Ki ne ismerné a mondást, miszerint “Járt utat a járatlanért el ne hagyj!” Nos, és minden nőtársamat, minden blogolvasót pedig ennek pont az ellenkezőjére bíztatok. Mégpedig arra, hogy járt utat a járatlanért (igenis) elhagyj - mi több: hagyd el nyugodtan.
Hogy miért? Nyilván nemcsak hallottad a lassan már elhíresült mondást, de magad is tudod saját tapasztalatból is akár, hogy ha mindent ugyanúgy csinálunk, akkor ne csodálkozzunk, ha minden ugyanúgy marad. Azaz nem változik semmi – halad a szekér tovább a megszokott úton.
A minap egy e-mailt kaptam…
…név nélkül közölném, és azért itt, mert nagyon fontosnak tartom, amit felvetett.
“Mi van akkor ha valakinek nincs jövedelme? Nem keres annyit hogy elég legyen a szálmákra, a napi szükségletre? Nem talál munkát?
Én nagyon sok mindent megprobáltam, de pénz nincs benne, hogy tovább?
Meddig lehet ezt még elviselni?
Mi… nagyon sok ingyen műsort csinálunk, ott sincs pénz. Más munka területén csak hitegetés van, hogy lehet ezt kivédeni? talán ha nem akarnék dolgozni menne, hogy pénzt is keressek?”
Ebben az esetben is az lehet a megoldás, hogy el kell hagyni a járt utat, a megszokottat. Tudom, nem könnyű… Mert a szokásaink, az előfeltételezéseink bejáratódtak, mennek a maguk útján – és rendesen akadályoznak bennünket.
Sóti Judit szegedi természetgyógyász egyik idén januári hozzászólása jutott eszembe, amit itt a blogomban írt a Pénzmágnes meditáció kapcsán valakinek. Judit akkor azt javasolta, ha valaki nem tud kilábalni abból a nehéz helyzetből, amiben van, akkor előbb fel kell adnia az ellenállását azzal szemben, amiben éppen van. Ez korántsem beletörődést jelent, hanem inkább négy-öt mély lélegzetvétel után szemrevételezést – mármint a saját helyzetünkre vonatkozóan. Mégpedig minősítés nélkül! És ilyenkor meg tudjuk kérdezni magunkat, hogy mit tehetnénk ebben a helyzetben?
Ha kellően érzelemmentesek és nyugodtak vagyunk, akkor képesek lehetünk meghallani a Belső Hangunkat, hogy a probléma helyett milyen megoldásra koncentráljunk… Jó, tudom, olvastam, a fenti e-mailben az hangzott el, hogy sokmindent megpróbált már. Igen, lehet… de most a belülről, mélyrő jövő megoldásokat keressük, és nem azt, ami a szerepekből fakad, az ego-szintből jön…
Szóval el kell hagyni a járt utat. És elképzelhető, hogy ehhez terveznünk is szükséges.
Tervezzünk vagy sem?
Odalesz a spontaneitás, ha tervezünk – többen ezt állítják. De elindulsz-e nyaralni tervezés nélkül? Ugye, hogy nem? Olyan nincs, hogy beülsz a kocsiba, vagy felszállsz a repülőre, vonatra vagy buszra és teljesen máshol kötsz ki, mint ahova indultál volna, igaz? És legtöbbször, ha útnak indulsz, akkor végig is haladsz az úton – nem gondolod meg magadat, menet közben.
Miért van akkor, hogy bizonyos területeken teljesen magától értetődő, hogy tervezünk - méghozzá úgy, hogy szinte észre sem vesszük -, más területeken meg valahogy nagyon ódzkódik ezt megtennünk?
Az utazásainkra, a nyaralásainkra vágyunk, ezért motiváltak vagyunk, és természetes módon tervezünk: hova, mikor, kivel és hogyan…
A pénzügyeid terén lehet, hogy úgy érzed egy erdő rengetegében vagy, és nehéz motiválnod magad, hogy tervezésbe fogj. Pedig amint megtalálod az első fogódzókat minden sokkal könnyebb lesz. “Az erdőben egy útelágazáshoz értem, és én a járatlan utat választottam – és minden megváltozott” - nem véletlenül írta ezt Robert Frost.
Izgatottan készültem Ida nők és pénz tréningjére, bár arra számítottam, hogy pénzügyi szorongásaimért dorgálásban lesz részem. Szó sem volt ilyesmiről, a tréning nagyon kellemes és elfogadó légkörben zajlott. Ugyanakkor egyáltalán nem könnyű szembesülnöm azzal, hogyan bánok valójában a pénzzel.
Korábban egészen más képem volt a pénzügyi "magatartásomról", mint amit itt kaptam. Rádöbbentem, hogy közel sem vagyok annyira kockázatkerülő, mint gondoltam.
A "tortasütő" gyakorlat pedig igazi sírós-nevetős élményt adott, egyszerre volt megrázó és felszabadító.
Fodorné Tóth Krisztina
társadalmi és online kommunikációs szakértő
Iratkozz fel a GazdagNők.hu RSS-ére!
Igen,valoban igaz a mondas a ,,Jart utat a jaratlanert fel ne add.Altalaban nehez feladni a mar ismert utat,valahogy ugy voltam ezzel mindig hogy inkabb a biztos rosszat valasztottam a bizonytalan jo helyett..,,pedig lehet pont abban rejlik a fejlodes,hogyha megtanulok nyini azok a dolgok iaranyaban ami meg bizonytalan,de megis szamtalan lehetoseget rejt magaban..A jaratlan ut c.konyvet egyszer ajandekba kaptam a fonoknomtol,aki mindig mindenben amit szerettem volna kiprobalni, tamogatott,Nyilvan nem veletlenul.Hiszen csak azt szerette volna ha bizom magamban,abban hogy en magam is kepes vagyok arra,hogy elerjem azt amire szuksegem van.Bizom magamban es bizom az eletben,elegedett es boldog eletet akarok elni,es ez eleg arra,hogy amire szuksegem van megkapjam az elettol.Sajat magam vedelmet maximalisan biztositom es ettol eltantorithatatlan vagyok,egyszeruen nem engedhetetem meg magamnak,hogy megfelemlitsenek.Tudom,hogy meg sokat kell ezt gyakorolnom.Mara mar sajat magam is tervezek,otleteket valositok meg.Meg most is , evvel kesobb mindig megdicser,gratulal barmilyen apro dologban egy otelthez,egy kis eredmenyhez is.Ezek nekem sokat jelentenek,megerositenek abban,hogy amit csinalok az jo.Hiszem azt hogy kell hallgatnom a belso enemre,figyelembe kell vennem es biznom kell abban hogy sikerulnek a dolgaim,hiszem,hogy az Univerzum megadja azt amire szuksegem van.A szeretem a penzt,de …kezdesu mondatokat szeretnem elerni hogy ugy fejezzem be,hogy azokban semmi felelem,bizonytalansag nincs,ha mar ezt megtanulom,akkor tudom hogy jol allok es megfeleloen allok hozza a penzhez es az elet dolgaihoz.Tudom hogy ez allando gyakorlast igenyel,de hiszem hogy megtanulhato.udvozlettel.Zsuzsa
Kedves Ida, na evvel a mondattal nem ertek egyet es valahol fel is haborit / mivel szamomra a nesze semmi fogd meg jol peldaja :(
“Odalesz a spontaneitás, ha tervezünk – többen ezt állítják.” Sehol nem olvastam eddig sem itt sem a Kincstarban az amit ajanlasz csak es kizarolag az egyetlen jarhato ut es mindenkinek azt kell hasznalnia. Igazabol az a baj, hogy az emberek nem kepesek/hajlandoak a fejukkel gondolkodni csak es kizarolag a mara es a szivukre gondolnak. A legtobb ember meg a mat sem akarja tul elni, nemhogy tudna miert is akarja amit akar, merthogy legyen valakinek celja ahoz nem eleg tudni mit is akar – valojaban azt kell eloszor is tisztazni onmagaban miert is akarja? Ha van celom – nekem marpedig van, tobb is – sot le is van irva miert is akarom en azt – marmint a celomat, innentol kezdve az odaig vezeto ut megtalalasa nem az en dolgom, mert az agyam az sokkal jobban tudja mikor es mirre is kell mennem meg akkor is ha ugy erzem sokkal rosszabb helyzetbe kerultem, de az a jo nekem ami tortenik. Itt kivanom megjegyezni szamomra a bedatumozas/idoretervezes meg nem megy, ennek a gatnak feloldasan dolgozom – sajnos nagyon fajdalmas igy csak aprankent megy a dolog. Ha tudod mit akarsz az mar egy lepes a sikeredhez/celodhoz fele vezeto uton, ha mar azt is tudod miert is akarod akkor minden valoban minden almod megvalosul!!! amennyiben cselekszel is ennek erdekeben, merthat erre en is tudok peldat mondani az en eletembol. Susana
Ui.: elnezest ha egy kicsit harciasra sikeredett, de idonkent annyira felduhit a nem gondolkozas es a “csodaravaras” ;)
Jaj, hogyne adnánk föl a járt utat…
Minden nő, aki szülő lesz egyszer, feladja – hogy csak a legkézenfekvőbb esetet említsem. Lehet, hogy láttunk magunk előtt szülői mintát gyerekkorunkban, de a mi számunkra ez akkor is egy fejesugrás sötétbe, mert mi még nem próbáltuk, és egyébként is, minden gyerek más, ami az egyiknél bejött, a másiknál korántsem biztos, és egyébként is, a mi életünk minden alkalommal fenekestül felfordul, valahányszor baba érkezik a családba…
Valószínűleg ezért is esik nehezünkre az életünk más területein olyan nagyot változtatni, mert a változatosság ugyan egészséges, de emellett kell a megszokott biztonsága is. Ahhoz kell némi objektivitás, hogy a megszokott dolgokat is el tudjuk hagyni, ha már láthatóan-érezhetően nem működnek tovább…
Üdv:
:) Csilla :)
Kedves Ida!
Mivel azt gondolom, hogy a tapasztalatok és élmények megosztása nagyon jó ezen az oldalon, talán a több lábonállás picit jelképesen is az alábbi linkre kattintva mégha vicces is, jól jön mindenkinek
hétfői indításként.
http://www.youtube.com/watch?v=KJleJbn9G6Y
Mindenkinek vidám, boldog és sikeres hetet kívánok sok-sok mosollyal telve.
Szeretettel: Beus
Kedves Ida!
Valóban néha nagyon is görcsösen ragaszkodunk a járt úthoz. Azonban meg kell erősítselek nekem is mindig a járatlan hozott sikert. Igaz, hogy közvetlenül nem tartozik a témához, de én is készítettem egy honlapot, ami még nincs kész, de…. Van egy ritka genetikai betegség amire szeretném mindenki figyelmét felhívni. honlapom a http://giam.hupont.hu/2
Kedves Ida!
Kicsi volt a fiam,sok átképzésen voltam.Amikor munka kellett,tönkre mentek,tehát csak kaszáltak,sokat tudnék írni erről.Számítógépet is elvégezetem,26 ezer bruttóért dolgoztam fel 30 éves anyagot.1 évig.
5 évig dolgoztam még ezen a helyen,nettó 45 680 Ft volt a izetésem.6 év után felmondtam,mert azt kaptam sokba vagyok.júli 24.-el,elmentem nyugdíjba 31.390 forinttal,óriási.Februárba beléptem egy mlm rendszerbe,de neken nem jött eddig be.Tehát mindent megpróbáltam,sokszor érzem a hátráltatást,volt egy kislakásom,el kellett adni,hogy megéljek.Nem akartam ennyit költeni,de nem jött hozzá semmi,úgy érezetem hogy valaki azt akarja ne maradjon semmi pénzem,sikerült.4 évig nem találtam semmilyen munkahelyet koromnál fogva,de ingyen műsor az volt és lenne most is.Remélem érted már,amit írok neked,van erőm,csak munka kell.A nincsből nem lehet sporólni,de félre tenni sem.
Üdv:Ilonka
Kiváncsi vagyok erre mit válaszol Ida milyen megoldási javaslata van.Én is gondolok valamire. Szép napot. Sziasztok
Sziasztok!
Újra kéne születni és nem ide,hogy anyagilag boldogok lehessünk!
Beus,
nagyon jópofa volt a videó – köszönöm. Jól szórakoztam, és ez emelte a pozitív rezgés szintemet :-)
Éva,
írd meg, te mire gondolsz. Nem gondolnám, hogy én vagyok a tuti megmondó ember – sőt, biztos vagyok benne, hogy mindenkiben ott a válasz, mindenki tudja jól, csak hozzá kéne férni.
Az áldozat magatartás, a külső kontrollos szemlélet, mások és a körülmények hibáztatása nem igazán célravezető, ez több évezredes tapasztalat. Legtöbbször komoly szemléletváltásra van szüksége ahhoz, hogy másképp legyen… Ha máshova megyünk, és mi ugyanolyanok maradunk, akkor ugyanúgy nem leszünk jobb helyzetben anyagilag, mert visszük magunkkal a megszokott sémáinkat, és nem fogjuk észrevenni az adódó lehetőségeket. Másutt se, ahogy itthon se. És bocsánat, ha ez erős lenne – tuti-megmondós :-)
Ida ***
A valóság csak egy nézőpont. – Philip Kindred Dick
A valóságunkat mi teremtjük magunknak.
Amikor elég volt belőle, akkor azon kell dolgoznunk, hogy más valóságunk legyen.
Ehhez pedig mélyen el kell gondolkodnunk: hogyan kerültünk abba a helyzetbe, miért, mikor voltunk hasonlóban, abból hogyan jöttünk ki, majd megtalálni a lehetőséget a kilábalásra.
Kiút mindig van.
Jártam az úton, a járatlan úton és a kiúton is…
Előre Lányok, Asszonyok, csak felfelé nézve (miután alaposan körbenéztetek).
Sok sikert, üdv, Gabica
Sziasztok elég régen néztem meg ezt az oldalt és most azt válaszolom hogy nagyjábol veled gondolkozom én is Ida annyit tennék hozzá az embernek vannak meghatározo körülményei és ezzel kell élnie. Az életem nem független másokétol és ez engem is meghatároz a valoságtol nem lehet nagy mértékben eltávolodni de igenis befolyásolhato GONDOLATOKKAL és TETTEKKel hát ennyi most az én véleményem szép napot