Én is úgy látom, hogy a gyerekek nevelésén (is), társadalmi felfogásunkon kellene változtatni. Magam sem értem, hogy a nagyszerű magyar oktatási rendszerünk miért tartja zárt burokban a gyerekeket. Emlékszem, hogy általánois iskolás 7-es, 8-os koromban,iskolai szervezésben mentünk dolgozni a patyolat mosodájába 2 hétre , a középiskolába pedíg egy XI. kereületi gyárba, vagy a BKV buszgarázsba, a munkánkért némi pénzt is kaptunk. de ez csak 2 hét volt az egész nyárból. Sok gyerek nem látja hogy miért kell tanulnia, nem látja a valódi életet, nem nyer értelmet az iskolában töltött idő, csak azt, hogy a szülők elmennek otthonról reggel, őket bedugják egy helyre (bölcsi, ovi, suli) majd a fáradt szülők hazamennek és pihenni próbálnak, vagy otthon is robotolnak, jó esetben értékes, de a gyerekeke számára rövidnek tűnő időt töltenek velük. Ha közelebb hoznánk hozzájuk a munkát, ha ők is kipróbálhatnák, ahogy irtátok kanadai példára, hogy akár a saját gyártmányú képeslapot, akár gyárit, árusítanák, ill. megismernék a különböző foglalkozásokat, hogy miröl szólnak, és hogy milyen tanulási fázisokon kellett végigmennie azoknak akik az adott munkahelyen adott poziciót betöltik, akkor jobban megértenék a munka=alkotás örömét és fáradságát és a pénz értékét. persze ezt sokszor nekükn szülőknek is nehéz közvetíteni, ezért köszönöm a tanácsokat.
Sok gyerek nem tudja eldönteni, hogy mit tanuljon az általános iskola után, mert nincs képe arról, hogy milyen lehetőségei vannak.
A középiskolákban is érdemes lenne bevezetni a valódi gyakorlati képzést, hogy olyan helyen dolgozzanak, ahol az iskola elvégzése után el tudnak helyezkedni az adott képesítésse. Ha akad is ilyen lehetősége egy- két gyereknek sokan félelemből – hogy még nem állnák meg a helyüket a munkában – utasítják vissza az ilyen gyakorlatszerzési lehetőséget. Nincs személyes tapasztalatom az amerikai, kanadai neveltetésről oktatási rendszerről, csak a filmekben látottak ill. másodkézből hallottakra támaszkodhatom, de ezekből úgy látom, hogy néhány dolgot érdemes lenne átvennünk az gyakorlatiasabb tanítási foglalkozási rendszerükből.

BB

Ida, elismerésem a riportért. :-)
Én is dolgoztam a főiskolán. Sőt, már középiskolában is. Bár nem sokat, csak nyáron, de dolgoztam, és jó volt a munkatársakkal együtt tevékenykedni. Volt célom, hogy mire akarom megkeresnem a pénzt: tankönyvre, számítógépre, cipőre, ruhára, ami kellett a tanuláshoz. Volt, hogy szinte az egész nyarat végigdolgoztam, és élveztem. Amit nem tartottam jónak, hogy a szüleim biztatás helyett érzelmileg gyengítettek, azt hitték, hogy ez nekem rossz és le akartak állítani mindenféle indokokkal. Hogy nem is kell nekem az a a számítógép, stb. stb. Ez egy rossz minta. Le kellett küzdenem a panaszkodásuk hatását. Nyilván náluk a munka sztahanovizmust jelentett, amibe csak belefulladni lehet, élvezni nem. :-) Nálam nem annyira.
Támogatom azt a feltevést, hogy a szülők ne csináljanak meg mindent a gyerek helyett, ne áldozzák fel magukat érte, viszont bátorítsák, biztassák őket, és segítsenek a problémáikat megoldani, akár munkát találni.
Így a gyerek megtanulja a problémamegoldást, a helyét az életben, és lesz önbecsülése is.

T

Egyre reagálnék… Azt gondolom, hogy amikor a gyermekeid annyi idősek lesznek, hogy a munkavégzés szóba kerül, akkor nyilván megnézitek, tudni fogjátok az aktuális jogszabályokat, lehetőségeket. Én maximálisan egyet értek azzal, hogy a gyerekek, fiatalok dolgozzanak. Kanadában, de tudtommal az USA-ban is, a nagykorúságukat követően a fiatalokról leveszik a szülők a kezüket – elő kell tudniuk teremteni a tanulásukra a pénzt. Igaz, ott a diák munka rendszere is olyan, hogy komolyan foglalkoztatják őket nyáron, meg részmunka időben év közben is.
Amikor az USA-ból egy senior tanácsadó Zalaegerszegen dolgozott a megyei vállalkozásfejlesztési alapítványnál egyzserűen nem értette, hogy a főiskolások miért csak a panaszkodásig jutnak el pénz témában, és nem jó nekik semmilyen munka sem, amit ötletként mondott, vagy amit ajánlottak nekik.
Hát ez a felfogások és a hozzáállások közti lényegi különbség – és nem a mi javunkra.
De bízom benne, hogy itthon is egyre inkább változik – ez is…

ida ***

Ida***

anélkül is hatnak a világ különböző törvényszerűségei az emberre, h tudatában lenne annak. Pl. a gravitáció minden földön létező élőre és élettelenre hat, bár valószínűleg az emberek egy része nem is hallott felőle.

Ugyanígy működik többek közt a spiritualitás törvényszerűsége is, ha elhiszem, ha nem. Számomra az egyik leghitelesebb példa erre Csíkszentmihályi Mihály világhírű amerikai pszichológus, aki a Flow, Az áramlat című könyvében és annak folytatásában A fejlődés útjai címűben határozottan elhatárolódik a spiritualitástól, azonban munkája mégis spirituális gyakorlattá vált.Miközben vizsgálati alanyaira figyelt ő maga is eggyé vált a tevékenységével, egy a jelen pillanattal, a mosttal, eggyé azzal a feladattal, amit éppen ellátott.

Az ilyen ember többiekre gyakorolt hatása messze felülmúlja a tevékenysége eredményezte hatást, mindegy, hogy milyen világnézetű.

Zsuzsi ajánlom neked Eckhart Tolle: Új föld című könyvét, abból jobban megismerheted az ember egos és ego mentes működését is.

Judit

Elmodnom, miért fura nekem. A pénz számomra egy nagyon is materialista eszköz. Nem társítok hozzá semmilyen miszitkumot, egy realista világ realista eszköze.

Ugyanakkor a spirituális (nem spiritiszta :P ) vonal nagyon gyakori Nálad, áginál, Ritánál, mindenkinél, aki hasonló oldalt hozott létre. Érdeklődéssel olvasom mindet, de hitetlenségemből fakadóan lefejtem róla a misztikus héjat.

Arra lennék kíváncsi, hogy ha így teszek, szerinted halára ítélem-e a saját bőségáradásomat. Tehát szerinted enélkül is működhet a Te módszered?

Mert szerintem igen :) az önismeret, a tudatosság, a tanulás nekem is megy.

Nekem a spiritualitás azt jelenti, hogy
- létezik egy nálam magasabb rendű erő, ami akkor is van, ha én nem vagyok, nem létezem, azaz nálam nélkül is valami elképesztő harmóniában működik a világ, az Univerzum
- a bennem lévő Belső Hangon keresztül ugyanakkor kapcsolatba tudok lépni az Univerzummal, és a racionalitáson túli dolgokat is felfogom, megértem. Ez lehet akár zsigeri megérzés, ösztönösség… hívhatjuk így is.
Ilyenkor amúgy az én akaratom, görcsösségem megszűnik, bár tudom, hogy merre tartok, merre szeretnék menni, de elengedem, hogy beteljesülhessen :-). Deepak Chopra után szabadon bölcs bizonytalanságként szoktam emlegetni.

A spritualitás a szellemi dimenzió, nekem legalább is. Sokféle közvetítő közege lehet – én Belső Hangnak hívom, de van, akinek angyalokon keresztül jönnek üzenetek… szóval sokféle variáció van. Én vonzódom az istennő archetípusokhoz – az online kurzusomon használjuk is őket: minden héten van egy istennő, aki “üzen” nekünk, aki azon a héten az ő fontos aspektusaival erősíthet bennünket. ;-)

Hát hirtelen ennyi, és át fogom gondolni, hogy a saját spritiualitásom pontosan micsoda is, és lehet, hogy le fogom írni a honlapom állandó részében is (miért hallgass rám? részben pl.).

nekem a pénz anyagi vonatkozásán túl létezik például a lelki vonatkozás = pénzügyi önismeret, de pl. a bőség, annak megélése számomra már spirituális dimenzió

nem tudom, hogy a válaszom mennyire érthető, és kielégítő – ez jön/jött most belőlem ;-)

Ida*** szeretettel

ps: ha bárki úgy gondolja, örömmel veszem, ha leírjátok, hogy nektek mit jelent a spiritualitás, a spirituális megközelítés…