Közös kassza, külön kassza? Ingyenes pénzügyi tervezés e-mail kurzus

címzett “Pénzügyi Tervezés – GazdagNők.hu” <penzugyitervezes@gazdagnok.hu>
dátum 2010. február 5. 13:40
tárgy Re: Nők és a pénzügyek – 20. lecke
hitelesítő gmail.com
részletek elrejtése febr. 5. (11 napja)
Kedves Ida!
Már majdnem fél éve követem a tevékenységed, nagyon sokat tanultam és fogok is, ugyanis megrendeltem a Pénztündért és szeretnék részt venni majd egy tréningeden, hogy személyesen is megköszönhessem a munkádat és még többet tanulhassak Tőled/Tőletek.
Azt hiszem, hogy eddig a Pénzügyi Tervezés sorozatban ez a 20. lecke érintett meg leginkább.
Amikor 2006. nyarán elkezdtem dolgozni főiskola után, eldöntöttem, hogy szükségem van (notorius költekező lévén) egy olyan folyamatosan bővülő zsákra, amelybe pakolhatom a jövedelmem egy részét, de nem tudok (vagy nem könnyen) hozzáférni. Erre megtaláltam a megoldást, működik és a leveleidet olvasva örülök, hogy így alakult. Külön jó a dologban, hogy adókedvezmény is jár utána és hosszabb távú befektetés révén (remélhetőleg) magasabb lesz a végén kifizetett összeg, mintha sima megtakarítási számlán lenne az összeg.
A párommal együtt élünk 3 éve, közös (50-50% tulajdon) új lakásban, most tervezzük, hogy hivatalosan is összekötjük az életünket. Egyszer amikor felkerült a téma, hogy közös élet, közös kassza, akkor a párom kikötötte, hogy márpedig ő nem akarja, hogy közös kasszán éljünk, mindenki gazdálkodjon a sajátjából. Kialakult egy módja a bevásárlásainknak és azok felosztásának (arányosítva az én és az ő fizetéséhez), a rezsi szétdobásának (tulajdoni hányad alapján). Működik, vita nincs, elégedetlenség nincs. A nagyobb beruházások terén – ami a lakásba való beköltözéskor merült fel – is jól helytálltunk (=vita nélkül, intelligensen megbeszéltük, hogy ki mennyit, mikor, minek a vásárlásába ad bele)
Persze amíg mindketten dolgozunk, ezzel nem lehet gond, azonban nemsokára babát is szeretnék, akkorra pedig alakul a stratégia a gyerek melletti pénzkereséshez.
Eddig azonban motoszkált a szüleim által a fülembe ültetett bogár, hogy hát sürgősen közösködni kellene végre a pénzügyek terén is. Persze azért, mert ők ezt csinálják, akkor nekünk is ezt kell. Ez a normális! Ők együtt dolgoznak őstermelőként, egymásra vannak utalva és természetes, hogy nem osztozkodnak, mindenki a közösből elégíti ki a saját vagy a család igényeit.
Először én is azt éreztem, hogy ez a normális és valahogy kilátástalannak tűnt, hogy a párom belemenjen a közös bankszámla kérdésébe. Azonban ez után a lecke után már inkább örülök annak, hogy így alakul, mert így mindketten individumok maradhatunk. Nem hiszem, hogy a párom bármikor is elhagyna vagy modern rabszolgasorba kényszerítene (:)) vagy elvenné azt, amit közösen létrehoztunk, de minden eshetőségre (nem csak a felsoroltakra) fel kell készülni (betegség, hármasikrek :D, stb).
Úgy érzem, sikerült rendet tenned a fejemben és egy gátat sikerült felszabadítanod bennem ezzel az írással, ami igaziból majd később derül ki, hogy tulajdonképpen milyen nagy is volt.
Nagyon szimpatikusak azok az elvek és dolgok, amiket képviselsz.
További eredményes és sikeres munkát kívánok Neked és Eszternek!
Köszönöm, hogy a nőkért tevékenykedtek!

iro-no-naptarba-1182879_woman_writing_in_the_agendaIngyenes e-mail kurzusunk működik jó ideje a személyes pénzmenedzsmentet, a pénzügyi tervezést  segítendő. Ennek során is érvényesül a racionális, a lélektani és a spirituális megközelítés, továbbá az is, hogy megnézzük a társdalmi nemi szerepeket a pénz esetében. Azaz mikor és miért viszonyul(hat) ugyanahhoz a témához másképp egy nő, mint egy férfi, vagy fordítva…

M. Mártától, aki neve közléséhez így járult hozzá ekkor kaptam egy visszajelző e-mailt:  2010. február 5. 13:40

Márta a “Nők és a pénzügyek” című  20. lecke után ragadott billentyűzetet – idézem:

Kedves Ida!

Már majdnem fél éve követem a tevékenységed, nagyon sokat tanultam és fogok is, ugyanis megrendeltem a Pénztündért és szeretnék részt venni majd egy tréningeden, hogy személyesen is megköszönhessem a munkádat és még többet tanulhassak Tőled/Tőletek.

Azt hiszem, hogy eddig a Pénzügyi Tervezés sorozatban ez a 20. lecke érintett meg leginkább.

Amikor 2006. nyarán elkezdtem dolgozni főiskola után, eldöntöttem, hogy szükségem van (notorius költekező lévén) egy olyan folyamatosan bővülő zsákra, amelybe pakolhatom a jövedelmem egy részét, de nem tudok (vagy nem könnyen) hozzáférni. Erre megtaláltam a megoldást, működik és a leveleidet olvasva örülök, hogy így alakult. Külön jó a dologban, hogy adókedvezmény is jár utána és hosszabb távú befektetés révén (remélhetőleg) magasabb lesz a végén kifizetett összeg, mintha sima megtakarítási számlán lenne az összeg.

A párommal együtt élünk 3 éve, közös (50-50% tulajdon) új lakásban, most tervezzük, hogy hivatalosan is összekötjük az életünket. Egyszer amikor felkerült a téma, hogy közös élet, közös kassza, akkor a párom kikötötte, hogy márpedig ő nem akarja, hogy közös kasszán éljünk, mindenki gazdálkodjon a sajátjából. Kialakult egy módja a bevásárlásainknak és azok felosztásának (arányosítva az én és az ő fizetéséhez), a rezsi szétdobásának (tulajdoni hányad alapján). Működik, vita nincs, elégedetlenség nincs. A nagyobb beruházások terén – ami a lakásba való beköltözéskor merült fel – is jól helytálltunk (= vita nélkül, intelligensen megbeszéltük, hogy ki mennyit, mikor, minek a vásárlásába ad bele).

Persze amíg mindketten dolgozunk, ezzel nem lehet gond, azonban nemsokára babát is szeretnék, akkorra pedig alakul a stratégia a gyerek melletti pénzkereséshez.

Eddig azonban motoszkált a szüleim által a fülembe ültetett bogár, hogy hát sürgősen közösködni kellene végre a pénzügyek terén is. Persze azért, mert ők ezt csinálják, akkor nekünk is ezt kell. Ez a normális! Ők együtt dolgoznak őstermelőként, egymásra vannak utalva és természetes, hogy nem osztozkodnak, mindenki a közösből elégíti ki a saját vagy a család igényeit.

Először én is azt éreztem, hogy ez a normális, és valahogy kilátástalannak tűnt, hogy a párom belemenjen a közös bankszámla kérdésébe. Azonban ez után a lecke után már inkább örülök annak, hogy így alakul, mert így mindketten individumok maradhatunk. Nem hiszem, hogy a párom bármikor is elhagyna vagy modern rabszolgasorba kényszerítene (:)) vagy elvenné azt, amit közösen létrehoztunk, de minden eshetőségre (nem csak a felsoroltakra) fel kell készülni (betegség, hármasikrek :D stb).

Úgy érzem, sikerült rendet tenned a fejemben és egy gátat sikerült felszabadítanod bennem ezzel az írással, ami igaziból majd később derül ki, hogy tulajdonképpen milyen nagy is volt.

Nagyon szimpatikusak azok az elvek és dolgok, amiket képviselsz.

További eredményes és sikeres munkát kívánok Neked és Eszternek!

Köszönöm, hogy a nőkért tevékenykedtek!

Ha még nem jelentkeztél, de szeretnéd, hogy neked is segítségedre legyen

ingyenes e-mail kurzusunk a pénzügyi tervezéssel, magán pénzügyeid menedzselésével kapcsolatban,

akkor itt tudsz tájékozódni és jelentkezni – klikkelj! —>>>

Ha pedig gyorsabban szeretnél tanulni, akkor vedd igénybe PénzTündérünk szolgáltatásait itt! —>>>


http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/delicious_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/google_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/facebook_48.png http://www.gazdagnok.hu/wp-content/plugins/sociofluid/images/twitter_48.png

Kapcsolódó cikkek

13 Responses to “Közös kassza, külön kassza? Ingyenes pénzügyi tervezés e-mail kurzus”


  • Kedves Márta!
    Nagyon fontos témáról írtál és örülök, hogy hasonló cipőben járunk. Lányom most lesz 2 éves és már túl vagyunk pár olyan beszélgetésen a férjemmel, ami a közös kassza-külön kassza kérdéséhez kapcsolódik. Amíg dolgoztam, mindent feleztünk. A baba érkezésével drámaian megcsappant az én kasszám, páromé egy az egyben hitel+rezsire ment el, és bár szüleim, nagyszüleim is segítenek, bizony előjöttek sarkalatos pontok: mit vegyünk meg a gyereknek, mit ne, mikor költhetek magamra (először a szülés után 4 hónappal kezdtem online tanfolyamot, akkor bizony még volt lelkiismeret furdalásom; ruhát a szülés után 1.5 évvel vettem magamnak először)… és persze volt, hogy feszültté vált a hangulat köztünk. Viszont mindent azonnal megbeszéltünk, hogy mik a fontosak, mire kell először költeni és mi marad nekem (a gyedből először egy fodrászra sem futotta hónapokig).
    Ida rengeteget segített, hogy az újabb és újabb helyzeteket átélve, tudatosítva, feloldjam magamban a gátakat, először magamat fizessem ki (bizony, a 10% az 8ezer forint, de 1 év alatt összegyűlt egy nyaralásnyi pénz :), tervezzek előre és tartsam be a tervet.
    Ma sem tenném máshogy, mint ahogyan elkezdtük, külön kassza és közös beszélgetések.
    Sok sikert hozzá!

    Kata

  • Kedves Mindenki!
    Érdekes olvasni a soraitokat és még a “toll” is feláll a hátamon, mert én nem tudom elképzelni a külön kasszát. A gátak a fejemben már talán a születésem előtt belém ivódtak, mert még a nagyszüleim is közös kasszán éltek. Elképzelni sem tudom, hogy mi lenne, ha külön kellene választanom a pénzünket. Nekem mindig az volt a normális, hogy egybe mennek a bevételek és azokból finanszírozunk mindent, legyen szó gyerekekről, háztartásról, vagy saját igényekről (horgászat, íjászat). Vannak ismerőseim akik külön kasszán élnek, de nem működik nekik túl jól a dolog és én továbbra sem szorgalmazom ezt a lehetőséget, és persze félek tőle, hogy nagyon sok feszültséget szítana közöttünk is. Tudom ez elég bátortalannak tűnik és így is van, nem mernék belevágni.
    További szép napot mindenkinek!
    Klári

  • Én a 10 éves párkapcsolatomban külön lakásban és külön kasszán élek.
    Egyáltalán nem bánom. Ha elmegyünk valahova nyaralni, színházba, moziba, stb., én a felét fizetem. Az eszpresszóba ha beülünk, ami nagyon ritkán fordul elő – elárulhatom, azt engedem páromnak teljesen kifizetni.
    Amikor elkezdtük a kapcsolatunkat én akkor elmondtam, hogy ha ennek valamikor vége lenne, szeretnék emelt fővel kilépni belőle és nem rossz érzéssel, hogy mennyit kaptam, fogadtam el és “kerültem”.
    Ezeket betartva is lehet úgy intézni, hogy az “elvárt szokás” látszata meglegyen. Ezt úgy oldjuk meg, hogy párom, mint férfi kifizeti a helyszínen a költségeket és én hazaérve odaadom a rám eső részt.
    Ez van akinek furcsa lehet, de én jobban érzem magam tőle.
    Ha arra szánnám magam, hogy jogilag is egy pár legyünk, biztosan megoldanám a helyzetet egy házassági szerződéssel, amelyben lefektetjük az ő és az én anyagi helyzetem, és a jövőre nézve ki milyen költséget áll a közös élet során, illetve a megszerzett anyagi javak külön választódnak. Ez azért is fontos, mert ha valaki olyan későn kerül egy párkapcsolatba, mint én, már lehet mögötte olyan vagyon, amit nem együtt szereztek meg. Ezt jobb külön választani. Pont ez szolgálja azt bizonyítani, hogy nem arról szól a párkapcsolat jövője, hogy azt megszerezze a másik fél. Én Édesanyámtól azt kaptam egyik útravalóul, hogy ne ülj bele máséba, dolgozz meg és küzdj érte, hogy legyen saját magadnak is. Jobban meg is becsüli az ember, amit ő gyűjtött össze az élet során.

  • Az ember nem mindig tervezi előre, nálunk egyszerűen úgy alakult, hogy a párom összeköltözésünktől fogva a markomba adja a fizetését. Amióta számlánk van, közös. Én döntök a pénzügyekről, de minden nagyobb kiadást előre megbeszélünk. Közösen takarékoskodunk, a megtakarításokról együtt döntünk.De látom, hogy ez nem mindenkinél működik:
    Egyik barátnőm a gyerekek születése után azt vette észre, hogy a férje szabályosan “függésbe” akarja hozni, mondván “Én dolgzom, te nem, döntés az enyém!” A barátnőm első megdöbbenése után közölte:”Én is dolgozom, a TE gyerekeidet nevelem!”
    A másik barátnőm külön kasszán van a férjével, mindegyik hozzájárul a rezsihez, és a maradékról mindenki maga dönt. Igaz, a férje van annyira intelligens, hogy amíg a barátnőm nem dolgozott, addig ő fizetett szinte mindent, de megtakarításuk nincsen, mivel mindketten gyorsan felélik a náluk maradó összeget…

  • Bár nem élek még tartós párkapcsolatban, viszont pár hosszabbat átéltem már, láttam a saját családban mintákat, és a következőket fogom elvként felhasználni a kasszakérdésre:
    – nekem van egy saját kasszám
    – a páromnak van egy saját kasszája
    – a lakásnak van egy saját kasszája, amihez mind a ketten hozzáférünk

    A netto keresetünk x%-t automatikusan átirányítom a közös kasszára (kvázi megadóztatom magunkat). Az x%-ot még ki kell találni. Nyilván függ a lakás cashflow-nullán tartásának és a közös keresetünk arányától. Az x% ugyanannyi nálam is, mint páromnál is.

    A lakás állandó költségeit csoportos beszedésivel vagy átutalással fizetjük (gáz, villany, víz, törlesztő, adók). Az étkezést a közös kasszából fizetjük (ebben az éttermek, kávézók, pizzarendelések nincsenek benne, csak boltok). Bármely ház körüli javítást is ebből fizetünk. Gyerkőcök karácsonyi / születésnapi ajándéka is mehet innen.

    Egyéb dolgokat ki-ki vegye meg a saját számlájáról (ruha, autó, könyv, táska, cipő, szemüveg, stb.)

    Aki erre a választ úgy kezdi, hogy “Ez mind szép, de…” az vegye a kezébe a 4 órás munkahetet, nyissa ki az automatizálás résznél, és olvassa végig. Meg a tükör, pohárbor sem árt. CSAK közös kasszát – erősen szubjektív véleményem szerint – olyan emberek favorizálnak, akik egyedül képtelenek lennének eltartani magukat.

  • Köszönöm a sok érdekes hozzászólást, amikről eszembe jutott, hogy most hétfőn délután a Blikk Nők szerkesztőnője, Olasz Júlia hívott meg egy kerekasztal beszélgetésre, amikoris a közös kassza, külön kassza volt szintén a téma.

    A jövő szerdai számban jelenik meg egyébként – rajtam kívül még 2 beszélgetőtárs volt. Hát érdekes volt fölöttébb.

    Találkoztam olyan esettel, amikor egy nő azért forszírozta a közös kasszát, mert az övé volt a magasabb jövedelem, és voltaképpen eltartotta a férjét. Hogy valaki ilyesmibe miért megy be, arra sokféle magyarázat van, illetve sokféleképpen megmagyarázzák. Engem általában az üt nagyon szíven, amikor valaki nem képes, egyszerűen nem tud egyedül lenni, egyedül élni – ez pedig az először lehet, hogy a megalkuvások, aztán pedig a kiszolgáltatottság melegágya. Így érzem, látom, gondolom – ez a saját tapasztalatom, és ezt látom mások esetében is.

    Ida ***

  • Reagálva az esettanulmányomhoz szólók és Ida hozzászólásához, én is úgy tapasztalom, hogy az, hogy ki melyik módot választja e kérdésben nagyrészt a személyiségtől és a berögződésektől függ. Én eleve egy nagyon szabadságot szerető és igénylő ember vagyok, utáltam már kiskoromban is kuncsorogni a szüleimnél, ha valamit nagyon szerettem volna megkapni (persze ez akkor kikerülhetetlen volt). Felnőttként hozzászoktam, hogy azt csinálok, amit akarok, és sosem tűrtem magam mellett olyanokat, akik “kalitkába akartak zárni”. Én irányítom a pénzügyeimet (is), szabadon döntöm el, hogy mire adom ki a pénzem és nem tartozom senkinek beszámolóval, csak saját magamnak. És ez a fajta szabadság természetesen jár a páromnak is.
    Ha csak (vagy jórészt) másokra hallgatunk vagy a hozott példáinkra támaszkodunk az az eddigi tapasztalataim szerint nagyon veszélyes tud lenni. Én pár hónapja jöttem rá, hogy rendben van, hogy a szüleim jót akarnak és példát akarnak mutatni, viszont a mi élethelyzetünk teljesen más, más életszakaszban ismerkedtünk meg, más a mi kapcsolatunk, mint az övéké és bár sokkal egyszerűbb lenne, egy az egyben nem lehet adoptálni, inkább adAptálni kell a jó példákat és kiválasztani azt, ami a legjobban hozzájárul a lelki és pénzügyi jólétünkhöz.

  • oroszné seres katalin

    Kedves Ida! Nagyon jó a téma!
    Az én véleményem a közös illetve külön kasszáról az,hogy akkor működik a külön kassza,ha a jövedelem közel azonos mindkét fél részéről.
    Véleményem szerint a nőknek nagyobbak a személyes kiadásai.
    Fodrász,kozmetikus,pedikür,manikür,torna plusz a ruha,cipő,smink,ékszerek és még sok mindent sorolhatnék. Ha ezt egy nő meg tudja finanszírozni magának akkor semmi gond. A probléma akkor kezdődik,amikor a nő szül és megváltozik a jövedelme. Leszűkül az élettere és még kárpótolni sem tudja magát. Ha ezt a férfi úgy kezeli,hogy nem ad a közösbe ezután sem többet,no akkor nő legyen a talpán aki ezt lelkileg és anyagilag áthídalja. Ha az egyik fél nem tud a közösbe ugyan olyan összeggel beszállni,mint a másik,elkezdődik a kiszolgáltatottság és az alárendeltség érzése. A másik félnek nagyon intelligensnek kell hogy legyen,hogy ez ne okozzon kettőjük között problémát.

  • Sziasztok!
    Én kicsit elhűlve olvasom az írásaitokat és számtalan gondolat kavarog a fejemben. Először is, ahhoz, hogy külön kasszán éljen valaki a párjával, az számomra is furcsa. Ahhoz olyan jó jövedelemnek kell lennie mindkettő félnek, hogy megengedhessék maguknak. El sem tudom képzelni, hogy ezeket, amiket leírtok, milyen jövedelmekből tudjátok fedezni. Én sajnos eléggé szűkös anyagiak között élek, férjemmel és két nagy fiammal, akik még iskolások. Mi minden pénzünket feléljük hónapról hónapra, nem tudok félretenni. Én úgy érzem, hogy a nők mindig vagyis nagy általánosságban kevesebbet keresnek, de, ha úgy vesszük többet dolgoznak. Dolgoznak a munkahelyükön, a háztartást vezetik, és szerencsés az a nő, akinek a férje a háztartási munkákban is részt vesz, gyereket nevel, mert, ha azt vesszük az is egy munka, még ha szereti is a gyerekeit. Én úgy gondolom, hogy házasságra azért lépünk, mert közösen akarunk megoldani minden problémát (sajnos ez nálunk nem igazán jött létre), és ha a lakás közös, 50-50 %-ban akkor minden legyen az. Szerintem elég szomorú, ha már azt kell néznünk, hogy ki mit rakott bele a közös életbe. Ki többet tud vállalni, mert több a fizetése, örökség stb., ki kevesebbet. Közös életet kellene élni, és mindent közösen megoldani. Egy nő, amikor szül egy, két gyereket, évekig alig van jövedelme, akkor mi van? Akkor ő nem ehet, vagy bármiből nem kaphat, ami addig elérhető volt számára? Szóval én nem teljesen értek egyet a külön kasszával, de ez csak az én véleményem. Tudom, félretenni, amíg van miből, de nekem eddig soha nem volt annyi, hogy ezt megtehessem.
    Most csak ennyi. Szép napot mindenkinek!

  • Sziasztok!

    Nekem az a véleményem, hogy jól nézd meg, hogy kivel kötöd össze az életedet, ha pedig döntöttél, az elhatározásod tartson örökké. Ha mind a ketten így vagytok ezzel, ennek megfelelően éltek és viszonyultok a kapcsolatotokhoz, akkor ez biztosan így is lesz. Ha bármi bizonytalanség is férkőzhet közétek, azzal csökkentitek a holtodiglan-holtomiglan valószínűségét.

    Hogy jön ide a pénz? Ha én valakivel gyermeket tervezek, akkor azt komolyan gondolom, és olyan nőt választok (pontosabban választottam :-)), akiben egy életen át gondolkodom. Márpedig ha ez így van, akkor miatta, a gyerekek és legfőképpen az egymásba és a közös életbe vezett hit miatt pszichológiailag csakis a közös kasszának van értelme. Milyen kapcsolat az, ahol számon tartják: ez az én pénzem az meg a tiéd (kivéve a zsebpénzt). Mit számít, hogy menynit dolgozom, amit megkeresek, az a csalédomé. Emiatt én csakis közös kasszát tudok elképzelni. Ja, hogy ez pszichológiai megközelíés? Bizony az, mert Te, a többiek, mi mindannyian 100%-ig pszichológiából állunk. Racionális alapon még soha nem jöt tlétre boldog élet. Maximum logikus. Ezt a fajta életet én meghagyom mésnak. :-).

    Mi lesz, ha véletlenül roszzul alakulnak a dolgok? Nem lesz ilyen! Ha kiskapukat hagysz nyitva magad mögott, akkor nagy az esélye annak, hogy előbb vagy utóbb ki is fogsz hátrálni. “De jaj a személyes integritásom!” Na neee! Ezt éld ki a hobbidban, abban, amit csak Te szeretsz csinálni, mert ilyen dolgokra is szükséged van. De az anyagiakat ide keverni, az elég fura dolog. Ha pedig attól félsz, hogy egyszer vége lesz, és akkor rosszul fogsz járni, akkor megnöveled annak az esélyét, hogy egyszer így is lesz. Dezet már írtam.

    Azt mondod, hogy a közös kassza esetén is van esélye annak, hogy egyszer szétmegyünk. Igen, de mi nem csak a közös kassza, hanem az élet minden terén úgy élünk, hogy ez örökké fog tartSON, és igenis megéri a kockázatot.

  • Én férjemmel közös háztartásban élek közös kasszán. Számomra ez nem is kérdés, de most nem egy párkapcsolat minőségéről szeretnék írni…

    Vannak körülöttem is olyanok, akik külön kasszán élnek évek óta. Őket nem merem megkérdezni, hogy mégis ezt hogyan lehet megoldani. Mert itt ugye az a lényeg, hogy pontosan el legyen számolva minden, különben dől a dolog…

    Ott van pl az evés, ami azért egy mindennapos dolog, nem egy nyaralás, ami csak néha-néha adódik.
    Ha reggelizünk, egyszer én vásárlok, másik alkalommal pedig ő? És ha ő több szendvicset eszik? Arányaiban kell elosztani? Vagy ha pl. főzök egy levest, számolja, hogy ki mennyi tányérral szed?, vagy hogy a rántott szeletből ő miért evett háromszor annyit, mint én?
    Ha bedobom a mosógépbe a ruhákat, számoljam darabszámra, hogy ki mennyit piszkolt? Vagy az ő ruhája (ha épp autószerelő), csak 90 fokon lesz tiszta, és az sokkal több energiát fogyaszt? Nem akadékoskodás, de tényleg nem tudom, hogy ha valaki már együtt él, hogyan lehet ezt a gyakorlatban megvalósítani….

  • Mint írtam mi közös kasszán vagyunk de ismerek olyanokat, akik nem. Ők az általad említett dolgokat elnagyolják, nagyjából tartják számon, hogy ki mennyit költ a közös kajába, mosószerre, stb.

    Van aki egy külön kasszából fizeti ezeket, van aki pedig vezeti a kiadásokat, és a hó végén elszámol.

    Olyan is van, aki egy közös számlát hoz létre a közös kiadásokra, és oda utalnak rá pénzt.

  • Érdekes kommentek jönnek erre a témára. És érdekes belekeverni a két ember közötti érzelmeket is. Már csak azért is, mert ha az érzelmek a pénzen múlnak, akkor már rég nem érzelemről beszélünk. De ez most nagyon sarkított nyilván.

    Egyébként a külön kassza kulcsa szerintem nem az, hogy mindenki számolgatja a fillérjeit és hogy ki mennyit költött a kicsit koszosabb ruhák kimosására, hanem az, hogy tisztában vagyunk egymás jövedelmeivel és kiadásaival és aszerint osztjuk meg a költségeinket is, figyelve és tolerálva egymás ebbéli “tűrőképességét”. Erről általánosságban nehéz beszélni, konkrét szituációknál jobban kijön és működik. Persze ehhez két olyan ember kell, akik mindketten ezt preferálják vagy ez irányba haladnak.

    Attól, hogy kinek mennyi a fizetése, nyilván nagyban függ az, hogy mennyit tud félretenni (összegszerűen), de mindenki a saját szintjén nyomorog…

    Most talán azért tart(hat)unk itt (külön kassza), mert a fent leírtakat részemről egy nagyon komoly kalkuláció előzte meg kb. az első munkahelyem 2. éles munkahetén. Pontosan kiszámoltam, hogy mire mennyit tudok félretenni ahhoz, hogy maradjon a napi dolgokra és persze az egyéb hóközi kiadásokra is. És ezek után vágtam bele a megtakarításokba és külön (pénzes)zsákocskák létrehozásába, mindezt úgy, hogy akkor még nem a párommal éltem (ja, és nem papa-mama hotelben, hanem egyedül, albérletben egy teljesen idegen városban – ez persze nem önfényezés akart lenni, de a kettő között nyilván óriási különbség van). És bevallom, igen, néha nagyon nehéz nem elkölteni egy szép valamire azt a pénzt, amit a zsákokba teszek, de a kitűzött célom sokkal erősebb és általában megakadályoz abban, hogy hülyeségekre vagy éppen olyan dolgokra költsek, amire tulajdonképpen nincs szükségem csak a szemem megkívánta.
    Persze az akkori összegek azóta felülíródtak, mert változott a munkahelyem, a fizetésem, az életkörülményeim, de ennek megfelelően frissítettem az én kis számításaimat is, hogy a színvonal megmaradjon, sőt, ha lehet, emelkedjen.

    Folyamatosan keresem a jobbat, a praktikusabb megoldásokat és ilyenekből rengeteget szolgáltat Ida és Eszter.

    Szerintem erre a kérdésre nincs standard megoldás és az, hogy valaki külön kasszán él vagy akár részben akár teljesen közösön, az az együtt élőkön múlik.

Jelenleg nem tudsz hozzászólni.