Gyerekek és a pénz

gyerekek-penz-590975_money_man_2Várunk a trolira és a megállóban beszélgetni kezdünk. Furdalja a kíváncsiságomat, hogy egy 11.5 ifjonc, történetesen Kisbence unokám és a korosztálya vajon, hogyan gondolkodhat a pénzről.

Tehát lássuk:

gyerekek és a pénz

– Bence, van az osztálytársaidnak zsebpénze?
– Némelyiknek igen, másoknak meg nem.

– És akinek van, ők hogy kapják a pénzt?
– Hát, amikor kérnek…

– De Bence, az nem zsebpénz!
– Ja, tényleg! A zsebpénz az rendszeresen jár, igaz?

– Aha.
– Van, aki hetente kap, van, aki meg egy hónapban egyszer.

– És mennyi pénzt kapnak általában?

Döbbenten néz rám jó magasról, felülről: már a kerítés lábazaton áll, mert beszélgetésünk alatt egy másodperc nyugta sem volt, kerítésmászással töltötte közben az időt.

– Naaaa… Mennyit kapnak, nem tudod?
– Na, de ezt hogy gondolod? – kérdezi, és aztán közli: – A pénzről nem illik beszélni!

Ezúttal én nézek rá döbbenten… Hát igen, így örökítődnek át a sztereotípiák, a pénzzel kapcsolatos mítoszok. Lezárjuk ezt a kérdéskört – majd máskor visszatérek rá, gondolom, nem egy trolimegállóban akarom folytatni a párbeszédet erről, mert további fontos dolgokat szeretnék megtudni tőle.

– Szeretnél zsebpénzt? – kérdezem.
– Ühüm – néz le a kerítés széléről.

– És mennyit?
– Azt nem tudom.

– Hát pedig csak akkor tudok neked zsebpénzt adni, ha mondasz egy összeget – mondom neki, és hagyom a levében főni egy kicsit: voltaképpen arra vagyok kíváncsi, mennyire tudja, sejti, érti a pénz értékét.

– Ezer forint az sok? – kérdezi kis idő múlva.
– Bence, gondolkodjunk! Szerinted egy hónapra ezer forint az sok? Egy hónapra… Mennyibe kerül egy zsemle, vagy egy mozijegy? Neked kell tudnod, hogy mire akarod költeni a zsebpénzedet…

Látom szinte, ahogy kattognak a kerekek az agyában, amint töpreng (milyen jó, hogy ilyen sokára jön a troli, jócskán ki tudjuk tárgyalni ezt a zsebpénz témát).

Némi hallgatás után megszólal:
– Akkor kétezer?

Vigyorgok.

– Naaa? – mondja, és közben fülig ér a szája.

– Tudod mit? Egyezzünk meg havi négyezerben, de neked kell beosztanod. Ha hónap közben elfogy, nem lesz több, és te jelentkezz érte, hogy odaadjam.

– Oké! – csap a tenyerembe, és felkászálódunk a közben megérkező trolira.

Neked van gyermeked, netán unokád, vagy gyerek a rokonságban, ismeretségi körödben, aki számodra fontos? Gondolom, szeretnéd, ha magasabb lenne a pénzügyi intelligenciája, mint a miénk, felnőtteké, akik – valljuk be – nem igazán kaptunk jó útravalókat.

A pénzügyi intelligencia fejleszthető – segítsük hát az ifjabb generációt!

Gyakorlatorientált pénzblokkok feloldását segítő és pénzügyi intelligenciánkat is fejlesztő előadásról és tréningről itt találsz jelentkezési lehetőséget és bővebb információt–>>

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

13 Responses to “Gyerekek és a pénz”


  • Sziasztok

    Nálunk a gyereknek nincs zsebpénze, viszont “munkával” kereshet pénzt, ha úgy gondolja valamit szeretne. Mindennek megvan a kialkudott ára. pl. fax fogadás, nyugtatömbök összeadása szalagos számológéppel, számlák lebélyegzése, dátum szerinti sorba rakása. Persze nem mindíg van hozzá “kedve”, akkor viszont nincs “fizetés”. Ez eddig bevált nálunk. Mivel most 6. osztályos, most már kezdjük a zsebpénzt beszélgetni, hogy mennyinek is kellene lennie. Így érdeklődéssel várom a többiek hozzászólását.

  • Sziasztok!

    Először kicsit meglepődtem, amikor Ildikó azt írta, hogy a gyerek munkával keres pénzt, de aztán megnyugodtam, amikor olvastam, hogy nem a szokványos dolgokért számítják fel neki a “munkabért”, hanem valóban munkajellgű dolgokért. Azzal ugyanis határozottan nem értek egyet, hogy a házimunkákra némelyik szülő pénzzel akarja rávenni a gyerekeket. Az én véleményem az, hogy egy jól működő családban egymás segítése természetes dolog kell, hogy legyen, amelynek részeként a gyerekek is kiveszik a részüket – a korukhoz mérten persze – a házimunkákból. Legyen számukra természetes, hogy a környezetüket rendben kell tartani, ill. hogy segítsenek be ennyit anyunak a fárasztó nap végén – figyelmességből, szeretetből. Ne az legyen számukra a beidegződés, hogy ezeket a dolgokat csak előnyök megszerzésére használják ki.

    Én személy szerint a 16 éves nagylányomnak az általános iskolai ballagására egy tiniknek kifejlesztett alszámla + bankkártya konstrukciót vásároltam. Minden hónapban kap rá 10.000 forintot, amiből fedezi a buszbérletet, a fodrászt, tízórait, stb. Ha marad, akkor megkér, hogy tegyem félre, vagyis kössem le betétbe. Nem hoz ugyan sokat, de látja a fejlődést. Én meg az internetbankon keresztül látom a pénzmozgásokat, tehát tudja, hogy megvan a kontroll is. (Bár az igazság az, hogy még soha nem kellett szólnom semmiért.) Előfordult már, hogy már hónap vége előtt fenekére vert a pénznek, viszont akkor nem is volt neki több, így hamar rájött, hogy jobb, ha beosztóan bánik azzal, ami van. Sőt, éppen ez az élmény juttatta arra a következtetésre is, hogy jobb, ha félre is tesz egy kicsit mindig, elkerülendő az ilyen “ínséges” időket.

    Szóval nekünk ez bevált. A 13 éves fiamnak még nincsenek ilyen rendszeres kiadásai (az iskolában még büfé sincs!), úgyhogy gyanítom, hogy ő is középiskolába lépve ő is kap egy ilyen kártyát…

    Üdv:

    :) Csilla :)

  • A háztartási munkában való segítségért természetesen nem jár semmi a köszönömön kívül :-)
    Mi is abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nincs iskolai büfé.
    Emlékszem rá, hogy középiskolás koromban volt olyan osztálytársam aki a családi pótlékot minden hónapban megkapta a szüleitől zsebpénz gyanánt, abból fedezte a kollégiumi díj befizetését és a többi maradt neki szabad felhasználásra. Nekem is középiskolás koromban volt először zsebpénzem, hetente kaptam, azt gondolom, hogy aki volt kollégista az könnyebben be tudja osztani a zsebpénzét és jobban is igényli azt.

  • Kedves Ida!

    Én soha nem tudtam adni a fiamnak zsebpénz.Egyedül neveltem és nevelem,ha valami kellett megvettem,ha volt rá pénz.Mindig reggelizett és úgy ment iskolába, nem is volt rá igénye, hogy sorba álljon a büfénél, üdítőért – ennivalóért.Leírta mennyi a bevételünk és mennyi a kiadásunk,számlák.Tudta, hogy mennyit költhetünk.Sokszor mentünk kirándulni, itthon evett vittünk vizet és ennyi.

  • Sziasztok!

    Egyetemista gyerekekkel már inkább fizetésről tudnék beszélni, mint zsebpénzről. Nálam is, mint Ildinél nem a háztartási munkáért jár, hanem a cég működésében fontos teendők ellátásáért kapják, amit elvégeznek az én utasításom szerint és helyettem, hogy másra jusson időm.
    Én főként a banki hitelek ügyintézésénél veszem igénybe, hogy hiányzó dokumentáció eljuttatása meg legyen oldva, a hozott könyvelési anyagok lefűzése cégenként, e-asszisztencia esetén postázás, stb.
    Összedolgozunk és vezetjük nagyon okosan google naptárban egyeztetve a munkát az iskolai tanulmányokkal.
    Egy hátul ütője időnként van a dolognak. A gyerekem nehezen érti meg, ha valamiért számára váratlan és nem logikus döntést hozok a cégben, – várja a magyarázatot, miért? Ilyenkor mondom neki azt, hogy képzelje azt, hogy olyan helyen dolgozik, ahol feltétel nélkül végre kell hajtania az előzőnek ellentmondó utasítást. Ilyenkor vannak apró viták, de megoldjuk. Egyik gyerekem gazdálkodás és menedzsmentet tanul, a másik reklámszervezőnek készül, tehát nagy haszna van a cég működésében amit tanulnak.
    Szerintem jó gyakorlat nekik az éles helyzet előtt, nem beszélve a “fizetés”-ről.
    Ebből meg tudják oldani a kis magánéletüket. Ami nem nagyon tetszik nekik, hogy állandóan mondom nekik, mint a Gyuri papagáj, ne költse el az összes megkeresett pénzét. Próbálja meg harmadolni. (1/3 saját költés, 1/3 fejlesztés, 1/3 megtakarítás). Ezért a kérésemért nem vagyok igazán népszerű, mivel a vágyaikkal nem egyezik.
    Egyébként külön háztartást nem kell fenntartaniuk, tanulhatnak és elvárom, hogy megdolgozzanak a szórakozásuk finanszírozásáért.

    Üdv.: Era

  • Era,
    szerintem jobb, ha megpróbálod elmagyarázni neki a megváltozott/megváltoztatott döntésed hátterét. A mai világ már nem kedvez azoknak a munkahelyeknek, bizonyítottan kevésbé versenyképesek, ahol bólogatójánosokat várnak el, végrehajtókat “ész nélkül” – ez a motiválatlanság melegágya. Persze csak kiragadtam egy valamit abból, amit írtál – mert valahogy most nekem ez tűnt ki. :-)

    Köszönöm, amit írtatok – nagyon érdekes volt olvasni, és remélem, hogy lesz még több is.

    Ida ***

  • Ilona,
    nekem sem volt zsebpénzem, és emlékezetem szerint a lányomnak sem. Ma azonban azt gondolom, ha meg tudom tenni, akkor adok a gyermeknek, mert sok mindent megtanul a segítségével, pontosabban megtanulHAT a pénzkezelésről, pénzgazdálkodásról Természetesen a zsebpénznél le kell szabályozni, hogy mire való. Hát nem a házimunka végzéséért kapja, ahogy szóba került a fentiekben, és nem is a saját holmiját és étkezését kell fedeznie ebből. De ha vannak extra igényei, gyűjthet, spórolhat rá… Egyébként Bence nem költötte el az első havi zsebpénzét, amit a trolis beszélgetésünk után kapott, ezt biztosan tudom… Nagyon őrizgette :-)
    Ez nekem már a pénzügyi személyiségtípusokról szól, és érdekes lehet ezt már gyerekkorban megfigyelni a gyerekeken.

    Egyébként nálam is dolgozott a gyermek – majd leírom azt is, mert nagyon jópofa dolgok jöttek ki belőle :-)

    Ida ***

  • Nekem középiskolában lett zsebpénzem, mert kollégista voltam. “Sajnos” nagyon beosztó voltam. Azért sajnos, mert ha maradt pénzem, akkor a következő héten annyival kevesebbet kaptam. A hugaim mindig elköltötték az utolsó forintig (kellett a cigire), én meg becsületes módon bevallottam, hogy maradt valamennyi(pedig sokszor még egy szelet csokit se mertem venni). Úgy gondolom, hogy ezzel a módszerrel nem értékelték a szüleim, hogy milyen beosztó vagyok, ugyanakkor a mai fejemmel pedig nem vallanám be, hogy maradt pénzem, hanem szépen egy kis dugi helyre eltenném. A fiam még csak óvodás, de már van részére számla nyitva, hogy ha kap pénzt, oda tesszük, illetve az ő későbbi tanulmányainak finanszírozása céljából nyitottunk lakáselőtakarákossági számlát. A zsebpénzt még nem érti.

  • Sziasztok!

    Az én kisfiam is óvodás, 5 éves. Rendszeres zsebpénzt még nem kap, de tavasszal a húsvéti locsolkodás idején kapott összesen 2000,- Ft-ot a rokonságtól. Megkérdeztük tőle, hogy mire szeretné költeni, azt válaszolta, hogy amikor a balatonhoz megyünk nyaralni, akkor szeretné fagyira- jégkrámre költeni. Annyir őrizgette, a kis vagyonát, és valóban csak a nyaralás alatt költötte el a fagyira. Azóta a névnapjára is kapott pénzt, azt is őrizgeti, de még nem tudja, hogy mire költse.

  • Ma a fiam vásároltatni szeretett volna velem egy játékot ami 1500.- Ft-ba került. De neki csak 800.- Ft-ja volt, így a játék a polcon maradt. Úgy útáltam magam érte, amiért nem vettem meg, de tudom, hogy így teszek vele jót. Erre most kijött, hogy kell -e valamit bélyegezni, illetve kiteregetett szó nélkül. Így most magamban mosolygok, mert legalább munkával akarja összegyűjteni a játékra valót, és nem az apjához ment hízelegni. Hát ez is valami :-)

  • Cecília,
    teljesen megértelek… És nagyon nem jó ötlet a helyes pénzügyi magatartást így büntetni :-O. Pont, hogy jutalmazni kellett volna téged! Abszolút érthető, hogy milyen következtetést vontál le – a kisfiadnál majd biztosan tudod érvényesíteni azt, mivel átélted, hogy milyen rossz, hogy mit NEM szabad csinálni.

    BB, szuper édes a történeted, igazán “jófej” kisfiad van – úgy látszik, hogy jó személyiségalapjai – netán mintái is? – vannak egy sikeres pénzügyi életvitel kialakításához majd.

    Ildikó, valóban nehéz néha tanítási célzattal ellenállni a gyerekeknek, de végül is nagyon is megérte – abszolút tanult belőle a fiad, erősen úgy tűnik :-)

    Köszönöm mindenkinek a nagyon értékes hozzászólásait :-)

    Ida ***

  • Nekem három nagy gyermekem van (és egy 3 éves, neki még nincs zsebpénze)
    Érdekes volt elgondolkozni a nagyok közti különbségen. A nagylányom 21 éves, már a saját keresetét osztja be (részmunkaidős és estin tanul), de amíg a zsebpénzével gazdálkodott addig is tett félre belőle. A nagyfiam 17 éves, és szinte zsugori a saját pénzével, elég sokat utazik, és inkább éhezik, de nem vesz magának semmit, mindig van félretett pénze, a nyáron megszerezte a jogosítványt a spórolt pénzéből és még így is maradt. A kisebbik fiam 15 éves ugyan annyi zsebpénzt kap amit képtelen beosztani, soha nincs pénze, gyakran elkunyerálja előre a következő havi zsebpénzt (nem mindig engedek , de néha nem tudok neki nemet mondani) ilyenkor persze fogadkozik, de ugyanúgy elkölt minden pénzt.Ugyan azt a mintát látják, mégis teljesen más a hozzáállásuk

    Teri

  • Sziasztok!

    Mi elváltunk, békében, békésen és ez meg is látszik a gyerekekkel való kapcsolatunkon is. A témához kapcsolódva a zsebpénzzel is azonos nézeteket vallunk: a házimunka nálunk sem fizetendő ki (én sem kapok érte semmit, max. egy köszönöm a finom kaja után, igaz?), mert ez egy szokás, és lassan már maguktól és szívesen is jönnek, pl. egyikük megterít, a másik elpakol evés után. A nagylányom gimis, ő az 5-ért kap 500 Ft-ot Apától…tudom, talán nem igazán helyes ez, de 2 évvel ezelőtt ezzel sikerült rávennünk, hogy magától is leüljön tanulni, hiszen a felvételihez kellettek a jó jegyek. Azóta ezzel, a tanulással nincs problémánk, kéttannyelvű angolos osztályban jól megállja a helyét. Viszont nyáron el akart menni wakeboard-táborba, ami 60.000 Ft-ba került, ennek a felét ő fizette ki, mivel előtte Apa cégénél pénztáros volt. Én mondtam neki, hogy vagy beleadja ő is, vagy nem megy, mert erre nem igazán futja mostanság. És ő örömmel fizetett, mert aztán mehetett:)
    A kicsi fiam, aki 11 éves, is dolgozott Apánál, konténereket festett, ő a zsebpénzét elrakta, mert PSP-játékot vagy mountainbike-ot szeretne – még nem döntötte el. De lehet, hogy TV lesz egy részéből, ugyanis felajánlotta, hogy ha tényleg elromlott a TV és újat kell venni, beszáll ő is, mert hiszen a PS2-höz is kell a TV, így ő ebben részt vállal.
    Talán valamit jól csináltunk, igaz? Nekem mosolygott a szívem-lelkem, amikor ezt mondta:)

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.