Hozzászólás: Csináld, amit szeretsz – és a pénz (tényleg) követni fog?

Tóth Erika

Tóth Erika — Tue, 12 Apr 2011 06:33:50 +0000

Szilvinek: abban egészen biztos lehetsz, hogy nem ez van megírva .. azt gondolom, hogy pont emiatt, mert már tudat alatt azt sugallod, hogy “úgy sem jön be ez sem” … ezért nem sikerülnek most a dolgaid.
Talán itt olvastam valamelyik bejegyzésben, vagy egy könyvben, már emlékszem: jelened múltbeli gondolataid eredménye.
Tudom, hogy roppant nehéz pozitívan gondolkodni, ha mélyen van az ember lánya, de próbálj meg nem görcsösen akarni.. hidd el, akkor el kezd változni az életed.
Biztos vagyok benne, hogy többen is tudnának “sikertörténetet” írni Neked a jelenlévő “gazdag nők” közül. A legjobb példa erre talán éppen Ida. Olvastad már az ő történetét?

Szilvi

Szilvi — Mon, 11 Apr 2011 20:04:11 +0000

Isten ments, hogy elvegyem bárkinek is a kedvét attól, hogy megvásárolja a könyvet, vagy higgyen ebben az egészben, de némi realitással én úgy gondolom, hogy ha ez valóban működne, akkor már nagyon-nagyon-nagyon-nagyon sokan lennének/lennénk milliomosok.
Nem szeretnék szkeptikus színekben feltűnni, hiszen én is sok mindent kipróbáltam, végigjártam már csak azért, hogy jobban boldoguljak az életben, de…. Ha bármelyik is bejött volna, most nem írnék ide. Sok olyan könyvet is olvastam már, (Vonzás törvénye, Kérd és megadatik, Titok, stb, stb) amely úgy gondoltam talán közelebb visz a megoldáshoz, de sajnos egyre rosszabb. Már egy éve nincs munkám és bármihez kezdek, kudarc. Sokféle területen igyekeztem/igyekszem kipróbálni magam és úgy gondolom (talán) nem is vagyok egy értéktelen ember, de mégsem megyek semmire az életben, hiába “kapálódzom”. Hát… lehet, hogy nekem ez van megírva…

Chi*** Csapó Ida

Chi*** Csapó Ida — Mon, 07 Mar 2011 17:57:43 +0000

@Csilla, kedves :-)
De EZT a beírásod megtalálják mások – én mindenképpen, mert hogy automatikusan megkapom a friss hozzászólásokat. :-)
És ha jól esett legalább leírnod, az remek – hát még, ha választ is kapsz, ugye ;-)

Ez a blogbejegyzés itt fentebb 2009 februárjában, tehát jó 2 éve íródott, és ezért sem írt ide mostanában senki. Viszont attól még áll, amit tartalmaz, mert – sajnos v. nem -, de örök igazsága vagyon :-)

Tudom, hogy nem vagy könnyű helyzetben – mindannyian járunk/jártunk egymás cipőjében, és nekem sem könnyű azt írnom neked, hogy mindezzel együtt próbáld jól érezni magadat. Mert ha egyre lejjebb csúszunk a hangulatunkkal az csak tovább ronthat a helyzeten. És próbáld elengedni a megszokott megoldásaidat, amiket eddig követtél… és igen, nyitani afelé, amiről nem is tudod, hogy micsoda :-)
A világunknak csak egyik szintje a racionális, a hétköznapi szint, ahol aggódunk, félünk, bajban vagyunk… Valahol mélyen belül és fent pedig rend, nyugalom és béke van… Jó volna, ha kapcsolódni tudnál ezekhez a pontokhoz.

Én szívből drukkolok neked – sokan kijöttek már nehéz = kihívásos helyzetekből. Ezt kívánom neked sok szeretettel.

Áldás! :-)

Ida ***

CSilla

CSilla — Mon, 07 Mar 2011 16:58:15 +0000

Olvastam a hozzászólásokat, látom, hogy már régen nem írt senki, de mégsem bírom megállni, hogy ne írjam le, ami a bajom ezzel az egésszel. Egész egyszerűen a fizetésem nem fedezi a szükséges kiadásaimat (lakástörlesztés, biztosítás, korábbi személyi kölcsön törlesztése, rezsi), ezért dolgozom még emelett (takarítok péntek du. és szombaton), valamit plazmát adok, hetente. Amennyiben valami közbejön és nem tudok takarítani, vagy mint legutóbb, alacsony fehérjeszint miatt plazmát adni, totálisan és helyrehozhatatlanul felborul minden, pontosabban már fel is borult. Ami értékem volt (karikagyűrű, egy gyűrű, fülbevaló és egy karlánc), már eladtam. És most itt állok, hogy nem tudom kifizetni a csekkjeimet, és fogalmam nincs, mi lesz. Hiába szeretném azt csinálni, ami boldogságot okoz – igazából nem is tudom már, mi lenne az -, kénytelen vagyok a munkahelyemen dolgozni (amúgy szeretem azt is), mert ha ott hagynám, még reménytelenebb lenne az egész. Egyedül képtelenség megélni, már nem tudok gondolkodni sem, csak rág az ideg az egésztől. Nem találok megoldást. Valószínűleg ezt a beírást se találja meg senki, de legalább leírtam :(

Életcél Konzultáció

Életcél Konzultáció — Sun, 06 Jun 2010 07:46:09 +0000

Igazából nem csak az a kérdés, hogy mit szeretnél csinálni. Ennél konkrétabb dolgot érdemes keresni: a küldetést, hivatást, életcélt – ki hogy nevezi.
Mindenki megtalálhatja a magáét, mivel az ott van vele mindig és ott is volt. És van rá módszer szerencsére. :-)

Klári

Klári — Sun, 22 Feb 2009 16:59:38 +0000

Judit, Ida!

“Egyenesen haladok életutamon.” Ez a mondat annyira megfogott, hogy ki is írtam a monitorom fölé.

Belső szabotőrök? Fájdalomtest? (“Kisördög?!”)
Ezekről még nem hallottam, de gondolatébresztő. Szívesen hallanék többet róla, talán segítene tisztáznom magamat magam előtt.

Az életem új szakaszba lépett, (ha minden jól megy) mostantól nem csak magamért keresem önmagamat, és nem csak önmagamra keresek. Tehát még intenzívebben.
Mikor megtudtam, hogy kisbabám lesz, fölnéztem, és azt mondtam, ahova a jó Isten nehézséget küld, oda küldjön megoldást is.
Erre egy héten belül találtam munkát. Igaz, AM könyvvel, igaz 6 órában, igaz nem “sikerdíjért” igaz, az eredeti szakmámhoz nyúltam vissza, de munka.
Aztán múlt héten a szervezetem szólt, hogy “kézifék”, ha azt akarom, hogy az eszköz ne ölje meg a célt, kicsit vegyek vissza! (Mert persze a 6 óra nem mindig 6 óra, és az irodai munka sem csak irodában töltendő idő.)
Most aztán vagy megmarad ez a meló, vagy a kis kényszerpihi alatt “valaki másnak adja magát” (hogy Biegelbauer Pált idézzem).
(Megjegyzem, egy valamiben nagyon jó vagyok: hogy kifényezzem magam onnan, ahol csak félig-meddig érzem jól magam, amivel csak részben vagyok elégedett. Bár a befényezés menne ilyen jól)

Köszönöm, hogy ilyen sok jó tapasztalatot olvashattam. Ez számomra azt jelenti, hogy igenis megéri CSAK pozitívan állni az élethez.
Mert akárhol is tartok éppen “egyenesen haladok az életutamon” előre.
:)

OkosKismama

OkosKismama — Sat, 21 Feb 2009 16:55:52 +0000

Kedves Malvin!
Egy ideig épp ilyen voltam, mint Te! Elkezdtem tudatosan végiggondolni, hogy miért, és rájöttem: azért, mert nagyjából tudtam csak, hogy mit akarok, de nem írtam le részletesen, lépésekre bontva, és ezért sokszor elment az időm a technikai apróságokkal (pl.: csinálni akarsz egy új weboldalt, és a színek kiválasztásával töltesz egy hetet…), ez idegesített, éreztem, hogy nem haladok, ilyenkor a család is megérezte, és mindenféle extra kívánságokkal jöttek elő, ettől aztán még kevésbé haladtzam, még idegesebb lettem, és végül egyik reggel be se kapcsoltam a gépet, annyira el voltam kenődve, egész nap lustálkodtam, aztán jött a lelkifurdalás, és kezdődött elölről az egész.
Végül az segített, úgy tudtam ebből kimászni, hogy felírtam mindent, amit el akarok érni, ezekhez mit kell megcsinálni, ezeknek milyen alaplépései vannak, mindent lebontottam kis feladatokra, listát írtam, és nekifogtam. Ami kész volt, azt kipipáltam és áthúztam. Buta kis módszer, de működik! Minden este láttam, hogy hű, mennyi pipám van, és nyugodtan mentem aludni, hogy ez is egy hasznos nap volt. Ha elfáradtam, azzal motiváltam magam, hogy megcsinálok még három pontot, aztán olvashatok egy órát. És hasonlók.
Persze nem biztos, hogy ez másnak is segít, de hátha. Nekem bejött.

Krisztina

Krisztina — Thu, 19 Feb 2009 07:15:59 +0000

sziasztok,
Szerintem csinálhatod, amit szeretsz és valóban megkapod érte az anyagi jutalmadat is, de csak akkor, ha nem ez az elsődleges célod a dologgal.
Ez így egy kicsit talán zavaros, de nekem (nekünk) működik.
Én megrögzött biomániás vagyok, és minden új dolog/információ érdekel. Kb. 2 éve – német forrásból – próbáltam ki egy akkor itthon teljesen újnak számító biomosószert és azonnal beleszerettem. Elkezdtem kísérletezni a felhasználásával és a lelkesedésem rövid időn belül több ismerősömet, rokonomat is megfertőzte. 2007. októberében aztán (éppen erősen munkanélküli voltam) körülnéztem az offline és online piacon, hogy mennyiért lehetne hozzájutni a dologhoz Magyarországon. Meglepetten tapasztaltam, hogy alig lehet kapni, és ha mégis van valahol, aranyárban mérik…
Akkor (természetesen sokakhoz hasonlóan rengeteg kétellyel a szívemben :o)), úgy döntöttem, hogy megpróbálom a mosódiót az interneten keresztül – normális áron – értékesíteni itthon is.
A dolog sikere akkor nagyon megdöbbentett, de most már tudom, hogy egyre többen keresik az egészségesebb alternatívákat, és egy ilyen “rétegtermék” is képes eltartani két embert. Ráadásul az anyagiak csak az egyik oldalát képviselik a dolognak, az elmúlt 15 hónapban annyi érdeklődő, pozitív, kísérletező kedvű emberrel hozott össze a kataboltja, amit sosem gondoltam volna…
Az egészben azt élvezem a legjobban, amikor az első (néha bátortalan) kipróbálás után jönnek a lelkes levelek, az emberek megírják, hogy a gyereknek mennyit enyhült az ekcémája, vagy, hogy ők is kikisérletezték, hogy a növényekről tényleg eltünteti a levéltetveket :o)
Azt nem tudom, hogy mennyien irigykednek, ránk, vagy mennyien gondolták, hogy fél éven belül eltűnünk a süllyesztőben, de igazából nem is érdekel. A sok dicséret és köszönő szó viszont megmarad bennem, és valahogy csupa olyan ember gyűlik körém, akik tovább erősítenek engem és az “Ügyünket”…
Nagyon boldoggá tesz, hogy mára már nem csak egy szűk “biobolond” réteg a vásárlónk, hanem (hála a megélénkült médiaérdeklődésnek is) rengetegen általunk kerültek kapcsolatba egyáltalán az egészségesebb mosás fogalmával :o)
Szóval én TUDOM, hogy működik, ha kezedbe veszed a dolgokat, tanulsz, utatmutatsz, tanácsot adsz, és örülsz mindenkinek aki jó szívvel csatlakozik hozzád! DE nem szabad csak a pénzért csinálnod, sőt, a pénzt csak mint extra bónuszt szabad tekintened.
Elnézést, ha kicsit hosszúra sikeredett, de hátha segít valakinek a mi történetünk…
Szép napot mindegyikőtöknek: Krisztina

Chi*** Csapó Ida

Chi*** Csapó Ida — Wed, 18 Feb 2009 19:51:30 +0000

Malvinnak: ahogy olvastalak valahogy az jutott eszembe, hogy a hangulatunkon az étkezésekkel is lehet javítani… meg gyógyteákkal is.
Valószínűleg neked ilyen az alkatod, az idegrendszered, de ha ez téged zavar, akkor szelíd gyógymódok felé el kéne indulni. Fejből nem tudom, de egyik idős barátnőm nekem egyszer mondta, hogy milyen gabonafélét egyek, hogy jobb kedvem legyen :-). Egy másik ismerősöm meg, amikorra nagy nehezen megtalált egy gyógyteát, az szuper jót tett neki – nagyon lelkes volt tőle…

Idának (druszámnak :-)): nehéz kérdés, hogy mit csinálj, ha ilyen kevés pénzed marad… Biztosan elcsökkentettél már minden kiadást, amennyire csak lehetett, gondolom… ezt lehet úgy is, hogy nem veszel meg valamit, amit korábban igen, vagy olcsóbban, vagy akár ingyen szerzed meg… Én 20 ötletet szoktam javasolni leírni, hogy honnan legyen pénzünk… egy idő után rájövünk, hogy nemcsak pénzkeresettel, bevétellel lehet pénzt szerezni, hanem hogy nem adjuk ki a pénzt, vagy ingyen megoldásokat keresünk.
És valószínűleg be kell indítani egy pozitív programot, hogy be tudd vonzani a pénzt, tudjál teremteni. Ez a dolog spirituális oldala.
Még R. Kiyosaki adósságkezelésről szóló könyve jutott eszembe – a racionális síkon hasznos ötleteket ad.
Drukkolok, hogy sikerüljön megoldanod a kihívásodat…

Ida ***

ps: Mindenkinek köszönöm az értékes hozzászólásait, fontosakat írtatok :-)

Alternatív Karrier Megoldások...

Alternatív Karrier Megoldások... — Mon, 16 Feb 2009 20:19:35 +0000

@Hölgyeim,

Figyelmetekbe ajánlom Friedman, Martha: Félelem a sikertől c. művét!

Döbbenetes! Nagyon sok embert megnéznék amikor olvassa, hogy hányszor néz körül, hányszor csap a fejéhez, hogy ez én vagyok ez rólam beszél!

@Noncsi,

Nagyon sokan érzik ezt ma különösen sokan, tudom miről beszélsz, hisz én is éreztem még rá nem találtam arra amit valóban szeretek csinálni. Ekkor jöttek a buktatók, de nem adtam fel, felálltam újra és újra buktam. Nagyon sokat csalódtam az emberekben, néha magamban is, de akkor sem adtam fel! Ez az amit igazán szeretnék átadni, megtanulni újra felállni, hinni, akarni, tenni. (Sajnos ez nem az én profilom erre keresek valakit, aki ért az emberekhez)

István

ui.: tán egyetlen pasiként ITT! ;)