Egy ember, aki rám mindig mosolygott (Női Pénztárca Pályázat)

Volt egyszer egy pályázat 2009 tavaszán “Ha a női pénztárca elkezd beszélni…” címmel. A GazdagNők.hu és az Irodalmi Centrifuga (ICA) hirdette meg közösen – elbeszéletlen női pénztörténeteket vártunk.

becseyzsuzsa-fenykepA“GazdagNők Női Pénztárca Irodalmi Pályázati DíjEső”-je következtében három fődíjat adtunk ki – az egyik díjazott Becsey Zsuzsa volt. A 2009. május 16-i személyes díjátadáson Budapesten Zsuzsa felolvasta novelláját – alább látható, hallható. De írásban is közöljük – jó olvasást mindenkinek!


Egy ember, aki rám mindig mosolygott

Csak kitárta karjait, a másik szomszéd látta, azt hitte, köszön, másik pillanatban már halott volt.

Nem hiszem el… nem tudom elhinni… ma először a vásárlás, az idegen ajkú nő, idegen akcentussal, meg ugyanott, tegnap késő este, a fekete fiú a sarki üzletből, látta szeretnék valamit, mondom, igen, zsömle nincs már, üres az összes pult, rám néz, mennyi kellene, mondom 1-2, eltűnik, azonnal hozza, zacskóba, ilyenkor már száraz szokott lenni, ma is egészen szárazak voltak a kiflik, de nem, ez friss, mint amire nagyon ügyeltek, fizetem, mondja a pénztáros nő, 30-as. Csodálkozom, normális üzletben is 50 a kettő… de hát, bizonyosan van ilyen, nem foglalkozom. Erre ma, veszek egy tejet, egy kalácsot, egy kenyeret, ami minimum 500-as szokott lenni, ez is jobb helyen, kissé megzavarodhatott a nő a számla miatt, csupaszív, mondja 290. Értetlenül nézem, hiszen csak a tej 200, akkor hogyan lehet a három holmi 290, de nem merek szólni, még megkérdi, tegye-e szatyorba. Nem, köszönöm, megilletődésemben, s már lépek is ki…

…erre hazaérek, este fél 7, Mackó negyed óra múlva érkezik, tudom-e mi történt, itt ez a sok rendőr a belső udvaron. Nem tudom, 10 perce érkeztem, mondom, és éppen indulok, amikor a folyosón egy ember tart lefele a lépcsőn, kérdezem, mondja meghalt a Csaba. Leugrott az emeletről. Nem értem. Még délután a konyhából láttam, furcsán jött ki a lakásból, álldogált a rácsnál, de nem néztem, bejöttem. Viszont ma egész nap lelkiismeret furdalásom volt. Jóvá kellene tenni a dolgot, amit elkövettem. Egész nap, igen, ma egész nap rá gondoltam. Mi történt? Nem tudom felfogni. Bűnös vagyok. Megtettem pár napja, amit sosem teszek, nem értem a mai napig, velem ez hogy történhetett, bár mentségem, barátságosan, igazán barátságosan, még elnézést is kértem, igen, akkor is gonoszságnak éreztem, amikor kimondtam, de csak akartam, hogy tudja, hogy az nem jó. Hogy nemcsak ő…hogy két éve nem fizet közköltséget, és hogy ez minket összes lakót érint. Hogy senkinek nem jó. Mert több így a közös költség, a hiány miatt, és már nem lehet fizetni. Hogy már mi sem tudjuk. Mondta nem tud fizetni.

Nem értem. Hiszen soha nem tettem hasonlót, hogy egy ilyen ember, aki mindig mosolygott, kedvesen szólt, ha ellopták biciklijét is, úgy mesélte, mint ami természetes, az élethez tartozik, beengedett lakásába minden idegent, hajléktalant is láttam, vagy csak iszogató társ kocsmából, de azok is mind valahogy értelmiséginek tűntek, mint akiket sors csap. Felesége két éve? több hagyta ott, kislányával elment, azt hiszem nem volt boldog ez a nő, de arcán sose láttam. A nő, feleség, tisztességgel nevelte lányát, dolgozott, tanított. Férje bömböltette a zenét, nem mindig volt munkája, sőt, meglehet sohasem volt munkája, kocsmázgatott, ilyesmi, de már rég nem hallottam. Hangokat. Évek óta. Talán nem is onnan jött. Ki tudja, régebb sem.

A férj ott maradt a házban, de a feleségé volt a lakás. Jött, állítólag, a lakótársak mesélték, ma amikor indultam, lent a kapuban, hogy jött a nő eladni a lakást. Kiderülhetett, két éve nem fizet, és én még mondtam a közgyűlésen, hogy lehet az, amikor mi három hónapig nem fizettünk, levél jött, hogy eljárás történik ellenünk, és ezt mégis lehet két évig csinálni? Akkor mi sem fizetünk, ha semmi nem történik. Hát történt. Halál.

Azt mondják, éppen a kisfiú autózott lent, másodpercen múlhatott, hogy a gyerekre ráessen. Hogy megtörténhetett volna, két halál. A felnőtt, a gyerekkel.

Becsey Zsuzsa

Pénzügyi tervezés témában ingyenes hírlevelet indítottunk nőknek – az e-mail kurzus már túl van a 4. ingyenes leckén! Ha érdekel, itt jelentkezhetsz rá –>>

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

5 Responses to “Egy ember, aki rám mindig mosolygott (Női Pénztárca Pályázat)”


  • Egriné, Erzsébet/Szeged/

    Tisztelettel köszöntök Mindenkit!
    Hááát! Nem tudok szóhoz jutni!
    Pedig vannak hasonló esetek,sok is lehet!
    A tanulság nekem,de nem csak nekem kéne!
    Amit én szoktam tenni.ODA FIGYELEK AZ EMBER TÁRSAIMRA!
    Nem csak oda figyelek,hanem beszélgetek Velük!
    Nagyon leszoktatták az Embereket a társalgásról,a piacon a buszon stb….!
    Kérek mindenkit,NE HAGYJUK ELSZIGETELŐDNI EGYMÁST EGYMÁSTÓL!
    Nagyon jólesik az embernek,hogy elmondhatja a baját,csak megkellene hallgatni.3 perc figyelem lehet,hogy valóságban embert ment meg!Vagy még jobb a bizalom megteremtése,hogy mikor bajban van,tudjon kihez fordulni!Lehet,hogy én vagy Te vagy más ,de van kinek elmondani a bajunkat!
    Tisztelettel Erzsébet.

  • Igen, egyre jobban eldurvul az életünk. Mielőtt el tudtam olvasni Ida ma küldött hírlevelét, éppen egy győri civil szervezet felhívását olvastam, és ajánlottam fel segítségemet, tapasztalatomat – ők olyan családoknak próbálnak segíteni, akik egyedül maradtak a válás után gyermekeikkel és a jogos pénzösszegeiket sem ítélik meg a bíróság bürokratikus útvesztői.
    Szerintetek még hány ilyen eset lesz???? Nem mindenki jogász, pénzügyi szakember – én vallom, hogy, el kellene indulnia egy karitatív tevékenységnek is, hogy segítsünk egymáson. Ha csak egy órát szánunk erre többen, hetente azon a területen, amihez a legjobban értünk, már sokat jelenthet érzésem szerint.
    Ha a családok tönkremennek, az országunk ugyanolyan mértékben fog elpusztulni.

  • bizalom, szándék, jóindulat.
    köszönöm a hozzászólásokat, jó érzéssel tölt el, hogy a változásra van remény. hogy vannak, akik tenni is tudnak, változzon helyzetünk. a katasztrófákat sajnos így sem kerülhetjük el. de minden hasonló balsors hordozhat jövőnkre tisztulást. megbocsátás vezessen.

  • Gratulálok a novellához, igazán gyönyörű mint műalkotás! Nagyon nagyon tetszik a stílusa.

  • Megdöbbentő! A tőmondatok szinte fejbe vágtak,pedig tudom,hogy van ilyen,hajaj,de még mennyire van!Sajnos.Még mindíg érezni a levegőben a feszültséget,a válság ” szagát”,nem kellemes.Szép a megfogalmazás,a gondolatmenet,csak a valódiság fájdalmas: a nyomor,a kilátástalanság.Most is lehet mondani?
    “ember küzdj,és bízva bízzál”

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.