Sóti Judit: “…jobb elhasználódni, mint berozsdásodni”

“Mindig észreveszem a számomra megfelelő lehetőségeket, és élek is velük” – ez az önmegerősítő mondat, de nevezhetjük mantrának is abban a beszélgetésben hangzott el, amit Sóti Judit Szegeden élő és dolgozó bioenergetikus természetgyógyásszal folytattam. Judit kétszer is előadó volt női pénzügyi önismereti konferenciáinknak, és szakértő társam a KincsTár online kurzuson, amit 2009. július 8-án újra indítunk (itt találsz bővebb információt róla —>>>).

Judittal az alább hallható Skpye-beszélgetésünk során sok érdekes témát érintettünk. Több  kérdéskört meg is említek érdeklődésfelkeltőnek belőle azzal a nem titkolt céllal, hogy Te is meghallgasd :-)):

  • Mit kell tennem az előrehaladásom érdekében?
  • Min múlik, illetve mi a helyzet a szerencsével?
  • Kik veszik észre igazán a kínálkozó lehetőségeket?
  • Mi a jó módszer a lehetőségek elfogadására?
  • Mi is valójában a mi teremtésünk?
  • Hogyan, milyen ütemben haladunk, és miért olyan ütemben, amilyenben éppen?
  • Honnan tudunk leginkább erőt meríteni?
  • Hogyan állunk a sikerrel voltaképpen?
  • Mi az az “önzetlen önzés”?
  • Miért fontos az adás-kapás egyensúlya,  és ez a nők esetében miért fontos különösen?
  • És miért fontos tudni, hogy a segítségnyújtás határa hol van?

Beszélgetésünk során szóba került a ’30-as évekbeli nagy gazdasági válság kapcsán egy cukorka után áhítozó kislány, Helene Hadsell története, és hogy Teréz anya miért példaképe Juditnak, de példakép  lehet valamennyiünk számára: úgy szolgált, hogy nem lett szolga. Hogy ez mit jelent, az is kiderül az alábbi mintegy 20 perces beszélgetésből – hallgasd meg! Garantáltam megéri, meglátod – illetve meghallod! ;-)

És igen, azokat a blokkokat, hitrendszereket, megoldási módokat is érintjük, amik kellenek a pénzteremtéshez, a bőségtudat kialakításához is (ha ezt folyamatosan, direktben nem is mondjuk ki a beszélgetésben, de te mindenképp értsd így – amennyire csak lehetséges ;-)).

Klikkelj a kis nyílra, és máris hallgathatod beszélgetésünket Judittal, akivel minden tudásunkat átadjuk neked a KincsTár2-ben, és támogatunk fejlődésedben.

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

Utóirat: tehát várunk a női pénzügyi önismeretet és pénzügyi intelligenciát fejlesztő online kurzusunk folytatására, június 18-ig tudsz most jelentkezni – a KincsTár2-ről itt van bővebb információ, klikkelj ide! És ne habozz jelentkezni!

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

15 Responses to “Sóti Judit: “…jobb elhasználódni, mint berozsdásodni””


  • Kedves Ida és Judit!
    Végig hallgatva a beszélgetéseket néhány gondolat támadt bennem. Egyetértek a megállapításaitokkal, csupán kiegészíteni szeretném a saját tapasztalatommal.
    Nem csak, hogy kikerülünk a komfort zónánkból, de szerintem folyamatosan változik ennek a zónának a határa. Akkor indulunk el (szánjuk rá magunkat, nem halogatunk tovább), amikor a pozitív gondolkodás elvezet bennünket a – a sok-sok határ változás, korrekció során – egy lelki-szellemi minőségi változáshoz. Igényeljük (nem csak szóban vagy vágyakban), hanem tettekre késztetően a változást. Önmagunk elfogadása soha nem egyszerű dolog. A megváltozott énünket először nekünk kell elfogadnunk, hogy aztán el tudjuk fogadtatni másokkal. Amiben hiszünk, amivel azonosulni tudunk, amiről tapasztalatokkal rendelkezünk, azt tudjuk jól “eladni”, adott esetben saját személyiségünket, vagy az általunk képviselt (kínált) eszmét, gondolatot, terméket.
    A feltétel nélkül, önzetlenül (nem pénzt) adó emberek csoportjába sorolom magamat. Ezzel kapcsolatban nagyon sok furcsa, néha ellenséges visszajelzést is kaptam. “Semmi nincs ingyen.” “Ami ingyen van, az annyit is ér.” “Ez természet ellenes, amit csinálsz.” “Mit vársz cserébe?” “Nem akarok a lekötelezetted lenni.” Ilyen és ehhez hasonló reakciókkal találkoztam. Sőt, volt, aki egyenes a szemembe mondta, hogy hülye vagyok. Miért nem pénzért csinálom?
    Néha elgondolkodtam, lehet, hogy igazuk van? Ilyenkor arra a régi mondásra gondolok, hogy “nem azt kapjuk, amit kérünk, hanem, amit megérdemlünk”. Lehet, hogy ők nem hiszik el, hogy megérdemlik? De akkor, milyen embernek tartják magunkat? És milyen emberek valójában? Elfogadni is tudni kell. Meg kell tanulni észre venni, hogy kaptunk. Szándékosan hagytam el a mondatból a tárgyat (valamit), mert a jó szó, egy érintés, egy elcsípett busz, egy mosoly… Csak tőlünk függ, csak rajtunk áll, hogy milyennek látjuk a világot.
    Elhordozni a ránk mértet, mindenképpen el kell, csak nem mindegy, hogy teherként vagy lehetőségként éljük-e meg. A vonzás törvénye akkor is hat, ha nem hiszünk benne.
    Üdvözlettel: Éva

  • Meg nem nyilvánult megnyilvánulása,
    a megnyilvánult meg nem nyilvánulásának
    fenséges játéka az élet,
    melynek ura és kormányzója az
    ABSZOLÚT ISTENSÉG/HATALOM../TÖRVÉNYE.

    Ajándékként küldöm mindenkinek az igaz útról szóló Zen Tanitást:

    “Csao-csou megkérdezte Nan-csüant:
    -Mi az igaz Út?
    -A mindennapi tudat az igat Út-válaszolta Nan-csüan.
    -El tudom én azt érni?
    -Ha el akarod érni, nyomban elveszíted.
    -Hogyan tudhatok az igaz útról anélkül,hogy elérném?
    -Az igaz Út nem tudás és nem tudatlanság kérdése.
    A tudás tévedés,a tudatlanság pedig zűrzavar.
    Ha valóban látod az igaz utat,amely olyan tiszta,mint a tér,
    akkor miért hozod létre a jót és a rosszat?
    Csao-csou,ahogy meghallotta ezeket a szavakat,hirtelen megvilágosodott.”

    -Buddha tudat:Nan-csüan-

    végtelen szeretettel Ági

  • Szép napot kívánok Judit és Ida!

    Sajnos valamit elhibáztam,mert a levelem eleje lemaradt,és nem tudom már “megtalálni”,így csak a személyes életfilozófiám és a Zen Tanitás jutott el hozzátok.Nem tudom,hogyan tudtam ilyen ügyesen elvarázsolni a gondolatsoraimat az idézetek eljéről.Biztos …

    végtelen szeretettel Ági

  • Kedves Ida és Judit,

    a felvételt hallgatva eszembe jutott, hogy pont egy évvel ezelőtt volt egy lehetőségünk, amit nem használtunk ki. Konkrétan a lakásunk eladásáról van szó, aminek a törlesztő részletei lassan a csillagos égbe kúsznak. Én mindig is fogékony voltam a spirituális dolgokra és próbáltam ezek segítségével megoldani a proglémákat vagy egyszerűen csak elérni, amit szeretnék, többé-kevésbé sikerült is. Amióta viszont a férjemmel élek, folyamatosan azt érzem, hogy valami nem stimmel, rengeteg energiát kivesz belőlem az együttélésünk. A lakásunk eladása előtt hosszú hónapokig próbálkoztam mindenféle meditációval, hogy bevonzzam a vevőket és mikor végre sikerült, a férjem egyszerűen közölte, hogy ilyen alacsony áron nem adjuk el. Az ár valóban alacsony volt, de mivel a svájci frank árfolyama is alacsony volt, ezért nem buktunk volna nagyon. Azóta viszont úgy érzem, mintha átok ülne rajtunk, semmi nem sikerül, minden rosszul sül el, mintha ez lenne a büntetés azért, mert kihagytuk a kínálkozó lehetőséget. (Épp tegnap kaptuk meg a banktól a levelet, ha nem fizetjük a törlesztést, elárverezik a lakást. Pedig nem arról van szó, hogy nem fizetjük, csak azt a plusz 50 ezer forintot nem tudjuk fizetni.)Létezik ilyen? Azóta teljesen üresnek érzem magam, és semmiféle bevonzás nem sikerül, bár a hasonló helyzetekre Judit olyan okos tanácsokat adott, amiből tanulhattam, de egyszerűen nem megy. Már arra is gondoltam, biztosan az a karmánk, hogy ez a lakás ne legyen a miénk vagy kettőnknek nem kellene együtt lennünk. Tudnátok segíteni?

    Köszönöm
    Edit

  • Edit,
    először egy nagyon praktikus kérdés: voltatok bent a banknál, és egyeztettetek velük a hitel részletfizetéseteket tekintetében? Magyarul, hogy a megnőtt hitel havi részlettel mit lehetne tenni, amíg ilyen sokkal magasabb?

    ida ***

  • Igen, természetesen, de számukra csak két út létezik, vagy átváltjuk forinthitelre vagy meghosszabbítjuk a futamidőt. Igazából egyik sem jó megoldás. Mi féléves szüneteltetést kértünk, bízva abban, hogy normalizálódik az árfolyam, ebbe viszont nem voltak hajlandók belemenni.
    A kérdésem viszont nem erre a részre vonatkozott, hanem létezik olyan, hogy elszalasztunk egy lehetőséget és utána jön valami, amiből viszont muszáj lesz megtanulnunk, hogy mi lett volna a helyes? És persze fontos kérdés még, hogy létezik második lehetőség?
    Köszi
    Edit

  • Kedves Ida és Judit! Először is nagyon köszönöm, hogy részese lehettem a beszélgetéseteknek a hangfelvétel kapcsán, nekem pont jókor jött és adott egy adag erőt és megvilágosodást az elindulásomhoz. Lassan egy éve vagyok munkanélküli és azóta, mintha megrekedtem volna. Döbbenetes felismerésekre jutottam, hogy miért is halogatom a dolgokat, hogy mit féltek, és mennyire hátra soroltam magam eddig. Szóval egyszerűen fantasztikus, amit kaptam Tőletek. Köszönöm!! Nagyon köszönöm!! Editnek pedig azt üzenem, hogy “Mindig van új meg új, csak várd a csodát, soha se mond, hogy nincs tovább…” Szóval állj vissza a pozitív hullámokra, mert te vesztetted el a hitedet. Sok sikert hozzá! Magdi

  • Edit,
    én úgy gondolom, hogy rengeteg lehetőség létezik, és ÍGY is érzem. Párhuzamosan minden pillanatban megszámlálhatatlanul sok.

    Viszont nálad, a ti esetetekben azt látom, azt érzékelem, hogy bele lehet keveredni egy negatív gondolati spirálba – tán ki kéne cserélni a gondolatodat, a gondolataitokat arra, például, hogy “Nem várt lehetőséggel megoldódnak a devizahiteles kihívásaink” – mint egyre mélyebbre kerülni abba, hogy el lett szalasztva az első lehetőség, és most nagyon, de nagyon bűnhődünk miatta.
    Miért kéne bűnhődnötök?
    Találj ki valami más mantrát, egy ezerszer jobbat! Ha érted, amire gondolok…
    Drukkolok!

    Szeretettel: Ida***

    ps: Remélem, hogy Judit is válaszol neked – szólok neki! ;-)

  • Tetszik, amit írtál, Ida, erről van szó: pillanat alatt elbizonytalanodunk, mivel genetikailag bűntudatra kódoltak a megelőző nemzedékek, és ahhoz, hogy felül tudjuk írni, minden pillanatban résen kell lennünk! figyeljétek a kifejezést: “résen lenni” – kiváncsi vagyok, mikor keletkezett, ti. ez az alap, a “rés”. Aki résen van, az döntésképes, a többi sodródik, és a félelmei irányítják.
    üdv mindnyájatoknak!
    Zsuzsa

  • kedves Mindenki! Jómagam is túl önzetlen vagyok, mindenkinek segítek, megsajnálom, holott gyakran sokkal jobb anyagiakkal rendelkeznek mint én.Áraim alacsonyak, nincs elég emberi önbizalmam, mindig többet akarok adni, mint amennyi szükséges. Hiába az elismert tudás ha emberileg úgy érzem semmi vagyok. 23 éve praktizálok, orvosokat is
    képezek, aktív koromban orvoskongresszusokon vettem részt előadóként külföldön is, de ha eljön a beteg a pénz eszembe se jut, csak a segítségnyújtás, a vizsgálat-kezelés végén szégyellem hogy fizetnek érte. Anyagilag nehéz, fiam és menyem mozgássérült rokkant nyugdíjukból éhen halnának ha nem segítenék.A gyakran önzetlen szeretetadásomból nem vesznek kenyeret, és segítenem kell unokám felnevelésében is. betegeimnek önbizalmat, akaratot tanítok és nagyon eredményesek a kezeléseim. Magamon nem tudok segíteni. Mindenki azt mondja rosszul csinálod, tudom, de senki nem adott még konkrét tanácsot hogyan másképp? Voltam nagyon vacak tanfolyamon ahol alig fértek be a terembe, a saját igen magas színvonalú oktatásaimra jó 2-3 ember jelentkezik. 1 éve van számítógépem, rengetegen becsaptak hirdetésekkel, fizettem és semmi nem jött be. Minden jó tanácsot segítséget szívesen fogadok, magán, vagy szakembertől, Bartelben gyönyörű mandalát festek, kezelést-vizsgálatot-oktatást ajánlok cserébe. Köszönöm hogy megoszthattam Veletek. Üdvözlettel Judit http://www.szemerejudit.hu

  • Sziasztok!

    Pár dolog feljött bennem a beszélgetés hallgatása közben.

    Talán az a hölgy, aki a beetetés szót használta az ingyenes vizsgálatra, a tapasztalataira is támaszkodott. A marketing igenis használja egy termék/szolgáltatás terjesztésésnél az ingyenes osztogatást. Tapasztaljuk. Talán nem volt nyitott arra, hogy végig gondolja attól, hogy ez létezik a marketingben, Judit még ajándékként adhatja a szolgáltatását. Új felismerésem, valakinek a nemtudása segíthet, hogy világosabban kommunikáljak.

    A másik a csak adni-adni. Van ennek hagyománya is az archaikus társadalmakban. ( A romák között még 20-30 évvel ezelőtt találkoztam vele. Amit az együtt élő közösségben valaki megszerzett azt szétosztották. “amíg nekem van testvér addig neked is.”
    Az erdélyiek is még a 90-es években az utolsó falat ételüket is megosztották az odautazókkal. Akkor is ha másnapra üres lett a kamra.)
    Ezek a közösségek nem önmagukat helyezték az első helyre. Sajnos nem mindenki tanult bele még, hogyan éljünk a kapitalizmusban. Mások a prioritások. Először én, aztán a másik. A jövedelmed 10%-t ad csak másoknak.
    Lehet ezen szörnyülködni, szidni, utálni, imádni, élvezni.
    Újra megerősített abban a hitemben, az éberség az egyik fontos tudás. Az evolúció minden élőlényben kialakította a képességet az élet megélésére. Az ember a legtanulékonyabb élőlény. Használhatjuk az értelmünket, érzelmeinket, ösztöneinket, és egymást a tapasztalatainkkal, altruista magatartásunkkal együtt.
    Üdv.
    Kaminszki Ildi

  • Ildikó,

    szerintem bármilyen társadalomban is élünk, nagyon fontos, h magamat is ugyanúgy értékelni tudjam, mint másokat.
    Én először erről az egyensúlyról Choa Kok Sui mester könyvében olvastam. Ő a természetgyógyászat egyik, kézzel foghatatlan ágával, a pránagyógyítással foglalkozott (2007-ben halt meg).

    Valójában azt szeretném mondani (írni), hogy saját magam érdekében el kell sajátítani a nem-et mondás képességét is. Vagyis jogom van adott esetben egy kérést visszautasítani.

    Jézus példája jutott most eszembe, amikor elvonult a 40 napos böjtre, akkor is ott voltak azok, akiknek szüksége lett volna a segítségére, de választott a fontos és sürgős tennivalók között.

    Úgy gondolom, nekünk is ilyenfajta egyensúlyt kell/kellene elsajátítani, hogy tudjuk, mikor van nekünk elsőbbségünk, akár a családon belül is, és mikor van a másiknak, vagy épp a közösségnek. Lelkiismeretfurdalás nélkül tudjuk azt tenni, ami épp a leghelyesebb.

    Judit

  • Szia Judit!

    Most azt gondolom, mi már nem tudjuk azt megtapasztalni, amit az archaikusok átéltek. Egy holland fickó könyvét olvasva, Huizinga: Homo Ludens a címe, megdöbbentem azon a sok kultúrtörténeti sajátosságon amiben régen éltek az emberek. Mennyire, az adott közösségen belül, nem volt fontos az egyénnek az ő különállása. Ők arra voltak kondicionálva, tehát nem okozott problémát a pszichéjükben az önfeladás. Pontosan úgy ahogy ma tanítják pl. a vonzás törvényével, amiben hiszel az történik meg veled.
    Szerintem Jézus jóval később élt mint az az archaikus világ, aminek csak fragmentjei voltak később fellelhetők a cigányságnál vagy Erdélyben meg más zárt közösségnél a világban.
    Jézus számomra valami hasonló dolgot tapasztalhatott meg az akkori társadalomban mint ami most is történik vagyis a pénz felhalmozása körüli anomáliákat. (hasonlóról írt Shakespeare is a Velencei kalmárban)
    Ezért fontos amit Ida csinál, mert igenis meg kell tanítani nekünk nőknek, hogy a mai társadalomban képesek legyünk rátalálni a gazdagságunkra. Ne legyünk sem áldozatok, sem agresszorok és a kettő között el tudjuk helyezni magunkat. Mindenki a saját belső igénye szerint.
    Mivel nem azt szerettem volna hangsúlyozni, hogy nincs szükség az egyensúlyunk megtartására, sajnálom hogy félreérthető voltam.
    Ildi

  • Ildikó,

    nem feltételeztem semmit az írásoddal kapcsolatosan. Csak azt írtam le, ami annak hatására eszembe jutott.
    Ismered Eckhart Tolle könyvét, az Új földet, vagy A most hatalmát?

    Azokból “könnyen” elsajátítható az az állapot, amiről azt gondolod, h csak valamikor nagyon régen volt sajátja az embereknek. Tolle ezt úgy hívja, a jelenben élés…

    Judit

  • Szia Judit!

    Igazán sajnálom, hogy elmegyünk egymás mellett a kommunikációnkban.
    “Azokból “könnyen” elsajátítható az az állapot, amiről azt gondolod, h csak valamikor nagyon régen volt sajátja az embereknek.” Ezt a mondatot melyik mondatomból gondoltad, hogy én ezt gondolom?

    Magamról röviden: Miután 1988-tól 2006-ig személyiségfejlesztéssel foglalkoztam, co-counselling, Here and Now workshopok, NLP, pszichodráma, gestalt, Feldenkrais, agykontroll, Dialogus, jóga, Hellinger féle családterápia, táncterápia, reiki, masszázs, diádos megvilágosodás technika, tüzönjárás, transzperszonális pszichológia, transzlégzés, hollotróp légzés, művészetterápia, a fene tudja még miminden, természetesen ismerem Tolle írásait is.

    Ahogy ismerem magam a jelent annyira tudatosan élem meg amennyire csak tudom, hiszen sokat tapasztaltam a fenti dolgokból magamról. Most viszont a kulturális antropológiában merültem el ami a múlt és a fenntartható fejlődés gondolatiságában ami a jövő. Számomra fantasztikus dolgokat látok meg, ami a jelenbe élést átvarázsolja, kiszinezi.
    Itt Ida website-ján szeretnék időnként más aspektusból is rálátni az ÚT-ra mint ahogyan a személyiségfejlesztő könyvek, módszerek, guruk fókuszálnak a világra. Ezt pont itt tudom kipróbálni, mert ez a site a személyiségfejlesztésről szól. Itt a személyiségüket fejleszteni akarók és a személyiséget fejlesztők írják le élményeiket.
    Valószínüleg azért nem sikerül azonos hullámhosszon mozognunk. Más-más a célunk.
    Üdvözlettel
    Kaminszki ildi

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.