Hogyan oldottam meg válás után az anyagi gondjaimat két gyerekkel?

szemuveg-fekete-klaviatura-1204276_glasses_on___Elbeszéletlen női pénztörténeteket vártunk 2009-ben, amikor pályázatot írtunk ki nőknek.

De pályázat nélkül is érkeznek, leíródnak női pénztörténetek. Nem kitalációk, az élet írta őket. Ahogy Varga Era, az Online-Iroda.hu tulajdonosának történetét is. Változtatás nélkül adom közre – úgy, ahogy Era megírta, és hozzájárult a közléséhez. Nem öncélúan nyilván – ez egyértelmű -, hanem okolásul, tanulságul sok nő számára.

Címében benne van a lényege:

Hogyan oldottam meg  válás után az anyagi gondjaimat két gyerekkel?

Házasságunk ideje alatt is már nehéz volt ex férjemmel bármit elérni, mert a pénzügyi “műveltsége” borzalmas volt.

Édesanyám az esküvőnk után nem sokkal akkora pénzösszeget bocsájtott rendelkezésünkre, amiből be tudtuk volna fizetni első lakótelepi lakásunk beugróját, ellentétben ex anyósomékkal, akik ugyan megtartották lakodalmunkat, de én megdöbbenve vettem észre éjfél után, hogy a menyasszonytánc pénzt elkérték, mondván óriási adósságba verték magukat, hogy a 70 fős lagzit 1982-ben megtartsák, amit mi nem is szerettünk volna. Édesanyámtól kapott pénzünkhöz nagyon hamar hozzányúlt férjem és egy rokonának adta “kölcsön”. Nos, természetesen nem láttuk viszont.

Két héttel a házasságkötésünk után kezdődtek a veszekedések, megint az anyagiak miatt. Ez így ment egészen a válásunk után is.

A férj álma

A lakótelepi lakást nem fogadtuk el, mivel volt férjem nagy álma volt, hogy nem akar városban élni, csak falun, és kertes házban rengeteg állatot tartva stb., stb. Azzal indokolta, hogy falun töltötte gyermekkorát, nem szereti a nyüzsgést. Dunaújvárost azért nem nevezném nyüzsgésnek (szüleim Budapestről ide költöztek az 50-es években, én itt nőttem fel), de elhagytuk a várost és egy kis Tolna megyei sváb községbe költöztünk.

Nem könnyű a svábok között élni. Nagyon szorgalmasak és takarékosak. Nehezen fogadják be az idegeneket, aki nem bizonyít, mindvégig “jöttment” marad és lenézik, joggal. Én nem értettem az állatokhoz, a kertészkedéshez- még egy kályhába sem tudtam hogyan kell begyújtani. Később ezek jobban mentek, mint ex férjemnek, mert a lustasága nagyobb volt vágyainál. Állatokat tartottam, és a saját zöldségünket ettem, gyümölcsfákat gondoztam, tettem el a betakarított gyümölcsöket örömmel befőttnek, lekvárnak.

Ha a letelepedő bizonyítja rátermettségét és felmutat az ottléte során valamit, akkor végleg befogadják. Én ebben a faluban éltem 1983 szeptemberétől 2001 júniusáig. A házamat a mai napig nem adtam el, megtartottam. Budapestről időnként oda menekülök pihenni, szerencsére van még egy lehetőségem a Balaton közvetlen partján is.

Először egy parasztházat vettünk ebben a kis faluban, amit sajnos le kellett bontanunk. Erősen megrongálódott az egyik fala, egyszerűen behasadt, de olyan mértékben, hogy a kezemet több helyen is végig tudtam húzni ezekben a hasadékokban. Építkezés következett, szinte pénz nélkül 1989-ben. Ekkor már nagyobbik lányom 4 éves volt és vártam következő gyermekünket. Éppen aznap született, amikor a falakat felállították.

Építkezés után fél évvel már a házban laktunk (Betonyp, szerkezetkész elemes lakóházat tudtunk építeni). A vizet és a fűtést ketten szereltük össze volt férjemmel, csak a villanyszereléshez kellett hívnunk szakembert. Sok betonozást, a tetőcserép rakását kalákában barátokkal oldottuk meg. Ekkor oldódott fel a svábok hűvössége – elfogadtak bennünket.

“…mindenki azt hitte, mi vagyunk a minta család”

Férjem nem sokkal ez után kiment dolgozni külföldre. Hogy mindezt kibírja, megkövetelte, hogy csomagokat küldjünk ki és tudjon beszélni a gyerekekkel telefonon hetente. Hiába mondtam, hogy próbáljuk meg minél előbb az építési hitelt visszafizetni, nem volt benne segítőm.

Nem sok pénz maradt abból, amit megkeresett, de azért a 3 szobás ház apránként be lett rendezve, kocsit vettünk, ott volt a két gyönyörű gyerek és mindenki azt hitte, mi vagyunk a minta család.

Csak a szomszédok hallották, hogy nem egészen úgy van. Egyre gyakoribb lett a fizikai durvaság. Egyre többet ivott a volt férjem, nem olyan munkát kapott, amit szeretett volna, és nehezen viselte, hogy én a gyes alatt tanultam (nappalin azelőtt nem tehettem, Dunaújvárosban a Vasmű főkönyvelője volt édesanyám, osztályidegennek számítottam, csak szakmunkásképzőbe mehettem). Elvégeztem a gimnáziumot és második lányommal voltam gyesen, amikor a helyi önkormányzathoz kerestek pénzügyest. Öten jelentkeztünk, engem vettek fel 1992 év elején. Már előzőleg is részt vettem a helyi szavazásokon, talán ez is elősegítette a döntést.

2001 júniusáig ott dolgoztam, ameddig Budapestre nem költöztem. Viszonylag csak az én keresetem volt, és az önkormányzati munka mellett folyamatosan tanultam. Nem csak a könyvelés végzéséhez szükséges képesítéseket szereztem meg, hanem anyakönyvvezetői szakvizsgát is tettem. Lett is időnként 3 munkaköröm. Pénzügy, helyi adó, anyakönyvvezetés.

Előfordult, hogy amikor mérleget készítettem volna, éppen meghalt valaki a faluban – ilyenkor azonnal anyakönyvvezetőnek kellett lennem és a családot segíteni, hogy mielőbb intézhesse az ügyeit. Az is előfordult, hogy nem csak névadót és esküvőt “vezényeltem” le, hanem sajnos polgári temetést is, ha erre felkértek.

Az önkormányzati állásom magával hozta, hogy a környező 4 község települési statisztikai felmérési munkáit megkaphattam a megyei KSH-tól. 7 éven keresztül jelentős jövedelem kiegészítést jelentett a családi kasszához. Sok háztartási gépet meg tudtam venni, amit akkoriban még nehéz volt. Automata mosógép, mikrohullámú sütő, asztali számítógép otthonra. Elkezdtem egyéni vállalkozásomat is mellékállásban. Otthon is vállaltam könyvelést, illetve volt férjem munkahelyét kellett így megoldanunk, mert addigra már nem kapott máshol állást.

Ha vállalkozások világa érdekel, akkor írd le az igényeidet

– akár vállalkozó vagy,  akár vállalkozás indítását tervezed.

Klikkelj ide –>>

Nincs többé úrinő

9 alkalmazottal működtünk, amikor kiderült exférjem az öccsével “összedolgozik” vállalkozásom számlatömbjét felhasználva, fiktív számlákat kibocsájtva. Amikor számon kértem, még nekik állt feljebb és kiröhögtek, hogy mit képzelek én, hogy a kiadott számlák ÁFA-ját leteszik, hogy be tudjam fizetni. Ez még nem volt elég, a szinte heti verések mellett, két alkalommal az is megtörtént, hogy szétverte a konyhaasztalt és a lábával agyon akart csapni, másik alkalommal bezárta konyhánk ajtaját, és ha nagyobbik lányom nem töri be az ajtóüveget, leszúr egy késsel.

Nem sokkal ez után már én sem maradtam “úrinő”. Amikor megint nekem akart esni, először egy jó nehéz szarvasi kávéfőző landolt a homlokán. Elárulom, kár hogy nem előbb tettem meg. Utána, ha próbálkozott, nem fogtam vissza magam, én is ütöttem.

Elkezdett félni tőlem.

Előzőleg a verései után nagyon sokszor a fejem úgy össze vissza volt verve, hogy csak az volt a “szerencse”, hogy a hajam takarta a rengeteg zúzódást. De voltak olyan nyomok, amit nem lehetett eltitkolni.

A védőnőnek hiába szóltam, hogy legalább a gyerekeket nézze és segítsen véget vetni ennek, annyi volt a válasza, hogy ő nem látta. Azt anyakönyvvezetőként is, mint első fokú gyámhatóság tapasztaltam, hogy nem igazán jó szakember. Ilyen kis faluban mindig mindenki tudta, hogy hol van baj, előfordult, hogy egy kismamához kértek, menjek ki, mert részegen fekszik és a pár hónapos csecsemő télen ott fekszik ellátatlanul a hidegben. A védőnő tőlünk 5 háznyira lakott és kértem jöjjön velem, segítsen, hogy ne legyen baja a kicsinek. Nem akart jönni, megkérdeztem tőle, hogy miért nevezi magát védőnőnek, ha nem törődik ilyesmivel? Ezt csak azért mesélem el, mert a saját történetemben is lesz még szerepe.

Kimondták a válást

1998. május 15-én úgy döntött férjem, miután velem szemben tehetetlen volt minden téren (nem engedtem semmilyen kérésének, kirúgtam a vállalkozásomból, nem voltam hajlandó eltartani), hogy elhagy bennünket. A gyerekek sírva könyörögtek neki, hogy ne menjen el. Ennek ellenére a kocsiba pakolta a vállalkozás összes szerszámát, a ruháit és elhajtott. Meg sem állt Dunaújvárosig. 1999. januárig…

Beadtam a válókeresetet, de ő kedves ex anyósom tanácsára visszaköltözött. Közben azért kimondták a válást és szerencsémre megint sikerült kimennie külföldre.

Én dolgoztam, továbbra is: önkormányzat, KSH és a vállalkozásomban könyveltem. Becsülettel bevallottam az APEH-nak exférjem és öccse manipulációját, nem mertem megtenni, hogy nem jó bevallásokat adok be egy esetleges ellenőrzést kapva. Kértem részletfizetést. Megkaptam.

Egyedül neveltem a két gyereket, fizettem az építési kölcsönt és közben nagyobbik lányom már Pesten tanult egy jó nevű gimnáziumban. Mire a kicsinek is felvételiznie kellett, úgy döntöttem, hogy kevesebbe kerül, ha felköltözünk Budapestre, mintha feljárunk minden héten.

Nem beszélve arról, hogy volt férjem még a válás után is vette a bátorságot, hogy durva legyen. Ennek két válás utáni látlelet lett az eredménye. Ekkor kezdte el azt szégyellni, hogy két körzeti orvos is megtudta az igazi viselkedését.

Irány a főváros!

Mi 2001 júniusában a születésnapomon költöztünk fel. Volt 150 ezer Ft-nyi készpénzem, két gyerekem, akik után az apjuk nem fizetett gyermektartásdíjat, és nem volt hol laknom (nővéremnél laktam pár napig, ameddig nem találtam lakást) és nem volt munkahelyem, mivel fontosnak tartottam, hogy az önkormányzatot mielőtt otthagyom, végezzenek egy teljes átfogó ellenőrzést, mielőtt felmondok. Jól tettem, mert utólag az én távozásom után voltak olyan képviselői és óvodavezetői visszaélések, ami a gyanújába keverhetett volna. Az én munkámra ott volt a revizor jelentése – nem érintett.

A megérzéseim sokszor vezérelnek, jelenlegi életemben is. Előfordul, hogy olyan lépéseket teszek, ami másnak furcsa, és veszélyesnek tűnhet, de az idő engem igazol, hogy érdemes volt kockáztatni.

Felköltözésünk után nem sokkal kiderült, hogy mennyi adósságot csinált volt férjem. Nem fizette a törlesztő részleteket, a közüzemi számlákat, és kiderült, hogy a családi házból, ami még fele arányban az enyém volt, úgynevezett kuplerájt csinált. A legszebb az egészben az volt, hogy mindezek közben egy 14 éven aluli kislánnyal élt együtt a házban, ameddig én egy egyszobás albérletben éltem a lányokkal.

Mindenféle munkát elvállaltam itt Pesten, nem érdekelt a végzettségem. Az érdekelt, hogy mennyi bevételemnek kell lennie ahhoz, hogy mindent fizetni tudjunk. Megélhetésünk, tartozások, amelyek csak egyre duzzadtak.

Végre végzettségnek megfelelő munka

Sikerült a végzettségemhez kapcsolódó munkahelyet találnom, de itt a gazdasági igazgató kóklersége miatt nem tudtam maradni és nagyon jó anyagi eredménnyel zárult számomra a 3 hónapos munkaviszony. Nem volt képes a negyedéves zárást a minisztériumnak leadni, és behívtak a főosztályra, hogy meg tudnám-e oldani? Meg tudtam. Neves intézmény, ma is egyedülálló, ahol dolgoztam. Vezetője a mai napig egyetlen Oscar díjas filmrendezőnk volt felesége. Vera, az intézmény vezetője éppen egy szakmai útról jött haza Amerikából, amikor kérte, hogy találkozzunk, beszéljük meg mi történt.

Az Örökmozgóban ültünk le, amikor elmondtam milyen lépést tett jogtalanul gazdasági igazgatója. Kérte, menjek vissza – nemet mondtam, megköszönve kérését, mert ilyen gazdasági igazgató mellett nem lehet dolgozni tisztességgel. Nos, azóta a gazdasági igazgató más lett, de én mivel jogellenesen szóban mondott fel, munkaügyi pert indítottam. Akkora összegben egyeztünk meg peren kívül, hogy a jelenlegi vállalkozásomat be tudtam belőle indítani.

Ha vállalkozások világa téged is érdekel, vagy sikeresebbé tennéd meglévő vállalkozásoda, írd le az igényeidet!

Itt teheted meg! –>>

Könyvelőirodát állítottam fel. Jelzáloghiteleket intéztem, a bank nagyon szép jutalékot fizet ezért, ha hivatalosan végzi a külső leszerződő ügyintéző. A kezdeti anyagi nehézségek elkezdtek olvadni. Tudtam az adósság spirált fizetni, amit ex férjem okozott. Ez közel 10 millió forint volt az elmúlt 8 év során.

“Meg kell állítanom, hogy az adósságot tovább halmozza…”

2004-ben elindítottam a vagyonmegosztási pert ellene. Olyan papírok kerültek a kezembe előzőleg, amikor hazautaztam a házunkba, amit ha kellett volna, felhasználok a bíróságon. Ezek az iratok nagy bizonyítékkal szolgáltak arról, hogy hány 18 éven aluli gyerek ott dőzsölhetett, cigarettázott, ivott a közös családi házban. Az akkor még 14 éven aluli kislánnyal folytatott teljes levelezése is ott volt. Ezeket nem kerestem, hanem rátaláltam a házban.

Szokásom olyan recepteket gyűjteni, amit ismerőstől hallok. Ezeket én két füzetben vezettem és ott voltak házamban. Az egyikben a sütemény-, a másikban az étel recepteket. Ezek az írásos bizonyítékok ebbe a füzetbe lettek beleírva.

Amikor elolvastam, a per már elindult. Jeleztem a védőnőnek, hogy ne érje váratlanul, ha elő kell vegyem a bíróságon, tudjon róla, hogy nem fogom eltitkolni, és neki tudnia kellett erről, hiszen nem lakott messze és a falu kedélyét már borzolta, ami a házunkban folyt hosszú hónapok óta. Nos, a védőnő annyit mondott nekem, hogy ő a helyemben ezeket a bizonyítékokat nem vinné a bíróságra. Én annyit mondtam neki, hogy a gyerekek érdekében, hogy onnan kitegyem a volt férjemet, minden eszközt felhasználok. Meg kell állítanom, hogy az adósságot tovább halmozza.

“Voltam minden, csak nagyságos asszony nem…”

Fél év alatt lezajlott a per a vidéki kis bíróságon. Szerencsémre ugyanaz a bírónő tárgyalta, aki a válóperünket. Az én kezemben voltak a bizonyítékok: csekkek a több mint egymillió forintos közműdíj kifizetésről (víz, gáz, villany). Leszerződtem a bankkal, az építési hitel egyedüli átvállalására. Letettem a kért összeget, ami akkor egyszerre hat számjegyű volt. De ezzel nem volt vége.

A következő lépésem az volt, hogy kértem a bíróságon, hogy az ingatlan az enyém legyen a tartozások és a gyermektartásdíj nem fizetés ellenértékeként. Még így is maradt közel 600 ezer forint tartozása felém, amit végrehajtóval az édesapja által örökölt ingatlan részre bejegyeztettem. Voltam minden, csak nagyságos asszony nem. Még mindig ott ketyeg, vigyázok rá, hogy 5 évenként megújítsam a kérelmet, el ne évüljön. Két hónappal a vagyonmegosztási per lezárása után a végrehajtó kirakta távolléte ellenére is az ingatlanból és lecserélhettem a zárakat.

Eszközök a sikerhez, a pénzügyi egyensúlyhoz

Itt Budapesten egy teljes háztartást felszereltem. Jelenleg egy rokonom lakásában élek rezsi fejében. Dolgozom, volt alkalmam néhány európai országot megnézni párommal, már telik nyaralásra is.

Az eszközök, amivel ezt elértem: tudatos felmérés, hogy milyen adósságokat kell kifizetnem, mennyi szükséges a megélhetésre, illetve mennyit kell ehhez keresnem. Ezeket nem csak fejben tartom, hanem hosszú évek óta vezetem táblázatban, tehát vissza tudom nézni. Money Manager programot is használok, ezekben nem csak a magáncélú bevételeket és kiadásokat vezetem, hanem a cégest is.

A háztartásomban nem igazán engedem a flancot és a pazarlást. A vállalkozás működéséhez szükséges eszközökre nem sajnálom a pénzt – de ez megtérül többszörösen.

Nem kaptak meg mindent a lányok, amit a szemük megkívánt, mert nem látom értelmét. Viszont a tanulmányaikat erősen fogom, nem hagyom őket békén. Mind a kettő már egyetemista, illetve főiskolás. Jelenleg az ingatlan megvásárlására gyűjtünk, amiben lakunk. Most ezért nem pazarolunk. Minden hónapban megtervezem a kiadásainkat. Nem vagyok rest egy akció során betankolni, nincsen felesleges vásárlás.

Nem költünk őrült összegeket a boltokban, mégis nagyon egészséges ételeket fogyasztunk. A mennyiség ésszerű, a minőség jó. Nagyon sokszor előre főzök és mélyhűtőbe teszem adagolva. Így sokkal kevesebb a pazarlás lehetősége. Ételt nem engedek kidobni. Mindig csak annyi van elől, ami elfogy. Ha nem pazarolunk, nem generálódik a felesleges kiadás.

Tervezni szükséges ezt is, hogy ne lépjük túl az előirányzott keretet. Nincsen nagy titka, csak fel kell mérni, hogy mire kell költenünk, mennyiből tudjuk azt megtenni és hinni abban, hogy sikerülni fog.

Mint könyvelő, nagyon sok legális adómentő trükkel tudtam ezeket a problémákat megoldani úgy, hogy a cégem is fejlődjön. Nem éreztem a gazdasági válság hatását, sőt, a jobb minőség érdekében még inkább megváltam a problémás nem fizető ügyfeleimtől. Nyugodtabban tudok dolgozni és koncentrálni arra, hogy a vállalkozásomat hogyan erősítsem tovább – ennek az eredménye megmutatkozik!

Nyugodtabb munkavégzés mellett, pozitív beállítottsággal jobban “jön a pénz”.

Te is működtethetsz sikeres vállalkozást!  Írd le az igényeidet

– akár vállalkozó vagy,  akár vállalkozás indítását tervezed.

Klikkelj ide –>>

Az új párkapcsolatban anyagilag önállóan, de lelkileg támogatva

Sikerült megoldanom a közel 10 éves párkapcsolatomban, hogy önálló maradtam, nem fogadtam el segítséget, csak lelki támogatást párom családjától. Új nagymamájuk a volt gyerekorvosuk, nagyobbik lányomat 4 éves kora óta, kisebbik lányomat születése óta ismeri, nem vagyunk idegenek számára.

Érdekes megoldás, hogy van egy új családunk, hiszen az ünnepeket, születésnapokat együtt tartjuk meg és mégis független önálló nő maradhattam úgy, ha problémám van, vagy meg kell beszélnem valamit, van kivel.

Párom édesanyja sokban pótolja elhunyt Anyámat, mióta együtt vagyok fiával. Párom beszédhibás, aki óriási érzékenységgel rendelkezik, mindent észrevesz és segít, megértő, nem akadályoz a munkámban, tolerálja, ha nincsen sok időm.

A gyerekeim nagyon megsínylették a válást és az anyagi nehézségek leküzdését, de ebben is támogatást kapok. Ez fontosabbat, mintha pénzt adnának.

A két gyereknek van új családja, akik körül veszi őket és törődnek velük. Mentálisan erőt ad a problémák leküzdéséhez.

Era története erőt adhat sok nőnek – köszönet, hogy teljes névvel vállalta a közlést.

Engem érdekelne, hogy kiben-kiben mint olvasóban milyen gondolatokat, érzéseket keltett Era története – írjátok meg a hozzászólásokban!

Ha vállalkozások világa érdekel, akkor írd le az igényeidet – akár vállalkozó vagy,  akár vállalkozás indítását tervezed.

Klikkelj ide –>>

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

28 Responses to “Hogyan oldottam meg válás után az anyagi gondjaimat két gyerekkel?”


  • Ehhez csak gratulálni tudok. Hatalmas erőt igényelt minden egyes tette ahhoz, hogy ebből az ördögi körből kilépjen, és köszönjük, hogy ennyire őszintén mutatta be történetét. Szerintem nagyon sok nő van hasonló helyzetben és ez talán egy lökést ad az első lépéshez. Engem elgondolkodtatott.

  • Elképesztő élet, és fantasztikus megoldások. Nem jó szó: nem fantasztikus, nagyon is józan és földhözragadt,a szó legjobb értelmében!
    Én is csak gratulálni tudok, sok erőt adott, minden elismerésem!

  • Tiszteletre méltó az a belső erő és kitartás, amivel ezt végig tudta csinálni. Minta lehet bárki számára.
    Köszönöm, hogy megosztottad ezt a történetet velünk!

  • Egy nagyszerű és erős asszonyt ismerhettünk meg ebből az írásból.Bizonyára nem ő az egyetlen kis hazánkban,de talán szégyenlik bevallani.Magam is 29 éve özvegy vagyok,egy kislánnyal maradtam egyedül,szintén lakás-hitellel,de amíg éltek a szüleim nem volt gond.A bajok ott kezdődtek,hogy főiskolás lányom már nem fért el a 43 négyzetméteres lakásba,így ujabb kölcsön,egyedül költözés,aztán jött a betegség ( rák,izület ) közben ujabb lakás,ujabb kölcsön,és most a legrosszab a helyzetem.Szóval sokat kínlódok még ma is, én sajnos nem találtam párra ( nem is kerestem ) most a lányommal ketten élünk,ő sem kutat a párja után,pedig jó lenne.Mégis szerencsésnek mondhatom magam,hisz a rák-ból kigyógyultam,a lányom dolgozik és nagyon jól megértjük egymást.Tele vagyunk optimzmussal és bízunk a jövőbe.

  • Kedves Era,

    eddig is örömmel figyeltem online ténykedésedet, most azonban megerősítettél abban, hogyha egy nő felállítja élete stratégiáját, bizony, jól is alakulhatnak a dolgok.
    Nem utolsósorban nem érzem magam egyedül a történetemmel, bár az enyém teljesen más irányban fajult el, mint a Tiéd.
    Sok sikert kívánok a munkádban és boldogságot a magánéletben :)
    Gabica

  • Milyen felemelo erzes arrol olvasni,hogy mi nok mire vagyunk kepesek.Mit meg nem tesz egy anyuka,vallalkozo,no annak erdekeben,hogy gyoztesen keruljon ki a katyubol,ami szinte ujbol es ujbol megjelenik eletunkben.Hasonlo torturan mentem es meg mindig megyek at,mert nincs vege.Allandoan kuzdok,hogy a gyerekeim es onmagam tuleljunk.Csak ugy altalaban tuleljunk.En eddig titkoltam a problemaimat,de ez a kedves holgy batorsaga erot adott,vallalni kell a nehezsegek legyozesenek harcat.Mindenkinek azt ajanlom,hogy bizzon onmagaban,mert mi nok olyan teremtmenyek vagyunk,akik csak is gyozhetunk.Kedves Ida,rettento sokat segit a weboldalad,napi szinten olvasom a beerkezo leveleidet,es minden egyes mondatod igazi erobomba az elethez.Koszonom.

  • Csutoráné dr. Zillich Margit

    Fantasztikus erő kellett ezt mind végig csinálni.
    Szívből gratulálok hozzá.
    Üdvözlettel: Csutoráné Gitta

  • Hasonlókat éreztem és gondoltam én is, mint ti, amikor Erát olvastam. Erő, cél, stratégia… és MINTA megoldásokra, felfogásra, jó értelmű ÖNérvényesítésre. Én nem emlékszem rá, hogy valahol is olvastam arról, hogy a gyerektartással tartozó másik fél esetében azt a közös vagyon megosztásánál igy figyelembe lehet venni. Ez azt is jelzi nekem, hogy érdemes sorstársakat megkeresni, minél szélesebb körben információkat szerezni, mint az ismeretlentől való félelemtől lebénultan tehetetlennek lenni. A félelmet megszelidíteni, ennek a módszereit, a módszertanát érdemes ismerni… akár önmagunkat és másokat figyelve. Az egyik szelidítési mód, hogy információkat gyűjtünk, tájékozódunk – mert igy már nem annyira ismeretlen, és igy kevésbé félelmetes, hm?

    Nektek is van ilyen tapasztalatotok?

    Amikor személyesen találkoztunk Erával, akkor ő mondott nekem valami nagyon fontosat. Valami olyasmit, hogy rájött, a bíróságon higgadtan, érzelmi megnyilvánulásoktól mentesen kell fellépnie, és ezzel lehet eredményt elérni.
    Talán még ügyvédje sem volt Erának? Ezt most jutott eszembe.

    Remélem, hogy választ kapunk erre – itt vagy, Era?

    Köszönettel és soxerivel :-)):
    Ida***

  • Kedves Ida!
    Van egy barátnőm, akinek hasonlóan imponáló a története. Riport formában. Elküldhetem neked? Hová? (Hozzászólásként túl hosszú) Judit

  • Judit,
    az impresszumban van a kontakt – úgy általában :-):
    http://www.gazdagnok.hu/impresszum/

    De nyugodtan küldd a történetet, riportot most ide: noipenztarca-tortenet – kukac – gazdagnok.hu

    Kíváncsian várom, és örülök, hogy felajánlottad – köszönöm:
    Ida ***

  • Szia Ida!

    Nem volt ügyvédem, a válás összesen fél óra volt a három tárgyalást összeadva a bíróságon, amiből kettőn egyedül álltam a bírónő előtt. A vagyonmegosztási per során sem volt- az már egy kicsit nehezebb volt.
    Ameddig nem dolgoztam önkormányzatnál, nagyon “lúzer” voltam a jogi dolgokhoz. Viszont az anyakönyvvezetői szakvizsgám egyik feltétele volt az egy hetes intenzív tanfolyam, ahol mást sem csináltunk, mint paragrafusokon, főleg a családjoghoz tartozó paragrafusokon rágtuk át magunkat.
    Köszönöm, hogy ilyen erősnek írtok le, de a valóság nem ez. Nem egyszer én is padlót fogtam.
    Azt viszont soha nem engedtem meg magamnak, hogy kívülállók lássák.
    Egy hátul ütője van az elmúlt időszaknak így visszatekintve.
    Be merem vallani, nagyon nehezen adom ki magam, és aki nem ismer közelről, annak egy kemény, áthatolhatatlan páncélba burkolózó nagyképű embernek látszom. Azt hiszem ez egy fajta védelem az újabb keserűségek ellen, ami nem biztos, hogy jó.

  • Era története tényleg erőt adó.

    De egyet azért szeretnék kiemelni annak látszata nélkül, hogy Era érdemeit kissebbíteném: legtöbbünkről a válságos helyzetekben mindig kiderül, hogy sokkal több erő lakik benne, mint azt a langyos jólét idején hitte magáról. Vannak persze kivételek ez alól, de úgy gondolom, hogy az ilyen emberek általában nem is egészséges személyiségű emberek. Akinek azonban komoly felelősség nyomja a vállát (nem az adósságra gondolok itt elsősorban, hanem a két gyerek ellátásának, felnevelésének felelősségére), és van hozzá felelősségtudata is, az biztos, hogy megleli magában az erőt és a tudatosságot, amivel ezt a helyzetet kezelni tudja. Nekem legalábbis ez a tapasztalatom.

    Üdv:

    :) Csilla :)

  • Be kell valljam, hogy nekem kijöttek a könnyeim erre a történetre. Le a kalappal Era! Örülök, hogy te vagy a könyvelőm :-) Szeretünk téged!

    Ida, köszi az interjút / riportot.

  • Sziasztok!
    Valljuk meg mindenkinek vannak rossz periódusai az életben!
    Nekem is bőven kijutott, a szerelemben és anyagiakban is.
    Viszont a lányomnak is keményen megtanítottam, hogy a rossz valamiért történik velünk és az csak előre visz majd az életben,
    DE!! Ehhez az kell, hogy a megtörtént rosszat maximum 5 percig elemezzük, utána csak a megoldásra szabad koncentrálni!!!
    Minden rossz az jelzés értékű, hogy változtatni kell.
    Mindenkinek sok erőt kívánok ehhez.
    üdv Rita

  • Eráé az érdem, Gabriel – ez egyértelmű.
    Valójában el sem tudjuk képzelni, szerintem, hogy mi mindenen megy keresztül valaki, amikor így olvassuk…

    Köszönöm a visszajelzésedet, Gabriel… és az érzékenységedet, az empátiádat. Sokat jelenthet, ha sok hozzád hasonlóan érzékeny férfi lenne… illetve nyilván van is, és kelletek is, nagyon! :-)

    A változások, amiknek szükségessége ott van a levegőben csak együtt indulhatnak el, azaz ehhez (szerintem) mindkét nem képviselőjére szükség van. Aztán, hogy emberileg melyik férfi és nő ehhez a változáshoz, belső úton járáshoz hogyan tud kapcsolódni, az kinek-kinek a saját döntése, sorsfelvállalása.

    Ida ***

  • Ida ez komoly hogy egy ilyen megrázó szövegbe belerondítasz a saját önreklámoddal? (vállalkozónői kérdőív)
    gratulálok, te aztán tudsz nyomulni.
    tapintat meg nulla

  • Kedves Kata!

    A történetem nem annak szántuk Idával, hogy gyászos hangulat alakuljon ki, ahol részvétet szükséges nyilvánítani. Pont arról szól, hogy többször is belém rúgott az élet, de nem kesergek, állok bosszút, stb, hanem előre nézek és keresem a megoldást. Segítő szándékkal írtuk, hogy ésszerű tervezéssel, önképzéssel, akarattal nem kell ott maradni, ahova kerültem én is az élet során.
    Szerinted nem passzol ide, hogy vállalkozó nőként a gyerekeimet egyedül tudtam rendezni és előre nézni, kimászni a probléma nehezebbik részéből? Nem kell várni, hogy “elmúljon a baj”, tenni kell érte. Nem könnyű. Én nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy kifelé mászok belőle és kívánom, hogy minden ilyen helyzetben lévő nő tudja megoldani!

  • Ahogy olvastam a történetet, megerősített, és sokat segített!Hálásan köszönöm.Öt gyermeket nevelek immár tíz éve egyedül és látom, hogy az én adósságspirálom is véget ér nemsokára, és jön az új kezdésnek a lehetősége!Engem érdekelnek az ilyen és ehhez hasonló történetek, mert erőt adnak irányt mutatnak.Én is mindig a megoldásokat keresem és nem sajnálkozom.Azért vagyok hálás amim van és megyek tovább.Még egyszer köszönöm Varga Erának és Neked is Ida!Áldott hétvégét!Klára

  • kata hozzászólása a moderációs sorban várt – ez a történethez tartozik -, hogy kiengedjem (ez mindig így van, ha valaki először szólal meg a blogomban, aztán már kimegy a hozzászólása egyből élesben). Nagyon ritkán élek a moderátori hatalmammal. És ezúttal sem éltem, azaz kiengedtem élesbe, a virtuális nagyvilágba kata hozzászólását. Mert hogy úgy éreztem, és gondoltam, hogy nekem nincs mit takargatnom, nincs mit visszavonnom, és főleg magyarázkodnom.

    Úgy gondolom, hogy mindenkit minősít, ahogy és amit ír, még egy hozzászólásban is. Engem is, amit és ahogy most írok. És mindenkinek saját joga eldönteni, hogy a saját blogjában mit és hogyan tesz közzé.
    Kimondottan vigyáztam rá, hogy semmilyen fizetős ajánlat ne legyen az élettörténet környékén, és számomra kizárólag Era véleménye számít. Eredetileg semmiféle ajánlatot nem gondoltam, de ahogy újra olvastam és szerkesztettem a történetet, akkor jött az ötlet, az istennői ;-) sugallat, hogy van ez a vállalkozónői kérdőívünk, oly sokszor szóba jön a vállalkozás… Era többször is említi.

    E hozzászólás, azaz kata hozzászólása után Era még telefonon is felhívott, hogy én legyek csak nyugodt, így volt jól és helyén minden. Reméltem és bíztam benne, hogy tudom, mert a Belső Női Bölcs Asszonyom is vezet abban, hogy mit és hogyan tehetek, írhatok ebben a blogbejegyzésben is, ennek kapcsán is. Tehát ennek így kellett lennie, így kellett közlésre kerülnie.

    Béke… Áldás…

    Ida ***

  • Nem semmi ez a történet… Era, gratulálok a bátorságodhoz és a racionalitásodhoz! Aztán, remélem, a páncélra a továbbiakban nem nagyon lesz szükséged…

    Én azt találom a legjobbnak a leírtakban, hogy egy hibát, amit talán a szerelem rózsaszín köde miatt már a történet leges-legelején elkövetett a főhősnőnk (mármint azt, hogy a házasságkötés előtt nem ismerte ki jól a férfit, akivel összekötötte az életét), ki tudta köszörülni. Sok tanulással. Bár nem volt egyszerű, mert az exe sem volt egyszerű eset.

    Ida, én semmi kivetnivalót nem találtam abban, hogy kérdőív volt a történetben, mert egyrészt tagolta a szöveget, másrészt szerintem sem volt valami jóindulatú a hozzászóló. Én úgy érzem, hogy irigykedik, és arról sincs fogalma, hogy egyes helyeken, még ha kérdőíveket is lát, az az ő érdekében van ott, nem másért…

    T

  • Kedves Mindnyájan!

    Hálás köszönet Erának, hogy megírta, Idának, hogy közreadta, nekünk, hogy elolvastuk :).

    Tanulságos történet.
    Churchilltől származik:
    A győzelem soha nem végleges,
    a veszteség soha nem végzetes,
    a lényeg a bátorság.

    Szívesen találkoznék Erával személyesen is, Ida, nem szervezel újra összejövetelt?
    Elmesélném, mire készülünk az én lányommal.

    üdv: Wavrik Zsuzsa

  • Zsuzsa, kedves…
    Milyen összejövetel szervezésére gondolsz pontosabban? Nem teljesen értem ugyanis – megírod? Köszi :-)

    Jó az idézet!

    Ida***

  • Azt hiszem Zsuzsa a tavaly június 6-i Hősök tere-fere találkozóra gondolt, ha nem tévedek…

  • Hálás vagyok Erának hogy leirta röviden élete történetét s távolból sorstársak is lehetnénk,annyi különbséggel,hogy én 92-ben váltam 4 gyermekkel.Azóta a nagylányom már kétdiplomás felnőtt és akicsik sem kicsik.Kényszervállalkozóként kezdtem mert azidőtájt 16 ezer forintból kellett volna megélnünk.De avállalkozás sem müködött egyik napról a másikra,takaritástól kezdve mindent elvállaltam,hogy megéljünk.A vállalkozásom ma is müködik és szeretnénk tovább fejlődni és hálás vagyok az itt olvasott történetekből is lehet tanulva tovább lépni.Igaz tervezem de még nem volt elég erőm ahhoz hogy a multam kiirjam magamból,de remélem nem sokára.
    Minden nőtársamnak sikeres örömteli napokat kivánok.
    Ilona

  • Mindannyiótoknak, akik olvastátok a cikket és akik esetleg visszanéztek ide, írom, hogy lerendeződik előbb-utóbb minden.
    A végrehajtásra beadott pénzösszeg tartozás törlesztését megkezdte a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság volt férjem nyugdíjából letiltás formájában. Igaz nem egy összegben fog rendelkezésemre állni, de fogy a kintlévőségem ezzel is.
    Ha odafigyeltek, hogy ez behajtásra kerüljön, tényleg megy. Példa rá az én esetem. Több mint 5 év után, de sikeresen elkezdődött a visszafizetés. Bízzatok benne, és tegyetek azért, hogy rendeződjenek a Ti anyagi problémáitok is!
    További szép napot: Era

  • Csodálatra méltó amit az évek alatt összehoztál. Tisztellek és becsüllek a kitartásodért, erődért. Igazi példakép lehetsz mások számára.Vagy már vagy is. Minden jót kívánok neked!

  • Köszönöm Ibolya a jó kívánságodat, én csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy nincsen kilátástalan helyzet, ha logikusan és tudatosan felépíted a megoldását és attól nem térsz el.
    Kívánom, hogy minden hasonló helyzetben lévő nőnek sikerüljön!

  • Igazán példaértékű mindannyiunk számára.
    Köszönöm, hogy olvashattam!

    Szeretettel:

    Kathy Summer

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.