Halogatás pénzügyeid megrontója?

A halogatás a pénzügyek területén is olyan rossz szokás, ami ártalmas lehet – árthatunk vele sajátmagunknak, másoknak, miközben lelkiismeret-furdalásunk van.
Kérlek, hogy válaszolj az alábbi kérdésre – köszönjük előre is.

PenzeKonzervDob-643492_90880321A halogatás a pénzügyek területén is olyan rossz szokás, ami ártalmas lehet – árthatunk vele sajátmagunknak, másoknak, miközben lelkiismeret-furdalásunk van.

A halogatással is kapcsolatos korábbi felmérésünkben kevés konkrét pénzügyi halogatást írtak le a válaszadók, ezért most tovább szeretném ezeket pontosítani. A cél az, hogy mind inkább a ti igényeitekre, a ti pénzügyi kihívásaitokra tudjunk megoldást kínálni.

Mielőtt megnézed a kérdőívet, kérlek, hogy gondold végig, te a magán pénzügyeid, netán a vállalkozásod pénzügyei tekintetében miket halogatsz – pár perc az egész, hogy ezt átgondold, de fontos lehet pénzügyi önismereted terén is. Írd le gyorsan egy papírra, vagy tartsd fejben, és utána nézd meg a kérdőívünket.

Ha valamilyen téma kimaradt a kérdőívből kérlek, hogy a hozzászólásokban jelezd ezt.

Több választ is jelölhetsz, de előfordulhat, h. már nem tudod kitölteni a kérdőívet, ha korábban megtetted. Ebben az esetben viszont láthatod a korábbi válaszaidat :-)
szönöm előre is a feleleteket ~ lássuk is akkor a lehetőségeket:

Pénzügyi halogatások

Eredmények megtekintése

Loading ... Loading ...

Ha azt gondolod, ha úgy érzed hathatós támogatásra  van szükséged a pénzügyi halogatásaiddal kapcsolatban is, akkor ERRE ITT találsz segítséget – klikkelj! –>>

http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

35 Responses to “Halogatás pénzügyeid megrontója?”


  • Kedves Ida, szamomra nem az az erdekes mit is halogatok ugy nagy altalanossagban (mivel tudom mit es miert is csinalok – a mikentrol meg ne kerdess) szoval ha en tolom el a dolgot = akkor tudom miert is tortent mit lesz a kovetkezmenye es mit csinalok kovetkezo lepeskent, viszont ha mas a megkerdezesem nelkul csinal olyan helyzetet ami miatt kell elhalasztanom valami fontosat na attol akkor nagyon “merges leszek” es csak azert is, dacbol megcsinalom ;)

  • Kedves Idám !

    Ne is haragudj, én iskértem valamit töled, de azt nézzük nem is kellett volna kérnem, mert autóm,atikusan azt vissza szoktátok igazolni,hogy a befizetésem beérkezet.Érdekel a téma,de addig nem töltök ki semmit mig ezt meg nem kapom ,hát péntek itt van már a kertek alatt vagy ez csak csali volt ? Még akkor sem ha ártok magamnak köszönöm majd utánna töltök ki addig nem. Köszönöm leckéidet sokat tanultam belőle, meg szeretett figyelmeztetésednek is igazság alapja van elvégre a pénzügyi gurú vagy most elment neked is az első díjat amit Te is megérdemeled tőlem.
    Susana véleményét osztom én is dacolók most vágom magam alatt a fát.
    Kicsi szívem szeretetével üdvözlöm Esztert is tegnap azt hittem ügy tünt az elején megtudom csinálni, aztán megint nem sikerült, de oda se neki. Ilike.

  • @Ilike, és mindenki más is: amikor megérkezik a bankba a pénz, akkor mennek a visszajelzések. És célszerűbbnek tartanám a megadott e-maileken jelezni nekünk a problémát. Utána fogok nézni, hogy mi a helyzet a tiéddel, Ilike – ill. máris elindítottam az utána nézést a kolléganőnk felé.

    A dacosság, hát nem biztos, hogy jó tanácsadó… A gyermeki énünket tán másképp kéne felhasználni. ;-)

    Ida*** szeretettel

  • Kedves Ida!

    “Durva” volt számomra a kérdőíved; eddig is tudtam, hogy nagyon is halogató típus vagyok, de nagyon nehéz volt azzal szembenéznem, mennyi mindent halogatok…
    Ha belegondolok, mennyi mindenről maradtam már le emiatt… :-(

    Azt hiszem, tényleg itt az ideje, hogy ezen változtassak!

    Köszönöm!

    Klári

  • Kedves Ida köszönöm igazad van, máskor megnézem melyik oldaladon vagyok bocsánat.
    Nem vagyok még sértet sem , meg haragos sem nem dacból egyiket sem gyakoroltam, hanem következetességből nem tettem meg, mert 8 nap eltelt. Ahhoz vagyok szokva, hogy én is megcsinálom meg nekem is a másik úgyan úgy, mert mindennek két oldala van. Aztán nem vagyunk egyformák egyönknél így csapodik le a másiknál meg más véleménnyel
    landol még az az egy szó is. Én legalább is úgy gondolom, hogy azért indítottad el a hozzászólásokat, hogy ütköztethessük a különböző véleményünket.
    Ha hibáztam bocsánat köszönöm, hogy leírhattam amit gondolók.

    Kicsi szívem szeretetével üdvözőllek benneteket : Ilike.

  • Szia Ida!

    Nagyon jó kérdőív, gratulálok!

    Üdv.: Attila

  • Ilike, bocsánat, de nem értem, amit írsz :-(
    Január 20-án megkaptad tőlünk az értesítő e-mailt a most pénteki rendezvényünkkel kapcsolatban – utána néztem, és mindent megismételtünk amúgy, ami itt is le van írva:
    http://www.gazdagnok.hu/2010/01/17/penz-mitoszokon-tul-a-vagyaid-fele-gazdagnok-3-boseg-kor-budapesten-2010-januar-29-en/

    És szeretném, ha a fenti témával bármi megbeszélnivaló akad, azt OTT beszéjük meg – köszönöm a megértést.

    Itt meg a pénzügyi halogatásokról lehetne/kellene írni, hogy mi is maradhatott ki a fenti felsorolásból, szerintetek?

    Köszönöm a többi jelzést, ami témába vágott…

    Ida *** szeretettel

  • Sziasztok!
    Nekem nem a blokkok “lekönyvelése” okoz gondot, hanem maga a blokkgyűjtés. Sokat vásárolok piacon, és a legtöbb helyen nem adnak blokkot. Persze ez az én hibám is, mert miért nem kérem (notórius konfliktuskerülő vagyok), de ha kérem, sem ad mindenki. Egyszer valaki kikérte magának, mert ő őstermelő, és nem köteles blokkot adni. Még azt is visszautasította, hogy egy akármilyen cetlit adjon a vásárlásom összegéről. Persze azóta nála nem vásároltam, de ezt még nem sikerült megoldanom… Hordjak noteszt? Bal kezemben a gyerek, a jobban a szatyor, hátamon a hátizsák…
    Ti ezzel hogy birkóztok meg?

  • Kedves Eszter, probald megtalalni a hogyant, ha olyan helyen vasarolok ahol nem adnak szamlat akkor eldontom, hogy megjegyzem es amint lehetosegem van ra leirom, egy noteszba vagy a telefonomba es addig jartatom az agyamat rajta amig eszembejutt az osszeg. Ha meg elore meghatarozott osszeggel es bevasarololistaval megyek vasarolni, akkor ha nem akarok fejben szamolni odairom a listara mennyibe is kerul meg a boltban / habar itt a bevasarlolistaval valo vasarlas a szupermarketekben teljesen elfogadott es az is, hogy nem adnak mindenhol blokkot.

  • Jó régen halogattam azt is, hogy újra benézzek hozzátok, de a halogató típus nem csak a pénzügyeit halogatja, hanem az életben minden más fontosat is.
    Halogatom a pályaválasztást, a családalapítást, a vizsgákat, a régi barátok felkeresését, a haragosokkal való kibékülést, és ahogy telik az idő, egyre több területen szembesülök azzal, hogy már késő.
    A pénzügyi halogatásból kikecmeregni – szerencsére – majdhogynem soha nincs későn. Ami a kérdőívvel kapcsolatosan engem meglepett, az, hogy a válaszadók nagyon nagy része, a jogos járandósága (bér, kölcsön) behajtását ugyanúgy halogatja, mint én. Eddig azt hittem, hogy valami különlegesen béna fajta vagyok, akinek a sajátját is „fáj” kérni. Legalábbis, a környezetemben egyetlen ilyet sem ismerek. Na, de most ezen változtatunk! :)
    Üdvözlettel Judit

  • Alapvetően egy halogatós típus vagyok, de érdekes módon a pénzügyeim területén ez a legkevésbé jellemző rám. :)

  • @Eszter: a legtöbb üzletben automatikusan beledobják a kosárba a blokkot, van, ahol meg a pénztálca alá rakják – én onnan is elszoktam venni. Megtanultam érzelemmentesen kezelni, azaz nem érdekel mit gondolnak, nekem mire és miért kell – az ő gondolatuk az övék, az én dolgom meg az enyém.
    De ahol valami miatt nem adnak, nem kérek – v. próbálom megjegyezni (ez nem mindig jó ötlet), v. gyorsan felírom egy nálam lévő másik blokkra (pl.: zöldséges 650 forint stb.). Én általában, ha vásárolok, akkor több helyre megyek, és így van már nálam másik blokk. De valóban megoldás, ha van egy pici jegyzetfüzet nálad. Megértem, ha gyerekkel, cuccokkal úgy érzed, hogy ez kihívás, de át lehet azért állni.

    A pénzügyeket vezetni, ha előtte nem tettük meg, nagyon fontos azért, hogy legyen mit elemezni. Nemrégen olvastam valakitől, hogy amikor elkezdték vezetni, elképedtek mennyi pénzt elkölteni ételre. Ez meg akkor különösen necces, ha ki is dob valaki ételt, mert megromlik. Én most már nagyon ritkán dobok ki ennivalót – igaz, még a kenyeret is a hütőben tartom, soha nem penészesedik meg, és úgyis pirítom mindig, mert úgy szeretem (meg egészségesebb is állítólag).

    Lényeg: drukkolok, hogy találj megoldást, és sikerüljön új szokást kialakítanod. :-)

    @Judit B.: igen, a legtöbb embernek kellemetlenséget okoz a saját, kölcsönadott pénzének a visszakérése. HOgy ennek mi lehet az oka, azon érdemes elgondolkodni. Sajnáljuk? Hogy szegény meg van szorulva? Meg biztos nem meri mondani, oka van rá, ha halogatja a visszaadást, és akkor kellemetlen a beszélgetés? De kinek is?

    Többen írták, hogy a tisztázó beszélgetéseket halogatják – hát ez nekem sem könnyű mindig. De az a tapasztalatom, ha az ember elkezdi bevállalni ;-), akkor egyre inkább lerövidül az idő aközött, amikor azt gondoljuk, hogy meg kéne ezt beszélni v. szólni kéne és tényleges beszélgetés között.

    Nekem ilyesmik jutottak eszembe a kölcsönadott pénz visszakérése kapcsán. Netán többiek? Mit gondoltok ti?

    Ida ***

  • Sziasztok !

    Csatlakozok Judit B. hozzászólásához,én is halogató típus vagyok mindenben.
    Mióta elkezdtem olvasni a blogodat már sok mindenen változtattam. Bár én nem sok mindent vásárolok (kevés pénzből élünk, az édesanyám főz ránk és még minden mást is bepakol), azt is minimálisra csökkentettem. A legtöbb gondot még mindig a saját munkabérem kérése (AM munkák), és a minimális kölcsön amit adtam, visszakérése okoz. Talán azért is mert úgy gondolom, hogy a másiknak is olyan nehéz a számlák fizetése mint nekem.
    A számlák befizetését viszont önhibámon kívül halogatom, mert, ha ugye nincs miből, akkor mit csináljak?
    Remélem, hogy folytatódik a megvilágosodás, és ezt is meg tudom oldani.
    Most visszanézve a listát, elég jól haladok: indtottam megtakarítást a gyereknek(persze akkor még könnyen tudtam fizetni), beszéltem pénzügyi tanácsadóval, de csak azt tudták mondani, hogy kevés a bevételem (a fizetésem zsebpénz).
    Persze ott van a többi dolog a nagybevásárlás megtervezése meg a többi, de mindig ráfogom arra, hogy ilyesmire már úgy sem marad pénz.
    Judit

  • Judit (Cs.), lehet, hogy nem tetszik majd, amit írok. De nem önhibádból halogatod a számlák kifizetését, bocs… Gondold végig, de inkább elmondom sajátmagamra vonatkoztatva, mert nem akarlak igazán megbántani, de szeretném, ha nyílna a szemed ;-)

    Ha én kölcsön adok valakinek, ha nem tudom megkérni a munkám árát, az rólam szól, az az én tettem és felelősségem. Az én feladatom, hogy ezen dolgozzam, ezzel foglalkozzak, úgy mond. És ha erre nem vagyok képes, hogy szóljak másoknak, akkor az én hibám, hogy nem tudok valmait kifizetni időben, nem?

    EZT a kört valakinek valahol meg kell szakítani. Az én esetemben csak én tudom megszakítani, mert magamra van hatásom – más hozzáállást kell felvennem. Tény, ez nem mindig egyszerű, de nem háríthatom át a felelősséget másokra.

    Ráadásul ez a problémakör, hogy én sajnálok másokat, hogy nincs elég pénzük, és a végén nekem nincs elég pénzem, addig kísért, amig meg nem tanulom megoldani ezt. Újra és újra vissza fogok ebbe lépni. Már csak ezért is érdemes megtanulni, hogy hogyan szóljak, legyőzzem magamat, hogy merjek szólni (legtöbbször nem történik meg az, amit gondolunk, ha korrekten kommunikálunk), mert akkor ezt meg fogom tanulni, és más esetben is használom.

    Én-nyelvben elmondanám, hogy Igazán sajnálom az anyagi gondjaitokat, nehézségeiteket, szívesen adtam, hogy segítsek, viszont nekem is szükségem van a pénzre. És zavarban érzem magamat, hogy szóljak, nekem kellemetlen ez, de mégis kénytelen vagyok… Tehát szeretném visszakapni. Mikor és milyen formában oldható ez meg?

    És kitartanék amellett, hogy kapjak vissza megbeszélt időpontra, lehetőségre… azzal érvelnék, hogy szeretném a jó kapcsolatot megtartani, és igyekezzünk közösen megtalálni a jó megoldás, ami mindkét félnek jó.

    És ha úgy alakul, akkor abba is belemennék, hogy folyamatosan, de kezdjék el fizetni nekem, amit kölcsön adtam, ha egy összegben nem tudják.

    Szóval állj ki magadért erőszakmentesen, Judit… Csak erre tudlak, és mindenki mást is hasonló esetben, biztatni.

    Drukkolok!

    Ida*** szeretettel

  • Szia Ida!
    Engem a rezsi után “csak” megrémiszt a fennmaradó(?) összeg elég lesz-e ebben a hónapban is. Mindent megteszek, hogy adósságba ne kerüljünk. Inkább apró dolgokban, mint a kenyér sütés és itthoni főzéssel oldom meg. Ajándékok is így kerülnek ki tőlünk. A ruházkodást is így oldjuk meg. A gyerekek taníttatása a legfontosabb a számomra 1 főiskolás, 2 középiskolás, a zene oktatást is előnyben részesítem. a boldogsághoz nagyon kevés is elég. Én ezért halogatom leírni az összegeket, mert, ugyan minden ki van fizetve és nem élünk pazarlóan hihetetlenül kevés a “maradék”. De kiben nem hagyott nyomot a kötelező olvasmány: A hét krajcár

  • Kisné,

    bocsi, hogy kéretlenül válaszolok! Olyan racionális dologgal kapcsolatosan, mint a pénz, általában nehezen hiszi el az ember: önmaga korlátozza lehetőséget. Kétféleképpen lehet gondolkodni a pénzzel kapcsolatosan: megkaphatom azt az összeget, ami kell nekem, vagy nem kaphatom meg. Ez az alap. A többi (pl. tisztességesen dolgozom, mégsem kapom meg az érte járó összeget…, vagy nekem mindenért meg kell küzdenem… úgy sem lehetek gazdag) már egyéni hitrendszerint alakul.

    A hozzászólásodból azt olvasom ki, nem vagytok mínuszban. Gratulálok!

    A “hihetetlenül kevés maradék” helyzetből (hisz most erre koncentrálsz) segít kilábalni, ha arra figyelsz, amit valójában szeretnél: az anyagi bőségre. Amikor a tévében olyan műsor megy, amit nem szeretünk, akkor átkapcsolunk egy másik adóra. Hasonlóképp át lehet kapcsolni a szegénységről a jólétre.

    Ida ebben nagyon sokat segített már a kurzusaival a nőknek, és természetesen rajtuk keresztül a férfiaknak is.

    Judit

  • Meg tudom erősíteni Juditot abban, amit írt – “Kisné”-nek ezt tudtam volna én is írni (olyan jó lenne tudni a keresztnevedet :-)).

    Ez a szemléletváltás az egyik legfontosabb, amit tehetünk – magunkért, a magunk érdekében. EZ a kulcs, a legfontosabb alapvetést. Mert senki mást nem tudom megváltozatni, csak magunkat.
    Nekem nagyon fontos felismerés volt ez, ill. amikor átálltam erre a teljes felelősségvállalásra, és abbahagytam a külső okok keresését.

    Bocs, ha picit elkanyarodtam volna :-)
    De ez csak a látszat ;-)

    Szeretettel: Ida ***

  • Hasonló helyzetben vagyok, mint “Kissné”. Egyedül élek, két gyerekkel, s egy elég nagy házat kell fenntartanom. Hitelem is van, nem is egy. Mire minden csekket kifizetek, 20-30 ezer forintom marad kajára. (egy egész hónapra!). Ugyan mit könyveljek ebből? Van, hogy halogatnom kell egy-egy csekk befizetését, mert ruhát kell vennem a gyerekeknek, vagy egyéb váratlan kiadásom keletkezik. De az elhalogatott csekket a következő hónapban úgyis ki kell fizetnem!
    De egyet értek azzal, hogy ha magadban előre vetíted, hogy több a bevételed, mint amit vársz, akkor bizony úgy is lesz. Az utóbbi időben, (mióta olvasgatom Ida bejegyzéseit) már nem írom le előre, hogy mennyi lesz a bevételem. (Eddig mindig leírtam, és úgy kalkuláltam a következő hónapot. Volt, hogy nem jött be az az összeg, amit elterveztem). Amióta csak a kiadásokat írom előre, és a bevételt csak akkor, amikor megérkezik, több lett a bevétel!!!
    Mintha eddig előre vetítettem volna, hogy mennyi pénz kell.
    Változtattam. Most épp nincs konkrét összeg. Jöjjön minden, aminek jönnie kell.
    A következő lépésem: konkrét, nagy összeg! (Minden pénzt el tudnék költeni :) ).

  • Szia Eszter!

    Én a piacon a mobilomat használom, azt egy kézzel is tudom nyomkodni, ellentétben a papír-ceruza megoldással. Nyitok egy vázlat SMS-t (beraktam a gyorsgombok közé), és szám-módra állítom, így pillanatok alatt be tudom pötyögni, majd visszacsúsztatom a zsebembe. Igaz, én csak az összeget írom fel, az áru nevét nem. A telefon ráadásul kilépéskor a dátumot automatán eltárolja az üzenethez, így azt is tudom, mikor vásároltam. A táskán szoktam még trükközni a szabad kéz érdekében. Varrtam egy olyat, amit keresztbe tudok vetni a vállamon, jó nagy, úgyhogy elnyeli az egész “zsákmányt”, és könnyen bele tudok pakolni. Nekem ugyan nincs még gyerekem, de az jutott eszembe, hogy ha már tudja a számokat, játszhatnál vele egy kis memóriajátékot. Szerintem élvezné, és örülne, hogy van feladata, így több legyet is ütsz egy csapásra: mondogatja az összeget, ami nem felejtődik el, nem fog unatkozni és egy kicsit még tanítod is a helyes pénzkezelésre.

    Másik ötlet, hogy menj együtt vásárolni a barátnőddel, pároddal, akik tudnak Neked segíteni. Az én párom élvezi, hogy a zöldségek kiválasztását rá bízom, én meg kezelem a pénzt. :) Sok sikert!

  • Szia Ida !
    A csekkek hamarab megérkeznek sajnos mint a nyugdijjam, a befizetni valót mivel számlán van , nem nehéz kitalálnom mennyi marad a hónap végére alig. de ami csekk van azt igyekszem határidőig ha lehet befizetni persze.A lelkem igy nyugodt,hogy ez már ki ment és nem tartozok vele. ami marad azt próbálom szolidan beosztani.

  • Andrea, nagyon jó ötlet, gondolat, hogy a bevételnek nem szabsz határt :-)
    – és hogy visszaigazolod a korábbi tapasztalatokat…

    Gabinak köszönet az ötletekért…
    Erzsikének a megosztásért

    :-)

    Ida *** szeretettel

  • Erzsike leírta a tőlünk független halogatás okát. Én már mindent kipróbáltam. Vizualizáltam nagy összegű extra bevételt, megfogalmaztam, hogy nem keresem, kutatom, honnan érkezik. Teszem a dolgom, próbálok a jelenben élni, még is olyan nehezen jön egy halvány változás. Pedig igazán türelmes vagyok. Vajon miért van ez így?

  • @Giam, kedves… Átsugárzik az, amit VALÓJÁBAN érzünk és gondolunk. És amire tényleg fókuszálunk. Figyeld meg a mondataidat – írod például: “Én már mindent kipróbáltam… még is olyan nehezen jön egy halvány változás.”
    Nekem ez azt mondja, arról szól, hogy úgy érzed és hiszed, mert ezt írtad is: hogy NEHEZEN jön egy HALVÁNY változás. Tehát alig változik valami, és ami változik egyáltalán, az is nehezen jön…
    – ha ezt érzed, és gondolod, akkor valóban így van, így is lesz.

    Én is naponta érem magam tetten, finom árnyalatoknak, amikkel akadályozhatom magam, ha nem vagyok elég figyelmes ;-), elég tudatos… Szóval tényleg nagyon mögé kell nézni, hogy mire is fókuszálunk igazából, és főleg, hogy mit akarunk valójában.

    Nagyon fontos az is, hogy inkább az érzést tudjuk felidézni, amilyen állapotban :-), hangulatban, érzetben szeretnénk lenni, mint nagyon konkrét kívánságunk legyen.

    Szeretettel: Ida ***

  • Igazad van Kedves Ida!

    Köszönöm a gyors választ,most erre volt szükségem.

    Nem tudom azt érezni, amit szeretnék. Próbálok pozitív dolgokról beszélgetni a lányommal, tervezgetünk, de mivel nem tudom átérezni, nem is hiszem el. Hisz, ha elhinném becsapnám saját magam, ezért minden marad mozdulatlan. Még soha nem voltam ilyen tanácstalan. Azonban a környezetemmel próbálunk a napi dolgoknak örülni és másokra is figyelni. Valamilyen szinten ez is önbecsapás:- minden rendben van szindróma.
    Nem! Ez azért nem így van. Azzal, hogy elterelem a gondolataimat, nem erősítem a negatív rezgéseimet. Gondolatainkkal tetteink, s hamarosan érzéseink is követni fogják álmainkat. Amely megmutatja a sárga köves utat.:)
    A remény hal meg utoljára:) és én:)))))

  • Kedves Mindenki, en is jartam hasonlo cipoben = foleg anyagi teren voltak nehez pillanatok / merthat a pozitiv erzes fenntartasa es az aggodas elengedese nem egyszeru feladat meg akkor sem ha tudom milyen lehetosegeim vannak. Nekem ami bevalt megprobalok a jelenre koncentralni, ugy hogy egyszeruen leirtam mit is akarok valojaban es szepen lebontogatom napi reszekre. Szamomra a megerositesek valtak be, amiket irok es olvasgatok. Eppen ma kaptam
    From The Secret Daily Teachings:
    Look for the gifts in everything, especially when you are facing what appears to be a negative situation. Everything that we attract causes us to grow, which means that ultimately everything is for our own good.
    Adjusting to a new path and a new direction will require new qualities and strengths, and these qualities are always exactly what we need to acquire in order to accomplish the great things ahead in our life.

    Keresd az ajándéktk mindenben, különösen, ha úgy tunik a helyzeted kedvezotlen / negativ szituacioban. Mindaz, amit vonzunk az no, azt vonzuk az eletunkbe, ami azt jelenti, hogy végso soron minden jó nekunk.
    Alkalmazkodni kell az új uthoz és egy új irányra lesz szükség, ehhez az új tulajdonságokat és erosségeit szukseges sajátítania ahhoz, hogy teljesíteni tudjuk az elottünk álló nagy dolgokat az életünkben.

    Hat igen a forditasban meg nem vagyok eleg magabiztos ;)

    Jó egészséget, jó kedvet, sok pénzt és sok sikert kívánok Mindenkineg “a hogyan csináljunk minél több pénzt úgy, hogy közben élvezzük is az életet” címû sportágban vívott küzdelmeihez! Susana ;)

  • @Susana, kedves… Nagyon értékes és fontos a hozzászólásod – ajánlom mindenkinek a figyelmébe.
    És köszönöm a fordítást – köszönet a többiek nevében is mindenért :-)

    Ida*** szeretettel

  • Giam, és akinek még gondot okoz az “önbecsapás”, hátha Nektek is segít az, amit én nem túl rég olvastam az “Így működtesd a Vonzás törvényét” könyvben: pont arról volt benne szó, hogy ha mondom a pozitív megerősítést, de e pillanatban épp az ellenkezője igaz, akkor sokszor pont az ellentétes érzelmet éljük át, pl. a kétséget, vagy éppen a kétségbeesést, amiért annyira nem igaz, amit próbálunk mondogatni – ez meg ugye éppen hogy késlelteti a vágyunk valóra válását. Ezért a könyv azt javasolja, hogy miután megfogalmaztad a mondatokat, amelyek kifejezik a vágyadat, írj egy “vágynyilatkozatot”. Ez azzal a mondattal kezdődik, hogy “Már elkezdtem magamhoz vonzani mindent, amivel rendelkeznem kell, amit tudnom kell, vagy amit meg kell tennem, hogy ideális (pl.) pénzügyi helyzetemet vonzhassam.” (Ha 1 perce kezdted el, akkor is elkezdted már…) A következő, tartalmi részben csupa olyan mondatok következnek, mint pl. “szeretem azt a gondolatot, hogy…”, “Izgatottá tesz az az érzés, …”, “Ideális pénzügyi helyzetemben….”, “Örömöt szerez az a gondolat, …”, stb. Én még olyanokat is írtam, mint pl. “eljátszom a gondolattal/elképzelem, hogy…” Ebben az a zseniális, hogy nem kell elhinnem semmit. Hiszen tényleg ábrándozom a gazdagságról, és tényleg szeretem a gondolatát. Tehát nem hazudok magamnak. Mégis áthangolom a rezgéseimet, és arra fókuszálok, amit szeretnék, és nem arra a (most még) kevéssé fölemelő helyzetre, amiben pillanatnyilag vagyok.

    Én még csak pár hete olvastam a könyvet, de nekem nagyon-nagyon sokat segített pl. ez az ötlet is. A napokban vettem észre, hogy most már picivel könnyebb “csak úgy” is olyan vágyamra gondolni, ami (még) nem teljesült. És azt vettem észre, hogy picivel tényleg könnyebb lett az életünk, mióta ilyen “trükkökkel” kicsit áthangoltam a fejemben lévő számítógépet.

    A teljesség kedvéért a “vágynyilatkozat” befejező mondata: “A vonzás törvénye kibontakoztat és elrendez mindent, aminek meg kell történnie ahhoz, hogy elhozza nekem, amire vágyom.”

    Sok sikert és gazdag napokat mindannyiunknak!

  • @Klári: köszönet a hozzászólásodért – ezt a könyvet én is ismerem, szoktam használni tréningeken is, és pont azért tartom remeknek, amit te nagyon jól leírtál :-)

    Megszívlelendő mindenki másnak is, aki hasonló kihívásaira keres választ :-)

    Szeretettel: Ida ***

  • Klári Köszönöm a tanácsodat!

    Ez valóban használhatónak tűnik. Meg is írtam a vágy nyilatkozatomat és be kell valljam, nagyon jó érzéssel tölt el, mikor napjában többször is olvasgatom.:))))

  • Az “önbecsapással” kapcsolatban nekem az segített, ha “levettem a szemem magamról és másra helyeztem”. Pl. nagyon-nagyon nagy szükségem volt a számlámra érkező pénzre, még azt sem bírtam megvárni, hogy kártyával felvegyem, be kellett mennem érte még aznap.

    Kivételesen nem arra gondoltam, hogy mi mindent kell ebből kifizetnem, s talán nem is marad, hanem az Univerzum minden bőségét kívántam a bankban dolgozóknak és a bent lévő ügyfeleknek.

    Nem tudom, hogy történt, de akkor legalább a dupláját kaptam annak, mint amire számítottam.

    Nagyon jó érzés volt!!

  • Huuu, Ildikó, ez remek ötlet, illetve hozzáállás – nagyon köszi, hogy megosztottad velünk! :-)

  • Hát kedves Ida,
    ennek a tesztnek az eredménye 100%.
    Két hónap alatt annyit tanultam tőled, hogy egyáltalán semmit sem halogatok, és nem keresek kifogásokat az általásos egészségi állatopom romlása, valamint az elvégzendő feladatok között.Elkérem a számlát a boltban és mindenütt, vagy ha nem kérek számlát, mert úgy olcsóbb, akkor is felírom, hogy mennyit költöttem.Ettől sokkal jobban érzem magam, fizikailag is és az önbecsülésem is nőt.

    köszönettel:Kata

  • A halogatás pénzügyeid megrontója, egyre inkább nyilvánvaló számomra a hozzászólásokból. Ezért elhatároztam, hogy nincs tovább halogatás, holnaptól elkezdem részletesen vezetni a bevétel-kiadás “háztartási naplómat”. Köszi a megerősítést.
    Üdv.Jolika

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.