Megtanulható-e a pénzkezelés, és hogyan? (ATV: JAM Light)

gyerek-kez-penz-815274_cashA pénz fél – odamegy, ahol biztonságban érzi magát. Ez a mondat is elhangzott az ATV 2009. szeptember 22-i JAM Light című műsorában, amikor a műsorvezető, Farkasházi Réka arról kezdett faggatni, hogy az anyaságra, a gyermekvállalásra fel lehet-e készülni anyagilag? No, de hol érzi magát a pénz biztonságban? Nos, ott, ahol tudnak vele bánni! Gondolj csak bele, emberként és nőként te is menekülni igyekszel azokból a helyzetekből, amelyekben félsz, igaz? Miért lenne ez más a pénz esetében? Gondolkodj szimbolikusan – megéri! (Majd anyagilag is, meglátod! :-))

A pénzügyi életpálya szerint, amikor a magán pénzügyeinket tervezzük, akkor az életkornak, élethelyzetnek megfelelő stratégiát szükséges kialakítanunk. A nőknél ilyenkor törvényszerűen kell figyelembe venni az anyaságot, a gyermekkel otthon töltött időszakot vagy időszakokat.

Ha érdekel bővebben, hogyan tervezz a saját pénzügyi életpályádnak, azaz az egyes speciális pénzügyi élethelyzetednek, az életkorodnak is megfelelően – nos, erről itt tudhatsz meg többet!

Bár a kiindulási apropó a gyereknevelésre, az anyaságra való anyagi felkészülés volt beszélgetésünkben Farkasházi Rékával, ennél jóval többet és szélesebb körben érintettünk, így az elhangzottak, az alább láthatóak minden arra nyitott érdeklődő számára érdekesek lehetnek. Ráadásul Rékával az élő adás során kialakult egy kölcsönös párbeszéd is, ami nemcsak túlmutatott a szokásos “kérdezz-felelek”-en, hanem további izgalmas témát is behozott a beszélgetésünkbe.

Néhány érintett témakör – csak felsorolásszerűen:

  • A férfiak, vagy a nők gondolkodnak előre a pénzügyeik terén?
  • Az önismereti tréner mit lehet azért, hogy tudatosabban éljük az életünket?
  • Ha valaki nem ért a pénzkezeléshez, meg lehet-e tanulni?
  • Hogyan lehet felkészülni a megváltozott élethelyzeteknél arra, hogy mennyi pénzre lesz szükségünk?
  • Valóban költségvetést kell készíteni?
  • A személyes pénzmenedzsmentnél csak a nőkre jellemzőek az elhangzottak?
  • Milyen praktikumok segíthetik a magánpénzügyek kezelését?
  • Mit kaphatnak egy tréningen, szemináriumon az érdeklődők?

Ha érdekel bővebben, hogyan tervezz a saját pénzügyi életpályádnak, azaz az egyes speciális pénzügyi élethelyzetednek, az életkorodnak is megfelelően – nos, erről itt tudhatsz meg többet!

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

7 Responses to “Megtanulható-e a pénzkezelés, és hogyan? (ATV: JAM Light)”


  • Kedves Ida!
    Köszönöm az eddig küldött sok hasznos tanácsot, amelyekből jó néhányat már hasznosítottam is. Arra szeretnélek kérni , hogy azzal is foglakozzatok, hogy mi a teendő akkor ha valaki elnyer egy hőn áhított állást, és ott olyan ellenséges fogadtatásban részesül, amit sem vislekedésével sem semmilyen módon nem érdemelt ki. Én ezt egy multinál tapasztaltam és mondhatom nagyon hátrahőköltem tőle.Erre milyen tanácsot tudsz adni, hogyan kell ilyen esetekben viselkedni, amikor rendkívül ellenségesek veled az ott dolgozó “kedves” női kollégák.Annyira nem bírtam az ottani feszültséget hogy ott is hagytam azt az állást.Talán nem ehhez e bejegyzéshez tartozik ez, de ennek az eseetnek a tüskéit mai napig sajnos viselem, és rendkívül mgromlott a bizalam az emberekben.

  • Kedves Eleonóra,
    van egy pszichológiai jelenség, talán mobbing a neve, aminek pont az a lényeg, amiről írtál: 1 valakire a munkahelyén rászállnak, úgymond, és folyamatosan zaklatják, kritizálják. Nem tudom, hogy mennyire megnyugtató számodra, de VELÜK van gond, és nem veled. És nagy valószínűséggel státuszféltés, a saját állásuk féltése huzódik meg mögötte.
    Megértem, hogy mély nyomokat hagyott benned – és valószínűleg szükséged van a feldolgozásához külső segítségre is.

    Kívánom, hogy tudd felülírni… Biztosan voltak jó tapasztalataid más munkahelyeken, idézd fel ezeket… Ki is írhatod magadból a fájdalmaidat ennek az esetnek a kapcsán, aztán égesd el a papírlapot – hogy vigye el a tűz, a lángok jó messzire.

    Tudom, hogy nem könnyű, de próbáld megnézni, hogy mi az, amit ebből az esetből te tanulhatsz – én megszoktam nézni, hogy valamire vajon miért volt “szükségem”. Engem is értek váratlanul dolgok – ilyenkor szoktam azt mondani, hogy “naivitásom határtalan”. :-)

    Szóval mindenképpen igyekeznék feldolgozni, a helyére rakni, mert a bizalom az emberekben, dolgokban, a magasabbrendűben – hogy még említsek néhányat – létfontosságú.

    Drukkolok neked!
    Ida *** szeretettel

  • Kedves Eleonóra!

    Úgy írok most Neked, mint olyan ember, aki már dolgozott néhány multinál, ráadásul különböző munkakörökben, a cég különböző fejlődési fázisaiban, tehát van némi tapasztalatom.

    Amiről írsz, valóban létező dolog, és érdekes módon különösen a multiknál. Ott van ugyanis lehetőség a szamárlétrán való (gyors) előrelépésre, tehát akiben nincs elég otthonról hozott manír, az bizony törtetni-könyökölni fog, mindegy, hogy hány hullán kell ezért átgázolnia. Ida le is írta Neked a pszichológiai magyarázat rövid változatát. A mobbingról már könyvtárnyi irodalom van, csak a kezeléséről hallani keveset. Én is átéltem, amiről írtál, és szép vagy nem szép, én is menekülőre fogtam a dolgot. Nem éreztem szükségét annak, hogy több, mint egy év, és 11 kiló stressz-fogyás után többet kényszerüljek elviselni. Mivel már akkor is két gyerek várt itthon, úgy gondoltam, hogy ők megérdemelnek egy egészséges, és nem idegroncs anyukát, úgyhogy váltottam.

    Szerintem Te is jól tetted, hogy azt az állást feladtad, ha ennyire nem érezted benne jól Magad. Az a véleményem, hogy igazán jól teljesíteni csak akkor tud az ember, ha engedik, hogy magát adja, és ha jól érzi magát közben. Ha ez nem megvalósítható, akkor ki kell lépni ebből a helyzetből is, akár egy végtelenül rossz házasságból.

    Én anno szintén le voltam sújtva, hogy ott kellett hagynom emiatt egy olyan munkát, amit pedig nagyon szerettem csinálni, de ahogy kivettem a soraidból, Téged sem kényszerített az élet arra, hogy anyagi kényszerből ragaszkodnod kellett volna ehhez az álláshoz. Én is váltottam. Utólag visszagondolva pedig abszolút nem bánom! Az új helyemen egészen más jellegű feladatokat kellett ellátnom, ráadásul személyzetisként emberekkel, ill. a problémáikkal kellett együttdolgoznom, vagyis nem tehettem meg, hogy elveszítsem a bizalmam az emberekben. És milyen jól tettem! Empátiámért cserébe sok jó ismerőst, és még néhány jó barátot is kaptam. Óvatosabb lettem persze, de indulásként mindenkinek megadtam az esélyt, hogy jó embernek tarthassam. Aztán persze figyeltem az apró jeleket, hogy ki mit csinál, hogy viselkedik, és felállítottam magamnak egy szabályt. Az első hiba lehet véletlen baki. A második már szándékos. Harmadik esélyt már nem kap senki. És ez azóta is működik, hogy háromszor már nem verhet át senki.

    A másik oldala ennek a történetnek, hogy azóta még két helyen megfordultam, és jobban belegondolva mindennek oka volt. Úgy és ott, ez volt az az eseményláncolat, ami addig vezetett, hogy ma boldog, három gyerekes anyuka vagyok! Kellettek ezek a tapasztalatok, hogy az az ember legyek ma, aki most vagyok!

    Azt javaslom hát Neked, hogy fogj fel Te is mindent tapasztalatként. Olyan tapasztalatként, amiből tanulsz, amitől Te Magad csak több lehetsz. Soha nem tudhatod, hogy mikor alakul úgy az életed, hogy hálás leszel még érte, hogy meglépted, amit akkor szükségesnek ítéltél!

    Szóval: fel a fejjel, az emberekben lehet bízni, csak adj esélyt a tapasztalatnak is, hogy lásd, melyik érdemli meg!

    Üdv:

    :) Csilla :)

  • Csilla,

    Megütötte a fülemet (a szememet) ez a mondatod:
    “Az első hiba lehet véletlen baki. A második már szándékos. Harmadik esélyt már nem kap senki.”
    Ez nagyon is így van! Ha ezt az eszünkbe véssük, és tartjuk magunkat hozzá, akkor kevésbé leszünk naivak és kiszolgáltatottak.

    Teljesen igazat adok nektek, hogy egy feszültséggel és irigykedéssel teli környezetben nem akartatok dolgozni. Bár egy ilyen helyzet rávilágíthat egy gyenge pontunkra, amin csiszolni érdemes, taníthat valamire, amit Ida is említett. Például arra, hogy túlságosan mások véleményétől tesszük függővé a saját értékelésünket. Ezt érdemes megnézni és dolgozni rajta… ha ezt az érzékenységet orvosoljuk, akkor legközelebb már nem fog zavarni minket mások piszkálódása. Sőt, kiválóan fogtok mulatni mások kicsinyes erőlködésein… :-)

    Sok sikert a szembenézéshez,
    Szalkai Titi

  • Kedves Csilla!

    Nagyon köszönöm a kedves szavaidat. Igazán jó itt beszélgetni veletek. Igen, igyekszem mindent fontos tanulságként megélni, és olyan tapasztalatként amit meg kellett élni. Sok-sok örömet és boldogságot kívánok neked a további életedben!

  • Kedves Ida ! En Romaniaban ,Marosvasarhelyt lakom a csaladomal ezert nem tudok elmeni a meghivora .De viszont nagyon erdekel a penzkezeles mert szinte kifojik a penz a “buxambol”. Ezert csek netten tudok olvasgatni egy egy otletet .Kerem irjatok tobbet a sporlasrol !

  • Éva,
    másodszor indítottam online kurzust, tehát ilyen módon is lehet tanulni – kimondottan azért találtam ki a női pénzügyi önismeretet és pénzügyi intelligenciát fejlesztő KincsTár nevű online kurzust, hogy azok is tanulhassanak például, akik távol élnek. De hamarosan lesz majd másfajta lehetőség is – hogy pontosan micsoda, az egyelőre maradjon titok! De időben megtudjátok mind a blogból, mind a hírlevélből.

    A blogomban egyébként már többször téma volt a spórolás is – javaslom, hogy olvasd visszamenőleg is az írásokat. Biztos vagyok benne, hogy találsz majd sok hasznosat a magad számára – hasznos böngészést kívánok neked szeretettel:

    Ida ***

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.