A halogatás a pénzügyek területén is olyan rossz szokás, ami ártalmas lehet – árthatunk vele sajátmagunknak, másoknak, miközben lelkiismeret-furdalásunk van.
A halogatással is kapcsolatos felmérésünkben kevés konkrét pénzügyi halogatást írtak le a válaszadók, de most mégis tovább szeretnénk ezeket pontosítani. Célunk az, hogy mind inkább a ti igényeitekre, a ti pénzügyi kihívásaitokra tudjunk megoldást kínálni.
Mielőtt megnézed a kérdőívet, kérlek, hogy gondold végig, te a magán pénzügyeid, netán a vállalkozásod pénzügyei tekintetében miket halogatsz – pár perc az egész, hogy ezt átgondold, de fontos lehet pénzügyi önismereted terén is. Írd le gyorsan egy papírra, vagy tartsd fejben, és utána nézd meg a kérdőívünket.
Ha valamilyen téma kimaradt a kérdőívből kérlek, hogy a hozzászólásokban jelezd ezt.
Célunk az – még egyszer leírom -, hogy mind inkább a ti igényeitekre, a ti pénzügyi kihívásaitokra tudjunk megoldást kínálni. Kérlek, hogy válaszolj az alábbi kérdésekre, többet is jelölhetsz – köszönjük előre is.
Loading ...hathatós támogatásra van szükséged
Iratkozz fel a GazdagNők.hu RSS-ére!
A pénzről nekem minidig a “szükséges rossz” jut az eszembe.
Kedves Ida, szamomra nem az az erdekes mit is halogatok ugy nagy altalanossagban (mivel tudom mit es miert is csinalok – a mikentrol meg ne kerdess) szoval ha en tolom el a dolgot = akkor tudom miert is tortent mit lesz a kovetkezmenye es mit csinalok kovetkezo lepeskent, viszont ha mas a megkerdezesem nelkul csinal olyan helyzetet ami miatt kell elhalasztanom valami fontosat na attol akkor nagyon “merges leszek” es csak azert is, dacbol megcsinalom ;)
Kedves Idám !
Ne is haragudj, én iskértem valamit töled, de azt nézzük nem is kellett volna kérnem, mert autóm,atikusan azt vissza szoktátok igazolni,hogy a befizetésem beérkezet.Érdekel a téma,de addig nem töltök ki semmit mig ezt meg nem kapom ,hát péntek itt van már a kertek alatt vagy ez csak csali volt ? Még akkor sem ha ártok magamnak köszönöm majd utánna töltök ki addig nem. Köszönöm leckéidet sokat tanultam belőle, meg szeretett figyelmeztetésednek is igazság alapja van elvégre a pénzügyi gurú vagy most elment neked is az első díjat amit Te is megérdemeled tőlem.
Susana véleményét osztom én is dacolók most vágom magam alatt a fát.
Kicsi szívem szeretetével üdvözlöm Esztert is tegnap azt hittem ügy tünt az elején megtudom csinálni, aztán megint nem sikerült, de oda se neki. Ilike.
@Ilike, és mindenki más is: amikor megérkezik a bankba a pénz, akkor mennek a visszajelzések. És célszerűbbnek tartanám a megadott e-maileken jelezni nekünk a problémát. Utána fogok nézni, hogy mi a helyzet a tiéddel, Ilike – ill. máris elindítottam az utána nézést a kolléganőnk felé.
A dacosság, hát nem biztos, hogy jó tanácsadó… A gyermeki énünket tán másképp kéne felhasználni. ;-)
Ida*** szeretettel
Kedves Ida!
“Durva” volt számomra a kérdőíved; eddig is tudtam, hogy nagyon is halogató típus vagyok, de nagyon nehéz volt azzal szembenéznem, mennyi mindent halogatok…
Ha belegondolok, mennyi mindenről maradtam már le emiatt… :-(
Azt hiszem, tényleg itt az ideje, hogy ezen változtassak!
Köszönöm!
Klári
Kedves Ida köszönöm igazad van, máskor megnézem melyik oldaladon vagyok bocsánat.
Nem vagyok még sértet sem , meg haragos sem nem dacból egyiket sem gyakoroltam, hanem következetességből nem tettem meg, mert 8 nap eltelt. Ahhoz vagyok szokva, hogy én is megcsinálom meg nekem is a másik úgyan úgy, mert mindennek két oldala van. Aztán nem vagyunk egyformák egyönknél így csapodik le a másiknál meg más véleménnyel
landol még az az egy szó is. Én legalább is úgy gondolom, hogy azért indítottad el a hozzászólásokat, hogy ütköztethessük a különböző véleményünket.
Ha hibáztam bocsánat köszönöm, hogy leírhattam amit gondolók.
Kicsi szívem szeretetével üdvözőllek benneteket : Ilike.
Szia Ida!
Nagyon jó kérdőív, gratulálok!
Üdv.: Attila
Ilike, bocsánat, de nem értem, amit írsz :-(
Január 20-án megkaptad tőlünk az értesítő e-mailt a most pénteki rendezvényünkkel kapcsolatban – utána néztem, és mindent megismételtünk amúgy, ami itt is le van írva:
http://www.gazdagnok.hu/2010/01/17/penz-mitoszokon-tul-a-vagyaid-fele-gazdagnok-3-boseg-kor-budapesten-2010-januar-29-en/
És szeretném, ha a fenti témával bármi megbeszélnivaló akad, azt OTT beszéjük meg – köszönöm a megértést.
Itt meg a pénzügyi halogatásokról lehetne/kellene írni, hogy mi is maradhatott ki a fenti felsorolásból, szerintetek?
Köszönöm a többi jelzést, ami témába vágott…
Ida *** szeretettel
Sziasztok!
Nekem nem a blokkok “lekönyvelése” okoz gondot, hanem maga a blokkgyűjtés. Sokat vásárolok piacon, és a legtöbb helyen nem adnak blokkot. Persze ez az én hibám is, mert miért nem kérem (notórius konfliktuskerülő vagyok), de ha kérem, sem ad mindenki. Egyszer valaki kikérte magának, mert ő őstermelő, és nem köteles blokkot adni. Még azt is visszautasította, hogy egy akármilyen cetlit adjon a vásárlásom összegéről. Persze azóta nála nem vásároltam, de ezt még nem sikerült megoldanom… Hordjak noteszt? Bal kezemben a gyerek, a jobban a szatyor, hátamon a hátizsák…
Ti ezzel hogy birkóztok meg?
Kedves Eszter, probald megtalalni a hogyant, ha olyan helyen vasarolok ahol nem adnak szamlat akkor eldontom, hogy megjegyzem es amint lehetosegem van ra leirom, egy noteszba vagy a telefonomba es addig jartatom az agyamat rajta amig eszembejutt az osszeg. Ha meg elore meghatarozott osszeggel es bevasarololistaval megyek vasarolni, akkor ha nem akarok fejben szamolni odairom a listara mennyibe is kerul meg a boltban / habar itt a bevasarlolistaval valo vasarlas a szupermarketekben teljesen elfogadott es az is, hogy nem adnak mindenhol blokkot.
Jó régen halogattam azt is, hogy újra benézzek hozzátok, de a halogató típus nem csak a pénzügyeit halogatja, hanem az életben minden más fontosat is.
Halogatom a pályaválasztást, a családalapítást, a vizsgákat, a régi barátok felkeresését, a haragosokkal való kibékülést, és ahogy telik az idő, egyre több területen szembesülök azzal, hogy már késő.
A pénzügyi halogatásból kikecmeregni – szerencsére – majdhogynem soha nincs későn. Ami a kérdőívvel kapcsolatosan engem meglepett, az, hogy a válaszadók nagyon nagy része, a jogos járandósága (bér, kölcsön) behajtását ugyanúgy halogatja, mint én. Eddig azt hittem, hogy valami különlegesen béna fajta vagyok, akinek a sajátját is „fáj” kérni. Legalábbis, a környezetemben egyetlen ilyet sem ismerek. Na, de most ezen változtatunk! :)
Üdvözlettel Judit
Alapvetően egy halogatós típus vagyok, de érdekes módon a pénzügyeim területén ez a legkevésbé jellemző rám. :)
@Eszter: a legtöbb üzletben automatikusan beledobják a kosárba a blokkot, van, ahol meg a pénztálca alá rakják – én onnan is elszoktam venni. Megtanultam érzelemmentesen kezelni, azaz nem érdekel mit gondolnak, nekem mire és miért kell – az ő gondolatuk az övék, az én dolgom meg az enyém.
De ahol valami miatt nem adnak, nem kérek – v. próbálom megjegyezni (ez nem mindig jó ötlet), v. gyorsan felírom egy nálam lévő másik blokkra (pl.: zöldséges 650 forint stb.). Én általában, ha vásárolok, akkor több helyre megyek, és így van már nálam másik blokk. De valóban megoldás, ha van egy pici jegyzetfüzet nálad. Megértem, ha gyerekkel, cuccokkal úgy érzed, hogy ez kihívás, de át lehet azért állni.
A pénzügyeket vezetni, ha előtte nem tettük meg, nagyon fontos azért, hogy legyen mit elemezni. Nemrégen olvastam valakitől, hogy amikor elkezdték vezetni, elképedtek mennyi pénzt elkölteni ételre. Ez meg akkor különösen necces, ha ki is dob valaki ételt, mert megromlik. Én most már nagyon ritkán dobok ki ennivalót – igaz, még a kenyeret is a hütőben tartom, soha nem penészesedik meg, és úgyis pirítom mindig, mert úgy szeretem (meg egészségesebb is állítólag).
Lényeg: drukkolok, hogy találj megoldást, és sikerüljön új szokást kialakítanod. :-)
@Judit B.: igen, a legtöbb embernek kellemetlenséget okoz a saját, kölcsönadott pénzének a visszakérése. HOgy ennek mi lehet az oka, azon érdemes elgondolkodni. Sajnáljuk? Hogy szegény meg van szorulva? Meg biztos nem meri mondani, oka van rá, ha halogatja a visszaadást, és akkor kellemetlen a beszélgetés? De kinek is?
Többen írták, hogy a tisztázó beszélgetéseket halogatják – hát ez nekem sem könnyű mindig. De az a tapasztalatom, ha az ember elkezdi bevállalni ;-), akkor egyre inkább lerövidül az idő aközött, amikor azt gondoljuk, hogy meg kéne ezt beszélni v. szólni kéne és tényleges beszélgetés között.
Nekem ilyesmik jutottak eszembe a kölcsönadott pénz visszakérése kapcsán. Netán többiek? Mit gondoltok ti?
Ida ***
Sziasztok !
Csatlakozok Judit B. hozzászólásához,én is halogató típus vagyok mindenben.
Mióta elkezdtem olvasni a blogodat már sok mindenen változtattam. Bár én nem sok mindent vásárolok (kevés pénzből élünk, az édesanyám főz ránk és még minden mást is bepakol), azt is minimálisra csökkentettem. A legtöbb gondot még mindig a saját munkabérem kérése (AM munkák), és a minimális kölcsön amit adtam, visszakérése okoz. Talán azért is mert úgy gondolom, hogy a másiknak is olyan nehéz a számlák fizetése mint nekem.
A számlák befizetését viszont önhibámon kívül halogatom, mert, ha ugye nincs miből, akkor mit csináljak?
Remélem, hogy folytatódik a megvilágosodás, és ezt is meg tudom oldani.
Most visszanézve a listát, elég jól haladok: indtottam megtakarítást a gyereknek(persze akkor még könnyen tudtam fizetni), beszéltem pénzügyi tanácsadóval, de csak azt tudták mondani, hogy kevés a bevételem (a fizetésem zsebpénz).
Persze ott van a többi dolog a nagybevásárlás megtervezése meg a többi, de mindig ráfogom arra, hogy ilyesmire már úgy sem marad pénz.
Judit
Judit (Cs.), lehet, hogy nem tetszik majd, amit írok. De nem önhibádból halogatod a számlák kifizetését, bocs… Gondold végig, de inkább elmondom sajátmagamra vonatkoztatva, mert nem akarlak igazán megbántani, de szeretném, ha nyílna a szemed ;-)
Ha én kölcsön adok valakinek, ha nem tudom megkérni a munkám árát, az rólam szól, az az én tettem és felelősségem. Az én feladatom, hogy ezen dolgozzam, ezzel foglalkozzak, úgy mond. És ha erre nem vagyok képes, hogy szóljak másoknak, akkor az én hibám, hogy nem tudok valmait kifizetni időben, nem?
EZT a kört valakinek valahol meg kell szakítani. Az én esetemben csak én tudom megszakítani, mert magamra van hatásom – más hozzáállást kell felvennem. Tény, ez nem mindig egyszerű, de nem háríthatom át a felelősséget másokra.
Ráadásul ez a problémakör, hogy én sajnálok másokat, hogy nincs elég pénzük, és a végén nekem nincs elég pénzem, addig kísért, amig meg nem tanulom megoldani ezt. Újra és újra vissza fogok ebbe lépni. Már csak ezért is érdemes megtanulni, hogy hogyan szóljak, legyőzzem magamat, hogy merjek szólni (legtöbbször nem történik meg az, amit gondolunk, ha korrekten kommunikálunk), mert akkor ezt meg fogom tanulni, és más esetben is használom.
Én-nyelvben elmondanám, hogy Igazán sajnálom az anyagi gondjaitokat, nehézségeiteket, szívesen adtam, hogy segítsek, viszont nekem is szükségem van a pénzre. És zavarban érzem magamat, hogy szóljak, nekem kellemetlen ez, de mégis kénytelen vagyok… Tehát szeretném visszakapni. Mikor és milyen formában oldható ez meg?
És kitartanék amellett, hogy kapjak vissza megbeszélt időpontra, lehetőségre… azzal érvelnék, hogy szeretném a jó kapcsolatot megtartani, és igyekezzünk közösen megtalálni a jó megoldás, ami mindkét félnek jó.
És ha úgy alakul, akkor abba is belemennék, hogy folyamatosan, de kezdjék el fizetni nekem, amit kölcsön adtam, ha egy összegben nem tudják.
Szóval állj ki magadért erőszakmentesen, Judit… Csak erre tudlak, és mindenki mást is hasonló esetben, biztatni.
Drukkolok!
Ida*** szeretettel
Szia Ida!
Engem a rezsi után “csak” megrémiszt a fennmaradó(?) összeg elég lesz-e ebben a hónapban is. Mindent megteszek, hogy adósságba ne kerüljünk. Inkább apró dolgokban, mint a kenyér sütés és itthoni főzéssel oldom meg. Ajándékok is így kerülnek ki tőlünk. A ruházkodást is így oldjuk meg. A gyerekek taníttatása a legfontosabb a számomra 1 főiskolás, 2 középiskolás, a zene oktatást is előnyben részesítem. a boldogsághoz nagyon kevés is elég. Én ezért halogatom leírni az összegeket, mert, ugyan minden ki van fizetve és nem élünk pazarlóan hihetetlenül kevés a “maradék”. De kiben nem hagyott nyomot a kötelező olvasmány: A hét krajcár
Kisné,
bocsi, hogy kéretlenül válaszolok! Olyan racionális dologgal kapcsolatosan, mint a pénz, általában nehezen hiszi el az ember: önmaga korlátozza lehetőséget. Kétféleképpen lehet gondolkodni a pénzzel kapcsolatosan: megkaphatom azt az összeget, ami kell nekem, vagy nem kaphatom meg. Ez az alap. A többi (pl. tisztességesen dolgozom, mégsem kapom meg az érte járó összeget…, vagy nekem mindenért meg kell küzdenem… úgy sem lehetek gazdag) már egyéni hitrendszerint alakul.
A hozzászólásodból azt olvasom ki, nem vagytok mínuszban. Gratulálok!
A “hihetetlenül kevés maradék” helyzetből (hisz most erre koncentrálsz) segít kilábalni, ha arra figyelsz, amit valójában szeretnél: az anyagi bőségre. Amikor a tévében olyan műsor megy, amit nem szeretünk, akkor átkapcsolunk egy másik adóra. Hasonlóképp át lehet kapcsolni a szegénységről a jólétre.
Ida ebben nagyon sokat segített már a kurzusaival a nőknek, és természetesen rajtuk keresztül a férfiaknak is.
Judit
Meg tudom erősíteni Juditot abban, amit írt – “Kisné”-nek ezt tudtam volna én is írni (olyan jó lenne tudni a keresztnevedet :-)).
Ez a szemléletváltás az egyik legfontosabb, amit tehetünk – magunkért, a magunk érdekében. EZ a kulcs, a legfontosabb alapvetést. Mert senki mást nem tudom megváltozatni, csak magunkat.
Nekem nagyon fontos felismerés volt ez, ill. amikor átálltam erre a teljes felelősségvállalásra, és abbahagytam a külső okok keresését.
Bocs, ha picit elkanyarodtam volna :-)
De ez csak a látszat ;-)
Szeretettel: Ida ***