Egyébként a külön kassza kulcsa szerintem nem az, hogy mindenki számolgatja a fillérjeit és hogy ki mennyit költött a kicsit koszosabb ruhák kimosására, hanem az, hogy tisztában vagyunk egymás jövedelmeivel és kiadásaival és aszerint osztjuk meg a költségeinket is, figyelve és tolerálva egymás ebbéli “tűrőképességét”. Erről általánosságban nehéz beszélni, konkrét szituációknál jobban kijön és működik. Persze ehhez két olyan ember kell, akik mindketten ezt preferálják vagy ez irányba haladnak.

Attól, hogy kinek mennyi a fizetése, nyilván nagyban függ az, hogy mennyit tud félretenni (összegszerűen), de mindenki a saját szintjén nyomorog…

Most talán azért tart(hat)unk itt (külön kassza), mert a fent leírtakat részemről egy nagyon komoly kalkuláció előzte meg kb. az első munkahelyem 2. éles munkahetén. Pontosan kiszámoltam, hogy mire mennyit tudok félretenni ahhoz, hogy maradjon a napi dolgokra és persze az egyéb hóközi kiadásokra is. És ezek után vágtam bele a megtakarításokba és külön (pénzes)zsákocskák létrehozásába, mindezt úgy, hogy akkor még nem a párommal éltem (ja, és nem papa-mama hotelben, hanem egyedül, albérletben egy teljesen idegen városban – ez persze nem önfényezés akart lenni, de a kettő között nyilván óriási különbség van). És bevallom, igen, néha nagyon nehéz nem elkölteni egy szép valamire azt a pénzt, amit a zsákokba teszek, de a kitűzött célom sokkal erősebb és általában megakadályoz abban, hogy hülyeségekre vagy éppen olyan dolgokra költsek, amire tulajdonképpen nincs szükségem csak a szemem megkívánta.
Persze az akkori összegek azóta felülíródtak, mert változott a munkahelyem, a fizetésem, az életkörülményeim, de ennek megfelelően frissítettem az én kis számításaimat is, hogy a színvonal megmaradjon, sőt, ha lehet, emelkedjen.

Folyamatosan keresem a jobbat, a praktikusabb megoldásokat és ilyenekből rengeteget szolgáltat Ida és Eszter.

Szerintem erre a kérdésre nincs standard megoldás és az, hogy valaki külön kasszán él vagy akár részben akár teljesen közösön, az az együtt élőkön múlik.

Van aki egy külön kasszából fizeti ezeket, van aki pedig vezeti a kiadásokat, és a hó végén elszámol.

Olyan is van, aki egy közös számlát hoz létre a közös kiadásokra, és oda utalnak rá pénzt.

Vannak körülöttem is olyanok, akik külön kasszán élnek évek óta. Őket nem merem megkérdezni, hogy mégis ezt hogyan lehet megoldani. Mert itt ugye az a lényeg, hogy pontosan el legyen számolva minden, különben dől a dolog…

Ott van pl az evés, ami azért egy mindennapos dolog, nem egy nyaralás, ami csak néha-néha adódik.
Ha reggelizünk, egyszer én vásárlok, másik alkalommal pedig ő? És ha ő több szendvicset eszik? Arányaiban kell elosztani? Vagy ha pl. főzök egy levest, számolja, hogy ki mennyi tányérral szed?, vagy hogy a rántott szeletből ő miért evett háromszor annyit, mint én?
Ha bedobom a mosógépbe a ruhákat, számoljam darabszámra, hogy ki mennyit piszkolt? Vagy az ő ruhája (ha épp autószerelő), csak 90 fokon lesz tiszta, és az sokkal több energiát fogyaszt? Nem akadékoskodás, de tényleg nem tudom, hogy ha valaki már együtt él, hogyan lehet ezt a gyakorlatban megvalósítani….

Nekem az a véleményem, hogy jól nézd meg, hogy kivel kötöd össze az életedet, ha pedig döntöttél, az elhatározásod tartson örökké. Ha mind a ketten így vagytok ezzel, ennek megfelelően éltek és viszonyultok a kapcsolatotokhoz, akkor ez biztosan így is lesz. Ha bármi bizonytalanség is férkőzhet közétek, azzal csökkentitek a holtodiglan-holtomiglan valószínűségét.

Hogy jön ide a pénz? Ha én valakivel gyermeket tervezek, akkor azt komolyan gondolom, és olyan nőt választok (pontosabban választottam :-)), akiben egy életen át gondolkodom. Márpedig ha ez így van, akkor miatta, a gyerekek és legfőképpen az egymásba és a közös életbe vezett hit miatt pszichológiailag csakis a közös kasszának van értelme. Milyen kapcsolat az, ahol számon tartják: ez az én pénzem az meg a tiéd (kivéve a zsebpénzt). Mit számít, hogy menynit dolgozom, amit megkeresek, az a csalédomé. Emiatt én csakis közös kasszát tudok elképzelni. Ja, hogy ez pszichológiai megközelíés? Bizony az, mert Te, a többiek, mi mindannyian 100%-ig pszichológiából állunk. Racionális alapon még soha nem jöt tlétre boldog élet. Maximum logikus. Ezt a fajta életet én meghagyom mésnak. :-).

Mi lesz, ha véletlenül roszzul alakulnak a dolgok? Nem lesz ilyen! Ha kiskapukat hagysz nyitva magad mögott, akkor nagy az esélye annak, hogy előbb vagy utóbb ki is fogsz hátrálni. “De jaj a személyes integritásom!” Na neee! Ezt éld ki a hobbidban, abban, amit csak Te szeretsz csinálni, mert ilyen dolgokra is szükséged van. De az anyagiakat ide keverni, az elég fura dolog. Ha pedig attól félsz, hogy egyszer vége lesz, és akkor rosszul fogsz járni, akkor megnöveled annak az esélyét, hogy egyszer így is lesz. Dezet már írtam.

Azt mondod, hogy a közös kassza esetén is van esélye annak, hogy egyszer szétmegyünk. Igen, de mi nem csak a közös kassza, hanem az élet minden terén úgy élünk, hogy ez örökké fog tartSON, és igenis megéri a kockázatot.

A jövő szerdai számban jelenik meg egyébként – rajtam kívül még 2 beszélgetőtárs volt. Hát érdekes volt fölöttébb.

Találkoztam olyan esettel, amikor egy nő azért forszírozta a közös kasszát, mert az övé volt a magasabb jövedelem, és voltaképpen eltartotta a férjét. Hogy valaki ilyesmibe miért megy be, arra sokféle magyarázat van, illetve sokféleképpen megmagyarázzák. Engem általában az üt nagyon szíven, amikor valaki nem képes, egyszerűen nem tud egyedül lenni, egyedül élni – ez pedig az először lehet, hogy a megalkuvások, aztán pedig a kiszolgáltatottság melegágya. Így érzem, látom, gondolom – ez a saját tapasztalatom, és ezt látom mások esetében is.

Ida ***

A netto keresetünk x%-t automatikusan átirányítom a közös kasszára (kvázi megadóztatom magunkat). Az x%-ot még ki kell találni. Nyilván függ a lakás cashflow-nullán tartásának és a közös keresetünk arányától. Az x% ugyanannyi nálam is, mint páromnál is.

A lakás állandó költségeit csoportos beszedésivel vagy átutalással fizetjük (gáz, villany, víz, törlesztő, adók). Az étkezést a közös kasszából fizetjük (ebben az éttermek, kávézók, pizzarendelések nincsenek benne, csak boltok). Bármely ház körüli javítást is ebből fizetünk. Gyerkőcök karácsonyi / születésnapi ajándéka is mehet innen.

Egyéb dolgokat ki-ki vegye meg a saját számlájáról (ruha, autó, könyv, táska, cipő, szemüveg, stb.)

Aki erre a választ úgy kezdi, hogy “Ez mind szép, de…” az vegye a kezébe a 4 órás munkahetet, nyissa ki az automatizálás résznél, és olvassa végig. Meg a tükör, pohárbor sem árt. CSAK közös kasszát – erősen szubjektív véleményem szerint – olyan emberek favorizálnak, akik egyedül képtelenek lennének eltartani magukat.