A gazdagok smucigok, a szegények adakozóak? Azaz mi lesz a hamarosan induló online kurzus egyik pillére

Ismered ezt a véleményt? Miszerint a gazdagok smucigok, a szegények (bezzeg, pedig) adakozóak. Magyarul: egy szegény sokkal előbb ad (bármit is), mint egy gazdag.

Elgondolkodtál valaha azon, hogy ez tényleg így van? És főleg mi lehet mögötte? Mármint a mögött, ha bárki is komolyan gondolja mindezt.

Úgy gondolom, egy (kőkemény) hiedelemmel van dolgunk – nézzünk hát kicsit mögéje. Ha tovább olvasol, megtudhatod azt is, mi lesz a hamarosan induló női pénzügyi önismereti online kurzus egyik fő pillére.

Hogy miért? Mert a hiedelmeink a pénzzel, a gazdagsággal, a bőséggel kapcsolatban komolyan akadályozhatják a saját jó(l)létünk kialakulását, a bőség-tudatunk megteremtését.

A gazdag AZ adjon

Gondolják sokan, és tán főleg azok, akik kevésbé tehetősek. Nem egy olyan ember, akinek van pénze, akiről azt gondolják, hogy (dús)gazdag, gyakran megtapasztalja, hogy rengetegen megkeresik, különféle kérésekkel és érvekkel, hogy adjon… már mint pénzt a sajátjából, a cégééből. Mert hogy van neki, hát adjon.

De könyörgöm, milyen alapon?

Ez a hozzáállás szerintem azt tükrözi, mintha az ölébe hullott volna valakinek a pénz, hát akkor osztogassa szét. Fel sem merül, hogy tud valamit, és ezt a tudását a gyakorlatban használja, amit voltaképpen nagyon sok pénzt kérő is megtehetne, elsajátíthatná ezt a tudást.

A ténylegesen, azaz mérlegük szerint gazdag emberek egyik alapszabálya, hogy nem költenek többet annál, mint amennyijük van – mitöbb: kevesebbet költenek. Ezért lettek, lehettek gazdagok. Tartalékolnak, pazarlásmentesen élnek, és megtanulják dolgoztatni a pénzüket, és maguk döntik el – mivel a saját pénzük -, hogy milyen elvek alapján, milyen saját értékeik alapján adakoznak (magánemberként vagy a cégükkel).

Alig van, de adok

Sok embert látok, és mivel nők között mozgok sok nőt, aki a saját kárára is hihetetlenül jó szándékú, és voltaképpen akkor is ad, amikor azt meg kellene gondolnia.

Amire nem voltam felkészülve a GazdagNők.hu blogom kapcsán, amikor elindítottam, és így váratlanul értek, azok a történetek, amiket e-mailben kapok, és némelyik egészen elképesztő. Mert hogy szinte RÉMtörténetek. Arról, hogy valaki, egy-egy nő hogyan adja oda mindenét, csupa jó szándékkal, jóindulatból. És aztán ott marad a végén kisemmízve, teljesen kiszolgáltatva.

Ne adjunk azért, hogy szeressenek bennünket, hogy jó embernek tartsanak bennünket. Mert hogy talán nem is kevésszer ez van a nagy adakozási hajlamunk mögött. Nem gondolod?

Először magadról, aztán másról

Nekünk nőknek nehéz elfogadni, hogy először magunkról gondoskodjunk, aztán másról. Mert hogy nem így szocializálnak bennünket. Pedig csak kívül-belül stabil emberek – nők és férfiak – képesek igazi egyensúly alapján másoknak segíteni.

Bizonyára ismeritek, hogy mi a helyes válasz, ha egy repülőn baleset van, hogy kinek kell először felvennie  az oxigén maszkot. Hát neked, mert különben nem tudsz segíteni másoknak, ha idő előtt megfulladsz.

Szét lehet osztogatni, amink van vagy épphogy alig van, csak egy idő után már nem lesz miből segíteni.

Nagyon sok ember mondja: nem érdekel a pénz. És többnyire azok mondják, akiknek nincs, vagy nem elegendő. S közben másról sem szól az élete mint a pénzről, pont a hiánya miatt. És mindaddig arról fog szólni, amíg nem lesz belőle számára, a családja számára elegendő.

Az elegendő – szerintem – annyi, ami stresszmentésséget biztosít számodra, és amikor nem kell állandóan a pénzre gondolnod.

Szemléletváltás, gondolkodásmód változtatása

A közeljövőben indítandó online női pénzügyi önismereti tanfolyam egyik fő pillére – hiszen ezért is önismereti – a szemléletváltás képességének kialakítása, a bennünket gyakran visszahúzó gondolkodásmód megváltoztatása lesz. Mert ha mindent ugyanúgy csinálunk, akkor továbbra is ugyanott fogunk tartani. Ezt tudjuk jól valamennyien, igaz?

Az online tanfolyam során remélhetőleg még sok pénzzel kapcsolatos mítosszal, hiedelemmel le tudunk számolni közösen, hogy tényleg ki-ki elindulhasson, vagy még jobban tudjon haladni a bőség-szemlélet, és tényleg bőség(e) felé. Mert életünk tele van lehetőségekkel, csak (? ;-)) meg kell találnunk őket.

Tévedés azt hinni, hogy az anyagi helyzetünkön pénzzel lehet javítani – a gondolkodásunk megváltoztatása, és az ennek nyomán változó életminőségünk következtében kezd rendeződni vagy jobbá válni a személyes és/vagy céges pénzügyi helyzetünk is.

Hajrá lányok! Remélem, hogy nem volt erős ez az írás, és találkozunk veletek az online tanfolyamon! A december 8-i blogbejegyzést mindenképp figyeljétek – akkor “indul a mandula”! :-)

Utóirat: a tervezett online pénzügyi önismereti női kurzus másik két pillére az ismeret/tudásátadás és a gyakorlatias készségfejlesztés lesz. Erről fog szólni a következő két blogbejegyzés – ezeket se hagyjátok ki!

A fenti írással kapcsolatos véleményeteket pedig várom a hozzászólások között!

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

15 Responses to “A gazdagok smucigok, a szegények adakozóak? Azaz mi lesz a hamarosan induló online kurzus egyik pillére”


  • Nem erős, inkább “szemfelnyitós” volt az írás.

  • Én abban hiszek, hogy a bevételeim 10 %át nyugodtan el lehet adományozni. El is szoktam, mindig másnak, és meglepő módon mindig vissza is kapom máshonnan:)

  • de Sikeresmama gondolom, hogy akkor ismered azt az elvet is, hogy még 2 másik 10-10%-kal mit célszerű csinálni, igaz?
    És azok mellett adakozol még 10%-ot… igaz?

    Akikről én írtam, azok nem ismerik ezeket az elveket, noha a pénzügyi ismeretek, a pénzügyi intelligencia alapkövei.

    Ida***

  • Szia Ida! Tök jókat írtál. Megijedtem, hogy rossz helyen vagyok, mert ezeket tudom és használom. Ami engem foglalkoztat, hogyan lehet ezt a tudást átadni. A sajátomat apró kis mozaikokból rakosgattam össze az önismeret kacskaringós útján. Mit tegyek/mondjak a környezetemben azoknak, akik nem vállalják ezt az utat? Üdv. Kaminszki

  • 2 hónapja munkanélküli vagyok, voltak elképzeléseim, hogy mit, és mennyiért szeretnék a leendő munkahelyemen csinálni. Aztán jött egy lehetőség, olyan amit soha nem csináltam, és nem is szerettem volna, 1/3 pénzért, mint amiért eddig dolgoztam, és mert azt mondták nekem, hogy ez majd alakul, hát belementem. Ott ébredtem fel, hogy normális vagyok? 56 évesen megint új dolgokat tanulok minimálbérért. Rosszban lennék a pénzzel, vagy azt gondolom, hogy csak ennyit érdemlek? Elkapkodtam, vagy jól tettem, mert ki tudja jött-e volna kedvezőbb lehetőség?

  • Igen, sok ember (nő) szerintem csak azért ad, hogy a negatív énképét, amit gyerekkorában kialakítottak benne, úgymond kompenzálja. Hogy “jóvátegye”, hogy ő olyan rossz, hogy a világon van.
    Belegondolni is borzasztó.
    Nagyon fontos beszélni róla.

  • Idám! Valóban pazarlásmentesen élnek a gazdagok??? És mindegyikük a saját tudásából, erejéből gazdagodott meg?? Ha igen, akkor teljesen egyetétek Veled!
    Én nem ezt látom szűkebb és tágabb környezetemben. Szerencsére nem vagyok irígy és elmondhatom, hogy jövedelmünk mindig elég volt a család megélhetéséhez, gyerekek taníttatásához, utazáshoz, egészségünk védelméhez, tehát viszonylagos jólétben éltünk- élünk. De! Látva a több százmilliós fényűző épületeket, több tízmilliós kocsikat, igenis úgy gondolom, hogy a(z uj) gazdagoknak önmérsékletet kellene tanusítani és vagyonukat nem felélni, hanem alapítványokba téve hasznos célra kellene áldozni. Persze, ilyenek is vannak, de Magyarországon nem ez a jellemző.
    A 10 %-ot -folyamatosan figyelve az egyensúlyra -éves átlagban én is szükségesnek tartom önzetlen támogatásként átadni a nálamnál rosszabb helyzetben levőknek.
    Nem ismerem a másik 2 10% rendeltetését. Megtakarítás, befektetés? Ez is mindig volt; a “klasszikus” befektetéseken (életbiztosítás, lakástakarék, bankbetét) kívül sem a valutával, sem a befektetési alapokkal nem szoktam jól járni. Többnyire akkor veszek, amikor magas az árfolyam és amikor lefelé megy, akkor jön olyan kiadás, aminek a fedezetét az ilyen tartalékból terveztem biztosítani és nyereség helyett jó ha pénzemnél maradok:) Ezt jó lenne kivédeni, ezért is iratkoztam fel a hírlevélre, no meg érdekel az internetes tanulás:))

  • Kedves Ida!

    Nem erős ez az írás! Sőt teljesen igazad van! Az általánosítások mindíg csak félrevezetnek és messze vannak az igazságtól. A gazdagok ilyenek, a szegények meg olyanok, a nők ilyenek, a férfiak meg olyanok… stb. Járni, beszélni is meg kell tanulni egyszer, aztán megy magától. A pénzzel való bánásmód esetében miért kellen, hogy másként legyen? A tudás, az információ manapság a legnagyobb kincs. Miért kellen azt bárkinek ingyen adni? Ezt józan ésszel senki sem várja el, még a legadakozóbb és jólelkűbb embertől se. Tanulni pedig az okosabbtól soha nem késő és soha nem szégyen.A szemem nyitva és nagyon-nagyon figyelek! Sőt olvasok!

    Üdv: Budai Vali

  • kedves Ida,
    természetesen felosztom a bejövő pénzeimet 3 részre
    10 % megy a befektetéseimbe,
    10 % tartalék és
    10 % adomány :)

  • Kedves Ida!
    A jövedelmem nem engedi meg, hogy adakozzak, hiszen a lakhatási költségeim kifizetése után olyan kevés pénzem marad, hogy abból már szinte művészet megélni. Ezért Én nagyon meggondolom, hogy abból a nagyon kevésből kinek és milyen célra adjak.
    Természetesen az általam jónak ítélt célokra tehetségem mértékéig adakozom.
    Azoknak, akik semmit, vagy alig tesznek meg valamit magukért, egyáltalán nem adakozok. Ezen esetekben a célravezető segítségnyújtás a cselekvésre ösztönzés. Ezt viszont szinte minden esetben szívesen megteszem.
    Sajnos a bajban lévők közül kevesen látják be, hogy saját magukért is kell tenni. Egyre több esetben találkozom ezzel a jelenséggel. Sokan gondolják azt, hogy egyszerübb kérni, hiszen ez jár a legkisebb fáradsággal. Eezek az emberek soha nem fognak a saját lábukra állni.

  • Ida, szokásodhoz híven ismét nagyot alkottál!! Csodálatos tanulmány, nagyon tanulságos, rengeteg és nagy igazság van benne!! KÖSZÖNÖM!!
    További sok-sok sikert, jó egészséget, mindenből csak szépet-jót Neked, szeretettel: ANi.

  • Kedves Ida!

    Nagyon jó írás volt, sokan tanulhatnak belőle. Én azért szoktam adakozni, nem a szeretetért, hanem ha úgy látom, hogy azzal segíthetek. Azonban úgy gondolom, hogy azokat az embereket, akiknek nincs, kellene megtanítani, hogyan lehet a “semmit” is beosztani, milyen ötleteket lehet tanulni nálunk bölcsebbektől, s akkor talán náluk is fokozatosan javulna a helyzet. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok, hogy sok nő nincs abban a helyzetben, hogy maga döntsön a család pénzügyeiről, bár akadnak olyanok is, akik kezéből elfolyik a pénz, talán elsősorban őket kellene tanítani. Marika

  • Szerintem a gazdag emberek adakozóak, és én is gazdag akarok lenni!Azt olvastam ennek egyetlen útja van, ha az ember adakozóvá válik.Én azt gondolom, hogy ha van miből akkor tudunk adni, és a bőség mégjobban adakozóvá tesz.Persze van, hogy nem lesz vki adakozó, akkor olyan lesz mint a folyó, ha megreked az adás, megváltozik a folyás iránya, hordalékképződik, megreked.Szeretnék egy folyamatos áramlásban lenni.Már elkezdtem azon a szinten adni ahol vagyok.Tudom,hogy talpra állok, és bőségben fogom felnevelni a gyermekeimet .Minden fejben kezdődik, a bőség gondolatait táplálni kell, és nem szabad a látható dolgokra összpontosítani, mert azok változnak , pillanatnyiak csupán!

  • Az én anyám tipikusan az a fajta csóró, akinél ha pénz van, akkor – saját szavaival élve – gavallér.
    Én inkább a figyelmemmel adakozom, azok számára, akiknek erre van igényük. Például mai napig adok tanácsokat aprócseprő szoftverbeállítási, problémamegoldási dolgokban, e-mailen, vagy telefonon, holott nem ilyesmivel kéne foglalkoznom, mert nem az én dolgom. De mikor megtörténik, sosem bánom, mert úgy érzem, hogy tettem valamit valakiért, és ez jó.
    Pénzt iszonyat ritkán adok, még akkor is, ha kérnek!
    Nem vagyok smucig, csak itt a fejemben a kockás papír, és tudom, hogy ha adok, majd gondban leszek esetleg az áfa befizetésnél… A másik meg, hogy rászoknak…
    Add a kisujjad, letépik a karod. Nagyon észen kell lenni.

    Egy érdekesség, mert itt valaki említette a külsőségeket: én olyan faluban lakom, ahol iszonyatosan odafigyelnek az emberek a külsőségekre. Óriási házak, állandó felújítások, mindig új autó (nem luxuskategória, de új), és hasonlók.
    És tudjátok hogyan? Ha nem a saját szememmel látom, nem hiszem el, itt egy példa: 1) Janibácsi éjjel-nappal maszekol. Szombat-vasárnap késő estig dolgozik a gépein (fémmel bármit meg tud csinálni, speckó alkatrészektől a kovácsoltvas kapuig), és ezt csinálja 40 éve.
    DE! A reggelije mindig ugyanaz: két tojás, tea, kenyér, alma. A vacsorája mindig ugyanaz: szendvics, kakaó, még valami kis keksz.
    Sosincs kivétel, még karácsonykor sem!
    Ebédre persze főz a felesége, de olyan minimális szinten költekeznek, hogy az elképesztő. Mindkét gyereküket tudták segíteni, és most, 65-70 évesen is ugyanúgy élnek, mint előtte.
    A házuk gyönyörű, a porta gyönyörű, de dolgoznak, keményen, és nagyon megnézik, mire költenek. Ezt csak azért meséltem el, hogy lássátok: a hivalkodó külsőségek mögött lehet sokkal szerényebb életvitel, mint amit egyes szegények megengednek maguknak.

  • Értem, amit át akartál adni és igazad van, ez a mi utunk is. De…Vajon nem ugyanúgy általánosítás-e az, hogy a gazdagok mennyire okosan dolgoztak meg a pénzükért, mennyire tudják mit csináljanak vele? A szegények pedig nem tudják.

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.