Lakberendezés hitelből (beszélő női pénztárca pályázat: külön díj)

“…miért nem bánom a történteket? Egyrészt, mert minek keseregjek rajta? …Másrészt, ha ugyanezt a hibát először nagy pénzekben játszva követem el, akkor könnyen romba dönthettem volna vele akár egy egész famíliát.”

“Ha a női pénztárca el kezd beszélni…” című irodalmi pályázatunk eredményhirdetését 2009. május 16-án tartottuk meg, és az egyik külön díjas Pap Vera (írói név) lett. A bevezető pár mondatát az ő novellájából idéztem fentebb.

Vera története – szerintem – különösen azért figyelemre méltó, mert nem mindegy, hogy ki-ki hogyan és milyen következtetéseket von le a saját esetéből. Örömmel veszem, ha a hozzászólásokban leírjátok, szerintetek miért tanulságos az ő története, az ő meglátásai, illetve nektek voltak-e hasonló eseteitek?

Pap Vera: Lakberendezés hitelből

Évekkel ezelőtt tévedésből jelentkeztem egy lakberendező tanfolyamra. Éppen piszkosul rá akartam lelni önmagamra, és a sok reformötletem közül a lakberendezés jó választásnak tűnt. Hát, egy ideig. Aztán már nem annyira. A tanfolyam négy féléves lett volna, a harmadik után hagytam abba. Halasztást kértem, sose mentem vissza.

Hülyeség? Nem. Azóta se bántam meg. Akkorra láttam be, hogy soha nem leszek jó lakberendező. Irtózatos energiákat öltem a rajzolásba, hogy fele olyan jó munkákat tudjak leadni, mint a többiek. Azzal, hogy nem fizettem be a negyedik félévet, 80 ezer forintot spóroltam. És, igen, elvesztettem ennek a háromszorosát.

Utána évekig tartott, míg kinyögtem a diákhitelt, amiből ezt az egész önmegvalósítás-dolgot finanszíroztam. Mert az elején hagytam, hogy elszaladjon vele a ló. A felvett kölcsönből igen rövid idő alatt többszázezres tartozás lett, mivel oda nem figyelésből sokáig csak a minimális törlesztőrészleteket fizettem. Mire észbe kaptam, lecsökkent a jövedelmem, amiből már nem is volt olyan egyszerű kigazdálkodni az akkorra már saját magam által optimálisnak megjelölt havi húszezret.

És hogy miért nem bánom a történteket? Egyrészt, mert minek keseregjek rajta? A lakberendezősdit tulajdonképpen élveztem, és a tudás egy részét ma is fel tudom használni. Másrészt, ha ugyanezt a hibát először nagy pénzekben játszva követem el, akkor könnyen romba dönthettem volna vele akár egy egész famíliát. Így meg nem éheztem, nem veszítettem el lakást, autót, vagy egy fél családot, de le kellett mondanom addig létfontosságúnak hitt forró csokikról, vagy kihagyhatatlannak tűnő tanfolyamokról.

És legfőképp, ezzel a pénzügyi bakival tanultam valamit arról, hogy a gazdasági diplomámmal tényleg nem voltam akkoriban jó helyen.

Ingyenes blogértesítő hírlevél – mindenről informál, ami felkerül a GazdagNők blogjába! Itt tudsz rá jelentkezni – klikkelj:www.gazdagnok.hu/hirlevel

 

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

6 Responses to “Lakberendezés hitelből (beszélő női pénztárca pályázat: külön díj)”


  • Ó, ha tudnátok én is mi mindenre költöttem már feleslegesen.

    Én a lakberendezésben sokkal tovább mentem. 4 éve lakberendező vagyok, utána feng shuit tanultam, ott is tanácsadói vizsgát tettem, tanultam radiesztéziát, és a födsugárzások kiárnyékolását is. Tavaly kiválltottam a vállalkozói igazolványt, egy éve fizetek egy tervező szoftvert, de használni még nem tudom, és még egy évig nem adhatom vissza a szerződés szerint. De lakberendezőként még egyetlen munkám sem volt. Ma is bejárok dolgozni, ahol nap mint nap egészen mással foglalkozom (a vicc, hogy gazdasági területen teszem ezt). A tudást nem bánom, szeretek rajzolni, tervezni, a feng shui és a radiesztézia nagyon érdekes, de a szoftverre semmi szükségem, felhasználatlan árnyékoló lapjaim vannak a földsugárzások kivédésére, stb. Talán nekem is “kicsiben” kellett rájönnöm, hogyan kell okosnak lenni, mint ahogy Vera is írta. Tavaly évvégén kezdett el szorongatni a sok fizetnivaló, akkor találtam ide hozzátok, és azóta sokmindent átértékeltem. Ezt nagyon köszönöm Ida!

  • kozyen, örülök, ha már a blog bejegyzésekkel is tudtam, tudunk neked segíteni :-)

    én mélységesen hiszem, hogy igaz, amit a blogértesítő hírlevélben írtam: pénzt pénzzel nem lehet csinálni ;-)
    – de szemléletváltással, pénzügyi önismerettel nagyon sokat tehetünk először magunkért :-)

    ida***

  • Garamvölgyi Zsuzsa

    Kedves Ida!
    Nagyon tetszik a Weboldal, mindig olvasom a hírlevet.Mindig van gondolatom az ellvasása után, csak azt gondolom ezekkel nem igazán tudok lendíteni másokon,elöre.Így ezt meg is tartom magamnak.
    Egyenlöre én dilemmázom hogyan lehetne könnyebb?!
    A mostani nem könnyű helyzetben nagy dolognak tartom hogy 53évesen biztos munkahelye van az embernek és ha pedagógus,sok lehetősége annyira nincs már. Neken az is siker,hogy a lányaimat hátulról erősítve, segítve -vagyok. És ez maradjonígy még sokáig. Szemléletemen már sokat változtattam, nem bosszankodom megváltoztathatatlan dolgokon. És fontosnak a “most-ot tartom.
    A kedvcsináló videókat köszönöm, jól esik nézni őket.
    Szeretetteljes hetet neked és kollégáidnak.Szia:Zsuzsa

  • A költés már gyermekkorunktól a vérünkbe van.
    Nőként és családanyaként nagyon fontosnak tartom a pénzügyek tervezését a kitűzött céljainknak megfelelően.
    Fontos, hogy soha ne hozzon az ember azonnali döntést egy-egy komolyabb kiadással kapcsolatban. Szerintem jó egyet rá aludni,mert akkor nem csak a fellángolás vezérel.És jó leírni a gondolatainkat, mert akkor saját magunknak összegezzük a dolgokat, vagy előkészítjük a döntésünket.
    És ha tudsz aludni,akkor valószínűleg a tudatalattid is hagy aludni:)

    A gyerekek is csapongóak, ami teljesen normális. Hol ezt a tanfolyamot szeretnék, hol a másikat.gyakran váltják a hobbit, hiszen az a jó, ha több területen kipróbálják magukat. viszont hol a határ? Mi az a pont amikor az ember úgy érzi, hogy bizony már kifizettem 3 év zongorát,akkor nehogy már feladja. Itt jön elő az anyagi vonzata a dolgoknak és minél szegényebb az ember, ez annál nehezebb döntés.

    Úgy gondolom, a tudásba muszáj invesztálni, mert az az egyetlen dolog, ami megmarad. Amiből, ha adunk is másnak, attól mi csak többek leszünk.És akik mögött nem állnak vagyonos szülők,azok biztosan hamarabb céltudatosabb döntéshozóvá válnak, viszont pénzügyekkel való bánást és szemléletmódot viszont kevésbé tudnak magukba szívni. ebből a mókuskerékből csak tanulással lehet kitörni!

    Anett

  • Anett,
    a csaladban van olyan tapasztalat, ami szerint nem kell banni a csapongast, meg a vegen jo is kisulhet belole:)
    Sogorom egyik fia kb. 3 sportag utan most kotott ki a cselgancsnal, a lanya pedig az rsg es a vivas utan a kajaknal:)
    Amig a kolkok nem talaltak meg, hogy mi az, amit szeretnek, addig ok is ilyen kozepesen tanacstalanok voltak, de mostanra tokeletesen kiderult, hogy mi az, amit szeretnek es szivesen csinalnak. Szoval ne add fel, hadd talalja meg onmagat az a kolok:)

    Es igen, tudas, tudas, ismeret, ismeret, es meg egy nagyon fontos dolog: meg kell tanitani azt a kolkot, hogy hasznalja is azt a tudast – gondolkodjon.

    Jo egeszseget es sok turelmet hozza;)

    J.

  • Sziasztok Lányok!

    Én is sokmindent tanultam már az életben, de kevés az, amit használok.
    Tapasztalatom szerint a legfontosabb dolgok:
    – nyelvtudás, lehet német, angol, orosz, olasz, spanyol, latin, akármi,
    – jó helyesírás,
    – gépírás (én megtanultam vakon gépelni, mert nagyon szerettem volna, és nagy hasznát veszem az életben),
    – autóvezetés (életmentő lehet, ha betegség van)
    – és szakmákat tanulni is nagyon érdekes és hasznos, persze csak ha használja az ember.
    Sokan beleesnek a hibába, hogy mindenáron diplomát kell szerezni, ha alkalmas rá az ember, ha nem.
    Az én fiam cukrásztanuló, boldog ember, nagyon élvezi, amit csinál. Ügyeskezű, szépérzéke van, szereti az aprólékos, precíz munkát – abszolut neki való.
    Lehet, hogyha hajszolnám főiskolára, félőrült lenne az állandó vizsgadrukktól és teljesítménykényszertől.
    Persze, aki jó képességű, szorgalmas és jó a stressztűrőképessége, annak egyértelműen a főiskola való, azon az úton kell haladnia.
    Az biztos, hogy amit nagyon szeretne tanulni az ember, és elérhető, arra kell szánni pénzt. Csak itt nem szabad megállni. Tudni kell használni is, pénzt keresni a megszerzett tudással. Ez a nehéz.
    Nagyon fontos még az oly sokszor emlegetett kapcsolati tőke, az embernek az ismerősei. Általuk lehet olyan helyekre bejutni, ahol lehet pénzt keresni.

    Sok sikert kívánok mindannyiótoknak!

    Orsi

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.