Csináld, amit szeretsz – és a pénz (tényleg) követni fog?

Van egy könyv, aminek ez a címe: Csináld, amit szeretsz – és a pénz követni fog. Marsha Sinetar írta. De vajon tényleg így van-e?

A GazdagNők KincsTár programjában: az online kurzuson az útravaló heti idézet ezúttal egy idézet-bokor volt – mind a pénzzel, illetve a fenti hitvallással kapcsolatos. Leírom nektek is:

Egész életedben mindig biztosíts magadnak elég időt arra, hogy olyasmit csinálhass, amiben örömöd telik, ami kielégít, sőt, ami egyenesen boldoggá tesz. Ez minden más tényezőnél kedvezőbben hat majd anyagi jólétedre. Paul Hawken

Minél alaposabban megtanuljuk, hogy a megérzéseinkben bízva mozogjunk a világban, a csatornánk annál erősebbé válik, és annál több pénzük lesz. Shakti Gawain

Pénz abból fakad, ha helyesen cselekszünk. Mike Phillips

Őszintén érdekelne a ti véleményetek. Szóval ti hogy látjátok ezt a kérdéskört? Csináld, amit szeretsz, és a pénz tényleg követni fog? És vajon merjük-e azt csinálni, amit szeretünk…? S ha nem, ha mégsem, akkor vajon miért? És ilyenkor milyen az anyagi helyzetünk, jobb vagy rosszabb, vagy átlagosnak mondható.

Nagyon kíváncsian várom a véleményeteket a hozzászólásokban.


Marsha Sinetar: Csináld, amit szeretsz – és a pénz követni fog! című könyvét itt meg tudod nézni, és meg is rendelheted.

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

30 Responses to “Csináld, amit szeretsz – és a pénz (tényleg) követni fog?”


  • És vajon merjük-e azt csinálni, amit szeretünk…?

    Szerintem ez a kulcskérdés. De az sem mellékes, hogy be merjük-e vallani önmagunknak, hogy mi az, amit szeretünk, szeretnénk?

    Egyszer valakitől megkérdezték, mit kívánnál az anyagi biztonsággal kapcsolatban?
    – Két zsák pénzt minden hétfőn – válaszolta.
    – És akkor megnyugodnál? Biztosan?
    – Igen – vágta rá gondolkodás nélkül.
    – És mit éreznél vasárnap este? Biztos lehetsz-e abban, hogy hétfőn ott lesznek a zsákok? És ha nem? És mi lesz veled,ha már szombaton is elragad a bizonytalanság? És ha a hét minden napján már csak az forog az agyadban, hogy tényleg megkapod-e minden héten a pénzt? Esetleg mégsem jár neked?
    – De én ezt nem szeretném. Mégis, akkor mit tehetnék?
    – Kérdezd meg magadtól, hogy mi az, amit valóban szeretnél! Mert ha őszintén válaszolsz, megtaláltad az igazi biztonságot!

    Ebben maradtak.

    És Te? Te tudod már mit szeretnél?

    Nekem már van egy erőt adó segítségem!!

  • Hol lehet kapni ezt a könyvet?

  • Nálam inkább az a kérdés, hogy mit is szeretek igazán, mi az amire legmélyebben és Lélekből vágyom… Szerintem nagyon sok ember van, aki ezt elfelejtette, mert kinevelték belőle. A gyerekek még tudják, még természetesek, még önmaguk, de felnőttként gyakran erőfeszítéseket kell tennem, hogy tudjam, mire is vágyom igazán, mélyen a szívemből.

    Hiszem, hogy ha ezt megtalálom és lelkesen teszem is azt, amit szeretek és ami boldoggá tesz, akkor annál nincs több, nincs nagyobb ajándék sem magam sem mások számára. Ekkor vagyok igazán boldog és ekkor vagyok lelkileg igazán gazdag… és úgy gondolom, hogy azok számára akik ezt a blogot olvassák teljesen világos, hogy ha gazdagnak érzed magad és gazdagként gondolkodsz, akkor előbb-útóbb a pénztárcád is követni fogja belső kisugárzásod. Hiszen ez a Rezonancia törvénye. Persze cselekedni is kell ezért, de hát ki ne tenne azért, hogy boldog legyen? Valójában minden pillanatban ezért cselekszünk tudatosan vagy nem… csak kérdés, hogy amiért éppen cselekszünk, amiről úgy gondoljuk, hogy boldoggá tenne, az mennyire Igazi Belső Vágyunk???

  • Mónika,
    kitettem a könyvet – innen a honlapon keresztül is megrendelhető! Lásd a bejegyzés végén! :-)

    Ida***

  • Szép napot mindenkinek!

    Hogy miért is nem azt csináljuk amit szeretnénk?Szerintem,mert nincs erős hitünk ahhoz,hogy akkor is ott lesz az a pénz összeg a kezünkben,ha nem robotolunk egész nap,mert azt hisszük,hogy csak akkor áll a rendelkezésünkre,akkor leszünk biztonságban.Na már most,pont ez a ” ha nem robotolok nincs pénzem” ez az ami ezzel a folytonos aggódással jár, azt vonzom be,hogy NINCS ELÉG!!.Amikor pedig azt tesszük,amit szeretnénk,amitől boldogok vagyunk akkor kikapcsoljuk az aggódást,ezzel az öröm állapottal,be tudjuk vonzani a ” VAN ELÉG” érzést,anélkül,hogy ezt tudnánk!Amikor valakiben TUDATOSUL,hogy “nem vagyunk egyedül”(már mint az Univerzumban!),akkor megszűnik a félelem,az aggódás,belép a hit,hogy amikor akarom VAN ELÉG!,és higgyétek el,tényleg van!Nem szeretnék hittérítő lenni,de van a bibliában erre vonatkozólag egy ige,: Ne aggódj,nézd az ég madarait,ők sem aggódnak,mégis jóllaknak,minden nap,és megtalálják azt az utat,ahová menniük kell ehhez!Miért? mert követik a belső hangjukat,együtt élnek a természettel,ahol mindenkinek VAN BŐVEN,csak TUDD,hogy VAN.Szeretettel Márti

  • Edith kérdésével tudok abszolút azonosulni, (mármint, hogy mi az amire legmélyebben, s lélekből vágyom?…) s még hozzátenném, ha vannak, márpedig mindig vannak, kényszerírő körülmények, mennyire halljuk meg belső hangunkat, akár meghalljuk-e? Nyilván erre is vannak technikák, praktikák, amikre gondolunk, s talán ez is minenkinél más, vagyis, hogy más válik be. Ki az agykontrollra esküszik, ki egy ilyen írányú könyvre, stb…
    Mégis azt gondolom, h. elég nehéz a pocsolyából kilépni, kell valami-Valaki segítség, ami-aki legalább kizökkent, meglódít, vagy egyszerűen valami hatására kigyullad a lámpa…
    Erre is írjatok, kérlek szépen Benneteket, ötleteket, vagy személyes élményt, h. Nálad-Nálatok ez hogy ment? Hátha egyik beválik nálam is. Előre is nagyon köszönöm!! Gy.

  • Én is most olvasom ezt a könyvet, de a blogomban már említést tettem róla.
    Szerintem egyértelmű, hogy mindenkinek van egy küldetése. Ha még nem találtad meg, akkor olvasd el ez “Először a fontosat” című könyvet.
    Erre épül az “Ami igazán számít”, amely megtanít arra, hogyan hozd egyensúlyba a küldetésedet a szerepeiddel és az alapelveiddel.
    Amikor már beáll egy egyensúlyi állapot az életedben, azt fogod csinálni, amit igazán szeretsz, és annyi pénzed lesz, amennyiről nem is álmodtál.

  • Nos, igen. Én is sokszor tettem már föl magamnak a kérdést, mivel is szeretnék igazán foglalkozni? Azért a hobbim még soha nem hozott nekem anyagi előrejutást. (Illetve csak egy esetben, de bármennyire szerettem csinálni, sajnos kikavarodtam belőle – főiskola, átszervezés, végül távol kerültem. Ez a színházi kórus éneklés. Élveztem is és pénzt is hozott. Nagyon hiányzik, és nem tudok visszakeveredni a pixis közelébe.) Vagy nem így kell értelmezni?

    Az hozza meg a boldogulást, amit szívből csinálunk, vagy ha van valami, ami “kielégít” bennünket, akkor valahonnan majd a pénz is befolyik?

    Többször döntöttem már úgy, hogy “akkor én most erre teszem föl magamat, ebből fogok boldogulni”, aztán hiába az elhatározás, valahogy tettek és sikerélmény (fizetség) nem követte. Hmmm. Ez is elgondolkodtató.

    Voltam már “segítőnél” is, akivel meditációban igyekeztem megtudni, hogy miben van a jövőm, a boldogulásom, határozott jelet is kaptam, és mégsincs út, amire rálépjek. Valamit nagyon rosszul csinálok e téren. Azt hiszem, a belső bizonyosság, a határozott elképzelés és a cselekvéshez szükséges konkrét ihlet hiányzik. (Pl. érzem magamban a vágyat az írásra, de csak a töprengésig jutok, hogy miről írjak. Érzem, hogy hiányzik az éneklés, elgondolom, hogy jó lenne egy bizonyos zenei stílust művelni, de mégsem lépek, hogy megvalósítsam.) Miért nem teszem, ami belülről jön?!
    Mikor meg nekifognék, hirtelen 10 másik dolog hirtelen előbbrevaló, és elúszik a motiváció, “elfelejtem, hogy mit is akartam”. Majd később újra eszembe jut, de tovább húzódik. És így tovább!

    Akinek sikerült a vágyait valóra váltani, és ebből sikert kovácsolni, mondja el – kérlek -, hogy hogyan történt!

  • Klári,
    szerintem fontos beazonosítani a bennünk lévő szabotőröket is… Ha te ezen elkezdenél elgondolkodni, akkor milyen szabotőröket találnál magadban, szerinted?

    Én ugy érzem/gondolom, és látva magamat és másokat, hogy ez lehet az első lépcső az elakadásaink esetében, hm?

    Ida***

  • Sziasztok!

    Ezt a könyvet még nem olvastam. Még is ugy gondolom, hogy könnyebben, vidamabban megcsinalom azt, amiben az örömömet lelem, es több penz aramlik be, mint amire szamitok. Amikor meg nincs kedvem, a (penz csinalo)tevekenyseghez, akkor meg meg az is a nehezemre esik, amit mar szazszor csinaltam, es mar rutinbol mennie kellene, es annyi penzt sem hoz, ha meg valami felinspirall, bizsergek, többet nevetek, jol erzem magamat, a cselekves is jol esik, akkor mindig több a penz, mint amit celul tüztem ki. CSAK! ott van, hogy nem mindig azt cselekszem, amit eppen szeretnek, mert nem biztos, hogy az amit cselekedni szeretnek az a “munka” tevekenysegeim között van.
    Elolvasom a könyvet, utana, többet.

    Köszönöm az informaciot.
    Eva.

  • Üdvözlet Mindenkinek!

    Igen, egyetértek. Ha az ember azt teszi, amit valóban szeretne, a pénz tényleg követi… A kulcskérdés, ha az ember megengedi magának, hogy azt tegye, amit valóban akar.
    Igen, kinevelték belőlünk, de annak a ketrecnek a kulcsa, ami ránk van zárva, – már belül van…
    Ki hogyan nyitogatja ki… ez a nehezebb…
    Sok sikert ehhez mindenkinek, hiszen a tudatossá válásnak ez az útja.

  • Saját tapasztalatom az, hogy még ha az út, amin haladsz, a szívedből indul is (szereted, amit csinálsz), nap mint nap meg kell kérdezned magadtól: “Vajon tényleg szolgálja-e az embereket, AHOGYAN teszem a dolgom?”
    (Angoltanárként) vajon csak azért megyek-e el tanítani, mert különben elvész az óradíjam, vagy mert hiszem, hogy hozzá tudok járulni a hallgató fejlődéséhez azzal az órával?
    És gyakran kell KÉRDEZNI azokat, akiknek dolgozom, hogy mit szeretnének MOST, ill. mik a céljaik és ÉN MIT TEHETNÉK MÁSKÉNT, hogy ebben segítsem őket.

  • Nagyon szépek ezek a gondolatok, de nekem valaki azt mondja meg, mit csináljak, hogy a fizetésem ne csak három napra legyen elég, miután kifizettem a számlákat és egyebeket, hanem a hónap végéig,esetleg a következő fizetésig!

  • Nagyon szeretem (szerettem) a munkámat, főállásban a helyi újság szerkesztésében veszek részt, mellette sok-sok szép könyv, kiadvány elkészítésében tevékenykedtem. Amikor elvégeztem az agykontroll tanfolyamot, és elkezdtem mondogatni: “Egyenesen haladok életutamon.”, teljesen más irányúvá vált az érdeklődésem. Sorra jelentkeztem olyan képzésekre, amely a bioenergetikával kapcsolatosak. Az előtt soha nem hallottam auráról, energiarendszerről. Annyira idegen volt számomra, h tíz éve, amikor az ETI-ben szakvizsgát tettem, a felét sem hittem el annak, amit megtanultam. Az elmémnek kellett fölzárkózni a tudásomhoz. Kicsit érthetőbben. A kezemmel pontosan tudtam érzékelni dolgokat, de annyira hihetetlen volt számomra, hogy a kezem vízeret érzékel a földben x mélységben…

    Ha valaki azt mondja nekem: Judit, nagyobb rálátásod lesz a hozzád fordulók élethelyzeteire, mint annak aki a segítséget kéri. Nem értettem volna, miről beszél. Ma már saját szabotőreimet (vagy nevezhetjük fájdalomtestnek is) ugyanúgy tudom kezelni, mint másokét. Ráadásul nekem sokkal könnyebb a helyzetem, mert mindig kéznél vagyok magamnak.

    Nagyon szeretem ezt a munkát, mert az élet egész területén használhatom: a hozzám fordulóknak is tudok segíteni, miközben magamat is fejlesztem és persze a családomat sem hagyom ki…

    “Egyenesen haladok életutamon.”- mondat megadta a tudatalattimnak a célt. Soha egyetlen olyan tanfolyamra nem mentem el, amelyre nem lett volna szükségem. Szegeden élek, mégsem az itteni képzést választottam, hanem a kecskeméti Természetgyógyász Akadémiára jelentkeztem. Később bebizonyosodott: ez volt a legjobb döntés.

    Menet közben le kellett küzdenem a kudarc kerülő magatartást, és megtanultam (tanulom) felelősséget vállalni az életemért.

  • Sziasztok!

    Én olvasom a könyvet. Véletlenül találtam rá, és úgy érzem persze,hogy nem véletlenül. :)Nagyon jónak tartom és max. egyetértek az abban olvasottakkal.

    Már nagyon régóta azt keresem magamban,hogy mi az amit lelkesedéssel tudok csinálni, amiből pénz is lehet. Nekem is több előttem szólóval azonos érzésem van. Tudom az elméletet is, és hiszem, hogy tényleg igaz. Csak az a bibi, hogy én sem tudom mi az amit csinálhatnék. Most még csak ott tartok, hogy van amit muszály csinálni, hogy legyen pénzem, és amellett tudok időt szakítani arra is, amit szeretek. Mert azt amit szeretek az nem olyan, amivel pénzt lehet keresni, főleg nem ebben a krízis terhes időszakban. Vagy pedig nem vagyok benne elég jó, csak egyszerűen örömöt szerez. (több ilyen is van ugyanis)

    Szóval a hobbim művelése közben szerzett öröm feltölt és akkor már könnyebb megcsinálni azt, is amit csak kell. :(

    Mostanában élem azt, hogy amit kell csinálnom, arra egyre több időt kell áldoznom. Tehát kevesebb idő jut arra, amit szeretek. Ebből vagy úgy mászok ki, hogy erősebb lesz a motiváció, hogy kitaláljam mit is szeretnék vagy beletörődöm és besavanyodok. :( Na ezt nem szeretném.

  • Szia Ida!

    Engem az érdekelne hogy lehet-e egyéni tanácsadásra jelentkezni nálad és hogyan?

    Üdv:

    B. Anita

  • Anita,
    írj az info – kukac – gazdagnok.hu és/vagy kikelet21 – kukac – notars.hu e-mail címre.

    Köszönöm a bizalmat.
    Ida ***

  • Kedves Ida! Nekem az a legfőbb problmám, hogy hangulat ember vagyok, van amikor könnyedén elvégzem a feldataimat és eredményesen. Olyankor azt érzem “de jó, hogy ilyen sok mindent szeretek csinálni”, aztán jön valami – és semmi nem megy.Erőtlenné válok,elfolyik a napom, elfelejtem amit elértem, azt érzem, hogy csak fölöslegesen erőlködöm. Önhanyagolóvá válok , majd kezdődik újra a körforgás. Hogyan tudnék ebből kilépni? Hogyan tudnám kiegyensúlyozottá tenni az életem? Lehet, hogy nem azt csinálom amit szeretnék? Mit kezdjek ezekkel a bizonytalanságokkal?Üdv. Malvin

  • Sziasztok!

    Nekem volt olyan időszakom, amikor egy nejlon zacskóba apróbb köveket tettem, és azt mondtam, miközben egy helyben jártam a köveken: “Kitaposom a saját utamat.” Ez volt a válasza ugyanis az engem feszítő kérdésre a tanácsadónak, akihez elmentem.

    Évekig kerestem mivégre vagyok a világon, mi az én feladatom. Amikor újságíró voltam, nagyon szerettem, abból is megéltem. Aztán a véletlen fejvadásszá tett, amit szintén szeretettel és körültekinteéssel végzek. De most úgy érzem még tovább lépek, és ötvözöm mindazt, amit eddig szerettem.

    Élvezettel csinálom, és bár tudatában vagyok annak, hogy bőségben fogok élni a tevékenységem következtében, de nem csak a pénz a mozgatórugóm.

    Egyszerűen élvezem az élethelyzeteket, amiket megélek. Fantasztikus találkozásaim vannak, és sok az örömem.

    Másrészt nemes küzdelmet vívok.
    Még jó, hogy meghoztam a döntést, hogy ezen az úton végig megyek! :)

    Jókedvet mindenkinek!

    Móni

  • @Hölgyeim,

    Figyelmetekbe ajánlom Friedman, Martha: Félelem a sikertől c. művét!

    Döbbenetes! Nagyon sok embert megnéznék amikor olvassa, hogy hányszor néz körül, hányszor csap a fejéhez, hogy ez én vagyok ez rólam beszél!

    @Noncsi,

    Nagyon sokan érzik ezt ma különösen sokan, tudom miről beszélsz, hisz én is éreztem még rá nem találtam arra amit valóban szeretek csinálni. Ekkor jöttek a buktatók, de nem adtam fel, felálltam újra és újra buktam. Nagyon sokat csalódtam az emberekben, néha magamban is, de akkor sem adtam fel! Ez az amit igazán szeretnék átadni, megtanulni újra felállni, hinni, akarni, tenni. (Sajnos ez nem az én profilom erre keresek valakit, aki ért az emberekhez)

    István

    ui.: tán egyetlen pasiként ITT! ;)

  • Malvinnak: ahogy olvastalak valahogy az jutott eszembe, hogy a hangulatunkon az étkezésekkel is lehet javítani… meg gyógyteákkal is.
    Valószínűleg neked ilyen az alkatod, az idegrendszered, de ha ez téged zavar, akkor szelíd gyógymódok felé el kéne indulni. Fejből nem tudom, de egyik idős barátnőm nekem egyszer mondta, hogy milyen gabonafélét egyek, hogy jobb kedvem legyen :-). Egy másik ismerősöm meg, amikorra nagy nehezen megtalált egy gyógyteát, az szuper jót tett neki – nagyon lelkes volt tőle…

    Idának (druszámnak :-)): nehéz kérdés, hogy mit csinálj, ha ilyen kevés pénzed marad… Biztosan elcsökkentettél már minden kiadást, amennyire csak lehetett, gondolom… ezt lehet úgy is, hogy nem veszel meg valamit, amit korábban igen, vagy olcsóbban, vagy akár ingyen szerzed meg… Én 20 ötletet szoktam javasolni leírni, hogy honnan legyen pénzünk… egy idő után rájövünk, hogy nemcsak pénzkeresettel, bevétellel lehet pénzt szerezni, hanem hogy nem adjuk ki a pénzt, vagy ingyen megoldásokat keresünk.
    És valószínűleg be kell indítani egy pozitív programot, hogy be tudd vonzani a pénzt, tudjál teremteni. Ez a dolog spirituális oldala.
    Még R. Kiyosaki adósságkezelésről szóló könyve jutott eszembe – a racionális síkon hasznos ötleteket ad.
    Drukkolok, hogy sikerüljön megoldanod a kihívásodat…

    Ida ***

    ps: Mindenkinek köszönöm az értékes hozzászólásait, fontosakat írtatok :-)

  • sziasztok,
    Szerintem csinálhatod, amit szeretsz és valóban megkapod érte az anyagi jutalmadat is, de csak akkor, ha nem ez az elsődleges célod a dologgal.
    Ez így egy kicsit talán zavaros, de nekem (nekünk) működik.
    Én megrögzött biomániás vagyok, és minden új dolog/információ érdekel. Kb. 2 éve – német forrásból – próbáltam ki egy akkor itthon teljesen újnak számító biomosószert és azonnal beleszerettem. Elkezdtem kísérletezni a felhasználásával és a lelkesedésem rövid időn belül több ismerősömet, rokonomat is megfertőzte. 2007. októberében aztán (éppen erősen munkanélküli voltam) körülnéztem az offline és online piacon, hogy mennyiért lehetne hozzájutni a dologhoz Magyarországon. Meglepetten tapasztaltam, hogy alig lehet kapni, és ha mégis van valahol, aranyárban mérik…
    Akkor (természetesen sokakhoz hasonlóan rengeteg kétellyel a szívemben :o)), úgy döntöttem, hogy megpróbálom a mosódiót az interneten keresztül – normális áron – értékesíteni itthon is.
    A dolog sikere akkor nagyon megdöbbentett, de most már tudom, hogy egyre többen keresik az egészségesebb alternatívákat, és egy ilyen “rétegtermék” is képes eltartani két embert. Ráadásul az anyagiak csak az egyik oldalát képviselik a dolognak, az elmúlt 15 hónapban annyi érdeklődő, pozitív, kísérletező kedvű emberrel hozott össze a kataboltja, amit sosem gondoltam volna…
    Az egészben azt élvezem a legjobban, amikor az első (néha bátortalan) kipróbálás után jönnek a lelkes levelek, az emberek megírják, hogy a gyereknek mennyit enyhült az ekcémája, vagy, hogy ők is kikisérletezték, hogy a növényekről tényleg eltünteti a levéltetveket :o)
    Azt nem tudom, hogy mennyien irigykednek, ránk, vagy mennyien gondolták, hogy fél éven belül eltűnünk a süllyesztőben, de igazából nem is érdekel. A sok dicséret és köszönő szó viszont megmarad bennem, és valahogy csupa olyan ember gyűlik körém, akik tovább erősítenek engem és az “Ügyünket”…
    Nagyon boldoggá tesz, hogy mára már nem csak egy szűk “biobolond” réteg a vásárlónk, hanem (hála a megélénkült médiaérdeklődésnek is) rengetegen általunk kerültek kapcsolatba egyáltalán az egészségesebb mosás fogalmával :o)
    Szóval én TUDOM, hogy működik, ha kezedbe veszed a dolgokat, tanulsz, utatmutatsz, tanácsot adsz, és örülsz mindenkinek aki jó szívvel csatlakozik hozzád! DE nem szabad csak a pénzért csinálnod, sőt, a pénzt csak mint extra bónuszt szabad tekintened.
    Elnézést, ha kicsit hosszúra sikeredett, de hátha segít valakinek a mi történetünk…
    Szép napot mindegyikőtöknek: Krisztina

  • Kedves Malvin!
    Egy ideig épp ilyen voltam, mint Te! Elkezdtem tudatosan végiggondolni, hogy miért, és rájöttem: azért, mert nagyjából tudtam csak, hogy mit akarok, de nem írtam le részletesen, lépésekre bontva, és ezért sokszor elment az időm a technikai apróságokkal (pl.: csinálni akarsz egy új weboldalt, és a színek kiválasztásával töltesz egy hetet…), ez idegesített, éreztem, hogy nem haladok, ilyenkor a család is megérezte, és mindenféle extra kívánságokkal jöttek elő, ettől aztán még kevésbé haladtzam, még idegesebb lettem, és végül egyik reggel be se kapcsoltam a gépet, annyira el voltam kenődve, egész nap lustálkodtam, aztán jött a lelkifurdalás, és kezdődött elölről az egész.
    Végül az segített, úgy tudtam ebből kimászni, hogy felírtam mindent, amit el akarok érni, ezekhez mit kell megcsinálni, ezeknek milyen alaplépései vannak, mindent lebontottam kis feladatokra, listát írtam, és nekifogtam. Ami kész volt, azt kipipáltam és áthúztam. Buta kis módszer, de működik! Minden este láttam, hogy hű, mennyi pipám van, és nyugodtan mentem aludni, hogy ez is egy hasznos nap volt. Ha elfáradtam, azzal motiváltam magam, hogy megcsinálok még három pontot, aztán olvashatok egy órát. És hasonlók.
    Persze nem biztos, hogy ez másnak is segít, de hátha. Nekem bejött.

  • Judit, Ida!

    “Egyenesen haladok életutamon.” Ez a mondat annyira megfogott, hogy ki is írtam a monitorom fölé.

    Belső szabotőrök? Fájdalomtest? (“Kisördög?!”)
    Ezekről még nem hallottam, de gondolatébresztő. Szívesen hallanék többet róla, talán segítene tisztáznom magamat magam előtt.

    Az életem új szakaszba lépett, (ha minden jól megy) mostantól nem csak magamért keresem önmagamat, és nem csak önmagamra keresek. Tehát még intenzívebben.
    Mikor megtudtam, hogy kisbabám lesz, fölnéztem, és azt mondtam, ahova a jó Isten nehézséget küld, oda küldjön megoldást is.
    Erre egy héten belül találtam munkát. Igaz, AM könyvvel, igaz 6 órában, igaz nem “sikerdíjért” igaz, az eredeti szakmámhoz nyúltam vissza, de munka.
    Aztán múlt héten a szervezetem szólt, hogy “kézifék”, ha azt akarom, hogy az eszköz ne ölje meg a célt, kicsit vegyek vissza! (Mert persze a 6 óra nem mindig 6 óra, és az irodai munka sem csak irodában töltendő idő.)
    Most aztán vagy megmarad ez a meló, vagy a kis kényszerpihi alatt “valaki másnak adja magát” (hogy Biegelbauer Pált idézzem).
    (Megjegyzem, egy valamiben nagyon jó vagyok: hogy kifényezzem magam onnan, ahol csak félig-meddig érzem jól magam, amivel csak részben vagyok elégedett. Bár a befényezés menne ilyen jól)

    Köszönöm, hogy ilyen sok jó tapasztalatot olvashattam. Ez számomra azt jelenti, hogy igenis megéri CSAK pozitívan állni az élethez.
    Mert akárhol is tartok éppen “egyenesen haladok az életutamon” előre.
    :)

  • Igazából nem csak az a kérdés, hogy mit szeretnél csinálni. Ennél konkrétabb dolgot érdemes keresni: a küldetést, hivatást, életcélt – ki hogy nevezi.
    Mindenki megtalálhatja a magáét, mivel az ott van vele mindig és ott is volt. És van rá módszer szerencsére. :-)

  • Olvastam a hozzászólásokat, látom, hogy már régen nem írt senki, de mégsem bírom megállni, hogy ne írjam le, ami a bajom ezzel az egésszel. Egész egyszerűen a fizetésem nem fedezi a szükséges kiadásaimat (lakástörlesztés, biztosítás, korábbi személyi kölcsön törlesztése, rezsi), ezért dolgozom még emelett (takarítok péntek du. és szombaton), valamit plazmát adok, hetente. Amennyiben valami közbejön és nem tudok takarítani, vagy mint legutóbb, alacsony fehérjeszint miatt plazmát adni, totálisan és helyrehozhatatlanul felborul minden, pontosabban már fel is borult. Ami értékem volt (karikagyűrű, egy gyűrű, fülbevaló és egy karlánc), már eladtam. És most itt állok, hogy nem tudom kifizetni a csekkjeimet, és fogalmam nincs, mi lesz. Hiába szeretném azt csinálni, ami boldogságot okoz – igazából nem is tudom már, mi lenne az -, kénytelen vagyok a munkahelyemen dolgozni (amúgy szeretem azt is), mert ha ott hagynám, még reménytelenebb lenne az egész. Egyedül képtelenség megélni, már nem tudok gondolkodni sem, csak rág az ideg az egésztől. Nem találok megoldást. Valószínűleg ezt a beírást se találja meg senki, de legalább leírtam :(

  • @Csilla, kedves :-)
    De EZT a beírásod megtalálják mások – én mindenképpen, mert hogy automatikusan megkapom a friss hozzászólásokat. :-)
    És ha jól esett legalább leírnod, az remek – hát még, ha választ is kapsz, ugye ;-)

    Ez a blogbejegyzés itt fentebb 2009 februárjában, tehát jó 2 éve íródott, és ezért sem írt ide mostanában senki. Viszont attól még áll, amit tartalmaz, mert – sajnos v. nem -, de örök igazsága vagyon :-)

    Tudom, hogy nem vagy könnyű helyzetben – mindannyian járunk/jártunk egymás cipőjében, és nekem sem könnyű azt írnom neked, hogy mindezzel együtt próbáld jól érezni magadat. Mert ha egyre lejjebb csúszunk a hangulatunkkal az csak tovább ronthat a helyzeten. És próbáld elengedni a megszokott megoldásaidat, amiket eddig követtél… és igen, nyitani afelé, amiről nem is tudod, hogy micsoda :-)
    A világunknak csak egyik szintje a racionális, a hétköznapi szint, ahol aggódunk, félünk, bajban vagyunk… Valahol mélyen belül és fent pedig rend, nyugalom és béke van… Jó volna, ha kapcsolódni tudnál ezekhez a pontokhoz.

    Én szívből drukkolok neked – sokan kijöttek már nehéz = kihívásos helyzetekből. Ezt kívánom neked sok szeretettel.

    Áldás! :-)

    Ida ***

  • Isten ments, hogy elvegyem bárkinek is a kedvét attól, hogy megvásárolja a könyvet, vagy higgyen ebben az egészben, de némi realitással én úgy gondolom, hogy ha ez valóban működne, akkor már nagyon-nagyon-nagyon-nagyon sokan lennének/lennénk milliomosok.
    Nem szeretnék szkeptikus színekben feltűnni, hiszen én is sok mindent kipróbáltam, végigjártam már csak azért, hogy jobban boldoguljak az életben, de…. Ha bármelyik is bejött volna, most nem írnék ide. Sok olyan könyvet is olvastam már, (Vonzás törvénye, Kérd és megadatik, Titok, stb, stb) amely úgy gondoltam talán közelebb visz a megoldáshoz, de sajnos egyre rosszabb. Már egy éve nincs munkám és bármihez kezdek, kudarc. Sokféle területen igyekeztem/igyekszem kipróbálni magam és úgy gondolom (talán) nem is vagyok egy értéktelen ember, de mégsem megyek semmire az életben, hiába “kapálódzom”. Hát… lehet, hogy nekem ez van megírva…

  • Szilvinek: abban egészen biztos lehetsz, hogy nem ez van megírva .. azt gondolom, hogy pont emiatt, mert már tudat alatt azt sugallod, hogy “úgy sem jön be ez sem” … ezért nem sikerülnek most a dolgaid.
    Talán itt olvastam valamelyik bejegyzésben, vagy egy könyvben, már emlékszem: jelened múltbeli gondolataid eredménye.
    Tudom, hogy roppant nehéz pozitívan gondolkodni, ha mélyen van az ember lánya, de próbálj meg nem görcsösen akarni.. hidd el, akkor el kezd változni az életed.
    Biztos vagyok benne, hogy többen is tudnának “sikertörténetet” írni Neked a jelenlévő “gazdag nők” közül. A legjobb példa erre talán éppen Ida. Olvastad már az ő történetét?

  • Én most találtam ezt az oldalt, úh.most írom le az én kis tortenetemet dióhéjban. A harmincas éveimet taposom, kevés önbizalom, meg kevesebb önértékelés, jaj es egy depressziós pár. Nagyon sokat foglalkozom azzal a gondolattal h mi okozna örömet?! Nem sokra jutok, csak azt érzem h a tartalyaim egyre jobban kiuresednek…nem tudom ki vagyok es merre kell tartanom! Üdv. J

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.