Gyermekvállalás – csak saját felelősségre?

bebi-kislany-kalapban-812208_beautiful_baby_1A fenti címmel készített velem beszélgetést Kocsisné Péterfy Hajnal, ami 2009. április utolsó hetében jelent meg a Babafalva.hu kismama szakportálon.

A nyugdíjrendszer kapcsán már sokszor hallhattuk,  hogy az öngondoskodás, a takarékoskodás elengedhetetlen, mert az államtól nem sokra számíthatunk. Az utóbbi hetekben bejelentett megszorítások azt sejtetik, hogy a családalapításra, gyermekvállalásra is ugyanígy készülnünk kell pénzügyi szempontból is. Csapó Idát, női önismereti trénert, nők és pénz specialistát kértem meg, hogy adjon néhány jó tanácsot személyes pénzügyeink menedzselésével és pénzügyi jövőnk tervezésével kapcsolatban.

– Ida, mi a véleményed az elmúlt hetekben bejelentett változásokról? Lehet, hogy teljesen át kell alakítanunk a gondolkodásunkat, és elsősorban a saját magunk erejére, forrásaira támaszkodni?

Igen, biztos, hogy át kell alakítani. Illetve már korábban át kellett volna… Úgy látom, hogy sokan akkor ébrednek, amikor szinte már majdnem késő :-(. A tevékenységem legnehezebb percei azok, amikor nagyon megszorult, vagy kimondottan rossz helyzetben lévő emberek kérnek tanácsot, és nem nagyon tudok érdemit mondani nekik. Mert nem mondhatom azt, hogy “korábban kellett volna gondolkodni, kérem szépen”… Ilyenkor jobbára meg tudom őket hallgatni, és igyekszem elkerülni, hogy kioktassam őket, amikor minimum megértésre van legalább szükségük. Persze van, akinek ez nem elég, és alkalmasint besorol imigyen magának: én is csak egy vagyok a sok közül – ő rajta senki nem segít.

Hát igen: fontos a saját felelősségvállalás a pénzügyek terén is messzemenően. Nagyon nehéz belátni sokaknak, hogy mi vagyunk a saját sorsunk kovácsai, és nekünk kell megenni azt a levest, amit magunknak főzünk. Ha fejlesztjük ideje korán a pénzügyi intelligenciánkat, ha minimálisan vezetjük legalább a bevétel-kiadásainkat, és így elkezdjük megszerezni a kontrollt a saját pénzügyeink felett, ezek már az első, de nagyon fontos lépések.

– Hogyan lehet előre készülni a gyermekvállalásra? Mit tegyen az, aki 1-2 éven belül szeretne gyermeket, tudsz-e mondani nekik valami biztatót?

Előre lehet tervezni a fontos életfordulókat. A pénzügyi terv rövid, közép- és hosszútávra egyaránt készülhet. De ezt nem akkor kell elkezdeni, amikor a pocaklakótól domborodik egy mama-has. Sajnos ez a tervezés nincs benne a kultúránkban – a válság is arra figyelmeztet, hogy benne kell, hogy legyen. Ha eddig nem tervezett valaki pénzügyileg, akkor, ha máskor nem, de MOST tényleg kezdje el.

Hosszú távon végig lehet gondolni a fontos életfordulókat, amik pénzkiadással járnak. Például: érettségi, első lakás, esküvő, első gyerek megszületése, kiesés a gyerek miatt a munkából, további gyerekek, de akár a komolyabb nyaralások, utazások költségét, vagy a nagyobb értékű beszerzéseket is. És ezeket vissza kell bontani egy időterv vonalon, hogy mikor esedékes, és ELŐTTE mennyi idővel, mennyi pénzt kell rá összegyűjteni. Ezért is kell vezetni a bevétel-kiadásokat, mert ennek alapján lehet tudni, hogy mikor mennyi pénzt célszerű ezekre a kiadásokra tartalékolni. Így elkerülhetőek a sokszorosába kerülő hitelek is.

– Mit tanácsolsz azoknak, aki most nehéz helyzetbe kerültek, például a megemelkedett hiteltörlesztések miatt?

Mindenképpen kommunikálja a problémáját. Először is keresse meg a bankját, hogy milyen lehetőségei vannak. Ne várja meg, amíg annyira súlyos helyzetbe kerül, hogy nem tud fizetni. És keressen meg szakembert, jelen esetben hiteltanácsadót. Én ehhez a témához nem értek – én a személyes pénzügyeket önismereti oldalról közelítem meg -, bár igyekszem tájékozott lenni. Az biztos, hogy az nem megoldás, hogy nem fizetik a megemelkedett részletet – annyit mindenképpen fizessenek, amit korábban, és egyeztessenek a bankkal, hiteltanácsadóval, ahogy már említettem.

– Te pénzügyi önismeretet tanítasz. Hogyan segíthet ez a gyakorlatban, például az említett megemelkedett törlesztőrészletek kifizetésében?

Ha tudjuk, hogy melyik pénzügyi személyiségtípusba tartozunk, akkor jobban megérthetjük magunkat. Ha valaki költekező például, akkor kiderítheti ennek az okát, és hogyan vegye a költekezési rohamainak elejét. Ha valaki menekülő típus, és emiatt hárítja el a pénzzel való foglalkozást, megtanulhatja, hogy hogyan és miért vegye mégis rá magát, hogy a pénzkezeléssel igenis foglalkozni kell. Ha valaki tudja tudatosítani, hogy ő inkább sodródó, mint tervező ez is fontos felismeréseket hozhat.

Egy biztos, ha valaki nem tanul a hibáiból, nem hajlandó vésztartalékok képzésére, akkor amikor ott a kihívás, például egy megemelkedett deviza hitel törlesztő részletének a formájában, akkor ez figyelmeztetés lehet arra, hogy a pénzügyi intelligencia és a pénzügyi önismeret, a hosszú távú pénzügyi tervezés mennyire fontos. Megértem a tehetetlenséget, a kirobbanó érzelmeket, a dühöt, de ezeket jó lenne mindenkinek átalakítania valamilyen pozitív tetté – hosszú távon. Például innentől kezdve komolyabban foglalkozni a személyes pénzmenedzsmenttel. Az interneten is rengeteg ingyenes lehetőség van már erre, akár az én blogomon is a Gazdagnők.hu oldalon.

– Mik azok az alapvető pénzkezelési szokások, amelyekre mindenkinek figyelnie kellene, ha kevés pénze van, ha sok?

Elengedhetetlen a bevételek és a kiadások rendszeres, napi szintű vezetése, ezt már említettem is. Így tisztán látjuk a helyzetünket, és ez olyan értelemben biztonságot ad, hogy kontroll alatt tudjuk tartani a pénzügyeinket, mert egyszerűen látjuk, hogy mi a helyzet.

Nagyon fontos, és erre napjainkban sokan kénytelenek rájönni, hogy mindenkinek legyen ún. vésztartaléka, azaz olyan megtakarított pénze, ami az anyagi védettségét biztosítja. Ez azt a célt szolgálja, ha munka nélkül maradna – vagy mert megszűnik az állása, vagy nincs elég megrendelője, ha vállalkozó, vagy mert egyszerűen úgy dönt, hogy hosszabb ideig pihenni akar -, nos ehhez kell a tartalék pénz. Az alapszabály itt az, hogy az adózás utáni jövedelem 10%-át kell félre tenni, és a nagysága minimálisan 3 hónapnyi kiadásunkat, költségeinket kell, hogy fedezze. Már csak ezért is kell tudnunk a havi kiadásainkat pontosan, hogy tudjunk miből kiindulni. Azonban jobb, ha ez a tartalék legalább fél évnyi időre elég. Könnyen mozdítható banki lekötésekben célszerű tartani.

Fontos, hogy ha elkezdjük látni a nehézségeket, akkor nézzünk velük szembe, mert a problémáknak az a sajátossága, hogy addig üldöznek bennünket, amíg meg nem tanuljuk őket megoldani. Ez igaz a személyes pénzügyi menedzsmentre is.

A kisgyermekes szülők pénzügyi ellátásairól készített a Babafalva portál ingyenesen letölthető e-könyvet ezzel a címmel: TB-kisokos, avagy a pénzügyi ellátásokról érthetőn.

Az ingyenes e-könyv innen tölthető le: http://www.babafalva.hu/portal/kurir_subscribe/.

A Babafalva portál ingyenes összeállításában áttekinthetően és érthetően mutatja be a gyermekvállaláshoz kapcsolódó pénzügyi ellátásokat. Megtalálod benne a legfontosabb tudnivalók a családtámogatási ellátásokról, a biztosítási alapú ellátásokról (TGYÁS, GYED), és írtak a táppénzről, gyermekápolási táppénzről is. Gyakorlati tippekkel is kiegészítették a leírásokat, hiszen a szerkesztőségből már többen többször végigjárták az ügyintézés útvesztőit.

Tehát még egyszer, ahonnan letöltheted: http://www.babafalva.hu/portal/kurir_subscribe/.

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

16 Responses to “Gyermekvállalás – csak saját felelősségre?”


  • Sziasztok Lányok!

    Lehet, hogy felháborító lesz a véleményem, de vállalom.
    Én is pénzügyi intelligenciát tanítok, mégpedig napi rendszerességgel. Tudom, hogy az embereknek milyen problémái vannak, és sok esetben tényleg önhibájukon kívül kerülnek hirtelen nehéz helyzetbe. Ilyen pl. a hitelre vásárolt autó. Egyik hónapról a másikra emelte a bank a 60000 Ft-os törlesztőrészletet 105000-re. Miért is? Mert megteheti. Egyébként semmi ésszerű magyarázat nincs erre azon kívül, hogy egy terv része, hogy megnyomorítsák elsősorban a magyar embereket. Sehol máshol Európában nem tehet ilyet egy bank, de szerintem Európán kívül is kevés helyen.
    Öngondoskodás? Ilyen adóterhek mellett? Sokan fizetik a nyugdíjjárulékot, és nem is lesz nyugdíjuk.
    Vállalkozás? Aki szeret nyugodtan aludni, nem biztos, hogy bírja.
    Természetesen van megoldás, mint adótanácsadó, vannak ötleteim.
    Ezzel együtt szomorú, hogy attól kell függjön a gyermekvállalás, hogy ki engedheti meg magának ezt a luxust.
    Persze azzal is tisztában vagyok, hogy a gondolkodásmódon múlik minden. Dolgozom is ezen nagyon sokat. Tanítom az embereknek a vonzás törvényét.
    Ez nem változtat azon, hogy botrányos, ahogy Magyarországon mehetnek a dolgok. Tény, hogy birka nép vagyunk. De ennyire? Itt most tényleg csak azok fognak életben maradni, akik képesek változni és változtatni.

  • Sziasztok!

    Brigi, sok dologban egyetértek Veled, ugyanis:
    “Én is pénzügyi intelligenciát tanítok, mégpedig napi rendszerességgel.”
    Így Hozzád hasonlóan ismerem az emberek gondjait, mindennapjait és a megélhetésüket.
    Mégis sokan vannak olyanok, akik:
    Kedves Ida, Téged idézlek a “hozott minták” szerint gondoskodnak a jövőjükről, persze vannak jócskán olyanok is, szintén a “hozott minta” alapján, akik hitelt hitelre halmoznak.
    Egy autó lízing bizony mindig megfontolandó lépés. Nem biztos, hogy erő felett érdemes belevágni.
    Volt már korábban is olyan, amikor a bankok önhatalmúlag megváltoztatták a lakástörlesztés kamatát egyik hónapról a másikra.
    Választani lehetett, hogy a maradék hitelt egyben kifizetve kedvezményes maradt a kamat, vagy az akkori kamat lépett életbe, ami 28% volt! Akkor volt az infláció 28-32%! Lakni pedig kell valahol, az nem luxus.
    A gyermekvállalás mindig a szereteten múlott, igen készülni kellett rá lelkiekben és anyagiakban egyaránt. Talán a mostani vásároljunk-költsünk minél többet szemlélet, a gyermekvállalás idejét is egyre későbbi időpontra tolja ki, ami nem jó a gyereknek sem, hiszen a szülei sokszor mire eszmél a gyermek, már 35-40 évesek! A gyermek el sem tudja képzelni, milyenek voltak az “ősei” fiatalon!
    Szerintem a gyermekvállalás nem luxus, hanem óriási kiteljesedés, szeretet és lelki béke, ami pénzre nem váltható, még gondolati síkon sem.
    A jelenlegi helyzetben is lehet élni és dolgozni. Mindenki a maga útját járja és Ő felelős az életéért. Minden nap döntések sorozatából áll, lehet benne jó, vagy rossz, az biztos, hogy a dolgok okos mérlegelésére van szükség. Ezt higgadt fejjel lehet jól csinálni.
    Okos döntés az, ha valaki bármilyen időben hátradőlhet, mert az életét pénzügyileg is a kezében tartja. Vannak tartalékai.

    Szép napot kívánok:
    Zizi

  • Kedves Ida!

    A pénzügyi személyiségtípusokról hol olvashatnék bővebben? Mert az biztos, hogy sem a menekülőbe, sem a költekezőbe nem tartozom (ezzel a kettővel találkoztam az utóbbi időben itt a cikkekben), és szeretném tudni, hogy hova tartozom és mit tehetek :)

    Zizi:
    abban mélységesen egyetértek veled, hogy a gyerekvállalás nem luxus, hanem kb. az, aminek leírtad :). Nálam az első gyerek vállalása pedig nem a “konzumidióta” szemlélet miatt tolódott ki 29 éves koromra, hanem mert ekkor találtam meg a páromat, akivel ez így mindenestül vállalható volt.
    Persze azért van egy-két gyakorlati trükk, amivel kisgyerekeknél – még csak ebben van tapasztalatom – lehet csökkenteni a kiadásokat. Egyik a textilpelenka (ez a kezdetkor nagyobb beruházás), már az első gyereknél megtérül, másodiknál, harmadiknál meg aztán pláne (természetesen mosóport, vizet és áramot is beleszámolva). Az automata mosógép világában minimálisan van vele több munkám, mint az eldobhatóval. Persze azt is megértem, hogy 45 m2-es panelban, ahol az ember örül, ha a szokásos mosnivalója megszárad, nem, vagy nagyon nehezen kivitelezhető.
    Másik: a baráti körömön belül nagyon hatékonyan működik a kismama-, kisgyermek- és babaruhák cseréje.
    Pl. használatra kaptunk kölcsön testvérbabakocsit, amelyik már kiszolgált egy négygyerekes családot, de teljesen jó állapotban van, és működőképes, illetve majd visszakérik, ha tágabb családon belül szükség lesz rá.

    Anita

  • Üdvözlök Mindenkit !
    Sok érdekes véleményt írtatok, én kicsit másképpen gondolkodtam egész életemben. Amikor egyedül éltem, akkor gyakran kockáztattam úgy hogy fogalmam sem volt meg tudom-e valósítani amit bevállaltam, de élveztem a kockáztatást, mert azt mondtam majd csak lesz valahogy, és nem aggódtam soha, hanem minden nap megtettem, ami tőlem tellett azért, hogy a legjobb megoldás valósuljon meg a terveim érdekében. 23 éves korom óta vállalkozó vagyok, és soha nem féltem, csak igyekeztem, bizakodtam, és megoldásokat kerestem. Persze voltak nekem is nehezebb napjaim, de az biztos, hogy sokkal jobb vállalkozni, mint alkalmazottként másnak dolgozni.
    Majd elég lett az egyedüllétből és szültem a 4 kislányt 7 év alatt. Ebben az időszakban főleg a férjem tartott el minket, de már mellettük elkezdtem internetes munkákkal dolgozni. Bátorítok mindenkit a kockázatmentes online munkákra, kiváló jövedelemkiegészítés, aggodalom nélkül.

    Mészáros Zsuzsa

  • Kedves Brigi! Engem sért, hogy lebirkázol, és nem tartom reálisnak az ilyen nemzeti szintű általánosításokat. Neked talán még korai a tanítás felelősségét magadra vállalnod, amíg ilyen negatív vagy. Úgy érzem, hogy ide kapcsolódik egy tv-műsor az aktív hozzáállásról, a kiútkeresésről – helyi pénzről, a szívességbankról, kalákáról, a közösségi gazdaságról – a lehetőségekről:

    http://video.google.com/videoplay?docid=9219579855623962544&hl=hu

  • Ha körbenézek, akkor én is azt látom, hogy micsoda borzasztó pénzügyi gondokkal küzdenek a családok.
    Éppen egy olyan helyen lakom, ahol ha a faluban valaki lecseréli a házán a tetőt, akkor mindenki elkezdi lecserélni… Nem azért, mert kell, hanem azért, hogy nehogymár az ő háztetője öregebbnek nézzen ki, mint a másé… Hitelből!

    Milliókba kerülő kerítés esete szintén… Hitelből…
    Parkosítás, milliókba kerülő, szintén… Hitelből…
    Új autó, hitelre, szintén…

    Annak idején, a rendszerváltás után, úgy kaptunk hitelt, hogy hetekig kuncsorogtunk utána! Kaptunk 50ezret az OTP-től, meg 150ezret kamatmentesen a MÁV-tól. A kamatmentes előbb megvolt!

    Annak idején még a lakosságban megvolt az előre tervezés csírája, és a “Mi lesz ha…” gondolkodás.

    Aztán ez is kapott hitelt az új bankoktól, az is, amaz is, hát, akkor nem lehet az olyan rossz dolog, veszek fel én is!

    Csordaszellem…

    Az utóbbi évek autófinanszírozási ügyei már vérlázítóak voltak, állandóan szerepelt a médiában, hogy ezt szabályozni kell, mert családok mennek tönkre autó miatt… És ugye hitelből könnyű magunkat túlvállalni. Ez nem újkeletű dolog.

    Én nem tudom azt mondani, hogy “önhibájukon kívül” kerültek nehéz helyzetbe. Amíg nem tanuljuk meg, hogy csakis mi vagyunk a felelőssek, addig ez lesz.. Mutogathatunk az óriás bankokra meg a multikra.

    Önhibáról: a hitelek apróbetűs részében minden bennevan feketén fehéren. Le lehet tesztelni: hitelkérelemnél ha felveti az ember, hogy “Elnézést, megmutathatnám ezt egy jogásznak?” akkor azt mondják a bankban, hogy: “Viszont látásra, a hitelkérelmét elutasítottuk!”

    Már évtizedek óta nyomják mindenhonnan, hogy az apróbetűs részt el kell olvasni. Már az iskolában is tanítják, általános iskolában.

    Ezek után ki a felelős?

    Nem a bankokat akarom védeni, isten őrizz, de ha valamiben nekünk is bennevan a kezünk, akkor ne mutogassunk kizárólag másra.

    Ida, amit mondtál, hogy bármennyire is megnövekszik a törlesztőrészlet, legalább annyit be kell fizetni, amennyi addig volt… Ilyennel pont most találkoztam egy ismerősnél: szintén autótörlesztő részlet, megemelték 10ezer forinttal. A hölgy úgy döntött, akkor nem fizeti… Kész…
    Mondom neki: és voltál a bankban? Válasz: nem, beszéltem egy ismerőssel, ő azt mondta, hogy ilyet nincs joga csinálni a banknak, ne fizessek egy fillért se, már rajta vannak az ügyön.

    Ez már három hónapja történt…
    Nem értettem, kik vannak rajta az ügyön, és miért lehet bízni egy ismerős szavában, amikor a bank holnap becsönget és viszi a komplett járművet…

    Amikor nehéz helyzetben van az ember, akkor szemét fülét becsukja, és próbál nem tudomást venni a külvilágról. Tudom, voltam ilyen helyzetben… Én is képes voltam másokat vádolni. Miközben tudtam, hogy nekem kell megennem, amit főztem. Iszonyatos tanulság volt. Nagyon sok hibát nem fogok elkövetni újra, az biztos :)

  • Az emberek elsősorban azért küszködnek anyagi gondokkal, mert szegényektől vagy kereskedőktől kérnek pénzügyi tanácsokat.”
    Robert T. Kiyosaki

    Ezt az idézetet nemrégen tettem ki (bal oldali oszlop sorban van egy ilyen zöld mezős :-)) rész. És Rita sorai juttatták eszembe. Szóval azt gondolom bőven van mit fejleszteni a pénzügyi intelligencián általában, és mindenkinek, és a mostani helyzet – válság – pont arra figyelmeztet, hogy EZ ma már nem választás kérdése. Önmagunkkal szembeni kötelezettség! És a folyamat hosszú ideig tart, mert lélekből is vagyunk, és ezért kell elkezdeni minél előbb. Megtanulhatunk racionálisan dolgokat, de aztán lehet, hogy nem értjük, miért nem csináljuk, miért szabotálunk el dolgokat. No, ezért kell pl. a pénzügyi önismeret is.

    Köszönöm mindenkinek az eddigi hozzászólásokat.
    Én az önmagunkért, a tetteinkért való teljes felelősségvállalás felvállalását tartom kulcsfontosságúnak a magas fokú tudatosság mellett.

    Ida***

  • Szanita felvetésére írnám a textil pelenkákkal kapcsolatban: én egy nem sokkal nagyobb lakásban szárítottam a textil pelenkákat, és nagyon örültem, amikor automata mosógépünk lett (megvan azóta is, és a szerelő szerint vétek bármire is lecserélni – pedig ennek már van 30 éve is).
    EZ a példa is azt mutatja, hogy bármikor szokásokat lehet váltani, bármit tarthatunk természetesnek, amit addig nem.

    Ida***

  • Ide vág nagyjából: egyszer írtam egy cikket Felesleges babaholmik címmel. Rengeteg szir-sz*rt megveszünk a gyerekeknek, a tizede sem kell. Vagy ha kell is, nem a márkás meg a drága dolgoktól lesz egy baba boldog.
    Sokszor olvastam olyan írásokat, hogy mennyibe kerül egy gyerek, és ha azokat komolyan venném, nem szültem volna egyet sem. Elképesztő kalkulációk vannak, józan ésszel tényleg jóval kevesebből felnő az a gyerek.

  • Rita:
    ezt a csordaszellemet én is ismerem, de őszintén szólva már csak röhögök rajta. Azt hittem, hogy ez a szüleim falujában jellemző, de a szomszédaim között is látom, hogy az egyik család a másikat majmolva cserélgeti az autóit valami hasonlóra, mert ugyanolyanra nem tudja, de legalább a színe megegyezik, meg kb. olyan hosszú. Ha valaki ettől boldog… ugyanez redőnnyel, ebédlőbútorral, stb.
    Tőlünk meg valamelyik kisgyerek kérdezte, hogy miért csak egy autónk van, és az is miért ilyen kicsi. Két gyerekkel elfértünk benne, megtanultunk profi módon csomagolni. Hárommal már nem fogunk, hiába, 20 cm-es helyre nem tudunk egy gyerekülést a babával együtt behajtogatni :) De a kérdés már családon belüli autócserékkel megoldódott.

  • Lányok,
    amiről Nágel Zsuzsi és Szanita ír, ill. amit Rita felvetett az kudarcos, illetve az átlagos pénzügyi életvitel “kritikája”, szerintem jogosan. A feladat az, hogy mi NE csináljuk ezt – helyette a sikeres pénzügyi életvitelt kell alkalmazni, aminek a lényege, ill. legbölcsebb megoldása az, hogy egyszerre takarékoskodunk, előrelátunk pénzügyekben MIKÖZBEN igyekszünk a bevételeinket is növelni.

    Ida***

  • Sziasztok!
    Nagyon elgondolkodtató, amit írtok. Én három gyermekes édesanyaként sokmindenről tudnék mesélni. És “viszonylag” fiatalon született a nagyfiam. Akkor 23 éves voltam. A kisebbik fiamat 26 évesen, a kislányomat 30 évesen szültem. Hogy jól, vagy rosszul döntöttünk e, amikor vállaltuk őket? JÓL! Pedig nem mondanám, hogy valaha is dúskáltunk a pénzben. Sőt! De kilenc éves kislányom egy mondata örökre velem marad. Idézem: “Anya, nem baj, hogy nem vagyunk gazdagok, de az a lényeg, hogy szerettek minket, és én mindig a te kislányod akarok lenni. A következő életemben is. Akkor is,ha akkor sem leszünk gazdagok!”
    Persze mindent megpróbálok, hogy a lehető legtöbbet megadjak nekik. Sajnos tartalék képzésére nem tudok félre tenni.Viszont olyan megoldásokra vezet a helyzetem, amiért sokszor fogok kezet magammal, hogy ezt is megoldottam! Most is több féle dolgot próbálok elindítani, mindamellett, hogy alkalmazottként dolgozom.
    Viszont lenne egy kérdésem. Honnan tudjam, melyik az az internetes munka, amit el szabad vállalni, vagy bele lehet vágni, és nem csalás a vége? Ráadásul a legtöbb helyen adni – venni kell, még ha ezt először nem is így mondják. Vagy rá kell “tukmálni” az ismerősökre bizonyos dolgokat. (Amiről előre tudom, hogy tuti nem kell nekik.)
    Mellesleg az a véleményem, hogy sok ember sokkal többre tudná vinni, ha nem lennénk ennyire túl szabályozva. Máshol, ha van egy jó ötleted, esetleg némi pénzed, vagy befektetőd, akkor engedik. Csináld, és lássuk mi lesz belőle.Nálunk? Nincs megfelelő papírod? Felejtsd is el a dolgot! Nem baj, hogy értesz hozzá!!
    Ami meg a “csordaszellemet” illeti, sajnos már a gyerekekbe is bele nevelik már az oviban is! Mert a Katikának csillagos a cipője, a Józsikának meg pókemberes a pólója stb., stb. Szerintem már a gyerekeknél kellene kezdeni a nevelést. (Bár én szerencsés vagyok, mert a gyerekeim sosem voltak ilyenek, hogy csak azért kelljen valami, mert a másiknak is van.)

    Dóra

  • Dóra, minden olyan internetes munka messzire nagy ívben elkerülendő (!), ahol előre kell fizetni! Átlag módon ugye az történik, hogy MI dolgozunk és azUTÁN fizetnek nekünk. És nem mi fizetünk előre (!!!) valakinek, hogy dolgozhatunk egyáltalán, ugyebár…! EZT jól jegyezzétek meg és véssétek az emlékezetetekbe. Az ilyen “távmunka” ajánlatok szimplán szélhámosságok – már elnézést, de kénytelen vagyok így minősíteni őket.

    Ida ***

  • A gyerekvállalásról lassan már csak annyi emlékem van, hogy nagyon akartam -amennyire 6 évnyi sikertelen próbálkozás után csak akarni lehet.
    És ma már azt is tudom, hogy a kislányomnak elmondhatalan mérték ben fontosabb az, hogy “vele legyek” – testestül-lelkestül, hogy társasozzak vele esténként, hogy minden lefekvéskor én takarjam be, mindig adjak neki egy plusz jóéjt puszit, amikor már ő alszik, hogy bár 11 éves meséljek neki esténként, hogy együtt lessük esténként a kertünkben lakó háromtagú süni családot, és sorolhatnám.
    És nagyon könnyű még a kicsiket a helyes pénzügyi gondolkodásra is megtanítani. Ma már tudom, hogy ha kap zsebpénzt, nem rohan elkölteni. Összegyűjti. Már most, 11 éves fejjel. Van célja, lovakat akar majd tenyészteni, és ami érdekes, már negyedik éve ugyanezt akarja elérni. A maga mesei módján, de cash-flowt is fölállított. Elmondta hogyan fogja átvészelni a telet, mit fog csinálni, hogy etetni tudja a lovait.
    Dícséretesnek tartottam, és büszkeség is töltött el.

    Úgyhogy, Lányok, neveljétek pénzügyileg is egészen kicsi korától a gyermekeiteket.
    Megjegyzésként még annyi, hogy az egyik kedvenc társasa a Cashflow Kids:-)

  • Sziasztok Lányok!

    Ismét írnom kell, mert másféle eladósodás is létezik.
    Ti csak azt veszitek alapul, hogy mindenkinek rendszeres jövedelme van a családban. (A gyes, gyed, gyet, csp is ez!) És ez az alkalmazotti lét nagy előnye is. Ha nem is sok az a pénz, akkor is minden hónap 5-én a számlán van!
    De mi van a feketemunkásokkal? Akik kényszerből csinálják ezt?
    A vállalkozó nem jelenti be őket, s ez ki sem derül rögtön. Simán kijelenti, hogy most nincs fizetés, fiúk, mert nem volt bevétel, vagy éppen a foci vb-re utazott vagy a Maldív-szigetek felett kering hidroplánnal? Ezek konkrét dolgok, nem vicc.
    Akkor is élni kell vmiből. Kaját kell venni, rezsit kell fizetni, ki kell váltani a gyógyszereket. Én ilyen eladósodásra gondoltam.

    Persze, jobb lenne bejelentett munkát végezni, de nem egyszerű ebbe a körbe bekerülni, nincs munka. Főleg, ha vki az építőiparhoz ért, mert abban dolgozik már 25 éve.

    Mit gondoltok erről?

  • Orsolya,

    az építőiparban tényleg hatalmas káosz van. Nagyon nehéz az olyan típusú vállalkozót tisztességre késztetni, amilyenről te írtál. Nem munkavállalóként, hanem leendő lakástulajdonosként találkoztam ezzel a helyzettel. Évek óta lehetetlen behajtani a vállalkozón a szerződésben ígért határidőket.

    Egy véletlen beszélgetés alkalmával aztán az is kiderült, h a fodrászom párja a fent említett vállalkozónak a bedolgozója és az utóbbi milliókkal tartozik az alvállalkozónak.

    Arra eddig még nem is gondoltam, h az általuk feketén foglalkoztatott munkásoknak sem fizetnek…
    Judit

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.