1. Az szülőkkel való törődéssel kapcsolatban felmerült az a gondolat/érzés, hogy ennek a megteremtésében /mármint, hogy velük “kelljen foglalkoznom”/ milyen mértékben vettem, vehettem részt szellemi, karmikus szinten.
Úgy érzem, igen, részt vettem a megteremtésében szellemi szinten, és ez majd összefügg a továbbiakkal is, mert egymásból következik a két dolog.

2. Nem papírra írtam le az önkorlátozó hiedelmeimet, hanem gondolatban futottam végig, és szinte rögtön meglett a válasz, /amit igazából már régóta tudtam, csak most tudatosítottam magammal/.

Attól félek, hogy ha sikeres vagyok/leszek, a sikert nem tudom tartósítani, tovább vinni, fenntartani, hogy nem lesznek új és jó ötleteim, nem lesz szerencsém, nem látom a következő lépést, és ettől való félelmemben egy pontnál megállok, jön/teremtek egy halaszthatatlan feladatot /lásd a gondozás/, és akkor máris van kifogás.

Igen, mostmár ezt tudom, de hogyan tovább. Milyen gondolatokkal, meditációkkal, önfejlesztő feladatokkal tudok ezen a korláton átlépni?

Ebben várom a segítségeteket, amit előre is köszönök: Éva

u.i.: Még elmesélem egy különleges élményemet, ami ehhez kapcsolódik.

A fennt leírtak után, mikor rájöttem az akadályra, kértem az univerzumot, a segítőimet, hogy mutassák meg az utat, amely segít nekem.

Rá 2 napra egy vidéki kisvárosban tartottam előadást, ahol sok szeretettel, és apró ajándékokkal vártak a résztvevők.
Volt köztük egy mandala meditáció leírása, mely a bőségről szól.

Tudtam, éreztem, hogy megjött a válasz, és ez egy fontos lépése az én változásomnak.

Az én feladatom az, hogy képes legyek különbséget tenni. Legtöbbször nagy gyermekkori traumát fed el az “ez a karmám” kijelentés. Hasonló csapda, mint a “gazdagok tisztességtelenek”.

Az emberi elme különleges bravúrokra képes. Gyerekkorunkban azt fogadtuk el ténynek, azzal azonosultunk, amit környezetünkben mondtak rólunk, illetve mondtak nekünk. Aki sokszor hallotta, hogy te buta vagy, rosszul csinálod, neked úgy se fog sikerülni – felnőttként tudattalanul visszi tovább a programot önmagát beteljesítő jóslat formájában. Nem kell a régi és az új esemény között logikai összefüggésnek lenni, a régi történés energiájának frekvenciája azonos a mostaniéval. Szavakra lefordítva kb. ilyesmi lehet egy történet.

Az ember lánya talál valami érdekes dolgot, amibe szeretne kiteljesedni. Én-jének az a része, amely nyitott az újra, keres-kutat, minden információt összegyűjt. Már a siker kapujában van, amikor az az én-rész, amely a sikertelenséggel kapcsolatos összes negatív érzést és történést tárolja, befékez. “Tudod, neked nem jár a siker. Már gyerekkorodban is megmondták.” Vagy “Tudod, miattad váltak el a szüleid/neked nem szabadott volna megszületni… nincs jogod a sikerhez.” (Megjegyzem, amikor a szülők veszekednek, a legtöbb gyerek azt gondolja, ő okozta a szenvedést!)

Rendszeres önvizsgálatra és -megfigyelésre van szükség ahhoz, hogy fölismerjük a régi programokat. Többek között azért is nehéz beazonosítani őket, mert amibe belenövünk, azt természetesnek vesszük, az életünk részévé vált. Talán a következő példával érthetőbbé tudom tenni azt, mit mondani akarok. Indiában a tehenet szentként tisztelik, arra kóborol, amerre akar, szinte azt dézsmál meg, amit akar, eszükbe se jut, hogy megegyék. A mi kultúránkban pedig rostélyost készítenek belőle.

Visszatérve az utolsó munkádra, amikor az idős szülők gondozása miatt mondtál le a továbblépésről. Mielőtt újabb feladatba kezdenél, érdemes lenne megszondáztatni az elmédet: vajon milyen önkorlátozó hiedelem tart vissza az eredményességtől. Hatásos lehet a következő gyakorlat. Ülj le nyugodt körülmények között egy papírlappal a kezedben 20 percre. Tedd föl a kérdést: mi tart vissza attól, hogy sikeressé váljak? Majd írj le mindent, ami csak eszedbe jut. Ne minősítsd, csak írd, mindegy milyen szélsőséges, vagy hihetetlen gondolat. Az utolsó 5 percben megjön az igazi ok is. Ezzel a módszerrel megtalálhatod annak kiküszöbölésére szolgáló eszközöket is.

Sikeres és eredményes munkát kívánok: Judit

Én amikor észreveszem az ismétlődő mintát, akkor leállok, megpróbálok kiszállni, hogy így mondjam azzal a céllal, hogy legyen rálátásom, és megszakítsam ugyanazt a kört. Elemzem a történéseket, utána nézek, gondolok, hogy mi “csinálja bennem” azt, hogy le vagyok blokkolva, mi húz vissza, és hogyan tudnék ezen túl lépni. Gátolhatnak korábbi rossz tapasztalatok, félelmek (okkal, ok nélkül), régi megszokott (rossz, mert visszahúzó) minták, de a komfortzónám is, amin nem tudok túllépni. Szükség esetén beszélgetek erről másokkal is, mert önmagamban valószínűleg nem vagyok “elég okos”, érett, hogy magam találjam meg a megoldást és/vagy a változtatáshoz szükséges, hogy így mondjam, cselekvési tervet :-)

Én volt, hogy olyan szinten életmódot változtattam, hogy kiköltöztem a városból néhány évre (életem egyébként legcsodálatosabb időszakainak egyike volt!), és nagyon megérte, ha ez jó szó itt egyáltalán ;-), bár abszolút igaz, szóval nagyon kellett belső változásaim, a spirituális fejlődésem miatt.

Amit tudok még mondani, ill. javasolni, hogy a gazdagság tudatú emberek nem “vagy-vagy”-ban gondolkodnak, hanem “is-is”-ben. És ha ez a kiindulás eleve, akkor képesek lehetünk bevonzani olyan, addig általunk nem ismert megoldásokat, amik lehetővé teszik az idős szülők gondozását és az mlm-ezést is.

Kívánom neked a lehető legjobbakat a saját fejlődésedhez, változásodhoz!

Szeretettel: Ida ***

Úgy érzem, már minden technikát kipróbáltam, mindent megtettem és teszek, de csak nem akar beindulni a pénzeső /SŐT!/ Minden csak elmegy tőlem!

Én is azt hittem, és valamilyen szinten még hiszem, és tapasztalom, hogy a karmikus dolgokon lehet változtatni, csiszolni, de még így is vannak mélyebb, meghatározóbb események, karmák, amit át kell élni, le kell tudni. /10 éve numerológiával foglalkozom, így a saját, és mások életéből nagyon sok tapasztalatom van/

Nálam ez úgy működik, hogy rátalálok valamilyen tevékenységre, megtetszünk egymásnak, elkezdem /olyan tipusú vagyok, ha valami megtetszik, akkor búvárkodom, utána nézek, mindent elolvasok abban a témában, képzem magam, stb/, elindul a dolog, örömmel tölt el, elindulok a siker útján, ami azt jelenti, hogy előadásokra hívnak, jönnek a segítséget kérők is, majd egy idő után minden leáll. És bármit teszek, nem megy tovább. /vagy nagyon minimális szinten/

Jelenleg 1 éve csatlakoztam egy MLM rendszerhez. Megint minden szuperul indult, sikeresnek éreztem magam, az eredményeim is azt mutatták, majd családi események miatt /anyósom és apukám ápolása/ egy kis időt le kellett állnom, és a dolgaim megálltak, elmentek mellettem, mert most, hogy újra indulnék már az ismerőseim a rendszer tagjai, külfölddel meg nem sikerül kapcsolatot teremtenem, pedig mindent megteszek.

Ez a forgatókönyv már többször lejátszódott az életemben szinte ugyanígy.

Itt felmerült bennem a kérdés: ne ápoltam volna a családtagjaimat, hogy a szervezést folytathassam? /ezt nem találom erkölcsösnek!/

Akkor pedig miért csinálja ezt rendszeresen velem az “ÉLET”?

Ezért az a gondolatom, hogy vannak dolgok, amiket egyszerűen nem léphetünk át, nem formálhatunk át, meg kell, hogy történjenek!

Várom ebben a témában a válaszotokat!

Valamint kérdésem az, hogy hogyan lehet az Internettel/Interneten pénzt keresni? Láttam OKOSKISMAMÁT /azt hiszem így jelenik meg ezen az oldalon/ egy kisfilmben nyilatkozni, és Ő mesélt arról, hogyan hozott létre több oldalt is, és ezekkel pénzt keres.

Jelenleg ez nagyon érdekel engem.

További szép napot kívánok mindenkinek: Éva

Kedves Irén!

Az emberek érzelmi alapon döntenek, ez tény, és csak utólag racionalizálnak. Aki megvesz valamit, amire nincs szüksége, az megteheti… De akinek meg kell gondolnia, hogy mire költ, ahhoz rendelkezhetsz a világ összes rábeszélő képességével, soha nem fog megvenni olyasmit, amire nincs szüksége.

Évek óta dolgozom értékesítőként, rengeteg emberrel beszéltem már. Egynek se tartottam pisztolyt a fejéhez, hogy vásároljon, de aki vett, annak szüksége volt rá és boldog is volt utána. Nyilván vannak más esetek is, de én alapvetően úgy gondolom, hogy az emberek nem ostobák.

Más kérdés persze, hogy vannak, akik megszédülnek a reklámok bemutatta dolgoktól, és mivel nincs önuralmuk, ezért nem képesek gyűjteni, félretenni, hanem mindent azonnal akarnak, akár hitelből is. Ez természetesen nagyon káros, de szerintem ez sem meggyőzés-technika, hanem neveltetés kérdése. Nagyon hiányolom az emberek többségéből ezeket a tulajdonságokat, készségeket: a türelmet, az önuralmat, a tapintatot, az önzetlenséget. Ha ez megváltozik, sokkal jobb lesz a világ.

“Mi történne akkor, ha mindenki pozitívan gondolkodna, megtenne mindent ami a “lé dőléséhez” kell? Nem lenne munkanélküli, hajléktalan, szegény ember?”

Pontosan így, ahogy mondod. Előbb-utóbb ez is be fog következni, lehet, hogy hamarabb, mint gondoljuk.

Van egy csoport játék, aminek a vége gyakran az, hogy egymásnak esik két oldal: a tisztességtelen csórók, és a szemét gazdagok.
HÉéééééééééééé! Nehogy már ilyen fekete-fehérben gondolkodjunk! Nem igaz, hogy nem látjuk, hogy az egész világ körülöttünk milyen sokszínű, mennyi sokféleség vesz bennünket körül!
Az emberek anyagi helyzetében is sokféle árnyalat van, még az egyes csoportokban is, ha csoportokra akarnánk valahogy bontani… És lehet, hogy segéd fogalmunk sincs róla, hogy ki a tényleg gazdag, mert nem mindenki hivalkodik… mi több a hivalkodókról kiderülhet, hogy a látszat milyen kártyavárakat takar.
Nem is folytatnám tovább…

Végül is arra szeretnélek biztatni benneteket, hogy érdemes körülnéznünk a saját előítéleteink és mítoszaink háza táján az anyagiak tekintetében is – a KincsTárban = a Gazdagnők.hu online kurzusán ezt a témát legalább 2 hétig rágjuk. Amíg nem tudunk ugyanis ezzekkel szembesülni, addig nem igazán tudunk gazdagok lenni, sem anyagilag, sem lelkileg, sem szellemileg…

Jó önismereti utat mindenkinek a személyes pénzügyek kapcsán is :-)

Ida ***

A vágyak, hogy milyenek, hát az nagyon komoly kérdés – szó nincs az ego szintű vágyak azonnali, azaz hitelből meg kölcsönökből való kiéléséről! Erre soha senkit nem biztatnék. Arra viszont igen, jöjjön rá, mivégre is született a Földre, találja meg magában azt a hivatást, amit szenvedélyesen szeretve sokat adhat másoknak, és mindkét fél :-) kölcsönös megelégedésére találja meg ennek a hogyanját is. Mert úgy látom, hogy a saját szabotőrökön túl sokan még a “hogyan”-nál akadnak el.
Remélem, hogy erre is tudunk majd utat mutatni a 3. női pénzügyi önismereti konferencián, amire máris lehet jelentkezni egyébként!

És – elnézést -, én például hiszek a Csodákban. Bár lehet, hogy ezen más fogalmat értünk ;-), Judit…
Kívánom neked, hogy megleld a saját “hogyan”-odat, a magad és mások megelégedésére/örömére…

Ida *** (de nem árulom el, hogy hány évesen, ha nem baj ;-))