Hogyan teremts pénzt, ha nincs (elég) - ezzel a címmel készült egy bejegyzés még január elején, az idén. Akkor volt egy élő online közvetítés, amiről többen lemaradtak. A felvételt rögzítettük, de a képi megjelenítés minősége erősen kívánni valót hagyott maga után. Viszont a hangfelvétel valamelyest hasznosítható, így az egyes felvetésekre a válaszokat folyamatosan közre adjuk. Most azt a részt hallgathatjátok meg majd, amivel a fenti blogbejegyzést indítottam.
Hogy a hangfelvétel egyértelműen érthető legyen, beidézem a korábbi blogbejegyzést - olvasd el, kérlek először:
A 11 évvel ezelőtti december idéződött fel bennem 2008 karácsonya környékén. 4 hónapi távollét után akkor jöttem meg Kanadából, és pénzem nem volt elég a hétköznapi megélhetéshez sem, mi több: tartoztam, mert kölcsön is kellett kérnem.
Máig emlékszem kedvenc, városszerte amúgy nagyon ismert, mester fodrásznőmre, amikor telefonáltam neki. Újságoltam, hogy újra itthon – örömködtünk egy sort. Aztán elmondtam, hogy nincs elég pénzem, és szeretnék tőle valamit kérni – hallottam, ahogy meghűlt a levegő a telefonvonalban. Egy ingyen hajvágást kértem – és hallottam, hogy megkönnyebbül a levegő a telefonvonalban. ;-) Örömmel adta, és amikor zajlott a hajvágás – soha senki azóta sem tudott olyan jó frizurákat vágni nekem, mint ő -, szóval amikor vágta a hajam, dúdolászott közben, ahogy szokott, ezer apró igazítást tett, ahogy szokta, és tényleg éreztem, hogy szívesen ajándékozott meg.
Ismered a mondást: kérj, és adatik? :-)
Hogy anyagilag rendbe jöjjek, ehhez kialakítottam egy sajátos stratégiát - senki nem tanította, senkitől nem tanultam, józan paraszti ésszel logikáztam ki. Egyéni vállalkozó voltam már akkor is, tehát kizárólag rajtam múlt, hogy hogyan teremtek magamnak pénzt.
A példám a pénzteremtés racionális oldaláról szól, azaz praktikus megközelítésről a hétköznapok világában, nagyon is a realitások talaján, de elengedhetetlenül kellett hozzá a lelki, szellemi oldal is: hit önmagamban, hogy menni fog (nem is volt kérdéses egy másodpercig sem számomra), és hit abban, ha ezt nem is mondtam ki, hogy a támogatást “felülről” ;-) is megkapom (miután belülről is megvan :-))
Tehát itt hallgathatod a megoldásról a hangfelvételt:
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
(A forgószék nyikorgásáért elnézést, ez így idő után megszűnik. :-))
A hanganyag írásos, pdf-ben letölthető változatát itt találjátok - klikkelj ide most: Mit tegyél, ha nincs elég pénzed - hanganyag szöveges (728)
Várom a hozzászólásaitok, a véleményeteket – változatlanul. Tehát ne kíméljetek! ;-)
Iratkozz fel a GazdagNők.hu RSS-ére!
Korábban sokat aggodalmas-kodtam az anyagi helyzetem miatt, 
A stratégiája nagyon tetszik, és csak megerősiteni tudom hogy ez müködik.Nagyon fontos hogy az ember sokoldalú legyen és mindig tudjon valamihez nyúlni.Készülni kell a nehézségekre akkor amikor alegjobban megy amikor van pénzed mert soha sem tudod,mikor lesz nagy szügséged rá.Nekünk a férjemmel is volt már egy jó néhány pénztelen nehéz helyzetünk.Megjegyzem mind a ketten tanult emberek vagyunk pedagógus ,jogász.Egyik alkalommal ,az utolsó néhány fillérünkből ujsághirdetést adtunk fel ,hogy szitahállokat készitünk és szerelünk fel ablakokra aszúnyogok ellen,pedig csak egy csiszologépünk volt meg gyakorlati tudásunk mert asaját ablakainkat felszereltük.A hirdetés megjelent,és misem hittük el ,de müködött adolog. Jöttek a rendelésk.Azóta elvégeztem,egy kézműves tanfolyamot,kialakítottam egy kis mühelyt és a munkám mellet mindig kézmüveskedek valami kis pénzt mindenkitöl függetlenül megvalósitok tehát épitgetem a magánszvérámat.Jol jön a plussz megvalósitott pénz ha nem is olyan sok.Szeretnék sokkal többet megvalósitani ötleteim is lennénk de az erő és az idő nem elég. Hiszen ezek a munkák a gyerekeim, a háztartás, a munkahely a kézművesség elveszik az időm és az erőm , pénzem az modjuk van ha jól gazdálkodom és ügyesen beosztogatom , meggazdagodni nem fogok.No de ez már más téma.Itt csak arról van szó,hogy mit tegyek, ha nincs elég pénzem.
Kedves Ida!
Tetszik a stratégiád, kijegyzeteltem és gondolkodom rajta, hogy az én életemben hogy lehet ezt megvalósítani.
Kíváncsi vagyok, hogy akkor is ilyen lelki nyugalom töltött el, amikor abban a helyzetben voltál, vagy ez csak utólag tűnik ilyen egyszerűnek?
Üdv,
Eszter
Igen, Eszter, akkor is nyugodt voltam – abszolút így emlékszem rá. Valószínűleg azért, mert egy másodpercig nem volt kérdéses számomra, hogy minden rendben van, és rendben is lesz. És akkor már volt tapasztalatom arról, hogy az aggodalom semmit nem segít, sőt…
Nyugalmat adhatott az is, hogy volt két tréningem, amit az utazásom miatt elhalasztottunk jó félévvel – megvolt már szervezve, és meg akartak várni vele. Természetesen, ahogy korábban hazaérkeztem, azonnal szóltam, hogy előrébb hozhatjuk, és közben elővettem ezt a stratégiámat. Mert ezt voltaképpen én már korábban is alkalmaztam – akkor is, amikor voltak bevételeim.
A legfontosabbnak azt tartom az egészben, hogy senki ne üljön magában búslakodva, és azon sóhajtozva, hogy milyen szerencsétlen, hanem kommunikáljon, ne szégyelljen kérni, és elfogadni sem. Ugyanis ebben az esetben lehet beindítani az áramlást. Szerintem legalább is :-), és megtalálni a támogatókat - nekem ilyen volt akkor a fodrásznőtől elkezdve a húgomon át az anyukám, akinek jó volt a főztjét újra enni :-), meg azok a helyek is, ahova elmentem, bejelentkeztem munkaügyben, ezek régebbi kapcsolataim voltak. És noha volt olyan, amiről pontosan tudtam, hogy ez átmeneti, és ahogy rendeződnek a dolgaim, nem fogom tovább csinálni, de ott és akkor kellett, és én sem éreztem nehéznek.
És nagyon önbizalomerősítő az is, amikor átéled, hogy mivel tettél, volt egy elképzelésed, stratégiád és meg is valósítottad, szóval hogy ezektől, ezek miatt rendeződött az anyagi helyzetem nem egészen fél év alatt.
Ida ***
Hello!
Érdekes milyen blogokra bukan az ember… “Mit tegyél ha nincs pénzed” – volt bennem kreativitás, hogy ezt írjam be a keresőbe, miután már kerestem mindenféle munkát a neten, de nem igazán találtam. Ugyan nem hiszem, hogy tehetségtelen lennék, sőt a legtöbb munkát szerintem sikeresen tudnám végezni, de a probléma nem itt kezdődik. 23 éves diák vagyok. Napi össz-vissz 4 óra megy el utazással, de ha dolgozom – suli mellett, akkor ez összesen 6 órát is kitehet. Ebből következően aludni járok haza, az eddig se csodás életmódom mégjobban felborult, nem táplálkozom rendesen. Keveset alszom, időm nincs. A diákmunka az 380-700 ft-os órabért jelent. Ugyan időpontot én kérek, hogy mikor akarok dolgozni, de ez nem egyenlő azzal, hogy meg is kapom azt az időt, így ha sok munkaidőt szeretnék, jócskán ki kell lépnem a komfortzónámból, vagyis olyan időintervallumokat kell adnom, ami már tönkre teszi a hetem: túl későn érek haza, túl korán kell kellnem, nem tudok suliba menni, nincs hétvégém stb. Albérletre nincs pénzem, de ha lenne se maradna kajára. Ha kollégiumba mennék, akkor pedig attól az élelemtől esek el, ami itthon vár – noha csak esténként lehet részem belőle, de néha még akkor sem, ha nincs időm magamnak kaját csinálni mikor hazaérek…
Hogy miért kell 23 éves diákként dolgoznom: a szüleimtől nem kapok elég támogatást, legalábbis nem annyit, amennyit az átlag megkap, illetve kényelmesen éldegélhetnék. Okvetlen kell találnom megoldást, mert ez a diákmunka illetve ez az életvitel nem az. Az érettségit leszámítva nincs papírom, jövőre meg lesz feltehetően két OKJ-s szakom is, de kételkedem benne, hogy azokkal sokkal beljebb leszek majd, valamint eljutok-e odáig…
Igazából nem azért írtam le a problémám, hogy megoldást várjak tőled, csak hát kicsit olyan, nem is tudom sorstárs lehetsz, de biztos vagyok benne, hogy kimászom a szarból. Jelenleg olyan munkákon gondolkozom, amelyekhez nem kell papír és többet kereshetek, mint a diákmunkával. Egyenlőre nem jártam még sikerrel…
U.I.: Jó a hangfelvételed, szinte éjszakai rádióműsorban éreztem magam, csak ez olyan igazi volt…
Szia! Én is ezt írtam be a keresőbe(mit lehet csinálni, ha nincs pénzed)és az oldalad jött be.
Én Érettségi után Tördelőszerkesztőnek mentem tanulni majd multimédia fejlesztőként is végeztem, így webszerkesztéshez is értek. Ami mind nagyon szép hangzatos, de sajnos Augusztus óta nincs semmilyen munkám. Úgyhogy már azon gondolkozom, hogy számvitelt fogok tanulni, hogy legyen egy épkézláb szakmám. Az az igazság, hogy az önéletrajzok elküldése után nem történik semmi. Nem tudom miért. Eléggé kétségbe vagyok esve. Mert már kb 1hónapra van pénzem. Jól jönne a munka. A stratégiád nagyon jó.
Csak lenne már olyan a hely ahonnan visszahívnak. Erre várok.
Üdv. Ha van ötleted , szívesen várom.
Dorottya, ne várj passzívan, kérlek… – hanem cselekedj. Munkát gyakran úgy lehet találni, hogy ismerősök révén, másokkal beszélgetve, és nem sok életrajz között egynek lenni… Mantrázd magadnak, hogy vedd észre a másfajta lehetőségeket is, sokszor egészen meglepő utak vezetnek Rómába, szerintem :-)
Csak mi nem vagyunk nyitottak rá.
Ida ***
Köszönöm a válaszod :)
Nem nagyon mozdulok ki, és a barátaimat is végig kérdeztem már.
Csak egy halvány baráti lehetőség van, de arra várni kell, és az nem is biztos. Vágni kell filmeket. De ez 20%.
Még rajzolni tudok. 7évig jártam rajzolni. Másolni tudok képeket.
Majd gondolkozom, mit lehetne remélem eszembe jut valami.
És megpróbálok nem elkeseredni.
Üdv
Dorottya, meghallgattad a hanganyagot? Én akkor ha nem is teljesen, de bármilyen munkát elvállaltam volna – és igy tenném most is. Csak olyat nem vállaltam volna el, ami erkölcsileg elfogadhatatlan számomra. De több diplomával akár takarítani is elmentem volna… Vannak olyan helyzetek, amikor a nem-válogatás is megoldás.
Azt gondold végig, hogy milyen munkákat vállalnál el, ill. meg lehet kérdezni a környezetedben milyen munkára van igény, mit kéne elvégezni…
Ida ***
Ida!
Teljesen igazad van…én is valami ilyesmit csinálok, csak még nem jött be annyi bevétel, amennyi elég lenne. Két kisgyerek édesanyja vagyok, tanulok, baba-mama tornát tartok, hordozókat és hordozós ruhákat tervezek. Reformélelmiszereket lehet tölem venni szinte házhozszállítással, és most dolgoztam ki egy fogyókúrás életmódprogramot anyukáknak. De gondolkozom még alkalmankénti “rendes álláson is”
Kedves Ida, bár azt gondolod, hogy megkapom az e- mailjeidet és tovább semmi. …Már régen elindÍtottál bennem egy folyamatot. És a mostani anyagod szabályosan arcba vágott. Pont ugyanezt csinálom, mármint egyszerre három munkát, egy azonnalit, egy előkészületeket igénylőt és egy hosszútávút. ÉS MŰKÖDIK! Csak ösztönből és a kétségbeesésemből álltam a sarkamra. Úgy haragudtam magamra! Végül fordultam egy nagyot egy 180- ast, és gondolkodtam, mit kezdjek az összeszedett tudásommal: ebből született egy személyiségfejlesztő klub nőknek itt Szegeden, gyerekeknek adok tanulásmódszertani gyakorló órákat, és foglalkozom értékesítéssel/ ami nem a szívem csücske, de muszály/ A lényeg: LÁNYOK ÁLLJATOK A SARKATOKRA!
Nagyon fontos – azért -, hogy azt csináljuk, amire van kereslet is. Tehát EZT ilyenkor mindenképp fel kell deríteni. És az is fontos, hogy meg kell tanulnunk, eladni, értékesíteni – úgy értem magunkat, a tudásunkat.
Köszönöm a mostani hozzászólásaitokat is – nagyon értékesek voltak számomra, és érdekes volt visszaolvasni a régieket is.
Ida ***
Amint írtad, más egy vállalkozónak, és más egy alkalmazottnak a lehetősége. Nekem ugyan magasabb a jövedelmem, mint egy minimálbéresnek, de a lakásvásárlásra felvett hitel, meg a közüzemi díjak befizetéése után szinta semmi sem marad. A konyhára jobbára már a férjem rokkantnyugdíjából vásároltam az elmúlt 2 hónapban. Csakhogy még van tartozásunk más felé, amit júniusig meg kell adni. Nem kevés pénz. Gyakorlatilag 6 hónap alatt kellene valahogy 1 milliót összeszednek. Csak kisgyerek mellett az ember nem olyan könnyen mondja, hogy bármilyen munkát elvállal. 8 óra munka után még vele is kell foglalkoznom, meg persze főzni, hogy a páromnak is legyen főttétel. Ő is próbál keresni valami munkát, de hiába van diplomája (informatikus), nem nagyon talál. Jó lenne, ha valami otthon végezhető munkát találnék, mert akkor legalább a gyerekkel is tudnék foglalkozni. Próbálkozok már évek óta az Oriflame termékek forgalmazásával, de én nem vagyok az a rábeszélős alkat, így aztán alig van rendelés, gyakorlatilag inkább csak viszi a pénzt, nem pedig hozza. A férjem minden este azzal nyaggat, hogy kitaláltam-e már, hogy miből fizetjük ki a pénzt. Teljesen felőrli az idegeimet. Egy olyan városban lakok, ahol alig ismerek egy pár embert (főként kollégák, és a párom barátai), így azt sem tudom, kihez fordulhatnék. Az utóbbi hónapokban olyan szinten megromlott a pénz miatt a házasságunk, hogy a gyerek előtt is veszekedtünk. Én az olyan jellegű hírdetésekben nem hiszek, amik válaszborítékért otthon végezhető munkát ajánlanak, szerintem csak egy nagy lehúzás az egész. Úgyhogy kissé magam alatt vagyok. Bevallom tanácstalanul állok a dolgok előtt. A családtól nem tudok segítséget kérni, mert 300 km-re laknak, minimálbérből élnek, félretett pénzük nincs. Bocs, hogy így kipanaszkodtam magam, de perpillanat nem tudom hogy’ induljak el a pénzteremtés felé.
Cecilia!
Nagyon megértelek…nálunk is hasonló a helyzet, de azért nem ennyire vészes.
Nekem is vannak elkeseredett időszakaim, de NEM ADHATJUK FEL!
Én pl. azzal kezdtem, hogy elkezdtem hordozókat varrni, és feltettem a netre. De remek ötlet manapság a kötés is, mert újra reneszánszát éli…személyes szolgáltatással még könnyebb kis pluszhoz jutni, hiszen nem kell anyagkölséget számolnod: én pl. baba- mama tornát tartok.
Egy-egy elkeseredett napom után, másnap felkelek, és azt mondom, hogy felállok, megrázom magam, és akkor is megyek a széllel szemben, VIDÁMAN, hiszen, csak akkor fogom bevonzani a jót, ha én magam is magas rezgésen élek.
Ilyenkor leülök, és összeírom az ötleteimet, és az elintézni valóimat, majd fontossági sorrendet állítok fel, és elkezdem végrehajtani, és figyelek a megérzéseimre…
Kitartást, és vidám napot!
Emmy!
Feladni semmiképp sem szeretném, márcsak a gyerek miatt sem. Az az igazság, hogy a kézimunkázás, apró barkácsolás mindig közel állt hozzám, csak sajna időm nem nagyon van. Addig míg gyesen voltam, és a gyerek is nagyobbakat aludt ebéd után, akkor még kötögettem, de mióta dolgozok, azóta a házimunkában alig tudom magam utolérni. Nem a fizikai állóképességemmel van a baj, hanem lelkileg vagyok padlón. A legnagyobb gond, hogy a kínai boltokban viszonylag olcsón lehet már kötött dolgokat is venni (gyakorlatilag a fonal ára épphogy kijön belőle), így elég nehéz felvenni vele a versenyt. A másik bajom, hogy én nem igazán tudom menedzselni magam.
A megérzéseim valahogy most ezen a téren nem működnek, pedig egyébként az emberekkel kapcsolatosan jól működik, csak talán magamról nem igazán tudom, hogy miben vannak rejtett tartalékaim.
Cecilia!
Örülök, hogy nem adod fel:)
Viszont egy kicsit olyan érzésem van, mintha lebeszélnéd magad a dolgokról, mintha eleve elrendelnéd, hogy Neked se ez, se az nem működik mert a kínai- piac, mert nem tudod magad menedzselni stb….
Pedig vannak emberek, akik pont az eredeti kézimunkát keresik, és meg is fizetik…menedzselés, hm. én sem tudom, mégis van eladásom, pl. ma is bejött kettő, pedig csak fent van néhány helyen a termékem…
A házimunkát én is sokszor félreteszem, mert abból ugye nem lesz pénz, ha fényes a mosogató…persze nem azt ajánlom, hogy legyen nálatok rendetlenség, de nálunk néha ez is belefér.
Szóval szerintem merj beleevágni az egyik ötletedbe, ha havonta csak 5-10ezer ft pluszt hoz, már az is sokat számít:)
A házimunkát osszátok meg lányok a többi családtaggal is – férjjel és gyerekekkel. Ha kell, akkor az eddiginél még jobban – hm? ;-)
Ida ***
Igen, ez nálunk működik:) De azért néha a két gyerek (2 és 4 évesek) úgy játszik, hogy szétrobbantja a lakást….
Cecília,
az adósságkezelésnél az egyik fontos szakmai tanács, hogy akivel csak lehet, egyezkedni kell. Tehát akinek meg kell(ene) adnotok fél év múlva a pénzt, vele fel kell venni a kapcsolatot, és megbeszélni, hogy inkább kisebb részletekben fizetnétek meg… ő is jobban jár, ha biztosan ki tudjátok fizetni, mintha mindenki ideg-beteg… és fontos mindig kommunikálni menet közben, és nem várni az utolsó pillanatig. Igy jobban alakíthatóak a dolgok, bár nem ismerem a konkrét esetet, de általánosságban ezt a gyakorlat bevált több esetben is már.
Ida ***
Dolgozhatok 2-helyen is akkor is kevés a pénzem a megélhetősághez.
magam vagyok kutyám , kölcsönöm nincs kocsim nincs BKV-járok meg stb.