Válságok, amik a nyugdíj válság mögött vannak

szines-kovek-grafika-1112703_pebbles“…kicsit meglep, hogy azt írod: nem várhatjuk el az államtól, hogy tisztességes nyugdíjat kapjunk. Demográfiai hullám ide, emelkedő korhatár oda, csak baj kell legyen a pénzünkkel való sáfárkodásban is, hogy ilyen rossz ma már a helyzet. Több mint 40 évig fizetünk, és a fennmaradó 10-20 évre nem elég” írta Kata egy 2009. augusztus 25-i blogbejegyzéshez.

Ez a hozzászólás arra késztetett, hogy a már említetteken túl nézzünk még mélyebben a nyugdíj téma mögé. Ahogy korábban írtam, mára már egyértelműen látszik, hogy sok a gyerek, magasabb a fiatal népesség aránya, mint az eltartásra szoruló idősek aránya. A valamikor elképzelés az volt, hogy a demográfia így működik majd, és a nyugdíjnál az éppen befizetők képesek lesznek eltartani az épp nyugdíjas korúakat. DE ezen túl még másfajta nyugdíj válságok is kialakultak – vegyük ezeket sorba!

Érdekeltségi válság. Ennek az a lényeg, hogy  „senki sem akar fizetni” – már mint nyugdíj járulékot rendesen. Magyarországon mintegy 2 millió munkavállaló jövedelme = minimálbér. És így természetesen a minimális nyugdíj járulékot is fizetik.

Aktivitási válság. Ebben az esetben a hazai  munkaerőpiacon a következő a jellemző: „legkevesebben, legkevesebbet, legrövidebben az EU-n belül”. Tehát Magyarországon a legkevesebb nyugdíjjárulék kerül befizetésre, ezt a lehető legkevesebben teszik meg, és a lehető legrövidebb ideig – az egész EU-ban ezzel egyedülálló “rangot” értünk, érünk el. A keresőképes korúak 45 %-ára nem igazán lehet számítani, a foglalkoztatottság aránya 57% itthon, míg az EU-ban ugyanez átlag 63%.

Bizalmi válság. Ennek jellemzője, hogy az állami akarat elleni össznépi hallgatólagos összeszövetkezés van, aminek a lényege valami olyasmi: “Minek fizessek rendesen, úgysem kapok semmit – az állam elherdálja, nem képes normálisan kezelni a pénzt, akkor miért adjak neki?” Félreértés ne essék, a kritika az állampolgárok részéről nagyon is jogos nagyon sok esetben, de az egész nyugdíj válság így lesz egy  még inkább farkába harapó kígyó. Gondoljuk csak végig az eddig említetteket, a már felsorolt válságokat és következményeiket!

Hogy mit tehetünk ilyenkor önmagunk sorsáért felelős nőként, ebben igyekszünk segíteni – kattints ide a megoldásért!

Fogalmi válság. Itt valójában az a kérdés vetődik, hogy mi valójában a nyugdíj: „biztosítás vagy szolidaritás?”

no-egyensulyozva-1189552_girl_in_black_clothes_-_balancing1De nem is ragozom tovább, mert valószínűleg mindebből is látható, hogyan borul, borult fel az állami nyugdíj rendszer a fiatalok hosszabban tartó továbbtanulása, a magasabb élettartam, a  munkanélküliség, a minimálbérre bejelentettek hatalmas aránya miatt, és a túlságosan nagyra duzzadt költségvetési szféra mellett. Mára már világos, hogy az arányok felborultak az aktiv keresők és az eltartottak, a produktiv és az improduktiv szféra között.

Hogy mit tehetünk ilyenkor önmagunk sorsáért felelős nőként, ebben igyekszünk segíteni – kattints ide a megoldásért!

Utóirat: találkozzunk szeptember 12-én, szombaton – gyere, és vedd kezedben nyugdíjad sorsát, és a nyugdíjas sorsodat!

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

5 Responses to “Válságok, amik a nyugdíj válság mögött vannak”


  • Kedves Ida,

    Nálad a mezei piros pont, meg a két hangszóró.

    Olvastam én is Kata hozzászólását, meg is lepődtem rajta, mert gyakorlatilag nem értette meg, hogy mit is akartál írni abban a blogbejegyzésben, amire ő a fenti választ írta.

    Tény, hogy az állam nem jól gazdálkodik a befizetett pénzekkel, ezt azért Kata is érezte. Ez már magában elegendő indok lenne arra, hogy mindenki ereje, lehetősége szerint maga is elkezdjen gondoskodni nyugdíjas éveiről.

    De nem csak a rossz állami gazdálkodás az egyetlen oka a jelenlegi helyzetnek, ahogy Te is leírtad. Azt kell megérteni, hogy én hiába fizetek be 40-50, akárhány évig a magam nyugdíjára – nem a magam nyugdíjára fizetek be, hanem az éppen aktuálisan nyugdíjasok nyugdíjára! Lehet, hogy kapunk kimutatásokat a nyugdíjszámlánk egyenlegéről, de ez csak elméleti egyenleg. A pénz ugyanis már rég nincs mögötte, hiszen azt már odaadták a jelenlegi nyugdíjasoknak az ő valamikori befizetéseikért cserébe.

    Nem nehéz belátni, hogy én majdan a gyerekeim nyugdíjjárulékából finanszírozott nyugdíjra leszek/lennék ráutalva, nem pedig a saját befizetéseimre, ill. az azok után járó kamatokra (de szép is lenne!).

    Ha nekem nem hisz Kata, akkor látogasson el dr. Tóth András (www.tothandras.hu) blogjára, és olvassa el az alábbi két blogbejegyzést: http://www.tothandras.hu/blog/index/2009-04-29/fajni-fog/ és http://www.tothandras.hu/blog/index/2009-05-30/a-pofara-ejtett-nemzedek/ . Bár az az igazság, hogy a blogbejegyzésre született hozzászólások talán még tanulságosabbak.

    Hölgyeim, sajnos közgazdászként is azt kell mondjam, Idának van igaza! Tehát éberesztő!!!

    Üdv:

    :) Csilla :)

  • Kedves Csilla!
    Csak annyiban vitatkoznék veled ezügyben, hogy sajnos nagyon sokan nem fizettek be egy fityinget sem a nyugdíjalapba (lásd az egykori pl.katonatisztek feleségeit, akik egy percet sem dolgoztak, de a férjük után szép kis nyugdíjra tettek szert) és éltek 90 évet is, tehát jó sokáig kapták azt a nyugdíjat, amiért nagyon sokan 30 évet dolgoztak. Vagy nézd azokat a hivatásos fegyveres testülethez tartozó embereket, akik 40-45 évesen mentek/mennek nyugdíjba, kevés ideig fizettek, mégis viszonylag tűrhető nyugdíjat kapnak (lehet, hogy már több éve nyugdíjasok, mint amennyit ledolgoztak). Szóval az állambácsi szórta ám mindenkire a pénzt, és most azok szívhatják a fogukat éhkoppon, akik 40 évig keményen dolgoztak, kis fizetésért. És tegyük hozzá, hogy most már esélyük sincs könnyíteni a helyzetükön.

  • Kedves Cecília,

    szerintem ugyanazt a problémát ragozzuk mindketten: én max. csak az alapvetést tettem meg, te pedig csak tovább árnyaltad a képet.

    Tény: nagyon sok olyan ember is kap nyugdíjat, akik ugyanúgy a nyugdíjrendszer potyautasainak tekinthetők, mint az eü-járulékot nem fizetők az egészségügyi ellátásban. Kíváncsi lennék rá, őket mikor fogja majd leellenőrizni a Nyugdíjigazgatóság, vagy minek hívják most őket, mint anno a TB minket… A másik adalék ehhez, amit, ha jóll emlékszem Ida is emlegetett, hogy sok olyan ember van már nyugdíjban, akik még aktív korban vannak, azaz képesek lennének még dolgozni, így adózni, nyugdíjjárulékot fizetni, de nem teszik, hanem ehelyett máris a nyugdíjrendszerből élnek – az már más kérdés, hogy sokan inkább kevésbé élnek belőle, mint többé… A harmadik meg az, hogy nem a végzett munka arányában történnek a befizetések, azaz rengetegen minimálbér után fizetnek járulékot, akkor is, amikor zsebbe megkapják a végzett munka tényleges ellenértékét…

    Szóval könnyű most ujjal mutogatni az államra, amikor nekünk, befizetőknek is lenne mit elszámolnunk a saját lelkiismeretünkkel, mert ezzel a mentalitással, ami a vagyon-, ill. jövedelemeltitkolást össznépi sikerágazattá emeli, ill. az adó-, meg járulékelkerülést a népmesei hősök furfangjával teszi egyenrangú teljesítménnyé, soha nem is fogjuk helyre billenteni a nyugdíjrendszerünket…

    Üdv:

    :) Csilla :)

  • Ebben “sajnos” Nagyon igazad van….Azok a “potyautasok”, akik mások kárára utaznak(jól laknak a kikapart gesztenyéből), ha jegyet váltanának, akkor a MÁV se állna ilyen rosszul. :) :(
    Valamit az emberek fejében kellene rendbe tenni, hiszen hiába próbálunk mi tisztességes állampolgárokként eleget tenni Állambácsi elvárásainak, ha közben mások sunyisága miatt egyre több teherrel kell nekünk küszködnünk. Én mindig mondtam anyunak, hogy azért vagyunk ilyen csórók, mert túl becsületesek vagyunk. Sajna ezt belénk nevelték, így az ügyeskedések távol állnak tőlem is. Pedig a mai társadalmi hozzáállás mellett így nehezen lehet előrébb lépni. Persze erre mindig az a válasz, hogy legalább nyugodt az álmom. Én nem tudom, hogy más, szintén anyagi gondokkal küszködőnek milyen az álma, de nekem speciel okoz álmatlan éjszakát, hogy a házépítést vajon miből fejezzük be.

  • Amiről legutóbb írtatok az a fogalmi válság kategóriája lehet. És az a kihívás, ha helytelen a hozzáállás, az még tovább fokozódik, még súlyosbítja a helyzetet – ebből kéne valahogy felébredni, és tudatosabbá válni.

    Ida ***

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.