Szeretettel: Ida ***

Eszembe jutott néhány dolog, leírom öket, talán valakinek hasznára lehet, vagy esetleg Neked van valami hozzáfüznivaló gondolatod, ötleted. ;)

Nekem van pár dolog az “elintézendök listája” cetlijeimen, ami mindig a “már lejárt” cetlikröl az új cetlikre is átvonul. Merthogy ilyenek megírásában elég jó vagyok, csak ezt (is) rendszertelenül teszem. Idönként kiírom magamból az elintézendö dolgokat, hogy “ne foglalják a helyet a fejemben”, meg hogy leírva jobban átlássam, mit is kell (jobban mondva akarok) csinálni.
Ilyenek szoktak ráerülni, mint:
– bevásárolni (mellé felsorolva tételesen hogy mit kell venni);
– e.mailt írni A-nak, B-nek, C-nek (mind mellé külön, címszavakban hogy milyen okból/célból);
– felhívni X-t, Y-t, Z-t (megint mind mellé külön, címszavakban hogy milyen okból/célból);
– Wikipediaban utánanézni (mellé címszavakban hogy minek);
– párommal együtt vásárolni (mellé felsorolva tételesen hogy mit; pl. virágok az erkélyre, új ágy/matrac, újságtartó…);
– párommal megbeszélni (mellé felsorolva tételesen hogy mit; pl. havi kiadásaink csökkentése-átszervezése; egy konkrét program amin én szeretnék résztvenni; érzelmi-lelki életem: legújabban felbukkant érzések, kétségek, örömök, büszkeség…)
– èletcélomat ki-/megtalálni, megvalósítási tervet készíteni hozzá és elkezdeni megvalósítani
– átutalás XY-nak (összeg; mire)
– Facebookra feltölteni képeket (X szülinapi partyja, tavalyi nyaralás, stb.)

Szóval tényleg mindent felírok, jó vegyesen.
Mindenestre, így, összevissza, és rendszertelenül írogatva is sokat segít, több dolog megvalósul a felírtakból – néha szinte magától; ilyenkor (ha mondjuk napokkal-hetekkel-hónapokkal késöbb elökerül egy ilyen cetli) nagyon tudok neki örülni, elégedettség-érzéssel tölt el hogy mennyi mindenk kihúzhatok róla, holott tudatosan nem is fektettem energiát az elintézésébe/megvalósításába! :) Úgyhogy ezt a módszert mindenesetre szeretettel ajánlom mindenkinek, hasznosnak tartom. Mindenképpen jó kezdeti lépés a gondolataink összeszedésére. Persze érdemes velük továbbhaladni, szépen sorban, lépésröl lépésre fel is dolgozni a tartalmukat… (Persze nem árt prioritást is adni a dolgoknak, a fontossági sorrendet is meghatározni – HOPPÀ, talán pont ezért nem jutok jelentösen elöre a nagyobb feladatkkal, amik a cetlimen állnak? ;)))

Akkor most szót ejtek a cetlik vándorló tartalmáról.

Egyik ilyen pl.: a lakás rendetlenségének csökkentésére kitaláltam, hogy vennünk kellene egy újságtartót, amibe Párom a napi sajtóját rakhatja, ezzel a szanaszét hagyott újságkupacok megszünhetnének. De a válogatósságunk miatt eddig még (kb. / éve) nem találtunk olyat, ami mindkettönk ízlésének megfelelne, meg nem is kerestük olyan nagyon intenzíven… tahát még mindig nincsen újságtartónk…

Aztán: pár évvel ezelött készítettem néhány tökjó ceruzarajzot egy jobbagyféltekés rajztanfolyamon (tényleg jók lettek), és – egy müvész ismerösünk javaslatára, aki megdicsérte a munkáimat – ki szeretném függeszteni öket a folyosónk falára. 3-at egy keretbe. Bekereteztetni nagyon drága lenne (ezt már hónapokkal ezelött felmértem), annyit nem szánok rá amennyit erre kérnének. Viszont azóta, máshol még nem néztem utána, pedig alapvetöen nagyon szeretném a képeimet a falon látni, illetve az unalmas falakat végre már valamivel/képekkel díszíteni… szóval hónapok óta húzódik a képkeretvásárlas-téma is.

Következö: Alapvetöen Barátok találása – bár talán a keresés szót lenne jobb használnom? Illetve a már meglévökkel sürübben találkozni. Külföldön élek, már évek óta – most a férjem miatt 1,5 éve Németországban – és nem egyszerü igazi Barátokat lelni, meg akiket lel az ember, azokkal igazán tartani is a kapcsolatot, személyesen találkozni, közös programokat szervezni – mindenki olyan elfoglalt manapság… Pedig idönként hiányzik, hogy ne csak a cybertéren vagy telefonon keresztül, hanem fizikailag is érintekezzünk; szemtöl szembe, egymást megölelve, vagy bátorítón egymás kezét fogva ha arra van szükség – szóval hogy igazán ott legyünk egymásnak.

Nos, nyilvánvalóan a 3 példából ez utóbbi a halogatásaim legfontosabb tárgya. Ez idönként el is szomorít, hogy erre nem találok-áldozok elég idöt; a többi kisebb dolog pedig nem tesz szomorúvá, inkább “csak” idegesít, ha látom, hogy még mindig nem intéztem el…

Hát, ennyi hozzáfüznivalóm akadt hirtelen.
Bízom benne, hogy lesz, akinek segít valamiben.
Vagy lesz, aki segít Nekem az ötletével.

Szép napot kívánok sok szeretettel: Veronika

Drukkolok neked is :-)
Ida *** szeretettel

A rossz kapcsolatot próbáltam egy életen át jobbá tenni, megváltoztatni (a gyerekek érdekében – hiszen apára szükségük van – gondoltam én), örökösen megbocsátani, s közben teljesen elfeledkeztem saját magamról…egyre fáradtabb lettem, s így már a különböző dolgok halogatása is rendszeressé vált.

De úgy érzem, még most sem késő tanulni! Nagyon köszönöm a bejegyzéseiteket!