Daily Archive for szeptember 22nd, 2009

Női hiba a válást halogatni - ezzel a címmel jelent meg egyik legutóbbi blogbejegyzésem, s a hozzákapcsolódó hozzászólások és a számomra küldött e-mailek is jelezték, hogy mennyire érzékeny témát érintett. Tavasszal elbeszéletlen “női pénztárca” történetekre írtunk ki pályázatot, de azóta is érkeztek írások. Most Bús Anikótól kaptam az előbb említett blogbejegyzés kapcsán egy felajánlást – idézem:

“Kedves Ida!
Mellékelten küldök egy novellát a készülő második novellás kötetemből, amelynek egy valóságos személy és egy valóságos történet az ihletője. Bár nem tényleírás, talán mégis érzékelteti a nők kiszolgáltatott helyzetét. Történeteim jelentős része ezt a témát járja körül, az élet jócskán eláraszt írni valóval, s sajnos itt is elmondható, hogy a “téma az utcán hever.”

Nem könnyű a biztos rosszat a bizonytalan bizonytalanra cserélni – akik megléptük – tudjuk ezt jól.

Tégy a novellával belátásod szerint. Ha tanulságosnak ítéled, s úgy gondolod, helye van az üzeneteidben, szívesen bocsátom a “Gazdag Nők” (és a szabad vagy leendő szabad nők) rendelkezésére.

Üdvözlettel. Bús Anikó”

Anikó ajánlatát örömmel fogadtam – a ti nevetekben is! :-)

Anikó  első novellás kötete egyébként – mint megtudtam levelezésünk során – Légvárlakók címmel 2008 tavaszán jelent meg és jelenleg is kapható a könyvesboltokan, a második megjelenését decemberre tervezi, amiben várhatóan ez az alább közölt novella is helyet kap.

Megvetetten

A kis gyülekezeti terem zsúfolásig megtelt. Valami meghatározhatatlan nyomás, valamiféle kellemetlen izgalom érződött a levegőben, a feszültség szinte tapinthatóvá vált. A pásztorra várakozó emberekre vészjósló csend telepedett.

Az első sorban ült a pásztor felesége, aki egyben helyettese is a hétvégenkénti összejövetelek megtartásában, a gyülekezet egyben tartásában. Mellette ültek kamasz gyerekei, egy fiú és egy lány.

Az asszony szemében nem látszott a régi tűz, megtört arcát a lelke felé fordítva imádkozott.

A gyülekezeti pásztor az emelvényre lépett. A férfi szemben állt az emberekkel, s alig több mint karnyújtásnyira a feleségétől és a gyerekeitől. Az asszony arcára torz grimaszt rajzolt a fájdalom.  .. olvasd tovább a bejegyzést!