Női önbizalom történetek kerestetnek!

Megvannak a nyertesek! Nem sorsolunk, hanem mind az öten, akik a leginkább megfeleltek a női önbizalom történettel kapcsolatos  kiírásnak, ők megkapják az EzoTér Magazin legfrissebb számát, aminek a gazdagság, a pénz, a bőség a fő témája.
Gratulálunk Pal Kinga-Klara, Vicacicamama, Lajta Brigitta, Szanita, Meci!
A küldeményeteket postán kapjátok meg.

feher-ajto-1201410_white_doorNekem aztán nincs – ez tévedés! Közöltem több éven át azokkal, akik pedig azt hitték, hogy nekem mennyi önbizalmam van. Mert hogy nem volt. A határozottság, vagy annak látszata még nem önbizalom.

Kopp-kopp

Érettségi után kerültem a megyei laphoz. Most hogy felidézni próbálom a saját önbizalom történetemet, megjelenik előttem egy községi tanács fehérre mázolt ajtaja. Állok előtte, és nem merek bekopogtatni. Megint egy irodányi ember néz majd rám sok-sok barna asztal mögül, amikor elmondom: xy vagyok, az ilyen meg ilyen laptól, ezért jöttem, ezt meg ezt keresem.

Tovább tétovázom, de rájövök, nincs más megoldás: kopogtatnom kell, mert nem mehetek vissza azzal a rovatvezetőmhöz, hogy nem mertem benyitani az ajtón.

Áll a levegőben a kezem, a kopogtatásra begörbített ujjam… Nyelek egyet, és kopogok. Határozottan. Mert azt már megtanultam, hogy így kell. Mert a kutya nem hallja meg, ha épp csak megérintem az ajtót – hát csak határozottan!

Ezúttal nem egy egész irodányi ember néz rám, bár ez a középkorú nő is csodálkozik azért kicsit (másfél méter sem vagyok, ő lenne a megyei lap újságírója, ez a fiatalka jányka?, szinte iskolapadba való – gondolhatja), de nagyon segítőkész, kedves…

Ahogy több lesz a jó tapasztalatom, alább hagy a szorongásom, és egyre magabiztosabb vagyok, főleg, hogy visszajáró ismerősként kezdenek üdvözölni a megye egyre több helyén. Időnként már hiányolnak is.

Persze ez is jól esik – ráadásul érzem, hogy őszintén mondják, nem holmi udvariasság.

Feladat

1. Gondold végig, miért szorongunk – miért szorongtam én a fenti történetben, és te miért szoktál hasonló helyzetben szorongni? Mi az ilyen történtek fő jellemzője?
2. Mi történt velem és veled, no és, ott belül, azaz miért szűnt meg végül is a ezekben a szituációkban a szorongásunk?

Tehát gondold végig a folyamatot, és írd is le akár a saját női önbizalom sztoridat, a saját “fehér ajtós” történetedet: oszd meg velünk a te sztoritad itt a hozzászólásokban. Ha gondolod kötődhet a pénzügyekhez is, de bármilyen történetet örömmel veszek, ami épített téged  a női  önbizalmadban, és leírja a szorongásod oldódásának folyamatát. Ígérem: ezúttal is lehet majd nyerni – hogy mit az egyelőre legyen titok. ;-)

A női önbizalom rövid történeteket 2009. november 13-án, pénteken éjfélig várom! Írd a hozzászólásokba! Ezzel egyben hozzájárulásodat adod ahhoz is, hogy kiadványban közzétehesse sztoridat a GazdagNők.hu, illetve alkalmasint tréningjeinknél használhassuk mini esettanulmányként az alább megadott paramétereiddel (pl. nick neveddel).

A nyertest szombaton, 2009. november 14-én sorsoljuk ki!

Saját önbizalom történeteink is elképzelhetően előkerülnek – bár semmi sem lesz kötelező, annyit osztasz meg majd, amennyi jól esik -, nos, ezek a sztorik is szóba kerülhetnek azon a napon, ahol önismereti tesztekkel is dolgozunk majd —>>>

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

22 Responses to “Női önbizalom történetek kerestetnek!”


  • önbizalmam nem túl stabi .tehát labirintusban vagyok

  • Amikor kicsi voltam az iskolában sokszor csúfoltak a szegénységünk miatt azok, akiknek minden megadatott az életben. Ez előbb-utóbb rányomta pecsétjét az életemre. Bátortalan és visszahúzódó lettem és ez miatt nagyon nehezen barátkozom új emberekkel mind a mai napig. Most hogy már feleség és anya vagyok, az élet sok mindenre “rákényszerít”. Érdekes módon ha látom mások bizonytalanságát, az lépésre ösztönöz(pl. ha a boltban nincs kiírva a termék ára és a velem levő személy nem “meri” megkérdezni az árát, akkor megteszem én). Mindig az jár a fejemben, hogy példát kell mutatnom a gyermekemnek, nem akarom hogy olyan legyen mint amilyen én voltam és vagyok még ma is egy kicsit. Erősnek kell lennem, de van még mit tanulnom… úgy érzem!!!

  • Sajnos sokaig en is onbizalom hiannyal kuzkodtem.Amikor bele neztem a tukorbe azt lattam,hogy egy egyaltalan nem szep lany van a tukorbe.Az utcan is amikor mentem mindig ugy gondoltam,hogy azert neznek meg a pasik ugy,hogy kesobb kinevesenek az miat,ahogyan kinezek.Szoval teljes volt az onbizalom vesztes.Talan ebbol az okbol kifolyolag nem nagyon szerettem kimenni az utcara,es egyre tobb idot toltottem a szamitogep elot.Sokat chateltem,mert ott nem kellet felvalaljam az arcomat,anelkul beszlegethettem,hogy lattak volna.
    Mig egy nap a chaten beszelgettem egy sraccal,akivel megbeszeltunk egy randit.Nagyon izgultam a randi elot.Meg utolso pillanatban,amikor ott voltam a randi helyszinen akkor is ugy gondoltam,hogy sarkon fordulok es haza megyek.De ekkor oda lepet hozzam O, megpuszilt es megfogta a kezemet.Majd elmentunk setalni,es a puszibol csok let,a csokbol jaras es persze nagyon boldog voltam.A masodik randin megkerdeztem tole,hogy mit gondolt rolam az elso randin es azt mondta,.hogy azt,hogy nagyon szep vagyok.Es ezutan egyre tobbszor mondta,hogy szeret es,hogy menyire gyonyorunek tart.
    Egy nap peddig azt vettem eszre,hogy amikor bele nezek a tukorbe,mar nem az a csunyacska,szomoru lany nez vissza,hanem egy mosolygos,szep,magabiztos lany,aki meg meleje fulig szerelmes is.Es azota ugy erzem,hogy szep vagyok,magabiztos,es sikeres az elet minden teruleten.Tehat eleg volt hozza egy fiu,es az,hogy szepnek latot ahoz,hogy tenleg szepnek erezem magam,es megvaltozon a velemenyem sajat magamrol.Kesobb vissza neztem a regi kepeket,amik akkoriban keszultek,amikor nem volt onbizalmam,es rajottem,hogy a hosszu haj tenleg nem volt elonyos nekem,de maskep nem volt semmi baj az arcommal,csak az onbizalom hianyzot.Aztan persze szakitas lett a vege a kapcsolatnak masfel ev utan ,es siras,mert szerettem.Kesobb kiderult ugyan,hogy meg mindig nagyon szeret es,hogy a baratai befolyasoltak,hazudtak neki,de en mar ugy ereztem,hogy keso.A szerelem idovel elmult es mas pasik jottek,de egy biztos,hogy neki koszonhetem,hogy mara itt tartok ahol,hogy ujra van onbizalmam es,hogy ujra megtanultam szeretni.De valahogy sose tudtam vele ujra kezdeni,talan a szakitas korulmenyei miat,talan tul ossze torot a szivem a szakitaskor vagy talan feltem attol,hogy ujra ossze tori a szivem.

  • Stílusosan kezdem,nekem volt.Amióta az eszemet tudom mindíg az első háromban voltam,előbb általánosban,később a gimiben,a technikumban és az egyetemen is.Ez nem volt künnyű olyan családban ahol a kritika volt a első.Gimi után helyhiány miatt nem vettek fel az ELTÉ-re,apám szerint csak okos embereket vesznek fel,egy évig dolgoztam művelődési Házban módszertani és kulturális előadóként,mertközel akartam lenni a művészetekhez,irodalomhoz.Mivel az egész család műszaki pályán mozgott,ismételt felvételi után,vegyésztechnikus,majd műszaki tanár lettem,és bumm…melette elvégeztem az ujságíróit.Eddig még megvolt az önbizalom elég sokáig.Aztán kezdtem lemaradni,magyarul félni kezdtem,elbizonytalanodtam és ez sajnos mais tart.Már pontosan nem emlékszem melyik riportnál kezdtem el félni,de már túl voltam egy-két megaláztatáson.Ma is érzem.Félek.

  • Hát a női önbizalmammal, meg úgy általában véve a magabiztossággal úgy voltam, hogy valahol a béka segge alatt volt, anno.
    Nem akarom szegény szüleimre kenni, de azért az ő kezük is benne volt a dologban.
    Történt ugyanis, hogy már újszülöttként “túltáplált” voltam, és úgy 30 éves koromig az is maradtam. Mondhatni a következők miatt:
    “Jaj de sovány ez a gyerek.”
    “Olyan jó nézni, ahogy eszel”.
    Hát ezeket rendszeresen hallottam az anyucitól, a Papucínertől (apukám), és a nagyitól. Meg úgy mindenkitől.
    Ettől az én kezdődő nőiségem halovány szikrákat mert csak szórni, de lobogni? Na azt már nem!
    Ezért aztán suliban csak-csak kerültem a lányokat. Mert hogy ŐK soványak voltak. ÉN meg pufi.
    Na jó, azért ennek is megvolt az az előnye, hogy asz osztályban nekem volt a legnagyobb “didim”.- meg nekem fájt a legjobban a hátam. :(
    Jobban éreztem magam a fiúkkal. Gondoltam, ha megtanulok focizni (ami persze sok rohangászással jár) akkor majd olyan fiúsan sovány leszek, de SOVÁNY.
    Fociztam, én lettem a falu góllövője minden péntek délután. A súlyom? + 5 kg. Ennyit arról, hogy a sport fogyaszt.
    Könyörögtem anyucinak meg Papucínernek, vigyenek valahová, mert én BETEG vagyok.
    El is vittek egy endokrinológushoz, aki hosszas vizsgálódás után megállapította: “Ez a gyerek KÖVÉR.” Koplalni kell és sportolni.
    Ez odáig vezetett, hogy 10 éven át koplaltam, és sportoltam (box, karate, női önvédelem, kézilabda).
    Eredmény: + 10 kg.
    Elérkezett azonban életem egy FONTOS szakasza: A Marketing- és Reklámügyintézői szak. Na, ott volt egy tanárnőm, a marketinget és a piackutatást oktatta. Ő volt az a személy, aki egyszer azt adta nekünk házi feladatnak, hogy “Adjátok Önmagatokakat!”.
    Na, ettől a perctől kezdve nem fogyiztam, nem sportoltam, ellenben hirtelenszőkére festettem a hajam, bőrdzsekibe és farmerbe bújtam. Magyarán: megcsináltam magam.
    Már ezzel nagy feltünést keltettem. Meg persze abbahagytam a diétát, és inkább eljártam ping-pongozni. És tettem egy nagyot a kilókra.
    Minek hatására, minek nem, lement 25 kg!
    Én pediglen bombázóvá lettem.
    Na jó, ez enyhe túlzás, de azért szép dundi csaj lettem, no.
    Ezzel együtt az önbizalmam is kezdett nőni, és egyre több dologba vágtam bele. Nem mondom, volt amibe beletörött a bicskám, de azért arra büszke vagyok, hogy ma, lassan 32 évesen egy egész műszaki osztályt koordinálok (csupa pasi), és valamennyire anyagilag is előrébb jutottam. Ami – valljuk be – a mai férfias társadalomban nagyon jó eredmény. És mindezt az önbizalmam növekedésének tudhatom be (Köszönöm Tanárnő).
    Persze így utólag rájön az ember, hogy valószínűleg azért kellett a „béka segge” alól indulnom, hogy utána a kicsi előrelépéseket nagyon, a nagy előrelépéseket meg még inkább meg tudjam becsülni, hálásnak lenni.
    És bár a kilók egy része visszakúszott, az önbizalmam rendíthetetlen maradt. Úgymond megedződik az ember egy idő után.
    Ennyit az én kis női önbizalmam fejlődéséről. Aminek remélhetőleg még nincs vége, mert fejlődni mindig lehet, sőt kell is!

  • Kedves Ida!
    A történetben magamra ismertem, ha nem is mint újságíró, de ahányszor idegen helyen kell valamit elintéznem, mindig erősen erőt kell vennem magamon, hogy egy ajtón benyissak, vagy valakit megszólítsak. A kopogásom és a kézfogásom határozott. Az ügyfelekkel kapcsolatos ügyintézés során meg kellett tanulnom a határozott fellépést, de mint nő ma is önbizalomhiányban szenvedek. Sajnos ebben a férjem is tovább rontja a helyzetem az örökös kritizálásával, ami szerinte (!!!) építő.

  • Sziasztok!

    Kedves Cecília! Ne engedd a férjednek az “építő” kritikáját! A leértékeléseivel csak akadályoz téged, hogy sikeres legyél. Először minden fejben dől el, és ha Te megengeded neki, hogy kritizáljon, akkor a végén még elhiszed, amit mond, pedig mindnyájan úgy vagyunk tökéletesek, ahogy vagyunk. Persze, ha valaki udvarolgatna neked, biztos felfedezné, hogy neki van a legtökéletesebb felesége, és mi az, hogy más is rá mer nézni…Természetesen Neked kell tudnod, hogy ahogy vagy, úgy jól érzed-e magad, és csak ez a fontos.
    Két évvel ezelőtt még 70 kg voltam, és állandóan borzasztó kövérnek éreztem magam, és hiába mondták, hogy 170 cm-hez ez normális, nekem nem volt normális. Most 63 kilósan teljesen jól vagyok.
    Az üzleti életben szerencsés voltam, hogy bárhova kamikáze módon betudtam menni, meg tudtam szólítani embereket, mint üzletkötő tudtam eladni. Most már ez kevésbé megy, de nem azért, mert nem merem, hanem mert néha kicsit már vágyom a nyugalomra, a pihenésre.
    Mert mi történhet, ha megszólítok valakit, ha bemegyek valakihez?
    Ha udvarias, szóba áll velem, meghallgat, ha valami ebben megakadályozza-akár a saját beképzeltsége- az nem az én hibám.
    Akkor keresek más partnert, más üzletfelet. Persze ezért a legjobb a régi kedves partnereinkkel dolgozni, és ápolni a kapcsolatot velük.Aki nem olyan, aki energiarabló, azt ki kell húzni a listáról. Higgyétek el nem lesz Nekem kevesebb emiatt. Ezt hosszú évekig nem hittem el, az üzlettársam tanított meg rá.
    Legnagyobb kihívás mindig, hogy magammal kell jóba lennem. Ha ez megy, akkor minden sikerül.
    Csöpi, Neked szeretném üzenni, hogy tudom, hogy borzasztó lehetett a megaláztatást átélni, de ezek a szituációk azokat az embereket minősíti, akik megaláztak. Egy tisztességes ember soha nem alázza meg a másikat.Ha meg nem tisztességes akkor meg nem…Ugye egyetértesz? Ne félj, higgy magadban!

  • Sziasztok!
    Higgy magadban! Igen, jól írod Beatrix, ez a legfontosabb, mert akkor az élet minden területén magabiztosabbak tudunk lenni.
    Vegyük például az autóvezetést.
    Megvan a jogsi. Szeretünk vezetni, tudunk is.
    De mi van ha vidékről kell jönnünk a budapesti csúcsforgalomba?
    Miért félünk? Csak az autók száma több, vezetni ugyanolyan jól tudunk, az nem helyfüggő. Ráadásul araszolni igazán nem kell profi autóvezetőnek lenni.
    Mitől félünk? Attól, hogy ránk dudálnak, vagy hogy beintenek? Na és akkor mi van? Őket minősíti.
    Nekem úgy sikerült legyőznöm, hogy azt mondtam magamnak: Uralom az autót mindig minden helyzetben.
    Ez kivetíthető minden más területre. Én irányítom önmagam. Azt fogadom el amit én akarok, azt hallom meg amit én akarok. Még ha bántanak is, a fülem hallja, de nem fogadom be, nem dagonyászom benne. Tudatosítom, h nekem rossz és próbálok minimális érzelmi töltést adni, minél előbb elfelejteni.
    Persze nem minden szituáció egyforma, de ezt is éredemes apró dolgokkal elkezdeni. Gyakorlat teszi a mestert! Érdemes gyakorolni.

    Gizus

  • Borbélyné Ildikó

    Kedves Ida!Önbizalmat elvesziteni nem is olyan nehéz.Lehet egy olyan munkahelyi légkör ,ahol az irigység ,negativ kisúgárzás és már kész,nincs önbizalom.Pozitiv gondolkodás hive vagyok ,de sajnos kénytelen vagyok ,egy ilyen munkahelyen dolgozni ,ahova már félve járok be.Talán esztt vonzottam be magamnak.Idő kell még újból vissza áll az önbizalmam.,Teljessen mindegy hogy, mit gondolnak rólam mások csak az számit,én mit gondolok magamról.Mély üdvözlettel.Ildi

  • Az én fehér ajtóm?
    Több is volt már:
    1. tinédzser kori önkép-testséma zavar, ami nagyon sokáig fennállt, talán az első komoly kapcsolat (ami a nagy Ő lett) tette ezt a helyére
    2. mivé válok – hivatás kérdése : azt hiszem a tanáraim és én lepődtünk meg leginkább amikor sikerült a felvételi az orvosi egyetemre – utólag anyukám bevallotta hogy ő is inogott, de jól titkolta , szóval ő volt a fő motivátorom!
    3. az egyetem: komoly kihívás volt minden nagyobb vizsga – többször futottam másodszorra sőt harmadszorra is neki (az első évek készségtárgyaiban) – még egy komoly, mai napig fennálló szénanáthát is bevonzottam magamnak a sok stressz miatt!
    4. az önálló munka: a mélyvíz és a sok ügyeleti munka megmutatta hogy igen is tudok életet menteni ha kell, és hogy van amikor tényleg nem sikerül ( másnak se, nemcsak nekem)
    5. a gyerek, mint felelősség: már a 3.-nál járok, és nem mondom hogy minta-anya vagyok, de mindenki dicséri őket, milyen kiegyensúlyozott gyerekek!
    6. önálló otthon-élet: elszakadtunk a családunktól, messzire költöztünk – ez most nagyon nehéz, de lépnünk kellett
    7. a jogsi-mumus: jogsi kérem lerakva – elsőre – de vezetni azóta se vezetek rendszeresen (önhibámon kívül) így újra rettegek !!! :)
    8. vállalkozás a családban: férjem webes cége, mélyvízbe ugrás volt, most próbálok az ő segítségére lenni — óóó én és a számítógép, a programozás, a marketing, a SEO !!!! :))
    9. szakmai útvesztő: többféle út áll előttem, próbálom a legoptimálisabbat kiválasztani – mérleg a jegyem!- ( érdekes legyen, rugalmas, jól keressek! stb.), de ez még az az ajtó ami előtt topogok és tervezgetem mit is mondok majd :)
    10. jó polgár: kis falu aktív tagjának lenni, vagy sodródni és bezárkózni? az utóbbi könnyebb lenne – de valami újra és újra meg-meg indít, sarkal – sajtkukac??? :)
    üdv: Szilvia

  • Sziasztok!
    Megtalaltam ezt az idezetet Szepes Mariatol.

    “Az önbizalom, akármennyire elveszítette valódi értékfedezetét, eredetében lényünknek egy magasabb realitásból táplálkozó, tudattalan emlékezete. Meghasonlottságának krízisei között is él benne a bizonyosság, hogy a sötét, bénító varázslat mögött ott rejtõznek detronizált, titáni képességei. Az önbizalom e magunkról való bizonyosság mágikus szuggesztiója, amely lenyûgözi azokat is, akiken át érvényesülését keresi, és az õ hitükön át visszahat ránk. A siker felfokozza, intenziválja az önbizalmat. A sikertelenség, a kudarc egymásra halmozódó bosszantó, apró emlékképei elrekesztik az önbizalom áramforrását. ”

    Ez az idezet a -Mindennapi elet magiaja-bol van, ami itt a neten is olvashato,e konyv bovitett kiadasa a -Sors magiaja- es nagyon tetszett meg a -Szerelem magiaja – .
    Valoszinuleg sokan ismeritek mar, de ha megsem, olvassatok el, ha tehetitek legalabb e 2-3 konyvet Szepes M.-nak.Nekem rendkivul sokat segitett megerteni a bennem felmerult kerdeseket.Szinte valaszolt rajuk.Igen sokat olvastam, de e temaban a legtobbet Szepes Mariatol kaptam.Erdekes, eletem elso konyvet is o irta, a Pottyos Panni naploja c. konyvbol tanultam meg irni – olvasni.

  • Az én önbizalom történetem talán kicsit más, bár sok hasonlóságot is felfedeztem az általatok leírtakkal.
    A szüleim soha nem szerettek, nem emlékszem, hogy valaha megdicsértek volna, és szerintük a mai napig ingyenélő vagyok, és nem vittem semmire. Ebből kifolyólag otthon nem volt önbizalmam.
    A környék legelitebb iskolájába írattak be, ahol még az osztályzatokat is az öltözködésünk alapján kaptuk. Hiába voltak gazdagok, rám nem költöttek, ezért soha nem tudtam beilleszkedni az osztályközösségbe. Így az iskola sem járult hozzá az önbizalmam növeléséhez. Mégis volt valami, ami legbelül azt súgta, hogy ez egy elvarázsolt világ, és én valójában egy hercegnő vagyok. Biztos voltam benne, hogy egyszer eljönnek értem az igazi szüleim. 3 évesen egyébként minden kislány tudja, hogy ő egy királynő, bármilyenek legyenek is a körülményei.
    16 évesen aztán megszöktem otthonról, és férjhez mentem, mert azt hittem, hogy így megszabadulhatok a szüleimtől. Sokat dolgoztam, tanultam, szereztem 3 diplomát, született 3 gyerekem, de a szüleim hangja mindig ott harsogott a fejemben, hogy egy senki vagyok, és soha nem viszem semmire. Ezt egyébként nem is mulasztották el megjegyezni, akárhányszor találkoztunk.
    Jöttek a személyiségfejlesztő tréningek, de a helyzet nem sokat változott. Ugyan mindenki azt hitte rólam, hogy egy sikeres üzletasszony és vezető vagyok, de ez csak a felszín volt.
    Aztán történt valami. Megtudtam, hogy olyan értékes vagyok, hogy Jézus Krisztus meghalt értem. Megtudtam, hogy az Atyám a leggazdagabb a világon, és én az ő örököse vagyok. Megtapasztaltam a valódi szeretetet, elfogadást és biztonságot. Ez már sziklaszilárd önbizalmat jelent. Magamban ugyan nem bízhatok, mert a szívem és az érzéseim becsapnak, de Isten örök, és építhetem rá az életemet.

  • Sziasztok!
    Az én egyik önbizalom-történetem a munkahelyemhez kapcsolódik. A tevékenységgel együtt átkerültem egy másik szervezeti egységhez, és egyik napról a másikra nekem kellett vezetni a tárcaközi bizottsági üléseket – angolul – ahol addig “csak” szervező és jegyzőkönyvező voltam. Mikor első alkalommal bementem, szabályosan folyt a víz a hátamon (én nem is tudok olyan jól angolul, meg itt ez a sok nagy ember, mekkora égés lesz, stb.), de megcsináltam! Nem volt más választásom, muszáj volt úsznom a mély vízben. Nem volt tökéletes, de az azt követő alkalmakkor sokkal jobban ment, és valahogy könnyebb is lett.
    Másik: mindig is nagyon szerettem énekelni, általános és középiskolában végig énekkaros voltam. De bennem volt a vágy, hogy szólóban is énekeljek. Az első ilyen alkalommal kb. 60 fős közönségem volt. Mikor ott álltam a színpadon, már nem voltam benne biztos, hogy ezt akarom. És mégis, pár ütem után valahogy elmúlt a kezdeti félsz, és nagyon jól sikerült. Később aztán nekem kellett lelkileg támogatnom a fellépés előtt a tőlem lényegesen tehetségesebb barátnőmet…
    Anita

  • A férje sokat szorongatta ,elnyomta. Szeretöt is tartot, s pénzelte. Az ö gyerekeivel rosszul bánt. Ha munkát talált kicsinálta.a nö sokat szemezett férfiakkal s gyűjtötte ezeket az élményeket, mivel tudnia kellett ö is valaki ö is nö. Majd munkát kapott elöbb kicsitt majd onnan elrángatták, s ö hagyta magát a jo helyröl kimozditani.Majd embereket kellett professionálisan kérdeznie. Beengették, beszélgettek vele segitették mint eddig senki sem. Megkaptza a köztöl a szeretetet.
    Onnan kizrikálták de nem adta fel.Hamarosan talált egy támogato légköró munkahelyet ott éri el hétköznapi de önbizalma szempontjábol fontos sikereit. Naprol napra fejlödik pedig már 39. Legyen önzö ezt kivánja ö s gyerekei érdeke. S meg is fogja tenni.

  • Kedves Ida! Amikor önbizalomhiány miatt úgy érzem,hogy nehezen megoldható helyzetbe kerülök,ill.nem tudom megvalósítani a dolgot,szerintem az csak illúzó, melyet félrevezető érzés, s gondolat vált ki.
    S, ha szembemerek nézni a saját félelmem ” farkasával”,olyannyira,
    hogy merek lépni,a megvalósítás után kiderül az eredmény, hogy igen, érdemes volt! Ki tudja melyik előzetes, korábbi, átélt élményeink alapján befolyásol bennünket a döntésmeghozatalunk? S valóban az elme rengeteg elképzelt negatív szituációt képes gyártani.
    S abban a pillanatban, amikor a jelen pillanatra tudunk koncentrálni, összeszedjük magunkat, “nem problémázunk”, hanem átalakulunk problémamegoldóvá,akkor be merünk nyitni a ” fehér ajtón”, s kinyílik számunkra ez az ajtó.
    Emlékszem, amikor először léptem be az iskola épületébe,ahol jelen
    leg is tanítok,hatalmasnak láttam az épületet,, s félelem fogott el. Magát a feladatomat,hogy itt fogok kép.nélkül tanítani, szintén hatalmasnak éreztem.Azóta már kinyílt számomra mindegyik teremajtó,
    s egészen családias minden osztály hangulata. Az egyik nyáron táboroztatni kellett az alsós gyerekeket, s kiderült, a szintén kezdő kolléganőm tud velem eljönni. Tapasztalathiány miatt csakúgy vibráltak bennem a “mi fog történni ha ilyen, meg olyan probléma adódik a táborban?”-képzelgéseim.
    Önbizalomhiány miatt igencsak nyugtalan voltam.
    Arra nem is gondoltam,hogy sok segítő táboroztatóval találkozom majd. Elvállaltam,hiszen bíztak bennem.Remekül sikerült minden, s utána gyakran vittem a gyerekeket nyaralni.S,most is járunk túrázni,
    kirándulni.
    Üdvözlettel: Meci

  • Sziasztok!

    Az en kis onbizalomtortenetem: (sorsolason kivul ) :)
    Annyit szorongtam, sirtam-rittam busultam,megfelemlitett szerencsetlen kislanykent gyerekkoromban a “nagyoktol” szenvedve, (apam-anyam-mostohaapam)mig egy szep napon azt mondtam: En nem igy akarok elni!
    Az en gyerekem nem elheti at ezeket! Nincs az a futyi a foldon amiert megengednem,hogy testem-lelkem hetente osszetorjek,es a gyerekeimnek ezt vegig kelljen nezni.Hogy rettegjenek, hogy minden Szentesten feldiszitett karacsonyfak ropkodjenek , siras, visitas..csak azert, mert en annyiba sem nezem sajat magamat, mint egy legyet…es hagyom, hogy egyik allat a masik utan azt tegye velem, amit akar.
    Mert serult az onerzete,mert nyomorult, mert fel, mert sehol nem meri megmondani mi faj neki, es csak otthon a szerencsetlen nok es oktalan kis allatkak kozott kozott “Jani”.

    Meg is csinaltam!Az Eg adott hozza nekem erot,es minden mast.Sajnos a Tarsamat meg nem talaltam meg….akinek 2 ilyen apja volt, annak kicsit nehezebb…Voltak ferjek, szereto kedvesek, de egy ido utan mindet elhajtottam magam mellol, de az ostor mindig az en kezemben volt.Persze csak csettintesre, hogy tudja, mikor kell tavoznia.

    Tehat kedves Lajta Brigitta, sajnos nem mulik el nyom nelkul amit atel az ember.(Egyebkent ajanlom olvasd el a Mérgező Szülők (Susan Forward) konyvet, ha meg nem olvastad volna.)

    Aki a poklot mar megjarta az nem riad vissza holmi kis ajtokopogtatastol, meg akkor sem, ha azt az ajtot valaki feherre festette… mert lattunk mi mar feher ajtot… :)

    Mindenkinek minden szepet es jot kivanok.

  • Szia IKO!

    Olvastam a Mérgező szülőket.
    Én a saját történetemet írtam le, ez nem jelenti azt, hogy veled is így történik. Hidd el, mindennap szíjjal vertek, és megaláztak, amikor csak tehették, és teszik ma is. Persze, emlékszem ezekre, de az érzelmi töltete már megszűnt. Istennek van hatalma elvenni ezeket, ha megtanultad a leckét. Ad erőt, hogy meg tudj bocsátani, mert azt mondja, hogy “elég neked az én kegyelmem”. Ez lesz a könyvem címe is.
    Csakhogy ezt alázattal kérni kell. Erről írom a könyvemet. Remélem, hogy sok nyomorult gyerekkort megélt embernek fog majd segíteni.

  • Kedves Brigitta!
    En ertem! Nagyon is….Sok sikert kivanok a konyvedhez!Mar az, maga a legjobb terapia, hogy ugymond “kiirod magadbol” a fajdalmakat. Akar ugy erzed, hogy tulleptel mar rajta, akar nem…..raadasul segitesz is vele….
    En nem akartam errol irni, a te hozzaszolasod hatasara irtam megis..

    Engem ugyan soha nem fenyitettek meg fizikailag, “csupan ” lelkileg ” probaltak agyon csapni, de erdekes mod ettol csak erosebb lettem. “ami nem ol meg, az megerosit” alapon.
    Sosem fogom megtudni, hogy milyen ember lettem volna, ha egy szeretetteljes legkorben nevelkedek…
    Valami miatt nekem ezt kellett megtapasztalnom. Meggyozodesem, hogy a szulok, a gyermekevek hatarozzak meg vegervenyesen, hogy ki mennyire becsuli onmagat, milyen az onbizalma, hogy all hozza az egesz ELET-hez.
    Vagy ugyanugy el mint ahogy latta, vagy tok ellenkezoleg.Ismerek olyan alkoholista, orokke dohanyzo szulok gyermeket, (sokat) akik a szuloi peldat kovetik, de olyat is, aki soha nem vett a szajaba alkoholt, az udvaran sem lehet dohanyozni, mert gyuloli, azt mondja o annyi fustot nyelt gyerekkoraban, hogy az neki tobb eletre betart…. aki ot tiszteli, szereti, nem dohanyzik a jelenleteben, foleg nem az otthonaban.

    Egyebkent elgondolkoztato, hogy egy teljesen normalisnak mondhato, szeretetteljes legkorben felnott magyar gyerek is , mennyire mas utravalot kap, mint pl. egy mondjuk mexikoi gyerek.
    Nemreg voltam meghivott vendeg egy 15 eves mexikoi szarmazasu amerikai kislany “felnotte avatasan”.
    Hat mit mondjak, nagyon tanulsagos volt, leesett az allam, veluk orultem, es egyben sirt a lelkem a mi lanyainkra gondolva.

    Az egesz unnepseget egy magyar lakodalomhoz tudnam hasonlitani.Rengeteg vendeg, etel, ital, ajandekok, templomi szertartas. A kislany gyonyoru “eskuvoi” ruhaban, boldogan magabiztosan az egesz csalad szivbeli tamogatasa kozepette unnepel.

    Unneplik, hogy Olga Marez megszuletett, el, ugy ahogy van a legjobb, a legszebb , az, akit vartak, az akit szeretnek minden feltetel nelkul……
    Hatalmas, kover, kislany, aki lehet a szorzotablat sem tudja maradektalanul…de kihuzza magat, felemeli kifestett, bodoritott kis fejet, es egyenes testtartassal vegigvonul csillogo szemmel a hatalmas testevel a templom voros szonyegenek rozsakkal boritott szegelyen.
    A szabalyos szertartas, olyan, mint nalunk az eskuvon szokas.Meltatjak OT ! Ugy ahogy van. Semmi, kritika! semmi szeretunk, ha….
    Szeretun! Ertekelunk! Orulunk hogy vagy nekunk! Szeretet..taps..enek… egyeb meltatasok!
    Aztan jon a vacsora.
    Video es fotok tomkelege arrol, hogy ez a kislany megszuletett, vartak es szeretik, minden feltetel nelkul. Fotok, fotok, fotok.

    Nalunk mi van? Kover vagy, sovany vagy! Allj egyenesen! Mosolyogj! Mutatkozz be szepen! Ne hozz ram szegyent!!! nem vagy mindenbol kituno!!! Nincs meg meg a felsofoku nyelvvizsgad! Nem vagy eleg jo, hogy felvegyenek az egyetemre!Mi lesz beloled fiam!? STB.

    Rettenetes, ahogy a klasszissal jobb gyerekeinket alazzuk, onbizalmukat alaasssuk!Mert mit mondanak? Uristen! A kepmutato, hazug ismerosok vajon mit szolnak??
    At kell alakitanunk az egesz hozzaallasunkat az emberi meltosagot illetoen. Van meg dolgunk sok…

    Tapasztalatom szerint nagyon sokat lehet, igy virtualisan is segiteni egymasnak, ha megfelelo emberek talalkoznak itt…
    Meg nem tudom, kinek miben? Az is lehet en kapom a legnegyobb segitseget egy elejtett mondat kapcsan…minden lehetseges!
    En itt vagyok!

    Mindenkinek minden szepet es jot kivanok!
    Iko :)

    Udvozlettel ; Iko Aki Ildiko lenne, de az iko-t konnyebb kimondani, hat akkor legyek Iko… :)

    A mi szuper lanyaink annyit vannak alazva, becsmerelve, hogy

    Hire hamva sincs a nalunk szokasos, nem vagy szinkituno! Buta vagy ! meg nincs meg a felsofoku nyelvvizsgad ebbol- abbol! Kover vagy!! csunya vagy ! Hogy nez ki a hajad fiam! Nem ertel el 120% -ot!!! Huzd ki magad! Viselkedj fiam! Nem… naluk nem errol szol a vilag! Es szomoruan allapitom meg nekik van igazuk!!!

  • Elnezest a dupla befejezesert.Irtam egy masik levelet is, amit kitoroltem, de ugy latszik csak felig… :)

  • Én egyedüli gyerek voltam,elváltak a szüleim,Édesanyám nevelt fel egyedül!Én is kaptam,kukoricán térdeltem pálcával hogy hurkák voltak rajtam,meg hát agyba főbe vert hajtépés rugás,minden volt mert másodikban nemértettem a matekot!
    Balkezesnek születtem,de jobb kezesnek kellett lennem,igy ezért is volt ok hogy üssön!Igy jobbal irok,és ballal végzek minden mást!
    Sokszor hallottam hogy hülye vagyok hozzá,nem lesz belőlem semmi,kövér vagyok és 11évesen már fogyi kekszeket kellett ennem,és fogyokurázni,egyszóval éheztem a kajára is és a szeretetre is!!:))
    mindentől féltem hogy nem jol csinálom,nem beszélhettem mert hülyeséget mondok,és most is ezt hallgatom hogy egy semmire kellő vagyok aki nem tudja mit kell csinálni!!Nem jol neveltem a gyerekeimet se,nincs pénzem mert elköltöm hülyeségekre!
    Van lakásom,van 4 gyermekem egy unokám,sajnos a kislánnyal is igy foglalkozik!!
    Meg kell magammal értetnem,hogy jó vagyok és ügyes vagyok mert felneveltem 4 gyereket, egyedül, van lakásom és jo vagyok a szakmámba!Csak elkell hitetnem magammal,és minden rendben lesz!!
    Erika

  • Erika,
    NE költsd el hülyeségekre a pénzedet! Ezt csak azért merem így leírni neked, mert magad írtad, hogy EZT teszed. Állítsd le a folyamatot! Nézz mögé, hogy miért költekezel.

    Én is költekező típus voltam, tudom, milyen.

    Az örömöt meg lehet találni másban is, mint a vásárlásban. Sok ingyenes jó dolog van.

    Kívánom, hogy találd meg az utadat, a lelki békédet a saját tanulságaid üzenetei által, a saját tapasztalataid révén.

    És igen, büszke lehetsz a teljesítményeidre is – naná!
    :-)

    Ida ***

  • Én igen csak esetlen kislány voltam, aki félelmében rendszeresen elfelejtettem mit kell vennem a boltban. Ekkor persze, hazamentem és megkérdeztem, mit is kellett volna hoznom. Persze, leszidott, hogy nem tudtam megjegyezni. Ezért aztán, mindig felírtam egy cetlire, hogy még véletlenül se felejtsem el. Egyszer aztán a boltban vettem észre, hogy elvesztettem a cetlit, megpróbáltam felidézni mit is írtam és sikerült. Ezt a szokásomat mai napig megőriztem, mert ad egy önbizalmat, a tudat, hogy ott van a cetli még, ha nem is kell elővennem.:))

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.