Az elmúlt másfél évem alatt ismét ösztönösen (mint írtam Neked a pénzügyi nehézségekből való kilábalás megoldásánál – ott is józan paraszti ésszel láttam hozzá)- a jónak érzett irányt választottam. Magánéletemben kevés emberrel találkozom, és igyekeztem az “energiavámpírokat” kizárni a köreimből. Sikerült. Amióta ezt megtettem, megmondom őszintén sokkal jobban érzem magam. A környezetem ugyan felháborodott, hogy miért teszem ezt. Én csak annyit kérdeztem vissza ekkor, ha én is ezt tenném Veled mit szólnál hozzá? Bizony ez a paradigma váltás magával hozta, hogy a szokottnál jobban bezárultam és nem tudnak a terveimről – mert vannak. Mivel a munkámban és a magánéletemben is megszűrtem, a jövőben kivel kívánok kommunikálni és együttműködni, nem sokat árulok el ezekből.
Érezni lehet nyugalmat, mióta megléptem. Nem kell félni megtenni, mert ezek letisztázása után sokkal jobban megy minden – nm azzal foglalkozom, hogy más mit mond, hanem teszem, amit jónak látok magamra nézve.
Van erre egy nagyon egyszerű mondás: ha magamat eltartom, és magam után eltakarítok, ugyan ne más mondja meg, hogy mit tegyek!

ENNEK AZ AGYMŰKÖDÉSBEN TUDOMÁNYOSAN VIZSGÁLT ALAPJA IS VAN ÁM!

Végeztek egy tudományos kísérletet majmokon. Egy majomra agyszondát kapcsoltak, miközben evett, és felkapott egy diót, így megfigyelhették, hogy melyik agyrésze aktív a tevékenység végzése közben. Aztán szünetet tartottak a kísérletben, de a majmon rajta maradt az agyszonda, mialatt az egyik kutató is felkapott egy diót. A majom ezt látta, és ugyanazon agyrésze kezdett el működni, amint amelyik a kutatónak – csakhogy ő ezúttal csupán NÉZTE, nem csinálta a tevékenységet. A magyarázat: az agyunkban működnek úgynevezett tükör neuronok, amelyek leképezik az általunk látottakat és beégetik az agysejtjeinkbe… (forrás: Dawson Church: Génjeink csodája c. könyv)

Lefordítva a témához: minél többet látsz félni és negatívan viselkedni másokat, annál többet fogsz félni és negatívan viselkedni Te is, mert a tükör neuronjaid az agyadban gonosz tréfát űznek veled. Hacsak nem vagy elég tudatos és nem véded ki ezeket a hatásokat…

Egyébként én azóta írtam egy összefoglalót arról, hogy hogyan éltem túl (hogyan lehet túlélni személyiségtől függően) a negatív környezetet…

Koszonom, hogy meghallgattatok!

Sok sikert mindenkinek es batorsagot az onmegvalositashoz! Nem szabad feladni, lanyok!
Puszi,
Erika

8 ev az eletembol, es ha visszanezek ra, csak azt latom, hogy SEMMIT de SEMMIT nem ertem el abbol, amit akartam. Igen, van ferjem, van csaladom es gyerekem. Tevedtem: egyetlen valami JOT, megis csak fel tudomk mutatni az elmult ido soran – a KISLANYOM!

Feladtam olyasmit, ami akkor nem volt jo, de most 2 kezzel kapnek utana, ha lehetne!

Fuggetlenseg, munka (meg ha nem is az igazi), penzkereseti lehetoseg, sajat dontesek, a gyerekem nevelese ahogy azt en akarom/jonak latom.

A ferjem folyton visszahuz, nem akarja, hogy dolgozzak, holott o is csak reszmunkaidoben dolgozik. Nem akar tobbet, neki igy is jo. Hogy hogy? Anyosomek fizetik a gyerekek iskolajat es egyeb nagyobb koltsegeket. Akkor meg minek? Beleugrottam egy olyan hazassagba, amirol MOSTMAR rajottem, hogy nem kellett volna… Miert? Nem konnyu a 2. feleseg szerepe. Es nem konnyu a mostoha anya szerepe. Nem konnyu elfogadni, hogy az en gyerekem nem jelenti azt a ferjem/nek es/ szuleinek, amit az elozo hazassagbol szuletett gyerekek jelentenek, holott az en gyerekemnek is az o fiuk az apja! Nem konnyu elfogadni, hogy azt kovetelik tolem, hogy 100%ban legyek az anyja 2 kamasz gyereknek, akik nem tisztelnek es kozben nezzem, hogy CSEREBE az en gyerekem mindenbol kimarad, mindenrol lemarad… Mondhatnak nekem: “es te meg hiszel a mesekben?” Igen, en hittem. De mar nem tudom tovabb fenntartani a “Terez anya” szerepet. Es mar nem is akarom!

Negativ kornyezet? A ferjem reggeltol estig azon sir egyutt a 2 kamasz gyerekevel, hogy tanulni kell, hogy ott az iskola es bizony az iskolaban hazi feladatot is adnak! Hogy az milyen szornyu!!! Egesz nap 2 szalmaszalat nem tesz arrebb, de “o rengeteget dolgozik, es lot-fut!”… Maximalisan magamra hagy minden hazi munkaval, kiszolgaltatja magat es a 2 kamasz gyereket.

Szeretnek dolgozni, de nincs segitsegem, ha a kislany beteg, v. az ovibol haza kene hozni. Egyedul vagyok, de nem ugy, mint egy elvalt, 1 gyereket egyedul nevelo no, hanem nekem meg ott van masik 2 gyerek, akik nem az enyemek, + a ferjem, akiket ki kell szolgalni es anyosomekra nem szamithatok, a ferjemre nem szamithatok. Kerdezhetnetek: es a te szuleid? nos, ok 1500 km tavolbol “nezik”, hogy szenvedek. Betegek, nem szamithatok rajuk. Lassan ok szorulnanak segitsegre…

Nem az a bajom, hogy nem tudom fizikailag csianalni, amit eddig csinaltam, hanem az, hogy nem kapok elismerest erte, sot!, hogy a gyerekemet ugy kezelik, mintha “fattyu” lenne, pedig nem az, engem pedig mint egy eloskodo cseledet! Hogy erkolcsileg magamra vagyok hagyva. Barmit szeretnek, legyen az akar a ferjem gyerekei erdeke: mindig en vagyok a bunbak, mindig en vagyok az aki teved, mindig en vagyok az, aki nem ert hozza, mindig en vagyok az, akinek be kell hodolnia, mindig en vagyok az, aki hulye es kezeltetnem kene magam… Barmit akarok: kerjek engedelyt, beleegyezest. Mert ugye nem en hozom a penzt a hazhoz!

Az eleteros, es vidam nobol, aki voltam, egy megtort venasszony lett. Ven. 39 eves vagyok, de ha bele nezek a tukorbe, egy megtort arcot latok. Sajat gyerekem, aki 5 eves, mondja, hogy “anya, miert nem mosolyogsz tobbet?” mar o is eszrevette… En, aki mindig zenet hallgatott, mar evek ota nem kapcsolom be a radiot! Miert? Mert meguntam hallgatni a ferjem ocsarolasat a zenei izlesemrol… En, aki imadott tancolni, mar 8 eve nem megy emberek koze, nemhogy tancolni!

Szoval most azon vagyok, hogy valtok!
Igaz, a kornyezet nem fog magatol megvaltozni, a valtozasokat mi magunk kell, hogy letrehozzuk. Es sajat magunkon kell, hogy kezdjuk a sort!

Szoval eleg a sirasbol, cselekedni kell! Kis lepesekkel, de minden nap, v.mi tobbet!

Elobb, csak elkezdtem ujra zenet hallgatni, aztan beiratkoztam egy delelotti tornara es most egyeb dolgokban torom a fejem. A sajat labamra akarok allni, mert kepes vagyok ra! Hiszek benne/m es akarom! Azt akarom, hogy a kislanyom lassa az en pozitiv peldamat es ne a csalad tobbi tagjanak sirankozasat! Azt akarom, hogy megtanulja, hogy egyedul is lehet es elsosorban magara kell szamitania. Hogy ne aprozza el az eletet olyasmivel, amiert nem kap cserebe semmit! Tetszett az a pelda, hogy a repulon is elobb magunknak kell feltenni a maszkot es csak utana a gyereknek, mert ha mi elunk, akkor meg tudjuk menteni a gyereket is! es csak igy! Halott anya nem anya. Bocsanat a durva kifejezesert!

Latom, hogy lepnem kell es fejlodnom. Szellemileg es lelkileg. Hogy nem adhatom fel, es nincs meg vege! Es igen: nem vagyok Terez anya. Nem menthetek meg olyan embereket, akik nem akarjak, hogy meg legyenek mentve. Ok csak magukkal rantanak a melybe es akkor nem ertem el semmit, csak felemesztettem magam, es esetleg en is magammal rantom azt, aki nekem a legfontosabb: a kislannyom! Neki meg ott az egesz elet es nem hagyhatom, hogy oneki is ugyanaz legyen a sorsa, mint a testvereinek, csak azert, mert az apja nem rendelkezik eleg felelosseg tudattal! es mert a nagyszulok ot nem akarjak latni…

Szoval eloveszem a tukrot es megkeresem benne az igazi enem! Azt, aki igazan vagyok es nem azt, akive valtam, mert masok ilyennek akartak, vagy mert hagytam magam… Igen. hagytam magam. Tudom, hogy hibaztam, es tanulni akarok belole. Nem akarom a felelosseget atharitanni masra. Elvegre a problemat nem az oldja meg. Batornak kell lenni ahhoz, hogy szembenezzunk a sajat hibankkal es okosnak kell lenni, hogy tanuljunk belole. Nem szabad a fejunket a homokba tenni. Nem vagyunk mar kisgyerekek: “hogy amit nem latok az nincs…” Mert attol, hogy nem akarom latni, meg ott van! es merni kell szembenezni vele es tanulni belole! Es merni kell lepni, odebb allni, elengedni, ujra kezdeni. En mar sokszor ujra kezdtem, es ha akkor sikerult talpra allni, akkor miert ne sikerulne most is???

Hajra!
Nok, ne adjatok fel, mert mindig van egy holnap!
Puszi mindenkinek,
Erika

És tényleg köszönd meg magadnak – komolyan mondom. Pár elmormolt mondatocska elismerés magadnak magadban -plö: Dóra, köszönöm, hogy haladsz – csak így tovább, tarts ki, minden jobb lesz, egyre jobb! :-)

Ida *** soxerivel :-)