Én is egyre izgatottabban készülök az online kurzusra, rengeteg ötletem van, és jelenleg a szárnyaló, fejlesztő kreativitás és a hétköznapi adminisztratív teendők között egyensúlyzom… ha-ha, az elmúlt 3 évben, amit leírtam, ezért tudatosan is tudom, eljutott a tudatomig, az Egyensúly angyalkáját húztam.

Jó egyensúlyozást, sok-sok harmóniát mindannyiunknak!

Ida***

Alig várom a kurzusodat!
Szeretettel: Viola

Szeretettel: Ida ***

Kedves Ida!

Elmúltak az ünnepek és eljöttek a dolgos hétköznapok. Mindíg remélheted, hogy az őrző angyalod a hétköznapokon is veled van, -ha néha-néha úgy érzed is,- hogy most nincs itt, vagy éppen valahol kóborog, biztos lehetsz benne, hogy hamarosan ismét feléd andalog.
Gyerekkoromban sokszor hallhattam, ezért nagyon jól megtanultam: ” nem vagy te éppen egy földreszállt angyal!” Bár már gyerek nem vagyok, felnőttem, sőt megöregedtem már, de ezzel egyetértek. Tény, hogy földreszállt angyal nem vagyok, de olyan sem voltam soha, aki az azúrszínű égbolton hófehér szárnyakkal , cukrozott habcsók felhők közt selyemszaloncukorként nyargall. Szabadidőm nem töltöm rózsás felhőkön, mindezt nagyon jól tudom magamról én is, sőt tudja ezt minden elődöm, rokonom és ismerősöm.E tény miatt minden arkangyal kicsit szomorú , de az élet maga csupa öröm mondja nekem mindíg valaki, aki soha nem ítél, nem bírál, semmiért nem piszkál, nem szaval, csak szárnyal, és csak az enyém, mert ő az én angyalom, csakis az én őröm.Sajna, de nekem szárnyam az nincsen, a jóízű nevetés minden kincsem, az irónia és önirónia legfőbb fegyverem, ha szomorú lennék e kettőt bármikor magam és mások ellen- és érdekében is bevethetem.Repülni már nem vágyok, mert nem vonzanak a piedesztálok, a fényes magaslatok, fennkölt célok és hatalmas távlatok, ezért aztán azon, hogy repülni nem tudok, nem is búsulok.Így attól is megszabadulok, hogy hívságos vágyaktól vezérelve, esetleg az egeket ostromolva lufiként “elszállok ” és üres hólyagként kipukkanok, vagy kőként elnehezülten kijózanodva a földre pottyanok, nagyot szólva lehuppanok és csalódottan egy jó nagyot koppanok.Feleslegesen mannára várni, és -ha nem kapnék -, azon búsongani és fájni, nem akarok, ezért a rózsaszín álmokba ritkán kirándulok, nem romantikázok, hanem mindíg csak a földön járok, és ha rajtam áll, ott is maradok. Ártatlanságot, hibátlanságot, korlátlan jóságot, és csodákat az angyalokra hagyok. Feltétel nélküli szeretet, felhőtlen boldogság? Ezt is csak rájuk bízom, mert ezekben még mindíg csak tanuló vagyok , így hát bennük , gyarló önmagamnál sokkal jobban megbízok. Így ezen erények korlátlan gyakorlását nekik meghagyom. Ez az ő dolguk, ezzel nem foglalkozom. Ha sikerül kikerülnöm a kudarcokat és a fájdalmakat, – úgy érzem- már nem volt hiábavaló kérni, várni, a segítő angyalomat.Lehet, sőt biztos, hogy kíváncsi vagyok, de megtanultam már, hogy nem mindíg célravezető, ha minden kérdésedre – helyetted gondolkodó és megoldást kereső- patent angyali válasz jő. A felelősség a tetteinkért egy erős vár. A felelősség felvállása nélkül hol marad az a titok ami a felfedezéssel jár és általad felderítésre vár. Ami örömet azért okoz, mert ezt nem készen kapod, hanem a sikert magadnak, te magad kovácsolod, úgy, hogy a megoldást egyedül kigondolod és kidolgozod. Így az nem lesz készenkapott, mások által épített vár , vagy mások által nyújtott mencsvár . Egy ismeretlen helyzetbe vakon történő belemenés ehelyett, számodra lehet egy felfedezés, vagy egy nagy kihívás lehet, miben a megoldás egyedül a tiéd! Így a siker egyedül csak rád nevet, és nyugodt lelkiismerettel elmondhatod, most mindkettő csak rád vár sőt már a tied.
Egyetértve ezzel! Sőt emiatt, kíváncsi kérdéseimmel az angyalokat nem sűrűn nyaggatom, sőt, őket a faggatózásaimmal, ha lehet, békén is hagyom. Mivel az érem mindkét oldalát már jól ismerem, – mindegyik olyan, amilyen,- ha mégis valamiben az angyalkártya tanácsát kérem, meg úgy ítélem, hogy a kérdés és a válasz is csak játék! Ha a jóslat bejön, az csak ajándék, és nincs jogom arra, hogy a megvalósulást számonkérjem .Így mindíg annyival megelégszem, hogy a játék örömével is beérem. 2009-ben mindíg legyen okom örülni! “csak ” ezt kérem, és bár el nem várom, “csak” remélem.

U.I.:
Kedves Ida!
Azon morfondírozok, hogy helyes -e az, hogy a blogodon, részemről gyakran személyesebb “vizekre” evezek, a témától messze elkanyarodok, és többet viccelek, mint ahogy az “műfajilag” indokolt lehet. Ha te is így gondolod, így érzékeled, kérlek figyelmeztess! Sőt szólj akkor is, ha sokallod már belőlem a “jót” és mond, hogy tegyek pontot, ott, ahol éppen vagyok, mert már elég belőlem, mert únod, hogy már megint túlsok vagyok. Nem lesz probléma, mert az őszinteséget értékelem és ha figyelmeztetsz, azt megköszönöm, hisz ezzel csak segítesz nekem.Egy picit indokolok:Számmisztikailag nemcsak a nyolcasom kevés, hanem kevés a hetesem, ezért a határaimat nem jól ismerem, néha nem érzékelem. Hol begubózok, szigorúan elhatárolódok és vagdalkozok, hol meg túlterjengek, szétfolyok. Ezért várom tőled – ha úgy látod, vagy úgy gondolod- ,a baráti stop!-ot ezzel nem bántasz meg csak nyújtasz valamit, mit is?- hát mondjuk baráti jobbot. Na most már én mondom hogy elég mára, Vali! nyomd meg a stop gombot! Meg is teszem, miután egy ” Istenhozzádot” mondok! Jöhetnek a gombok!

Üdvözlettel: Budai vali