Ismét csak csatlakozni tudok az elôttem szólókhoz – nagy élvezettel olvastam titkaidat. Különösen a “bugyigumi” fogott meg – most én is valami ehhez foghatót mûvelek kínomban, de már nagyon érik az elhatározás ill. a CSELEKVÈS, hogy váltok és valami szellemileg nagyobb kihívást találok, mint célt. (Keresni keresek már egy ideje, talán most már alakul a Találás is hamarost…)

Más:
Òriási Gratula 90 éves Èdesapádnak az ô Routerjéhez!!
Ha az én apám nem hal meg 53 évesen – mindjárt én is ennyi vagyok…-, talán ô is valami hasonlóval büszkélkedne, igaz, még csak most 80 éves lenne. De egy akkora kaliber volt számomra, hogy 27 éve nem hevertem ki az elvesztését. Plussz még jön hozzá az örökös lelkifurdalás, meg szégyenérzet, (mág ha csak magam elôtt is),hogy bezzeg az anyám, aki nyomába sem lépett soha, itt van velem, de minek. Elhagyja magát fizikailag-szellemileg, mégcsak netezni sem akar megtanulni, hogy kinyíljon neki a világ. Persze ez nem azt jelenti, hogy anyámat nem szeretem, csak s Sors igazságtalansága, hogy vele nem adatik meg az, amit apámtól százszorosan megkaptam volna, ha megéri ezt a kort.

Na tessék, kéretlenül is elárultam egy titkot – ezt még soha senkinek nem említettem. Most kijött belôlem.

Meleg szeretettel köszöntöm Apukádat ismeretlenül is – biztosan nagyon szép lesz a nagycsaládi ünnepség!

Üdvözlettel: Mirrrcike

Köszönöm, hogy megosztottad a “Titkaidat… ;) “.
Nagyon jó ötletnek tartom, hiszen példamutató lehet sokak számára, én legalább is így érzem.
Mint ahogy mindenki más, hasonló eseményeket megélt nő, ember élatútja is.
Mindig szerettem olvasni, hallani az ilyen “történeteket”, mert számomra is erőt adók tudtak lenni.
Csak most tudtam elolvasni, mert fél órája érkeztem meg.
Egy két napos rendezvényen vettem részt, és hajnali 3-kor értem haza az első nap után rendezett partiról. Akkor csak rápillantottam az e-mailjeimre, de, – bár felizgatott Hírleveled, már nem volt erőm hozzá – ma pedig reggel mentem vissza. Az ott kapott töltést csak fokozták a titkaid :).
Jó lenne, ha “meghallanák” mások is, egyre többen!
Az a véleményem, hogy mindenkinek fel kéne ismernie az ilyen, saját titkaikat, és leírni, majd néha elolvasni, (ha ki nem is adják)…és felismerni a saját erejüket, a bennük, önmagukban rejlő fantaszikus – nem is tudom hogy fogalmazzak – lehetőségeket(?)!
Amikor pedig netán bármilyen értelemben a mélyponton vannak, saját magukból is tudnának meríteni, visszatekintve, hogy “Te jó Ég, mi
mindenre voltam képes!” Nem panaszkodni, keseregni, hanem felismerni, és cselekedni! Ahogy Te is mindig mondod:”…CSINÁLD!”
Boldog és hálás vagyok, hogy megismerhettelek, és mindenkit csak buzdítani tudok, hogy hallgasson Rád!!!!

Szeretettel, Marcsi

Klárinak még annyit kiegészítésképpen, hogy az egyik internetes fontos emlékem, tapasztalatom és élménye(i)m az a “viharoktól” ;-) sem mentes két levelezőlista, ami tán a Benső Út, ill. az Útkereső neveket viseltem, és spirituális indíttatású nők és férfiak alkották a tagságot. Fogalmam sincs már, hogy találtunk egymásra – zárt közösség volt a neten, levelezőlista főleg.
Érdekessége volt, hogy akkoriban még férfi többség volt a neten, 90-es évek vége táján, és fura volt, hogy a valóságos világgal szemben nem nők voltak többségben a spirituális online közösségben, de én végtelenül örültem a témára nyitott férfiaknak, fiúknak :-)
Személyesen is találkoztunk – a fotók között is többet őrzök ebből az időszakból, volt amikor a saját lakásom volt a csoporttalálka helyszíne :-)

ida ***

Kedves Ida!

Elsőként tisztázandó volt számomra, hogy a jelen játékosan firtatott 7 titok, -fogalmi szempontból- a kevesek által ismert, tudott valami tárgykörébe tartozik-e, vagy esetleg más, még megfejtendő dolgokra is vonatkozik? Elgondolkoztam rajta, hogy vajon saját kútfőmből tudnék-e én is a saját életemben 7 ilyet, vagy akár 77 hasonlót találni? Ezek közül hány tartozna az egyik verzióhoz és mennyi a másikhoz? Igaz-e az a gyanúm, hogy ha ezekről őszintén beszámolnék, -nem biztos, hogy még annak ellenére is némi érdeklődésre számot tarthatnék, ha mindvégig szalonképes témák közt lavíroznék? Vajon az ezzel kapcsolatban eszembe ötlő gondolatok bátrak és igazak lennének-e, vagy csak közhelyes szépelgő mondatok? Rögtön eldönthető lesz, hogy jogos-e a félsz amit itt vázolok, vagy effelől megnyugodhatok, és holmi titkokat magamról persze csak elvi síkon kiadhatok. A könnyed olvasmányként ajánlott titkaidat elovasva leszűrtem néhány tapasztalatot, és ezért Neked és a játékot elindítóknak is igazán hálás vagyok.Tehát rögtön a közepébe is csapok és röviden összegzem mi az ami engem bennük megfogott: Az élet a legnagyobb mesemondó, játékmester, és fantasztikus rendező. Mi csak szót fogadunk neki és addig kalandozunk, ameddig ezt nekünk megengedi. Közben – ott ahol éppen akkor vagyunk- addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér, és ha mindent jól csinálunk, meg van rá az esély, hogy utunk során az öröm -ajándékként-, előbb-utóbb, imitt-amott bennünket is útólér. Egész életünkben változunk, mégis belül mindíg ugyanazok maradunk. Lehet, hogy amikor azt hisszük éppen beteljesül a végzetünk, kiderül, hogy csak álmodjuk az életet, és az álmokat hisszük életnek.Mivel mindez megtörténhet bárkivel, velem és veled, én észre úgy veszem, jobb, ha az ember titkokat nem feszeget és, -ha lehet-, igazán fontos dolgokat ki nem fecseg. Egy titkot azért kéretlenül én is elárulhatok: őszintén nagyrabecsülök minden általad megszerzett tudást és átélt élettapasztalatot. A különleges képességért és a megszerzett gépírástudásért külön irigyelek minden, – a társalgás közben is vakon és perfektül gépelni képes tehetséges “tolnokot” , hiszen én csak egy “kétújjal pötyögő” kotnyeles nagyi vagyok.

Kívánok mindenkinek további boldog, szép napot Budai Vali

Judit

Szeretettel KLári

Szerintem valahol itt indul az igazi szeretet és sikeresség. :)

Mindenből a legeslegjobbakat sok-sok szeretettel, Ida:

ANi.