A pénzügyi tervezés “fenegyereke”: adósságkezelés

adossag-686556_debt_and_demand_3A pénzügyi tervezés egyik kellemetlen oldala az adósságkezelés. Igényli a szembenézés bátorságát.

Javaslom, hogy ezt az írást akkor is olvasd el, ha jelenleg nincs adósságod, nem nyomasztanak ilyen jellegű kihívások – így is tanulhatsz belőle.

Tapasztalatom az – és ezt a szakirodalom is leírja -, hogy a notórius kölcsönkérők, a hiteleket hitelekre halmozók, az eladósodók, akik azt sem tudják, mennyi a tartozásuk, az adósságuk, jelentősen alábecsülik az összeget – többnyire a felére. Jómagam is ezzel találkoztam – kiderült például, hogy nem 5 millió az adósság,  amikor végre számbavételre került saccolással, hanem a duplája, amikor elkészült az alapos számvetés!

Diagnózissal kezdd!

Azt javaslom, ha adósságok nyomasztanak, csinálj egy nagy számvetést, egy diagnózist. Vedd számba kinek, mennyivel tartozol, mikorra kell(ene) megadnod, milyen típusú adósságaid vannak (pl. áruhitel, kölcsön a barátnőtől,  tartozás szülőnek, járulékfizetési kötelezettség stb.
Tisztázd az egyes esetekben, hogy mennyi a havi törlesztőrészlet, továbbá a hátralék teljes összege.

A diagnózis során a következő lépés annak felmérése, hogy hol tartasz, tart a családod anyagilag.  Készíts pénzügyi kimutatást a havi pénzáramlásról, vedd számba, hogy milyen bevételi forrásaid, pénztermelő eszközeid vannak, és mi az, ami inkább viszi, semmint hozná a pénzt.

Ezután kitűzheted pénzügyi célként, hogy az adósságaidat megszünteted a lehető legrövidebb időn belül. A szakirodalom szerint erre 5-7 évnyi idő kell, ha jelentősebb összegről van szó.

Hasznos praktikák az adósságkezeléshez

  1. Tartalékolj! Mégpedig párhuzamosan az adósságaid törlesztésével! Sokan ezt nem értik. Hogyan tartalékoljak, amikor még az adósságok visszafizetésére sincs elég pénzem? Nos, egyezkedj, ahol és akivel lehet. És ütemezd át például a kölcsönök visszaadását – egyezz meg például kevesebb összeg visszafizetésében, DE a többit tedd félre! Egyrészt azért, hogy kialakítsd a megtakarítás szokását, rutinját, másrészt azért, hogy soha ne kerülhess újra olyan helyzetben, hogy nincs tartalékpénzed, így hiányzik az anyagi biztonságérzeted, vagy rendkívüli helyzeteket nem tudsz megoldani.
  2. Mire költesz feleslegesen, netán indokolatlanul? Nézd meg nagyon alaposan a kiadásaidat, és mindent faragj le, amit csak tudsz – légy ésszerű a magán pénzügyeidnél! Például nézd meg, valóban indokolt-e az adott telefon- vagy internetköltség, s válts díjcsomagot, keress takarékos megoldást (pl. a Skype segítségével kiválthatsz telefonköltségeket). Vásárolhatsz diszkont áruházban, a nem mindennapi termékeket hetente egyszer – így legalább nem csábulsz el naponta. Fizesd ki a számláidat időben, ezzel elkerülöd a késedelmi díjakat is – tudod, sok kicsi sokra megy.
  3. Ütemezd az adósságaidat! Ha lehetséges, akkor  egyszerre mindig csak egy törlesztésre koncentrálj, és például a baráti kölcsönöknél kezdd azzal, aminek a legkisebb az összege. Oszd be, hány hónap alatt tudod visszafizetni, és örülj a sikernek! Megszokod, hogy rendszeresen visszaadsz pénzt, és amikor az egyiket törlesztetted, akkor jöhet a következő.

Tehát összegezve:

Tervezd meg az adósságaid rendezését, ÉS párhuzamosan tartalékolj!

Ha e tanács hallatán kifogásokat kezdesz keresni, akkor gondold végig, hogy ezek mennyire indokoltak – tehát légy tudatos, vagy kezdd el tudatosítani a lélektani mozgató rugóidat is.

Ha úgy érzed, hogy nincs elég pénzed, és nagyon a gödörbe vagy, akkor kezd azzal, hogy kimászol a negatív spirálból, az önkorlátozó hiedelmek belső monológként való futtatását abbahagyod. EZ nagyon fontos! Mert az nő, amire koncentrálunk! Ha arra fókuszálsz, hogy nincs elég pénzed, akkor a pénz hiánya ül el benned még inkább. Mondogasd inkább: Bár nem látom a megoldást, de megtalálom… És fókuszálj arra, hogy a költségeid ésszerűsítésén túl, hogyan tudsz pénzt is teremteni! Mert ezt mindenki tud – gondolati, lelki és érzelmi szinten dőlnek el ezek a kérdések.

Először mentálisan kell kimásznod a gödörből, aztán tudsz a gyakorlatban is!

Ehhez kapsz támogatást a GazdagNők PénzTündérétől is: nézz körül itt! –>>

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

20 Responses to “A pénzügyi tervezés “fenegyereke”: adósságkezelés”


  • Köszönöm ezt a hírlevelet, nagyon aktuális ez most nekem. Nem oly régen szembesültem a problémával. Nagy a káosz a fejemben, nem látom a megoldást de megtalálom. Nyitott vagyok és szívesen tanulok.

    Köszönöm! üdv. Ica

  • Rostásné Pópa Mária

    Kedves Ida!
    Amit olvastam, azt szó szerint minden nap, minden héten és hónap elején megteszem. Tervezek, könyvelek: kiadás oldal, bevétel oldal. Váltottam internet csomagot is. Semmi feleslegeset nem tudok vásárolni, megkockáztatom még azt sem, amit nagyon szeretnék és szükséges lenne. A sárga csekkekre és az autóm törlesztésére mire kifizetem a pénzt, alig marad élelemre. Egyedül keresek, a lányomnak jelenleg nincs munkahelye.
    Optimista vagyok, bár semmi okom.
    Üdvözlettel Mária

  • Kedves Ida!

    Köszönöm, hogy megcsináltad az adósságkezelési blogot, ahogy ígérted. Gondolom, rajtam kívül ezt többen is kérték.
    Nagyon hasznos dolgokat ajánlasz, érdemes őket megfogadni és a saját lehetőségeink szerint megvalósítani.
    Én tudom, hogy a mi adósságaink nem hülyeségek miatt vannak. Keserű kenyéren tanultam meg beosztani a pénzt. De beosztani csak azt lehet, amit az ember megkap. Mit osztok be, ha nincs fizetés? Na ettől lehet igazán eladósodni. Mert a kiadások azok állandóak.
    Én már tudom a megoldást, és törekszem is rá, hogy megvalósítsam. Az első lépés egy bejelentett, “rendes” munkahely, amiből folyamatosan, tervezhetően van bevétel.

    Köszönöm a segítséget!

    Mindenkinek sok sikert kívánok a saját adósságkezelésének a kidolgozásához és megvalósításában!

    Orsi

  • Én a szüleimtől azt tanultam, hogy azt kell beosztani, ami van. Adósságunk csak kétszer volt, az egyik az építési kölcsön, még az elmúlt rendszerben, amikor a havi fix tényleg fix volt, a másik pedig az autó, ami a rendszerváltozás után kényszervállalkozóként a munkavégzéshez volt elengedhetetlen. Csak akkor vennék fel kölcsönt, ha (biztosan tudnám, hogy vissza tudom fizetni) az az anyagi biztonságom megteremtéséhez kellene, nem előrehozott luxusigények kielégítéséhez, aminek aztán innám a levét.

    Alapvető pénzügyi ismereteket szerintem már az általános iskolában kellene tanítani.

    Marika

  • Engem Édesapám mindig kisegített anyagilag, ha az életben bármikor rászorultam. Rendkívül becsülöm Őt és hálás vagyok mindenért amit kaptam Tőle, de ma már tudom, hogy “nem tett jót ” velem. Nem tanultam meg kezelni , beosztani a pénzt. Ma evvel kell szembenéznem . A havi kifizetendönk sajnos több mint a bejövő jövedelemnünk. A kocsiról nemrég mondtunk le, a tv is felejtés tárgya lett – bár azt nem bánom, nem veszítettünk semmit, sőt -és továbbra is keresem a kiutat ebből a helyzetből. Érzem, hogy lassan sínre kerülünk és megtanultam, hogy a kölcsön felesleges luxus. Van ismerősöm akinek nincs semmilyen törlesztőrészlete. Felnézek rá. Nem él “luxus”- ma ez az átlag – körülmények között, de sokkal nyugodtabb a lelke minden reggel mikor felébred, mint az enyém. Azt hiszem az embernek először magában kell rendet tennie, és akkor rájön, hogy sok olyan fizetendő dolog van körülötte, amire igazából nincs is feltétlenül szüksége.
    A tartozás rendezésének és a pénzbeosztásnak a hogyanja is megérne egy külön tanfolyamot, szerintem. Mindenkinek akinek most ezt kell megtanulnia az életében, kívánok kitartást és hitet, hogy sikerül!!!

  • Sziasztok!
    Eltüntem az excell táblámban!!!!
    Pár hónap múlva jövök!

  • A pénzügyi tervezés alapjainak lerakását, Csilla, elkezdjük augusztus 16-án, vasárnap a Pénz Ráció program 1. szemináriumán – eddig is foglalkoztunk ezzel a témával, de most egy egész napot szánunk rá, és lesz még folyománya is.
    Azaz folytatása nagy valószínűséggel – elképzelhető tanfolyam is. Meglátjuk, mi lehet célszerű… Majd megkérdezünk benneteket!

    Holnap kimegy az információ az augusztus 16-i pénzügyi tervezés szemináriumról, a jelentkezési lehetőségről/feltételekről – figyeljétek!

    Köszönöm a jelzéseiteket!

    Ida***

    Utóirat: én negyvenen felül voltam, és még mindig támaszkodhattam a szüleimre anyagilag – szóval egyetértek abszolút veled, Csilla… A pénz nem lehet a szeretet nyelve, mert nem tanít meg, ha ilyen folytonos kölcsönadogatásokról van szó, az önállóságra – megmarad a gyermeki függésünk. Amikor erre rájöttem, megkérdeztem magamtól, hogy “Csapó Ida, felnőtt vagy te igazából?” És onnantól kezdve sosem kértem… igaz lassan már nem is tudtak volna adni – most én támogatom inkább őket, főleg édesanyámat, akinek alacsonyabb a nyugdíja, és betegebb. És ez nem kölcsön, természetesen! :-)

  • Szia Ida!

    Nekem még mindig nem megy a költségvetés.
    A blokkokat már elkezdtem gyűjteni, de még nem néztem át őket.
    Hülyeségekre tud az ember pénz kiadni néha. Ezekre már odafigyelek.

    A szüleimtől én is számolatlanul kaptam kölcsönöket, ez tényleg úgy el tud kényeztetni, hogy észre sem veszem, pedig akkor kaptam csak, amikor tényleg szükség volt rá. A valóban fájdalmas nélkülözéstől megóvott ez a segítség. Mostanában kezdek leszakadni, és fáj is eléggé… De ettől leszek erősebb és önállóbb. :-)

    Üdv:
    Évi

  • Ja, persze adóssáagim is vannak…
    A hitelkártyámat és a folyószámlahitelemet kellene első körben megszüntetni, aztán a diákhitelt előtörleszteni – bár most is elég magas a törlesztőrészletem. A nettó fizum 10%-a.

  • Évi, szerintem ez az összeg nem olyan magas, mármint a törlesztő részlet. Van, akinek a teljes fizetése elmegy törlesztésre, és a párjáé marad meg a hétköznapokra. Bár lehet, hogy nem jól értettelek – ez az összes hitel, kölcsön és adósságtörlesztésed? Ez a 10%?

    Nagyon kell figyelni, hogy ha valakiben van hajlam az eladósodásra, hogy ezt időben állítsa meg!

    Nagyon tudom neked ajánlani az aug. 16-i szemináriumot… mert az nem elég, ha a blokkokat összegyűjtöd, de ezt nyilván te is tudod :-)

    Szeretettel: Ida ***

  • Az előzőekben a szülők segítségét élvezők bejegyzéseit olvastam, ez juttatott eszembe egy fontos dolgot: van egy pedagógus unokanővérem, aki azért adósodott el, mert 3 imádott gyermeke minden szeszélyét teljesíteni akarta. Mindhárman felnőttek, de ma is tőle kérnek anyagi segítséget, ő pedig, ahelyett, hogy nemet mondana, újabb és újabb kölcsönöket kér másoktól.
    Ma, 48 évesen ott tart, hogy az adósságok miatt bujkál a rokonok és ismerősök elől. Nem veszi fel a telefont, de még a közösségi oldalakra sem mer belépni, hogy az oda kapott üzenetekkel ne kelljen szembesülnie. Pedig, egy őszinte „állapotfelmérés” sokat segítene, hogy mindnyájan felismerjék, ennek az útnak nem csupán anyagi csőd állhat a – nem is olyan távoli – végén, és ezt, a néhány éves gondtalanság nem éri meg.

  • Judit, nagyon fontos, amit felvetettél! Én úgy látom, hogy a nők hajlamosabbak ezt a hibát elkövetni! és nagyon nem kéne…! Egy Várpalota környéki előadásom alkalmával is ez derült ki egy esetben, hogy nincs mit beosztani, miért is vezesse a pénzügyeket – és 2 lányt akartak eltartani, erőn felül: a nappali tanulásukat menedzselni… a lányok közül az egyik meg abba kezdett belebetegedni, hogy a szülei, az anyja milyen állapotba jut, és azt akarta fogadják már el, hogy majd elmegy dolgozni, v. tanulását megoldja majd maga…

    Szóval a jótékonykodásnak nagyon van határa! Én sosem jártam nappalira – a kutyát nem érdekel! Akkor nem volt olyan típusu főiskola, bármilyen fura most, nem volt kommunikációs szak, ami nekem kellett volna, és inkább dolgozni mentem, ott megtanultam (szerkesztőség, újságírás), és aztán tanultam munka mellett (rengeteget :-)), és teljesen jól volt, jól van ez igy. A munkatapasztalatom sokkal többet jelentett az életben, mint hogy 30 éves koromig tanulgatok szépen, tartsanak el a szüleim… (addigra már el is váltam, gyerekem is volt :-)).

    Bármilyen paradoxon, de van, amikor azzal segítünk, ha nem adunk. Tudom, hogy nehéz megállni időnként, de mégis így van! Halat fogni kell megtanítani, és nem halat adni… Persze ehhez először nekünk kell tudnunk a halfogást magát, módszerét, technikáját – gyertek, várunk benneteket aug. 16-án, csak ezt tudom ismételni! :-)

    No, kedves nőtársak, legyünk csak nagyon résen, és értsük meg, és állítsuk le a saját önkorlátozó hiedelmeinket, pénz-mítoszainkat!

    Ida ***

  • szervusztok
    tegnap este olvastam el a hírlevelet és sokat gondolkoztam rajta, már papírra is vetettem, mik is konkrétan a családunk adósságai – hát nem kevés… de elkezdtem agyalgatni, ezt ide ezt oda …
    erre ma kaptam egy szolgáltatói levelet, amiben lényegében elutasították a részletfizetési kérelmünket – még egy esély van, ennek kedden tudok utánna járni (szociálisan rászulóvá kellene “hivatalosan” is válnunk)
    gondoljatok ránk, hogy sikerüljön!
    három kisgyerekkel vagyok otthon – egyébként orvos vagyok – a páromnak KEZDŐ vállalkozása van – informatikai:) – az orrunknál tovább sose látunk …
    elég sok panaszkodó, végsőkig elkeseredett hozzászólást olvastam (nem megbántani akarom őket), én BIZAKODOM , mivel már kemény helyzeteken vagyunk túl …..!!!
    nálunk ami pénz BE az KI is rögtön, egyetlen “megtakarításunk” egy kocsi volt ami sajnos teljesen összetört …
    szóval van mit tanulnunk! egyenlőre a párom KINEVET amiért ezen az oldalon nézelődöm, elnézést nem titeket, engem !
    de ezt a mai fenntebb említett rossz hírt is egész másként fogadtam, mint néhány hónappal ezelőtt tettem volna!
    mindenkinek további szép ” adósságmentesebb” napot!

  • Szabadszállásiné Csapó Dóra

    Sziasztok!
    Amióta olvasom az oldalt, sokat tanultam. És egyik hozzászólásomban örömmel írtam, hogy bár van hitelünk, hó végén már nem kell kölcsönt kérni. Úgy látszik, elkiabáltam. Ugyanis a főnököm ma közölte, hogy 3 hétig ők elutaznak, és nekem nem kell mennem (bébiszitter vagyok jelenleg), és erre az időre nem kapok pénzt. Sőt, a kialkudott fél fizetést is tovább csökkentette, így az eredeti béremnek a 30% – át várhatom augusztusban.
    Éljen! 3 gyereket kell csupán beiskoláznom.
    Tudom, sokan mondják, hogy nekünk ingyen van a tankönyv. Hát, igen. Csakhogy ha azt akarom, hogy a gyerekemnek minden lap meglegyen a könyvében, akkor meg kell vennem. És én is azok táborát erősítem, akik szülői segítségre egyáltalán nem számíthatnak.
    De nem adom fel. Ezt itt már megtanultam, hogy ha nyitotabb szemmel járok, taláhatok valami kiegészítő jövedelmet.
    De azért jó nagy pofon volt!

  • Kedves Ida!

    Ez volt az egyik olyan hírlevél, amelyet régóta vártam. Nálam mondjuk nem olyan szörnyű a helyzet, mert csak diákhitelem van, amelyet három éve törlesztek. Igaz sokáig sokáig nem volt rendes munkám csak alkalmi jellegű munkák, de minden hónapban pontosan fizettem. Mostanában viszon állandó állásom is van illetve passzív jövedelmem is van, de ez elég kevés most még, mivel ez jogdíj, amelyet az írásaim után kapok. De mivel a rendes melóm-ami szintén az íráshoz kapcsolódik- elég sokat kivesz belőlem, ezért kevés időm marad a passízv jövedelemtermelésre. Ugyanakkor nem panaszkodhatom, mert elég jól keresek, a mai magyar átlaghoz képest, de ha egyedül kellene fenntartanom a lakásomat, plusz hiteltörlesztés, akkor nem tudnék félretenni. Egyelőreúgy van saját lakásom, hogy anyám halála után örököltem az ő részét, míg apám a másik tulajdonos. Szerencsére egyedül lakom, mert apámnak van egy háza a városunktól 10 km-re, ahol ő kertet művel. Nyugdíjas, úgyhogy simán megteheti. Úgy osztjuk el a fizetnivalókat, hogy egyelőre ő fizeti a rezsi nagy részétm hogy én tudjak félretenni valamit a fizetésemből. Szerencsére ez sikerült, mert korábban már megtanultam, hogyan kell némi pénzt felhalmozni. Befektetési alappal két éve rendelkezem, egy merész típusú ázsiai részvényekből álló alapot vásároltam, de kevés pénzt raktam bele, hogy ne legyen nagy a kockázat. Ez az alap elég jól keres, de az utóbbi időben a piac bizonytalansága miatt sokat veszített, ezt most kezdi behozni. A közeljövőben tervezem pénzpiaci alap vásárlását is, mert ez kevésbé kockázatos. A diákhitelnél kiszámoltam, hogy mekkora lenne az a havi összeg, amellyel a tartozás összege is csökkenne, ez mindenképpen 10.000 Ft. felett van. Én ennél egy kicsit többet fizetek havonta, mivel itt megengedett az előteljesítés és előtörlesztés.

  • Viktória, köszi a megosztást velünk :-), de szerintem az írás ilyetén módon nem számít passzív jövedelemnek, ha neked folyton-folyvást újra kell írnod, hiába szerzői jogdíjas. Passzív jövedelmet akkor generálna, ha pl. egy könyvet megírsz, és az éveken, évtizedeken át forgalomban maradva hozna neked pénzt. Ahogy pl. zeneszámok esetében a zeneszerzőnek, v. jogutódainak, örököseinek.

    Ida***

  • Kedves Ida!

    Még csak pár hete találtam rá az oldaladra, de a változás óriási. Végre szembe merek nézni a pénzügyi helyzetemmel, egyáltalán a pénzzel és elhiszem, hogy képes vagyok megoldani a (pénzügyi) problémáimat. Nagyon sokat segít minden írásod, és be kell vallanom, amikor először olvastam a tervezésről, ill. a bevétel-kiadás vezetéséről, amit már folytattam egy ideje, de nem sok eredménnyel, mivel a józan észt mindig felülírták az érzelmeim, és gyakorlatilag csukott szemmel kezeltem a pénzt, szóval először megrémültem, hogy ha azt akarom, hogy a helyzet változzon, “prózai” módon foglalkoznom kell a pénzzel és terveznem kell.. láttam magam, számhalmazok, kockás füzetek garmadái fölött elveszetten ücsörögni, “elvesztegetni” azt a kevés szabadidőm. De nagy levegőt vettem és újrakezdtem, ezúttal tudatosan, odafigyelve a számolást és most már tudom, mennyi a tartozásom, kb. mikorra tudom kifizetni, mit és mikor engedhetek meg magamnak, és nemhogy elveszettnek nem érzem magam, de kifejezetten élvezem a tervezést és az ezzel való foglalkozást. Menet közben folyamatosan fedezem fel, milyen “haszontalan” szokásaim vannak, amiken igyekszem változtatni. És abszolút bizakodva nézek a jövőbe.

    Ida, nagyon köszönöm a segítséget!
    Szeretettel:
    Andrea

  • Andrea, nagyon fontos, amit írtál – és nagyon örülök a haladásodnak, a sikerednek az önismereti utadon! Mert EZ az!
    Voltaképpen az ismeretlentől való szorongás, félelem állít meg bennünket, és nem egy esetben tapasztaltam, és a tiéd is RAGYOGÓ PÉLDA ERRE, hogy aki a szokásváltoztatást megteszi, vesz egy nagy levegőt – képletesen v. valóságosan -, és kész a szembenézés bátorságára, mert erre is szükség van azért, nos ők ugyanazt élik át, mint te!
    Kontrollálhatóvá válik a folyamat, és EZ nyugalmat hoz!

    Nem mindenféle szélnek leszünk kiszolgáltatott hajói egy hánykódó tengeren, hanem iránytűt veszünk a kezünkbe, lapátot a kezeinkbe, és megcélzunk valamit (huuu, már ezer éve kerestem egy hasonlatot, no, most végre meg is találtam – köszi, Andrea :-))

    A lehető legjobbakat kívánok mindenkinek, önmagáért felelősségteljes élettel :-) – mert EZ az út hozhat igazán mindenkinek megoldásokat.

    Ida *** szeretettel

    Utóirat: nem állom meg leírni azt, ha csak a blogbejegyzés kapcsán jópáran ilyen sokat haladtok, mennyi mindent lehet(ne) haladni konferenciákon, tréningeken, szemináriumon, online kurzuson – ott még többet tudunk segíteni…

    Utóirat 2.: Még annyit, hogy amikor kiküldöm a hírleveleket, akkor mindig vannak leiratkozások – egy alkalommal valaki leírta, hogy unja, hogy folyton a háztartási napló vezetésével jövök, és csak pénzes dolgokat kínálok, semmi használható tartalmat. :-O
    Hát ezt nem nagyon kommentálnám – főleg a fenti hozzászólások fényében.
    Úgy gondolom, hogy fontos tudni mi szól rólunk/rólam, és mi valójában a másikról.

  • Szilvi,

    próbálj ki egy technikát. Első hallásra talán teljesen irreálisnak tűnik. Mivel jó sokat vagy otthon, és nyilván sok gondolatod kapcsolódik a pénz hiányához, mantraként mondogasd magadban: PÉNZ ÁLL A HÁZHOZ! (Vagy a lakásba!)

    Egy amerikai agykontrolloktató, Carolyn Deal mesélte, olyan szegények voltak, hogy lányával csak akkor tudtak enni, a valami termett a ház melletti kiskertben. Még használt ruhára sem volt pénzük.

    Ő találta ki ezt a mondatot: PÉNZ ÁLL A HÁZHOZ! Addig mondogatta, amíg el kezdett áramolni a pénz az életükbe. Pl. visszakapott egy bizonyos összeget az adóhatóságtól. Ez a történet nekem nagyon hihetetlennek tűnt! S képzeld, én is így jártam, egyszer kaptam az APEH-től egy levelet, átnézték a befizetéseimet és visszautalták a többletbefizetést.

    Miközben figyelsz a kifizetni valókra, engedd beáramolni az életetekbe a pénzt. Ne konkrét helyekre, lehetőségekre gondolj. Hagy, hogy megtalálja az utat a pénz hozzátok. Ezzel a módszerrel talán közvetve épp a párod vállalkozását segíted fellendíteni.

    Megoldás centrikus, szép napot kívánok: Judit

  • Szabadszállásié Csapó Dóra

    Kedves Ida!
    Én csak sajnálni tudom azt, aki leíratkozik. Igazából fel sem fogja, milyen remek kis közösségbe került, és mennyi segítséget kap(hatna).
    Én igyekszem minden ismerősömet ide irányítani, még ha nem is szólnak hozzá az egyes témákhoz. És már volt olyan, aki megköszönte, bár még nem volt bátorsága írni.
    Még sok – sok hírlevelet kívánok mindannyiunknak!
    Dóra

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.