Bűntudat a pénz miatt? Nyereményjáték is…

noipenztarca-bankok_1095677_money_in_purse2A pénz piszkos – hallottad tán te is gyerekkorodban. Így alakul ki a bűntudatod – igen, így lesz bűntudatunk a pénz miatt.

Mástól veszem el, ha nekem van – mármint pénzem. Van, akinek ezért van bűntudata – hogy neki több van, mint másnak.

Nem is érdemlem meg! Annyi pénzt kaptam…. Nem kevesen, különösen nők érzik azt némi lelkiismeretfurdalás közepette, hogy érdemtelenül kaptak annyi pénzt. Azaz nem tudják elfogadni, hogy megérdemelték azt az összeget, amennyit ajánlottak, vagy fizettek nekik. Pedig a gazdagságtudat egyik mércéje az elfogadni tudás képessége.

Persze lehet tipikusan férfi pénz-bűntudat is.

Nem tudom ellátni anyagilag a családomat – lehet ezért bűntudata a férfiaknak. Nincs elég jövedelmem ahhoz, hogy gonsodkodjak a családomról, hogy jól éljünk, azaz nem tudok elég pénzt előteremteni. Gondolhatja, érzi ezt számtalan férfi, aki a társadalmi nemi szerepelvárásoknak próbál megfelelni, azaz hogy neki kell a fő kenyérkeresőnek, úgymond a családfenntartónak lennie… és nem mindig sikeresen.

Szerinted még hányféle okból lehet valakinek bűntudata a pénz miatt?

buntudatbol-fenybeA bűntudathoz kapcsolódik az a rendezvény, amelyre Veres Kriszta, a rendezvény fő szervezője 5 db belépőt ajánlott fel a GazdagNők.hu olvasóinak. Olvasd el itt a tájékoztatót a „Bűntudatból a Fénybe” Szertartás A Barlang Asszonyának Ünnepe c. programról, amely 2009. október 31-én 19:00-22:00 között lesz Budapesten (Vista Rendezvényterem – Paulay Ede u. 9.). Ha úgy döntesz, hogy  érdekel, és valóban részt is tudsz venni rajta, akkor küldj egy e-mailt az ugyfelszolgalat-kukac-gazdagnok.hu e-mail címre. A tárgyba írd ezt:  részt vennék a Barlang Asszonyának ünnepén. A levélbe írd bele nevedet, és mobilszámodat (csak szervezési egyeztetések miatt kérjük). Az első 5 leggyorsabban jelentkező lesz a nyertes – jutalmukról, azaz a belépő átvételéről legkésőbb október 27-én, kedden értesítjük őket…

Megvan az öt szerencsés nyertes:

  • – Németh Szilvia
  • – Jándi Zsuzsa
  • – Hortiné Szabó Márta
  • – Laky Csilla
  • – Matusné Szakács Irén

Gratulálunk!

Ha szeretnél még csatlakozni írj Veres Krisztának (kriszta@vereskriszta.com) és jegyedet kedvezményesen vásárolhatod meg.

Utóirat: Veres Kriszta vendégelőadója lesz a Női Önismereti és Bőség Akadémiának – hogy erről elsők között értesülhess, itt tudsz jelentkezni, illetve az igényeidet is jelezni —>>>

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

11 Responses to “Bűntudat a pénz miatt? Nyereményjáték is…”


  • Szai Ida!

    Nekem a pénz nem bűntudat!
    Sok van belőle és mégis megfontoltan beosztással kell belőle élni.Nem költhetek többet csak annyit amennyi van de abból is félre kell tennem mindíg.
    Ezeket a gyermekéveim adták. Így nevelt a sors.

    Mások is megdolgoznak érte és ezért öket tiszteletbe tartom.

    Elfogadni amit oly sok munkával kerestek – az ő pénzükből is gazdálkodom ilyenkor és csak szerényen módjával teszem.

    Nem tudok pazarolni!

    Nem visz rá a lelkiismeret és mindíg csak a pénztárcámhoz költök.

    Aki a kicsit nem becsüli a nagyot nem érdemli!

    Ennek a szellemében élek.

    Első élményem a pénzzel kapcsolatban a hetvenes évek elején alakult ki.

    Édesapám részegen a gáz felett elakarta égetni a bika árát.
    Édesanyám nagy nehezek kiszedte a markából és ide adta nekem dugjam el.

    Én a szobámba a vadi új kombinált bútor lehajtós ajtajú részébe relytettem.

    Emlékszem itt tartottam a leveleimet, fényképeket szalvéta gyűjteményemet.

    Mégis a legfájóbb élményem a részemről nem ez.

    Kereskedelmi iskolába jártam és szünetbe a sarki kisbolta mentek az osztálytársaim vásárolni.
    Én is velük mentem de sajnos nekem nem volt pénzem.

    Nagyon szerettem volna venni tejdropszot akkor ez volt a kedvenc cukrom ami mind össze kér forint húsz fillér volt.

    Szégyeltem, hogy nem tudom megkínálni az osztálytársaimat pedig de sokat dolgoztam a TSZ-be azért, hogy legyen a jószágnak takarmány meg a megélhetésért.

    Kora tavasztól késő őszig ott voltam a határba a szüleim mellett és egész emberként.

    A tanuló éveim alat hétvégeken esténként elmentem ingyen dolgozni a kis borravalóért de nem cukrot és piperecikkeket vettem magamnak hanem Szokol táska rádiót majd ZK 140-es Grundig magnót.

    A nehéz fizikai munka mindíg meghozta a gyümölcsét.

    A pénzért küzdeni és harcolni kellett és verelytékezni.

    Eljött a rendszerváltás és vele a változás.

    1993 óta leszázalékoltan a kicsiből kell jól megélni.
    Lassan elfogy a tartalék és nincs munka.
    A régi tudás fabatkát sem ér.

    Tervezni lehet de minek?

    Kedves Ida!

    Az élet a legjobb tanítómester.
    Soha nem vezettem bevétel kiadás naplót, minek!
    Nyílván tudtam mennyi a bevétel és nem lehet több a kiadás.

    Addig nyújtózkodj ameddig a takaród ér!

    Kell ennél több?

    Nagy tisztelettel: Dalma

  • Sajnos ez így igaz!Sokan igy gondolják,hogy PISZKOS az a pénz amit másoktól elveszünk.Tisztelettel:
    Orosz Mária

  • Kedves Ida !

    Először is köszönöm, az elküldött hirleveleket !
    Számomra megerősitések különböző élethelyzetekre!

    ” BÜNTUDAT A PÉNZ MIATT ? ”

    NEKEM ILYEN SOHA NEM VOLT !

    Tudod, elmultam 60 van és sok tapasztalat van a hátam
    mögött ! Nagyon sok pénzt veszitettem életem
    során ,mert abban bíztam, hogy az emberek olyanok mint
    én !
    Nálam még ma is egy kézfogás egyenlő egy közjegyzői
    aláirással , pecséttel !

    Két hete történt valami ami teljesen felnyitotta a
    szemem, amit már ugyis tudtam, de most másképp
    helyeztem el ezt az információt a tudatomban !
    Elhatároztam, hogy listát készítek azokrol akik így
    vagy úgy rosszat tettek nekem, mert ha most
    visszatekintek rádöbbenek, hogy a sorsuk valamilyen
    furcsa módon tönkrement ! Ez két hete tudatosult bennem!
    Nem kivántam nekik rosszat mert biztos voltam benne,
    hogy az ” idő nekem dolgozik ” és abban is biztos
    voltam, hogy az élet visszadja ezt nekik!

    MERT SENKI SE FELEDJE A TTETTEINK, ÉS AZ IGAZSÁG
    ÉPPÚGY KIFORR MINT A BOR, EZ A TERMÉSZET TÖRVÉNYE !

    AZ IS A TERMÉSZET TÖRVÉNYE, HOGY AKI ELLENE VÉT,
    AZOKAT EL IS PUSZTÍTJA !

    Én maradok változatlanul az aki voltam, SŐT, még
    többet segitek az embereknek a körülményeimhez
    képest !

    Ebben az évben kezdtem el a vonzás törvényét
    használni !

    Azzal ébredek naponta, hogy megáldom az EGET, FÖLDET,
    AZ UNIVERZUMOT, MINDEN EMBERT, HA JÓ AKKOR AZÉRT
    HOGY MARADJON JÓ, HA ROSSZ AKKOR AZÉRT, HOGY VÁLJON
    JOBBÁ !
    Nekem ez csodálatos belső örömet ad !
    Komoly terveim vannak az elkövetkező húsz évre,
    nem ismerem a depressziót, a negatív dolgokat mert
    tudatosan formáltam mindég a jellemem !

    Hálát adok a JÓ ISTENNEK , hogy olyannak teremtett
    engem amilyen vagyok, és egyedül Ő tudja, hogy miért
    teremtett ilyennek !

    Mert a hibáimmal együtt vagyok ” EGÉSZ ” !

    Csodálatos dolgokat tapasztalhattam meg UNIVERZUMI
    SEGITSÉGGEL, HA ÉN AZOKAT ELMONDANÁM AZT HINNÉK,
    BUGGYANT VAGYOK !

    Így csak olyanokkal osztom meg akik hasonló gondolko-
    dásúak a barátaim körében !

    Csillagjegyem HAL !

    Kedves Ida !
    Ha úgy gondolja, van valami hasznos levelemben ami
    HÖLGY TÁRSAIM SEGITSÉGÉRE LEHET KÉREM OSSZA MEG VELÜK!

    ZSUZSU JELIGE ALATT !
    Ha ÖNÖN keresztül kérdés lenne hozzám , bármikor
    szivesen állok rendelkezésükre !

    Mindég az ÉLETHEZ való HITEM volt a mozgatórugó !

    HITVALLÁSOM…..

    AZ ÉLETHEZ A MINDENSÉGHEZ VALÓ TARTOZÁS HITE AD
    ERŐT , BÁTORSÁGOT, HOGY A RÁNK SZABOTT UTON
    HALADJUNK ELŐRE ! A HIT A BELSŐ ERŐ !!!

    AZ EMBEREK NINCSENEK TISZTÁBA AZZAL, HOGY MIK A
    GYENGÉIK , ERRŐSSÉGEIK, VAGYIS NEM ISMERIK SAJÁT
    MAGUKAT ! CSAK VANNAK !!!!!

    SOHA NEM ENGEDTEM MEG A PROBLÉMÁKNAK ” AZT A LUXUST ”
    HOGY LEGYŐZZENEK !!

    http://www.alternativegeszseg.mlap.hu

    KEDVES IDA !

    SZÍVBŐL REMÉLEM , HOGY KAPCSOLATBAN MARADUNK !

    SZERETETTEL

    IVÁN ZSUZSANNA

  • Kedves Ida!

    Mosolyogva olvastam amit írsz “Bűntudat a pénz miatt”.Amikor a fiam megszületett az apja kijelentette,nem tudom megoldani az anyagi részét.Egyedül maradtam a fiammal, hogy én megtudom -e oldani azt már nem kérdezte meg.Még mindig egyedül küzdök.Tudod én azt mondtam szeretet is van, és ezt éreznie kellene.A szeretet nem kerül pénzbe, az létezik.Ha válaltam az én gondom!!!!!!!!!!!!Szeretnék elmenni.

  • Kedves Ida!
    Fontos dolgokat feszegetsz… akadályok, gátak, amelyek saját bolgogulásunk útjában állnak. Igen, sokszor tudattalanul rögzítjük magunkat régi hiedelmeinkhez, átvett, örökölt gondolatokhoz.. és magunk is teljesítjük. Ha ezeket elengedjük, feloldjuk – új utak nyílnak meg számunkra. Persze ezek ott vannak bennünk, csak -félelmeink miatt nem merjük – felismerni, megengedni magunknak.
    Ezért jó és nagyon hasznos az a törekvés, amit te csinálsz.
    Csak így tovább, hiszen rengeteg embernek adod vissza saját magába vetett hitét!
    Ha benne leszek a gyorsak között, boldogan megyek el én is Veres Kriszta szertartására!
    Szeretettel: Marcsi.

  • Kedves Ida!
    Nekem akkor van bűntudatom, ha fizetéskor megveszek valamit magamnak, ami nem létszükség, de szeretném (pl.egy nadrágot). Azután elfogy a pénz, és nem tudok befizetni egy csekket (napi 12 órát dolgozom minimál bér alatt). Bűntudatom lesz, hogy kár volt megvenni. A férjem naponta megveszi a cigarettát és alkoholt, de nincs bűntudata. Másnap is megveszi, pedig munkanélküli, néha van alkalmi munkája).
    Csak a mának él, én pedig szeretnék félretenni pénzt a nyugdíjra. De mellette nem tudok. Sok átkínlódott év után végre beadtam a válást.
    Én is szívesen elmennék Veres Kriszta rendezvényére.

  • Kedveseim!

    Tanuló korom óta könnyen kerestem a pénzt.Nem keveset.Utolsó expediciómról arra érkeztem haza,hogy minden pénzem befagyott.Addig úgy volt,hogy már többet nem kell dolgoznom,csak utazom,és spirkózok!Eleinte az öngyilkosság elfogadható módjain gondolkoztam…aztán feláltam.Nagyon sokat tanultam azóta magamról,és a pénzről.Például,hogy milyen felelőtlenül bántam vele:sokszor azért vásárolgattam,mert el kellett ütnöm az időt egy találkozásig,rendszeresen vettem olyasmiket,amikre nem volt szükségem,de “majd csak jó lesz valamire”.A jó ételek finom italok ára már nem számitott,nem volt elég drága semmi.Éedekes volt ezen elgondolkodnom,amikor előszőr jutott a kenyérre “csak”olaj,aztán az üres kenyér sóval is finom volt…Életemnek ez a szakasza nem kikerülhető,a görögök katabázisnak hivták,és már én is fontosnak tartom,sok tanulás nem történhet meg a bőségben.Most értette meg azt a mondatot Jézustól,hogy könnyebb a átmenni a tevének a tű fokán…
    Ezzel a tudással felvértezve kezdem meg újból megteremteni a BŐSÉGEMET ,amit már mindenkinek-mindennek az üdvére fogok használni!
    Áldás
    Zoltán

  • Én úgy gondolom nincs bűntudatom a pénzköltés miatt, de mégis igyekszem kitérni a válasz elől ha vásárolni megyek és a férjem megkérdezi, hogy hova megyek, hol voltam a védekezés beindul ha pénzt költök. Vajon létezik olyan hogy belénk ültetett bűntudat?

    Andi

  • Kedves Ida! Kedves Tagok!
    Szeretném megosztani veletek az életemet, ami nem a pénz bőségzavarában telt el. Egy négygyermekes család második gyermekeként születtem, egy nővérem és két húgom van. Szerény körülmények között neveltek fel szüleink bennünket, amiben főként Édesanyámnak volt része. Apám munkahelyén töltötte a napot, délre mindig ebéd kellett az asztalra, mire hazaért. Munkája befejezése után nagyon sok időt töltött kocsmákban, sokat bántotta az Édesanyámat. Amikor már nagyobbak lettünk persze már megvédtük. Aztán 14 éves koromban elköltöztünk saját családi házunkba, amit akkor 380000 forintért vettek meg a szüleim. Előtte nagyszüleimnél éltünk, mi négyen testvérek szalmazsákos ágyon aludtunk ketten-ketten, egy spájzban, Édesanyámék a konyhában. Hát elmondani sem lehet azt az örömöt, amikor saját kis lakásunkba( fürdőszobánk még nem volt) költöztünk. Az idő múlásával aztán sorban férjhez mentünk.Megszülettek a gyerekek. Három testvéremnél fiu, egyedül nálunk született kislány. Életem legboldogabb napja volt ez a nap.
    Eszter ma már 22 éves. A kórházból már szolgálati lakásunkba jöttünk haza. Mindketten a helyi Tsz-ben dolgoztunk. Szinte semmink nem volt. Ifjúsági kölcsönre amit tudtunk megvettük, mosógép, centrifuga, stb. ami nagyon szükséges volt. Egy szoba ajtaját bezártuk, mert oda nem tudtunk tenni semmit, ami meg látszott, oda a férjem vasból polcot, Tv állványt meg egyéb más berendezést készített. Mégis nagyon boldogan neveltük gyermekünket. Aztán Eszter 4 éves volt, amikor felszólítottak bennünket, hogy el kell hagynunk a lakást, mert meghirdetik megvételre. Nagyon sokat sírtunk, pénzünk nem volt megvenni. Aztán két nagyon jó kollégám kiállt mellettünk, így elővásárlási jogot szereztünk a lakásra. A teljes vételárat kölcsönből fedeztük. Olyan szegényen éltünk, hogy üres befőttes üvegeket vitt Édesanyám a boltba leadni, hogy tudjunk tejet meg kenyeret venni. Mi a férjemmel a munkaidőnk végén mentünk gyógynövényt szedni(aranyvesszőt, békarokkát).Aztán teltek az évek, a lakásra és a gyerekre is egyre többet kellett kiadni. Mindent kölcsönökből tudtam megoldani. Aztán az évek során sajnos annyira felhalmozódtak az adósságaink, hogy most 18 MFt tartozásunk van, és sajnos nem tudok fizetni. Most kell feladnom, teljesen meggyötörve,
    már-már felkészülve a halálra, azt mondom elég volt. Egyetlen dolog tartja bennem még az életet, a gyermekem, akit teljes szívemből imádok, és kérem a jó Istent, hogy tartsa meg nekem és ne legyen lelki ereje megtenni az öngyilkosságot, amit meg akar tenni, ha kilakoltatnak bennünket. Az egész életemben mindig másoknak segítettem, futottam ha valahol baj volt, akár betegség vagy más miatt, tartottam a lelket másokban. Nem gondoltam, hogy egyszer Én is ilyen válságos helyzetbe kerülök, már nincs erőm, szívbeteg Édesanyámat pedig türelemmel ápolnom, segítenem kell, de már úgy érzem, hogy felkelni nem lesz erőm, hogy dolgozni menjek.Gyermekemmel a kapcsolatom szinte baráti, nagyon hiányzik neki a társaságom ha éppen elvonulok sírni, úgy hogy ne lássa senki.
    Már nagyon sok helyen próbálkoztam, hogy ezt az egész adósságot eggyé próbáljam tenni, de sajnos nincs senki aki segítene. Egyetlen bank sem tud segíteni. Hát ennyi az életem. Ugye nem éppen tartozom a gazdag nők közé? Elrontottam az egész életünket, és már nem tudok mit tenni. Ha tudtok esetleg segítségvonalat, kérlek benneteket mutassátok meg nekem, vagy segítséget, nagyon megköszönöm nektek.
    Üdvözlettel: Marika

  • Kedves Marika,
    a múlt héten Szegeden találkoztam egy civil hálózat egyik ottani képviselőjével. A tőle kapott szórólap alapján azt gondolom, hogy őket meg lehetne keresni: http://www.hapn.hu/
    Jómagam nem ismerem a szervezetet – a fenti honlapon a fejlécben találsz elérhetőséget, címet és telefonszámot, e-mail címet is.

    Jobbakat kívánok neked, nektek…

    Ida ***

  • Ahogy végig futottam a hozzászólásokat úgy tűnt, hogy egyedül fogom képviselni a másik nemet:). Igyekszem összeszedni magam, hogy ne nagyon égessem le magunkat: röviden szerintem mi is elég szűkösen élünk a feleségemmel jelenleg – én legalábbis ezt érzem, meg azt, hogy ehhez képest valóban sokat költünk az egyes vásárlásokkor, és ugye teljesen máshogyan érvelünk a kell-nem kell vitában. Feleségem: szeretném…, én: nincs feltétlenül szükségünk most… Két külön világ, és mégis együtt az igazi.

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.