Az idő pénz – és a halogatás? Halogatás történeteket várunk!

ido-penz-878229_time_is_moneyA halogatásnál kevés frusztrálóbb, lélek- és önbizalom ölőbb önszabotázs van. Ráadásul rengeteg időnk elpocsékolódik így – ez csak látszólagosan ellentmondás, gondold végig! No, és nem egyszer a halogatás vége az is, hogy anyagilag is a rövidebbet húzzuk. Előfordult már ilyesmi veled?

Elúszott lehetőségek

Emlékszem, amikor hirdetésszervezéssel foglalkoztam, időnként nagyon nehezen szántam rá magamat, hogy csináljam. Sejted, ugye, hogy miért. Nyilván féltem a visszautasítástól. Miközben pedig éreztem, hogy tennem kellene, mert hát most ez a feladatom, ezt vállaltam, és ebből lesz pénzem. Mégsem voltam képes megmozdulni egy-egy esetben, pedig tán világosan láttam még a következményeit is a halogatásomnak.

Rengeteg időm elment azzal közben, hogy ettem magam, nem tudtam másra rendesen koncentrálni, lelkiismeret furdalásom és bűntudatom lett. Ez csak tovább rontotta a helyzetet, a lelki állapotomat.

Aztán amikor végre felemeltem a telefont, kiderült, hogy valaki előttem halászta el az üzletet. Sejtheted, hogy mennyire dühös voltam! Persze mérges lehettem valóban, de senki másra nem haragudhattam, csak magamra – meglett a saját halogatásom visszavonhatatlan következménye.

Néhány jó kis lecke után rájöttem, hogy akik nem halogatnak, azok jutnak sikerre, nem véletlenül halászták el előlem a babérokat. És ezek szerint tök felesleges szorongnom a visszautasítástól, mert lám ha léptem volna, engem sem biztos, hogy elutasítottak volna.

“…megrázó erejű felismerés ért”

Véleményeket kértem egy igényfelmérő kérdőívben a halogatással kapcsolatban is  – ebből idéznék néhány választ név nélkül:

  • * Nagyon jellemző rám a halogatás is, valószínű, hogy sok mindenben azért nem jutok előrébb. Sajnos önbizalom, önismereti hiánnyal,  ill. pénzhiánnyal is küszködöm.
  • * Nem igazán bánok jól az időmmel. Gyakran halogatom a kellemetlenebb feladatokat, majd a lehető legutolsó pillanatban jól-rosszul kikényszerítem magamból azt, amit már régen meg kellett volna tennem.
  • * Sokáig elbújtam a “jópofának” tűnő mondás mögé: az a probléma, ami magától nem oldódik meg… Sokszor halogattam személyes tisztázó beszélgetéseket…  Nagyon rossz volt, mert mindaddig, míg ez be nem következett, csak rágódtam rajta.
  • * A kellemetlen dolgokat addig tologatom, amíg vagy lekések, vagy összecsapom. Főként azokat, amikhez önbizalom kell…
  • * Döbbenetes és megrázó erejű felismerés ért:  minden, szinte minden eddigi problémám, kudarcérzésem és önbizalomhiányom mozgatórugója halogató természetemből fakadt…
  • * Leginkább a nemszeretem munkát halogatom, meg azt amelyiktől valamiért félek, pedig már többször megtapasztaltam, hogy milyen jó tud lenni, ha gyorsan megcsinálom.

Küldj halogatás történetet!

Én magam is ismerem, valóban milyen ragyogó érzés, ha azt a fontos dolgot, amiről pontosan érzem, hogy azt kell elvégeznem először, azt megcsinálom már a napom elején. És nem nyomaszt az elvégzetlenség terhe egész nap, késő estéig is akár.  S ráadásul az elégedetlenség érzésében torkollva.

A halogatások mögött a kudarctól való félelem jócskán megbújik – ahogy az én hirdetésszervezős időszakomban is történt.

Remek lenne, ha itt a hozzászólásokban megírnátok a saját halogatás történeteiteket – negatív és pozitív történeteket egyaránt örömmel vennék:

  1. mikor és miért halogattok, és mi lett ennek az ára, mit vontatok le tanulságként az elkövetett hibákból, esetleges rossz döntésekből,
  2. hogyan győztétek le sikeresen a halogatást, milyen eset kapcsán fordult meg bennetek valami, és hogy tudtatok új szokást felvenni – tehát siker történetek is jöhetnek, sőt!

A hozzászólásokba várom a történeteiteket – úgy küldjétek be, hogy ezzel egybe  hozzájárulásotokat adjátok ahhoz, hogy a GazdagNők kiadványaiban közzétehessük, illetve esettanulmányként felhasználhassuk azzal a névvel, ahogy itt bekülditek. Vagy jelezzétek, ha más néven szeretnétek – köszönöm.

Ingyenes és fizetős lehetőségekről egyaránt informálódhatsz, ha kitöltöd a GazdagNők igényfelmérő kérdőívét – ebben a halogatással, pénz- és időgazdálkodással kapcsolatan is leírhatod, miben van szükséged segítségre —>>

A halogatás, az idő- és a pénzgazdálkodás lesz az egyik fő témája a Női Önismereti és Bőség Akadémia hamarosan következő egyik új programjának. S erről elsőként értesülnek az igényfelmérő kérdőív kitöltői. Tehát itt találod, hogy mielőbb bekerülhess a bennfentesek ;-) közé —>>>

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

21 Responses to “Az idő pénz – és a halogatás? Halogatás történeteket várunk!”


  • Pateanu Annamária

    Lányok! Ismerjétek meg bennem a halogatás Einsteinjét, nobedíjasát, csimborasszóját (nem azért a 105 kilómért…:-). Ezért is örülök nagyon, hogy van, aki “lökdödssön”. Egy élet óta küzdök ellene, Ida jól mondja, kevés dolog frusztrálóbb, legalábbis számomra.
    Íme a történetem:
    Lakásra gyűjtöttünk, rém kevés pénzünk volt, ezért belementünk egy Flat-Club nevű, azóta rég csődbement csoportfélébe, aminek a lényege, hogy mindenki havonta befizeti a futamidő végére elérni kívánt összeg részletét, majd sorshúzással valaki megkapja a saját összegét, persze tovább törleszti, ha nem utolsónak marad. Szóval telt az idő, nem minket húztak ki, változott a helyzetünk is, úgy nézett ki, hogy kelleni fog az egyébként bármikor kivehető befizetett összegünk. A törlesztés befizetésekor – ez személyesen történt – elfelejtettem megkérdezni a következő sorsolás időpontját. “Majd” – gondoltam én – “ráérek telefonálni, meg amúgy is értesítenek”.
    Az értesítés elkallódott (saját telefonunk még nem volt), így nem jelentünk meg az esélyt jelentő sorsoláson, de ami nagyobb baj, ilyenkor lehetett nyilatkozni a visszalépésről és kikérni a pénzt. Mint utóbb kiderült, ez volt a cég utolsó megtartott sorsolása, rövidesen csődöt jelentettek, a mi pénzecskénk odalett, és elestünk egy lakáslehetőségtől, ami ezen a különbözeten múlt. Évekig vártunk a következőre, komfort nélküli, jóformán fűthetetlen lakásban tengődve.
    És ez csak az egyik “hőstettem”. Nagyon jó, hogy vagytok!

  • Huuu, Annamária – le a kalappal! Már mint, hogy igy bevállaltad, és leírtad a sztoridat.
    Őszintén szólva, amikor arra gondoltam, hogy felhívást kellene közzétennem, nem volt előttem világosan, milyen sztorik jöhetnek, de ezek után nagyon reménykedem, hogy lesz jó pár tanulságos történet.

    Én is örülök, hogy lehetünk egymásnak – nekem is jó, hogy vagytok.

    Köszönet, hála – és áldás-bőség :-)

    Ida *** soxerivel…

  • A halogatás nagyon jó arra, hogy elodázuk a dolgokat, aztán ahogy elhalad az élet mellettünk, sajnálkozunk, hogy nem tettük meg…
    mondani pedig már ezt mondjuk: sajnos nem volt rá lehetőségem!
    Én is ezt tettem, mert sokkal kényelmesebb, egyszerűbb, komplikációktól mentes ÉS másokat lehet hibáztatni, hogy nem sikerült.
    Nagyon féltem! Most is félek, de belevágtam és az első nap estéjére már csökkent a szorongásom. Ami eddig nagy sötét lyuk volt, azt már látom körvonalazódni és tudom, hogy napról-napra közelebb kerülök a megoldáshoz.
    Képzeljétek, belevágtam egy pályázatba! Soha nem tettem még ilyet, de annyira éreztem, hogy ez nekem való! Az összes szorongásomat félresöpörte a felismerés, hogy ha ez sikerül, akkor az olyan, mintha a lépcsőn gyaloglás helyett a liftbe szállnék. Egy pillanat alatt az emeleten lehetek, ahová amúgy csak hosszú évek alatt jutnék fel.
    És mégis, délben már akkora volt a nyomás rajtam, hogy lázas lettem és levert a víz, de telefonáltam tovább, hogy a megfelelő emberekkel felvegyem a kapcsolatot, akik segíthetnek a pályázat elkészítésében.
    És képzeljétek, már délután 2 órakor tudtam, hogy megtaláltam az embereimet! Innen már minden könnyebbé vált, és elmúlt a lázam!
    Szurkoljatok, 16-án le kell adnom a kész anyagot!

  • Szuper, Andi – szívből drukkolok neked!
    Számolj majd be az eredményekről is, feltételnül!

    Ida ***

    ps: jártam már a honlapodon, és megcsodáltam a csodaszép állat rajzaidat – gratula! :-)

  • Kedves Annamari!

    Minden elismerésem, hogy ezt leírtad, és vállalod a tévedésed.

    „A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.”
    Paulo Coelho

    Andi, Neked pedig szurkolok, és fogadd el jókívánságom a csodálatos rajzaid mellé:

    „Ha a lehetőség nem kopogtat be hozzád, csinálj magadnak egy ajtót.”
    Milton

    Így kell csinálni:)

  • Ida, ez egy jó post, gratula és kíváncsi vagyok a további történetekre, nem találok, értesítőre feliratkozást, ha új hozzászólás érkezik, nem lehet megoldani?

    Ha van időm feljövök és böngészgetek, de vannak olyan témák, melyeket figyelemmel kísérnék, nekem is van még mit tanulnom.

  • Kedves Mindenki!

    Nagyon kemény tapasztalásokat olvastam a fentiekben. A halogatás valóban gyakran gyomor görcsöt okozó jelenség. Nagyon sokan küzdünk vele életünk során, ezzel rontva az életünket, hiszen mázsás súlyként nehezedik ránk. Én sok-sok tanulással megtanultam, hogy hogyan is küzdjem le ezen félelmeimet. Amikor még aktívan dolgoztam (most már nyugdíjas vagyok) előző este átgondoltam a következő nap teendőit, amit egy prioritási sorrendben leírtam. Ezáltal tudtam, hogy meleyek azok a dolgok amiket fontos megtennem, így aztán sorban megoldottam a feladataimat függetlenül attól, hogy jó vagy rossz. Voltak közöttük olyanok, amelyeket már nem is kellet megoldani, mert megoldódtak vagy nem voltak fontosak, és esetleg a halogatás kategóriába estek. Ez természetesen nagyon sok gyakorlást igényel, de megéri.

    Néha azonban a halogatásnak lehetnek pozitív következményei. Ha van olyan ami számodra nem kedvező és halogatásod közben olyan információhoz jutsz ami egy jó döntést eredményez, akkor megérte a halogatás

    Célszerű az érzéseinkre hallgatni és az alapján cselekedni. Sajnos egyre kevésbé figyelünk magunkra (magunkba), így növelve félelmeinket.

  • Kedves Gabi, kedves többiek!

    Én, mint a Gazdagnők.hu technikai mindenese ;) máris teljesítettem a kérést, beépítettem ugyanazt a kiegészítőt ide is, ami a guglisagok.hu-n kezdetektől jól működik.

    A hozzászólás-megíró doboz alatt kell egyet pipálni és máris jönnek e-mail-ben az adott cikkhez érkezett kommentek, természetesen csak azután, hogy te is elküldted a tiédet (anélkül nem működik).

    Használjátok örömmel! :)
    Szép napot!

  • Sziasztok!
    Az én esetem egy önbizalmi halogatás volt, szinte tudat alatt. Gyakran volt visszatérő álmom, hogy autót vezetek, álmomban mindig pirosat, és a vezetés olyan örömérzetet és élvezetet okoz amit nem is tudok mihez haosnlítani. Ám ez csak álmomban volt így. A valóságban mindig is úgy gondoltam, hogy akiben olyan kevés önbizalom és határozottság van, mint bennem, az ne vezessen autót. Egyértelmű volt számomra, hogy én mindig gyalog, biciklivel vagy busszal fogok járni, ez passzolt is a környzetvédelmi elveimhez. Ám egyszercsak örömmel értesültem róla hogy ahol főiskola óta dolgozni szeretnék munkatársakat keresnek. Jelentkeztem, behívtak interjúra -ám a munkát jogosítvény hiányában nem kaptam meg. Akkor egy kisebb gombafelhő szállt fel az agyamból mérgemben. Egy hónap mulva már egy gyorsított kresz tanfolyamon ültem, most pedig az utolsó korholásokat kapom az oktatómtól a forgalmi vizsga előtt.
    Az álmom nem hazudott. A tudatos felem úgy vélte nem vagyok rá képes, de álmomban a tudatalatti a fülembe suttogta. Korábban is hallgathattam volna rá. :)

  • Kedves Estee!

    Szuper vagy, köszönöm, ez azt hiszem mások számára is hiányt pótol.

  • Andi, ezt annyira jól megfogalmaztad:
    “A halogatás nagyon jó arra, hogy elodázuk a dolgokat, aztán ahogy elhalad az élet mellettünk, sajnálkozunk, hogy nem tettük meg…
    mondani pedig már ezt mondjuk: sajnos nem volt rá lehetőségem!”

    Én elég gyakran mondogatom ezt, hogy sajnos nincs rá lehetőségem. Igazi, notórius halogató és kifogástaláló vagyok.
    A főiskola négy évét úgy csináltam végig, hogy nem tanultam időben, a lehető legutolsó pillanatra hagytam, mert utáltam az egészet.
    Minden zh és vizsgaszezon úgy telt, hogy minden hülyeséget kitaláltam, gyönyörűen kitakarítottam, pedig a takarításra is iszonyú nehezen veszem rá magam, rengeteg mindent csináltam, csak épp nem tanultam. Aztán eljött az utolsó nap, és egész este ébren kellett lennem, hogy legalább az anyag egy részét tudjam. Lement így egy vizsgaidőszak, és szentül megfogadtam, hogy a következő nem így lesz, mert rém kellemetlen, amikor egész napokon és heteken át azon fusztrálom magam, hogy tanulni kellene már, de nem tanulok, esténként meg mardos a pánik meg a bűntudat, hogy eltelt még egy nap, én meg semmit nem tanultam. És ez így ment négy éven keresztül, mert hiába a szent elhatározás, továbbra is halogató ember maradtam, és a többi vizsgaidőszakom is pont úgy telt, mint az imént vázolt.

    A kifogástalálás is remekül megy. Van egy ötletem, tök jó, szuperül hangzik, hogy kéne megvalósítani…És itt jön a gond. Meglátom, hogy milyen problémákat kellene megoldani, mik a nehézségek, és már nem is jó az ötlet, mert túl sok nyűg van vele. Na erre varrjatok gombot!
    A testmozgással is így vagyok. Vagy pénz nincs rá, vagy hely, vagy kedv, stb. stb. Mindig gördítek magam elé még egy követ és rágom magam ugyanazon a dolgon, pedig már rég máshol tarthatnék.

    Tudnám még ecsetelni a helyzetet, de minek, mert lényegében most is halogatok és panaszkodok.

    Hogy pozitív dolog is legyen: van egy álmom (kinek nem?) és ez most elég erős álom, mert szabadulni szeretnék a jelenlegi környezetemből. Ahhoz hogy megvalósuljon, a nagy mázlin kívül bizony komolyan oda kell tennem magam, és megmutatni, hogy igazán tudok. Ha nem tudom megmutatni, hogy egy zseni vagyok, hogy várjam el, hogy meglássák milyen zseni vagyok? :)

    Szóval most az van, hogy nincs kegyelem, nem engedhetem meg magamnak a halogatást és az új akadályok felállítását, igenis minden nap foglalkozom a dologgal, apránként, de előrébb jutok. És ha valamiért nem is sikerül úgy a dolog, ahogy azt megálmodtam, legalább elmondhatom, hogy igenis sokat tettem érte, de úgy tűnik más utat kell bejárnom.
    Úgy tűnik, most lettem elég érett ahhoz, hogy felülkerekedjek a halogatáson. Legalábbis ezt remélem.

    Mindenkinek sok sikert kívánok a halogatás leküzdésében!

  • Én mint a halogatás művésze még tetőzöm a problémámat a lustasággal is.
    Olyan sok lehetőségről lemaradtam már életemben a halogatás, lustaság és az önbizalomhiány miatt. Főleg a munkám terén.
    De most belekezdtem egy vállalkozásba és eldöntöttem, hogy nem hagyom magam és legyőzöm ezeket a “dolgokat”.

    Sokat segítenek az írásaid , köszönöm neked Ida.

    Hajrá Andi!!!! Irigyellek most , de én is megtudom csinálni!!!!

  • Szép Napokat Mindenkinek!
    Hát igen, sokszor azt hisszük hogy Mi tudjuk s közben elmúlik az életünk anélkül hogy tényleg tudtuk volna vagy olykor már tényleg késő a döntésünket meghozni : http://www.youtube.com/watch?v=7uVzXKk0UjA&feature=related

    Ezért Én is azt mondom álmodjuk meg olyannak a jövőt amilyennek szeretnénk : http://www.youtube.com/watch?v=ZWZ3xSo06uE&feature=related

    Majd tegyünk is érte MONDJUNK IGENT : http://www.youtube.com/watch?v=oBPxZleB694&feature=related
    amíg még nem késő!!!
    Mindenkinek Minden Jót és Főleg Jó Döntéseket!

  • Amikor még kis gyermek voltam mindent azonnal akartam.
    Sajnos azt kaptam meg, hogy “ne kapkodj ráérsz, majd később”
    És sajnos hallgattam a “jó szóra” és nagyon sokáig ennek meg-
    felelően éltem.
    Munkahelyemen aztán saját tapasztalatom alapján megtanultam,
    hogy nem jó halogatni. Gép és gyorsíró munkakörben dolgoztam.
    Később elvégeztem az agykontroll tanfolyamot, ahol hallottam
    Eckhart Tolle-ról. Elolvastam a MOST HATALMA című könyvét.
    Azóta ennek megfelelően igyekszem élni az életemet, sikeresen.

  • Sziasztok!

    Nagyon tetszik az oldal, elég sokat olvasom, mióta az Ezotér magazinban rátaláltam :-) Most először vettem a bátorságot az írásra, akár azt is mondhatnám, hogy eddig halogattam a dolgot.. :-D
    Bár fiatal vagyok még, de én is megtapasztaltam már többször a halogatás előnyeit (ebből kevesebbet) és a hátrányait.
    Amíg nem kezdtem el dolgozni eléggé eltörpültek a halogatásaim eredményei és szerencsémre sikerült is áthidalnom ezeket (Éva, én is így jártam a fősulin sokszor :-D). Viszont amióta dolgozom, rengeteget tanultam és rá kellett jönnöm, hogy mennyivel jobban járok, ha minden feladatomat elvégzem és nyugodt szívvel állhatok fel az asztalomtól. Így szabadidőmben lelkiismeret-furdalás nélkül lehetek a családommal, barátaimmal. Nem kell azon gondolkoznom, hogy mikor csúszok ki a határidőből és milyen sok munka vár rám. :-)
    A sikeres munkahely váltást és a mostani boldog párkapcsolatomat is a gyors lépésemnek köszönhetem – mert mertem gyorsan lépni.
    Megéri legyőzni a halogatást, így nem a körülmények (és a HALOGATÁS), hanem saját magam osztom az időmet (és az idő pénz :-D) és az életemet.
    Van egy kínai mondás, miszerint két kis ugrással nem jutunk át egy hatalmas szakadékon.
    Mindenkinek nagyon sok sikert kívánok!
    És merjünk nagyot ugrani! :-D

  • Sziasztok!
    Halogatós történetem nincs, mert akkor az egész felnőtt életemet le kellene írnom, majdnem hat X távlatából.
    Azonban rátaláltam éppen most de Saint-Exupéry imájára, és mintha nekünk jött volna segítségül.
    Az imának/fohásznak ereje van, erőt adhat a halogatás és egyéb hátráltató tulajdonságunk ‘felülírásához’ a tudatalattinkban.

    Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

    Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
    erőt kérek a hétköznapokhoz.
    Taníts meg a kis lépések művészetére!

    Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
    forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
    tapasztalatokat!
    Segíts engem a helyes időbeosztásban!

    Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
    vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
    Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
    átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
    a váratlan örömöket és magaslatokat!

    Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
    Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
    kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
    ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

    Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
    Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
    mondják meg nekünk.

    Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
    Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
    Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

    Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
    és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

    Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
    a megfelelő helyen – szavakkal vagy szavak nélkül – egy kis jóságot
    közvetíthessek!

    Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
    Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
    Taníts meg a kis lépések művészetére!

  • Elnézést,de az előzőeket javítanom kell,a 6. bekezdés utolsó sora helyesen: Te tudod, milyen nagy szükségünk van a barátságra.

  • Én a válásomat halogattam két évig.

    Ha tudtam volna előre, hogy válás után milyen szuperré válik a kapcsolatom a volt férjemmel, és nem sokkal később már a második gyermekünket hordom a szívem alatt…
    …Isten látja lelkem: akkor hamarabb elváltam volna…

    :)

  • Sziasztok,
    én is csatlakozom a halogató-királynők táborához:)
    Igazándiból nincs akkora “nagy sztorim” mint az előttem szólóknak, de sokszor elmosolyodtam, amikor láttam, hogy micsoda hasonló halogató-technikákat alkalmazok én is (Sokan egy cipőben járunk, ahogy látom:)): “majd megcsinálom, nem is olyan fontos, nincs hozzá lehetőségem/kedvem/időm, mit fog szólni a másik, jajistenem, ez olyan kellemetlen, inkább meg se csinálom…”
    most már igyekszem nem a homokba dugni a fejem, de néha visszatérnek ezek a “kis démonok” és nagyon nehéz megbékélni velük – remélem, egyszer csak sikerül a halogatási kényszerem átprogramozni:)))

  • Ez megint egy oriasi tema.En halogattam edig elni.Eben nagyon sokat segitett a volt ferjem aki a hozaalasaval az alando cirkuszaival a foljtonos nyagatasal a nagyon sok feladatokkal amit ram zuditott plusz a munkam.Ezt 25 even keresztul csinalta is azt hiszem ez direkt volt.Miert mert ez neki nagyon jo volt.Nem volt idom meg azt sem eszreveni hogy valojaban elek.Azutan ay elet adott olyan helzzetett hogy miata majdnem hajlektalana valtam.Akor volt a veszcsengo ami felebresztett teljesen.Beadtam a valopert,elvaltunk is de most is itt van mindent megtesz hogy minden a regebieknem maradjon.Most is olzan tervekett sz0 hogy hogyan tudna ujra elveni a jovo kerestemet.Gyuloltem ot nagyon de majdnem az egeszegem ment ra.Mivel a felelem a gyulolet a belekben van majdnem ezt tonkretettem.Egyetlen magyarayatot talaltam ra ay hogy o a regi karmaim tanara is altala nyilvanul meg.Igy eben az uj szemleletben latom is mindent megteszem hogy eltavolicsam innen.Ha mar sikerult akor tudni fogom hogz sinen vagyok.Is most minden nap neyek szembe magamal az eletemel is nem hagyok senkit hogy ezt ezentul megyavarja. Ez kemeny tortenet.Javaslat mindenkinek.N;zetek minden nap sajat eleteiket hogy hol van milyen szakaszban.Mindent idoben kell kisoporni egy napig se halogasatok ezt tovabb.Mert ha nem teszitek akor bumerangkent fog rajtatok csapni ay elet.

    Sok sikert mindenkinek

    Carmen

  • Engem nem is az anyagi dolgokban való változás lehetőségei fogtak meg a portálotokon, hanem ez a halogatás dolog. Most hogy az Éva bevezető történetét olvastam, olyan volt, mintha rólam íródott volna. Nem tudom Éva hány éves, én 62 vagyok, de még mindig ebben a cipőben járok és egyre jobban szenvedek tőle. Ki akarom takarítani az életemet és egy másik, rugalmasabb, merőben ellentétes életvitelt szeretnék, ahol ez a sok beporosodott,unalmas szokásrendszer, amit őseinktől örököltünk, ne ez határozza meg a mindennapjaimat.Hajrá! Seperjük ki! Gabi

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.