Hétpecsétes titkaim – vagy már nem is? ;-)

Vidi Rita és Vida Ági is MÉM-játékba hívtak – 7 titkot kell elárulnom magamról az oldalamon, aztán továbbgurítanom a  virtuális labdát 5 net-embernek :-).  Már annyi mindent elárultam magamról – két helyen is: saját honlapomon meg a Rizsanélkül.hu-n -, hogy komolyan kellett gondolkodnom. De sikerült, először jöjjenek hát a titkaim!

1. számú titok

Egy Internet-szerelem témájú könyv kiadásának marketingterve az online marketingre is figyelemmel – ez volt a vállalkozás-marketing szakközgazdász másoddiplomám alkalmából írt szakdolgozatom címe. Nem merek bele nézni, bár most a MEK-en beleolvastam, és döbbenten látom, hogy miket írtam (például fülkének nevezve a rés piacot :-)). Na, mindegy vállalom (kénytelen vagyok :-)).

Ez a cédulája a MEK-ben:

Egy Internet-szerelem témájú könyv kiadásának marketingterve az online marketingre is figyelemmel

Csapó Ida szakdolgozat ; magyar

    Marketing, public relations
    online marketing, marketingterv, Internet, könyvkiadás

MEK-be került: 2001-06-07
URL: http://mek.oszk.hu/01400/01481

2. számú titok

Jó, akkor maradjunk ezen a nyomvonalon a titkokat illetően :-) 1997. június 13-án, pénteken kezdtem el internetezni Zalaegerszegről – azzal az egyik nem titkolt céllal, elszánással, hogy utazni is tudjak. Gondoltam, magyarok mindenütt vannak a nagyvilágban – angolul nem tudtam elég jól -, és majd ők valahogy… Nos, 1 hónapi internetezés után ajándékba kaptam egy repülőjegy árát egy élőben soha nem látott és hallott férfiútól, és netre lépésem 2. hónapjának környékén repültem Kanadába – fél évre eredetileg. Net love volt – 4 hónap után hazajöttem. Aztán 1998 nyarán megismerkedtem a neten valakivel – ez is internetszerelem volt… 6 évig tartott. Egyik alkalommal sem kerestem társat a neten – sosem használtam a netes társkeresőket -, így jött össze.

3. számú titok

Gyöngyfűző kisiparosként éltem egy időben – a rendszerváltás előtt közvetlenül, noha eredetileg újságíró vagyok. Zsűrizett sárközi gyöngygallérjaim is voltak – lustaságom okán nem lettem népi iparművész (sosem voltak fontosak számomra a végzettséget igazoló papírok igazán). A népi ékszereimet a Váci utcai FolkArt Centrumban is árusították (ma egy ruházati bolt található a helyén). Életem egyik legérdekesebb, legizgalmasabb időszaka volt – nagyon sok mindent megtanultam a vállalkozásról, benne magamról is. És végül – a rendszerváltás után – döntöttem: én alapvetően szellemi beállítottságú ember vagyok, értelmiségi, erős lélektani megközelítésekkel. S ahogy szoktam mondani: “ha megtanultam a bugyigumit eladni (ez csak a poén kedvéért van, nem adtam el ilyesmit, de gyöngyöt tényleg), nos, akkor meg kell tanulnom eladni az agyamat is” – utalva ezzel az értelmiségi létre. A szellemi munkavégzés területén egyébként 1992 óta vagyok főállású vállalkozó.

4. számú titok

Szülővárosomban Zalaegerszegen a rendszerváltás idején fő kezdeményezője voltam a helyi ellenzéki kerekasztalnak, az én ötletemre rendeztük meg az 56-os kiállítást (a zsúfolásig megtelt teaházban az SZMK-ban a megnyitó végére a falról lelopták az amúgy Levéltár tulajdonában lévő helyi lapok eredeti példányait, hármat is),  javaslatomra került 56-os emléktábla az egykori munkahelyem, a Zalai Hírlap szerkesztőségének falára, a bejárat mellé (Ady utca 62.), részt vettem a Vízválasztó című városi ellenzéki lap szerkesztésében… csak úgy jönnek elő az emlékeim, ahogy ezeket a sorokat írom.

Az ezt követő időszakból még a legfontosabb személyes emlékem a barátság Solt Ottíliával, a SZETA alapítójával – Ottília gyakran aludt nálunk Zalaegerszegen, szavakban nem tudom leírni lénye csodáját, és emberségét. Súlyos közlekedési balesete, fia elvesztése sokkoló volt – nehéz elhinni, hogy milyen régóta nincs itt, köztünk Ottília…

5. számú titok

Alázatot tanulni Gógánhegyre mentem – ideköltöztünk ki Zalaegerszegről az akkor bakfis lányommal. Ez egy gyönyörű, hétvégi házakkal tarkított terület – lakhatóvá tetettem a hétvégi házat, cserépkályháról működött a központi fűtése. El akartam vonulni a városi nyüzsgésből, ideje volt a befelé fordulásnak. És akartam, hogy tudjam, hogy milyen, amikor nem az van, amit én akarok. :-) Imádtam fával fűteni a cserépkályhát – ha ezt nem jól csinálod, akkor ömlik a füst, és hiába akármi, nem lesz meg a te akaratod! :-) Alkalmazkodnod kell, akkor lesz meleg – szerintem így is lehet tanulni alázatot. Egyébként Gógánhegyen lettem vegetáriánus. Nem volt ilyen célom, de mondták, hallottam, olvastam, ha valaki elkezd meditálni, intenzívebb belső életet élni, ez adódhat – nem hittem el. Aztán egyik napról a másikra nem tudtam megenni a húst – ez van :-), és ez most már több mint 15 éve tart.

Telefon nem volt Gógánhegyen, Trabant igen – szállni vele élvezet, mint tudjuk :-) -, aztán bicikli.  Aztán lett mobil – Westel :-) -, és jött az internet, de nem a hegyen… és visszaköltöztünk a városba, és Kanadát megjárva igyekszem azóta a középutat járni.  Jelenleg egy nagyvárosban, belülre is figyelve. 10 éve épp elmúlt, hogy Budapesten élek.

6. számú titok

Vakon tíz ujjal villámgyorsan, oda sem nézve, akár mással beszélgetve is közben, szóval így gépelek. És a gyorsírást is a mai napig használom. Szakközépiskolában érettségiztem gép- és gyorsírásból.

7. számú titok

Nem tudok úszni (de még megtanulhatok! :-), bár nem igazán érzek most ilyesmire késztetést, de ki tudja, talán egyszer igen…) Gyerekkoromban többször kis híján vízbe fulladtam – három ilyen emlékem van. Valószínűleg itt lehet a gyökere. Ezzel együtt imádom, rajongásig a tengert – ha csak a közelemben tudom, már boldog vagyok! (Fürdeni nem különösebben vágyom benne…)

Hát még, ha a homokos partján heverhetek napozva, hallgatva a hullámzást!- na, hát ilyenkor még gondolataim sincsenek (ami pedig nálam elég ritka), csak érzékelek… Szellőt, fényt, természethangokat – mennyei élvezet, mondhatom! Sosem felejtem el, egy hosszú tengerparti gyaloglás csodás monotonítása hogyan vitt más tudatállapotba – amikor a bőrödön érzed a szél cirógatását, a finom napsütést, a tenger hullámok ritmikusságát hallod, és homokban a lépteid egyenletességét.

Köszönöm, hogy megoszthattam veletek a titkaim – egyelőre csak ennyit! ;-)

Akiknek tovább adom a labdát:

1. Joó Zsuzsanna karriertanácsadó

2. Kéner Eszter – geek, online tudor, moso bambusz :-)… elképesztő, na… amint lesz weblapja (újra ;-)) máris írhatja a titkait

3. Csapó Karola – no comment

4. Póda Erzsébet – Barátnő.com

5. Béres Zsuzsa – Budapest-Kalifornia :-)

Utóirat: Ja, további “titkaim”, azaz csiviteléseim napi szinten itt: http://twitter.com/chi_csapoida

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

8 Responses to “Hétpecsétes titkaim – vagy már nem is? ;-)”


  • Nagyon emberi, és ettől igazán hiteles és magával ragadó!
    Csak tisztelni tudom érte Idát, – nagyon!

    Szerintem valahol itt indul az igazi szeretet és sikeresség. :)

    Mindenből a legeslegjobbakat sok-sok szeretettel, Ida:

    ANi.

  • Azt hiszem, Te olyan ember vagy, aki folytonosan keresi önmagát, nem szégyenlve azt, hogy az idő közben múlik felettünk. De ez nem gond, mert minden próbálkozás bölcsebbé tett téged. Próbálni mindent, kipróbálni mi az a lent és a fent igen, ez lenne a dolga mindenkinek./mondjuk azoknak, akik mindig nagyképűen tudják mi a “tuti”/ Tőled elfogadom a véleményedet és a tanulságokat, mert hiteles vagy és emberi . örülök, hogy mindezt leírtad magadról.
    Én is írtam neked, remélem megkaptad! Hasonlóan őrült útkereső vagyok mint Te. remélem, egyszer találkozni is fogunk!

    Szeretettel KLári

  • Ida gratulálok!Kevés ember meri elmondani önmagáról.Szerintem akkor jó az ember élete, ha tud továbblépni, vállalja az előző lépéseit/tud derülni a múlton/ és soha nem áll le a következő lépések tervezésével.
    Én most vagyok abban a fázisban, hogy el kell menni vhová, elvonulni , s egy kiccsit természetközelibb életet élni.Tervezgetek.Van most egy roppant hálás macskám, Koffer,ő jelenti a természetközeli életet, befogadtam.Lassan Noé bárkája leszek a sok menekülttel együtt.Ja és Rebeka lányom úszik, én meg csak vágyakozom.Annyira szeretnék megtanulni úszni, elméletben már nagyon megy.Bátorságot kell gyűjtsek.Régi kisérleteimnél két úszásoktatót mejdnem megfullasztottam ,de most új erőt érzek magamban, úsznom kell!

  • Úgy érzem, Ida története csodálatos példa arra, hogy a változás tudomásulvétele és elfogadása hogyan teremthet békét. (Pedig ezt általában fordítva éljük meg: az állandósághoz való ragaszkodás dúlja fel a nyugalmunkat.)
    Nagyon örülök, hogy rátaláltam az oldalra, szívből kívánok további sok sikert mindenkinek!

    Judit

  • Feladó: “Budai Vali”
    Tárgy:
    Dátum: 2008. november 23. 15:53

    Kedves Ida!

    Elsőként tisztázandó volt számomra, hogy a jelen játékosan firtatott 7 titok, -fogalmi szempontból- a kevesek által ismert, tudott valami tárgykörébe tartozik-e, vagy esetleg más, még megfejtendő dolgokra is vonatkozik? Elgondolkoztam rajta, hogy vajon saját kútfőmből tudnék-e én is a saját életemben 7 ilyet, vagy akár 77 hasonlót találni? Ezek közül hány tartozna az egyik verzióhoz és mennyi a másikhoz? Igaz-e az a gyanúm, hogy ha ezekről őszintén beszámolnék, -nem biztos, hogy még annak ellenére is némi érdeklődésre számot tarthatnék, ha mindvégig szalonképes témák közt lavíroznék? Vajon az ezzel kapcsolatban eszembe ötlő gondolatok bátrak és igazak lennének-e, vagy csak közhelyes szépelgő mondatok? Rögtön eldönthető lesz, hogy jogos-e a félsz amit itt vázolok, vagy effelől megnyugodhatok, és holmi titkokat magamról persze csak elvi síkon kiadhatok. A könnyed olvasmányként ajánlott titkaidat elovasva leszűrtem néhány tapasztalatot, és ezért Neked és a játékot elindítóknak is igazán hálás vagyok.Tehát rögtön a közepébe is csapok és röviden összegzem mi az ami engem bennük megfogott: Az élet a legnagyobb mesemondó, játékmester, és fantasztikus rendező. Mi csak szót fogadunk neki és addig kalandozunk, ameddig ezt nekünk megengedi. Közben – ott ahol éppen akkor vagyunk- addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér, és ha mindent jól csinálunk, meg van rá az esély, hogy utunk során az öröm -ajándékként-, előbb-utóbb, imitt-amott bennünket is útólér. Egész életünkben változunk, mégis belül mindíg ugyanazok maradunk. Lehet, hogy amikor azt hisszük éppen beteljesül a végzetünk, kiderül, hogy csak álmodjuk az életet, és az álmokat hisszük életnek.Mivel mindez megtörténhet bárkivel, velem és veled, én észre úgy veszem, jobb, ha az ember titkokat nem feszeget és, -ha lehet-, igazán fontos dolgokat ki nem fecseg. Egy titkot azért kéretlenül én is elárulhatok: őszintén nagyrabecsülök minden általad megszerzett tudást és átélt élettapasztalatot. A különleges képességért és a megszerzett gépírástudásért külön irigyelek minden, – a társalgás közben is vakon és perfektül gépelni képes tehetséges “tolnokot” , hiszen én csak egy “kétújjal pötyögő” kotnyeles nagyi vagyok.

    Kívánok mindenkinek további boldog, szép napot Budai Vali

  • Mindenkinek nagyon köszönöm a bejegyzéseit! :-)

    Klárinak még annyit kiegészítésképpen, hogy az egyik internetes fontos emlékem, tapasztalatom és élménye(i)m az a “viharoktól” ;-) sem mentes két levelezőlista, ami tán a Benső Út, ill. az Útkereső neveket viseltem, és spirituális indíttatású nők és férfiak alkották a tagságot. Fogalmam sincs már, hogy találtunk egymásra – zárt közösség volt a neten, levelezőlista főleg.
    Érdekessége volt, hogy akkoriban még férfi többség volt a neten, 90-es évek vége táján, és fura volt, hogy a valóságos világgal szemben nem nők voltak többségben a spirituális online közösségben, de én végtelenül örültem a témára nyitott férfiaknak, fiúknak :-)
    Személyesen is találkoztunk – a fotók között is többet őrzök ebből az időszakból, volt amikor a saját lakásom volt a csoporttalálka helyszíne :-)

    ida ***

  • Kedves Ida!

    Köszönöm, hogy megosztottad a “Titkaidat… ;) “.
    Nagyon jó ötletnek tartom, hiszen példamutató lehet sokak számára, én legalább is így érzem.
    Mint ahogy mindenki más, hasonló eseményeket megélt nő, ember élatútja is.
    Mindig szerettem olvasni, hallani az ilyen “történeteket”, mert számomra is erőt adók tudtak lenni.
    Csak most tudtam elolvasni, mert fél órája érkeztem meg.
    Egy két napos rendezvényen vettem részt, és hajnali 3-kor értem haza az első nap után rendezett partiról. Akkor csak rápillantottam az e-mailjeimre, de, – bár felizgatott Hírleveled, már nem volt erőm hozzá – ma pedig reggel mentem vissza. Az ott kapott töltést csak fokozták a titkaid :).
    Jó lenne, ha “meghallanák” mások is, egyre többen!
    Az a véleményem, hogy mindenkinek fel kéne ismernie az ilyen, saját titkaikat, és leírni, majd néha elolvasni, (ha ki nem is adják)…és felismerni a saját erejüket, a bennük, önmagukban rejlő fantaszikus – nem is tudom hogy fogalmazzak – lehetőségeket(?)!
    Amikor pedig netán bármilyen értelemben a mélyponton vannak, saját magukból is tudnának meríteni, visszatekintve, hogy “Te jó Ég, mi
    mindenre voltam képes!” Nem panaszkodni, keseregni, hanem felismerni, és cselekedni! Ahogy Te is mindig mondod:”…CSINÁLD!”
    Boldog és hálás vagyok, hogy megismerhettelek, és mindenkit csak buzdítani tudok, hogy hallgasson Rád!!!!

    Szeretettel, Marcsi

  • Kedves Ida!

    Ismét csak csatlakozni tudok az elôttem szólókhoz – nagy élvezettel olvastam titkaidat. Különösen a “bugyigumi” fogott meg – most én is valami ehhez foghatót mûvelek kínomban, de már nagyon érik az elhatározás ill. a CSELEKVÈS, hogy váltok és valami szellemileg nagyobb kihívást találok, mint célt. (Keresni keresek már egy ideje, talán most már alakul a Találás is hamarost…)

    Más:
    Òriási Gratula 90 éves Èdesapádnak az ô Routerjéhez!!
    Ha az én apám nem hal meg 53 évesen – mindjárt én is ennyi vagyok…-, talán ô is valami hasonlóval büszkélkedne, igaz, még csak most 80 éves lenne. De egy akkora kaliber volt számomra, hogy 27 éve nem hevertem ki az elvesztését. Plussz még jön hozzá az örökös lelkifurdalás, meg szégyenérzet, (mág ha csak magam elôtt is),hogy bezzeg az anyám, aki nyomába sem lépett soha, itt van velem, de minek. Elhagyja magát fizikailag-szellemileg, mégcsak netezni sem akar megtanulni, hogy kinyíljon neki a világ. Persze ez nem azt jelenti, hogy anyámat nem szeretem, csak s Sors igazságtalansága, hogy vele nem adatik meg az, amit apámtól százszorosan megkaptam volna, ha megéri ezt a kort.

    Na tessék, kéretlenül is elárultam egy titkot – ezt még soha senkinek nem említettem. Most kijött belôlem.

    Meleg szeretettel köszöntöm Apukádat ismeretlenül is – biztosan nagyon szép lesz a nagycsaládi ünnepség!

    Üdvözlettel: Mirrrcike

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.