Miért halogatunk, és ez miért veszélyes?

“Ej, ráérünk arra még!” – ki ne ismerné széles e hazá(nk)ban ezt a patópálos mondást? És kinek ne lenne aztán bűntudata, lelkiismeretfurdalása a saját halogatásai miatt?

2009 márciusában végeztünk egy felmérést, és az egyik vezető érdeklődést kiváltó téma a halogatás volt – ezért gondoltam azt, hogy írok róla. Természetesen nekem is vannak tapasztalataim e téren – az 1990-es évek elején legalább 1.5 évet töltöttem azzal, hogy minden időgazdálkodással, élettervezéssel kapcsolat könyvet elolvassak, ami csak létezik, illetve nyomába eredjek a halogatásnak.

Addigra ugyanis már nagyon elegem lett a saját halogatásaimból, és jól érzékeltem, egy-egy szituációban pedig pontosan tudtam, hogy milyen sokat árthat a halogatás (nekem, a terveimnek, mi több: még az anyagi helyzetünknek is! Mert például másé lett egy munka, s ezt köszönhettem a halogatásomnak, például egy időben fel nem emelt telefonnak). Szeretném megosztani veled, hogy mire jutottam.

Mi a legfőbb baj a halogatással?

Leginkább az, hogy aláássa az önbecsülésünket. Mert nézzük is meg, hogy mi történik?

Eltervezünk valamit, hogy megcsináljuk, ötleteink vannak, amiket meg akarunk valósítani, még lelkesedünk is értük, aztán egyszer csak azt tapasztaljuk, azzal szembesülünk, hogy nem kezdünk neki. Hogy miért is nem, nos, a trükkök, a kifogások gyártásában akár világbajnokok is lehetünk. Csak hogy ettől nem lesz semmi jobb. Este úgy megyünk el aludni, hogy a nap végén elégedetlenséget érzünk, mert PONT a legfontosabbal nem tettünk semmit, amit pedig olyan szépen megterveztünk.

Ez még előfordul néhányszor, és aztán szépen nemcsak elkezdtük, hanem folyamatosan szidjuk magunkat: egyfolytában elégedetlenséget közvetítünk magunk felé – mert hogy lelkiismeretfurdalásunk van, amiért már megint nem valósítjuk meg, amiről tudjuk, hogy fontos, és el is terveztük. Mindez kőkeményen elkezdi aláásni az önbizalmunkat, a magunkba vetett hitünket.

Vajon mi lehet a kiút? Hogyan törhetjük meg a halogatások láncolatát?

“Csináld MOST!”

Igen, ilyen egyszerű ez – ez vált be nekem leginkább, amikor elkezdtem a saját halogatásaimmal foglalkozni. Írd ki a lakásban több helyre, rakd ki az A4-es lap negyedbe vágott részeit a felirattal oda, ahol a legtöbbször megfordulsz a lakásban: Csináld MOST! Jó nagy betűkkel, a legvastagabb, legfigyelemfelkeltőbb színű filccel. Hogy verje ki a saját szemedet, és szivárogjon be minél inkább a tudattalanodba is, és valóban késztessen azonnali cselekvésre.

Ha csak előbújik benned a kis ördög, hogy “Á, még megcsinálom ezt előtte!” nos, azonnal figyelmezted magadat a mondatra: Csináld MOST! És kezdj is neki! Mondogasd mantraként akár ezt a mondatot, hogy le tudj szokni a halogatás művészetéről.

De nézzük meg, hogy még mi lehet segítségedre?

Kis lépések taktikája

Legtöbben azért nem állunk neki valaminek, mert túl nagynak érezzük a falatot, azaz a feladatot. Egyben valahogy nem bírjuk, nem tudnánk úgymond lenyelni.

Nos, a legjobb megoldás, ha előveszed a kis lépések jól bevált taktikáját. Azaz egy nagyobbnak érzett – vagy tartott ;-) – feladatot felszeletelsz kisebb feladatokra. Ezekkel már könnyen meg lehet birkózni, és könnyebb átlendülni a tényleges cselekvés felé. Kezdheted egy könnyebb, bevezető, a ráhangolódásodat segítő kisebb feladattal – ez is sokat segíthet. Hidd le, ha legalább egy kicsit csinálsz, akármilyen kis időben, már ettől jól érezheted magadat. Persze előtte könnyen lehet, hogy le kell ülnöd, és kell egy tervet készítened, mégpedig a nagy falat kisebb falatokra szeletelésének tervét! :-)

Neked mi vált be?

Remélem, hogy tudtam valamelyest segíteni neked is a halogatás sokakat érintő témájában. Érdekelne a véleményed is, hogy te miben szoktál halogatni, mikor, és az is, milyen jól bevált gyakorlatod van a saját halogatásaid sikeres leküzdése terén. Írd le a hozzászólásokban – köszönöm előre is.

Utóirat: 2010. február 6-án, szombaton a halogatás és a női önbecsülés összefüggése lesz a témánk a Női Önismereti és Bőség Akadémia keretében. A jelentkezési lehetőségről hamarosan ;-) Figyeld e-mailjeidet! Főleg akkor, ha érdekel ez a téma! Az ajánlatunknak ezúttal lesz egy különleges vetülete is!

Addig is adjál jelzést újabb igényfelmérő kérdőívünkban, hogy minél inkább tudjunk a te kihívásaidra, azok megoldására fókuszálni női önismeret, önbizalom erősítés, halogatás stb. témákban —>>

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

15 Responses to “Miért halogatunk, és ez miért veszélyes?”


  • A halogatás nekem is az “erősségem”
    Arra jöttem rá, hogy a jelenlegi komfortomat nem akarom feladni, még a halogatás következményének fenyegetettségében sem. Akkor van ez, mikor “nemszeretem” dolgot kellene csinálnom. Aztán persze marad a kapkodás, és a következmény miatti bosszankodás.
    Én – átgondolva a dolgot, azzal veszem rá magam, hogy felnőtt módra viselkedve belátom, amit meg kell csinálni előbb-utóbb, és nem szeretem, akkor essünk túl rajta inkább előbb, tehát a CSINÁLD MOST módszerre veszem rá magam.
    üdv mindenkinek Kornelia

  • Nekem az vált be, hogy keresek valamit az elvégzendő feledatban, amit ADOTT PILLNATBAN szívesen csinálok, ami jó érzést okoz (pl.keresek színes mappákat a rendezendő iratoknak), és ebből a jó érzésből kiindulva általában a következő lépés már jön magától…
    A lényeg a KÉNYSZERtől eltávolodni, és a jó érzésre hangolódni.

  • Kapcsolódva Idához, a saját gyakorlatom. Mivel imádok tervezni dolgokat, ami teljesen felvillanyoz és lelkesít. Azt is tudom a sok terv nem jó, mert nem tudok rá energiát, időt szánni és az el nem végzett munka elviszi az energiám.
    Mikor hozok egy döntést ezt szeretném csinálni, pl. megtanulok jobban angolul. A következő kérdésem magamhoz, mikor kezdem? Ha azt mondom 2 hónap múlva, abban a pillanatban el is ejtem mint tervet. Ugyanis rájöttem, ha égek vágytól, hogy megcsináljam, akkor azonnal elkezdem a dolgot csinálni. Ahogy Ida írta, csináld most.
    A vezérlő elvem, kezdjem a legfontosabbal. Évekig dolgoztam nagyon szoros időbeosztásban, gyereket neveltem, főztem, stb. Nem jutott idő olvasásra. Nekem az olvasás nagyon fontos, hogy jól érezzem magam a bőrömbe.
    Mikor ez tudatosult átszerveztem a napomat. Este korán ágyba bújtam és reggel felkeltem egy fél órával korábban, hogy olvassak. Szóval így a legfontosabbal kezdtem a napom.
    Mi a legfontosabb?? Kinek mi?

    Üdv.
    Kaminszki Ildi

  • Sziasztok!
    Én két gyerek mellett sok dolgot vagyok kénytelen halogatni, főként azért, mert ők az elsők, a háztartás inkább várjon. Próbálok minden napra kb. 4 fontos dolgot beiktatni. Ez még nem olyan sok, hogy ne lehessen megvalósítani, de nem is kevés. Ha többet tervezek, valami mindig elmarad. A legjobb mindent félretéve (skype-ot is kikapcsolva:) hozzálátnom akkor, amikor a srácok alszanak. Amikor végzek, jöhet az olvasás, kutatás az interneten. Azokat a dolgokat szeretem a legjobban, ami az alkotás örömével jár, de a többiben is próbálom megtalálni a kihívást vagy örülni a megoldásuknak.
    Üdv.
    Kriszta

  • Én évekig halogattam egy válást.Tegnap pedig megkaptam egy ügyvédtől,aki nő volt nem mellékesen,hogy nem szimpatikus mártírként tetszelegni.Amúgy meg semmit nem lehet tenni az érdekemben.Vagyis fogadjam el a helyzetem.Óradíj:20000 forint…a mártír.

  • @Ágnes: lehet, hogy másik ügyvédet kéne keresned. Mert ha a saját ügyvéded mond ilyet, háááát… Írj magánban, és azt is írd meg, hogy hol élsz, mert Bp-en tudok esetleg ügyvédet javasolni. Az impresszumban van a levelezési cím, a felső menűsorban megtalálod.

    Ida ****

  • Továbbfűzöm Ida gondolatát: azért is borzasztó a halogatás, mert nem csak az alatt ássa alá az ember önbecsülését, amíg halogat, hanem, ha végre megcsinálta amit hetekig/hónapokig halogatott, már egyáltalán nem kelt jó érzést az emberben, sőt jön az újabb önvád: miért voltam ilyen hülye, hogy eddig vártam, már rég meg kellett volna csinálni, stb. Nálam legalábbis ez így működik, s ez borzasztó érzés. Alig várom már a február 6-át! :)
    Judit

  • Ez egy nagyon izgalmas téma. Az halogat, aki nem a jelenben él. Bizonyára mindannyiunk életében vannak ilyen periódusok, életszakaszok, pillanatok. Ez a téma nagyon aktuális, és cselekvésre serkent. :-)
    Várom az emaileket a részletekről.

  • Nagyon érdekes és számomra aktuális témát feszegetünk.Várom a február
    6-át. Jó érzés lenne már megszabadulni ettől az érzéstől amit az állandó halogatás okoz.

  • Nálam a halogatás szóba sem jöhet! Kifejezetten rosszul érzem magam ha nem csinálok meg valamit ami adolgom! És szerencsére szinte nincs is olYan dolog amit nem szeretek csinálni! Ezt ùgy értem el( mert nem voltam míndíg ilyen) , hogy kedvet csináltam ahhoz ami a dolgom ! Végül is én vállaltam be! És örömmel teszem amit teszek ! Ha nem örömteli akkor inkább nem teszem , ha lehet! Ha pedig muszály akkor minnél gyorsabban megcsinálom , hogy tùl legyek rajta!! Lehet , hogy nekem inkább meg kellene tanulni néha halogatni, mert akkor talán nem takarítanám éjszaka a házat, de nem baj mert boldogan teszem!! ez ez egész csak azért jutott eszembe, mert a “csináld most”-ot is tùlzásba lehet vinni:))

  • Olvasom, olvasom a sorokat és érzem, erősen el kell gondolkodnom, mit is jelent a halogatás Nekem? A saját személyemnek, akiből Egy van, de Te is Egy vagy, és mi Egyek vagyunk:).
    Nos, kinek mit jelent? Lehet, hogy ma úgy érzem, muszáj rendet raknom, mert jönnek hozzám a tanítványok. (Ugyanis, itthon dolgozom:).) Tulajdonképpen, ilyenkor nincs időm úgy magamra, ahogyan vágyom rá,mert persze mellette marad a házimunka, főzés, állatok ellátása, család eligazítása, szeretteimmel való törődés és persze munka (amit szerencsére én osztok be). A nap 24 órája is kevés a dolgok megélésére, hogy minden pillanatban ott legyek a tudatommal. Úgyhogy mindig “csúszok”…- én így hívom a halogatást. Mindig az adott pillanatban döntöm el, mit tegyek.És bizony többször választom a meditációt vagy olvasást, mint a takarítást.
    Viszont, életem megkönnyítése végett mindig leírom, mit “kéne” csinálnom a csekk feladástól, bevásárláson keresztül és ötleteimen megvalósításáig (pl.: kortárs táncra járni, freestyle demo-t felvenni stb.). Minden este rápillantok, esetleg átírom. Azt is felírom, hogy gyújtóst vágni (pedig ez napi rutin) vagy krumplipüré start 11-kor vagy du.3-ra jön Ellie, 65 éves,kedves tanítványom.
    Az egész 5 percet se vesz igénybe és jó, mert egyrészt látom teendőimet, másrészt meg magamra figyelek ebben az 5 percben, látom a felfirkált szavakban az életemet, ahogy élek, miket írok fel? Most már figyelek arra, hogy rajta legyen a listán – a már évek óta szereplő kutyaséta mellett – a jóga, tánc, zenélés, testápolás, rajzolás…, azok a dolgok, amik valójában boldoggá tesznek, amikben valójában önmagam lehetek. És ezekből merítkezve a mindennapi dolgok is örömmel telibbek.
    Még mesélnék, hogyan is döntök a mostban, csak nem merek annyit írni:).
    Köszönöm, hogy elolvastál.:)

  • A halogatas az egyenlo a hanyagsaggal. Beosztatlansag rendszertelenseg az eletemben.Minel hosszabb ideig gyakorlom annal inkabb hatalmaba kerit. A romlasba a tonkremnesbe vezet.Sajnalatos lelki hanyatlas.

  • Heinfahrtné Filus Angéla

    Sziasztok!
    Régebben nem voltam egy “halogatós” tipus. Ha akartam valamit, azt azonnal és a teljes megvalósulásig csináltam! Újabban(?) halogatós lettem, de ezt a koromnak tulajdonítottam(49 év).
    Az utóbbi időben néhány önismerettel foglalkozó honlap “tézisei” alapján azt szűrtem le, hogy milyen fontos a tervezés az életünkkel kapcsolatban. De!!! Ez mind szép és igaz, csak olyan mint a munkahelyemen a minőség politika!(Ami működik is!)
    Nem tartom túl kellemesnek, hogy a magán szférámban is hasonló eszközökkel éljek. Hol van a spontaneitás? Tudom, hogy igazad van kedves Ida, de hol marad a “fűszer”?
    Angéla

  • @Angéla: én tervezés nélkül nem tudnék élni. Ez az irányvonal, hogy a hajóm merre menjen – különben csak sodródnék. Van célom, és megtervezem a hozzávezető utat. Az úton bőven van lehetőség a spontenaitásra is.

    Szóval szerintem a tervezés és a spontaneitás egyáltalán nem zárják ki egymást. A tervezés révén érzed a kontrollt, hogy kontroll alatt tartod a folyamatot, a spontaneitás meg meg fűszerezi azt szépen közben! ;-)

    Mit szólsz?

    Ida ***

  • Én csak olvaslak benneteket, csodálva. Talán az én időm kevés erre a 4 gyerek mellett? Hát most még nem tudom. Elhalasztom a véleményt. Mindegyik hozzászólásban van valami egyedi. Mindenki az adott helyzetéből indul ki. Válogatom a teendőimet, viszont a sor csak egyre nő. Ha a család besegít rövidül egy kicsit. Megtanultam segítséget kérni, mielőtt a halogatott dolgok a fejemre esnének.
    A családi megbeszélések sokat lendítenek rajta.

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.