A tudatos és (minden téren) gazdag nőkért

2-no-terkep-1101337_lost_2Gazdag nők – lelkiekben, anyagiakban és szellemiekben. Ez a GazdagNők.hu szlogenje. Ezt a 3 aspektust igyekeztem végig gondolni a női önmegvalósítás, a női kiteljesedés kapcsán egy olyan írásomban, ami a HősNők.hu-n került először publikálásra.

Önmegvalósítás: mit jelent?

Az életfeladatunknak megfelelően kiteljesedni. A női élettervezés időgazdálkodás tréningemen általában azzal kezdünk, hogy segítem a nőket abban, hogy rájöjjenek, mi lehet az életfeladatuk, más szóval a küldetésük, dharmájuk, azaz a földi létük értelme. Saját személyes tapasztalataim, hogy akkor szűntek meg a halálfélelmeim sok évvel ezelőtt, amikor ráleltem a saját küldetésemre, és ez az én esetemben a nőügy szolgálata, azaz tenni azért, hogy a nők jobb helyzetben legyenek, öntudatosabbakká váljanak. Mert hiszem és vallom, hogy a nők tudása, tapasztalata nélkül szegényebb a világ, és a nők elleni legnagyobb vétek a fakanál mellett, kizárólag vagy elsősorban a magán szférában “tartani” őket.

Női önmegvalósítás – és ez mit jelent?

Annyiban, amennyiben más nőként megélni a világot, mint férfiként. És ebben véleményem szerint még jelentős különbségek vannak a 21. század elején is. A nők már emancipáltak a köz szférában, mert tanulhatunk, dolgozhatunk, teljes szavazati jogunk van, részt vehetünk a közéletben, ott vagyunk a civil szférában  – a 20. század a megváltozott női szerepekről szólt, a 21. század pedig a megváltozott férfi szerepekről fog szólni. Azaz a férfiak emancipálódni fognak a magán szférában, jobban jelen lesznek a családokban, az apaságukat mélyebb élményként és tapasztalatként élik meg, és kiveszik részüket a háztartásszervezésből, az otthoni házimunkákból is. Ahol már ez jobban megtörtént, mint Magyarországon, ott az egész társadalom mentálisan egészségesebb. Ennek jele az is, hogy több gyerek születik, mint a konzervatívabb szemléletű országokban (pl. Svédországban Magyarországhoz, Olaszországhoz vagy Lengyelországhoz képest). És a férfiak és a nők közötti halálozásban csupán kétévnyi különbség van például Svédországban, míg Magyarországon 8 évvel élik túl az idős nők a férfiakat. Mindezeknek kihatásai vannak a női önmegvalósításra is.

Úgy vélem, hogy egy nő akkor mondhatja el magáról, hogy kiteljesedett, ha harmóniában él – önmagával elsősorban, és éppen ezért a világgal, azaz közvetlen és tágabb környezetével. Emberekkel, természettel, de még a tárgyakkal is. :-)

Női kiteljesedés ma

Felvetődhet a kérdés, mi kell ahhoz, hogy egy nő ma kiteljesedjen.

Küzdelem. Ez a szó jutott eszembe elsőre, és azonnal mintegy válaszként. Mert a megváltozott társadalmi nemi szerepek ebben az átmeneti időszakban úgy tűnik, nem könnyű feladatot rónak a nőkre. Elvárás még szinte, hogy egy nő lássa el a hagyományos női szerepeket – háztartás, család, gyerekek -, ugyanakkor önálló munkavállaló is legyen (alkalmazottként vagy vállalkozóként legyen önálló jövedelme). De ez meg fog változni, ebben biztos vagyok. Jelenleg egy átmeneti társadalomban élünk a Föld sok országában az előzőekben már említett megváltozott társadalmi nemi szerepek miatt. Az utánunk jövő generációknak már könnyebb lesz – a mai hatvanas-ötvenes nők már sok mindent kitapostak a lányaiknak is, de még a mi lányainknak is lesz dolguk azért. :-)

A saját kiteljesedésemről ;-)

Életem egyik legszebb időszakát élem – úgy érzem, tudom és gondolom is. Annyi élettapasztalat, megélt és átélt élménye van mögöttem – és persze előttem is :-)) -, hogy nyugodtan elsüthetném a frázist “már nem éltem hiába.” Azért élvezem ezt az időszakot nagyon, mert már kellő higgadtsággal tudok dolgokat szemlélni, sok-sok következtetést – úgy érzem, gondolom – be tudtam építeni az örökös önfejlesztő törekvéseimnek és önreflexiós hajlamaimnak megfelelően az életemben. Nekem célom a bölcs matrónává válás – ezt már nagyon régen kitűztem magamnak, mert annyira megijesztett, amikor azt láttam, hogy idős emberek morogva, mogorván, meghasonlottan élik az életüket, és nem kívántam magamnak ilyen éveket. Azért sem, mert megkeserítik nemcsak a saját életüket, hanem mások sorsát is. Életemben nem ez az egyetlen ijedelem, ami nagyon erősen arra késztetett, hogy EZT mindenképpen kerüljem el, és azon legyek, hogy minél jobbá váljak. Magamat fejlődőképesnek és változásra késznek hiszem, és hogy ez valójában így is lehet, azt a közvetlen környezetem visszajelzi nekem.

Mi segítheti a női önmegvalósítást?

Elsősorban saját magunk segíthetjük a saját önmegvalósításunkat. Mégpedig mély önismerettel. Véleményem és tapasztalatom szerint messze megéri ezzel a legtöbbet, vagy amennyit csak lehet foglalkozni. Az önmegfigyelő hajlamúaknak könnyebb, de erre bárki ráállhat. És persze lehet társakat is, meg kell is találni erre, el kell járni képzésekre, tréningekre. Én a rendszerváltás után kezdtem el mindenféle helyre járni, hogy megtaláljam a saját magamnak leginkább megfelelő utat. Elsők között tanultam kinezológiát például Carol Hontz-tól, tanultam reikit, Biegelbauer Páltól fényadást, ismerem a TM-et (transzcendentális meditációt), és elsők között jártam agykontroll tanfolyamra. Nagy élmény volt egy Gordon-tréning, de jártam Beata Bishop transzperszonális pszichológiai kurzusaira, a jungiánus szemlélet nagyon közel áll hozzám, és Carl Roges nondirektív megközelítése (amire Thomas Gordon is alapoz egyébként). Jártam családterápiás képzésre, és mediációt is tanultam. Az utolsó másoddiplomámat mentálhigiénéből szereztem.

Nekem sokat segítenek a könyvek is, de az online és valóságos női csoportok, közösségek is. Julia Cameron A művész újta című könyve alapján éveken át írtam a reggeli jegyzeteimet – a napokban mentünk el egyik barátnőm kíséretében egy rituális (szakrális?) papírégetés kíséretében egy szent helyen engedtem el a több kilónyit kitevő, amúgy csodaszép kreativitással megalkotott naplóimat. Nagyon jó érzés volt helyet teremteni az újnak. Segít a rendszeres meditáció, a jógázás is – nekem az utóbbi években leginkább az, hogy rengeteget vagyok egyedül, és csendben. Imádom, nagyon szeretem. Így sokkal jobban meghallok mindent, ami fontos, amit kell. És a természet közelsége, a nagy séták jelentenek még sokat – gyakran ezek is egyedül, ahogy Julia Cameron A Művész útjában leírta. Ő művész randevúnak nevezi. Szerintem a nőknek meg kell tanulniuk, hogy egyedül tudjanak lenni, és el is kell érniük másokkal meg magukkal szemben ezt, hogy meg is tegyék. Én sokáig menekültem a csend elől, nagycsaládban nőttem fel, ahol folyton nyüzsgés volt – ma már pont ettől “őrülnék” meg.
Ma már semmi olyat nem hallok meg a csendben, ami elől el kellene menekülnöm.

Mi segíthet kihívások idején?

Nekem egy időben iszonyú sokat segített a zene is – életem egyik érzelmileg legválságosabb időszakában, ha nem lett volna velem az instrumentális zene, hát nem tudom, hogy bírtam volna ki ép elmével. Az ébrenlétem minden percét szinte kitöltötte a zene, és gyógyított. Mike Oldfieldért, Vangelis-ért változatlanul rajongok. Ma istennő-zenéket hallgatok még szívesen (például Janna Runnalls-tól, aki tudtommal járt Magyarországon is) Enya, Enigma és az elbüvölő Loreena McKennitt mellett. Szeretem a világ nőitől felcsendülő dalokat is: a Women of… CD-sorozatot. Bizonyos illatokért, színekért, ízekért meg vagyok veszve – alkalmasint ezekkel kényeztetem magam. Jó, ha ezeket tudjuk magunkról, mert kihívásos időszakokban nyugodtan lehet hozzájuk fordulni. És persze nagyon jó, ha valakinek, vagy valakiknek őszintén kiönthetjük a szívünket – a jó barátnőség nagyon sokat ér! A nőknek nagyon nem szabadna elhanyagolni a barátnői kapcsolataikat – mi, nők sokat tanulhatunk egymástól és egymásról, magunkról is a magunk teremtette nő körökben. Úgy tartják, és nekem is ez a személyes tapasztalatom, minél több mikroközösséghez tartozunk, annál inkább védettek vagyunk – ha valakikre nem tudunk számítani épp, akkor van helyettük több más is. Ezért is fontos, hogy ne éljünk elszigetelten, bezárulva egy rossz kapcsolatba, de még bezárkózva se egy jó kapcsolatba. Sokszínű kapcsolatok kellenek emberekkel, tárgyakkal, növényekkel, vagy akár állatokkal is. A természetről nem is beszélve! :-)

A női önmegvalósítás akadályozói

Erről már ejtettem szót: a konzervatív felfogás a nőkkel szemben. Emiatt a nők folyamatos összeegyeztetési kihívások előtt állnak, sokan nem kapnak támogatást – nyíltan vagy burkoltan megfúrják a törekvéseiket. A lelkiismeret furdalás, a bűntudat, ahogy én tapasztalom elsősorban a nők, főleg az anyák sajátja, kevésbé a férfiaké, az apáké, bár már lényegesen több férfi van, aki valóban partnerséget szeretne a kapcsolataiban, és az apasága átélését is (lásd például az önként vállalt apás szülések), de azért még akad tennivaló bőven.

Önmegvalósítás és az anyagiak: a pénz

Ha nincs elég pénzed, ha akarod, ha nem, szinte minden gondolatod, minden idegszálad a pénz körül forog. Ezt mindenki tudja saját tapasztalatból. A hétköznapi ember nem Teréz Anya, nem az altruizmus, az önfeláldozás, és az elképesztő egyszerű élet a fő hivatása. A Maslow szükséglet piramis alsó szintjének ki kell elégülnie, tehát fedél kell a fejed fölé, étel és innivaló az asztalodra, hogy távolabbra tudjál nézni. Önmegvalósítani nem lehet étlen-szomjan, hajléktalanként. És természetesen nem lehet eladósodva sem, tehát nagyon is tudnunk kell, hogyan bánjunk a pénzzel: gondoskodóan, mert bármi a világon csak úgy nő, ha gondoskodunk róla, ha figyelünk rá. Ez az egyik mély spirituális alapvetés. És miért lenne ez másképp a pénz esetében is?

Aki a helyén van, ahhoz vonzódik a pénz?

Igen, nagy valószínűséggel. Aki azt csinálja, amit szeret, amire hivatott, ami az életfeladata, a küldetése, azon átsüt a szenvedély. És ez magával ragad másokat, vonzza a lehetőségeket is. Egy kihívás lehet, hogy egyéni szinten képesek vagyunk-e befogadni a bőséget, a kínálkozó lehetőségeket észrevesszük-e. Halogatunk, vagy azonnal cselekszünk, ha jön egy sugallat, mindent agyon racionalizálunk, vagy bízunk az intuíciónkban. Ugyanakkor annak hite, hogy mindig lesz, amire szükségünk van, mély bizalmat is jelent az Univerzumban – és ez komoly kihívás. Nekem is. :-)

Hogyan segíti a GazdagNők.hu programjaival a női önmegvalósítást?

Tudatosabbak lehetnek a résztvevő nők, az önismeretük mélyülhet, az önbizalmuk növekedhet – egyszerűen azért, mert megtanulhatják kontrollálni a pénzt, a vele kapcsolatos érzelmeiket. Öntudatosabbá is válhatnak a szó jó értelmében, és tehetnek azért, hogy valóban tele legyen a saját, női pénztárcájuk, és így elkerülhessék a kiszolgáltatott helyzeteket. Mert nagyon szomorú, hogy anyagi függetlenség, azaz önálló saját jövedelem híján milyen sok nő marad benne éveken, olykor évtizedeken át méltatlan kapcsolatokban. Mindezek megelőzésére is igyekszem tanítani azokat a nőket, akik erre fogékonyak – akik készek meghallani azt, amit valóban meg kell hallaniuk.

Chi*** Csapó Ida női önismereti tréner, nők és pénz specialista blogjának hírlevélére itt tudsz feliratkozni (ingyenes e-könyvet is kapsz ajándékba!): www.gazdagnok.hu/hirlevel

Published by csapoida on 2009/08/12 – Hősnők.hu

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

10 Responses to “A tudatos és (minden téren) gazdag nőkért”


  • Kedves Ida!
    A boldogság = (talán)= fejlődés, érzelmi felnőttség elérése, fejlesztése.
    Nemrégiben fejeztem be egy női önismereti könyv olvasását, ami sok mindenben segített, ezzel egyidőben találtam rá a te oldaladra is.
    Az élet és a fennti bátorító lelki közeg úgy hozta, hogy elindítottam a kisfalunkban egy Baba-mama klubbot. 3 gyerekes anyuka vagyok és 2 éve költöztünk ebbe a bájos kis faluba – az ország másik feléből – alig- alig ismertem valakit, főleg a gyerekek révén ismerkedtem. (Az oldaladat is az egercsehi-i klub weboldalán találtam meg, épp tapasztalat-gyűjtés közben :)
    Mivel lényegében “idegen” vagyok, izgultam, hogy fog sikerülni, de számomra is meglepően alakulnak a dolgok. Örülök!
    Azt remélem, hogy mind nekem, mind a többi anyukának alkalmat ad ez a klub is arra a “bizonyos” fejlődésre. Ha már a lakásuk küszöbét átlépik azért hogy valami MÁST, szokatlant csináljanak és jószándékúan együtt töltjük az időt, már sokat tettek!
    A gyerekek szocializációjában pedig hatalmas lépés!
    Nagyon sok ötletem, tervem van, előttem a világ! :))
    MÁS: remélem hogy ez a spirituális vonal ami a munkádat, az életedet átjárja – van olyan toleráns és befogadó, hogy a másként gondolkodók, felekezethez tartozók is otthon érezhessék itt magukat.
    Én keresztény vagyok.
    További jó munkát és szép hétvégét a szeminárium résztvevőinek is!
    Üdv.

  • Kedves “napene”, nagyon érdekelne, mi volt az a női önismereti könyv – megírod? Örülök, hogy álmaid, terveid megvalósulóban vannak – drukkolok is neked :-).
    Én abszolút toleráns vagyok a felekezetekkel szemben, és örülök, hogy te is otthon érzed magad nálam, onLány ;-) közösségünkben.

    Én is kívánok szép hétvégét neked, “népednek” – és mindenki másnak is :-)
    ida ***

  • Kedves Ida!
    Csernus Imre könyve, A Nő – bár a szerzőt nem nagyon ismertem (max. búlvár hírek) és tartottam is a nagy hírverés miatt, hogy mit fogok kapni, pozitívan csalódtam. Ahogy a kezdeténél írja, nem kell elhinni semmit sem – legalábbis elsőre :) – nagyon sok kérdést vet fel, emlékeket idéz fel, lényegében egy modern pszichológiai önismereti könyv – nőkre kihegyezve, a párom is olvasta – jókat vitáztunk, beszélgettünk róla. Nem egy szépirodalmi mű és sokszor vulgáris is, de így elér több réteget, hisz aki nem háborodik fel a stíluson és meglátja a mondanivalót az tud belőle profitálni.
    Szép honapot!
    Szilvia

  • Sziasztok!

    Engem Idának az a gondolata fogott meg ebben az írásban, hogy “Aki a helyén van, ahhoz vonzódik a pénz.” Nagyon igaz! Sőt, én egy lépéssel tovább is mennék: aki a helyén van, ahhoz vonzódik a szerencse.

    Ez így talán furán hangzik, de nekem az egész életem erről szól. A külső szemlélők viszont sokszor fordítva látják, azt mondják, jókor voltam jó helyen, vagyis szerencsés vagyok. Azt azonban nem veszik észre, hogy a jókorhoz, meg a jó helyhez én is kellettem, vagyis észre is kellett vennem azt a jó időt, és jó helyet, vagyis ahogy Ida írta, a kínálkozó lehetőségeket. Sok embernek úgy tűnt nem egyszer, hogy csak úgy fejest ugrottam az ismeretlenbe. Tény, hogy a párommal életünk legjobb döntéseit kb. öt perc leforgása alatt hoztuk (pl. mikor legyen gyerekünk, hány gyerekünk legyen, mikor vegyünk házat, mikor váltsunk munkahelyet, stb.). Amit nem vesznek észre a külső szemlélők, hogy mi minden egyes ilyen döntésünkre tudatosan készültünk, vagyis megálmodtuk, aztán megterveztük, és gyakorlatilag így felkészülve, ugrásra készen vártuk az alkalmas pillanatot. Ezek voltak az ötperces döntéseink. Mindegyik sorsfordító volt a családunk életében. És mind jó döntés volt! Ezért vagyunk már 21 éve együtt a párommal (ebből 18 éve házasságban), ezért van három gyerekünk, kertes házunk, stb.

    Tudom, sokan irigyelnek, de nekik is tiszta szívből kívánom, hogy nyíljanak meg! Nyíljanak meg egymásra a párjukkal, hogy a férfi által vágyott partner lehessen a nő (és itt a partnerségen van a hangsúly!!!), vagyis necsak a mindennapos dolgokban, a házasságban, a kenyérkeresetben legyenek társak, hanem szellemileg is: legyen miről beszélgetni, legyenek közös érdeklődési területeik, stb. Ugyanis a közös életet jól megtervezni is csak úgy lehet.

    Férjemmel már sokszor beszélgettünk arról, hogy bár ő nem hívő, és én is elég ambivalens viszonyban állok a Jóistennel, de mégis csak kell, hogy legyen egy felsőbb Erő, Hatalom, aminek a nagykönyvében meg van írva az utunk. Nekünk az a feladatunk, hogy ezt az utat felismerjük, és megvalósítsuk. Hogy ezt az erőt valaki Sorsnak, Gondviselésnek, Jóistennek, Végzetnek, vagy bármi másnak hívja, az már világnézeti kérdés, és mindenkinek szíve joga. De igenis van spirituális síkja az életünknek, és erről nagyon nem lenne szabad megfeledkezni, mert ezt is karban kell tartani, különben csak azt érezzük, hogy valami nem kerek, félre ment, nem stimmel.

    A felismert út megtalálása pedig legalább ennyire fontos. Ida ezt nevezte életfeladatnak. Hihetetlen elégedettséggel tudja eltölteni az embert, ha olyasmivel foglalkozhat, amit szeret. Tudom, én megint azok közé a kevés szerencsések közé tartozom, aki abból él, amit szeret is csinálni. (A férjem, hála Istennek, detto, tehát ezen a téren is szinkronban vagyunk egymással.) Sok nő még nem tudta ezt elérni. Addig is, amíg hivatásszerűen nem tudják ezt megvalósítani, azt javaslom nekik, hogy legalább hobbi, szabadidős tevékenység szintjén foglalkozzanak ezzel. Hihetetlenül ki tud egyensúlyozni! (Én sem mindig abból éltem ám, amit szeretek!)

    És itt jön be a képbe a konzervatív társadalmi szemlélet nyomása: el kell érni valahogy a partnernél, hogy a nőnek is legyen joga a hobbihoz. De talán nem lesz ez olyan nehéz, ha egy próbaalkalom után a férj, élettárs is látni fogja, hogy mennyivel felszabadultabb, oldottabb, kiegyensúlyozottabb feleséget,társat, anyát lát majd viszont!

    Röviden: én csak annyit tudok mondani, hogy minden nő hallgasson Idának erre az okfejtésére, mert tapasztalatból mondhatom, hogy nagyon igaz!

    Üdv minden nőtársnak:

    :)Csilla:)

  • Kedves Ida csak azt tudom tanácsolni én gazdag vagyok 7gyermekkel sajnos az egyik tartosan beteg a világ életben dolgoztam a 3madik gyermekem 1éves volt termelöszövetkezet termény boltját vezetem gyes melet jó isvolt addig a percig mig nem jött a rendszer válltás nem fujtakdemokrácia szelei mert fokozatossan leirták a mezögazdaságot a mai napig nics semminek se piaca unio diktál csatlakozás hüjeség volt odáig jutotunk hogy lassan egészségügyi elátást sem kapunk beteg gyermekem 18éve sajnos szelemileg fogyatékos születésétöl nyugdijazása nagyon nehéz sporolhatok a konyhakertemben dolgozhatok a vállalkozásom 0993ota üztem fucsba ment csödben jutotamjelzálogot fizetek nehezen sokszor csuszásokkal mellete hozzák a börünket 4felnöt gyermekkel a lekisebbik 8honapos milyen csodát tutsz ajánlani nök tisztelet a kivétel sárban tapossa kormányunk állam mi vagyunk adofizetök kébzel 2002 vállasztásokon a magyar nök párjának szineiben szeretem indulni képviselö jelöltként mivel nem volt annyi pézem korot nem voltam fucsba ment minden terve jó akkor az idöben sok nagy embert meg ismertem csak ennyi üdv margit

  • Kedves Csilla!
    Nagyon jó volt olvasni a soraidat! Mi most 10 éves házasok leszünk, a három gyerek, a kertes ház és a nagy ugrások (pl. messzire költözés, szakmai irányváltás, vállalkozás indítása, belépés a helyi közéletbe stb. ) már megkezdődtek. I gazán sikeresnek MÉG :)) nem mondanám magunkat – kivéve a gyerkőcöket- de bízom benne hogy jól döntöttünk és beválnak a terveinkhez fűzött reményeink! Örömmel és bizakodással olvastalak hát, főleg, hogy a párkapcsolatunk nekünk is a közös jó beszélgetéseken, egymás munkájának, “életének” alapos, valódi MEGISMERÉSén alapul. Gond mindig akkor van ha ez megremeg ill. borul … pl. új gyerek, otthoni munkavégzés, pénzügyi félelmek meg nem beszélése stb.
    Mostmár csak a pénznek kell jönnie, ha tényleg a HELYünkön vagyunk! :)) Vagyis jön, de megy is – ebben sokat kell fejlődnünk!
    Üdv és mégegyszer köszi!

  • Kedves Ida,van egy pár megjegyzésem,inkább elméleti,mint gyakorlati és nem kritikának szántam.Egyéniségemhez tartozik,hogy ne mindig bólintsak rá mások igazságaira.
    Mindaz, amit kifejtesz és tanácsolsz helytálló, követendő.
    De van néhány részletkérdés..
    Mit jelent az önismeret?
    Szerintem ez nem nemekre bontható kérdés,hanem általában az értelmesen élni akaró emberek értékrendszerében a végső cél.
    Hogy a Maslow-i piramis alapjától hányadik szint után következik,hogyan fogalmazódik meg az nagyon sok külső és belső tényezőtől függ. Egy biztos,ha acél és annak megvalósitása akaraterővel társul,akkor státusztól(nő-férfi
    anya-apa, alkalmazott-vállalkozó..)függetlenül megtalálja az
    eszközöket a kitelyesedéshez.Ez mindenki számára küzdelmet jelent.
    Az önmegvalósitás a nő számára kitelyesedést jelent, ami nem más, mint harmóniában élni önmagunkkal,a világga,tágabb környezetünkkel- irod. Ez igy igaz de ez nem csak a nőkre érvényes,hanem minden emberre aki, a mindennapok zajos,
    zűrzavaros,rohanásában is képes odafigyelni a megnyugtató belső hangra ,amit csak ő hall, mert arra ő talált rá.Hogy hol és hogyan lehet rátalálni, azt leirtad (természet,csend,
    zene..)
    A női emancipáció kapcsán egyik tanárom(férfi) mondta:
    egyenlőtlen feleknek egyenlőséget biztositan,egyenlőtlenség.
    Akkor képtelen voltam elfogadni-ezt jelenti a fiatalság világmegváltó lángolása.Ma “kellő higgadtsággal”azt mondom ez a felektől függ. Azt hiszem erre gondoltál,mikor a 21. sz
    férfi emancipációjáról irsz.
    Tudom küldetásednek a a nőügy szolgálatát tekinted, ezért
    szűkited az általános emberi kérdéseket.Viszont rájuk(nők) is érvényes,hogy különbözőségükben is vannak hasonlóságok,
    melyek alapján kategóriák alakithatok ki.Az az érzésem,hogy
    segiteni akarásod csak azokat éri el, akikben amúgyis ott
    van a szikrája a változtatni, kitőrni akarásnak.Mi lesz a
    többivel?
    Marex

  • Marex, köszönöm a hozzászólásodat, hogy leírtad a te nézőpontjaidat… Kérdésedre azt tudom felelni, hogy megváltani csak azokat lehet, akik hagyják! ;-) Komolyabbra fordítva a szót, én, de bárki más is csak annak tud segíteni, aki igényli, kéri azt, és kész a változtatásra, a fejlődésre. Senkire nem lehet semmit ráerőltetni, v. ideig-óráig, de annak meg is lesz a következménye.

    Nekem nagy valószínűséggel azokkal van dolgom, akikkel összetalálkozunk kölcsönösen. Igy is lehetnek olyan elvárások, kivetítések, amik nem működnek – és ez többnyire abban nyilvánul meg, hogy megjelenik az elégedetlenség. Nincs ezzel semmi baj, de azt nem árt tudatosítani, pontosan miért is vagyunk elégedetlenek. EZT teszem én is, amikor valahol, valamiért elégedetlen vagyok… Megnézem a másikat is, hogy mit miért nem kaptam meg vajon tőle, és magamat is, hogy mennyire is voltam én kész, és nyitott meghallani, amit mondott… khm… Szerintem ez segíti, ez a fajta hozzáállás a belső utamat, a fejlődésemet – ill. bárki másét is :-)

    Ida ***

  • Van egy olyan magyar mondás, hogy “Segíts magadon, Isten is megsegít!” Tehát először nekünk kell valamit tenni a változás irányába, és ehhez meg fogjuk kapni a megfelelő segítséget is. No persze ez nem megy minden esetben csettintésre. De ha el sem indulunk arra, amerre menni szeretnénk, akkor nem is fogunk hozzá segítséget kapni. Fel kell szállni arra a vonatra, ami a CÉL felé visz, de ha ki sem megyünk az állomásra, akkor ne várjuk, hogy abba a célba érjünk életünk végén, ahová vágytunk. És még valami. Sajnos mostanában mindenki “InterCity-vel” akar menni az életcéljai felé, pedig a “személyvonattal” is oda lehet érni, és akkor nem rohannánk el sok érdekes, és szokszor fontos dolog mellett.

  • Kedves Cecília, nagyon tetszik a vonatos hasonlatod :)
    Nagyon igaz és találó!

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.