Mennyit ér(sz)? A női önbizalomhiány és a pénz

Mi, nők ragyogóak vagyunk az ingyen végzett munkában. Miért is? – gondold csak végig.

Erről is beszélünk majd a 3. női pénzügyi önismereti konferencián! Bővebben itt!

Fizetség nélkül végezzük a házi munkát, szervezzük a háztartást, gondozunk gyereket, időst, beteget, neveljük a jövő generációját. Tévedés ne essék, természetesen férfiak is végeznek ilyen tevékenységet, de kisebb, vagy elenyészően kicsi részben (gondolj az idős gondozásra például, vagy a túlórák után fáradtan hazaeső apákra).

Mi, nők a magán szférában vagyunk otthonosak – évezredek óta. Így nőttünk fel, így vagyunk szocializálva évszázadok hosszú során át. És hogy ennek mi lesz a következménye?

Amikor kilépünk a közszférába, azaz munkába állunk, ahol pénzzel ellentételeződik a tevékenység egyszerűen nem tudjuk megbecsülni, úgy értem felbecsülni, hogy mi is a munkánk értéke. Így aztán mi leszünk azok, akik áron alul végezzük a munkát, vagy ingyen (önként, és dalolva, ugye – ha-ha :-(). Mert hogy az ingyenhez vagyunk szokva.

Csak hogy mi is a halpiacról élünk. És alulfizetettségünk, ami általános az egész világon és minden társadalomban, no meg a világszerte természetesnek, azaz mintegy magától értetődőnek tartott női ingyen munka, megtermi a magáét, és tudod, hogy mi sarjad ki belőle a pénzen átívelően? A női önbizalomhiány.

Erről is beszélünk majd a 3. női pénzügyi önismereti konferencián! Bővebben itt!

Mert azt érzékeljük, hogy nem értékelik a munkánkat, sem otthon, sem a nagyvilágban, azaz sem a magán szférában, sem a közszférában: a fizetett munka világában, a politikai életben, a civil szférában. Olyan világban élünk ugyanis, ahol az értékmérő eszköz a pénz. Ráadásul ehhez egy csomó előítélet, mítosz tapad, és mi, nők restelljük, hogy kiálljunk magunkért, azaz úgymond megkérjük az árát. Ráadásul mihez képest, meg főleg hogyan… Ebben alig van rutinunk, gyakorlatunk, és a sok belénk nevelt, meg elvárt séma azt sugallja, mindez illetlen, legyünk jó kislányok.

Így aztán marad az alulfizetettség, a frusztráltság, és nyomában a női önbizalomhiány.

Szóval mennyit érsz, nőtársam? Megtanuljuk, hogy leromboljuk ezeket a falakat, és felépítsük helyette az egészséges önbizalmunkat? Ehhez is igyekszik neked segítséget nyújtani a 3. női pénzügyi önismereti konferencia, mintegy 2 hét múlva: 2009. március 8-án, vasárnap Budapesten.

Mennyit ér neked egy ilyen konferencia? Az árát az egyik jelentkező megköszönte – szó szerint ezt írta, idézem: “Köszönöm, hogy elérhető áron lehetőséget adtok az önfejlesztésre!

A célunk az volt Vida Ágival, hogy minél többen tudjanak eljönni, és gondold csak végig: 8000 forintból az adózás miatt egyből csak 6 ezer forint marad (nekünk), és ezért mit lehet manapság venni? Tőlünk olyan tudást kapsz, amit nem vehet el aztán senki tőled, tehát ez marandó érték lesz számodra. És szükségünk van – nem titkolom – több jelentkezőre, hogy ne kelljen filléreskednünk, és minőségi munkát tudjunk végezni. A résztvevők, a jelentkezők miatt – értetek. Ja, és hogy ne feledjem: a női önbizalom emeléséért! ;-)

Várunk tehát a 3. női pénzügyi önismereti konferencián: www.gazdagnok.hu/mitoldolale

Ha ismered az ismertetőt, és már csak jelentkezni akarsz, gördíts a végére, és ott a jelentkezési űrlap azonnal. Várunk, tényleg nagy-nagy szeretettel – töltsünk együtt egy felejthetetlen 2009-es nőnapot! :-)

Utóirat: ne feledd, a kedvezményes részvételi lehetőség ma éjfélkor lejár! Nehogy utána bándd, hogy elszalasztottad!

3. női pénzügyi önismereti konferenciáról bővebben itt!

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

3 Responses to “Mennyit ér(sz)? A női önbizalomhiány és a pénz”


  • Nagyon elgondolkodtató volt a cikked. Férfi létemre én is sokszor utólag szembesülök azzal, hogy a nők a munka után kezdik el a második ingyenes műszakot.
    Ezt jobban értékelni kellene és ahogy én is próbálok a magam módján besegíteni az “ingyenes” műszakba.

  • De jó, hogy vannak még ilyen férfiak, akik észreveszik ezeket a tényeket. Bár tudtam, hogy nem kihalófajta az ilyen gondolkodás,
    és örömmel észlelem, hogy lányainknak van még remény.

    Jó lenne, ha a két nem – megszabadulva az évezredes sztereotipiáktól és önkorlátozó hiedelmektől – végre elkezdene kidolgozni egy új alapon nyugvó stratégiát, úgy hogy közben a nő nő maradhasson, a férfi meg férfi, mert az sem jó, ha elveszítjük az identitásunkat.

    A férfias nő sem ideális meg a nőies férfi sem, de a klasszkius szerepek (erős, bátor ffi; nőies bájos, kedves nő)megmaradása mellett
    lehetne egymást kölcsönösen tisztelve és elismerve egy élhetőbb világot megvalósítani már csak a jövő, a gyerekeink és unokáink érdekében is.
    Talán a nő sem érezné magát ingyencselédnek és a férfi sem gondolná úgy,hogy csak egy fejőstehén, aki éjt napallá téve dolgozik a családért.
    Helyette kapnánk két demokratikus és harmónikus légkörben élő, elégedett, magabiztos, frusztrációmentes érett, felnőtt személyt, aminek még a jövő emberpalántái is csak hasznát vennék.
    Jó lenne…
    Jó, hogy ilyen vagy Geri! Hát igen, a világot mindig azok viszik előrébb, akik mernek másként gondolkodni.

  • Nagyon sok rendes férfi van, nekem is van belőle kettő: egy férjem és egy fiam.
    A fiatalok már egészen másként gondolkodnak, nem az ezer éves sztereotípiákban.
    A nők helyzetéről a nők is nagy mértékben tehetnek. Nem kell lehajtott fejjel, birka módjára mindenbe beletörődni.
    Azonban harcos feminista módjára férfigyűlölőnek sem szabad lenni.
    A háztartást is lehet örömmel csinálni. Például a sütést-főzést, ami a legkreatívabb feladat az összes között.
    És még valami: az alkalmazotti létnek is vannak előnyei, nem csak hátrányai.

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.