“Egyre jobban én irányítom a pénzügyeimet” – egy tréning résztvevő nő beszámolója, azaz szelidítsd meg a pénzt!

Az idei év (2008) első nők és pénz tréningjeinek egyikén vett részt A. V., aki valóságos személy, fiatal, harmincas nő, de kérésére csak a monogramját adhatom meg. A közelmúltban e-mailt kaptam tőle, amiben hosszan beszámolt az időközben történtekről. Közreadom, mert sok-sok tanulsága van.

Az egyik legfontosabb az, amiről kiemelten írtam a hírlevél feliratkozóknak járó ingyenes e-könyvben is a 4 (nyílt) titkok között, hogy meg lehet tanulni a pénz kontrollálását. És ennek révén végül is elkezded szépen megszelídíteni a pénzt. :-)

Te is változhatsz, fejlődhetsz, mint A. V.! Gyere el: 2. női pénzügyi önismereti konferencia 2008. november 8-án, szombaton!
Bővebb információt és jelentkezési lapot itt találsz – klikkelj ide!

Hosszú olvasmányra számíts, de megéri.

Hozz egy teát vagy kávét :-) a géped mellé, és kellemes-hasznos időtöltésként olvasd, amit A. V. írt. Köszönet neki, hogy megosztja, megosztotta velünk az élményeit, tapasztalatait.

Kedves Ida!

Sok víz lefolyt már a Dunán, mióta találkoztunk 2008. február-március környékén. Számomra sok tanulsággal járt az időszak, gondoltam, gyorsan pár sorban megosztom Veled a történteket.

A Közgáz befejezése óta az elmúlt több, mint 3 évben fejvadászként dolgoztam. A klasszikus pénzügyi pálya valahogy sosem vonzott igazán, ez több dolognak tudható be, akár családi háttér, akár hogy az emberek és az ő problémáik valahogy sokkal jobban érdekeltek, illetve tanulmányaim során az elméleti közgazdaságtan sem lopta be magát épp a szívembe.

Anya a családi pénzügyminiszter

Nálunk az átlagos családoktól némiképp eltérően anyukám az, aki a család pénzügyeit kezeli, ő dönti el (természetesen apu és a család többi tagjának támogatásával), hogy mibe fektessük a családi megtakarításokat, hogyan forgassuk meg, akár a tőzsdén, akár óvatosabban, mi az az összeg, amit bizonyos célokra félreteszünk, vagy épp elköltünk, milyen ár-érték arányok mellett fogyasztunk nagyobb javakat, mint például a családi autó vagy akár a nyaralás. Egy szóval ő a családban a pénzügyminiszter, aki a büdzséért felelős.

Így számomra a tréninggel kapcsolatban kevésbé volt kérdés, hogy egy nő is gazdálkodhat a saját vagy akár a családja pénzével, mert ez a minta. Párkapcsolatokban már inkább érzékeltem azt, hogy ez nincs minden családban így, de mi húgommal meglehetősen az önállóságra voltunk nevelve és arra, hogy akár pénzügyeinket tekintve is meg tudjunk állni a saját lábunkon, mert ez a tulajdonság nemektől teljesen független.

… a férfi mit szól ehhez?

Az persze egész más kérdés, hogy egy más típusú családi háttérrel rendelkező férfi mit szól ehhez? A tapasztalat sajnos azt mutatja, hogy nem mindig viselik jól, vagy ha úgy is tűnik, hogy jól viselik, hamarosan látni lehet, hogy legtöbbjük elkezd kompenzálni más területeken, ergo mégis csak nehezen viselik a társadalmi sztereotípiák és szerepek változását.

Visszatérve a családhoz. Gyerekkorunk óta húgommal havi rendszerességgel kaptunk zsebpénzt, hogy kicsit a saját szintünkön mi is kezdjünk el gazdálkodni és kezdjük érezni a pénz súlyát és értékét. Persze költeni mindig egyszerűbb, mint megkeresni… És hát valljuk be őszintén, a zsebpénz alapvetően a kisebb dolgokra volt hivatott, mondjuk az iskolai büfében vásárolni vagy mozi, koncertjegyet venni, mert a különórák, könyvek, ruhák a családi kasszából kerültek finanszírozásra, így kimondottan komolyan gazdálkodni nem kellett, de a gimnázium időszaka nem is erről szól.

Nagyobb lehetőségek – olykor a hibázásra is

Aztán az egyetemmel megkezdődött az önálló, nagybetűs élet. Sokkal tágabb keretek és nagyobb lehetőségek, olykor a hibázásra is. Meg kellett tanulni, hogy ha az ember lánya nem fizeti be a csekket, akkor bizony jön a felszólítás és még akár a villanyt is kikapcsolhatják. Erre szerencsére nem volt precedens, de ugyanúgy, ahogy a koszos zoknik sem vándorolnak be maguktól a mosógépbe, a hűtő sem tölti fel önmagát ennivalóval, úgy a csekkek és egyéb pénzügyi tranzakciók sem oldódtak meg maguktól, ha mi nem tesszük meg. Jöttek az első tapasztalatok, milyen az, amikor az ember egy-egy fontosabbnak tűnő új cucc miatt a hónap utolsó napjaiban már csak vajas kenyeret eszik, mert a büdzséből momentán csak erre futja és hasonló élmények.

A fejvadász kiszámíthatatlan pénzáramlása

Majd az egyetem befejezése után következtek a dolgos hétköznapok. A fejvadász cégek sajátja, hogy a tanácsadók gyakorlatilag értékesítőként funkcionálnak több ponton is. Egyrészt eladják magát a fejvadász szolgáltatást, és megbízásokat hajtanak fel az ügyfelektől. Aztán a konkrét pozíciókkal, amik az ügyféltől befolytak, megkeresik a piacon hasonló pozícióban levő embereket, megpróbálják őket elcsábítani és eladni nekik a lehetőséget, majd végül jó ’emberkereskedő’ módjára az ügyfél igényeinek leginkább megfelelő jelölteket ’eladják’ az ügyfélnek és beszedik érte a sikerdíjat.

A feladat értékesítés jellegéből adódóan ezért a fizetések a fejvadász piacon úgy néznek ki, hogy a tanácsadók egy nyomottabb alapbéren dolgoznak, és ehhez jön pluszban a jutalék, ami a betöltött pozícióhoz járó fizetéstől az ügyféllel kialkudott szerződési feltételeken át a cég bónusz-fizetési struktúráján keresztül rengeteg minden függvénye. A lényeg az, hogy még ha a feltételek tiszták, akkor sem biztos, hogy úgy és akkor kapod meg a fizetésed, mint ahogy szeretnéd vagy számoltad.

Közgazdászként az ember gyorsan átlátja, hogy ez bizony nem egyszerű történet. Mert hát ott vannak az ún. fix költségek, rezsi, lakáshitel, ennivaló, miegymás, a nem várt költségek, mint lerobbanó bojler, molyrágta télikabát, ellopott telefon és még sorolhatnám, illetve az olyan költségek, amire az ember előre tartalékol jelentősebb összeget, mert vágyik rá, mint például a nyaralás vagy posztgraduális képzésre tandíj. És ezzel ellentétben ott van a kiegyensúlyozatlan, kiszámíthatatlan pénzáramlás, amivel nehéz számolni, mert a fix része általában elég alacsony ahhoz, hogy a havi fix kiadásokat se fedezze, nem az, hogy a többit.

Miért mentem el a nők és pénz tréningre?

Szóval megkezdődik a küzdelem, hogy az ember szeretne pénzt spórolni, mert jó, ha van egy kis vésztartalék, na de hogyan is kezdjen hozzá? Néha olyan kilátástalannak tűnik a helyzet, hogy az ember hajlamos struccpolitikát folytatni és inkább homokba dugni a fejét. Ez volt az egyik ok, ami miatt anno úgy voltam vele, hogy elmegyek a tréningre, hátha változik bennem valami és kapok ötleteket, kezdő lökést.

A másik ok pedig a kíváncsiság volt.

A nők önállótlanok a pénzügyi döntésekben?

Munkám során tapasztaltam, hogy a nők valahogy a pénzügyi kérdésekben sokkal kevésbé önállóak, mint a férfiak. Sokkal többen mondják egy interjún, hogy a fizetési igényükről nem nyilatkoznának, amíg a párjukkal nem egyeztettek, sokkal kevésbé önállóak úgy általában véve a fontos kérdésekben vagy csak szimplán ugyanazért a munkáért kevesebbet kérnek/kapnak. Miért? Kíváncsi voltam rá, mik azok a tényezők, amik ezeket alakítják?

Menekülő hedonista :-)

A tréning után aztán elindult egy csomó gondolat a fejemben, mivel kicsit a menekülő típusba tartozom és némi hedonizmus is szorult belém, ezért több ponton is át kellett értékelnem a saját pénzköltési szokásaimat. Igyekeztem megbirkózni azzal a gondolattal, hogy a meneküléssel fel kell hagynom, és szembe kell néznem még felnőttebb módon a pénzügyeim kezelésével, át kell állni gondolati síkon a hosszabb távú tervezésre és a forrásorientált megközelítésre, a felesleges, de jó kiadásokat valahogy kordába kell tartani.

Amire azóta jobban figyelek

Azóta sokkal jobban figyelek például arra, hogy miből mennyit vásárolok, jóval kevesebb élelmiszer landol a kukánkban azért, mert ránk romlott, igyekszem csak annyit venni, amennyi el is fogy, végülis nincs háborús időszak, amit ma megvehetek, azt holnap is megvehetem.. Felhagytam az olyan ‘luxus fogyasztásokkal’ is, mint például a ‘de cuki ez a polo’, most úgyis magam alatt vagyok, megveszem, csak 2000 forint, aztán évekig ott áll a szekrényben anélkül, hogy akár egyszer is felvettem volna.. Na ilyen már egyáltalán nincs, csak olyan ruhákat veszek, amikre tényleg szükségem van és amit hordani is fogok, mert hát minek álljon ott a szekrényben, ha semmi szükségem sincs rá és hát sok 2000 forint előbb-utóbb sokra megy.. :))

Szóval próbáltam úgy rendbe tenni a büdzsémet, hogy először költség oldalon legyen némi fegyelem. És minden akciós, de szükséges vásárlásnál vagy épp valamilyen felesleges dolog nem megvásárlásánál úgy gondoltam erre, hogy juhéé, pénz állt a háthoz! :) Pontosabban megmaradt a háznál!

Jöhet a forrás oldal bővítése – tudatossággal

Aztán most jöhet a forrás oldali bővítés, reményeim szerint. Elkezdtem pénzt spórolni, hogy legyen mit befektetni és váratlan kiadásokra tartalékolni. Mivel a fizetésem fix része nem olyan túl jelentős, a jutalékok pedig kiszámíthatatlanul érkeznek, illetve a nagy pénznél (10/20 ezres) ott a nagy kísértés, hogy akkor verjük el valami nagyra (táska, cipő, egyebek), ezért úgy döntöttem, hogy a spórolást kis összegekkel kezdem, félig-meddig a véletlenre bízva.

Így alakult ki az a stratégiám, hogy ha boltban fizetek és kapok ötszázast, akkor azt félreteszem, mert ez így ott és akkor nem annyira megterhelő a büdzsémnek, mondhatni észre sem veszem, hogy ötszáz forinttal kevesebb van a tárcámban, viszont így akár havi 10-15 ezer forint (vagyis a fizum ~10%-a) megmarad a malacperselyben és akkor ehhez nem nyúlok. Most ott tartok, hogy kb 3 hónap alatt lett több, mint 50e forintom (jó nagy köteg ötszázas), aminek a fele vésztartalék lesz olyan kiadásokra, mint hogy pár hónapja feltörték a lakást és ajtót kellett csináltatni, vagy kicsit döglődik a mosógép/vasaló stb, a másik felét meg megpróbálom lekötni valahogy valamilyen pénzügyi konstrukcióban. Ebből még nem leszek milliomos, de a tudatosság megkezdődött és egy kis pénzmag is növekedésnek indult, amihez idővel tudok hozzá rakosgatni újabb összegeket és remélhetőleg gyarapodik majd a számlámon, hogy a nagyobb szabású tervek (suli, tréningek, utazás) is megvalósulhassanak belőle. Vésztartalékra úgy 50 ezernek elégnek kell lennie és ha így haladok tovább, akkor az meg is lesz 2-3 hónap múlva, utána a többi spórolt pénzt lehet befektetésre illetve álmokra/tervekre fordítani. :-)

Változott a fogyasztói kosaram

A tréning óta egészen más lett a fogyasztói kosaram is, sokkal tudatosabb vagyok ebben, korábban nem nagyon voltak prioritások a rezsit leszámítva, a többi pénz csak úgy kifolyt a kezeimből. Most a rezsi mellé bejött a jóga bérlet is és a rendszeresebb nagyobb kiadásokkal is próbálok kalkulálni és némiképp felkészülni rá amolyan pénzügyi tervezés jelleggel, pl negyedévente kontaktlencse, vagy orvosi vizsgálatok, téli kabát vásárlás, kisebb-nagyobb utazások kapcsán már 1-2 hónappal előtte minimális tartalékot képzek, miegymás.

Ráadásul most nagy változás várható az életemben, mert hamarosan új munkahelyen kezdek, ami azon túl, hogy új munkahely, némiképp profilváltást is jelent. A fejvadász biznisz után most átnyergelek vállalati toborzás-kiválasztás területre, ami azon túl, hogy új kihívásokat rejt maga a pozíció, hiszen kicsit más a terület, a pénzügyeimre is hatással lesz, mert kiegyensúlyozottabb pénzáramlást tesz majd lehetővé.

Fordított kihívások

Most pont fordított kihívásokkal kell majd szembenéznem, mert a havi fix lesz az az összeg, amiből ki kell majd jönnöm és a teljesítményemmel adott esetben nem tudom befolyásolni a személyes büdzsémet, annyi lesz, amennyi és pont, nem számíthatok a beeső jutalékokra.

Szóval sok izgalmas dolog vár most rám, ami pozitív várakozással tölt el.. :)) Lehet mivel megbirkózni, de a lényeg, hogy egyre jobban irányításom alá vonom a saját pénzügyeimet, igyekszem kiküszöbölni a rajtam kívül álló befolyásoló tényezőket.

Nyilván mindig lesznek váratlan események, amikkel nem lehet számolni, de ha minimalizáljuk a kockázatokat és némiképp felkészülünk tartalék formájában, akkor a folyamat jó irányba halad, és előbb-utóbb elérjük céljainkat a buktatók ellenére! :-)

Utóirat 1.: A. V. ötletére olyan plakátot választottunk illusztrációnak, ami szerinte a fogyasztói társadalomnak tart tükröt. Egyet értek vele. :-)

Utóirat 2.: Ha eljössz a 2. női pénzügyi önismereti konferenciára neked is hasonló vagy más, a te helyzetednek megfelelő változásokban lehet részed, ami segítheti női anyagi függetlenségedet, pénzügyi intelligenciád és önismereted fejlődését.

Te is változhatsz, fejlődhetsz, mint A. V.! Gyere el: 2. női pénzügyi önismereti konferencia 2008. november 8-án, szombaton!
Bővebb információt és jelentkezési lapot itt találsz – klikkelj ide!

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

7 Responses to ““Egyre jobban én irányítom a pénzügyeimet” – egy tréning résztvevő nő beszámolója, azaz szelidítsd meg a pénzt!”


  • Kedves Notarsaim!

    Ugy gondolom,fontos a mertekletesseg a vasarlasban(a noknek azert potszer is szokott lenni a vasarlas hakr-bakra)es mindenkeppen legfontosabb a pozitiv hozzaallas(egyre jobban en iranyitom penzugyeimet-lasd a vanzas torvenye,pszihologia)de azert ugy gondolom,es valojaban az erdekel,HOGYAN LEHET KITAGITANI A PENZTARCAT, egyszoval penzt csinalni a “semmibol”,persze nem csalasra gondolok…

    minden jot Tunde,Kolozsvarrol.

  • Érdekes volt olvasni V. gondolatait, és bár különböző a pénzáramlásunk, bennem is hasonló dolgok indultak el a tréning után. Sőt, érdekes, hogy nem rögtön a tréning után – bár már akkor is éreztem, hogy bizonyos dolgokon most már fogok tudni változtatni -, de néhány hét után indultak be igazán a dolgok.

    Én is elkezdtem a kisebb pénzeket elrakosgatni, és bár én nem ötszázasokat, hanem százasokat és ötveneseket dobáltam a dobozkámba, amikor pár hét után megnéztem, megdöbbenve tapasztaltam, hogy több mint ötezer forint gyűlt így össze. Akkor még jobban belelkesedtem, és most hogy olvastam V. tapasztalatait, gyorsan megnéztem a pénztárcámat, és beledobtam a dobozba a kétszázasokat belőle ;-)

    Soha nem várom meg a hóvégét, hogy félretegyek, fizetés után az az első, hogy először magamnak “fizetek”.
    A tréningen hallottam Idától a sikernaplóról, azt is kipróbáltam. Esténként, amikor már elcsendesedik a ház, akkor bekucorodom az én kis olvasókuckómba, és szépen leírom az aznapi pozitív történéseimet, a legapróbb sikerektől kezdve. Ez nagyon inspiráló, arról nem is beszélve, hogy milyen jó ezekkel a gondolatokkal elaludni, befejezni a napot. Bár én nem csak a pénzügyek területén tapasztalt sikereket, pozitív dolgokat gyűjtögetem, de szerintem nem is ez lényeg.
    Ezen kívül csináltam egy táblázatot, amiben minden hónap végén összegyűjtöm, hogy milyen bevételek-kiadások várhatók, és hetekre lebontva beosztom azt, amit elkölthetünk. Így egyrészt meg tudom figyelni, hogy min csúszok el, hol folyik (csak folyt, már nem!) ki a pénz a kezemből, másrészt mindig tudom, hogy hogyan állunk. Ezt a szokást is nagyon hamar ki lehet alakítani: vásárláskor elteszem a blokkokat, és 1-2 naponta gyorsan bepötyögöm a számítógépbe.
    Szóval, akkor ott Idánál nagyon elindult bennem valami, ami most, három hónap távlatában már szépen kialakult.
    Bocs, ha egy kicsit hosszú voltam, de gondoltam, egy ilyen szép hosszú bejegyzéshez szép hosszú hozzászólás is dukál :-)

  • Kedves Tünde,
    a pénztárcánkat tágítani pénzügyi önismerettel úgy lehet szerintem, ha például tudjuk, hogy szegénység- vagy gazdagságtudatunk van. Ezzel is fogunk foglalkozni a 2008. november 8-i 2. női pénzügyi önismereti konferencián.

    És folyamatosan tájékozódnunk, tanulnunk kell.
    És ismerkedni is – folyton keresni a lehetőségeket. Én például a hét közepétől szombatig most Tapolcán voltam egy konferencián, és ott egy pénzügyi előadás, ill. kerekasztalbeszélgetés során olyan információkhoz jutottam, amik hiányzó láncszemet jelentettek a tudásomban, és most már CÉLt is adtak…

    Egyébként semmiből pénzt csinálni legálisan, ez egy nagyon jó kérdés. Vannak módszerek, akár ingatlanvásárlásnál, akár tőzsdézésnél, de ehhez először a saját árnyékunkat, azaz a félelmeinket is át kell tudni lépni amikor hozzájutunk ezekhez az információkhoz. Pontosobban alaposan ki kell tanulni a módszereket, és nemcsak a tanulási folyamatainkra, hanem az önismereti változásainkra is folyamatosan reflektálni szükséges, szerintem, azaz tudatosítani, hogy mi is történik bennünk, körülöttünk valójában. Én ezt is igyekszem segíteni a GazdagNők.hu honlappal, annak blogjával.

    Ida ***

    Ps.: Ami, nagyon köszi a visszajelzést – egyáltalán nem voltál hosszú, szerintem :-)

  • Nekem az a tapasztalatom, hogy ez a gyűjtögetés csak akkor működik, ha konkrét célom van.
    Ismerek olyan embert, aki így gyűjtöget arra, hogy mi lesz, ha pl. beteg lesz, és gyógyszert kell vennie. Minden hónapban elkölti gyógyszerre a félretett pénzecskéjét.
    Én ezt másképp csinálom. Mindig aprópénzzel fizetek, vagy odaadom zsebpénznek a gyerekeimnek az aprót. Nem szerencsés aprópénzt gyűjteni, mert kicsinyessé tehet minket.
    A pénz elköltéséről pedig az a véleményem, hogy sok ember azért éhezik, mert spórolunk.
    Nem vesszük meg a piacon a nénikétől a saját termesztésű paradicsomot, hanem inkább elmegyünk a hipermarketbe, mert ott olcsóbb.
    Nem kötünk biztosítást mert spórolunk, így az ügynöknek is üres marad a zsebe, és sorolhatnám.
    Aztán ha történik egy káresemény, akkor valóban kiürül a pénztárcánk.
    Szerintem a megelőzés mindig a legolcsóbb. Én egy olyan gyümölcslével foglalkozom, ami tényleg nagyságrendekkel csökkentheti le a betegséggel kapcsolatos kiadásainkat.
    Szomorúan tapasztalom, hogy sok gazdag ember is inkább meghal, mint megvegye.
    Ezért az én családom anyagi helyzete is rosszabb, mint amilyen lenne, ha az emberek előrelátóbbak lennének.

  • A siker napló az nem csak a pénzügyekről szól – tehát még egy megjegyzést most tőlem még arra, amit Ami írt.

    Az a lényege, hogy a pozitív dolgokat írd bele = ami jó aznap ért. Mert ezeket hajlamosak vagyunk elfelejteni, mitöbb: nem észre venni.

    Hogy a siker naplót hogyan tudod tovább fejleszteni, erről is beszélünk majd a 2. női pénzügyi önismereti konferencián 2008. november 8-án. :-)

    Gyere el! (Tudd: a GazdagNők.hu hírlevél olvasóknak kedvezményes a részvétel: 16.000,- Ft/nap – használd ki a lehetőséget! :-))

    Ida ***

  • Sőt, az én sikernaplóm egyben álomnapló is: a céljaimat is ebben írogatom fel. Mert amióta írom, sokkal tisztábban látom, mit is szeretnék elérni. Pontosan megfogalmazva jegyzem fel őket.

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.