Tartalék nélkül nincs siker

chi-delmagyar-fotoHáztartási napló, spórolás, késleltetett vágyak – többek között ez az anyagilag is sikeres nők ismérve Csapó Ida szerint. Az 57 éves női önismereti tréner Szegeden tartott előadást a nők és a pénz kapcsolatáról. Jelmondata: a nőnek lelkiekben, anyagiakban és szellemiekben kell gazdagnak lennie.

Kovács Kriszta – Szeged. 2009.07.25. 12:00. Fotó: Schmidt Andrea
Forrás: Délmagyar.hu

A nők és a pénz kapcsolatával foglalkozik Csapó Ida női önismereti tréner, nő- és pénzspecialista – jelenleg ez a foglalkozása az 57 éves vállalkozónak. A minap Szegeden tartott előadást például arról, hogyan kellene a nőknek gazdálkodniuk. A recept egyszerű: a sikeres pénzügyi viselkedéshez az első lépés a háztartási napló vezetése.

– Fel kell írni, hogy mi az a pénzösszeg, amit minden hónapban elköltünk. Ide tartoznak például a számlák és a hiteltörlesztés. Ennek az összegnek havonta a zsebünkben kell lennie, ha nincs munkánk, akkor is. Ez úgy lehetséges, hogy a fizetésünkből félreteszünk mondjuk 10 százalékot, amihez nem nyúlunk – tárta fel a kézenfekvőnek tűnő titkot.

A tartalék önbizalmat ad, megszünteti a kiszolgáltatottságot, és jól jön például válás vagy munkahelyváltás esetén. A spórolás mellett meg kell tanulni eligazodni a pénzügyi területeken: tudni kell például, hogy mit csinál a bróker, és mit jelent, ha valaki független pénzügyi tanácsadó.

– Egyszerűnek hangzik, de a nők sokszor rábízzák a pénzügyeket a férfiakra. Akik – a társadalmi elvárások miatt – nem vallják be, ha még sincs érzékük hozzá.

A szocializáció miatt alakult ki az a hibás sztereotípia, hogy a nők nem tudnak a pénzzel bánni. Valójában a rájuk kényszerített társadalmi szerepek miatt nincs erejük arra, hogy a család pénzügyeivel és a saját személyes pénzeik menedzselésével mélyebben foglalkozzanak – magyarázta.

Hozzátette: a nők fizetése és ezért a nyugdíja is kevesebb, mint a férfiaké, karrierjük menete a szülés miatt megtörik – ugyanakkor tovább élnek, mint az „erősebbik nem”. Ezért is fontos, hogy megtanuljanak a nők gazdálkodni.

A szakember elmondta: meg kell szüntetni az önkorlátozó hiedelmeket, például azt, hogy a család és a munka nem összeegyeztethető. Fel kell ismerni, hogy a hétköznapi élethez nagyon kevés dologra van szükségünk, és késleltetnünk kell a vágyainkat ahelyett, hogy hitelre vásárolnánk.

Csapó Ida szerint a pénzügyi intelligencia fejleszthető. Háromféle embertípust említett: a kudarcos (aki eladósodik), az átlagos (akinek nincs tartaléka) és a sikeres. Saját magát az utóbbi kategóriába sorolta.

Gazdagnok.hu

Az 57 éves Csapó Ida Zalaegerszegen született. Elvált, egy 32 éves lánya és egy 11 éves fiúunokája van. Többek között vállalkozó-marketing szakközgazdász, mentálhigiénés és magyar–könyvtár szakos diplomával rendelkezik. Első vállalkozói igazolványát 1983-ban váltotta ki, és 3 év múlva már főállású vállalkozó volt: gyöngyfűző kisiparosként. 2000-ben találta meg életfeladatát: segíteni a nőknek – ilyen szempontból feministának vallja magát. Több nőszervezet alapításában is részt vett, vállalkozónőknek tartott tréningeket Szegeden és Hódmezővásárhelyen is. Honlapja szerint 2007 nyarán annyi pénze volt, hogy másfél-két évig meg tudott volna belőle élni az akkorihoz hasonló életszínvonalon

Pénzügyi tervezést itt tudsz tanulni –>>>

Megoldások, gyorsan használható praktikák, egészségesebb pénzügyek – klikkelj! —>>>

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

23 Responses to “Tartalék nélkül nincs siker”


  • Örülök a nagy érdeklődésnek.
    A Te meglátásaidra is kíváncsi lennék, milyennek találtad a szegedi résztvevők érdeklődését és hozzáállását a saját lábra állás témájában?
    (Most nagyon sajnálom, hogy elköltöztünk Szegedről…)

  • Teljesen igazat adok Neked Ida, mert ha nincsen tartalék, nincsen nyugodt vállalkozás. Mentálisan jobban érzi magát az ember lánya, nem beszélve arról, hogy szárnyakat ad a nyugodt életkörülmény a munka végzésében.

  • Kedves Ida!

    Ma Magyarországon általános probléma, hogy sokkal kevesebb a fizetés, mint amiből normálisan meg lehetne élni.
    A normális alatt értem, hogy rezsit fizetni, autót fenntartani, bevásárolni, tankönyveket venni, családi ünnepekre meghívni a hozzátartozókat, ajándékokat venni, ne adj isten egy kicsit kirándulni, esetleg nyaralni beleférne a családi költségvetésbe.

    Persze, az is igaz, hogy azt kéne beosztani, amennyi van, csak az nem olyan egyszerű. Mert ha elromlik a mosógép, muszáj másikat venni, ha jön a beiskolázás, az egy- és kétgyerekeseknek muszáj tankönyveket venni, ha megy, ha nem. Középiskolában egy gyereknek a tankönyvára kb. 25000 Ft. Kettőnek duplája. És akkor még nem vettünk írószereket, tornacuccot, ruhát, cipőt, nem fizettünk menzát és nem vettünk bérletet. Ezzel szemben egy női alkalmazotti fizetés 70-80 ezer Ft körül van. Szerencsés az, aki ennél többet tud keresni napi nyolc órában. Ennél többet nem szabad egy anyának dolgoznia, mert így is kevés idő marad a családra. Egy férfi meg keres 120-140 ezret.
    Szóval írreálisak a költségek a fizetésekhez képest.

    A hitelek pedig azért olyan csábítóak, mert akkor most élvezhetjük a hitelből megvett javakat, nem akkor, amikorra összespóroltuk. Persze ami utána következik, a törlesztéssel telő évek, az már nem olyan jó. És ezektől nem tud továbblépni egy család.

    Érdekes, hogy a kormány sosem tárgyalja a magyarországi alacsony fizetéseket. Ezt nem várja el az unió, hogy ez is uniós szintre kerüljön.

    És ha véletlenül vki munkanélküli lesz, akkor menthetetlenül, visszafordíthatatlanul eladósodik.

    Sajnos ezt látom a környezetemben. S a nyugdíjasok helyzete sem könnyű, addig sem, amíg ketten vannak. Aki egyedül marad, annak meg reménytelen a helyzete.

    Én úgy érzem magam, mintha egy tanfolyamra járnék. Már vezetem a háztartási naplót. Remélem, hogy hamarosan a tervezésig is eljutok. A jövő évet már így szeretném csinálni. Célom a nyugalom megteremtése itthon a mi kis családi szigetünkön.

    Mindenkinek sok sikert kívánok:

    Orsi

  • Kedves Orsi,
    szerintem nagyon végig kell gondolni, hogy mi a VALÓBAN SZÜKSÉGES, és hogy feltétlenül pénzt kell-e költeni rá.
    Van, amikor az autó indokolatlan, az ajándékozás pénz nélkül megoldható v. nagyon kis összegekből, a kirándulásokra sem biztos, hogy csillagos egekig kell költeni v. a nyaralásra – nemrégen volt ehhez kapcsolódóan blogbejegyzésem, ahol a hozzászólók sok tippet leírtak.

    Én életemben sokszor megcsináltam azt a gyakorlatot, ami szerint írj le 20 ötletet, hogy honnan lesz pénzed. Azért ennyit, mert egy idő után rá fogsz jönni, hogy pénzt nem csak pénzkeresettel lehet megteremteni – de hadd ne adjak tippeket. :-)

    Nagyon tudatos pénzbeosztással, előrelátó pénzgazdálkodással nagyon sok ember, család előrébb tartana – EZT mindenkinek a saját érdeke, a saját felelőssége megtanulni. Én semmiféle kormánytól és EU-tól nem várok, nem várnék semmit. Én abban hiszek, hogy érvényes az az ősi elv: mindenki a saját sorsának a kovácsa.

    És abban is, hogy ahogy a saját önkorlátozó hiedelmeinket oldani tudjuk, tisztítani magunkat ezektől, úgy kerülnek egyre jobban a helyére az anyagiak is.

    Ida ***

  • Gabica,
    jó volt a közönség Szegeden, és igényként jelentkezett, hogy legyenek vidéken is kurzusok, konferenciák, és én szívesen mennék is.

    Kérdezném is, hogy lennének-e olyanok a honlap látogatói, a blog olvasói között, akik segítenének megtesztelni az érdeklődést, és ha ez tényleg létezik, akkor megszervezni egy-egy konferenciát, tréninget, előadást stb.

    Köszi előre is a jelzéseket, a lehetséges együttműködéseket – ida ***

  • Tabáné Sík Yvette

    Kedves Ida!

    Örömmel segítenék Neked Baján letesztelni az érdeklődést, majd utána a szervezésben is.
    Mély meggyőződésem, hogy a Nőknek nagyon nagy szükségük van az általad közvetített információkra. Nagy hatással voltál rám és ezáltal az életemre is.Mondhatnám úgy ,hogy Te voltál a katalizátorom.
    Rendzeresen olvasom a hírleveleidet és részvevője voltam az első Kincstár kurzusnak, remek volt.
    Szóval örömmel segítek bármikor Neked!
    Még meg sem köszöntem, hát most megteszem. KÖSZÖNÖM!!

  • Természetesen segítek a tesztelésben.
    Paramétereket kérek alap elvárásokról és utánajárok.

  • Sziasztok! már régen régen olvasom az oldalt, rengeteget tanultam belőle, főleg pozitív életszemléletet.
    Cash flow-t vezetek 4 hónapja. Mi az első típusba tartozunk, akik túlköltötték magukat a köv. 15 évre. Mostanában nagyon nehéz, de, Kedves Orsi, eszembe nem jutna az államot vagy nemtudommit okolni emiatt, ezt mi csináltuk magunknak, és ez a beismerés már hidd el, olyan energiákat ad, ami minden nap segít. Most kismama vagyok, azelőtt állami alkalmazásban voltam, de rengetek maszek melót végeztem mellette. Lehet szidni a politikumot, de az embert ez abban a gödörben tartja, amiben érzi magát. Hiszem, hogy a megoldás mindig mi vagyunk.
    És mondom ezt egy olyan helyzetben, amikor úgy el vagyunk adósodva, hogy jobban nem is lehetne. 5 bankhitel, plussz egy csomó mindenkinek. De emelt fővel igyekszünk, és nagyon hálás vagyok Idának. Nagyon várom a kézzelfogható lépéseket. Ha van tippetek, hogy hogyan lehet félretenni ebben a helyzetben vagy lehet-e egyáltalán, nagyon hálás lennék. Addig is szeretettel üdvözlök mindenkit, a nagy de optimista adós.
    PS. Mentségünkre legyen mondva, minden a házunk építésére ment, tehát “megvan” és élvezzük.
    Volna még kérdésem, cég és családi kasszát illetően, hol és kinek tehetném fel?

  • Nekem más is eszembe jutott erről a tartalék témáról.
    Nem csak a pénzzel, hanem az emberi erővel, energiával is takarékoskodni kell. Ez sajnos sokszor nehéz, mert ha a fejünkben megfelelési kényszert okozó mumusok vannak, észre sem vesszük, hogy kidolgozzuk a lelkünket a munkahelyen, ráadásul sokszor feleslegesen. Pedig jó lenne tartalékolni a családnak és a háztartás vezetésének is energiát… na meg magunknak, a kedvteléseinknek! Kikapcsolódás, alkotás, hobbi nélkül az ember nem ember, hanem mosogatóruha, akinek nem jó a közelében lenni!

  • Kedves Ida és Sorstársak!

    Regényt tudnék írni a függetlenségről,spórólásról etc.
    Történetem: Nászúton kezdödött,erdei ház,április. időjárás hüvös,ennek megfelelő ruha-változás-30C. Semmi póló nálam,semmi pénz, ifjú férjemnek adtam,vigyázzon rá./én rokonaim-menyasszonytánc pénz/ Kértem, vegyünk vmi olcsó pólót. Válasz: bírd ki ezt a pár napot. Mikor hazamentünk a család kétségbe esve nézte az egész testemen a kiütéseket,amit a melegnek köszönhettem.

    Később: Gyermek 16.szülinapja. Apja elvitt minket Bécsbe ünnepelni. Hiperthyreózisom volt,van, -gyors anyagcsere-
    Wc keresés futva. Ajtónál szembesülök,pénzzel nyílik. Nekem nem volt.Eredmény: a nadrágban-dec.14-én. Egy höly segített ki, bementem, mindent a kukába,maradt a csizma és egy 3/4-es kabát,Így indultunk haza.

    Pedig akkor már 3 mhelyen dolgoztam,+ háztartás,+ főleg kajára igényes férj.Lányommal semmi gond nem volt,okos,szorgalmas,dolgos és semmi parancsszó,de még kérés sem,meglátta a teendőket. 4 éves kora óta saját zsebpézből gazdálkodott.

    Elkanyarodtam: a + keresetemet beadtam a közösbe, haladtunk,
    vagy a férjem haladt?

    Válás után,ami közös elhatározás volt,elosztottuk a javakat,
    70-30 arányban.Nem akartam csúnyán válni,a lányunk miatt.
    Ekkor ő 19 éves volt,egyetemista. Nálam maradt.

    Munkahelyek maradtak egy kis ideig, az állandó mhelyről “kirúgtak”, -90-es évek- aztán szép lassan megszűnt a többi is.

    Szakmám miatt nem kapkodtak értem, végül sikerült a min.bérnél kicsivel többért elhelyezkednem,12 évet ledolgoztam feketén,sok szellemi,még több igen nehéz fizikai munkám volt, teljes felelősséggel.

    Félre tenni nem tudtam, finanszíroznom kellett a tanulást,
    fizetni a rezsit, etc.

    A sok munka megtette a magáét,3 gerincsérv,csontödéma,kopá-
    sok,súlyos asztma,amik bizony a lakáshoz kötnek.

    Kis garzonom van,a rokkantsági nyugdíjam a rezsit fedezi,de a 10000-12000 Ft-os havi gyógyszereket már nem.

    Miből tettem volna félre, akkor is minden fillérnek helye volt,sőt!

    Véleményem,pénzt csak pénzzel lehet keresni! Hiába is próbálkoznék tanulni,ingyen azt sem lehet. Igen is boldogít a pénz!! Ha lenne,tudnék váltani,itthonró beindítani egy üzletet,ötlet van. Tudnék kezelésekre járni, de 20000 az
    infúzió,hogy a többit ne is említsem.

    Ez nem panaszkodás,csak nem mindenki tud a kevésből félre
    tenni,mert az élethez nélkülözhetetlen dolgokat ha tetszik,ha nem fizetni kell.

    Én szerencsés vagyok,a kislányom segít,ezt a gépet és a havi
    internetet fizeti,és még sok mást is! Ezt azért kaptam,hogy
    ne érezzem magam teljesen elvágva a külvilágtól.

    Remélem nem küldtem pesszimista jeleket,csak a való élet egy szegmensét próbáltam bemutatni az én példámon keresztül.
    Az igaz,szkeptikus,néha cinikus és pesszimista vagyok,deígy nem érhet váratlan rossz,csak Jó!

    Hölgyeim,tanuljatok a példámból,fel a fejjel,kitartást és
    sok sikert kívánok! Valária

  • Kedves Ida!

    Köszönöm a válaszodat! Én is egy lelkes hallgatód, tanulód vagyok. Kislányom már meg is jegyezte, hogy olyan sokat ülök mostanában a gép előtt. (sajnos csak egy gépünk van)
    Én nem az államtól vagy az uniótól várom a segítséget, hanem arra próbáltam rávilágítani, hogy kis hazánkban miért így élnek az emberek. Általánosságban írtam, ami az emberekkel kapcsolatban a tapasztalatom.
    Én is szeretném megtanulni a pénzkezelést, mert enélkül nem lehet, és nem is érdemes folytatni, én most már így érzem.
    Szeretnék a sok aggodalomtól és stressztől szabadulni, és nem akarok állandóan lelkiismeretfurdalást érezni. Közben meg úgy érezni, hogy soha semmire nem elég a pénz.
    Szülői felelősségünkhöz is hozzátartozik, hogy erre is megtanítsuk a gyerekeinket, hogy nekik már könnyebb legyen.
    Amit az autóról írtál, azzal nem tudok teljes mértékben egyetérteni.
    Szerintem egy családban mindenképpen kell egy autó, főleg, ha munkaeszköz is. Dolgozni kell, orvoshoz kell járni, bevásárolni, szülőket meglátogatni vele, kirándulni, stb. Nekem ez az önállóság záloga, hogy ne kelljen vkit megkérni, hogy vigyen el.
    Most jut eszembe ezzel kapcsolatban, hogy az Üvegcipőben elhangzott, hogy a gazdag emberek jobban tudnak elfogadni. Érdekes. Erre eddig nem gondoltam.
    Szalkai Titi hozzászólása is tetszik. Annyival egészíteném ki, hogy a hobbi mellett az ünnepek is nagyon fontosak (nekem legalábbis). Egy kis lélekmelegítő a taposómalomban.

    Orsi
    Nekem mindig is fontos volt az önállóság és a büszkeség, ezzel nehezen egyeztethető össze az, hogy elfogadjak, ha magam is elvégezhetem azt.

  • Kedves Orsi!

    Ezek a gondolatok a hozzászólásod kapcsán jutottak eszembe, de talán másnak is szólnak. Én is átmentem hasonló gondolatokon, vívódáson.

    Próbálj meg elfogadni dolgokat, lehetőségeket. Ezzel nem a büszkeségedet adod fel, hanem nyitottá válsz a világ számára. Hogyan nyújtson át Neked bárki bármit aranytálcán, ha Te nem vagy nyitott rá, nem veszed észre a feléd nyújtott tálcát?

    Azt kapod az életben, amit Te is adsz. Segíts bátran bármikor bárkinek, azt vissza is fogod kapni. Lehet, hogy nem pont tőle, de az élet meghálálja, ha hagyod…
    Ne gondold, hogy mindenért keményen kell gürcölni, mert akkor így is lesz, inkább próbáld meg megváltoztatni a véleményed, először hazugságnak tűnik, de mondogasd,- nekem bevállt – hogy könnyedén intézem a dolgaimat, minden megoldás véletlenül pont időben az utamba kerül.

    Ajánlom Neked Joe Vitale Vonzásfaktor című könyvét, szerintem sokat segítene.

  • Nóra,
    a családi kasszát és a cég kasszát külön szükséges vezetni.
    Kiindulhatunk abból, hogy bejön a vállalkozásból pénz, és tudni kell, hogy mire kell állandó és változó költségként költeni. Onnan magánemberként hivatalosan kivesszük a pénzünket (különböző formában, attól függ, hogy milyen a vállalkozási forma, ugye, és ezt a pénzt kell aztán magánemberként menedzselnünk. Amit el tudunk számolni a vállalkozásban, az ott marad, azt ott a cég cash flow-nál kezeljük, amit nem, és szükségünk van rá, azt pedig a magán pénzügyek menedzselésénél.

    Titi, abszolút egyetértek veled a tartalékok esetében, hogy máshol is kell rendelkeznünk, más források esetében tartalékkal!

    Valériának nagyon köszönöm, hogy megosztotta velünk élettörténetét… Valóban nagyon tanulságos, és nem is kommentálnám, és a lehető legjobbakat kívánom neked mindennapjaidhoz.

    És mindenkinek köszönöm a hozzászólását :-)

    Ida ***

  • Kedves Lányok! Az előző levelemhez még annyit hozzá fűznék,
    mindig független szellem,határozott,aki tudja mit akar voltam,vagyok.Tisztában vagyok a képességeimmel.értékemmel.
    A hibát ott követtem el.hogy a család boldogulását helyeztem előtérbe, nem tettem,nem vettem el az általam megkeresett pénzekből semmit, ami a jövőre jó lett volna.

    Most már tudom,hogy 10-20000 Ft/hó saját számlán gyűjtése nem lopás, nem hazugság,hanem előre látás lett volna. Sajnos egyikünk sem tudja,mikor,hogyan ér véget egy kapcsolat. Ma már élvezem a szabadságot,függetlenséget,azt teszek ami akarok,ha csak elméletben is.Az önbizalmam is töretlen.Megcsinálom a honlapomat,ha vért izzadok is. Jó a szakmám,sok embernek kéne a tanács, a segítség,amit jelenleg ingyen adok

    Kérlek,írjátok meg a véleményeteket a “félre nem tett pénzről” Erkölcstelen lett volna? Higyjétek el,nem kenyerem még a kis füllentés sem.

    Sok sikert,kitartást és azért szerencsét is Nektek! Valéria

  • Valéria, ha havonta félretettél volna ennyi pénzt, EZT szerintem nyugodt lelkiismerettel megtehetted volna. Miért lenne ez erkölcstelen?

    Ha egy nő “csak” otthon van, anya, gyereket nevel, háztartást vezet, a minimum, hogy ennyi pénzt félrerakhasson – akár a férj által hazahozott pénzből is. Természetesen a férjnek is gondoskodnia szükséges ugyanígy saját magáról, szóval nem ellen/ellenük akarok beszélni!

    Természetesen az a jó, az ideális, ha ilyesmi közös megbeszélés tárgya, de ahol nem megy, ott jogunk van, szerintem, a saját érdekeinket képviselni, és tenni is érte.

    Ráadásul neked önálló (!) jövedelmed volt, akkor meg??? Miért kéne mindent beolvasztani a közösbe úgy, hogy rossz helyzetben maradjunk netán utána?

    NEKED ne legyen semmilyen lelkiismeretfurdalásod, bűntudatod…

    Őszintén szólva én nagyon becsüllek, hogy megosztottad velünk a sorsodat, a történetedet, és hogy remek terveid vannak. Drukkolok a sikerességükért! :-)

    Ida***

  • Szia Valéria!

    Nem tudom, helyileg hol vagy, de segítenék Neked a honlapod összeállításában. Ezt szerintem online is meg lehet oldani
    A marketing részt nem merem vállalni, de azt, hogy meg legyen írva, és a szerverre felhelyezni, azt igen. Nevemnél megtalálod a weblapot, a weblapon meg az e-mailt, amin elérsz. Szeretnék segíteni, kérlek jelezz vissza, ha tudok valamiben. Van egy legális szoftverem, amivel ezt meg lehet írni könnyedén.

    Era
    (aki majdnem ilyesmit élt át, mint Te a volt férj mellett…-szerencsére nem rokkant nyugdíjas. Elolvasva a soraidat megérintett, hogy mekkora szerencsém van – nem rokkantam bele annyira mint Te, hiszen az egészségem megmaradt)

  • Hello!
    Én most kezdem a családi kassza bevétel-kiadás nyilvántartását (aug.1-től), sürgősen kellene egy kis segítség, hogyan készítsem el a táblázatot, milyen oszlopok szükségesek, hogy ne fussak felesleges köröket. Nagyon köszi előre is. (Egyébként a mi családunk sajnos a gazdálkodó típusok közül a kudarc alattihoz tartozik egy szinttel, így van mit javítani :D
    üdv

  • Angéla, logikusan gondold végig, hogy mire vannak kiadásaid/kiadásaitok – milyen tételek ezek kezdve a rezsi költségektől a tanszerekig, gyógyszerig stb.
    A bevételekkel kell kezdeni, melyik hónapban honnan mennyi pénz jön be, és mire kell fixen kifizetni, ha van pénz, ha nincs, és milyen kiadások jöhetnek még.
    És menet közben ugyis látni fogod, ha valamit kihagytál – próbálgasd! :-)

    Alapszabály, hogy addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér – ezt nagyon célszerű betartani. ;-)

    ida ***

  • Sziasztok Lányok!

    Képzeljétek el, hogy tényleg kaptam segítséget, s ez most a legjobbkor jött.
    Igazatok van, el kell fogadni a segítséget.
    Köszönöm a lelki támogatásotokat, így sokkal könnyebb!

    Orsi

  • Nem tudom már megkérdezni anyámtól, nagyanyámtól, hogy valóban szokás volt-e régen ez iparos körökben, vagy csak a mi családunk sajátossága, de nálunk a nők kezelték a pénz és kezeik – kezelem ma is. A házasság, a család is olyan, mint egy üzleti vállalkozás, és mint ilyet kell működtetni, finanszírozni. És a vállalkozásokban is egy gazdasági igazgató van, ha van ilyen poszt.
    Nálunk nincs én pénzem, te pénzed, ugyanakkor mindkettőnk javára van külön “halálozási vésztartalék”.
    Tudom, hogy vannak házasságok, ahol a férj kiadja a kosztpénzt, de úgy, hogy magának fogalma sincs az árakról. Nem tudom, lehet, mi szerencsések vagyunk, de amennyire láttam, nagyapám, apám és férjem igen értékelték, értékelik ezt a pénzügyi gondoskodást, amit női ágon továbbítunk. :)

  • Kedves Valéria!

    Engem is nagyon megérintett a történeted – és fôleg az, hogy aktívan keresed a kiutat.
    Ìrod, hogy van jó szakmád, most dolgozol a weboldaladon – ebben már Erától meg is jött az elsô segítség.
    Èn is szeretném felajánlani a segítségemet valahogyan, ehhez tudnom kellene, “miben sántikálsz” – azaz mi a témád-vállakozási ötleted stb.
    b_vali@web.de mailcímemre várom jelentkezésed, hogy együtt kiagyalhassuk, miben tudnék hozzájárulni az újrakezdésedhez.

    Üdvözlettel: Mirrrcike

  • Fantasztikusak vagytok lányok egytől-egyig!
    Végig olvastam mindenkit, és Valérián elsírtam magam:) Őszinte együtt érző könnyekkel.
    Magam is a magammal hozott sémák miatt küszködve éldegélek, próbál/gatva/ “emelemes” pénz csinálós bulikat,
    mert szeretem,
    mert segít az EMBERRÉ VÁLÁSOMBAN,
    s mert szeretem az embereket, na meg természetesen magamat:)
    és folyamatosan keresem a kiutat, ami már bizony rám fér!
    Elveszítettem a munkámat 2005.-ben, azóta kisebb megszakításokkal, de szinte folyamatosan nincs egy stabil bevételem, ami emelheti önbecsülésemet. Hogy ne merüljek önsajnálatba, mert az lehúz, edzzem magam és agyam a Neten.
    És inkább ezerszer segítek másnak pozitív lelkiegyensúlyának visszanyerésében, és hálálkodom azért amim van,
    mint sem akár 1 x is panaszkodjam azért amim nincs:)
    Meg aztán kírom általában magamból a feszültségeimet, bár van amikor összecsapnak a hullámok! Most is ez van…. keresem a kiutat!

    Vágyom 16.-i Gazdaggá válásos tanfolyamra!

  • Némike 1954

    Jó Magam azt gondolom, hogy tartalék nélkül tényleg pocsék helyzetek adódhatnak. Amikor tavaly Ida azt írtad, hogy “legalább 6 havi tartalékod legyen” hát bizony még a szemem is fennakadt a javaslatodon, és akkor fogalmam sem volt hogyan és miből teremtem meg. Igaz azóta sokszor olvastam a blogodat, elmentem egy előadásodra is, valamint háztartási naplót is vezettem, de már nem teszem, mert képzeld gurul a szekér és jelentem már 3,5 havi tartalékom van, remélem év végére meg lesz a hat havi. Hogy miként csináltam, csinálom, igazán a magyarázat erre talán annyi, hogy átálltam legalábbis – úgy gondolom – a Bőség csatornára -! Egyelőre működik, hogy meddig azt nem tudom. Igaz minden forintot megragadok nem az Államtól, Kormánytól várom a segítséget, hanem Magam teszek sokat érte, hogy így lehessen. Nem könnyű, de megoldható. Hálás vagyok mindenért: pl. hogy látok, hallok, mozgok, a mindennapi falatért, a munkáért, a rezsi és a hitel pontos fizetésének lehetőségéért. Tele vagyok hálával a Világ felé, nem haragszom, nem irigykedek senkire, és nagyon-nagyon szeretem Magam és a Pénzt is. Minden feladandó csekkre odaírom: “A Pénz Szeretet” és így is érzem.
    29-én azért elmegyek, meghallgatom, biztos tudsz valami friss hírt mondani, amit hasznosíthatok a további életem folyamán, hogy az eddigi sikereim fokozni tudjam.
    Szeretettel

    Némike

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.