nagyobb fizetése, hogy ki tudja épp fizetni a számláit vagy épp rohadt jó beosztást kapjon magas fizuval. De most engem köveznének meg ha ezt a sok embert mind lekurváznám, pedig munkaéveim javarésze alatt én is idetartoztam. Az ilyen egész életét végigszenvedő, “dehát csak a munka miatt” magát meghazudtoló, akár elveit is feladó embert csak mártírnak, vagy becsületes ámde szerencsétlen embernek hívjuk. Holott jobban eladta magát mint egy egyenes, lényegretörő kurva…csak éppen olcsóbban….Ezek után már egész más szemmel lehet mérlegelni a 2 tábort.Mint mondtam nekem sosem kellett ilyenhez folyamodnom, hogy elvégezhessem az egyetemet, de szerencsés helyzetben voltam. Ha nekem kellett volna kinyögnön minden pénzt a sulira és a megélhetésre, én is hasonlót csináltam volna. Ne papoljon senki a becsületes diákmunkákról, ahol abból a szerény pénzből kell megélni és állandóan dolgozni. Mi van akkor ha valaki nemcsak elvégezni akarja a sulit hanem JÓ ÁTLAGGAL, esetleg kitűnőre akarja elvégezni? Az nem fog menni, ha állandóan kevés pénzért kell dolgozni. Egy numerával megszerezheti egy csaj azt a pénzt amit más 1-2 hét alatt szed össze a Mekiben. Azt mondjátok, a prostik kiégnek, lelkileg összetörnek. És a sok munkavállaló, aki szenved a főnökei és kollégái miatt? Aki 12-14 órát dolgozik naponta, mert 20-an várnak ugrásra készen hogy a helyére kerüljenek? Nem ezért depressziós, kiégett szinte egész Magyarország?? Ki van akkor jobban kiégve?
    Abrakadabra, érdekes, amit a hitelfelvételről mondtál. Amikor ismerőseim nagyobb összeget vesznek fel lakásra, mindig ezt szoktam mondani: na ezek is 30 évig a bank kurvái lesznek. Milyen találó:))

    És álljon itt egyik kedvenc viccem, biztosan sokan ismeritek:) Egy öreg ember megáll a Trabantjával a pirosnál, mellette pedig egy 20 év körüli fiatal csinibaba áll meg egy luxuskabrióban. Átszól az öreg: Mondja kedves, hogyhogy ilyen szép drága autója van, miközben oly fiatal? Én 45 évet dolgoztam a Ganz Mávagban és látja, csak erre a Trabantra tellett.
    -Orális szexből
    – Az mi? Szopás?
    -Nem. 45 évet a Ganz Mávagban lehúzni, az a szopás.:))

  • A nők soha-soha nem válasszák ezt a pénzkereseti lehetőséget – naivitás vagy nem, de én ezt szeretném.

    Ida ***

  • érdekesnek tartom, hogy a társadalom a testéből megélő nőt kurvának, tisztességtelennek ítéli, míg a férfit, aki pénzt ad azért, hogy örömökben részesüljön nem érinti semmilyen vád sem… igaziból nem is lenne a magyar nyelvnek megfelelő szava talán. mindazonáltal (noha soha nem próbáltam a szakmát) melyik nő merné azt állítani, hogy ennél könnyebb módja is van a pénzkeresésnek? talán figyelembe kellene venni, hogy nem véletlenül oly ősi ez a szakma, ahogyan az sem véletlen, hogy a legkulturáltabb civilizációknak is megvoltak a maguk “kurváik”. De kérdem én: ki nevezne a mai értelembe vett kurvának egy gésát például? Pedig az alap ugyanaz. Kereset mindig lesz a női testre – ami változhat, az a szolgáltatás kulturáltságának mivolta, illetve megítélése. Nem gondolom, hogy akár egy nőnek is szégyenkeznie kellene azért, mert a férfiak vágyai juttatják keresethez. Ehhez mérten nem ítélem el a könyv főszereplőjét sem. Azoknak pedig, akik a 30 és ki tudja mennyi évvel ezelőtti oktatásbeli állapotokat emlegetik talán előbb tájékozódniuk kéne a világban. Igen, az állam újabban kegyesen kifizeti az 1. egyetemet, amíg az ember el nem csúszik egy vizsgán. És utána mi van? Havi +/- 20 ezer forint rengeteg pénz – mondom ezt úgy, hogy antialkoholista révén nem járok bulizni, nem dohányzom és nagyjából csak tanulásra, lakbérre, rezsire és ételre kell költenem. van olyan könyv, ami nem lelhető meg a könyvtárban sem és 10 ezret kóstál. A legolcsóbb általános lakbér pedig megint 30-40 ezer forint (+ ugyanennyi rezsi), ha teszem azt nem vettek fel kollégiumba. És megnézem azt a diákot, aki a diákmunkából meg tud élni…
    van választása az embernek – néha. és ha nem akar szenvedni meg gürizni csak azért, hogy tanulhasson? miért ítéljük el azért vagy akár egy könyv megírásáért, ami – ahogy nézem – nem csupán az egyetemisták helyzetét, de egy társadalmi konvenció megítélését is megváltoztathatja…

  • A könyvet nem olvastam, de az egyetemisták sanyarú sorsáról szóló történeteket túlzásnak tartom. Sok barátom az egyetemen nem gazdag családból érkezett, de el tudták végezni az egyetemet anélkül, hogy anyagi gondjaik lettek volna. Aki elment dolgozni, az általában azért tette, mert olyan plusz igényei, kiadási voltak, amit az “átlagos” egyetemista “bérezésből” nem tudott finanszírozni. A drága könyveket pedig mi is közösen vettük meg. Ettől függetlenül, ha valaki így oldja meg a pénzforrás biztosítását, szíve joga. Mint me bölcsen megjegyezte, a szolgáltatást sorban állókat is meg lehetne bélyegezni. Amire nincs kereslet, azt nem is árulják a piacon. Amúgy meg a mi társadalmunk álszent és képmutató. Ebben is. Ha egy fiú mesélné el egy könyvben, hogyan szerzett mondjuk gazdag nők ágyában pénzt az egyetemi tanulmányai, megélhetése finanszírozására, biztos nem lenne ekkora erkölcsi vita belőle. Mert ugye szegénynek csak meg kell élnie valamiből… Egyébként is azok a kiégett, fehérmájú nőszemélyek vették rá biztosan.

  • Olvassátok el a “Ribanc a házban ” c. könyvet, ezt a témát fejti ki , tanulságos módn.

  • Igen-igen, ez a könyv a legjobbak egyike, amit olvastam – szóval mindenkinek csak ajánlani tudnám én is a Ribanc a házban c. könyvet.
    Rendkívül tanulságos, valóban.

    Ida***

  • Sziasztok!

    Egyetemistaként szeretnék nektek pár dolgot mondani, hogy ne csak az álljon itt, hogy “ismerőseim” és “mi 30 éve”. Egyetemistának lenni nem könnyű, még úgy sem, ha otthon lakik az ember és mellette dolgozik. Nem iszok, nem cigizek, semmi káros szenvedélyem nincs, itthon lakok, mégis dolgoznom kell. Hogy miért? Mert édesanyám minimálbérből nem tud eltartani, így be kell szállnom – ahogy nagyon sokan vannak még így ezzel. A koleszról pedig annyit, hogy szép szép hogy olcsóbb mint az albérlet, de az embernek a koli ára mellett enni is kellene, mert az nagyon ritkán van benne az árban.
    Végül pedig felhívnám a legfontosabb tényre a figyelmet: ez a sztori FRANCIAORSZÁGBAN játszódik, ahol TANDÍJ van, nem is kicsi! Így ne keverjük bele a magyar helyzetet! Főképp pedig senkinek nincs joga ítélkezni, SENKINEK! Főleg nem olyannak, aki nem tudja mit jelent ma egyetemistának lenni. 30 éve az 30 éve volt, nem tegnap, hanem egy más rendszerben. És az ismerősök is csak ismerősök, talán nem biztos hogy az a valóság, amit a külső szemlélő róluk lát.

  • Sziasztok!

    Egyetertek az elöttem iroval,senk nem itelkezhet mert valahol mindenki eladja magat,csak maskep.Nekem müveszeti diplomam van,
    a szüleim ,de fökent edesapam rengeteget dolgozott azert,hogy ez meglegyen nekem,es most ott tartok hogy neha nincs rendszeres munka.Az egyik baratnöm szexchatelessel foglalkozik,pedig diplomas es tudjatok miert,mert mar elege lett az allando nelkülözesböl,mert ma Magyarorszagon a fiatalokat ez a rendszer nem tamogatja semmiben,es mindenki szeretne biztos jövöt,mert eljön az idö hogy valaki gyermeket akar,es oda biztos megelhetes kell,nem 70-80-100ezer forintos ber amit ma az atlag nö keres!!!En azt mondom,ha valaki be tudja vallalni es a lelkevel el tud szamolni,akkor csinalja!Sajnos egy nö sem teszi ezt szerintem boldogsaggal meg nevetve,csak a penz a motivacio!

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.