Az elmúlt két napban a halogatások témáit jártuk körbe 2 kérdőív segítségével – általában és a pénzügyek tekintetében is. E sorok írásakor már több mint 600 válasz érkezett – köszönjük, köszönöm ezt! :-)
A halogatás az egyik legkellemetlenebb szokás is egyben, nagyon sokféle érzelem kíséri, természetesen negatívak. Én legalább is még nem találkoztam a halogatás kapcsán pozitív érzelemmel. Nagy ritkán előfordul, hogy bejön, ha valamit elhalogattunk, de az egy későbbi érzés, öröm – én most arról írok, amikor éppen tudatosítjuk, pontosan tudjuk, érezzük, hogy halogatunk. Hogy ekkor mit érzünk…
Nos, összegyűjtöttem egy jókora érzés csokrot a kapott jelzések és saját kútfő, meg a szakirodalom alapján is . És ezúttal is az a kérés, hogy jelöld be azt, illetve azokat, amikről úgy gondolod, hogy jellemzőek rád. Khm… többet is jelölhetsz.
E kérdőív kitöltése is jó önismereti “játék” is - vágj hát bele!
Ha hiányzik valamilyen érzelem a kérdőívből, kérlek, hogy a hozzászólásokban jelezd ezt – köszönöm előre is!
Loading ...
Iratkozz fel a GazdagNők.hu RSS-ére!
Nem pénzteremtési, inkább
Néha lelkiismereti kérdést csinálok belőle,néha úgy érzem nincs elég tudásom hozzá.
Mitol is felek, nem akarok tobb fajdalmat magamnak abbol volt eppen eleg, nincs eleg informaciom es hat igenis felek a sikertol mivel sosem volt benne reszem, vagycsak egyszeruen nem tudom
Én mindig pozitivan állok minden elé,de szinte mindig csalódom az emberekben mert úgy érzem kihasználnak.Sajnos a közvetlenségemmel túl közel engedem magamhoz az embereket.Anyagilag és lelekileg sem bizom meg senkiben már , befeleforduló lettem és magányos.Rá kellett jönnöm,hogy egy-két “barátom”mindenre képes,még akkor is ha el kell árulja a titkaimat,hogy saját céljait elérje!
Szorongást, mert attól félek, ha elérem a célt, akkor megváltoztatnak az új körülmények, és megint kezdhetem elölről az egész lelki kálváriát.
Ugyanazt tudom mondani, mint Susana nem sokszor volt részem a sikerben, ezért nem is igazán tudom, hogy hogyan kell kezelni, megtartani… vele együtt önmagamat is.
Idám !
Ha még, akkor kitöltöm tudtam volna pipálni, de most egyik
kockában sem illik bele a pipám.
Tegnaptól a Szelemem – Lelkem – Testem Harmóniája meggyógyúlt a törödésük az együttmüködésetek Barátaim szeretete által
KÖSZÖNÖM !
így a gondolkodásmódomból kifolyólag most már látom a fától is az erdőt.
Kicsi szívem szeretetével ölellek benneteket : Ilike.
Aránylag ritkán halogatok, de előfordult már. Ilyenkor szorongás és félelem van bennem attól, hogy szembesülök a valósággal, előző döntéseim következményével, és hogy esetleg nem tudom azt megoldani – ezért halogatok, és ott van a tehetetlenség érzése is bennem. Aztán amikor rászánom magam és utána nézek a dolgoknak, akkor a szembesülés okozta rövid sokk után, “megrázom magam” és keresem a megoldást. Kitartó vagyok ebben és talán ezért, többnyire megtalálom. Ez rendkívűl jó érzéssel, büszkeséggel? tölt el.
Én általában azért halogatok, mert a jelenlegi komfortomat nem akarom megszakítani azzal, hogy belekezdek valamibe, amit nem szeretek csinálni. Persze, addig tolom a tennivalót, míg kifutok az időből. Elfogadom, hogy időnként így működök. Önfegyelemmel egyre többször teszem azonnal, és nem tolom arrébb a tennivalót. Igyekszem nem fűzni érzelmet a tennivalóhoz.(kezdek felnőni)
Kedves Mindenki!
Azt hiszem, sokunknak ad löketet az a tény, hogy Ida elénk tárja ezeket a dolgokat, de úgy, hogy attól nem nő a bűntudatunk. Nekem igenis szükségem van a visszajelzésre is, az ösztönzésre is, az ÖSZTÖKÉLÉSRE is. Személy szerint nekem határozottan jó a majdnem mindennapos szelíd következetesség, amivel Ida szem(ünk) előtt tartja a témát/témákat.
Olvasottak és személyes megélések alapján próbálok egy lehetséges választ találni a “miért?” kérdésére: miért, mitől vagyunk halogatósak?
Egy újság lelkipostájában egy 20 éves lány kért tanácsot: mitévő legyen, mert képtelen bármit is kezdeni az életével, holott szülei, de még nagyszülei is csak követendő példát nyújtanak szorgalom, munkaszeretet, kezdeményezőkészség, optimizmus terén, a lány pedig lebéklyózva érzi magát, nem képes olyan lenni, mint ők, pedig szeretne. A rovat vezetője elmondta válaszában, hogy sok aktív és dinamikus szülő gyereke jár ebben a cipőben, mert a példa sok esetben elborítja az utódot, nem ösztönzi.
Szerintem ez is lehet egy indítéka a halogatásnak, (én magam is ilyen közegből jövök) hiszen “a tett halála az okoskodás”, ilyen háttér hajlamosít a halogatásra. Mint veterán halogató, mely státuszomról szívest-örömest lemondanék, tudom, hogy, bár a körülmények folytán váltunk halogatóssá, csak és kizárólag saját erőfeszítésből fogunk tudni kiszállni: tudatos, folyamatos, következetes (és korántsem kevés) erőfeszítéssel.
Sok sikert mindenkinek halogatós mivolta legyőzéséhez és mégegyszer köszönet Idának!
Kedves Lányok!
Pénzügyi területen veletek, a segítségetekkel, és Ida útmutatásait követve szabadultam meg a halogatásaimtól: konkrétan szembenéztem a jelenlegi pénzügyi helyzetemmel- Kéner Esztee exel tábláját én is megcsináltam otthon. Hihetetlen felszabadító érzés volt, pedig katasztrófális kép tárult elém. Ezért egyértelmű számomra, hogy a többi területen is úrrá leszek a halogatás szokásán-VELETEK.
Érdekes volt mazsolázni ebből az érzés-felsorolásból: ellentétes érzések is kínoznak egy időben, pl. félelem a kudarctól, pont úgy a sikertől is. Ráadásul, ha belefogok valamibe, az abbahagyását is halogatom, ezért gyakran elkések… Szép kis lavina, ugye?
Üdv: Kubi
Kedves Ida!
Van úgy, hogy azért halogatok(pl. iskola, tanfolyam választást),mert nincs elég korrekt információm, bizonytalan vagyok abban, hogy jól választanék, pusztán egy neten elérhető ismertető alapján.Én szeretek személyes tapasztalatokat hallani,olyanaktól, ez esetben (akik odajártak).S ez nem könnyen sikerül. De muszáj tájékozódni, hisz ezek “nem kevés pénzbe” kerülnek, s jól kell dönteni!
Én szerencsére szinte már csak akkor halogatok, ha nincs elég információm, és sokat kell tanulni… De ekkor rossz érzéseim vannak, túlterheltség meg hasonlók. Amik az idők folyamán és az infók begyűjtése után elmúlnak.
Ez felvillanyozó felismerés volt! :-)
Sziasztok!
Nálam a halogatás egyértelműen lelkiismereti kérdés, de a legjobb megfogalmazás inkább az lenne, hogy gyakorlatilag az érzés szintjén látom a fejem felett lebegni Damoklész kardját…
Aztán egyszer megunom az érzést, nekidurálom magam, és utána, ha végzek, óriási megkönnyebbülést érzek!
Ebből adódóan nem igazán jellemző rám, hogy halogatnék bármit is, amúgy sem vagyok az a tipikus konfliktuskerülő alkat, a tisztázás érdekében sokszor tudatosan be is vállalom. Az elmaradások most már inkább abból adódnak, hogy hiába osztom be az időmet, valahol mégis megcsúszok, aztán a kevésbé fontos dolgokat tologatom hátrébb. Aztán a tologatás miatt egyszer csak fontosabbak lesznek ezek a dolgok is, így aztán akkor már megcsinálom. (Nálam most éppen ilyennek minősül a fürdőszoba-takarítás. Ma még nem élvez elsődleges prioritást, de tudom, legkésőbb hétvégén már azt fog.)
Egyébként tapasztalatból mondom, jobb a feladatokat a felmerülésükkor megoldani rögvest, így csírájában fojtom el annak az esélyét, hogy a feladatból probléma legyen.
Üdv:
:) Csilla :)
Kedves Ida!
Nagyon jó a téma, és nagyon jók a hozzászólások is!
Saját érzéseimről: Maga a halogatás TÉNYE, TUDATA frusztrál, és tapasztalatom szerint nehezebbé és lassúbbá teszi a cselekvést. (amúgy is abban hajlamos az ember a halogatásra, ami nincs igazán kedvére). Teljesen egyetértek Csillával, a feladatok azonnali elvégzése sokkal mosolygósabbá teszi az ember napjait :)
Itt nem csak a nagy feladatok (pénzkezelés, tervezett munka, hivatalos ügyintézés – brrr, na nekem ettől áll fel a szőr a hátamon), hanem az apró napi feladatok is lényegesek lehetnek hosszú távon. Pl. ha nem takarítom meg azonnal a cipőm a sós-havas latyaktól, akkor az hamarabb tönkre fog menni.
Na ha ezt nem csinálom meg azonnal, akkor hajlamos vagyok “elfelejtkezni” róla.
Egyébként én is halogatok (vasalás :() – volt is már kellemetlenségem miatta.
Sok sikert a halogatás elleni harcban (is)!
Skata :-)
Általában az írásbeli munkát halogatom,egyszerűen rosszul vagyok tőle!
Nem igazán értem magam sem,hogy miért van ez? Sajnos nem vagyok egy precíz alkat,talán ezért megy ilyen nehezen! Meg sajnálom rá nagyon az időt,mert igazán a munkám leadminisztrálását felesleges fárasztó papírgyártásnak tartom,pedig sajnos szükséges (rossz)!
Az teljesen igaz,hogy jobb mindent a felmerülése pillanatában elvégezni!Az életünk így sokkal problémamentesebb lenne!
A halogatásnak több oka is lehet és ezeknek megfelelően a vele vagy az azt követő érzések is különböznek, sulyuk illetve mélységük tekintetében.
Ha önbizalom hiányából adodnak, akkor a hozzá társuló érzés kétszeresen negativ.
Ha rossz szokásként könyveljük el,ami hozzánk tartozik,
kényelmetlennek találjuk a következményeit,de elkönyvelhetjük,hogy ilyenek vagyunk és eggyüt élünk negativ énképünkkel.Ha rossz idő vagy pénzbeosztás miatt halasztjuk késöbre ügyeinket,akkor azok a stresszel együtt halmozodnak és a kiuttalanság romboló érzése
hatalmasodik el rajtunk.
Azért probáltam igy összegezni,mert saját tapasztalatomból tudom,
ezek a helyzetek ugyanazon ember,különböző életszakaszaiban jelentkezhetnek.Ha tudatositja, akkor a változtatás szükségességét
is tudatosithatja,ami már egy lépésaz ide vezető uton.
Kérted, ha úgy érezzük valamilyen érzés kimaradt,jelezzük.Nem tudom,
mennyire ide kapcsolodik de leirom.
A halogatásnak van egy “pozitiv”(vagy annak vélt)változata is.Néha
azárt halogatunk,hogy az azt követő érzést fokozzuk.Például,
halogatunk egy esedékes találkozást,hogy időt nyerjünk érzéseink
mondanivalonk tisztázására, vagy egy egy kikapcsoló pihenést,hogy
méginkább élvezni tudjuk a hatását stb.
A kérdőíven, és a kiértékelésen elgondolkoztam…Érdekes, hogy egyes kérdésekben mennyire hasonlóan érzünk- mármint mi halógatók.
Megfigyeltem, hogy én mindent halogatok, még azt is amit nagyon szeretnék, nagyon akarok, nagyon tudok, és tudom, hogy úgyis megcsinálom. Általában nem sokat kések, de valamennyit mindig. Valamint én vagyok az, aki utolsónak ér oda – bárhova.
Azt is megfigyeltem, hogy nem dől össze a világ, amikor valamit időben, halogatás nélkül elvégzek, és ezek a dolgok mindig símán mennek, és jól sikerülnek.
Szerintem mi kédőn érő típusok vagyunk:)
@Marex: érdekes, amit felvetettél – én ezt úgy hívom, hogy borotvaél választja el, hogy halogatsz vagy nem érett meg még az idő valamire. Az utóbbi esetben nekem általában nincs kellemetlen érzésem, vagy inkább egy belső feszültség hajt, hogy találjak valamire megoldást, de egy ponton túl nem megy, és ilyenkor abba kell hagynom… és másnapra lehet, hogy ott a megoldás.
Amikor halogatok, AZT én általában pontosan tudom, hogy EZ AZ, és az teljesen más érzés, egyértelműen negatív és kellemetlen érzés. Nekem legalább is. Mintha lenne egy szabályozhatatlan énem, akit a Felnőtt, Érett Lényem nem tud kordába tartani, jobban mondva, csak nézi, hogy miii van? Mit csinál itt ez “a gyermek”? ;-)
Na, ilyenkor kellenek a jó módszerek, és nem árt, ha van egy tárház arra, hogy milyen módszerekkel lehet abbahagyni a halogatást – több mint 20 van belőlük amúgy! És itt el fogjuk ezeket mind mondani, illetve az online anyagban is közzétesszük őket:
http://www.gazdagnok.hu/noionismeret-halogatas/
Ida *** szeretettel
Tranzakció-analizis?-sokat segített nekem is.Elnézőbben tudok
rámosolyogni a bennem rakoncátlankodó gyerekre!
@Marex: Igen, a TA (= tranzakció analízis) nagyon jó megközelítés – nekem legalább is!
Ida ***
Nekem sajna, csak 3 kockába nem került pipa. A többi mind igaz. Szörnyű érzés, mondhatom. Nagyon várom már a febr.6-át! ;)
Szia Ida!
Mindig rengetegdolog van a fejemben amit tennem kell, s így fordul elő, hogy az idő elfogy. Az ágyban éjjeli számvetésem alatt jut csak eszembe. Elhalasztom a villanygyújtást, leírást, így huzamosabb ideig is elhúzódik, de érdekes, hogy csak egy dolog.
Köszönöm neked, hogy ezt lehetővé tetted! Rengeteget tanulok belőle. Mivel írós típus vagyok kijegyzetelem amit lehet, hogy jobban tudjam felhasználni. Az ötleteid és az egész nagyon-nagyon jó. Köszönöm neked.