Pénzügyi intelligencia fejlesztő – ingyen 1 órában! A Civil Rádióban Czap Ágnessel, Éva lányaival ;-)

“Kedves lányok! Gondolkodjatok tudatosan! A pénz nem az, amit szeretni vagy utálni kell!” Czap Ágnes, a Civil Rádió Éva lányai című műsorának szerkesztő riportere ezekkel a gondolatokkal zárta le azt a beszélgetésünket, aminek apropóját napjaink magyar valóságának pénzügyi megszorításai adták. Hogy hogyan reagálunk vészhelyzetben, és hogy mennyire lényeges az amúgy teljesen jogos érzelmi reakciónk ismerete… De lefutásuk után célszerű a megoldásokat keresni, tudatosítani a történteket, keresni a saját erőforrásokat, például a tajtékzó felszín mögött a mély nyugalomban leledző belső hangunkat… Hogy inkább ezzel lépjünk kapcsolatba, erre hallgassunk, mint beszálljunk a panaszkodók és a folyton másokat okolók, a felelősséget fel nem vállalók kórusába. Mert igenis, a reagálásunkról tudunk dönteni – az eseményekről lehet, hogy nem, de a reagálásunkat bizony megválaszthatjuk!

Pénzügyi önismeret, pénzügyi intelligencia fejlesztő – ingyenesen egy órában!

Nemrégen újra hallgattam ezt a pár héttel ezelőtti beszélgetést, hogy mit is írjak róla ide a honlapra. Bízom benne, hogy nem hangzik elbizakodottnak, de olyan tömény ez a hangfelvétel, hogy szinte alig tudok belőle bármit is kiemelni, hogy mit is ajánljak különösen a figyelmetekbe. Minden témakör egyformán fontos, és nagyon sok mondat nagyon lényeges belőle. Több élő példát is tartalmaz – na, hát hogy ezek meg milyen sok mindent elmondanak, azt már ne is említsem!

Sóti Judit, aki a 4. női pénzügyi önismereti konferenciánk egyik előadója volt, azt írta az egyik itt a blogban már korábban közzétett rádió nyilatkozatomra, hogy felér egy egynapos tréninggel. Szerintem ez is ilyen. Megéri az időt, hogy meghallgassátok – igyekeztem nagyon sokat átadni, amit és ott akkor tudtam, mindent! :-) Csendes, nyugis háttérmunkát lehet végezni közben. De akár jegyzetfüzettel és tollal a kézben is érdemes a gép elé ülni.

Nagyon örülnék, ha a hozzászólásokban megírnátok, nektek mi ütötte meg a fületeket, mi ütött netán szíven benneteket, de nyugodtan le lehet azt is írni, ha bármivel vitatkoznátok. És igen, ha van kérdésetek az elhangzottakkal kapcsolatban, akkor ezt is várom – tegyétek fel ezeket is a hozzászólásokban.

A felvétel eredetileg 2009. április 2-án, csütörtökön hangzott el – klikkelj az alábbi kis nyílra, és máris hallgathatod! :-)

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

Utóirat: a beszélgetésbe is szóba került, ezért itt és most ismét jelzem, hogy várok mindenkit előadóként is a 4. női pénzügyi önismereti konferenciára – itt a részletes tájékoztató, és a jelentkezési lehetőség! Ne feledjétek: a jelentkezési határidő most csütörtökön, azaz április 30-án éjfélkor lejár! Köszönjük, akik eddig már jelentkeztek – és várjuk a többieket is.

Tehát tájékoztató és jelentkezési lehetőség itt – klikkelj most! ;-)

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

21 Responses to “Pénzügyi intelligencia fejlesztő – ingyen 1 órában! A Civil Rádióban Czap Ágnessel, Éva lányaival ;-)”


  • Gyakorló szülőként,tapaztalatból (bár abból sose elég) írom: nem értek egyet azzal,hogy csupán politikai okai vannak,hogy be lett állítva az ún. 3 év a gyermekünkkel.Már 5. éve vagyok itthon két gyermekemmel,jelenleg Gyes-en.Nem szeretném ezt a boldog időszakot felcserélni semmire.Ezek az évek hamar elszállnak,nem térnek vissza.A 3 gyermekemen keresztül tapasztalom,hogy fontos számukra az édesanya közelsége, nevelése 3 éven keresztül (sőt, sok fiúnál ez még jobban kitolódhat).Béres Erika

  • Maadadiné Borbély Mária

    Kedves Ida!
    2-3 hete olvasgatom cikkeidet, illetve hallgatom a veled készített riportokat. Eddig a hallottak számomra túl nyomulósak, direkt marketing ízűek voltak. Ehhez az anyaghoz viszont gratulálok, minden szavaddal mélységesen egyet értek!
    További sok sikert!
    M. Mária

  • Kedves Ida!

    Nagy érdeklődéssel és élvezettel hallgattam most is, -mint mindíg-, amit küldött az ingyenes továbbképző. De nem azért mert potyán pottyant, hisz én nem vagyok egy potyaleső. Amit benne a legjobban értékelek, az a mérhetetlen jószándék, ami mindíg építő és segítő. Az utolsó hanganyagból is egy örökérérvényű és igaz megerősítés tör elő: mindenki a saját sorsának a kovácsa és csak saját maga tehet róla, ha nem jut neki minden nap se kenyér se pogácsa! Ha valaki talán keservesen szegénynek érezné magát, ne okoljon érte senkit, inkább készítsen magának egy nyugtató, citromfű herbateát , programozza agyilag át magát, vagy vigaszul főzzön egy pazar paprikumlikás lakomát! Lehet, hogy az ember úgy látja, hogy ő nem szegény, csupán csak nem gazdag. Ekkor is érvényes a törvény: mindezt te okoztad, mert ezt neked nem a jó ég küldte, hanem mazohista módon, te magad akartad. Mi a teendő, ha az ember arany utáni vágya nem létező, szinte nyista és ezért aranyozó fantáziája is nulla , ráadásul még az “aranyoskodást” is únja, mert “bájgúnárkodásnak” tartja? Felvetődik az ominózus kérdés: mi a fenét akar és mi lesz belőle? Hát az ilyen ember tanulatlan, balga már-már keservesen dőre, szinte önmaga szegénységének gondos fegyőre. Sajnos, nem nő be a feje lágya egykettőre, talán csak előbb-utóbb, remélhetőleg majd később, esetleg ősszel vagy csak jövőre! Ugyanis a pénz után nem sokat sóhajtozik, teremtő álmokkal kincsek után nem vágyakozik, nem sokat foglalkozik a gazdagsággal a pénz teremtéssel csak az eladósodott, ám boldogra festett jövővel.
    A küldött ismertető anyagok alapján látszik, milyen sokat fejlődik, halad a társaság a pénzügyi és önismeretek területén, ha nem fut el, hanem marad és játszik. Ha netántán valaki a tanulásban nem volt elég serény, most maradjon a popoján , csücsüljön meg nyugton a helyén, mert most már a jelzője nem lehet más, mint pénzügyileg szegény, kinek a pénzügyi ismerete most már kínosan szerény . Hiába ábrándozik tehát a gazdag élet felett, mint egy szép rózsaszín mesén, akár egy jól megtermett rózsaszín vagy lila Milka tehén, a pénzügyekben a szeget sohase találja el majd a megfelelő helyen, azaz a fején. Legelésszen tehát az őt megillető helyén, a Milka csokis havasok, havasi gyopáros lila legtetején, hisz ő nem lehet más csak egy pénügyileg kretén rózsaszín vagy lila tehén. Aki pedig arra vágyik, hát számolgassa a nyugdíját, hogy mire futja belőle a hónap végén, vagy figyelje árgus szemekkel a bankszámláját, hogy befutott-e már a vágyott hatalmas összeg a hónap elején.
    Tovább most már a viccekben nem tobzódom inkább elmondom, hogy többek között a fentiek miatt a konferencián részt venni most sem lesz módom. Azon, hogy ez bármi zavart okozhatna, azért természetesen nem aggódom. A részvételről -fájó szívvel bár- de lemondok. Nem arról van szó tehát, hogy mint szép, ifi , kicsit szűz menyasszony, magamat kéjesen kéretem, hétszámra hívogattatom és csak ezen múlana, hogy egyszercsak azt a hajlíthatatlan derekamat valami hatásos és lerohanó marketing hatására csak-csak beadom. Többre becsüllek titeket és magamat annál, hogy ilyen szempontoktól vezérelve olcsó fogásokhoz folyamodjak, átlátszó hazugságokra hívatkozva mások türelmével, érzéseivel , munkájával játszadozzak, vagy fárasztó módon hazudozzak. Az előadókat és a témákat nagyon vonzónak találom nem is beszélve arról, hogy a veletek történő személyes találkozás lehetőségének elmulasztását tiszta szívemből fájlalom, sőt nagyon sajnálom. A bioenergetika és a feng-shui témaköre a kedvencem szinte a vesszőparipám, számtalan általam az évek alatt begyűjtött témábavágó könyv igazolhatja ezt a tényt a könyvszekrényem zsúfolásig megtelt polcán. Nagyon szívesen találkoztam volna személyesen is , veletek , ha nem én lettem volna az, aki, -fájdalom- de a rosta likán idejekorán hoppáré, de kiesett. Szerintem a lemaradt, kibukott diák egy “osztályban” csak másokat hátráltat, pisloghat nagyokat, ha az új témakörök közt csak vaksin tapogat, ha elmulasztotta megtanulni az alapokat, jó nagyokat hallgathat majd, mint a sült hal, árgus szemekkel figyelhet másokat, mialatt ő maga bölcsen hallgat és csak a kerékkötés, amiből jelesre vizsgázhat. Ez pedig szerintem nem a cél, nem a megfelelő, nem a menő irányzat. Jobb lesz tehát, ha mint a jó suszter a kikoptatott kaptafámnál megmaradok és búcsúzóul, tiszta szívből mindenkinek jó tanulást további sok sikert és jó szórakozást kivánok. Sok-sok puszi nektek kicsi és nagyobbacska leányok és asszonyok:

    Tisztelettel a barátotok maradok: Vali

  • Erika, egyet értek Veled, az első 3 év nagyon meghatározó a gyerekünk életében. Ez egy olyan befektetés, aminek megtérülését aztán évtizedekig élvezhetjük (már ha jól tesszük a dolgunkat, ugye). Mindenkit buzdítanék arra, aki emgteheti, hogy ne hagyja másra ezeket az éveket, nekem nincs az a karrier, amiért bölcsibe adnám a 2,5 évesemet.

    Emellett azzal is egyet értek, hogy nem szabad ezeket az éveket kínként megélni, és haragudni a világra, amiért nem röpteti a sült galambot a szánkba(=nincs munkahely, ahova visszamehetnénk, de nem is keres meg minket senki, hogy hadd fizessen nekünk kevés munkáért sok pénzt).

    Részemről tehát élvezem az itthon töltött (immár 9.) éveket a 3 gyerekem mellett, ugyanakkor nem hagyom el magam, tartalmat fejlesztek, okos-hasznos hobbikat találtam magamnak, új barátokat szereztem az internet segítségével.

    Ida, lenne egy kérdésem-észrevételem.
    Olvasok egy pár, ehhez az oldalhoz hasonló tematikájú, női ,,önsegélyező” oldalt. Mindenhol visszatérő elem a spiritualitás.
    Ez természetes velejárója a női gondolkodásnak? vagy hogyan függ össze?
    Én ateista vagyok, spiritiszta dolgokban hitetlen. Ezért érdekel :)

  • Szia Erika,

    Teljesen eggyetértek veled,de ahhoz,hogy boldogan neveljük gyermekeinket bizonyos anyagi biztonság kell.A másik,hogy nekem a gyerekek melett lévő pár óra munka jót tesz.Nem csak nekem hanem a gyerekek és a férjem is érezte,h Anyának jobb a kedve stb.

  • A gazdagság tudat egyik alapelve, pontosabban a gazdagságtudatú emberek nem “vagy-vagy”-ban gondolkodnak, hanem IS-IS-ben. EZT szerintem nagyon érdemes eltanulni, illetve tudatosítani!

    Én úgy gondolom, hogy kicsi korban a gyerekeinkkel együtt lenni nem zárja ki, hogy végezzünk munkát is, már aki ezt szeretné. A napi 8 órás, vagy a multis 10-12 órát kizárja persze, de miért kéne csak erre gondolni? A munka is nagyon sokféle lehet, legfeljebb bennünk él csak néhány verziója, esetlegesen a korábbi tapasztalataink alapján. A bőséghez úgy juthatunk el, ha nyitottak vagyunk a világ sok-sok lehetőségére – úgy érzem, gondolom :-)

    Én is otthon voltam a lányommal, de a megyei lapban egy idő után újra írtam – horgoltam, kötöttem a lányomnak ruhácskákat, lefényképeztem benne, leírtam a mintákat, és ezek jelentek meg! ;-)
    Tényleg amúgy a Család és otthon rovatban. :-)

    Aztán akkor kezdtem el gyerekneveléssel lélektani oldalról komolyabban foglalkozni – pszichológusokkal kezdtem interjúkat csinálni. Amíg aludt a lányom jutott erre időm, illetve én nagyon sok helyre vittem magammal.

    Nőként, anyaként is nagyon különbözőek lehetünk, vagyunk, meg a gyerekeink is – én ezért gondolom, hogy nem jó, ha egyfajta szempontot sulykolnak a nőkbe, az anyákba.

    Ida*** szeretettel

  • A meddig maradjunk otthon a gyermekkel számomra is aktuális téma, 2 szempontból is. Lányom múlt héten volt 1 éves, tehát anyaként is érintve vagyok. Másrészt most fejezem be a második diplomámat “Anya, Te döntesz! Kisgyermekes édesanyák munkával kapcsolatos dilemmái és lehetőségei” címmel, tehát kutatóként elolvastam a hazai és nemzetközi szakirodalmat és interjúztam 38 anyukával. Röviden összegezve azt látom, hogy mindenkinek meg van a saját legjobb útja és ő maga dönti el anyukaként, hogy mit választ.
    Erika és Zsuzsi úgy döntött, hogy most a család, a gyermek a prioritás. Számtalan olyan nővel találkoztam, akinek a munka a prioritás, a saját karrierjük. És vannak olyanok is, akik egy idő után (és ezt ők döntik el mikor) részidőben visszamennek dolgozni.
    Egyik sem jobb a másiknál, mert sok tényező befolyásolja bárkinek az egyéni döntését.
    Csak tudjunk elfogadni más nézőpontokat, más döntéseket és rábízni az illetőre, hogy ő hozza meg a döntést :-)

  • Kedves Ida! Ez a “gazdagságtudatú emberek is-is-ben gondolkodnak ” megfogalmazás szuper jól összefoglalja az én viszonyulásomat is a hasznos lehetőségek irányában. Sokan úgy igyekeznek megtartani az érdeklődőiket a saját ötletük, üzletük irányában, hogy ezt a nézetet elutasítják, és csak a vagy-vagy-ot próbálják erőltetni. Ez nekem soha nem jött be, szeretek nyitott lenni, és használni mindazt ami valóban hasznos.

  • Kedves Ida!
    Az én kérdésem szintén gyermekekkel kapcsolatos, csak más szemszögből. Lehet, hogy volt már róla szó valahol, de bevallom nem böngésztem végig az archívumot.
    -A riportban elhangzott a “piszkos pénz”, és annak hatásai.
    Eszembe jutott, hogy pont előző nap mondtam a lányomnak ( kettő van, 4 és 2 évesek), hogy ne vegye a szájába, mert piszkos és beteg lesz tőle.
    Persze azt is mondtam, amikor találtunk 10 Ft-ot az utcán, hogy tegye el és gyűjtse össze. Most az első esetben elkerüli majd a pénz őt, a másodikban fukar lesz?
    Az apukája két helyen dolgozik, és mikor sírnak, hogy ne menj el megint, hiszen most jöttél haza, akkor apa azt mondja, hogy ha nem megy dolgozni, nem lesz pénzünk, nem tudunk ételt venni, se meglepit nekik.
    Tehát mit is mondjunk a pénzről, hogyan neveljek gazdagságtudatú gyerekeket? Mi az amit ne mondjak a fenti példákból?
    (Tegnap azt mondta a 4 éves lányom, hogy ha nagy lesz elmegy dolgozni, és nagyon sok pénzt fog hazahozni. ÉS SOK FAGYIT VESZ BELŐLE:) Ezek szerint a pénz és a munka fogalma már összekapcsolódott benne valamilyen szinten, igaz azt még nem érti, ha azt mondom nem tellik valamire, de gondolom még fiatal nagyon. Nem is várok sokat tőle, de biztos ami biztos szeretném tudni hogyan segíthetem őket a gazdagságtudat felé.
    Válaszod előre is köszönöm!
    Kriszti

  • Kriszti,

    a gazdagságtudatot úgy tudod kialakítani a gyerekeidben, ha önmagadban is azt alakítod ki.

    Két dolgot érdemes szem előtt tartani.
    1. A valóságot mond. Vagyis, amit a földről felvett pénzről mondtál, az valóban igaz.
    2. Majd mondj neki olyan példát, amivel saját, vélelmezett félelmedet is semlegesítheted. Pl. Tudod, a keksz nagyon finom, azonban ha leesik a földre, akkor már nem vesszük a szánkba, mert piszkos és megbetegedhetünk tőle…
    A pénz jó dolog, sok mindent megvehetünk rajta. Ha leesik a földre, akkor piszkos lesz és ha bevesszük a szánkba megbetegedhetünk tőle…
    Így megtanulja a lányod a különböző dolgok funkcióit és a hasonlat miatt nem fog kialakulni félelme a pénzzel kapcsolatosan.

    Amikor a papájuk elmegy dolgozni, és ők sirnak, akkor szerencsésebb azt mondani nekik, hogy most azért megyek el pénzt keresni, mert vannak dolgok, amit csak pénzzel lehet megvenni: ilyen a kiscipő, a ruha, az autó, az étel… (Ugye, ez a valóság!)

    Ne hiányként mondja el a párod az érveit… Hanem arról beszéljen, amit ő meg akar kapni, vagy amit meg akar adni a nektek. Egészen mást vonzunk be akkor, amikor hiányként gondolunk/beszélünk vágyunk tárgyáról, mint amikor arra koncentrálunk: amit valójában akarunk, és úgy beszélünk róla/gondolunk rá, hogy megkapjuk.

    Mindannyiunknak meg kell/kellene tanulni a késleltetett vágybeteljesülést még gyerekkorban. Nem baj, h sír a lányod, amikor elmegy az apja. Nyilván fontos számára a papája, szeretne vele lenni. Ez természetes. Igyekezzetek időt szakítani olyan közös programokra, amikor csak a gyerekkel foglalkoztok (ez lehet séta, olvasás, közös játék), vagyis minőségi együttlétre törekedjetek. Ebből azt is megtanulják a kicsik, h van olyan időszak, amikor a papa elmegy, más fontos dolgai vannak, és van olyan alkalom, amikor ők, a gyerekek a fontosak…

    3-5 éves kor környékén a gyerekek egyre öntevékenyebbé, kezdeményezőbbé válnak. Egyre jobban használják a képzelőerejüket, amely segítségével a felnőttek világába is belép. A gyerekek az azonosulás, az utánzás gyakorlásával értik meg a világot. Azért mondja azt, hogy ha nagy lesz elmegy dolgozni (mert az apa is dolgozni megy) és sok pénzt fog keresni (mert apa is pénzt keres), természetesen azt vesz belőle, amit négyévesként el tud képzelni: fagyit.
    Az teljesen elfogadható, hogy kialakul benne, pénzt munkával lehet megkeresni. Valamihez csak kell kötnie neki is a pénz racionális megteremtődését.

    Azt ajánlom, ne azt mond a gyerekeknek és ne is úgy gondolj az adott tárgyra, vagy szolgáltatásra, h erre nekünk nem telik, hanem azt: most más megvétele fontosabb. Amikor azt mondod, nekünk erre nem telik, akkor a szegénységtudatot erősíted magadban és bennük is. Ha úgy fogalmazol, most más fontosabb (ami igaz is!), akkor nem zárod ki annak a lehetőségét, hogy ma még látszólag elérhetetlen dolgokat is bevonzzatok az életetekbe. Az utóbbi hozzáállás gazdálkodást feltételez: tudod, h most mire telik, és tudod a vágyakat is és nem mondasz le róluk, így aztán a tudatalatti megteremti annak lehetőségét, hogy bevonzd az életedbe. (A kisgyerek esetében nem kell minden vágyat teljesíteni. Pl. Nem kell minden bevásárlás esetén venni nekik valamilyen apróságot, talán csak minden 4. alkalommal. Így tudják gyakorolni (megtanulni) az önuralmat és az önfegyelmet:

    Judit

  • Kriszti,
    Juditot kértem meg, hogy válaszoljon neked – ösztönösen azt éreztem, ő tud igazán korrekt választ adni neked. Én is sokszor kérem a véleményét, tanácsát – a legfontosabb partnerem a mostani életszakaszomban Judit, és úgy érzem, hogy kölcsönösen tudjuk egymást támogatni sok-sok pozitív dologgal.

    Kívánom mindannyiótoknak, hogy legyen egy ilyen kölcsönösen támogató kapcsolatotok – ill. több is. Mert van másokkal is ilyenem, de mindegyik más színt hoz az életemben, más-más területeken fontosak :-)

    Köszönöm, köszönjük Judit a válaszodat :-)

    Ida ***

  • Nágel Zsuzsinak:
    a spritiszta és a spirituális tudtommal nem ugyanaz.
    A spritizmusnál a spiritiszta pl. asztalt táncoltat :-)

    Nekem a spiritualitás azt jelenti, hogy
    – létezik egy nálam magasabb rendű erő, ami akkor is van, ha én nem vagyok, nem létezem, azaz nálam nélkül is valami elképesztő harmóniában működik a világ, az Univerzum
    – a bennem lévő Belső Hangon keresztül ugyanakkor kapcsolatba tudok lépni az Univerzummal, és a racionalitáson túli dolgokat is felfogom, megértem. Ez lehet akár zsigeri megérzés, ösztönösség… hívhatjuk így is.
    Ilyenkor amúgy az én akaratom, görcsösségem megszűnik, bár tudom, hogy merre tartok, merre szeretnék menni, de elengedem, hogy beteljesülhessen :-). Deepak Chopra után szabadon bölcs bizonytalanságként szoktam emlegetni.

    A spritualitás a szellemi dimenzió, nekem legalább is. Sokféle közvetítő közege lehet – én Belső Hangnak hívom, de van, akinek angyalokon keresztül jönnek üzenetek… szóval sokféle variáció van. Én vonzódom az istennő archetípusokhoz – az online kurzusomon használjuk is őket: minden héten van egy istennő, aki “üzen” nekünk, aki azon a héten az ő fontos aspektusaival erősíthet bennünket. ;-)

    Hát hirtelen ennyi, és át fogom gondolni, hogy a saját spritiualitásom pontosan micsoda is, és lehet, hogy le fogom írni a honlapom állandó részében is (miért hallgass rám? részben pl.).

    nekem a pénz anyagi vonatkozásán túl létezik például a lelki vonatkozás = pénzügyi önismeret, de pl. a bőség, annak megélése számomra már spirituális dimenzió

    nem tudom, hogy a válaszom mennyire érthető, és kielégítő – ez jön/jött most belőlem ;-)

    Ida*** szeretettel

    ps: ha bárki úgy gondolja, örömmel veszem, ha leírjátok, hogy nektek mit jelent a spiritualitás, a spirituális megközelítés…

  • Köszönöm, Ida, a kimerítő választ :)

    Elmodnom, miért fura nekem. A pénz számomra egy nagyon is materialista eszköz. Nem társítok hozzá semmilyen miszitkumot, egy realista világ realista eszköze.

    Ugyanakkor a spirituális (nem spiritiszta :P ) vonal nagyon gyakori Nálad, áginál, Ritánál, mindenkinél, aki hasonló oldalt hozott létre. Érdeklődéssel olvasom mindet, de hitetlenségemből fakadóan lefejtem róla a misztikus héjat.

    Arra lennék kíváncsi, hogy ha így teszek, szerinted halára ítélem-e a saját bőségáradásomat. Tehát szerinted enélkül is működhet a Te módszered?

    Mert szerintem igen :) az önismeret, a tudatosság, a tanulás nekem is megy.

  • Zsuzsi,

    anélkül is hatnak a világ különböző törvényszerűségei az emberre, h tudatában lenne annak. Pl. a gravitáció minden földön létező élőre és élettelenre hat, bár valószínűleg az emberek egy része nem is hallott felőle.

    Ugyanígy működik többek közt a spiritualitás törvényszerűsége is, ha elhiszem, ha nem. Számomra az egyik leghitelesebb példa erre Csíkszentmihályi Mihály világhírű amerikai pszichológus, aki a Flow, Az áramlat című könyvében és annak folytatásában A fejlődés útjai címűben határozottan elhatárolódik a spiritualitástól, azonban munkája mégis spirituális gyakorlattá vált.Miközben vizsgálati alanyaira figyelt ő maga is eggyé vált a tevékenységével, egy a jelen pillanattal, a mosttal, eggyé azzal a feladattal, amit éppen ellátott.

    Az ilyen ember többiekre gyakorolt hatása messze felülmúlja a tevékenysége eredményezte hatást, mindegy, hogy milyen világnézetű.

    Zsuzsi ajánlom neked Eckhart Tolle: Új föld című könyvét, abból jobban megismerheted az ember egos és ego mentes működését is.

    Judit

  • Nágel Zsuzsinak: Judit szerintem megválaszolta kellően a felvetéseidre a választ – köszi Judit! :-)

    Ida***

  • Kedves Ida!
    Köszönöm szépen a hanganyagot, sok helyen ismertem fel elsősorban a szüleim mintáit, amit sok esetben próbálok (több-kevesebb sikerrel) kikerülni mind az életemben, mind a gyereknevelésben.
    Nekem egyik fájó pontom az volt, hogy anyu egyszerűen nem engedett el diákként dolgozni, pedig szívesen mentem volna. Anyagilag éppen nem volt rákényszerítve a családunk, és kamaszként sem tartoztam a követelőzős gyerekek közé, de szerettem volna csinálni, és szerettem volna pénzt, amit én keresek meg és én gazdálkodok vele. Nekem elsősorban mezőgazdasági munkákra lett volna lehetőségem, több osztálytársam (lányok is) csinálta, nem értettem, hogy én miért nem…
    A gimnázium végén már voltak tanítványaim, egyetem alatt pedig időnként diákmunka keretében elmentem a konzervgyárba paradicsomot lapátolni, meg szilvát felezni. Aztán ezért is csak a kritikát kaptam, hogy “normális” munkát, ami a képzettségemnek megfelel, nem bírtam találni. Egy: diákmunka keretében erre volt lehetőség (meg a műanyaggyárra), kettő: azokban a pár hetes turnusokban még ezt is lehetett élvezni.
    A második diplomámat is nappali tagozaton szereztem, de ezt kitűnően tudtam kombinálni először rugalmas munkaidős munkával, utána főállással (!!!) is. Nagyon húzós három év volt, de úgy érzem, mindenképpen megérte. Fenn tudtam magam tartani anyagilag, félretenni ugyan nem, de mikor végeztem, megtaláltam azt a munkahelyet, ahonnan már ez is ment.
    Most a téma még nem aktuális a gyerekeimnél, mert még nagyon kicsik, de egészen biztos, hogy pár hét nyári munkára fogom őket ösztönözni, ha itt lesz az ideje. Bár aputól meg azt hallom, hogy a gyerekek foglalkoztatása is egyre jobban be van szabályozva, pl. én 12 éves koromban dolgozhattam volna nyáron pár hetet (ha hagynak), de ez ma tudtommal törvényileg nem lehetséges, nem tudom, milyen korhatárhoz van kötve a foglalkoztatás…

  • Más:
    jelenleg én is gyeden vagyok egyelőre kettő, júliustól három gyermekemmel. Én is azok közé az anyák közé tartozom, akik a bölcsődét szívesen kihagyják a gyerekeik életéből (mivel a környéken lehetetlen bölcsibe kerülni, ez a kérdés meg is van oldva). Pénzkereső munkát jelenleg nem végzek, de rátaláltam a korai fejlesztésre és a többnyelvű nevelésre (a közvéleményt erősen megosztó dolgokra), amivel elsősorban nekem van munkám, nem a gyerekeimnek, és azon túl, hogy a gyerekeim élvezik, nekem nagy segítség abban, hogy szellemileg ne “punnyadjak be”, ahogy azt sok anyukától hallom, sőt az idegennyelv-tudásomat is kénytelen vagyok szinten tartani :)
    Ezekkel azonban honlap és kiadványok szintjén már foglalkozik más, de ebből fog majd kinőni az, amit én szeretnék csinálni, ennek a folytatását, ha a gyerekeim elérik az iskolás kort. Addig csak elméleti szinten tudok vele foglalkozni, az alapokat kidolgozni…
    Anita

  • Szanita,
    köszönet a hozzásólásaidért, és hogy a saját történetedet is megosztottad velünk.

    Egyre reagálnék… Azt gondolom, hogy amikor a gyermekeid annyi idősek lesznek, hogy a munkavégzés szóba kerül, akkor nyilván megnézitek, tudni fogjátok az aktuális jogszabályokat, lehetőségeket. Én maximálisan egyet értek azzal, hogy a gyerekek, fiatalok dolgozzanak. Kanadában, de tudtommal az USA-ban is, a nagykorúságukat követően a fiatalokról leveszik a szülők a kezüket – elő kell tudniuk teremteni a tanulásukra a pénzt. Igaz, ott a diák munka rendszere is olyan, hogy komolyan foglalkoztatják őket nyáron, meg részmunka időben év közben is.
    Amikor az USA-ból egy senior tanácsadó Zalaegerszegen dolgozott a megyei vállalkozásfejlesztési alapítványnál egyzserűen nem értette, hogy a főiskolások miért csak a panaszkodásig jutnak el pénz témában, és nem jó nekik semmilyen munka sem, amit ötletként mondott, vagy amit ajánlottak nekik.
    Hát ez a felfogások és a hozzáállások közti lényegi különbség – és nem a mi javunkra.
    De bízom benne, hogy itthon is egyre inkább változik – ez is…

    ida ***

  • Sziasztok!

    Ida, elismerésem a riportért. :-)
    Én is dolgoztam a főiskolán. Sőt, már középiskolában is. Bár nem sokat, csak nyáron, de dolgoztam, és jó volt a munkatársakkal együtt tevékenykedni. Volt célom, hogy mire akarom megkeresnem a pénzt: tankönyvre, számítógépre, cipőre, ruhára, ami kellett a tanuláshoz. Volt, hogy szinte az egész nyarat végigdolgoztam, és élveztem. Amit nem tartottam jónak, hogy a szüleim biztatás helyett érzelmileg gyengítettek, azt hitték, hogy ez nekem rossz és le akartak állítani mindenféle indokokkal. Hogy nem is kell nekem az a a számítógép, stb. stb. Ez egy rossz minta. Le kellett küzdenem a panaszkodásuk hatását. Nyilván náluk a munka sztahanovizmust jelentett, amibe csak belefulladni lehet, élvezni nem. :-) Nálam nem annyira.
    Támogatom azt a feltevést, hogy a szülők ne csináljanak meg mindent a gyerek helyett, ne áldozzák fel magukat érte, viszont bátorítsák, biztassák őket, és segítsenek a problémáikat megoldani, akár munkát találni.
    Így a gyerek megtanulja a problémamegoldást, a helyét az életben, és lesz önbecsülése is.

    T

  • Judit, köszönöm, teljesen világos. Remélem, a könyvet meglelem a könyvtárban :)

  • Sziasztok!

    Én is úgy látom, hogy a gyerekek nevelésén (is), társadalmi felfogásunkon kellene változtatni. Magam sem értem, hogy a nagyszerű magyar oktatási rendszerünk miért tartja zárt burokban a gyerekeket. Emlékszem, hogy általánois iskolás 7-es, 8-os koromban,iskolai szervezésben mentünk dolgozni a patyolat mosodájába 2 hétre , a középiskolába pedíg egy XI. kereületi gyárba, vagy a BKV buszgarázsba, a munkánkért némi pénzt is kaptunk. de ez csak 2 hét volt az egész nyárból. Sok gyerek nem látja hogy miért kell tanulnia, nem látja a valódi életet, nem nyer értelmet az iskolában töltött idő, csak azt, hogy a szülők elmennek otthonról reggel, őket bedugják egy helyre (bölcsi, ovi, suli) majd a fáradt szülők hazamennek és pihenni próbálnak, vagy otthon is robotolnak, jó esetben értékes, de a gyerekeke számára rövidnek tűnő időt töltenek velük. Ha közelebb hoznánk hozzájuk a munkát, ha ők is kipróbálhatnák, ahogy irtátok kanadai példára, hogy akár a saját gyártmányú képeslapot, akár gyárit, árusítanák, ill. megismernék a különböző foglalkozásokat, hogy miröl szólnak, és hogy milyen tanulási fázisokon kellett végigmennie azoknak akik az adott munkahelyen adott poziciót betöltik, akkor jobban megértenék a munka=alkotás örömét és fáradságát és a pénz értékét. persze ezt sokszor nekükn szülőknek is nehéz közvetíteni, ezért köszönöm a tanácsokat.
    Sok gyerek nem tudja eldönteni, hogy mit tanuljon az általános iskola után, mert nincs képe arról, hogy milyen lehetőségei vannak.
    A középiskolákban is érdemes lenne bevezetni a valódi gyakorlati képzést, hogy olyan helyen dolgozzanak, ahol az iskola elvégzése után el tudnak helyezkedni az adott képesítésse. Ha akad is ilyen lehetősége egy- két gyereknek sokan félelemből – hogy még nem állnák meg a helyüket a munkában – utasítják vissza az ilyen gyakorlatszerzési lehetőséget. Nincs személyes tapasztalatom az amerikai, kanadai neveltetésről oktatási rendszerről, csak a filmekben látottak ill. másodkézből hallottakra támaszkodhatom, de ezekből úgy látom, hogy néhány dolgot érdemes lenne átvennünk az gyakorlatiasabb tanítási foglalkozási rendszerükből.

    BB

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.