Pénzügyi Béke tanfolyam – Kovács Krisztina a “beszélő” női pénztárca pályázat külön díjasa

A “beszélő” női pénztárca pályázatunkat 2009 áprilisában hirdettük meg – 17 pályamű érkezett be. Az eredményhirdetést némi felolvasással is egybekötve 2009.  május 16-án, szombaton délután tartottuk az Esély Fesztivál keretében az ICA sátránál Budapesten a VI. kerületben a Liszt Ferenc téren délután 2 órától. 

Az egyik külön díjat Kovács Krisztina kapta mégpedig a “Gazdagnők”-től, illetve jómagamtól. Krisztin az USA-ban él, és novellája azért is keltette fel az érdeklődésemet, mert igazán a blog, illetve a hitvallásom profiljába vág: azt írta le a saját személyes fejlődéstörténetén keresztül, hogyan jutottak el egy személyes pénzmenedzsmenttel foglalkozó tanfolyamra. Nos, alább egy hangfelvételben ennek a tanfolyamnak a részleteiről hallhatsz, amely Dave Remsey oktató programjainak egyike. A felvételt Skype segítségével készítettük óceánokat is átívelve, a nagy távolság miatt a hangeltolódásokat is figyelembe véve hallgasd – remélem, hogy tanulságos lesz számodra. Szó van benne a célszerű pénzkezelésről, a hatékony pénzgazdálkodásról, de az adósságfelszámolás hasznos módszereiről is. Bármi gondolatod van ezzel kapcsolatban, írj a hozzászólásoknál!

Viszont először jöjjön Krisztin = Kovács Krisztina novellája!

Nagymama soha nem dobott ki semmit

Anyámnak sose volt pénze. Talán pénztárcája sem.

A nagymamám a kredenc középső fiókjában tartotta a pénzét, a fiatalkori emlékkönyve lapjai között. A hónap végére is maradt a nyugdíjából, amit kölcsön lehetett kérni.

Nagymama soha nem nyitott bankszámlát és nem volt bankkártyája. Nem tartozott senkinek.

Főiskolai éveim alatt ő vette meg a vonatjegyet, mikor nekem nem volt miből, hogy visszamehessek Szombathelyre a vasárnap esti gyorssal. Ő tette tele a hátizsákomat befőttel, paradicsomlével és rizzsel.

Nagymama soha nem dobott ki semmit. Minden tárgy amit megőrzött új életet kapott a háztartásában. Mama, ha meg élne a zöldek példaképe lehetne, pedig fogalma sem volt a klímaváltozásról, csak takarékosan élt.

Nekem pedig, mint az élet minden más terén, magamnak kellett megtanulnom, hogyan működik a pénz és hogy kell vele bánni.

Gimnázium után Mary Poppinsként dolgoztam 1 évig. Ezután Olaszországba költöztem, és nagy lelkesen fedeztem fel, egy fél heti fizetésemből megvehetek egy pár cipőt, amiért Magyarországon egy hónapot kellet dolgoznom. De ettől még nem tanultam meg, hogyan kell a pénzzel bánni.

Öt hosszú éven keresztül próbáltam egyetemre járni és dolgozni. Az ötödik év végére sikerült csak félretennem. Ebből fedeztem szombathelyi főiskolai pályafutásom első fél évét. Ezután következett az éhkopp. Aztán elkezdtem tolmácsolni. Mint előzőleg most is leginkább úgy tűnt hélium lufikban kaptam a fizetést, mert amint egy pillanatra lankadt a figyelmem, a lufik elszálltak.

Főiskola befejeztével beálltam egy frissen felvásárolt gyárba tolmácsnak. Majd 2 másik gyárba. Így 3 különböző gyártási technológia szakértője lettem 2 nyelven. Közben kitanultam a nemzetközi marketing alapjait is. Ekkor kezdtem el a kis naptáramba írni a kiadásaimat. Így a hónap végén értesültem róla, hogy többet költöttem, mint amennyit kerestem, úgyhogy hamarosan felhagytam ezzel.

Azóta 9 év telt el. A Jóistennek és az internetnek köszöneten megtaláltam az én hősömet, az Óperenciás tengeren is túl, 2 óceán közti Meseországban, amit Amerikának is becéznek.

Ketten se könnyebb a pénzzel bánni, ha nincs hozzá forgatókönyv. Többször próbáltam azóta a keresetünket könyvelni. Számítógépen és papíron. De így sem tudnám felsorolni, mire és mennyit költöttünk mire felépült a kis rönkházunk a Négyszögletű Kerekerdő szélén.

2009 februárjában iratkoztunk be egy Pénzügyi Béke című tanfolyamra. Befőttesüveg helyett 12 borítékban van a készpénz, 12 különböző célra, a bankban pedig 6 megtakarítási fiókba megy a megtakarítandó pénz szintén különböző célokra, minden fizetéskor.

Másfél hónap alatt már sikerült egy vésztartalékot félretenni, igaz, hogy azóta elég gyakran eszünk rizst és babot.

Ha én ezt már 20 évesen tudtam volna, akkor most már lenne egy nyugdíjalapunk. Még így se késő. Még van vagy 20-25 évünk a gyűjtögetésre, hogy magunknak nyugodt öregkort, gyermekünknek pedig nyugalmas felnőtté válást biztosítsunk.

A nagymamám büszke lenne rám, és talán nekem adná az emlékkönyvét.

Dave Remsey oktató programjáról – hogy hogyan is éljünk békében a pénzzel – a hangfelvételt Krisztinnel itt hallgathatod meg:

Hanganyag: a lejátszáshoz Adobe Flash Player (9-es vagy újabb verzió) szükséges, amelynek a legfrissebb változata letölthető innen, valamint a böngészőben engedélyezni kell a JavaScriptet is.

Utóirat: 2012 szeptember közepén indítjuk a PénzAngyal nevű online kurzusunkat, ahol hasonló dolgokat tanulhatsz, mint ami a beszélgetésben elhangzott. Tehát a lényeg: éljünk békében a pénzzel! Bővebb információk itt! –>>


http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

16 Responses to “Pénzügyi Béke tanfolyam – Kovács Krisztina a “beszélő” női pénztárca pályázat külön díjasa”


  • Az én drága nagymamám kifizette a nászutunkat… a mai napig nem értem, hogy hogyan csinálta. Pedig neki is csak nyugdíja volt és az se sok. Ha utánaszámoltam úgy tűnt nem jut a költségekre sem. De ő megoldotta. Szóval így is lehet élni.

  • Nekem nagyon tetszett Nagy Eszterrel készült beszélgetés. Számomra nagyon tanulságos volt. Már nagyon várom az online kurzust is.
    Sokat segítene. Köszönöm!

  • Drága Ida! Én a Gazdagnok kozott még nagyon ujnak számitok. Egyetemi doktoratus hallgato vagyok, a parommal egyutt ugyanazon Tanszéken, ugyanazon irodában tevékenykedunk. Aránylag jol elvagyunk, anyagilag is, az osztondijbol, amit picit megis emeltek nemrég. Ugy ismertelek meg titeket, hogy a majusi Elleben találtalak titeket. Azota szinte mindig várom, milyen ujdonságokkal rukkoltok elo. Már sokszor megnevettetek, bár az elso rezgés-szint emelo video, a do-re-mi, a reptérrol annyira megfogott, és annyira megérintett,h. nevetés helyett szinte sírva fakadtam. (annak kapcsan, h. a mai vilagban az ilyen videoknak nem tulajdonitottam nagy jelentoseget, csak buta idopazarlasnak tartottam.)De aztán rájottem,h.bizony az apro vidam dolgoknak kell orulni igazan, mert az nelkul csak kemeny mokuskerek lesz az elet. Epp a masik heten kaptam meg azt az irast, amelyben jelentoseget kapott a Titok c. film is. Bevallom, nekem mar kb. fél honapja megvolt, de nemvolt idom megnézni. Mikor megkaptam az irasod, este azonnal megnéztem a filmet. Hat nagyon megfogott az is. Csak az a baj vele,h. néha tényleg nehéz alkalmazni a vonzas torvényét, és ezt a filmet min. hetente nézni kellene,h. észben tartsuk a mondandojat.
    A konferenciákkal és találkozokkal sajnos nincs szerencsém, mivel Szlovákiában lakok vidéken, és nincs alkalmam résztvenni a találkozokon, bar biztos nagyon élvezném, igy nekem csak a blogbejegyzések jutnak, a rádio felvételek, esetleg egy-két konyv ajanlo. Sajnos, a legfontosabb, aminek szukeben vagyok, az az IDO. De majd igyekszem ezen is javitani.
    Vegul, a lényeget, koszonom, h. hozzám is eljutottal, és az osszes kivállo érdekes ismerosod, akikkel hetente megismertetsz a Gazdagnok.hu-n keresztul. Sok érdekes informáciot kapok. Es komolyan foglalkoztat a téma, h. hogyan tudnék esetleg énis online-vállalkozást indítani, lehetséges lenne-e ez innen, Szlovákiábol. Egyébként nemmessze a határtol lakok, Balassagyarmattol 20 km-re, és a parassapusztai átkelohely is csak 22 km. Ez a rovid gondolatmenetem csak egy reggeli elhatározás, h. irjak nektek, mert már régota tervezem, csak a pillanat hianyzott, h. nekikezdjek. Lehet, kicsit szétszortak a gondolataim, nincs szerkesztoi, vagy ujságiroi multam, ahol egy kis tapasztalatot szereztem volna, de remélem, a lényeg értheto lesz. Nagyon sokat adtok nekem, és nagyon szeretném,ha ez csak fokozodna. (bár ez kicsit egoistanak hangzott… = )). Sok szerencset a tovabbi munkahoz!

  • Milyen érdekesek ezek a nagymamák. Nálunk is neki van mindig félretett pénze, pedig a kisnyugdíjas kategórián belül is igen aprócska juttatása van. Szerintem a mi generációnk sokat tanulhatna tőlük spórolás terén, csak valahogy nagyon nehéz lemondani azokról a kényelmet szolgáló dolgokról, ami véletlenül sem luxus, de szépen elforgácsolja a fizetést. …ez a 12 borítékban különböző célokra elkülönített pénz, nem is rossz ötlet, talán így jobban kontrolálhatók a kiadások…

  • Okosan gazdálkodó nagymamák.

    Nagymama vagyok én is,de nekem a gyerekeim segítenek néha ha, nagy
    pénzavarban vagyok.50000.-Ft a nyugdíjam ,ezért vagyok
    egyéni vállalkozó, de a bevételem nem mindig fedezi a kiadásaim.
    Üzletkötöként tevékenykedem,eddig még nem sikerült egy
    nagyon jól fizető munkát kifognom.
    Optimista ember lévén, bízom abban, hogy ez még is csak
    befog következni.
    Üdv.:Harkály Klára

  • A szintén okosan gazdálkodó nagymamám mellett egy beszélgetés jutott az eszembe, ami a buszon bonyolódott a múlt héten két nyugdíjas néni között, akik velem szemben ültek.
    – Találkoztál-e mostanában Erzsébettel? (Mint később kiderült, ő is nyugdíjas)
    -Hogy ő milyen életrevaló nő! Kiásta a gázgödröt, kivágta a fenyőfát, kifestette a lakását meg még tapétázott is!
    Kb. másfél percig más téma. Aztán:
    – Hogy ez az Erzsébet milyen szépen rendbe hozta a házát meg az udvarát! Vajon miből? Merthogy a nyugdíj…
    Na, itt nevettem fel majdnem hangosan :)
    Aztán kiderült, hogy a nevezett néni még a kertjét is teleültette mindenfélével, és mindenből annyi termett, hogy a családot meg a szomszédságot is ellátta vele, meg még a piacon is árulta.
    Kedvem támadt volna megismerkedni vele, a bőségtudatával biztos nincsen gond :)
    Anita

  • Katka,
    azt gondolom, hogy igencsak rezgés szint emelő az is, ha katarzist/katarzisfélét élünk át, ha meghatódunk. Megértem abszolút, amit írtál a dó-re-mi táncnál – én is hasonlóan éreztem, gondoltam dolgokat.
    Egyébként Susan Boyle dala szintén hasonlót váltott ki belőlem anno, és azóta is…

    Mindenkinek nagyon köszönöm az eddigi hozzászólását – és jöhetnek még a többiek is! ;-)

    ida ***

  • Szia Krisztina!

    Gratulálok a Különdíjadhoz! Kedves írás, különösen, hogy a Nagyidról (is) szól.
    Ezek a “régi öregek” valóban tudtak anno valamit. Az én és a férjem családjában is hemzsegnek a hasonló mentalitással leélt életek, és ami a vicc benne: ôk tényleg mind boldogok voltak azzal a kevéskével, ami megadatott ill. amit ügyesen kigazdálkodtak. Ez ugye általában a 75-85-105 éves generáció, aki sokmindent megélt. Mindenesetre, példa mindannyiunk számára.

    A Dave Remsey-kurzus is nagyon jól hangzik – ha kicsit ünneprontó akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy persze, azért a spanyol viaszt nem ô találta fel, hanem sokkal inkább a Te nagymamád…
    Viszont ami miatt szóba hozom az egészet: ami már az Ida-beszélgetés elején megütötte a fülemet: a kurzus vasárnap van és ráadásul a templomban!!! Na, ezt szeretném én a mi romlott katolikus klérusunk orra alá dörgölni. Ti., hogy valahogy így nézne ki egy mai modern egyház, amely meg tudná szólítani az embereket. Az meg már csak természetes, hogy amíg a szülôk a templomban tanulják a pénzügyi újraélesztésüket és a kiutat a válságból, addig a Templom Egerein kívül az önkéntes nénik vigyázzák a kisdedeket… Szóval, valahogy így kellene ezt itt a vén Európában is csinálni.Ès nem nyafogni, hogy milyen elvetemült és istentelen a mai “fiatalság” ( 3-tól 63 évesig), mert nem hajlandó bemenni a templomba. ( Persze hogy nem, mert ott ma max. a keresztet lehet magadra hányni, meg esetleg a homokot a fejedre szórni…ebben ki is merült a megkívánt tevékenység.)
    Szóval, nagyon jó kis hely lehet, ahol Te élsz. Melyik államban is vagytok?
    Még egyszer gratula a kurzushoz is pároddal együtt!
    Üdvözlettel:
    Mirrrcike

  • Szia Krisztina!
    Én is csináltam a pénvezetést mióta férjhez mentem, 37-éve
    de sajnos belefáradtam és abba hagytam. A fértjem csak nézett, mikor én is boritékoltam, pl: hidegviz, melegviz, villany, fűtés, közköltség, bérlet,havi gyógyszer,OTP- kölcsön, stb,stb. Már azóta ezt nem csinálom, de nagyon kevés marad meg a hónapvégére, azt szoktam én is takaréknak venni, de az kevés. Jó dolog az biztos. Nagyon tetszett
    és ügyesek vagytok a férjeddel eggyütt,egy tanúlságnak
    megfelel. köszönöm hogy tudattad ezt: Deákné Erzsike

  • szerintem sporólni tudni kell,sokan állandóan panaszkodnak hogy nincs pénzük közben mindig mindent megvesznek ezért üres a pénztárcájuk.

  • Abszolút egyet értek dauer jánosnéval a spórolást illetően! Annyit tennék hozzá, hogy egy mondás szerint az igazi pénzügyi bölcsesség, hogy egyszerre tudsz spórolni, megtakarítani ÉS közben pénzbevételt is növelni! :-)

    Juhéé – hajrá ezért mindenkinek!

    Ida ***

  • Kedves Mindenki!

    Szeretném tudatni veletek, hogy nekem az anyukám volt ilyen spórolós, amióta az eszemet tudom, és visszaemlékszem rá.Olyan soha nem volt, hogy neki ne lett volna pénze félretéve. Hogy mennyi nem tudom, de mindig mindenre jutott, még ha szűkösen is, de akkor is. Egyedül nevelt engem, és a fizetése – majd később a nyugdíja, mert leszázalékolt nyugdíjas lett – elég kevéske volt. A 60-as, 70-es években az irodai munkát, főleg a könyvelést nem nagyon fizették meg. Én mégis gimnáziumba jártam, utána főiskolára. Ezért nagyon hálás vagyok neki. Bár már 9 éve nincs közöttünk, mégis könnybe lábad a szemem, ha rá gondolok.
    Később is, amikor már férjhez mentem és gyerekeim voltak, mindig ő kérdezte meg tőlem, hogy “Ildike, nincs szükséged pénzre?”
    Majd megfordult a helyzet, és eljött az az idő is, amikor már én tudtam neki segíteni havi rendszerességgel. Ez nagy örömmel töltött el engem, mert úgy éreztem, végre törleszthetek valamit. Nagyon igazságtalannak éreztem, amikor teljesen váratlanul elragadta tőlünk a halál.
    Mai fejemmel úgy gondolom, hogy szeretnék ezen a “kuporgatós” szemléleten változtatni. Spórolni kell, csak más tartalmat kell adni a dolgoknak. Szeretnék én is merészebben, és nagyobb léptékekben gondolkodni, és egy kicsit levetkőzni azt, amit otthonról hoztam magammal, a szegénység-tudatot.

    Jó éjszakát mindenkinek.

    Ildikó

  • Ildikó,
    T. Harv Eker azt tanítja, hogy kötelező (!!) az adózás előtti jövedelmünk 10%-át kényeztetésre költeni, ill. olyasmire, amitől gazdagnak érezzük magunkat. Pl. bemenni úgy egy étterembe, hogy ne azt nézzük az étlapon, mik a legolcsóbb kaják…
    10%-ot ajánl képzésre is – őszintén szólva nekem ez sokkal könnyebben megy, sőt…
    De igaza van, tudni kell kényeztetni magunkat, illetve ilyen “gyakorlatokkal” ráhangolódni a mostaninál gazdagabb életünk érzetére. Illetve még az az indoka, hogy a pénzkezelés tanulása, elsajátítása nehogy már csak “kinszenvedés” legyen! Legyen benne örömünk is – pl. ezzel a kényeztetősdi-gazdagFílinggel :-) – mit szólsz?

    Ida ***

  • Kedves Ida.
    Egy ideje latogatom a Gazdag Nok-et, es ugy erzem valoban gazdagabb lettem. Anyagiakban meg nem, de lelkiekben, szellemi dolgokban annal inkabb. Sot, egyelore csak a penzt csak koltom. Tanulasra, …ezt befektetesnek hivom. Hisz a a tudas a legnagyobb gazdagsag, a tanulas a legjobb befektetes. Mindenkeppen szeretnem meg kepezni magam ezen a teren. Vettem par konyvet, amelyekrol itt olvastam, blogbejegyzesekben. Most eppen egy Bodo Schafer konyvet olvasok, nagyon tetszik. Amugy nagyon sajnalom, hogy nem iratkoztam fel az on-line tanfolyamodra, de most olvastam, nagy orommel, hogy ujra fog indulni egy ilyen tanfolyam. Maris van egy jelentkezo!!! Sajnos, Katkahoz hasonloan, en is hataron tuli vagyok, es hat kb 800 km valaszt el a M.O keleti hataratol, ezert es persze a 2 munkahely, 1,5 eves gyerek mellett nagyon nagy idohianyban szenvedek,DE… alig varo ujabb es ujabb bejegyzeseid. A rezgesszint emelokrol mar nem is beszelve. En rendesen vegigsirtam ugy a Susan Boyle produkciojat, mint a palyaudvari tancot.
    A sporlas nagymestere, az anyukam. Sehogy nem tudom felfogni, hogy csinaljak, de apu hozza a penz es anyu othon elrendezi, de valahogy mindig sokkal tobre futja, mint azt az ember elvarna. En nagyon nem gyakoroltam ezt, de miota a kislanyom megszuletett nyitottam naki egy bankszamlat es arra teszek neki felre, nem sokat, kb 30 Euronak megfelelo osszeget, es nem olyan regen, nyitottam magamnak is egy ilyen “titkos” szamlat ahova probalok ha nem is 10%-ot, mint Schafer ajanlja, de mindenkeppen penzt felre tenni. Igaz a fizeteseim nagy reszet elviszi a reszlet a telekre, autora, lizing a rendelom felszerelesere, de mar talaltam egy ujabb penzkeresesi lehetoseget, hisz nem az almaimat akarom alabb adni, hanem probalom a lehetosegeimet boviteni.Meg dolgozok azon, hogy a 20 pontos listadat befejezzem, de jo uton haladok. Es Te, ti mind ebben nagy segitsegemre vagytok.
    Koszonom, hogy vagytok.
    Ildiko

  • Ildikó,
    az általad említett könyv nagyon jó, és remek, amiket írtál.
    Örülök, ha tudtunk, tudok segíteni :-)
    A KincsTár2-ről hamarosan jön a hír! :-)))

    ida ***

  • Kedves Balogh Valéria,

    nagyon koszonom az uzenenet,

    gyulekezetileg 7ed napi adventistak vagyunk,
    mas neven szombatistak,
    szoval mi szombaton tartjuk a szombatot,
    ( 10 parancsolat egyike, konnyen ellenzorizheto a Mozes negyedik konyveben…de ez egy masik kerdes )
    nem vasarnap,
    de a Dave Ramsey kurzusok mennek mindenfele felekezet templomaban,
    mindefele napokon,
    de munkahelyeken is,
    Dave Ramsey kulonosen tamogatja pl az egyedul allo anyakat,
    nekik pl. meg sokkal fontosabb hogy kordaban tartsak a penzugyeiket,
    mert egyedul vanank a gyermekeikkel,
    aztan ami meg a kurzus egy fontos leckeje, a 13 lecke egyike,
    az adakozas, 10%-ot ajanl, plussz ki mit tud azon felul,

    a mi penzugyeink sajnos meg tavolrol sincsenek rendben,
    de teljesen abbahagytuk a hitelkartyak hasznalatat,
    ami egy nagyon fontos lepes volt nekem,
    es fizetjuk oket rendesen vissza,amit eddig is tettunk, de minden honapban ujbol hasznaltuk hitelkeretet,
    de az hogy van egy kis vesztartalek nekem mar nagy biztonsagot ad,
    a kovetkezo lepes a 3-6 havi megelhetes osszegenek kitakarekoskodasa lesz,
    en egyelore elvezem a takarekoskodast,
    fegyelmezetttseget kivan, es kreativitast,
    pl. ha elfogy a kaja penz akkor abbol kell valamit krealni, ami van itthon,
    vagy ha valamire hirtelen szukseg van, akkor eloszor korulnezek itthon, legutobb a csirkeknek kellett epiteni egy mobil ketrecet, es az epitkezesbol megmaradt faanyagbol lett, csak drothalot kellett venni,
    aztan a masik hogy egy csomo mindnet kolcson is lehet kerni,
    es az interneten itt van egy csomo olyan lista ahol az emberek felrakjak azt amire nincs szukseguk, volt ingyen kiscsibe, agy, mosogep stb…

    szerintem ilyet Budapesten siman lehetne pl,
    itt van pl egy itt Olympiaban ahol mi lakunk washington allamban
    ( California es Oregon felett van )levo ingyen cuccok listaja:
    http://groups.yahoo.com/group/Olympia_WA_Freecycle/

    amugy a mi haztartasunk nem igazan tipikus amerikai, nincs: plazma TVnk, hanem csak egy barataintol kapott meg mukodo, de regi TV (tv t amugyis az interneten nezunk :)
    nincs mosogatogepunk,
    a szaritogepem 2 napja adta meg magat, de amugyis ruhaszaritokotelen szaritoma ruhakat, esos idoben bent, amugy meg kint,
    viszont a konyvektol es jatekoktol alig ferunk el :)

    Kovacs Krisztina

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.