Miért nem követ a pénz? Pedig szeretem a munkám!

e-mail-1215930_an_e-mailSzeretem a munkám, mégsem követ a pénz – miért? Így lehetne összegezni annak az e-mailnek a lényegét, ami a múlt heti online közvetítésünk után kaptam.

A levélírója engedélyével idézem:

Kedves Ida!

Szerdán este fent voltam a neten (az online közvetítés idején) szerettem volna 1-2 dolgot megkérdezni, de sajnos nem sikerült kapcsolatba  kerülni Önökkel.

Elhangzott, hogy aki örömmel végzi a munkáját, az után utána megy a pénz. Én úgy érzem, hogy ez ügyben félig-meddig szerencsésnek mondhatom magam. Azért csak félig- meddig, mert a munkámat nagyon szeretem (műtősnő vagyok  35 éve, egy bp.-i baleseti sebészeten), néhány éve pedig rendezvényszervezőként is dolgozom, ez is szívem szerinti választás volt.  Mások  nagy pénzeket tesznek zsebre ezért a munkáért, én meg csak amit megelőlegezek egy-egy rendezvényre. Még szerencse, hogy nem kell fizetnem, legalább null szaldó, és nem minusz.  A bevételem hónapról-hónapra annyi, hogy éppen csak meg tudok élni, hónap végére pont annyi marad, hogy jó még ennivalóra csak-csak marad, de egy fél számlát sem tudok kifizetni.

Az lett volna a kérdésem, hogy ebben az esetben miért nem működig az elmélet?

Válaszát nagyon  várom, és előre is köszönöm.

Tisztelettel, és üdvözlettel: Kerekes Éva

Vajon miért nem követi a pénz Évát?

A válaszomat az alábbiakban teljes terjedelmében közreadom, mert ahogy Éva írta a közlést jóváhagyó e-mailjében magam is remélem, hogy másoknak is tudok/tudunk ezzel segíteni.

Kedves Éva,

nem véletlenül vártam ennyi ideig a válasz megadásával.

És ha megengeded, akkor átváltanék tegeződő üzemmódba :-)

Szerettem volna alaposan átgondolni, és ráérezni is arra, mi lehet a helyes felelet – mitöbb: Sóti Judit Szegeden élő természetgyógyásszal is konzultáltam, aki előadónő társam volt több esetben is, és folyamatosan dolgozunk együtt az online kurzusomban is.

Nos, Judittal mindketten arra jutottunk, hogy valószínűleg az lehet az egyik ok, hogy bár nagyon szereted az eredeti munkádat, a műtősnőséget, de egy méltatlanul alul fizetett egészségügyi területen dolgozol, ahol alkalmazottként anyagilag (gondolom én, a magyar viszonyokat ismerve/sejtve) nem vagy kellően elismerve. Sok befolyásod erre a rendszerre nincs, ami ráadásul neked elég régóta sugallhatja azt: ennyit érsz. Képletesen értve.

Ott tudnál fordítani, ha elhinnéd, hogy többet érsz, nagyobb az értéked, és pld. a rendezvényszervező munkád során eleve el sem vállalsz olyasmit, ahol csak “ingyen” akarnak megfizetni, vagy épp csak nullszaldósra jönnél ki. Hidd el, ezt nekem is meg kellett tanulnom, és mindannyiunknak, főleg nőknek fontos tanulási feladat meg tudni megkérni a munkánk árát. Először persze magunkban kell rendbe tenni a hátteret – úgy értem, lelki téren.

Én vállalkozó vagyok nagyon régóta, és meg kellett tanulnom megsaccolni a munkám árát, meg/felbecsülni az értékét. Judit szerint – amivel egyet értek – azért nem mered megkérni az árát a munkádnak, mert nem szoktál hozzá pénz effajta kezeléséhez alkalmazottként.

Megkérdeztem Juditot, mit ajánlana neked?

Idézem válaszát:

“Én azt ajánlanám Évának, h naponta többször képzelje el, h megállapodik az ügyféllel, kiválóan teljesíti azt, amit vállalt. A végén pedig lássa, érezze, milyen az, amikor az elégedett ügyfél kifizeti neki (vagy átutalja) a pénzt. Érezze az örömöt, merje elhinni, hogy megkaphatja a munkájáért járó pénzt.”

Még valami fontosat: szerintem nem számít, hogy másoknál mi a helyzet. Ez rajtunk nem változtat. Nekünk a saját házunk táján kell söprögetni, és megtanulni kiállni magunkért, a saját fejlődésünkért, tanulásunkért felelősséget vállalni – rájönni a kapott kihívások megoldására, és szépen haladni a változásunk útján.

Nekem az a több évtizedes tapasztalatom, hogy a tudatosság, az önismeret, a velünk és a bennünk történtek elemzése, ez visz igazán előre. A tapasztalatainkat, a tudásunkat senki nem tudja elvenni tőlünk, és ha képesek vagyunk szemléletváltásra, megoldandó leckeként felfogni az elénk került kihívásokat, akkor egyre jobban érezzük magunkat a bőrünkben, egyre kiegyensúlyozottabbakká válunk, és egyre inkább jönni fog a pénz is.

Ha nem ismered, akkor ajánlom szíves figyelmedbe ezt a könyvet: Csináld, amit szeretsz – és a pénz követni fog! Lehet, hogy érdemes többször is elolvasni, mert nem mindig hallunk meg minden üzenetet elsőre.

Remélem, hogy tudtunk segíteni Judittal – a magam részéről, de a nevében is szorítok neked.

Legyél olyan rendezvényszervező, aki meg tudja kérni a munkája árát – fókuszálj arra, képzeld el tényleg, hogy olyan ügyfelek keresnek meg, akik hajlandóak rendesen fizetni, és te képes vagy ezt örömmel elfogadni.

A szegénységtudatunk megakadályozhat bennünket sok mindenben – feladatunk, hogy ezt felismerjük, és tovább tudjunk lépni!

Szívből drukkolok neked – szeretettel üdvözöllek, és legyenek bőségben áldottak tényleg a napjaid! MIND! :-D

Ida ***

~~~~~~~~~~~~~~~~~

Utóirat1.: te mit gondolsz a fentiekről? Írd le a hozzászólásokban.

Utóirat 2.: női önismerettel kapcsolatban hamarosan igazán izgalmas híreim lesznek – figyeld a blogbejegyzéseket, a hírlevelemet!

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

32 Responses to “Miért nem követ a pénz? Pedig szeretem a munkám!”


  • Sziasztok!
    Magam részéről csak erősíteni tudom Ida- Judit gondolatait…. amig magunkban nem hisszük el, hogy képesek vagyunk megoldani…ellátni a munkánkat, addig nem tudjuk a helyén kezelni az értékét sem.
    Harminc évvel ezelőtt gépkocsi vezetésre szántam el magam,a piacon…. a nehéz kosaraim cipelése okán, a családban volt autó, de csak a férjem vezette. Ott láttam akkor egy 50 év körüli asszonyt több szoknyában, kicsit tulsulyosan,éppen beült egy Wartburgba… én akkor 34 éves voltam és azt mondtam magamban ha ő megtudta tanulni akkor én is megfogom és elmentem, levizsgáztam és a mai napig élvezem az autóvezetést…
    Bocsánat a kitérőért, de hinnünk kell hogy képesek vagyunk megoldani…és menni fog.
    Sok sikert kivánok Évának
    Zsóka

  • Sziasztok !
    Nekem is a véleményem, hogy tudnunk kell váltani, az élet minden területén …. Persze nem hűbele-balázs módjára, hanem átgondoltan és ha kell kérjünk segítséget….
    Legyen szó akár a pénz hiányáról, akár a munkahely légköréről, akár a
    párkapcsolatunkról… Ida írásaiban mind a 3 témakörben olvashatunk
    erre vonatkozólag tanácsokat, de a tanfolyamain és a konferenciáin
    is igen sok hasznos tanácsot, ötleteket kapunk, amik kimozdítanak a mély gödörből…
    Nekem az a meglátásom, hogy aki már ide eljutott
    az Ida oldalára, az máris tett egy lépést annak érdekében, hogy változtasson azon a helyzeten, ami a mély gödörben tartja.
    De ezt a segítőkészséget, elmondhatom azokra a munkatársaira is, akikkel együtt dolgozik egy konferencia megszervezésében.
    Mert ahogy ő szokta mondani : ” Ha mindig mindent ugyanúgy csinálsz, akkor ne várd, hogy valami magától változzon ! ”
    Tehát, amit ebben a cikkében is írt, mindenkinek el kell gondolkodnia azon, hogy mit szeretne változtatni az életében, és szép apránként kis lépésekben megtenni a változtatást.
    Bízni kell magunkban, hogy sikerül változtatnunk, és meg tudjuk valósítani az álmainkat !!!

  • Sziasztok!

    Van még egy szempont, amivel sokan nem számolunk. Ez pedig Isten terve velünk.
    Nekem sokáig azért nem engedte meg, hogy megkapjam a munkám ellenértékét, mert nem nőttem fel a pénz kezeléséhez. Minél többet keresel, annál nagyobb a felelősséged.Lehet, hogy nem lesz népszerű amit írok, de a pénzünk nem a miénk. Azért kapjuk, hogy segítsünk megoldani feladatokat. Talán tovább kellene adnunk egy édesanyának, akinek éppen most halt meg a férje. Vagy támogatnunk kellene egy sokgyermekes családban élő tehetséges gyermeket. Ezeket is meg kell hallanunk, meg kell látnunk ahhoz, hogy megnyíljon a bőség forrása.
    Persze, hogy fontos, hogy el tudjuk hinni, többet érünk, mint amit most kapunk. Enélkül nem megy. A következő lépés viszont, hogy nem zsebeljük be a dicsőséget magunknak, hanem alázatosan arra fordítjuk a pénzt, amire kaptuk. Ez egy sokkal nehezebb feladat, hogy felismerjük a küldetésünket. Kicsiben kell tanulni a helyes pénzgazdálkodást. Ezután jön, hogy “hű voltál a kevesen, sokat bízok rád”.
    A pénzért nem megdolgozunk, hanem kapjuk. Csak ezt el kell hinnünk.
    “Nem azé, aki fut, hanem egyedül a könyörülő Istené.”

  • Sziasztok
    Talán nem az a lényeg, hogy továbbadjuk egy rászorulónak, hiszen miért lenne Istennek közvetítőre szüksége? Ő annak szánja, akinek adja. Az már inkább feladat, mit kezdek vele, nem azért adom oda, mert nem az enyém, és van, aki jobban rászorul – hanem egész másért. Mondjuk mert tanulok egyúttérzően működni, elengedni, átengednei dolgokat másnak. Ha folyton odaadom, amit kapok, egyszercsak kiiktat a Jóisten, mert nem tanulom meg a kapott pénzzel a feladatomat. Az is feladat, belső értékeimet felismerve megadni magamnak az élet értékeit, és ha már ezt tudom, és van miből, megmutatom másoknak is. Nem mindegy, hogy azért nincs luxus autóm, vagy 220 000 forintos csizmám, mert nem adom meg magamnak, hanem mert tudom, hogy nem erre van szükségem, nem ezt az eszközt akarom használni, de akár meg is engedhetném.Persze, az önzetlen odaadást is meg kell tanulnunk, csak ne csapjuk be magunkat, miért adunk.

  • Sziasztok!

    Szerintem nagyon sokaknak segített Ida és Judit ezekkel a gondolatokkal.
    Úgy gondolom,hogy ezekben a helyzetekben az önértékelésünk és önbizalmunk visszaszerzésére és emelésére van a legnagyobb szükség.Az alul fizetett munka,mégha imádom is csinálni, nem segít rajtam, mert rombolja az önértékelésemet. Ezáltal olyanná válok, amilyennek hiszem magam. S benne találom magam a mókuskerékben.
    Éva, amikor időd engedi, próbálj ellazulni, s képzeld el, számodra milyen az ideális ügyfél, vagyis, milyen emberekkelszeretnél rendezvényszervezőként kapcsolatot létesíteni. Fogalmazd meg, legyen korrekt, értékelje bőségesen a munkádat, ismerjen el. stb. Kreálj belőle magadnak megerősítő állításokat, s naponta olvasd át, hogy ilyen emberek tudj magadhoz vonzani. És ismerd fel, hogy értékes vagy. Nem hiába születtél meg!

  • Én a következő okokat tudom felsorolni:
    -nincs hit,
    -nincs kitartás,
    -nincs kreativitás,
    -nincs birtokában a szükséges tudásban, tapasztalatban.

    Ezeken lehet javítani, változtatni. Kérdés, hogy megéri e számára.

  • Sziasztok Lányok!
    Egyetértek az előttem szólókkal. Én is szeretem a munkám, de a régi berögződés, “ennyit érek, mert eddig csak ennyi pénzt kaptam” nyilván hat rám. Úgy gondolom, át kell itatódni a bőség eszméjével.
    Nekem mostanában rengeteget segít Dr. Joseph Murphy könyve: Tudatalattid csodálatos hatalma. Ebben is arról van szó, hogy amit tudatalattinkban elültettünk, vagy elültettek mások, azt vagyunk csak képesek megvalósítani, de ezen változtathatunk. Sok ilyen jellegű segítő könyv van, illetve az eft, ami segít a berögződött negatív gondolatmintáktól megszabadulni.
    Sok sikert a változáshoz!

  • Sziasztok,
    a felvetett gondolathoz azt fűzném hozzá, hogy nemcsak rendezvényszervezőként van lehetőség önálló vállalkozásra, hanem műtősnőként is lehet dolgozni magán-rendelőben, magánklinikán… Évának döntenie kellene, melyik szakma az érdekesebb, fontosabb számára és ha “egy lovat ülne meg”, az a hatékonyságát is növelhetné…
    Lehetne gondolkozni azon is, hogyan lehetne összekapcsolni a két szakterületet, pl. egészségügyi (műtősnői) konferenciák, tréningek szervezése stb…
    Véleményem szerint, ha egyfelé mutat a szekerünk rúdja nagyobb mélységeket és magasságokat tudunk mozdítani… :-)

  • Egyetertek Ida es Judit valaszaval, valoban szukseges vegiggondolni / ujra gondolni mennyit is erunk sajat magunknak. Nekem az jott be, hogy teljesen elkulonitettem azt amibol eltem, es azt amibe belevagtam azert mert szerettem es ugy gondoltam na ez fog engem a jobb anyagi helyzethez segiteni – es hobbikent fogtam fel, mivel az emberek javareszenek termeszetes, hogy a hobbi “csak a penzt viszi”, egy uj lehetoseg/vallalkozas elinditasa eloszor is ido, energia es penz igenyes. Olvastam egy konyvben “teljesen mindegy mit gondolnak rolam masok, csak az szamit en mit gondolok magamrol”, igyekeztem atalakitani a “fizetesemrol/bevetelemrol” a gondolataimat, arra koncentraltam hogy bosegesen tellik mindenre – a kotelezoen kifizetni valokra (a lakhatas, kozlekedes koltsegei), ennivalora, ruhazkodasra es a szamlak kifizetesere, es mukodott igaz ehhez kb. 1-1.5 ev munkajara volt szukseg – viszont sikerult.
    Kedves Ida, az online kozvetites felvetele mikor lesz elerheto? Susana

  • A véleményem és tapasztalatom a mai viszonyokat illetően Mo-on, az hogy hiába van sok kreatív,talpraesett ember/nő sajnos nincs lehetősé
    ge mert nincs”háttér” mögötte.Nincs protekció,nem tartozik politikai/érdek/nép csoportok klikkjékhez így nem tud tovább lépni.Hiába pályázat,kedvezményes bankkölcsön, önkormányzati segítség és a klf. kiskapuk. Ez csak meghatározott körök élvezhetik, kívülállók csak küszködnek, vegetálnak, vagy tönkre vágják az újabb és újabb adókkal.Így sajnos a kreativitást,a hitet, az önbizalmat, tehetséget felörli a napi megélhetésért vívott küzdelem, és ezt még az erös, céltudatos határozott egyéniségeket is kikezdi.Ez nem pesszimista vélemény, sajnos ezek tények!Lásd tönkrement vállalkozások, családok vegetálása, szétesése az adósság, munkanélküliség miatt.Értéktelen, link,felszínes, maffiózó emberek irányítanak,oktatnak, vezetnek, -tisztelet a kivételnek. Sajnos sokan belefásulnak, reményvesztetté válnak emiatt.
    Nos, azt hiszem sokunkat ezért nem követ a pénz, hiába szereti, maximális tudását, erejét szenteli munkájába.Csak “gyöngyöket” kap.Végig olvasom mielőtt elküldöm, és nagyon pesszimistára sikerült levelem.Szerencsére vannak apróbb és nagyobb örömök, sikerek, amik segitik a túlélést és ezt kívánom/kérem mindenkinek/től. pl. gyermekednek-unokádnak kinőtt/kiesett az első foga,leírta az első betűket, felvették közép/felsőfoku iskolába,sikerült az uj ételed, süteményed elkészítése,felköszöntöttek né-szülinapodon, meggyógyultál betegségedből,kihajtott a gymölcsfád,virágod amit elültettél stb.
    Szóval fel a fejjel, túléled!!! higgy magadban és Istenben !!

  • Köszönöm ezt a sorsfordító tanulmányt Idának, és köszönöm Lajta Briginek, hogy megírta a hozzászólását!!
    Nem is tudjátok, mennyit segítettetek, mennyit erősödtem általatok!
    Nagyon szépen köszönöm, és ezúton is kívánok Nektek életetek minden területére túlcsorduló, gazdag áldást, békességet, sok-sok örömöt, minden szépben-jóban való folyamatos gyarapodást!

    Természetesen kívánom a fentieket mindenkinek, aki csak olvassa ezeket a sorokat!

    Legyetek nagyon-nagyon boldogok, érezzétek nagyon-nagyon jól Magatokat mindenkor a bőrötökben, és váljon valóra minél előbb, minél kevesebb zökkenővel életetek minden álma!

    Szeretettel, barátsággal: ANi.

  • Igen, tényleg alul lövi az ember, hogy mennyit ér ö, ill. a munkája. Ezzel én is pontosan így vagyok. Söt még azzal a ténnyel is szembesülök, hogy, amit Ausztriában, Németországban 5szörös árral tudok értékesíteni, ugyanazt Magyarországon minimális árért tudom eladni. Szemléletmódon is változtatni kellene itthon. Talán, majd, ha az emberek többsége megunja az unalmas tucattermékeket és végre valami egyedi és értékes dologra vágyik, akkor hajlandó lesz picivel többet fizetni, hisz azt is kapja minöségben, mennyiségben, amiért fizet! Összefoglalva: nem csak a saját önértékelésünkön múlik vagy sem, hanem a közgondolkodáson! Mi továbbra is higgyünk magunkban s egy szebb jövöben! Legyenek a hétköznapok vidámak!

  • Érdekes ahogy olvastam!
    Idának igaza van, mennyit érek önmagamnak?Magamra ismertem mikor irta szereti a munkáját,én is szeretm a hivatásom de nem tudok bekőle megélni,most mindenki rászokott az ingyen műsorokra, mert nincs pénz.Ideig-óráig ez renben is van,de hosszú távon képtelenség vállalni,ha nem tudok bekőle megélni váltani kell,az a baj hogy nincs mit.Mindenki csak a felszínt látja,de hogy mi van mögötte azt már nem tudja.A bevételek talán elegendők a kiadásokhoz,nem is értem a klubbokat,miért csinálják.Mindenki szimpadon szeretne lenni,az nem baj, ha nem oda született,de ő azt nézi tapsolnak.1-2 hivatásos mellett 12-14 amatőr van,nem értem a szervezőket sem.Senki nem állhat oda,beteget ápolni-gyógyítani,fodrásznak sem stb.diploma nélkűl.Akkor miért kezdenek el mást az emberek,ha nincs benne pénz???
    A hivatásos zenészek-énekesek-táncosok nem tudnak megélni,pedig nagyon sokat kellett tanulni ahhoz,hogy művész legyen.Az egyszeri fellépések nem számítanak szolgálati időnek,csak a szerződéses viszonyok.Rendszerváltás után,a művészvilág a padlón van,minimális nyugdíjjal.Szolgálati idő hiányában,hova tudnak váltani,sokan megpróbáltuk,de pénz nincs benne.Kedves Éva! Te is látod hogy működik a rendezvény szervezés sok pénzt igényel, világítástól kezdve a terembérletig, plakát-szórólap stb.Kérlek ne hidd hogy másoknál olyan jól megy,ez csak a látszat.

  • Sziasztok
    Gyermekkoromban tanultam a nemet nyelvet. A rendszervaltas utan a fonokom megparancsolta ,tiltakozasom ellenere ,hogy muszaki szoveget forditsak. Imadott foglalkozasom lett 12 even keresztul. A 8000 alkalmazottbol egyeduli voltam aki ezzel foglalkozott de a fizetesem semmivel sem volt tobb mint a tobbi kolleganak.Ez ido alatt jottek a baratok ,ismerosok , idegenek mindenkinek kellett valamit forditani.Megkoszontek,en is mondtam “szivesen”….Volt olyan szemely is akinek leforditottam az elektronikus gepek muszaki leirasat s annak alapjan jart gepeket javitani, penzt csinalt, persze nekem megkoszonte szavakban.Elhivtam en is TV t javitani, kifizettem amit kert mert neki mar nem volt eleg egy koszonom.Ha en is kerek en is kapok, en viszont nem kertem ezert senki nem hibas.Az ilyen emberek nehezen valtoznak meg.Talan jobban ereztem magam ha koszonetet kaptam es nem penzt , tettem valami jot az embereknek viszont ha a munkank ara egy koszonet abbol biza nem lehet megelni.Koszonom a jo tanacsokat ,raismerek a hibaimra,valtoztatni kell , olyan mint amikor egy pallon kell atmenni a patak tuloldalara de hompolyog a viz es nem merunk, de majd megirom ha atertem, addig is kovetem tanacsotokat, minden jot Emese.

  • Megértem Évát, sokáig nekem is problémát jelentett ez, és persze még most is alakulgat bennem a szitu.

    Szerintem, ha a felszínen szeretnénk valamit, de mégsem ért ide hozzánk, az sokszor azért van, mert tudatalatt még sok olyan erő dolgozik, ami éppen tudatos szándékunk ellen hat. Én ezeket próbálom kipiszkálni magamból. Vagy úgy, hogy csak gyakran kérem, hogy bukkanjon felszínre a bennem lévő ellenállás, blokk, ami akadályozza a célom elérését. És csak figyelem magam, hogy milyen szituk jönnek az életben, és én hogy reagálok rájuk-ebből rengeteget lehet tanulni.

    Tényleg nehéz elfogadni, hogy megérdemeljük azt, hogy legyen elegendő pénzünk. Mintha az lenne sok ember fejében, hogy akinek van némi pénze, az nem jó úton szerezte, és aki a pénzről beszél, az kapzsi, és másra sem tud gondolni. Pedig nem.

    Én azt tapasztalom, és azt élem, hogy tényleg minden csak bennünk dől el, ami a fejünkben van, egész egyszerűen az realizálódik. Az van kint, ami bent.

    Van, hogy elképzelem, ahogy egy folyóként jön felém a célom, és megfigyelem, hogy ez a folyó kristálytiszta és bővízű vajon? Vagy lassan csordogál? Netán tele van sáros levelekkel, és már nem is folyik benne a víz? Ha így van, akkor a képzeletemmel szépen megtisztítom. Nálam ez is működik. De persze mindenkinek egyéni, hogy mi használ neki, mindenesetre érdemes sokat figyelgetni befelé.

    És nem biztos, hogy hamar megy, ha sok ellenállás van bennünk, akkor lehet, hogy több hónapba beletelik, mire beindul az igazi változás. Nálam legalábbis így volt, sokat dolgoztam magamon, mire lassan, de biztosan elkezdtek megváltozni a dolgok. Nagyon fontos figyelgetni magunkat szerintem, mert ezek a változások aztán már nagyon mélyek és tartósak lesznek.

  • Erna,
    ha máshol többet fizetnek – már bocs -, akkor ott kell eladni ugyanazt. Már úgy értem, ha ott van csatornád. De ha csak elméleti eszemefuttatás, hogy itthon nem értékelik, és ilyenek-olyanok az emberek, akkor érdemes végig gondolni, hogy ez egy előfeltételzés = önkorlátozó hit = önbeteljesítő jóslat. És inkább azzal kéne szembenézni, hogy képesek vagyunk-e megtalálni a fizetőképes keresletet.
    DE ezzel akkor kell foglalkozni, ha valakinek napi szintű kihívás. Sopánkodni, ha nem érint bennünket, energiarabló, rezgés szint csökkentő, magunkra nézve káros.
    Bocs, ha esetleg sarkos volna a fenti, mégis komoly megfontolásra ajánlom.
    Én döntöm el mivel foglalkozom, min gondolkodom – én azokkal szeretet, amik előreviszenk, akkor is, amikor mások siránkoznak.
    Pedig ugyanabban az országban élünk.

    Ida ***

  • Margó, kedves… igen, elég pesszimistára sikeredett a hozzászólásod egy része… Az írásban leírtam, hogy nem változtat, ha mások dolgain lovagolunk, újra csak ezt tudom nyomatékosítani.
    CSAK azzal érdemes foglalkozni, amire hatásunk van – minden más teljesen felesleges idő- és energiarablás, sajátmagunktól, sajátmagatoktól. Ezt nem tudom eléggé hangsúlyozni.

    Amikor én ilyen voltam, folyton panaszkodtam, más olyan ügyekkel töltöttem az időm, amire lényegi befolyásom nem volt, valójában az egész alaphangulatom rossz volt, és nem is éreztem magam jól a bőrömben. Én pedig jól akarom magam érezni a bőrömben, mert így tudok én is JÓL hatni, és adni másoknak (még magamnak is :-)).

    Erősen javaslom mindenkinek.

    Ezenkívül leírom, hogy nem fogok reagálni azokra, az olyan bejegyzésekre, ahol azt érzékelem, hogy hiába sokunk részéről sokféle szemfelnyitási kísérlet, lényegében nem megy át, hiába “erőlködünk”, győzködünk. Felesleges túl forszírozni, mindenkinek joga van ugyanis a saját tapasztalatra, és a saját (további) szenvedésre, kinlódásra, a megszokott “rossz”-ára. Nem célszerű ehhez további energiákat hagynunk magunktól elrabolni. Bőven kell az másra, sokkal jobb és fontosabb dolgokra. :-)
    És mindezt minden indulat nélkül írom.
    CSak a tisztánlátás végett :-)

    Ida*** szeretettel :-)

  • Kedves Ida!
    Valóban leiratkoztam hírlevélről az egyik postafiókomban, mert megszüntettem, de mielőtt leiratkoztam volna egy másikon bejelentkeztem. Semmiért nem hagynám ki a hasznos tanácsaidat, már csak azért sem, mert én is hasonlóan gondolkodom sok minden felől. Érdekel ez a téma, és nem azért, hogy most itt valakinek ennyi, meg annyi pénze lesz, hanem azok az ötletek, amit már én is régóta használok, erősítenek abban, hogy talán valamit jól csinálok.
    Én csak azt tanácsolom mindenkinek, hogy TÜRELEM! Amikor elvetjük a magot, öntözzük, vigyázunk rá, szeretettel ápoljuk és egyszer csak kibújik a földből, ismét öntözzük, ápoljuk, türelmesen várjuk a növekedést, vigyázunk rá, figyeljük szeretettel, és büszkén mutatjuk ,hogy ez a miénk….
    De még nem akarjuk learatni…még sok-sok idő mire beérik a munkánk gyümölcse.
    Már egyszer írtam én is a nehéz anyagi gyerekkoromról, de voltak álmaim, emeletes ház, rendes férj, három gyerek, mikor ez megvolt, békességben, egészségben és szeretetben éljünk, (és talán ez volt első helyen), aztán szerezzenek diplomát, de a csekkeket már én is úgy fizettem, hogy amit nagyon muszáj.
    Tartalékról nem is beszélve. Egyszer egyik barátnőm említette, hogy örülni kell a csekkeknek és nem szabad a pénz áramlásának útjában állni. Na gondoltam én “ez nem normális” és nem törődtem vele. Aztán egy nyaralásunk alkalmából itthon felejtettem a könyveimet, amit olvasni akartam és ott keresgéltem a könyvesboltban. Megvettem: Dr.Joseph Murphy Gazdagságra születtünk című könyvét és nem bántam meg. Felszínre hozott belőlem olyan dolgokat, hogy már a könyv olvasása közben azon törtem a fejem vajon miből tudnák pénzt csinálni, ott rögtön be is ugrott. Hazajöttünk és elhatároztam, hogy utána járok. Pár telefon és levél és bejött. Nagyon boldog voltam, ha ez nem a könyv olvasása közben jut az eszemben, erről a pénzről rég lemondtam volna. A csekkjeimet is nem tartogatom már az utolsó időre és azóta tudok félre tenni is, nem gátolom a pénz körforgását.
    Lassan beérik a termés és remélem bölcsebbek leszünk.
    Kívánok mindenkinek nemcsak anyagi, de lelki bőséget is.
    Üdv: Éva

  • Kedves Ida!
    Ma volt a szülinapom 33. – szép és valahol mágikus szám!
    Szeretném ha fordulópont lehetne az életemben!
    Végül is úgy döntöttem – főleg a leveled hatására – hogy átgondolom komolyan a továbbtanulást, és letettem róla – egyenlőre! És láss csodát nincs depi, felszabadultam! Túl nagy falatot akartam lenyelni.
    Átgondolva a motivációimat megdöbbentem. Sokat tanultam belőle!

    A cikkhez:
    én orvos vagyok, és szenvedek a túl alacsony fizetéstől, a paraszolvencia ördögként való lefestéséről- én minden így kapott (nem kért!!!!) pénzt a lányomra költöttem! Ha a fizetésem magasabb lenne eszembe se jutna elfogadni akár egy fillért is – max. valami képletes HÁLA ajándékot – mert erre a gesztusra sokszor a betegnek tényleg szüksége van! Egyszerűen csak szeretné megköszönni a visszakapott egészségét.
    Én nagyon szeretem a munkám, örülök hogy ezt választottam, de szenvedek ettől az árnyoldalától! Ezért is akarom majd az akupunktúrát megtanulni, hogy mint különleges tudásért, amibe csak saját pénzt fektettem, megkérjem az árát.
    Most egy kismama hírportálra jelentkeztem be mint “szakértő” – orvosként, ahol örömmel fogadtak, s bár pénzt nem de reklámfelületet biztosítanak majd.
    Lajta Brigitől hallott ötletet elkezdtem, (“Kérd és megadatik” című könyvből)
    http://www.gazdagnok.hu/2009/10/10/legy-kreativ-penzugyeidben-is-ird-meg-takarekoskodasi-tippjeidet/
    és megdöbbentem hogy tényleg milyen “nehezen” tudom elképzelni is, hogy magamra mit tudnék vásárolni ennyi és ennyi pénzért! Érdemes kipróbálni!
    Üdv: Szilvia

  • Nagyon boldog születésnapot, 33.-at, Szilvia :-)

    Minden elismerésem a nagyon fontos felismerésekért, amiket sikeresen “bevonzottál” magadnak a hozzászólásoddal, a nekünk feltett kérdéseddel és a kapott válaszokkal.

    Nekem is fontos feladatom megtanulni, hogy kényeztessem magam – Harv Eker javasolja, hogy 10%-ot el kell – KELL – költened magadra! Kényeztetned kell magad, úgy tenni, mintha olyan gazdag lennél, aki megengedheti magának, hogy az étlapon nem nézed meg az árakat, úgy rendelsz… szerintem az ő gondolata, javaslata azért is fontos, mert nem kényszerűségnek kell megélnünk, hogy a személyes pénzmenedzsmenttel foglalkozunk, hanem egyfajta örömnek is jelen kell lennie benne.

    A legtöbbet a saját pénzügyi helyzetünk javításán – nekem mély meggyőződésem – a saját szemléletváltásunk segítségével tehetünk.

    Számomra nagyon hitelesk és szimpatikusak azok az orvosok, akik a hagyományos orvoslás mellett az alternatív orvoslás területeit is tudják v. használják. De mondhatnám azt is, hogy én szívesebben fogadok olyan alternatív gyógyászt, akinek van képzettsége és gyakorlata a hagyomáányos orvoslásban, ismeri az emberi biológiát, testet mélyebben. Akupunkturát gondolom, hogy akarsz tanulni, igaz? Úgy tudom, hogy ennek is több féle lehetősége van – hát hajrá! Kis lépésekben célszerű elkezdni – foglalkozni folyton kicsikben a célunkkal, vágyunkkal… több gyerek mellett amúgy is csak erre van főleg esély, igaz?

    Drukkolok, és örülök, hogy támogathattunk téged, segíthettünk így vrituálisan neked.

    Szeretettel üdvözöllek: Ida ***

  • Sziasztok! :)

    Bár a ,,kérd-adatik” módszert már ,,ismerem” évek óta, még sosem próbáltam ki. Csak most kezdtem el, ahogy Brigitta írását olvastam itt. Hááát… megint tanultam valamit – magamról. Kiderült számomra, hogy korántsem vagyok annyira ráhangolódva a bőségre, mint ahogy én azt elképzeltem magamról. Már a második napon fejtörést okozott, hogy mire is költsem a pénzt? Pedig nem volt sok az összeg, csak az én képzeletem van ,,szűkre szabva”.
    Viszont jó, hogy amikor egy napot leírok, utána sokszor eszembe jut, hogy a következő napon mire is költöm az aznapi összeget? És ettől egészen jó kedvem lesz… :) (Nem mintha egyébként rosszkedvű lennék. :))
    Brigi, köszi az ötletet! :)
    Minden jóban bővelkedő napokat kívánok mindenkinek! :)
    Ibolya

  • Borbélyné Ildikó

    Kedves Ida!Olvasom a hozzá szólásokat és segitő szándékú,gondolat jútótt eszembe.Nekem van egy mellék jővedelmű elfoglaltságom,ami elég szépen fizet.Akinek pénz gondja van, és úgy gondolja,hogy szeretne mellék ,akár fő foglalkozásként megismerni,ezt a lehetőséget.Akkor én meg adom az elérhetőségemet.”Győzd le a rejtett félelmeidet és tegyél szert egy feltartóztathatatlan gondolkodásmódra.”Kell ,hogy álmaink és céljaink legyenek.”A cél olyan mint a sarkcsillag ráállitod az iránytűdet, és amikor letérsz az utadról,segít visszatalálni.üdvözlettel:Borbélyné Ildikó!

  • Sziasztok! Jó helyen járok, de sokszor nem látom az “utat”… kérem szépen a moderátorokat, nézzék meg az oldalt és tegyék láthatóvá, láthatóbbá (fehér alap + világos betűk.. + pici betűk..) Vagy az én készülékemben van a hiba? Köszönöm! Margómama

  • Kedves Borbélyné Ildikó!
    Engem érdekel az ön által említett lehetőség.
    Válaszát előre is köszönöm! :)

  • Margómama, meg kéne nézni a te készüléked beállításait – vagy csak a mi honlapunk esetében van ilyen “hiba”? Milyen böngészőt használsz?

    Ida***

  • Kedve Borbélyné Ildikó!

    Engem szintén érdekelne egy jó jövedelmező másodállás!

    Edit

  • Kedves Borbélyné Ildikó!
    Engem is érdekel a jól jövedelmező mellékállás,amelyet őn említett.Kérem írja meg nekem az email címemre:marias32@freemail.hu
    Kocsisné Kati

  • Kedves Ida!
    Köszönöm a sok hasznos információt.Már nagyon várom a holnapi Szegeden tartandó előadást.Ott leszek!
    Nagyon szép napot!
    Kati

  • Kedves Borbélyné Ildikó! Érdekel a jól jövedelmező mellékállás, kérem írd meg légyszíves az e-mail címem: editkovesi@gmail.com Előre is köszönöm Edit

  • Sziasztok Lányok!

    Nagyon örülök, hogy kipróbáltátok a “kérd-adatik” módszert. Kérem, hogy írjátok majd meg a tapasztalataitokat. Sokat segítenétek nekem készülő könyvem megírásában. Én is meg fogom osztani veletek a tapasztalataimat. Én kb. az év felénél tartok.

    Előre is köszönöm!

  • Kedves Borbélyné Ildikó, csatlakozom a korábban már jelentkezőkhöz, engem is érdekel az ajánlatod.
    Kedves Ida és Kedves Mindenki, eddig nem olvastam el minden hozzászólást csak az online leckéket, de mától rendzseresen foglak Benneteket követni, erőt merítek gondolataitokból. Én 40 évesen jöttem rá, hogy változtatni kell az életemen. Kiléptem egy helyrehozhatatlanul elromlott házasságból. Teljesen felfordítottam az anyagi biztonságomat. Mivel én voltam a válás kezdeményező kifizettem a férjemet átvállaltam a lakás hitelt és még vettem is fel hozzá, hogy a válással járó költségeket fedezzem. Első felszusszanásra nem hosszútávra hanem napi havi szintre akartam a megélhetésünket biztosítani. Van egy 11 éves kislányom. Jött a múltév végétől a banki válság a Forint gyengült, japán Jen hitelem az égnek ugrott. Napi szintű megélhetésünk is bizonytalanná vált. Szerencsére áldott szüleim támogatnak segítenek túlélni ezeket az időket de ez nem lehet egy hosszú távú megoldás.
    Hitel emelkedett ingatlanok értéke csökkent. Eladni vagy nem eladni nehéz döntés. Olyan a helyzet mint az Apolló 13 filmben meg kell találni az életmentő megoldást azokkal az eszközökkel amelyek a rendelkezésünkre állnak. Az egész élet egy folyamatos változás tudom és hiszem, hogy semmi sem véletlen de az is igaz, hogy sokmindent mi vonzunk be és döntéseinknek ára van csak csüggedni önsajnálatba merülni nem szabad ha nehézségekbe ütközünk. Csak azt tudom mondani és is mindenkinek: legyünk türelmesek, ha valami nem megy el kell engedni és a fontossági sorrendeket mindig újra lehet rendezni.
    Szép Napokat
    Edith

  • Kedves Borbélyné Ildikó! Engem is érdekel a jól jövedelmező mellékállás,kérem irja meg az email cimemere: http://www.alisia@citromail.hu Előre is köszönöm. Alica

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.