Felemel vagy tönkretesz… anyagi, lelki és szellemi gazdagodásodban

Van valami, ami felemelhet, de tönkre is tehet, ahogy haladsz, vagy haladnál az anyagi, lelki és szellemi gazdagodás útján. Régóta figyelem az embereket, főleg a nőket, de a férfiakat is – no meg persze magamat is.  Nekem is megvan a magam kihívása ezzel a titokzatos “tényezővel”, s pontosan tudom, ha fel tudnék bizonyos fajtáival hagyni, valóban új dimenziók, új kapuk nyílhatnának meg számomra.

A KincsTárban, a GazdagNők.hu online kurzusán (amit 2009. július 8-án újra indítunk), nos a KincsTárban több gyakorlatunk is kötődik HOZZÁ ;-) – most a zárt, tanulós :-) virtuális falak mögül kihoztam neked/nektek egy kis videót. Ízelítőül is, és tanulásotokat, fejlődéseteket segítendő a női pénzügyi önismereti utatokon.

Hogy hogyan érheted el, hogy inkább felemeljen, mint tönkretegyen, erről készítettem egy kis videót – ahogy említettem már, a 4 hónapos online kurzusunk zárt, virtuális falai közül, a KincsTárból, nos innen raboltam el neked :-) Változatlanul várom a hozzászólásaidat, véleményedet itt alább! :-)

Az elhangzott szabályok eredeti forrása: dr. Dezső Zsigmondné A szellemi munka technikája c. könyve.

A videóra 6 percet kell szánnod az életedből! :-)

A KincsTár2-ről, a női pénzügyi önismeretet és pénzügyi intelligenciát fejlesztő online kurzusról itt a bővebb információ: klikkelj ide érte ->>

2009. június 18-ig tudsz jelentkezni!

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

11 Responses to “Felemel vagy tönkretesz… anyagi, lelki és szellemi gazdagodásodban”


  • Molnárné Komáromi Eszter

    KÖSZÖNÖM a videót!!! Tömör,érthető,már csak szokássá kell tenni, hogy minden egyes nap ezzel a 6 perces üzenettel kezdjen mindenki.
    További szép napot!

  • Ida,
    én az élet egész területén úgy működtem, ahogyan Ovidiusz megfogalmazta. Látom a jót, helyeslem, de a rosszat teszem (vagy inkább nem cselekszem.

    Maxwell Maltz-cal egyetértek abban, hogy keményen kell munkálkodni a szokások megváltoztatásán. Ebben az esetben a keményen alatt azt értem: KITARTÓAN.
    Elmesélem a saját példámat. Tizenéves koromban tudatosan eldöntöttem, rászokom a cigarettára. A nővéreim (három) példája motivált, ők már régen és masszívan füstöltek. Egy idő múlva napi egy-másfél dobozzal fogyasztottam el. Majd mikor a lányom iskolába került, egy egészségügyi felvilágosító órán beszéltek a 8-9 éves gyerekeknek a dohányzás ártalmairól.(Bár azt gondolom, kisgyerekeknek talán nem kellene a masszív dohányzásról tartani előadást! Vagy ha mégis akkor az ő értelmi képességükhöz igazítani!)
    Az én lányom eléggé pánikolós, attól a naptól kezdve állandóan azt hajtogatta: Anya szokj le a cigiről, mert meg fogsz halni. Láttam rajta, milyen rémült, amikor rágyújtok.
    Több féle módszert kipróbáltam, de egyik sem jött be, mindig visszaszoktam a dohányzásra. Végül elkezdtem kitartóan mondogatni: Eljön az az idő, amikor leszokom a dohányzásról! Eljön az az idő, amikor nem gyújtok rá! Közben annyit cigiztem, amennyit kívántam.
    15 éve összeírtam, milyen sztereotípiák élnek bennek, amelyek arra késztetnek, h újra és újra kezembe vegyem a cigit. A listát az elhízástól való félelem vezette. Minden negatív gondolathoz társítottam egy pozitívot. Pl. elhízás – ideális marad a súlyom, büdös a füst – nem zavar, ha mások cigiznek.
    Az agykontroll szokáskontroll technikájával március 15-én elkezdtem programozni, hogy április 15-től nem dohányzom. Addig minden nap annyit cigiztem, amennyit kívántam, miközben emlékeztettem magam arra, hogy április 15-től már nem kívánom a cigit és nem is gyújtok rá.
    Április 14-én este, amikor mentem haza a munkából, rémülten vettem észre, elfogyott a cigim. Gyors vettem egy dobozzal az utamba eső boltban. Másnap reggel felébredve tudatosan kipróbáltam magam. Ott volt a dobozban a 19 szál bűzrudacska. Ránéztem, olyan érzésem támadt, mintha soha életben egy szál cigit sem szívtam volna el. Azóta sem kívántam meg, ráadásul nem estem át a ló tulsó oldalára sem, nem kezdtem el üldözni az aktív dohányzókat.
    Mindenkinek kívánom, hogy szokásai saját és mások növekedését szolgálják: Judit

  • Te jó ég Judit, ez tényleg ennyire egyszerű lenne? Ha én most elhatározom, hogy egy hónap múlva semmi nem fog kihozni a béketűrésemből, és ezt minden nap elmondom magamnak, egy reggel arra ébredek, hogy hiába látom a gyerekem szétszórt ruháit, a tele mosogatót…stb. nyugodt tudok maradni. Mert az én életemben ez számomra a legrettentőbb, hogy naponta 25-ször húzom fel magamat hasonló semmiségeken – és hiába tudom hogy nem kéne, nem tudok rajta uralkodni. A pénztelenségben is ez a legnehezebben viselhető számomra, ez az állandó feszültség, amit érzek. – Jaj! A videót még meg se néztem, csak elkapott a hév Judit hozzászólásától.
    Üdv nektek, Kata – már nézem is!

  • Garamvölgyi Zsuzsa

    Köszönöm Ida a mai útravalót!!!!!
    Számomra aktuális minden amit hallottam és hallok Tőled, akarom ismerni önmagam és ez segítség nekem. Sok embertől azt hallom nem tudok változni!Pedig ha a szokásainkat átnézzük, tudjuk hogy mit csinálunk rosszul, az első amit tehetünk változtatunk a szokásainkon. Egyszer egy tanfolyamodon a tükör törvényéről beszélgettünk Veled.Sokáig azt mondtam- nem is úgy van ahogy olvasom. Ma már másképp látom és nagyon érdekes elolvasni ha elakadok valahol.Ez is sokat segít. Köszönöm. szép napot kívánok neked. G.zsuzsa

  • Nagyon tetszett ez a rövidke videó, köszönöm.
    Amit különösen fontos volt belőle számomra, az az, hogy ne akarjunk mindent egyszerre és 180 fokos fordulattal megváltoztatni, hanem haladjunk fokozatosan, kis lépésekkel.
    A másik fontos dolog, hogy kérdezzük meg magunktól,vizsgáljuk meg legbelül, hogy “tényleg meg akarom-e változtatni ezt a szokásomat, vagy tulajdonképpen azért jól elvagyok vele”. Mert, ha a tudat alatt nem vágyunk rá, vagy amíg a lehetséges változást nem látjuk kellően csábítónak – ahogy Sóti Judit írta: félt, hogy elhízik, ha leteszi a cigit – addig nem lesz elég erő, és kitartás bennünk a szokásmódosításhoz, vagy egy teljesen új szokás kialakításához.
    Derűs napot!

  • Fantasztikus érzés volt megnézni a videót!A változtatás már elég régen foglalkoztat,de valami mindig megakadályozta,hogy bekövetkezzen.Honnan tudsz így ráérezni arra,hogy mi okoz problémát? Ezt még a mai napon kipróbálom,és jelzem,mit értem el.Köszönöm kedves Ida!

  • Köszönöm Ida,

    megint igen jó volt a téma és megközelítés. :)
    Hiába ismeri az ember, néha sajnos visszasüppedünk a régibe… és ilyenkor olyan jó látni-hallani tőled ezeket és hagyni magamat felrázni.
    Ne hagyd abba, sokaknak segítesz, erőt adsz!

    Hadd szaporítsam remek idézeteid sorát:
    “Szenvedéseink egyik oka az, hogy másoknak a példája után megyünk, nem értelmünk irányít bennünket, hanem a megszokás.” SENECA

    …és egy másik:
    “A legjobb módszer önmagunk felvidítására, ha felvidítunk valaki mást.” Mark Twain
    Köszönöm, hogy te ezt teszed!

    Legyen további lendületes, szép napod/tok!

  • Kedves Ida,

    hál’ Istennek, volt szerencsém egyszer élőben is egy “szemináriumodat” végigülni a Tempus VANDA-képzésén, úgyhogy már nagy elképedést nem keltett bennem, hogy mennyire új szempontok szerint értékeltél egy olyan mindennapi dolgot, mint a szokás. Mindennapi, mert tele vannak velük a mindennapjaink, éppen ezért nem is veszünk róla már tudomást, hogy mennyire meghatározóak az életünkben.

    Engem az Oláh Andor idézet ejtett igazán gondolkodóba. “A legjobbhoz kell hozzászokni…” Az én számomra van ebben egy jó adag, saját magammal szembeni maximalizmus, igényesség. Az is benne van azonban a számomra, hogy mindez a maximalizmus csak a képességeimhez mérten érvényesíthető. Vagyis csak addig menjek el, ameddig az (inkább fizikai) korlátaim engedik. De addig mindenképpen.

    A másik, ami még eszembe jutott, hogy kinek mit jelent a fokozatosság, a kis lépések elve. Az én “nagy”, 11 kg-os fogyásomra gondoltam, hiszen az életmódváltással, tehát rengeteg szokásom megváltoztatásával járt együtt. A családom még ma is megrökönyödve emlegeti, hogy tudtam egyik napról a másikra átállni étkezéssel, testmozgással, és a legfontosabbal, az időbeosztásommal. Ez viszont csak a látszat, hogy mindez egyik napról a másikra ment volna. Ők nem látták azt, hogy én hetekig nem csináltam mást, mint utánaolvastam, -kerestem, aztán pontos időbeosztást, meg étkezési tervet készítettem, miközben mindig arra gondoltam, hogy erre szükségem van az egészségem érdekében, és hogy milyen jó lesz a közérzetem, ha már soványabb leszek. (Valószínűleg egyébként ez utóbbi volt a leglényegesebb szempont, mert ez adta a motivációt – hogy nekem lesz jó!) Mire mindezzel elkészültem, fejben már “soványabb” voltam.

    Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna nehézségeim, mert nálam is érvényes, hogy minden új dolgot minimum két hétig kell gyakorolnom, hogy szokássá váljon. Viszont biztos, hogy könnyebben ment, mintha csak úgy belecsaptam volna a lecsóba. (Tudom, gyakorlott jojó-diétás voltam.)

    Köszönöm még egyszer a meglepit a KincsTárból, várom, hogy mi mindent húzol még elő a kincsesládikádból!

    Üdv:

    Csilla

  • Sziasztok!

    Örülök Ida , hogy előhoztad ezt a témát. Azt hiszem a szokás a sarkalatos pontja a változás/ változtatásnak.
    Néhány tapasztalatom szeretném megosztani.
    Először co-counselling kurzuson hallottam róla (magyarul: kölcsönös konzultáció, egy személyiségfejlesztő módszer).
    Első lépésben elhatároztam, hogy kedden reggel jógázni fogok 20 percet és valakivel a csoportból megbeszéltem kedd este felhív. Elmesélem neki milyen volt jógázni. Aztán kitűzöm a következő dátumot a jógára és újra beszélek róla. És így tovább. A kurzuson felhívták a figyelmet, ami nehezen megy azt soha ne tűzzem ki célnak így, hogy “ezentúl minden nap reggel jógázom”!! Miért? Mindenféle elméleti magyarázat helyett csak annyit írnék, az Anonym Alkoholistáknál mindig csak a következő 24 órát tűzik ki célnak, hogy nem isznak alkoholt. Nem többet! Aztán a következő nap újabb 24 órát.
    Fontos volt még, hogy legyen valaki akivel beszélhetek a jógázásról, legyen valaki aki hív és érdeklődik amit megcsináltam.

    Ma akinek személyi edzője mennyivel könnyebben teljesíti az eltervezett edzést. Felsővezetőknek a cég fizet egy coach-ot aki támogatja őket. Megbeszélhetik vele a felmerülő akadályokat és azt is milyen lépéseket tesznek majd érte.
    Mennyivel könnyebb lehet az életünk ha a fenti támogatást megkapjuk a környezetünktől és meg tudjuk mi is adni másoknak.
    Visszatérve a fenti jógás példára, lassan lassan eljutottam oda, hogy minden reggel fél órát jógáztam talán 10 éven keresztül. Talán a testem most is abból él, és nincs mozgásszervi panaszom most hatvanévesen sem.
    Volt még egy szabály amit később tanultam meg Bagdy Emőke Pszichofitness könyvéből. Nyugdíjazásom után kiújult az Irritábilis bél szindromám, fájtak a beleim. Elhatároztam naponta 3-szor fogok reikit adni a hasamra. Bagdy E. szerint ha elhatároztál egy naponta ismétlődő cselekvést, legalább 30 napon keresztül csináld. Mikor kihagysz egy napot újra kezd a 30 napot mindaddig míg folyamatosan tudod csinálni, mert akkor már szokásoddá vált!
    Ennyi!
    Mindenkinek gyengéd, szeretetteli, türelmes változást kívánok.
    Üdv.
    Kaminszki Ildi

  • Nekem is megváltozott a szemléletem, amióta Idának ezt a fokozatos előrelépegetési módszerét megismertem. Sokkal jobban érzem magamat a bőrömben, türelmesebb vagyok főleg önmagam iránt, és letettem az önmagam iránt támasztott teljesíthetetlen elvárásokról, amik a neveltetésemből származtak.
    Előtte én is kicsit mohóbb voltam. :-) Túl sokat akartam egyszerre, aztán persze nem ment, és elkezdtem frusztrált lenni.
    Szerintem sok lelki betegség (főleg a depresszió és a pánikbetegség) hátterében az áll, hogy az emberek nem tudnak szelektálni, és besokallnak.
    Itt fontos az önismeret, hogy ki mit bír, és azt hogyan bírja, és például hogyan tudja egyszerűsíteni, hogy továbbléphessen.

  • Kata,
    én egy folyamatról írtam. Az erőfeszítésekről, ahogyan rávettem magam a változásra. Idő, kitartás, türelem is kell, pl. elfogadjam, hogy az a módszer, amit használtam nem hozta a várt eredményt. Nekem két dolog segít olyan nagy változásokat megvalósítani, mint amiről e is írsz. Vagy azt mondom, eljön annak az ideje, hogy leszokom az “aggódásról”, eljön az idő, amikor csak a megoldásra koncentrálok. Vagy a következőt mondogatom: Történik valami és “pénz áll a házhoz’, hogy maradjunk a te példáidnál.

    Bármi, amire gondolunk, azt erősítjük, ha a hiányra gondolunk, akkor azt többszörözzük.

    A következő gondolattal próbálj elaludni: Képes vagyok uralni az érzelmeimet és a helyzetet. Amikor reggel felébredsz, ugyanezt erősítsd magadban. Ilyenkor a megoldásra fókuszálsz, s egy idő múlva észre fogod venni a pozitív változást.

    Sikeres gyakorlást kívánok: Judit

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.